Népszabadság, 2005. július (63. évfolyam, 152-177. szám)
2005-07-07 / 157. szám
NÉPSZABADSÁG MAGYARORSZÁG - ÁLLÁSPONT Pengeváltás vagy párbaj? Nyilatkozatháború a péntekre tervezett Gyurcsány-Orbán-vita előtt Nehéz megmondani, hogy lesz-e Gyurcsány-Orbán-vita pénteken vagy sem? A miniszterelnök szerint Orbán Viktor megfutamodik a vitától, mert nem akar a gazdaság és az ország helyzetéről tények és adatok alapján beszélni. Orbán feltétele ugyanis az, hogy ne számháborúzzanak, hanem beszélgessenek az ország dolgairól. Munkatársainktól kétségessé vált, hogy létrejön-e pénteken a Gyurcsány-Orbán-vita. A két fél ugyanis alapvetően másra törekszik: a miniszterelnök arra, miként azt kihívásában is megfogalmazta, hogy számokkal és tényekkel szembesítsék egymást, s így világossá váljon az ország valódi gazdasági helyzete, a Fidesz elnöke viszont azt szorgalmazta, hogy ne számháborúzzanak, inkább beszélgessenek az országról, a problémákról. Mindezek ismeretében Gyurcsány Ferenc tegnap levelet küldött Orbán Viktornak, amelyben „világos választ” kér arra, hogy részt vesz-e pénteken az ország valóságos teljesítményéről folytatandó, számokon, adatokon és tényeken alapuló vitán. A miniszterelnök levelében azt javasolja, hogy pénteken 17 órakor, az Országház Munkácsy Termében a sajtó teljes nyilvánossága előtt tartsák a vitát. „Bízom abban, hogy az ellenzék vezetője és a miniszterelnök között Magyarország teljesítményéről szóló, tényeken nyugvó nyilvános vita nyomán az előttünk álló választási kampány mentesíthető lesz az ország érdekeinek ártó, hamis válságkommunikációtól” - áll a kormányfő levelében. Orbán Viktor válaszlevelében leszögezte: „A találkozó feltétele részemről, hogy a miniszterelnökök találkozójának helyszínén, annak befejezését követően haladéktalanul folytassuk a munkát, a teljes nyilvánosság bevonásával.” Hozzátette: ha Gyurcsány elfogadja a feltételeket, akkor a rendelkezésére áll. Orbán levelében kifejti: nem járul hozzá, hogy a kampányt bárki előre hozza. „Kérem ezért, ha találkozni akar velem, kerülje a színpadias és kampányt idéző show-elemeket. Az érdemi munka feltételei biztosítottak, hiszen július 8-án, pénteken 14 órától a volt miniszterelnökökkel Ön megbeszélést folytat” - írta levelében Orbán Viktor. Gyurcsány Ferenc Orbán levelére úgy reagált: a Fidesz elnöke egyértelműen megfutamodott a vitától. A miniszterelnök a Kérdések és válaszok a 100 lépés programról elnevezésű akció nyári zárórendezvényének hallgatósága előtt azt mondta: „Azt gondolom, hogy egyenes politikához egyenes mondatok és egyenes emberek kellenek, és egyenes dolgokat akkor is tudni kell mondani, ha valaki ott van, és szembesíti az embert a mondanivalójával.” A miniszterelnök által mondottakat dübörgő tapssal fogadták a jelenlévők. László Boglár kormányszóvivő lapunknak úgy nyilatkozott: Gyurcsány Ferenc világos választ várt, Orbán Viktor viszont csak azt tette világossá, hogy tényeken alapuló vitát nem akar folytatni, hiszen „nincs itt a kampányidő”. A szóvivő emlékeztetett arra, hogy a kormányfő épp azért kezdeményezte a vitát, hogy a kampány során ne lehessen élni a válságkommunikáció eszközeivel. Révész Máriusz, a Fidesz szóvivője úgy reagált: „Orbán Viktor levele világos és egyértelmű, Gyurcsány Ferenc azonban, úgy látszik, hogy nem érdemi munkát, érdemi tárgyalásokat, hanem kormányzás helyett kampányvitát akar.” László Boglár válaszában leszögezte: a vita a tényekről, a gazdaság valós állapotáról szólt volna, aki ezt kampánynak véli, az nem tiszteli a tényeket. Megjegyezte: „Orbán Viktor sajátosan értelmezi a kampány fogalmát, hiszen azt nem tekinti annak, amikor ő kampánybusszal járja az országot, és rendezvényein