Népszabadság, 2005. július (63. évfolyam, 152-177. szám)
2005-07-09 / 159. szám
4 12 2005. JÚLIUS 9., SZOMBAT 4 HÉTVÉGÉ NÉPSZABADSÁG Egy 19 éves pécsi lány április 2-án felakasztotta magát. Rokonai, vőlegénye, szeretője ma sem értik, miért tette ezt. Hisz megvolt mindene. Az érintettek kérésére a tragédia szereplőinek nevét megváltoztattuk, cikkünkben a lányt Juditnak hívjuk. A neveken kívül minden valós. UNGÁR TAMÁS - Állandóan azon gondolkodom, hogy mit hibáztam el - mondja Judit apja, János. - Talán az volt a hiba, hogy engedékeny voltam vele. Nem akartam, hogy úgy nőjön fel, mint én. Apám szigorú emberként nevelt engem, nem tűrt ellenvetést. Szénbányász volt, 12 évesen már a föld alatt dolgozott. A negyvenévi bányamunka megkeményítette. Nálunk olyan szigor volt, hogy még asztalhoz sem ülhettünk az ő engedélye nélkül. Anyám háztartásbeli volt, mindenben kiszolgálta apámat. Ötvennyolc évesen elvitte egy infarktus. Az apám húsz esztendővel túlélte. Judit halála után János összeomlott. A 48 éves férfi mostanra jutott el odáig, hogy beszélni tud Juditról és a tragédia előzményeiről: - Az apám nagyon szigorú volt, ám ennek is része lehet abban, hogy a munkának előttem nagy becsülete van. Erősáramú technikusként pécsi üzemekben dolgoztam, mint karbantartó. 1995-ben a második porckorongsérvműtét után leszázalékoltak, azóta rokkantnyugdíjas vagyok. A bal lábam érzéketlen, de annyira, hogy egyszer nekidőltem egy kályhacsőnek, és a többiek már akkor rángattak el, amikor égett a húsom. Attól még, hogy húzom a bal lábam, kiváltottam a vállalkozói engedélyt, és reggeltől estig ma is dolgozom villanyszerelőként. A gyerekek iránti szigorban viszont már nem követtem apámat. A Jani fiam és Judit mindig nagy szabadságot kapott. Juditot - akit mi Dittának becéztünk - nem is lehetett volna korlátozni - véli János 21 éves fia, aki számítógépes programozónak készül. - Ditta már kicsinek is akaratos volt, és szókimondó. Igaz, a saját szemében a gerendát se látta, máséban a szálkát is észrevette. Az utolsó szó mindig az övé volt. Sokszor megcsaptam emiatt. De sosem voltunk fél óránál tovább haragban. Nagyon aranyos kislány volt. Kiskorunkban egy szobában laktunk, aztán tizenkét évesen külön szobát kért. Megkapta. Ő a szobáját zárta, hozzá csak kopogással mehettünk be. Az én ajtóm mindig nyitva állt, ő bármikor jöhetett. De ritkán jött. - Hamar elkezdett fiúzni - mondja János. - Ha 13 évesen nem engedtük el randevúra vagy diszkóba, akkor megszökött. Előfordult, hogy kivágta a szobája ablakán a szúnyoghálót, úgy lógott el. Másnap délben került haza, erre megpofoztam, ő meg feleselt. Azt kiabálta, hogy nincs jogom megütni őt, ezért bepanaszol a gyámhatóságnál. Az anyjára jobban hallgatott. Ő meg tudta fogni azzal, ha nem szólt hozzá. De amint az anyja megbékélt vele, újra kezdte a kocsmázást meg a fiúzást. - Élvezte és kihasználta, hogy a fiúk nem tudnak neki ellenállni - mondja János fia, és számítógépéből előhív néhány fotót Juditról. A fotók alapján Judit mosolygós, formás teremtés, de összességében átlagos lány. Judit haja a képeken hol barna, hol szőke, hol meg vörös. A naponta 10-15 órát a számítógép előtt ülő, nagy testű bátyja így folytatja: - A képek nem adják vissza Judit egyéniségét. Remekül öltözködött és sminkelt, jól táncolt, évekig járt akrobatikus rock and rollra, és óriási dumája volt. - Még nem volt 15 éves, amikor teherbe esett - mondja János. - Az abortusz kicsit megviselte, de aztán folytatta korábbi életét. Sokszor összevesztünk emiatt. Azért is sokat veszekedtünk vele, mert lógott a gimiből. Ráadásul gyakran belenyúlt a pénztárcámba. Elvitte például a gyűrűmet is. Amikor elkaptam, azt mondta, hogy kevés a zsebpénz, mert ha ő elmegy a diszkóba, az minimum háromezer forint. Mondtam neki, hogy dolgozzon, ha több pénzt akar. Erre azt felelte: nem én akartam megszületni, te csináltál, akkor