Népszabadság, 2005. július (63. évfolyam, 152-177. szám)

2005-07-19 / 167. szám

NÉPSZABADSÁG MAGYARORSZÁG - ÁLLÁSPONT Segélyhajó a Zwack Rt. vizsgálóinak Police segélyhajót ábrázoló bélyeggel érkezett Font Sándorhoz az a névtelen levél, amelynek alapján a fideszes politi­kus, a Zwack-vizsgálóbizottság elnöke tegnap azt állította: megerősíti a gya­nút, hogy a Zwack Rt. jövedéki ügyében folyó vizsgálatot valaki leállíttatta. Szer­zői a 16. számú vámhivatal dolgozóinak mondják magukat, ám a levelet nem merték aláírni, mert féltik a megélheté­süket. A helyesírási hibáktól hemzsegő, Font szerint sem könnyen ellenőrizhető hitelességű levél szerint a vámhivatal egyik felettes szervének vezetője (a ne­vet a levél hitelességének bebizonyoso­­dásáig nem közöljük - a szerk.) megfe­nyegette a dolgozókat, s az ügy miatt már az ötödik pénzügyőr veszíti el az ál­lását - a parancsnokkal együtt. Tény, hogy Arnold Mihály volt országos vám­­parancsnok többek között a Zwack­­üggyel indokolta lemondását: ez volt „az utolsó csepp a pohárban”. Korábban arra is utalt, hogy a vámvizsgálatot vala­ki leállította, s emiatt büntetőfeljelentés megtételére kérte Draskovics Tibor volt pénzügyminisztert - eredménytelenül. A 16-os volt az a vámhivatal, amely 2001 őszén vizsgálatot kezdeményezett Zwack Péter későbbi SZDSZ-es ország­­gyűlési képviselő vállalkozásánál, a Zwack Unicum Rt.-nél. A munka rutin­vizsgálatnak indult, s ennek során de­rült ki, hogy a cég kedvezőbb tarifaszá­mot választott Éva vermut családjának tarifabesorolásakor. A szesztartalomtól is függő besorolás a vizsgált időszakban önkéntes volt, ma már kötelező. Csak­hogy - és ettől kezdve van szerepe a vizsgálóbizottságnak - amikor a jogsza­bályt megváltoztatták, egyúttal mente­sítették az átminősítő cégeket - köztük a Zwackot is - a jogkövetkezmények, vagyis az adóhátralék megtérítésének kötelezettsége alól. Ez a becslések sze­rint csak a Zwack Rt. esetében több mint kétmilliárd, a további 13, „hasonló cipőben járó” vállalkozásnál összesen 30-40 milliárd forintnyi bevételkiesést jelentett az államnak, nem számítva az akár a hátralék tízszeresét is elérő bün­tetést. Minderre 2004 nyarán derült fény, és Zwack ősszel mondott le man­dátumáról. (A kettő között nincs bizo­nyítható összefüggés, de ennek vizsgá­lata is a bizottság egyik feladata.) Fon­tos, hogy Magyarországon az Ország­­gyűlés nem perelhető - s vélhetően itt véget is ér a vizsgálóbizottság feladata. A bizottság elnöke ezek után úgy véli, a felelősöket nemcsak a vámhivatal ve­zetésében kell keresni, hanem a Pénz­ügyminisztériumban is. Ezért fölvetette Veres János pénzügyminiszter - a vizs­gált időszakban politikai államtitkár -, de a 16-os számú vámhivatal dolgozói meghallgatásának szükségességét is. Feljelentést viszont nem tesz Font, mi­vel a levelet a szerzők állítólag az ügyészségi nyomozóhivatalnak is to­vábbították. NYUSZTAY MÁTÉ Rádió: két alelnök egy csárdában? Utódlási harc indult el a Magyar Rádió irányításáért. Tegnap a rádiókuratóri­um kormánypárti tagjai rendkívüli ülé­sen megtorpedózták a július végén tá­vozó Kondor Katalin szándékát, hogy az elnökhöz közel álló Hollós János alel­nök legyen az átmeneti utód. Az elnöki poszt augusztustól meg­üresedik, miután a pártdelegáltakból álló kuratóriumi elnökség kétszer is si­kertelenül pályáztatta meg. Az újabb kiírás ugyan már megjelent, de ha lesz is kompromisszumos jelölt, akkor is csak októbertől áll munkába. Az inter­regnum idejére Hollóst nevezte ki Kon­dor Katalin múlt csütörtökön, amit a kormánypárti tagok felháborodással fo­gadtak. Gellért Kis Gábor, a kuratórium MSZP-s elnöke szerint „Hollós négy­éves alelnöki működése nem alapozta meg azt a bizalmat, ami ahhoz szüksé­ges, hogy akár ideiglenesen is az intéz­mény vezetését rá bízzuk”. Az ügyvivő jogköre rendkívüli korlátozott lenne. Persze a szerepe megnő, ha az elnöki pályázatok rendre eredménytelenek lesznek. Az MTV-nél volt már másfél éves interregnum is. Gellért Kis szerint amúgy