rendszeresen lekicsinyli az ország teljesítményét. Ha viszont a jelenlegi miniszterelnök vitára hívja, azt mindjárt kampánynak minősíti.” Révész Máriusz közölte: Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc a volt miniszterelnökök találkozója keretében találkozni fog. „Hogy ezt követően lesz-e sajtónyilvános megbeszélés, az kizárólag Gyurcsány Ferencen múlik. Ha érdemi munkát akar, akkor lesz ilyen megbeszélés, ha nem, akkor nem lesz. Csak Gyurcsány Ferencen múlik” - közölte Révész Máriusz. Információink szerint az előzetes viták ellenére mindkét fél elhatározott abban, hogy pénteken nem tér ki a találkozás elől. A 100 lépés kampányzáróján a szimpatizánsokkal szót értett Gyurcsány Ferenc Megint vesztett az állam Strasbourgban Újabb ítéletben marasztalta el a magyar államot a strasbourgi emberi jogi bíróság. Kedden kihirdetett ítéletében - Osváth László, az Agrárinnovációs Kht. volt ügyvezetőjének beadványa alapján - megállapította: sérti a gyanúsított eljárási jogait, hogy az előzetes letartóztatás meghosszabbítására irányuló ügyészségi indítványt sem az eljárás alá vont személy, sem annak jogi képviselője nem kapta kézhez időben, s a korábbi bírósági döntésektől eltérően a Legfelsőbb Bíróság tárgyalásán már meg sem jelenhettek. Osváth tízezer eurós kártérítés iránti igényét azonban a bíróság elutasította. Osváth a Torgyán József minisztersége idején, 1999-ben alapított Agrárinnovációs Kht. vezetőjeként tízmillió forintig terjedő összegeket utalt ki a nyomozás adatai szerint értéktelen tanulmányokért. A 2000-ben elkövetett bűncselekmények miatt egy évvel később eljárás indult, és Osváthot 2001 májusában előzetes letartóztatásba is helyezték, amelynek időtartamát többször meghosszabbították, így a volt igazgató 11 hónapot töltött rács mögött. Az ügyészség a mintegy százmillió forintnyi kárt okozó hűtlen kezelés miatt 2003 nyarán vádat emelt, ítélet azonban máig nincs. Egyre több az elmarasztalás Egyre többen ismerik meg a lehetőséget, ezért egyre többen is fordulnak a strasbourgi emberi jogi bírósághoz, és a panaszok is mind megalapozottabbak, ezért növekszik a magyar államot elmarasztaló ítéletek száma - mondta lapunknak Höltzl Lipót igazságügyi minisztériumi helyettes államtitkár az állam számára meghozott újabb kedvezőtlen döntésről. Hangsúlyozta: Magyarországról az elmúlt tizenhárom évben kétezernél is több panasz érkezett a bíróságra, ehhez képest a negyven körüli elmarasztaló ítélet nem sok. Nem szabad azonban megfeledkezni arról - tette hozzá -, hogy a jogsérelmet megállapító strasbourgi döntés kudarc, hiszen arra figyelmeztet: adott esetben az emberi jogok tiszteletben tartása körül valami nincs rendben. Az elmarasztaló ítéletek döntő többsége az elhúzódó bírósági eljárások miatt született. Az Osváth-ügy azonban másra figyelmeztet, hiszen itt a bíróság azt kifogásolta, hogy a gyanúsított az előzetes letartóztatás meghosszabbítását kezdeményező ügyészi indítványt nem kapta kézhez. A hazai jog szerint elegendő, ha azt a bírósági meghallgatáson ismertetik, az emberi jogi bíróság azonban másként látja. Höltzl közölte: az államnak és a panaszosnak három hónapja van arra, hogy nyilatkozzék, elfogadja-e az ítéletet, vagy kéri az ügy nagykamara elé terjesztését. A helyettes államtitkár egyelőre nem tudja, hogy tudomásul veszik-e a döntést. Höltzl elmondta: a jövőben Strasbourgban valószínűleg bevezetik az enyhe jogsérelem fogalmát, mert a beadványok szűrése nélkül a bíróság képtelen lesz lépést tartani a panaszok számának növekedésével - tájékoztatott a helyettes államtitkár. Ma Strasbourgban mintegy nyolcvanezres hátralékkal küzdenek. LENCSÉS KÁROLY 2005. JÚLIUS 7, CSÜTÖRTÖK 3 Greenwichi