tartsál is el, amíg nem leszek felnőtt! - Amikor Ditta megismerte Karcsit, fokozatosan megváltozott. Karcsi jó hatással volt rá - állítja a lány bátyja. - Az internet hozott össze bennünket - tudom meg a 23 éves Karcsitól. - 2002 márciusában a társkeresőn találtam meg a hirdetését. Cseteltünk, és azt írta magáról, hogy 18 évesnél idősebb fiú társaságát keresi, mert a fiatalabbakban már csalódott. Irta, hogy terhes lett egy fiútól, és az nem vállalta őt. Azt megtudhattam róla, hogy ő már tartós és komoly kapcsolatra vágyik. Én megírtam neki, hogy apám bútorasztalos, anyám kesztyűvarró, én faipari technikumot végeztem, levelezőn főiskolára járok, építész szakoktatónak készülök, mellette egy kft.-nél dolgozom, a cég ajtókat gyárt. 2002. április 13-án találkoztunk először, egy kocsmában. Bár az interneten küldtünk magunkról fotót, a kocsmában nem ismertük meg egymást. Mobillal rám csörgött, hogy mikor jövök már, mire én azt mondtam, itt vagyok. Akkor végre bemutatkoztunk egymásnak. Aznap órákig beszélgettünk. Két nappal később megint találkoztunk a kocsmában. Utána hazakísértem. Útközben megfogtam a kezét, és megcsókoltam. Három hét múlva lefeküdtünk. Júniusban a szüleim megengedték, hogy nálunk aludjon, az én szobámban. Karcsi megmutatja szülei házát és a szobát, ahol együtt élt Judittal. Tágas szoba egy nagy házban. A polcon albumok, mindegyik tele a lány képével. - Judit nagyon szeretett bulizni - folytatja a kissé elhízott fiatalember. - Én korábban kéthavonta mentem diszkóba, vele hetente kellett. Juditnak a diszkóban hihetetlen energiái voltak, három-négy órán át táncolt, én sokkal hamarabb kidőltem, olyankor csak néztem őt. Ahogy teltek a hónapok, mindketten megváltoztunk, ő megszelídült, én hozzá vadultam. Elég sokat veszekedtünk. Azt, hogy min, fel se tudom idézni. Apróságokon. Hamar felhúzta magát. Engem dühített, hogy mennyire szeret dicsekedni. Még a volt fiúival is. A szobájában a falon volt egy papír, arra felírta, hány fiúja volt már. Vagy húsz név szerepelt a listán. Sértett, de túltettem magam rajta. Egy évvel a megismerkedésünk után, 2003 március elsején eljegyeztük egymást. - Karcsit megkedveltem, mert úgy láttam, hogy jó hatással van a lányomra - mondja János. - De Judit azért továbbra is sokat lógott az iskolából, ezért másodikban osztályismétlésre buktatták. Látszott, hogy semmi terve sincs magával. Közben azonban más bajokra kellett figyelnem. 2003. januárjában meghalt az apám. 88 éves volt. A feleségem akkor már két éve gondozta, ápolási díjat kapott érte. Miután meghalt az apám, az asszony vissza akart menni dolgozni. Egy boltban kapott vezetői állást, de mielőtt visszament volna, megműttette az epekövét. Addig azért nem feküdt kés alá, mert az apámat nem hagyhatta magára. Márciusban kivettek belőle egy harmincnyolc milliméteres követ, ám az állapota a műtét után rosszabb lett. Az orvosok nem találták az okát. Két hét elteltével fehér hab jött a szájából, erre átvitték az intenzívre. Negyed órával később meghalt. Utóbb kiderült, hogy belső vérzése volt. - Juditot nagyon megviselte az anyja halála - folytatja Karcsi. - Mégis, az anyja halála után egy hónappal összejött egy fiúval. Bevallotta, és azt kiabálta, hogy elege van belőlem! Aztán még aznap bocsánatot kért, és kibékültünk. - Karcsi megbecsülte Dittát - mondja a lány bátyja. - Türelmes volt vele, és sok ajándékot vett neki. Ruhákat, hifit, DVD-t, ékszereket. - Egészen 2003 decemberéig jól megvoltunk - mondja Karcsi. - Karácsony előtt néhány nappal elmentem elé az étterembe, ahol esténként dolgozott. Ott várt rá egy másik srác is. Judit azt mondta, hogy ő a Krisztián, és egy gimibe járnak. Krisztián negyedikbe, Judit harmadikba. December 23-án nem mentem el Juditért, és ő nem jött haza. Hívtam mobilon, de nem vette fel. Ideges voltam, bevettem pár nyugtatót és megittam egy üveg likőrt. Éreztem, hogy Krisztiánnal