Népszabadság, 2005. június (63. évfolyam, 126-151. szám)
2005-06-04 / 129. szám
NÉPSZABADSÁG HÉTVÉGÉ A pécsi vurstli nem versenyez a gazdag vidámparkokkal UNGÁR TAMÁS - Ha egyszer elkapom... Sodin Péter tekintetében tehetetlen düh. Az 58 éves férfi elkeseredését az táplálja, hogy a Pécsi Vidámpark reggeli nyitásakor kiderül: a sárkányvasút kábelét az éjjel négy helyen elvágták. Már sokadszorra rongálják meg a hintákat, a rendőrség eddig nem tudta elkapni a tetteseket. Sodin tavaly óta bérli a pécsi vurstlit, volna neki e nélkül is feladata és gondja. Az önkormányzat tulajdonában és a Pécsi Ifjúsági Központ kezelésében lévő park olyan, mintha megállt volna felette az idő. 1961-ben a városközponttól öt kilométerre, a Misina tobozhullató fenyői között ötvenezer óra társadalmi munkával építették fel a pécsiek a maguk angolparkját. A három tucat hintát és ügyességi játékot ügyes melósok eszkábálták össze innen-onnan szerzett gépelemekből és figurákból. Ha ma javítani kell valamelyik masinát, akkor szükség van a park dolgozóinak minden leleményére. Mert ott van például a kanyargó! Ez az a hinta, aminek fülkéi egy elliptikus pályán cammognak körbe, s amikor a fülke a kanyarba ér, akkor a változó mozgás miatt a bennülők a falhoz nyomódnak, s úgy érzik, kiszakad a gyomruk, a nyakuk és a vesekövük. A kanyargónak a héten elkopott egy alkatrésze, s azt egy Robur busz differenciálművével pótolta a park javítóbrigádja. Előtte pár nappal a libegő nevű játék betegeskedett, ezért egy Csepel teherautó forgózsámolyát transzplantálták bele a park mesterei. A fentiekből kiolvasható, hogy a pécsi vurstli szegényes, avítt és rozsdamarta - mégis, amikor Sodin Péter meglátta ezt a parkot, megfogta őt az itt található játékok ma már inkább csak filmekből megismerhető, plebejus bája. Mellesleg Sodin sokáig a filmes szakmában dolgozott gyártásvezetőként, később a Magyar Cirkusz és Varieténél volt osztályvezető. 1990 óta műsorokat szervező vállalkozó, s a vidámparkot közösen bérli egy üzlettársával, Schneller Lászlóval, aki korábban oroszlánidomárként kereste kenyerét. Az ideje javát immár Pécsen töltő Sodin - miközben körbevezet birodalmában - azt ígéri, hogy pár év alatt felújítják a park valamennyi játékát. Méghozzá úgy, hogy a múlt század első felének és közepének ízlését idéző hinták megőrzik eredeti arcukat. Sodin szerint a körhinták láncon lógó, karra és forgódobra erősített lovacskái, repülői, autói, motorbiciklii, csónakjai műemléki értékek, közülük semmit sem szabad szemétre vetni. Ezeket kell regenerálni és lemásolni. Már csak azért is, mert egy teljesen új és korszerű hinta belekerül 20-30, sőt néha 70-80 millióba, egy régi játék házilagos felújítása viszont megúszható pár százezer forintból. Sodin a szegénységből akar erényt kovácsolni. Úgy gondolja, semmi értelme versengeni a gazdag vidámparkokkal, a pécsi vurstli akkor lehet „egyéniség”, ha önmagát adja. Persze, nagy kérdés, hogy ez a hagyományőrző angolpark képes lesz-e majd akkora bevételt termelni, aminek révén a tervezett felújítás megvalósítható. A májustól októberig nyitva tartó létesítményt hétköznapokon alig néhányan keresik fel. Szombat-vasárnap viszont előfordul, hogy ezernél többen megfordulnak itt. A legnépszerűbb attrakció - akárcsak induláskor - az elvarázsolt kastély és a dodzsem. Utóbbi most csak négy autóval működik, a többi tönkrement, holott akkor lehetne