Népszabadság, 2005. június (63. évfolyam, 126-151. szám)

2005-06-13 / 136. szám

2 2005. JÚNIUS 13., HÉTFŐ HIRDETÉS MAGYARORSZÁG NÉPSZABADSÁG Füttyös, kibeszélős MSZP-kongresszus Gyurcsány és Hiller vállalta a felelősséget, Szili „ellenszélről” beszélt Gyurcsány Ferenc és Hiller Ist­ván is vállalta a felelősséget az államfőválasztás kudarcáért a gesztust elfogadó küldöttek előtt­i MSZP szombati, rendkí­vüli kongresszusán. Szili Kata­lin sértett hangú felszólalása azonban súlyos presztízsveszte­séghez és füttyszóhoz vezetett. Az első felszólalással eldőlt a kongres­­­szus eredménye - vélekedett az egyik küldött az általa önkritikusnak és őszin­tének nevezett miniszterelnöki beszéd­ről, amelyet tucatszor szakított félbe taps. Gyurcsány Ferenc az államfővá­lasztás fiaskójáról úgy fogalmazott: „mi vertük meg önmagunkat”. Szerinte Szili Katalin jelölése hamis érvekre épült: ar­ra, hogy a politikus népszerűsége rele­váns, és arra, hogy „meglesz ez” az SZDSZ nélkül is. „Sokat beszélünk a ko­alíciós szolidaritásról, de azt gondoltuk, ránk ez nem érvényes. Lám-lám, ha a mi véleményünkre mondják, hogy nem érdekes, akkor meg vagyunk sértődve, és emlegetjük a koalíciós szolidaritást, majd elmegyünk a jobboldal felé támo­gatást szerezni. A szocialista párt össze­keverte a jelölés jogát a választás képes­ségével. A politikai lelkesültségben ös­­­szekeveredett a köztársaság a Köztársa­ság térrel. Az volt a tét, hogy hajlandók vagyunk-e úgy jelölni, hogy a választás­hoz nincsen elegendő politikai támoga­tottságunk, hogy a jelöléssel kockára tesszük a kormánykoalíció további mű­ködését. Mondjátok, ez az ország egé­széért felelősséget vállalni tudó és képes magatartás?” - kérdezte Gyurcsány Fe­renc a küldötteket. Mielőtt visszakér­deztek, a miniszterelnök beelőzött: „Mi­ért nem szóltunk? Mert olyan hangula­tot sikerült csinálnunk, amelyben a po­litikai veszélyekre való figyelmeztetés, a sze­mbesítés a kudarc lehetőségével a párthoz és a jelölthöz fűződő lojalitás kérdéseként vetődött fel” - válaszolta. A miniszterelnök szólt a Szili Katalin és közte lévő vitáról is, amit sokan sze­mélyesnek véltek, s minden aggályára az volt a reakció, hogy „mert te nem kedveled Katit”. Ezért döntött úgy, hogy az áprilisi jelölő-kongresszuson az al­kotmányosság, a kormányozhatóság és a párt belső akaratának sorrendjéről beszél. „Igazatok van, ez egy alibi mon­dat volt. Nem mondtam azt tisztán és világosan, ebből bukás lesz” - ismerte el Gyurcsány Ferenc. Az SZDSZ szerepé­ről szólva hangsúlyozta: az MSZP-nek be kell látnia, hogy a jobboldallal nem tud kormányozni. „Nagyobb pártnak lenni több felelősség, kisebb pártnak lenni kevesebb lehetőség. Engem nem ért annyi sérelem, mint a Horn-kor­­mányt. De a legveszélyesebb dolog az volt, hogy a fő riválisunk nem a saját el­lenzékünk lett, hanem a saját koalíciós partnerünk” - mondta Gyurcsány Fe­renc. Arra figyelmeztetett: „ha nem tud­juk elviselni, hogy a mi oldalunk tagolt, ha a Fidesz útját, az egy a tábor, egy a zászló útját akarjátok követni, akkor történelmi hibát fogunk elkövetni”. A kormányfő beszélt arról, hogy bár Kiss Péter, Lendvai Ildikó, valamint Szekeres Imre „nagyon sok mindent megtettek volna, hogy ne én legyek a miniszterelnök”, mégis együtt tudunk működni. „Nem mondom, hogy Toller Laci vagy Kati felelőssége. A mi felelős­ségünk! És az én felelősségem” - szö­gezte le Gyurcsány Ferenc. Hangsúlyoz­ta: egy pártnak azért van vezetése, hogy megmondja, hogyan, merre, milyen