van. - Akkor velem volt - állítja Krisztián. A 21 éves, magas, vékony, szabályos arcú fiatalember tavaly fejezte be a középiskolát, azóta munkanélküli. Azt nem tudja, hogy mivel szeretne foglalkozni, most a szülei tartják el. Krisztián így idézi fel a kapcsolat kezdetét: - December 18-án beszélgettem Judittal először, az utcán összefutottunk, és együtt mentünk iskolába. Aztán jött az a kínos eset, amikor az étterem előtt ketten vártunk rá Karcsival. December 23-án csak én mentem eléje, és felmentünk a Misinára, a tévétoronyhoz. Fent a hegyen állt a hó. Hógolyóztunk, és sokat nevettünk. Visszafelé meg akartam „Engem nem csaphatott be, éreztem az ágyban, éreztem a gesztusaiból, a fásultságából, és abból, hogy állandóan betegeskedett.” csókolni, de nem engedte. Azt mondta, vőlegénye van. Akkor minek ez az egész, kérdeztem tőle. Abban a pillanatban jelzett a mobilom, hogy üzenet érkezett. Judittól jött, és egy versike volt rajta: „Ha ezt az üzit a kezedbe veszed, a küldője szívesen megfogná a segged. A mosolyodról ítélve tetszik az ötlet. Kipróbálhatnánk egy kicsit többet?” Akkor megcsókolt. Elmondta, hogy korábban szerelmes volt valakibe, de az cserbenhagyta. Ettől elvesztette az önbizalmát, és jól jött neki Karcsi, aki feltétel nélkül szereti őt. Ő nem szerelmes Karcsiba, de szereti, és nem hagyhatja el. - A 2003-as szentestét együtt töltöttük - mondja Karcsi. - Karácsony után kijelentette, hogy a Krisztiánt szereti. A szobámban feküdtünk, és sírtunk. Szilveszterre viszont kibékültünk, és 2004 első két hónapjában nálam lakott. De akkor már hideg és durcás volt velem. Februárban beismerte, hogy ő már a Krisztián szeretője. Két hétig nem láttam, addig csak a Krisztiánnal találkozott. Márciusban visszajött, és azt mondta, engem szeret, házasodjunk össze, és legyen gyerekünk. Azt mondtam, ez még korai lenne. - Ditta tényleg gyerekeket akart - mondja a lány bátyja. - Nem akart dolgozni, inkább egy családról szeretett volna gondoskodni. De nem tudott választani a két fiú között. 2004 nyarán elmentünk egy asztrológushoz, aki azt mondta neki, hogy két fiú közt őrlődik, és októberben döntenie kell. Ettől megnyugodott, azt mondogatta, hogy októberig van idő. - Tavaly márciustól júliusig együtt voltunk - mondja Karcsi -, de azért sokszor volt olyan érzésem, hogy Judit kettős játékot űz. Július 15-én azt javasoltam, ünnepeljük meg a hónapfordulót. Korábban volt egy olyan szokásunk, hogy a hónap közepén elmentünk valahová enni-inni. Erre Judit azt mondta, hogy ne legyek annyira boldog, mert ő újra együtt van Krisztiánnal. Azt mondtam neki, hogy ha nem hagyja el Krisztiánt, öngyilkos leszek. Benyugtatóztam magam és ittam rá, majd beültem a kocsimba. Ő beugrott hátra, és próbált leállítani. De én nem hallgattam rá, felhajtottam a Mecsekre. Az egyik kanyart nem tudtam bevenni, és összetörtem a kocsit. Mi megúsztuk apró horzsolásokkal. Judit még aznap elment Krisztiánhoz. - A tavalyi nyarat együtt töltöttük - mondja Krisztián. - Csodálatos volt. Ugyan sokszor összevitatkoztunk, de az sosem volt igazi veszekedés. Aki látott minket, érezte, hogy csak évődünk, komolyan nem fogunk összeveszni, mert mi elszakíthatatlanok vagyunk. - Tavaly októberben visszajött hozzám - mondja Karcsi. - Novemberben vett egy autót. Onnan volt pénze, hogy a kórház elismerte a hibáját az anyja halálában, és peren kívül fizetett a családnak. Judit a pénzből kapott másfél milliót, s abból félmilliót befizetett egy Fiatra. Akkortól mozgékonyabbá vált, és már sosem tudtam, hol jár. - Tudtam, hogy visszajár Karcsihoz - mondja Krisztián. - Judit gyakran kapott üzenetet Karcsitól, hogy öngyilkos lesz, ha nem megy vissza hozzá. Olyankor megijedt, és visszament. Karcsi alacsony, kövér, előnytelen kinézetű srác, bántott, hogy nekem vele kell osztoznom Juditon. Idegesített az is, hogy Judit kezdett olyan lekezelő lenni, mint én. Mert