kurjongatva, sikongva dodzsemezni, ha húsz autó hajkurászná egymást - véli Sodin Péter. Rögvest hozzáteszi: - Egy új autó egymillió forint, de használtat lehet kapni félmillióért. Legalább tíz használtat kell vennünk. Megérkeznek a nyomozók, hogy megnézzék, mit végeztek az éjszakai rongálok a sárkányvasúton. A jelek arra vallanak, hogy valaki - talán egy elbocsátott hintás - bosszút akar állni a park bérlőin. A tettes nem vitt el semmit, viszont pontosan tudta, hol kell elmetszeni a vezetékeket. Amíg a nyomozók Sodint faggatják, kísérő nélkül folytatom utamat. Két-háromszázan lehetnek a parkban, de elnyeli őket az öthektáros terület. A két emelet magas óriáskerék egyetlen kocsija foglalt a nyolcból: egy fiatalember ül benne, négyéves kisfiával. Néhány kör után az apa leszól: Kiszállnánk. Túl gyors ez nekünk. Az óriáskerék kezelője, Bodai Nándor megállítja a hintát. A fiatalember fiával keres egy nyugisabb játékot. Két tizenéves fiú érkezik az óriáskerékhez, s egyikük megjegyzi, hogy ilyen kicsi óriáskereket ő még sosem látott. Az egykor bányászként dolgozó Bodai védelmébe veszi a hintáját. - Ez kicsi? Hisz 440 méter magas. - Már hogy lenne annyi? - lepődik meg az egyik srác. - Hát úgy, hogy a hegy 430 méter magas, a kerék meg tíz - riposztozik a hetvenéves hintás. A szomszédos gokartpálya mellett a 45 éves Gruber József nosztalgiázik. - Gyerekkoromban nagyon szerettem ezt a parkot, alig vártam, hogy felhozzanak ide a szüleim. De ma azt mondom, hogy túl messze van a várostól. Ha a belvároshoz közel lenne, akkor többen beesnének. Felesége vitába száll vele: - Lehet, de ilyen park nincs több sehol. Gyönyörű a környezet. - A szépségből nem lehet megélni - tartja véleményét a férfi. - Itt kevés a kuncsaft, kevés a pénz. A házaspár három fiúval jött, közülük a legnagyobb, a 13 éves Zsolt alighogy elstartol a gokarttal, nekimegy az autógumiból rakott oldalfalnak. Egy kör után a fiú kitapasztalja, hogy mennyire nyomhatja a gázt. - A számítógépen már sokszor vezettem gokartot, de ez az igazi - csattan ki Zsoltból az élmény, miután átadta helyét öccsének, Krisztiánnak. Törékeny, kicsi lány ül az egyik körhinta lovacskáján. Hárompercnyi körzés után a hinta megáll, apja leemeli a lánykát. Az ötéves cseppség jelzi, hogy még egyszer körbemenne. - Van itt még hinta, drága lesz, ha mindegyikre kétszer ülsz fel - győzködi apja, s felteszi egy kisvonatra. Később a férfi így meditál: - Harminc évvel ezelőtt a szüleim sűrűn elhoztak ide. Akkor egy hinta négy forint volt, egy sör meg öt. Most 300 forint egy hinta, sör meg százötven. Jobb lenne, ha a lányom sörözne. Két nyúlánk lány tíz méterrel odébb a célba dobással próbálkozik. Azt mondják, kézilabdások, nekik ez menni fog. A piramidálisan felrakott tíz műanyag dobozból három rongylabdadobással nyolcat kellene letaszítani a nyeréshez. Mindketten hétig viszik. - Nem könnyű nyerni - ismeri el a dobálós játék kezelője, Eta néni. Megkérdezem a 75 éves asszonyt, hogy ő nyert-e már valamilyen játékot. - Egyet már megnyertem - mondja szelíden. - Négy éve nyirokmirigyrákom volt. Megműtötték, gyógyszerrel kezeltek. Túléltem, és újra itt vagyok. Az elvarázsolt kastély kijáratánál forgó fekvő hordóban egy fiatal pár kacagva egyensúlyoz. Amint kilépnek a hordóból, megcsókolják egymást. - Ott bent egy pillanatra elvesztettelek - bújik a lány a fiú mellkasára. Két perccel később egy ovisoknak való körhinta