sem Kon­dornak, hanem a kuratórium elnöksé­gének van joga kijelölni az ügyvezetőt. A tegnapra összehívott rendkívüli ülésen a kormánypárti tagok jogsza­bálysértőnek mondták ki Hollós kine­vezését, és helyette a rádió másik alel­­nökét, a gazdasági területet irányító Gőblyös Istvánt nevezték ki átmeneti vezetőnek. Az ülésen a fideszes kuráto­rok nem vettek részt, mert szerintük Kondor jogszerűen nevezte ki Hollóst, a kuratóriumnak pedig ehhez semmi kö­ze. Ráadásul Szadai Károly, a rádióku­ratórium fideszes elnökhelyettese sze­rint Gőblyös már pénteken jelezte neki és az MSZP-s elnöknek is, hogy jogi ag­gályai miatt nem vállalja a kinevezést. Gellért Kis szerint az alelnök csütör­tökön már igent mondott a felkérésre, majd valóban elbizonytalanodott kissé, de „én ezeket a kétségeket pontról pont­ra megcáfoltam”. Gőblyös a Magyar Rá­diónak azt nyilatkozta, hogy nem jutott jogi szempontból nyugvópontra a kér­dés. Ha konszenzusos helyzet alakul ki, nem hátrál meg a feladat elől, ám bár­milyen, vitatható helyzet káros a Ma­gyar Rádiónak, és ezt nem is vállalná el. A kuratóriumot ellenőrző testület elnö­ke szintén a rádiónak nyilatkozva azt mondta, az ügyvezető kinevezése az el­nök és nem a kuratórium feladata. Egy másik MSZP-s kurátor lapunk­nak azt mondta: ha Gőblyös nem vállal­ja, akkor keresnek mást. De Hollóst semmiképpen nem támogatják. HASZÁN ZOLTÁN Visszatért a Városligethez az MSZOSZ Új székházba költözött tegnap az MSZOSZ, szinte napra négy évvel az után, hogy az apparátus elhagyta a szakszervezeti mozgalom emblema­­tikus épületét, a Dózsa György úti egy­kori SZOT-székházat. Légvonalban alig néhány méterre a régi MSZOSZ- székháztól, 200 millió forintért vette meg a szövetség a Bányászszakszerve­zet Városligeti fasorban lévő ingatlaná­nak felét, ráadásul bérlővel terhelten. (Néhány irodát a Sulinex Kft. bérel itt.) Pataki Péter, a legnagyobb szakszer­vezeti szövetség alelnöke szakszerve­zet-politikai szempontból is fontosnak tartja az ügyletet, mert az MSZOSZ- nek olyan helyzetben sikerült székhá­zat vennie, amikor más konföderációk - például a Munkástanácsok vagy a Li­ga - eladta ingatlanát. (A Munkásta­nácsok a II. kerületi Tárogató útról köl­tözött néhány utcával feljebb, egy lé­nyegesen kisebb épületbe.) Utalt arra, hogy a közszféra dolgozóit képviselő Szakszervezetek Együttműködési Fó­ruma is kiköltözött nemrégiben a Pus­kin utcai bérelt irodaházából, s a belvá­rosi Sas utcába tette át székhelyét. Az MSZOSZ még 1998 végén, egy­­milliárd forintért adta el a Duna Plaza Kft.-nek legértékesebb ingatlanát, a hajdani SZOT-székházat. A szerző­désbe belefoglalták, hogy a szakszer­vezet ezer négyzetméternyi területet tizenöt évre bérbe vesz a 3500 négy­zetméteres épületkomplexumban. Ezért az adásvételnél a vevő nem is fi­zette ki a bérleti díjként felszámolt 200 millió forintot. Mivel időközben az épületet megvette egy pénzintézet - amely impozáns üvegpalotát építte­tett az egykori székház lebontott épü­lete helyén -, a szövetség 2001 júliusa óta a vasasszakszervezetnél húzta meg magát a VIII. kerületi Magdolna utcá­ban. Bár korábban szóba került, hogy a szövetség apparátusa véglegesen a vasasoknál marad, végül azzal vetet­ték el az ötletet, hogy új, modern köz­pontra van szükség. Felvetésünkre, hogy a Városligeti fasor értékes része a fővárosnak, és kedvezőnek tűnik a vételár is. Pataki Péter elmondta, hogy a Bányászszak­szervezet elnöke, Rabi Ferenc kötött mandátummal tárgyalt, a tömörülés tagsága ugyanis úgy határozott, hogy csak szakszervezeti célra értékesítheti az ingatlan egy részét. Nyilvánvalóan lényegesen kedvezőbb áron jutott az MSZOSZ az új székházához, mint ha az épület valódi értékét kifejező árat kellett volna fizetnie. Az alelnök megerősítette: továbbra se mondanak le arról, hogy több ága­zati szakszervezettel „összeköltözze­nek”. Úgy tudjuk, a Kereskedelmi Al­kalmazottak Szakszervezete, valamint a Mezőgazdasági, Erdőgazdasági és Vízügyi Dolgozók Szakszervezeti Szö­vetsége is