Népszabadság, 2005. július (63. évfolyam, 152-177. szám)
2005-07-19 / 167. szám
NÉPSZABADSÁG MAGYARORSZÁG - ÁLLÁSPONT Segélyhajó a Zwack Rt. vizsgálóinak Police segélyhajót ábrázoló bélyeggel érkezett Font Sándorhoz az a névtelen levél, amelynek alapján a fideszes politikus, a Zwack-vizsgálóbizottság elnöke tegnap azt állította: megerősíti a gyanút, hogy a Zwack Rt. jövedéki ügyében folyó vizsgálatot valaki leállíttatta. Szerzői a 16. számú vámhivatal dolgozóinak mondják magukat, ám a levelet nem merték aláírni, mert féltik a megélhetésüket. A helyesírási hibáktól hemzsegő, Font szerint sem könnyen ellenőrizhető hitelességű levél szerint a vámhivatal egyik felettes szervének vezetője (a nevet a levél hitelességének bebizonyosodásáig nem közöljük - a szerk.) megfenyegette a dolgozókat, s az ügy miatt már az ötödik pénzügyőr veszíti el az állását - a parancsnokkal együtt. Tény, hogy Arnold Mihály volt országos vámparancsnok többek között a Zwacküggyel indokolta lemondását: ez volt „az utolsó csepp a pohárban”. Korábban arra is utalt, hogy a vámvizsgálatot valaki leállította, s emiatt büntetőfeljelentés megtételére kérte Draskovics Tibor volt pénzügyminisztert - eredménytelenül. A 16-os volt az a vámhivatal, amely 2001 őszén vizsgálatot kezdeményezett Zwack Péter későbbi SZDSZ-es országgyűlési képviselő vállalkozásánál, a Zwack Unicum Rt.-nél. A munka rutinvizsgálatnak indult, s ennek során derült ki, hogy a cég kedvezőbb tarifaszámot választott Éva vermut családjának tarifabesorolásakor. A szesztartalomtól is függő besorolás a vizsgált időszakban önkéntes volt, ma már kötelező. Csakhogy - és ettől kezdve van szerepe a vizsgálóbizottságnak - amikor a jogszabályt megváltoztatták, egyúttal mentesítették az átminősítő cégeket - köztük a Zwackot is - a jogkövetkezmények, vagyis az adóhátralék megtérítésének kötelezettsége alól. Ez a becslések szerint csak a Zwack Rt. esetében több mint kétmilliárd, a további 13, „hasonló cipőben járó” vállalkozásnál összesen 30-40 milliárd forintnyi bevételkiesést jelentett az államnak, nem számítva az akár a hátralék tízszeresét is elérő büntetést. Minderre 2004 nyarán derült fény, és Zwack ősszel mondott le mandátumáról. (A kettő között nincs bizonyítható összefüggés, de ennek vizsgálata is a bizottság egyik feladata.) Fontos, hogy Magyarországon az Országgyűlés nem perelhető - s vélhetően itt véget is ér a vizsgálóbizottság feladata. A bizottság elnöke ezek után úgy véli, a felelősöket nemcsak a vámhivatal vezetésében kell keresni, hanem a Pénzügyminisztériumban is. Ezért fölvetette Veres János pénzügyminiszter - a vizsgált időszakban politikai államtitkár -, de a 16-os számú vámhivatal dolgozói meghallgatásának szükségességét is. Feljelentést viszont nem tesz Font, mivel a levelet a szerzők állítólag az ügyészségi nyomozóhivatalnak is továbbították. NYUSZTAY MÁTÉ Rádió: két alelnök egy csárdában? Utódlási harc indult el a Magyar Rádió irányításáért. Tegnap a rádiókuratórium kormánypárti tagjai rendkívüli ülésen megtorpedózták a július végén távozó Kondor Katalin szándékát, hogy az elnökhöz közel álló Hollós János alelnök legyen az átmeneti utód. Az elnöki poszt augusztustól megüresedik, miután a pártdelegáltakból álló kuratóriumi elnökség kétszer is sikertelenül pályáztatta meg. Az újabb kiírás ugyan már megjelent, de ha lesz is kompromisszumos jelölt, akkor is csak októbertől áll munkába. Az interregnum idejére Hollóst nevezte ki Kondor Katalin múlt csütörtökön, amit a kormánypárti tagok felháborodással fogadtak. Gellért Kis Gábor, a kuratórium MSZP-s elnöke szerint „Hollós négyéves alelnöki működése nem alapozta meg azt a