sajnos, gyakran nyegle vagyok. Akkor már ő is sokszor lekezelő módon beszélt velem. - Azt mondta egyszer, hogy ha engem és a Krisztiánt egy férfivá lehetne gyúrni, akkor ő lenne a legboldogabb nő a világon - mondja Karcsi. - Krisztián bohóbb, fiatalosabb és jobb az ágyban, bennem több az emberség, és én lesem minden kívánságát. - Tavaly ősszel már ritkán találkoztam Judittal - mondja János. - A feleségem halála után egy évvel megismerkedtem egy özveggyel, megszerettük egymást, és odaköltöztem hozzá. A családi házunkat a két gyerekre bíztam. De azért, ha ritkán is láttam Juditot, láttam, hogy őrlődik a két fiú között. Nem titkoltam, hogy én inkább Karcsit kedvelem, mert úgy véltem, Juditnak az általa nyújtott biztonságra van szüksége. De azt is láttam, hogy ő Krisztiánba szerelmes. - Az apja és a bátyja nem kedvelt engem - mondja Krisztián. - Ők többre becsülték Karcsit, merthogy eltartotta Juditot. Pedig a magam módján én is megadtam Juditnak mindent: szerettem, meghallgattam, komolyan vettem, és arra biztattam, hogy menjen egyetemre, ott majd találkozik olyan emberekkel, akik kinyitják előtte a világot. És ő is nevelt engem. Azt kérte, hogy keressek munkát, dolgozzak, legyek tisztelettudó a szüleimmel. - Az idén januárban megint el akart hagyni - mondja Karcsi. - Azt mondtam, akkor megölöm magam. - Januárban és februárban végig nálam aludt - mondja Krisztián -, de biztos voltam benne, hogy visszajár Karcsihoz. Tagadta, azt mondta, csak engem szeret. De engem nem csaphatott be, éreztem az ágyban, éreztem a gesztusaiból, a fásultságából, és abból, hogy állandóan betegeskedett. - A Krisztiánt szerette, de azt tervezte, hogy az idén összeházasodik Karcsival - mondja Judit apja. - A húsvét utáni kedden összevesztünk - mondja Krisztián -, azt kiabáltam neki, hogy nem osztozom rajta tovább. Vége! Meg akart csókolni, de nem engedtem. Sírt, aztán hazament. - Itthonról még felhívta Krisztiánt - mondja Judit bátyja és kiabált vele. Azt mondta neki, hogy terhes tőle. Amikor meghallotta, hogy Krisztián nem vállalja, üvöltött, nyugodj meg, nem vagyok terhes, elvetéltem. Akkor én felhívtam Karcsit. Elmondtam neki, hogy eljött az ő ideje, legyen észnél, mert Ditta végleg szakított Krisztiánnal. - Csütörtökön találkoztunk - mondja Karcsi. - Elautóztunk az én kocsimmal Komlóra, meg vissza Beszélgettünk. Azt mondta, hogy kér két hetet, akkor elmondja, miként döntött. - Péntek este tízkor Judit autóval beállított hozzánk - mondja Krisztián. - Nem voltam otthon, anyám engedte be. Egyből lefektette, mert annyira be volt gyógyszerezve, hogy nem bírt megállni a lábán. Amikor hazaértem, aludt. Melléje feküdtem. Mire szombat reggel felébredtem, eltűnt. - Szombat reggel a szomszédasszony szólt, hogy a húgom a kertben, a földön alszik - mondja Judit bátyja. - Bevittem a szobájába. Nem kérdeztem tőle, hogy mi történt, akkor már jó ideje nyugtatókon élt. Gondoltam, tele van gyógyszerrel, majd kialussza magát. Este hétkor benyitott hozzám. Én számítógépeztem. Ő azt mondta, hogy autózik egyet, és elköszönt. Hallottam, hogy indítja a kocsit. Én tovább számítógépeztem. Cseteltem lányokkal. Gyakran így ismerkedem. - Szombaton többször hívott a mobilomon - mondja Krisztián -, de nem vettem fel. SMS-eket küldött, de olvasás nélkül letöröltem mindet. Mi értelme annak, hogy szerelmet vall nekem, majd elmegy Karcsihoz. Elég volt! - Vasárnap reggel szólt a szomszédasszony, hogy menjek ki az udvarra - mondja Judit bátyja. - Kimentem, és Ditta ott lógott a diófán. Kiderült, hogy este nem ment el hazulról, csak beindította a kocsit, majd leállította. Aztán felkötötte magát. Én ebből semmit se vettem észre. Odabent cseteltem. - A fáról lógó kötelet Judit lefotózta a mobiljával - mondja Karcsi. - Amikor felkötötte magát, egy kötött sapka volt a fején. Azt a sapkát sosem hordta. Gyerekes sapka volt. Pomponos. Két férfi, egy lány