autójában évődik a pár. A rendőrök elmennek, Sodin Péter újra a terveiről beszél, van neki ezer, de aztán elkomorul a rongáló miatt: - Miért teszi tönkre a munkánkat? Ez a park sok embert jókedvűvé tehet. Ha elkapom azt a szemetet, akkor... Ki fogom lesni, ki én! Az éjszaka itt amúgy is csodás. Mókusok, nyulak, őzek sétálnak a hinták között. Hol van még ilyen vidámpark? Sehol a világon, nekem elhiheti! Sodin Péter: Egy teljesen új és korszerű hinta belekerül 20-30, sőt néha 70-80 millióba, egy régi játék házilagos felújítása viszont megúszható pár százezer forintból. Az örök ringlispíl, azaz körhinta 2005. JÚNIUS 4., SZOMBAT 7 ARCOK - HEGEDŰS GÁBOR Lyukasóra FALUSY ZSIGMOND Most, amikor egy kevesek által ismert, mondhatni méltatlanul mellőzött rekordról írunk, az igazság szeretetén kívül a honfiúi büszkeség is vezeti tollunk. Egyetlen golflabdával ugyanis a világon a legtöbb autót eddig a magyar Hegedűs Gábornak sikerült megállítania. A dolog még Angliában történt. A későbbi kétszeres magyar golfbajnok egyik ütése után a labda felrepült, egy ideig egyenesen szállt a levegőben, majd lassan kanyarodni kezdett, végül a pályát szegélyező fák mögött tűnt el. Közvetlenül ezután öt fékcsikorgást hallottam, némi csörömpölést meg ajtócsapódást - emlékszik vissza azokra a pillanatokra Hegedűs Gábor. - Duff, csssss, tffirrr, ilyesféle hangok voltak, meg izgatott emberi kiabálás, amit most nem tudnék utánozni. Meglepően hangzik, de a golfozáshoz az úszás révén jutott el Hegedűs Gábor, aki nem is akárhogy tempózott a vízben. Először 200 méteres vegyes úszásban nyert ifjúsági Európa-bajnokságot, később pedig mellúszásban lett magyar felnőtt bajnok. Ám mindez még a jövő zenéje. Egy jó előre 1976-ot írunk, és Hegedűdűs Gábor szülei Angliában is kezdenek dolgozni. Az akkor tizenkét éves fiú Jr egy londoni klubban folytatja a sportolást, NfjS az egyik hétvégén pedig elkíséri úszóedzőjét golfozni. Öt fontot ígérnek neki a labdaszedésért, amit ő akkor könnyű pénznek gondol. - Már az első óra után bántam az egészet, mivel a mesterem egyfajta military golfot játszott - mondja. - Baljobb, bal-jobb, állandóan ez ment: egyszer balra, az erdőbe ütötte a labdát, egyszer jobbra, a gázba. Mielőtt örökre megutálta volna a golfot, Hegedűs a kezébe vette az ütőt. Első kísérletére egy darabka gyepet vert ki a földből, a másodikra mintegy húsz centiméterre ütötte a labdát. Különös ezt mondani, de ha jobban megy neki, talán soha nem lett volna belőle golfozó: azok közé az emberek közé tartozott ugyanis, akiket a kudarc motivál. Attól kezdve tehát szisztematikusan gyakorolni kezdett. Eleinte a többiek mozgását figyelte, később órákat vett, és csupán akkor bátortalanodott el egy pillanatra, amikor azt olvasta, hogy a tökéletes technikájú ütés úgy háromszázezer próbálkozás után alakul ki az emberben. Ez persze érthető: a golf a műkorcsolyázás és a toronyugrás mellett az egyik legösszetettebb mozgássort foglalja magába. - Szinte minden eleme ellenkezik a természetes mozdulatokkal, ezért állandóan tanulni és ismételni kell - magyarázza Hegedűs. - Pedig olyan egyszerűen kezdődött az egész: skót pásztorok köveket csapkodtak a botjaikkal, és azon versenyeztek, ki ér haza kevesebb ütésből. A fiatalember végül 1983-ban tért vissza Magyarországra, elvégezte az állatorvosi egyetemet, ám hamar rájött arra, hogy ez nem az ő világa. Két történetet szokott mesélni