módon kell menni, s ezt engedni kell megvitatni, de nem lehet állandóan a mögé bújni, hogy a tagság most éppen mit kíván. „Nem fogok félni megvívni a konfliktusokat. Hangos emberek, helyi erős emberek el kell, hogy fogadják: kö­zös pártban vagyunk, amelyet az orszá­gos választási bizottság és az elnökség vezet, ahol a politikai ügyeket demokra­tikusan meg lehet vitatni, de a végrehaj­tás nem vitát, hanem cselekvést igényel” -jelentette ki a miniszterelnök. Hasonló hangot ütött meg a felszóla­lók sorában Gyurcsányt követő pártel­nök is. „Kudarcot vallottunk, de érzel­mek helyett nyugodt és higgadt értéke­lésre van szükség, hogy a céljainkat va­lóra tudjuk váltani” - hangoztatta Hiller István. Szerinte mindkét koalíciós párt­nak megvan a felelőssége, de ő érzi a sa­ját felelősségét is, és nem bújik semmi­lyen testület, döntés, vagy „általános alany” mögé. „Hibát vétettem, hogy az elnökjelölő kongresszuson, nem mond­tam el, hogy koalíciós támogatás híján nem tudom garantálni a jelölt megvá­lasztását. Tévedtem, mert azt gondol­tam, hogy Szili Kati ismertsége és nép­szerűsége elég arra, hogy másokat meg tudjak győzni. Hittel helyettesítettem a racionalitást, és ez súlyos hiba volt” - is­merte el a pártelnök. „Azt gondoltam, hogy érdekel egy öt százalékos támoga­tottságú pártot, hogy ez azt is jelenti, hogy 95 százalék nem őket támogatja. De nem ez érdekli őket, hanem min­dent kizárólag azért tesznek, hogy az öt százalékos támogatást megőrizzék. Eb­ben a partneri viszonyban nem a szoli­daritás, hanem az érdek szó a meghatá­rozó” - fejtette ki Hiller István. Felhívta a kongresszus figyelmét, hogy a kisebb­ségi kormányzásnak nincs értelme, elő­rehozott választást pedig nem akarnak, vagyis a koalíciónak tovább kell vezet­nie az országot. A pártelnök után Szili Katalin kért szót. A köztársaságielnök-jelölt infor­mációink szerint „rögös útról”, és arról beszélt, hogy amit tett, „óriási ellenszél­ben” tette. Sértették mint politikust és mint nőt. Bírálta az SZDSZ-t is, és fel­tette a kérdést: miért törvény az MSZP- ben, hogy mindig azt kell tenni, amit a szabad demokraták akarnak. Megkö­szönte Hiller Istvánnak és az őt támo­gatóknak a segítséget, de Gyurcsányra utalva azt mondta: „fél szívvel” nem le­het sikert elérni. Ekkor közbefütyültek. A szocialista pártban többek emlékeze­te szerint ilyenre még nem volt példa. „Te is követtél el hibákat, Kati” - rea­gált a felszólalásra az MSZP frakcióve­zetője. Lendvai Ildikó szerint Szili „na­gyot téved, ha a miniszterelnökben ke­resi a hibát”. Közölte: meg kell követni a választókat, akikkel elhitették, hogy si­kerül Szili Katalin államfővé választása, és meg kell követni Szili Katalint is, amiért belehajszolták ebbe a helyzetbe. „Mint a szovjet filmekben, kitárt ing­ben kellene ide állnom, ide lőjetek elv­társak. De se hős, se hülye, se vakmerő nem vagyok” - ez volt Toller László antréja. Szili Katalin legfőbb támogató­ja a szocialista párt és az SZDSZ viszo­nyát a „farok csóválja a kutyát” hason­lattal írta le, megjegyezve: ma úgy van, hogy a siker a koalícióé, a kudarc vi­szont az MSZP-é. Toller arról is beszélt, hogy „nem voltak egymáshoz őszinték”. Hiller István támogatta Szilit, „nem úgy, mint Gyurcsány Ferenc, aki csak fél szívvel”. Ekkor ismét fütty hangzott fel. Horn Gyula védte Szili Katalin jelö­lését, arra emlékeztetve, hogy hétfőn, az első forduló után győzelmi hangulat volt a frakcióban. A volt miniszterelnök szerint az SZDSZ destruktív és makacs