bizalmat, ami ahhoz szükséges, hogy akár ideiglenesen is az intézmény vezetését rá bízzuk”. Az ügyvivő jogköre rendkívüli korlátozott lenne. Persze a szerepe megnő, ha az elnöki pályázatok rendre eredménytelenek lesznek. Az MTV-nél volt már másfél éves interregnum is. Gellért Kis szerint amúgy sem Kondornak, hanem a kuratórium elnökségének van joga kijelölni az ügyvezetőt. A tegnapra összehívott rendkívüli ülésen a kormánypárti tagok jogszabálysértőnek mondták ki Hollós kinevezését, és helyette a rádió másik alelnökét, a gazdasági területet irányító Gőblyös Istvánt nevezték ki átmeneti vezetőnek. Az ülésen a fideszes kurátorok nem vettek részt, mert szerintük Kondor jogszerűen nevezte ki Hollóst, a kuratóriumnak pedig ehhez semmi köze. Ráadásul Szadai Károly, a rádiókuratórium fideszes elnökhelyettese szerint Gőblyös már pénteken jelezte neki és az MSZP-s elnöknek is, hogy jogi aggályai miatt nem vállalja a kinevezést. Gellért Kis szerint az alelnök csütörtökön már igent mondott a felkérésre, majd valóban elbizonytalanodott kissé, de „én ezeket a kétségeket pontról pontra megcáfoltam”. Gőblyös a Magyar Rádiónak azt nyilatkozta, hogy nem jutott jogi szempontból nyugvópontra a kérdés. Ha konszenzusos helyzet alakul ki, nem hátrál meg a feladat elől, ám bármilyen, vitatható helyzet káros a Magyar Rádiónak, és ezt nem is vállalná el. A kuratóriumot ellenőrző testület elnöke szintén a rádiónak nyilatkozva azt mondta, az ügyvezető kinevezése az elnök és nem a kuratórium feladata. Egy másik MSZP-s kurátor lapunknak azt mondta: ha Gőblyös nem vállalja, akkor keresnek mást. De Hollóst semmiképpen nem támogatják. HASZÁN ZOLTÁN Visszatért a Városligethez az MSZOSZ Új székházba költözött tegnap az MSZOSZ, szinte napra négy évvel az után, hogy az apparátus elhagyta a szakszervezeti mozgalom emblematikus épületét, a Dózsa György úti egykori SZOT-székházat. Légvonalban alig néhány méterre a régi MSZOSZ- székháztól, 200 millió forintért vette meg a szövetség a Bányászszakszervezet Városligeti fasorban lévő ingatlanának felét, ráadásul bérlővel terhelten. (Néhány irodát a Sulinex Kft. bérel itt.) Pataki Péter, a legnagyobb szakszervezeti szövetség alelnöke szakszervezet-politikai szempontból is fontosnak tartja az ügyletet, mert az MSZOSZ- nek olyan helyzetben sikerült székházat vennie, amikor más konföderációk - például a Munkástanácsok vagy a Liga - eladta ingatlanát. (A Munkástanácsok a II. kerületi Tárogató útról költözött néhány utcával feljebb, egy lényegesen kisebb épületbe.) Utalt arra, hogy a közszféra dolgozóit képviselő Szakszervezetek Együttműködési Fóruma is kiköltözött nemrégiben a Puskin utcai bérelt irodaházából, s a belvárosi Sas utcába tette át székhelyét. Az MSZOSZ még 1998 végén, egymilliárd forintért adta el a Duna Plaza Kft.-nek legértékesebb ingatlanát, a hajdani SZOT-székházat. A szerződésbe belefoglalták, hogy a szakszervezet ezer négyzetméternyi területet tizenöt évre bérbe vesz a 3500 négyzetméteres épületkomplexumban. Ezért az adásvételnél a vevő nem is fizette ki a bérleti díjként felszámolt 200 millió forintot. Mivel időközben az épületet megvette egy pénzintézet - amely impozáns üvegpalotát építtetett az egykori székház lebontott épülete helyén -, a szövetség 2001 júliusa óta a vasasszakszervezetnél húzta meg magát a VIII. kerületi Magdolna utcában. Bár korábban szóba került, hogy a szövetség apparátusa véglegesen a vasasoknál marad, végül azzal vetették el az ötletet, hogy új, modern központra van szükség. Felvetésünkre, hogy a Városligeti fasor értékes része a fővárosnak, és kedvezőnek tűnik a vételár is. Pataki Péter elmondta, hogy a Bányászszakszervezet