idő JAKAB JÓZSEF „Egy városon nem szabad, hogy csak úgy átvonuljon az olimpia, miként az 1996-ban, Atlantában történt; az eseménynek meg kell változtatnia a várost, az országot” - vélekedett hetekkel ezelőtt az egykori olimpiai bajnok középtávfutó, Sebastian Coe, a London 2012 projektigazgatója. Greenwichi idő szerint szerda délután háromnegyed egykor városa, országa és ő maga is megkapta az esélyt arra, hogy hét év múlva a gyakorlatban bizonyítsa, mire gondolt egészen pontosan. A Trafalgar téren spontán összeverődő tízezrek ünnepeltek; Párizst kapcsolni valamiért nem tartotta fontosnak a tévéközvetítés rendezője, Moszkva, New York, Madrid pedig már órákkal korábban kiszállt a versengésből. Ismét sikk olimpiát rendezni, és ennek csak örülhetünk, ugyanis nem volt ez így mindig. Az 1984-es nyári ötkarikás játékokra történetesen egyetlen város, Los Angeles pályázott. Az akkori érdektelenség oka Montreal anyagi csődje volt: az 1976-os helyszínen nem minden létesítmény készült el időre - a központi stadiont befedhetőnek álmodták, ám a tetőt nem építették meg -, Québec tartomány lakói pedig további tizenöt évig nyögték a speciális olimpiai adót. Moszkvát 1980-ban a legkevésbé sem az anyagi haszonszerzés reménye vezérelte, a lényeg a „mi is megmutatjuk! ”-on volt, ám Los Angeles előtt a kanadai malőr miatt sorban állásról nem beszélhettünk. Peter Ueberroth vállalkozói alapon szervezte az 1984-es játékokat, amely annak ellenére zárult 250 millió dolláros haszonnal, hogy közpénzből egyetlen centet sem költöttek el. Ueberroth bizonyította be, hogy az olimpia nem nyerőautomata, éppen ellenkezőleg, erkölcsi és anyagi erőforrás, egy város (vagy akár az egész ország) semmi máshoz nem hasonlítható magamutogatási és kiugrási lehetősége. Los Angeles hátszelének (is) köszönhető Szöul, Barcelona, Sydney és Athén sikere; Atlanta csupán azért lóg ki a sorból, mert szervezésben és lebonyolításban egyaránt alulmúlhatatlanul amatőr színvonalat produkált. (Már a helyszínválasztás is szerencsétlen volt, az 1996-os esemény az újkori olimpiai mozgalom századik születésnapját ünnepelni készülő Athénnak járt volna”.) Az végképp nem véletlen, hogy a 2012-es rendezésre eredetileg tizenkét város jelentkezett, a szűkítés után maradó ötök egyike sem lógott ki a sorból. Egy olimpia helyszínének kiválasztása is csak olyan verseny, mint a többi: a csalódottak mindig többen vannak, mint a győztesek. Igazságos döntés sosincs a nemzeti büszkeségen (akaratlanul is) ejtett sebek nehezen gyógyulnak, ám azt senki sem vitathatja, hogy az egyik nagy esélyes győzött. És ha így van, akkor jó döntés született. A kandidáló városok (országok) semmit sem bíztak a véletlenre: energiát és pénzt nem sajnálva kampányoltak, Szingapúrban pedig „nevekkel és arcokkal” vonultak föl. Aligha ez döntött, mindenesetre tény, hogy amíg az angolok David Beckhamet tolták maguk előtt, addig a franciáknak nem volt ilyen népszerű húzóemberük. A szigetország küldöttségét Tony Blair miniszterelnök vezette, a franciákét Jacques Chirac elnök. Nem kétséges ugyan, hogy a 2012-es olimpia „ügyében” sportpolitikai döntés született - higgyünk abban, hogy a jobb, a kidolgozottabb, a megvalósíthatóbb pályázat nyert, mást nem is mérlegeltek az arra hivatottak, és egyéb, a korábbi alkalmakkor „meggyőzőnek tetsző” érvek sem befolyásolták őket döntésükben, a végső körben nem csupán London-Párizs mérkőzést vívtak, hanem, alig burkoltan, Anglia-Franciaország összecsapás is zajlott. Sportnyelven szólva a szigetország győzött, Tony Blair meg nyert, a többi amúgy Sebastian Coe dolga. G Krakusjól áll NAGY N. PÉTER galázatos még csak elképzelni is, hogy Szita Károly nem volt ügynök, hogy nem