volt, de nem érti, miért. Ennek ellenére amellett tett hitet, hogy 2006-ban csak a koalíciós pártok együttműködésével győzhetnek. Szili Katalin és Toller László idő előtt távozott a kongresszusról, az újságíró­kat elkerülve. Érdemi vita helyett a további felszó­lalásokat is a kibeszélés vágya vezette - ahogy az egyik résztvevő fogalmazott. Horn Gyula óta először van remény ar­ra, hogy vezetni lehessen a pártot, s ne a lobbiérdekek között őrlődjön a pártel­nök - egy küldött szerint ez az egyik eredménye a kongresszusnak. Szocialis­ta körök szerint a kongresszussal túlju­tott a párt az államfő-választási kudarc okozta válságon, s a 2006-os választá­sok megnyerésére koncentrál. NAGY SZILVIA Percek óta beszélt már Hiller István, a nagy nemzetközi tekintélynek örvendő magas, ősz hajú férfin pedig látszott, hogy izgul. A szocialista elnök éppen azt fejtegette, hogy a mindennapok kérdését, az emberek mindennapi éle­tének problémáit kell megoldani, de ez Albert Flóriánt egyáltalán nem érde­kelte. Ő a Fradi-MTK ifi meccset néz­te, úgy száz méterre az FTC kézilabda­csarnokában tartott MSZP-kongres­­­szustól. A zöldek nyertek 3-0-ra, örömmel jelentem, hogy itt még van hajtás, a Fradiban pedig egy erőszakos, jó felépítésű csatár. Alberttel együtt az újságírók is a focit nézték, jobb híján. Az MSZP ugyanis bezárkózott. Ez MSZP-kongresszusokon már csak így szokás, nem volt nyilvános a Gyur­csány Ferencet miniszterelnökké jelö­lő, majd a Szili Katalint államfőnek ja­vasoló egybegyűlés sem. Ennyi közös vonást biztosan találunk. Amennyiben Albert erre sétált vis­­­sza, azt a szolgálati Audik számából biztosan sejthette, hogy kormánypárti rendezvény van. A start egyébként nem lehetett túlságos izgalmas. Fél órával a hivatalos kezdés után a nagy nevettető, Zuschlag János még a tera­szon mutatta magát, így ő kerülhetett a vágóképekre. A benti titkot nagyon őrizték. Még WC-re sem lehetett bemenni, ahogy a büfébe sem. Úgy látszik, az MSZP a so­kat emlegetett médiatúlsúlyt koplalta­­tással oldaná meg. „Bezzeg a Fidesznél ökröt sütnek” - panaszkodott egy új­ságíró. Lehet, hogy ezért nem voltak autogramkérők. A sajtó szabadsága az épületen kívül is korlátozott. Az udvarra kilépő kül­döttekkel legfeljebb akkor lehetett be­szélni, ha ők is akarták, és a túloldalról rákönyököltek az ideiglenes kerítésre. „Béke, nyugalom” - adott helyzetjelen­tést Juhász Ferenc. Vagyis hurrá han­gulat, és mindent viszünk 2006-ban? „Igen, legfeljebb még a választások előtt” - folytatta a viccelődést a kül­dött, aki „az én már korábban meg­mondtam, hogy ebből baj lesz” most már népes táborába tartozik. A gőzkieresztő kongresszus hirtelen mintha szabadtéri rendezvénnyé vált volna - megteltek a kinti padok. „Vége van?” - támaszkodtunk a korlátra. „Á, még beszélnek. Csak megjött az ebéd”. Például gyros­tál, ezerért. „Kellett ne­künk kapitalizmus” - morogta egy kül­dött. Volt, aki sajtókapcsolatot ápolt, és sört vitt ismerős újságíróknak. A kézből itatás módszere működött - rögvest érkeztek is a megrendelések. Kiderült az is, hogy egy olyan párt­nak, mint az MSZP, teljesen fölösleges zárt kongresszust tartania, ha nem si­kerül leárnyékolni a mobilok elől az épületet. Itt ez nem volt megoldható, a biztonsági őrök pedig nem kobozták el az újságírók telefonjait sem. Hamar megtudtuk, hogy Tollért és Szilit kifü­tyülték bent. Majd váratlanul Horn Gyula lépett ki az ajtón. Eltévedt? De nem: „Nem kell szeretni az SZDSZ, de el kell viselni” - mondta. Ez