életének ebből a szakaszából: egyszer Cegléden gyakornokként tizennégy kismalacot segített a világra, később pedig egy londoni állatklinikán fél évig szinte csak macskákat injekciózott. Rövid állatorvosi kitérő után tehát Hegedűs Gábor elhatározta, teljesen a golfnak szenteli magát. Ekkor már létezett Kisorosziban az a pálya, mely hosszú évtizedek óta az első volt Magyarországon. Az 1921-től 1951-ig működő Széchenyi-hegyi pályához persze nem lehetett hasonlítani, de játszani legalább lehetett rajta. Először meg sem találtam, ezért egy réten kaszáló férfitól kérdeztem meg, merre menjek - meséli. - Ő nézett egy ideig, és csak aztán mondta: hát épp rajta áll. Jegyezzük meg mindjárt: évekkel később ugyanitt egymás után kétszer nyert magyar bajnokságot Hegedűs Gábor, aki azért játszott a világ leghíresebb pályáin is. Járt a golfozás Mekkájának számító skóciai St. Andrewsban, amerikai Torrey Pinesban, a spanyolországi Valderramában, ahol olyan volt a fű, mintha körömvágó ollóval nyírták volna, és az ausztriai Fontanában, melynek gyepénél rövidebbet még nem látott. Közben golfüzletet nyitott és egy golfklubot kezdett üzemeltetni, az idén januárban pedig csörgött a telefonja. - Azt mondták, az arcomat akarják - idézi fel azt az első, meghökkentő pillanatot. Tényleg az arcát akarták. A legújabb turisztikai imázskampányban ugyanis az elképzelések szerint tizenegy ismert ember népszerűsítené Magyarországot. A sakkozó Polgár Judit, az énekes Rost Andrea és a mesterszakács Kalla Kálmán mellett a szervezők Hegedűs Gáborra gondoltak, aki a hazai golfozási lehetőségekre hívná fel a figyelmet. A kétszeres bajnok eltöprengett az ajánlaton: amíg a világon mintegy hetvenmillió regisztrált golfozót tartanak nyilván, addig Magyarországon csupán ezerkettőszázat. Jelenleg hét, versenyzésre alkalmas tizennyolc lyukú pálya van nálunk, és még vagy tizenöt, ahol lehet ütögetni, a cseheknél viszont már ötvenkét profi pálya található, az osztrákoknál százötven, Amerikában pedig tizenhatezer-nyolcszáz. A svédeknél a társadalombiztosítás is támogatja a golfozást, a törökországi Antalyában egyszerre öt pályát építettek nemrég, nálunk viszont mindössze évi másfél millió forinttal támogatják a golfszövetséget. Nem állítjuk, hogy pontosan ebben a sorrendben, de ez mind egy pillanat alatt átfutott Hegedűs Gábor fején. - Végül vállaltam a dolgot - mondja. - Mindig szerettem a kihívásokat. Azóta már el is készültek azok a kiadványok, melyekről a magyar golfmester mosolyog a világra. Nehéz persze elképzelni, amint golfütős idegenek rohanják meg a magyar határokat, bár az élet kiszámíthatatlanságáról Hegedűs Gábornak egy szép története van. Évekkel ezelőtt a London melletti Sudburry golfpályáján játszott. A green, azaz a füves terület, melynek közepén zászló jelezte a lyukat, épp a klubház szomszédságában feküdt. Hegedűs ütött egyet, majd bosszúsan felkiáltott: hosszú. A labda csak szállt és szállt, egyenesen a nyitott bár vendégei közé, átrepült a helyiségen, nekiment a hátsó falnak, onnan az ajtófélfára pattant, majd gellert kapva visszaugrott a gyepre, ahol gurult még egy ideig, mielőtt megállt volna a green szélén. Hegedűs Gábor odanézett. Rövid, korrigálta aztán magát. Hát ezért mondjuk, hogy a golfban minden lehetséges. És annak ellenkezője is. (Üssed, üssed, botocskám) A tökéletes technikájú ütés úgy háromszázezer próbálkozás után alakul ki az emberben.