elnöke, Rabi Ferenc kötött mandátummal tárgyalt, a tömörülés tagsága ugyanis úgy határozott, hogy csak szakszervezeti célra értékesítheti az ingatlan egy részét. Nyilvánvalóan lényegesen kedvezőbb áron jutott az MSZOSZ az új székházához, mint ha az épület valódi értékét kifejező árat kellett volna fizetnie. Az alelnök megerősítette: továbbra se mondanak le arról, hogy több ágazati szakszervezettel „összeköltözzenek”. Úgy tudjuk, a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezete, valamint a Mezőgazdasági, Erdőgazdasági és Vízügyi Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége is megválna amúgy értékes - de szakszervezeti célokra már nem teljesen használható - Jókai utcai ingatlanától. KUN J. ERZSÉBET Az apparátus átköltözött az új székházba 2005. JÚLIUS 19-, KEDD 3 Az al-Kaida szabadsága ACZÉLENDRE Tíz hónappal ezelőtt Németország beiktatta önnön jogrendjébe az ún. „európai letartóztatási parancsot”, egyszóval azt az igazságszolgáltatási mechanizmust, amely - végső soron - a nemzetközi terrorizmus gyanúsítottjainak gyors kiadatását volt hivatott megvalósítani. Értsd: egyik EU-tagországból egy másikba. Onnan, ahol állampolgársággal bír, oda, ahol vádat emeltek ellene. Ezt a törvényt tegnap a német alkotmánybíróság egyszerűen kidobta a német jogrendből. A taláros testület döntése nyomán szabadlábra kerülhet egy „kiadatási előzetesben” ücsörgő, német-szíriai kettős állampolgár, akit egy spanyol vizsgálóbíró (s nem mellesleg: az Egyesült Államok kormánya) az al-Kaida egyik fő finanszírozójaként nevezett meg, s aki a 2001. szeptember 11-i horrorisztikus terrormerényletek (New York, Washington) végrehajtóinak dokumentáltan jó ismerőse, barátja volt. Általában azt mondják: nesze neked, terrorizmusellenes közös fellépés! Én inkább azt mondom: nesze neked, Európai Unió! Lehet ugyan azzal védekezni, hogy az „európai letartóztatási parancsot” önnön jogrendjébe iktató német törvény rossz, mert „nem gondoskodik kellőképp a német állampolgárok védelméről”, és lehet minden rosszat elmondani a német jogalkotók (még helyrehozható) hanyagságáról, de a karslruhei döntés politikai irányultsága világos. Ha egyszer a német alkotmány úgy rendelkezik, hogy egy olyan német állampolgárt, kit hazájában semmivel sem vádoltak meg, nem lehet kiadni egy harmadik országnak, akkor hiába ordibál az EU, hogy az ő szervezeteinek (itt az Európai Bíróságra gondolnak) az „irányelvei” kötelezőek valamennyi tagországra nézve, mégiscsak a nemzetállamiság ül diadalt a „közös” fölött, így helyes. Illetve egyáltalán nem helyes, de így igaz. Az európai alkotmány fölött rendezett két kudarcos népszavazásnak is az volt az üzenete, hogy „a népek” egyre kevesebbet kérnek Brüsszel parancsaiból, keretutasításaiból, s egyre inkább keresnének menedéket „saját” kormányuk óvó keze, ernyője alatt. Előre vagy hátra, ez itt a kérdés. Mindig tudtuk, hogy a bel- és igazságügyi együttműködés - pontosabban: mélyített integráció - az unió Achilles-sarka is lehet akár, minél inkább erőltetik. A bíráknak ugyanis nem természetük, hogy „befeküdjenek” egy - a többségük által nem létezőként kategorizált - európai jogrendnek; biztosabb fogódzó nekik a saját jogrendjük. De hogy ez az integrációs folyamat, akármilyen jogi bakafántoskodás leple alatt, esetleg épp egy majdnem nyilvánvalóan terroristagyanús egyén kiadatása körül fenekült meg - nos, az tiszta abszurdum! Az, ha szabad így mondanom, a nacionalizmus (saját jogrend!) és a liberalizmus (az egyén szabadsága!) ritka kevercse. Ritka, de nem meglepő. Nem bizony. Ha az ember beleolvas a Cseh Köztársaság köztudottan euroszkeptikus elnökének, az általam igen