azért je­lentős visszalépés a keddi keményke­déshez képest. „Emberek vagyunk, hir­telen felindulásból mondunk ezt-azt” - válaszolta erre. Aztán egy pártsajtós lány kezdte osztogatni Hiller István beszédét, de kérte, mindenki csak egyet vegyen, mert lassú a fénymásoló, és a Gyur­­csány-szöveg is megvan vagy hat oldal. Ezek szerint az is publikus lesz. A fény­másoló kapacitásából ítélve más nem. És ha már nem lehettünk ott, a szöve­get olvasva magunk elé képzelhettük a küldöttek arcát és reakcióit. A tapsok­nál könnyű dolgunk van, azok minden esetben be vannak írva a kiosztott be­szédekbe. Az egyik újságíró eközben babért aratott: ő, vagy legalábbis a te­lefonja bejutott a kongresszusra. A ké­szüléken bizonyíték fénykép: az egyik küldött egy tükröt emel föl, az elnök­ség felé tartva. Aztán egyszer csak elkezdtek kifelé áramlani a küldöttek. A tömegben Göndör István, aki azért érdekes, mert sokat szerepelt az elmúlt napokban (emlékezhetünk, az ezüst is szépen csillog vs. kétharmaddal nyer Szili az első fordulóban). Nem érti a felfoko­zott érdeklődést a bent történtek iránt. „Meg kellene tanulniuk, hogy mi a szo­ciáldemokrácia” - fedd meg bennün­ket, kintieket, és rögtön leckét is ad: összejövünk, megbeszéljük a dolgain­kat, és pozitívan jövünk ki. A teraszon, ahol korábban Zuschlag állt, már Gyurcsány és Hiller tájékoz­tatott. Az ismertető rövidre sikerült, az eső is szemerkélni kezdett. Aztán a kormányfő és a pártelnök összeölel­kezve hátra el, de a paraván mögött már rögtön kioldott a páros. A ruhatár pultján Jánosi György verseskötete („fogyott rendesen”), az­tán végre sikerült beosonni a terembe. A kézilabda parketten szőnyeg, a me­gyék táblái, az egyik asztalon egy poli­tikai nyilatkozattervezetet hagyott va­laki, így csak emlékezetből tudja majd elmondani otthon, hogy mire jutottak. Csak egy kisebb csoport maradt, közé­pen beszélgetve. Ott volt Vitányi Iván, akinek állítólag szintén lehetett volna esélye az államfői posztra, bár kissé nehéz elképzelni őt szmokingban. Mi­közben ment kifelé az ajtón, megje­gyezte: „Úgy látszik, utolsóként hagy­juk el az...” Ekkor hátranézett, megle­pődött kissé, hogy nem a frakciótársa állt mögötte. Nem fejezte be a monda­tot, a szó bennszakadt. HASZÁN ZOLTÁN A bennszakadt szó Zárt ülés után tájékoztatás a szabadban - Lendvai Ildikó frakcióvezető a kamerák előtt Egymást támogatták Egyenlő közelséget kérnek Sólyomtól Munkatársunktól Az MSZP kongresszusa Sólyom Lász­lót méltónak tartja arra, hogy államfő legyen. Ezen az sem változtat, hogy Fi­desz magatartása miatt az államfővá­lasztás a jelöltekhez és a nemzet egysé­gét kifejező elnöki intézményhez mél­tatlan körülmények között történt. Azt várjuk Sólyom Lászlótól, hogy állam­főként teljesítse az alkotmányban megjelölt feladatait, tartson egyenlő távolságot a pártoktól­­ és legyen „egyenlő közelségben” minden honfi­társunkkal - áll a nyilatkozatban, amelyben megköszönik Szili Katalin vállalását, „amely demokratához, fele­lős politikushoz méltó, igazi baloldali kiállás volt. Az MSZP köztársaságiel­­nök-jelölő kongresszusának döntését a párt politikusai mindvégig képvisel­ték, de az erőfeszítések ellenére sem si­került biztosítani a szükséges többsé­get. Tévedtünk! Tanulunk belőle. Azt feltételeztük, hogy a koalíciós szolida­ritás erősebb, és mindebből következő­en megalapozatlan illúziókat táplál­tunk. Ezért felelősség terheli a párt döntéshozó testületeit és vezetőit, amit a kongresszuson vállaltak is. /

Next