ő írta a lapunkban is kivonatolt nyolcvanas évekbeli jelentéseket a rebellis lengyelekről, presszókban feltűnő arabokról, Kádár egészségi állapota miatti aggodalmakról és egyéb, kora délutáni beszélgető műsorok unalmát idéző tételekről. Ha Szita nem volt ügynök, s minden úgy van, ahogy ő állítja, akkor a nemzetbiztonság vagy a belügy koholta ezeket a sivatagszürke szövegeket, hogy egy nem éppen a kemény maghoz tartozó fideszes politikust lejárasson. Annyira azért nem ártalmatlan hely ez a világ, hogy ilyen belbiztonsági szolgálatokat megengedhetnénk magunknak. Vegyük a megnyugtatóbb változatot, és fogadjuk el, hogy minden úgy van, ahogy látszik. Ha egyszer az erre kijelölt helyen együtt van egy Krakus fedőnevű ügynök papírja s Szita Károly e névre szóló beszervezési kartonja, akkor ő ügynök volt. Ahány ügynökélet, annyi történet, a részletek ismeretének hiányában óvakodnunk kellene az ítélkezéstől. A szövegek kicsit kínosak, de kétségtelen, hogy nem egy vérbő spion mutatványai. A jellemre is csak a szükséges belső fenntartásokkal következtethetünk belőlük. Ettől még mondhatnák sokan. Mások. Hanem e tekintetben és ebben a logikai képletben a jelen már védhetetlen. Ott ugyanis Szita Károly szabad ember nyílt csalással vádolja meg a hatóságokat, amelyek szerinte a papírjait koholták. Ez már több, mint egy tartótisztnek maszatos jelentéseket írni. És mégis: ezen az úton folytatva a nem túl merész gondolatkísérletet, amely szerint Kaposvár fideszes polgármestere és az 1989-ben megszűnt Krakus Péter ügynök azonos, egyre kétségesebb helyzetekbe kerülünk. Azt látjuk ugyanis, hogy a jellemnek mintha nem volna társadalmi funkciója. Senki nem vitatta idáig nyilvánosan, hogy a kritikus helyzetbe került Szita Károly jó polgármestere Kaposvárnak, amennyiben a mérőszám itt a rendezettség és gyarapodás. Az alig vitatható bizonyítékok ismeretében is töretlen Szita helyi népszerűsége. A képzet erősödik: teljesítmény és jellem, jellem és megítélés független egymástól. És ez csak az első lépcső. A következő, hogy a jellem ártalmára is van a sikerre törő közéleti embernek. Mert jellemmel terhelten aligha lehet megtenni, hogy nem az igazság javára, hanem csak annak hárítására tesz az ember. Hogy minden kimondott szó, ha kell, ha nem, valamiféle mesterséges nyelvi és logikai rendszerben fogalmazódik. Ha kiderül rólam valami, perelek, és akkor már nem beszélhetünk arról, hogy mi volt velem a Kádár-rendszerben. Szabadalmaztatott eljárásról van szó: ha miniszterelnökként vettem részt számomra kedves emberek gazdasági természetű kérdéseket is tárgyaló összejövetelein, perelünk újságot, támadunk eljárásjogi és alaki fronton, mindent megteszünk, csak szó ne eshessék arról, mi történt. Nem is azért, mert az támadható volna, hanem mert a valóság beszüremkedése a jelek szerint a gyengeség jeleként értelmezendő. Inkább keverek ide nem létező szeretőket, cáfolok családi zsarnokságot, bármit, csak az életet be ne engedjük. Ez a képlet még ijesztőbb, mint Szitáé. Ott jellemtelenséget feltételeztünk az igazságrombolás mögött. Itt igazságrombolást látunk, s fogalmunk sem lehet a jellemről. Csak a hatás azonos. Hárítani minden valóságosat valamiféle szónokias szinten tartható valóság érdekében és a siker legteljesebb reményében. Látható, hogy az emberek jelentős része elfogadja, hogy a sikerhez erkölcsi normaszegésen keresztül vezet az út. Kicsit tán szereti is ezt. Legalábbis a győzteseknél. Ez kínos, de elviselhető, majd vesztesek lesznek, s kiforogja magából a rendszer az igazságát. Ha azonban mindenki elhiszi, mert tapasztalja, hogy a sikerhez csak egy út vezet, s ott a jellem elviselhetetlen teher, akkor Krakus nem dolgozott hiába.