kevéssé kedvelt Vacláv Klausnak a friss Európa-projektjébe, kétszeresen is érteni véli azokat a „mélytengeri áramlásokat”, amelyek a karlsruhei ítéletben a felszínre jöttek. Klaus - tömör csupaszítással - vissza akarja csinálni az Európai Uniót egy 20 évvel korábbi állapotba. Nemhogy fokozott integrációt nem akar, lényegében az összes brüsszeli, nemzetek feletti jogkört visszaadná a nemzeti kormányok (és intézmények) kezébe. Túl azon, hogy egy újonnan jött EU-tagtól az ilyesmi merő ízléstelenség, látni kell, hogy Klaus agya ugyanarra a srófra jár, mint a régi EU-tagországok vezetői közül néhányé, esetleg többeké. Lényege ez: az EU ne legyen „politikai projekt”, hanem puszta gazdasági „nagytér”. Az emberek, az áruk, a tőkék szabad áramlása rendben van, minden más fölösleges. A tiszteletre méltó Tony Blair ösztönei ugyanezt súgják, ha a brit miniszterelnök tiltakozik is minden ilyen gyanúsítás ellen. A britek nem véletlenül maradtak ki mindenből, amit szűkebb nemzeti érdekeikre nézve sérelmesnek véltek. Látom tehát egy olyan szövetségnek a körvonalait, amelyben szépen megfér egymás mellett a német alkotmánybíróság, a cseh elnök és a brit miniszterelnök. Nekik a „nemzet” még akkor is előbbre való, ha az ár történetesen némi sarkítással, túlzással - az al-Kaida szabadsága. Átmeneti HASZÁN ZOLTÁN Gőblyös István köszöni szépen, de a körülményekre tekintettel nem akarja két hónapig irányítani a Magyar Rádiót. Ettől függetlenül a rádiókuratórium elnöksége rendkívüli ülésen kinevezte átmeneti vezetőnek. Legalábbis a testület egyik fele, hogy még egyszerűbb legyen a történet. Lassan érthetővé válik, hogy a Magyar Rádió Rt. alapító okiratában a társaság tevékenységi körébe a fémmegmunkálás, a motorkerékpáralkatrész-kereskedelem és -javítás mellé miért lett becsempészve annak idején a máshova nem sorolható egyéb szórakoztatás is. Mindössze négy éve lehet tudni, hogy Kondor Katalin mandátuma az idén, július végén lejár. Azaz teljesen normális, hogy augusztustól nem lesz elnöke a rádiónak. Lesz viszont két ügyvezető alelnöke. Az egyik Hollós János, Kondor Katalin eddigi szárnysegédje, akit a fideszes kurátorok ismernek el. A másik pedig más lesz, de hogy ki, azt még nem tudni, csak nem Hollós. A kormánypárti kurátorok ugyanis, az ellenjelöltet tekintik majd ügyvezetőnek. Megvalósul hát a nagy álom, egy az intézmény, de kettő az ügyvezető: lesz jobboldali meg nem jobboldali alelnök. Igaz, a nem jobboldali is közleményben kérte még 2002-ben az V. kerületi MDNP nevében a felvételét a belvárosi Fidesz-szervezetbe. De azért ő mégsem a felejthetetlen Orbán-interjúk miatt előszeretettel lemikrofonállványozott Hollós, akire eddigi teljesítménye alapján baloldaliak még ideiglenesen sem bíznák rá az intézmény vezetését. S hogy pontosan mit is csinálhat az átmeneti elnök? Lényegében semmit. Ahogyan a kuratórium elnöke fogalmazott: „semmi olyan radikális változtatást nem végezhet el, amely befolyásolhatná az új elnök munkáját annak belépése után”, így nem nyúlhat hozzá a műsorstruktúrához, alelnököt nem nevezhet ki. Nagy felelősség tehát, szükség lesz ehhez akár két emberre is. Valahogy nincs szerencséje az MSZP-nek, ha személyi kérdésekről van szó, lásd államfőválasztás, vagy hogy a médiánál maradjunk, a Duna TV elnöki posztja, hiszen oda is nemrégiben sikerült kinevezni a Fidesz támogatottsági listáján az élbolyban szereplő Cselényi Lászlót. Egy demokratikus párt esetében persze akár dicséretes is lehet, ha nem erőlteti rá az akaratát az összes többire. Amúgy a Magyar Rádió Rt. fő tevékenységi körét a 92.2003-as besorolási kód jelzi. Rádió-televízió műsorszolgáltatás. Ha érdekel valakit.