megválna amúgy értékes - de szakszervezeti célokra már nem teljesen használható - Jókai utcai in­gatlanától. KUN J. ERZSÉBET Az apparátus átköltözött az új székházba 2005. JÚLIUS 19-, KEDD 3 Az al-Kaida szabadsága ACZÉLENDRE T­íz hónappal ezelőtt Németország beiktatta önnön jogrendjébe az ún. „európai letartóztatási parancsot”, egyszóval azt az igaz­ságszolgáltatási mechanizmust, amely - végső soron - a nemzetközi terrorizmus gyanúsítottjainak gyors kiadatását volt hivatott megva­lósítani. Értsd: egyik EU-tagországból egy másikba. Onnan, ahol ál­lampolgársággal bír, oda, ahol vádat emeltek ellene. Ezt a törvényt tegnap a német alkotmánybíróság egyszerűen ki­dobta a német jogrendből. A taláros testület döntése nyomán sza­badlábra kerülhet egy „kiadatási előzetesben” ücsörgő, német-szíri­­ai kettős állampolgár, akit egy spanyol vizsgálóbíró (s nem melles­leg: az Egyesült Államok kormánya) az al-Kaida egyik fő finanszíro­zójaként nevezett meg, s aki a 2001. szeptember 11-i horrorisztikus terrormerényletek (New York, Washington) végrehajtóinak doku­mentáltan jó ismerőse, barátja volt. Általában azt mondják: nesze neked, terrorizmusellenes közös fellépés! Én inkább azt mondom: nesze neked, Európai Unió! Lehet ugyan azzal védekezni, hogy az „európai letartóztatási pa­rancsot” önnön jogrendjébe iktató német törvény rossz, mert „nem gondoskodik kellőképp a német állampolgárok védelméről”, és lehet minden rosszat elmondani a német jogalkotók (még helyrehozható) hanyagságáról, de a karslruhei döntés politikai irányultsága világos. Ha egyszer a német alkotmány úgy rendelkezik, hogy egy olyan né­met állampolgárt, kit hazájában semmivel sem vádoltak meg, nem lehet kiadni egy harmadik országnak, akkor hiába ordibál az EU, hogy az ő szervezeteinek (itt az Európai Bíróságra gondolnak) az „irányelvei” kötelezőek valamennyi tagországra nézve, mégiscsak a nemzetállamiság ül diadalt a „közös” fölött, így helyes. Illetve egyáltalán nem helyes, de így igaz. Az európai alkotmány fölött rendezett két kudarcos népszavazásnak is az volt az üzenete, hogy „a népek” egyre kevesebbet kérnek Brüsszel paran­csaiból, keretutasításaiból, s egyre inkább keresnének menedéket „saját” kormányuk óvó keze, ernyője alatt. Előre vagy hátra, ez itt a kérdés. Mindig tudtuk, hogy a bel- és igazságügyi együttműködés - pontosabban: mélyített integráció - az unió Achilles-sarka is lehet akár, minél inkább erőltetik. A bírák­nak ugyanis nem természetük, hogy „befeküdjenek” egy - a többsé­gük által nem létezőként kategorizált - európai jogrendnek; bizto­sabb fogódzó nekik a saját jogrendjük. De hogy ez az integrációs fo­lyamat, akármilyen jogi bakafántoskodás leple alatt, esetleg épp egy majdnem nyilvánvalóan terroristagyanús egyén kiadatása körül fe­nekült meg - nos, az tiszta abszurdum! Az, ha szabad így monda­nom, a nacionalizmus (saját jogrend!) és a liberalizmus (az egyén szabadsága!) ritka kevercse. Ritka, de nem meglepő. Nem bizony. Ha az ember beleolvas a Cseh Köztársaság köztudot­tan euroszkeptikus elnökének, az általam igen kevéssé kedvelt Vacláv Klausnak a friss Európa-projektjébe, kétszeresen is érteni véli azokat a „mélytengeri áramlásokat”, amelyek a karlsruhei ítélet­ben a felszínre jöttek. Klaus - tömör csupaszítással - vissza akarja csinálni az Európai Uniót egy 20 évvel korábbi állapotba. Nemhogy fokozott integrációt nem akar, lényegében az összes brüsszeli, nem­zetek feletti jogkört visszaadná a nemzeti kormányok (és intézmé­nyek) kezébe. Túl azon, hogy egy újonnan jött EU-tagtól az ilyesmi merő ízléstelenség, látni kell, hogy Klaus agya ugyanarra a srófra jár, mint a régi EU-tagországok vezetői közül néhányé, esetleg többeké. Lényege ez: az EU ne legyen „politikai projekt”, hanem puszta gazdasági „nagytér”. Az emberek, az áruk, a tőkék szabad áramlása rendben van, minden más fölösleges. A tiszteletre méltó Tony Blair ösztönei ugyanezt súgják, ha a brit miniszterelnök tiltakozik is min­den ilyen gyanúsítás ellen. A britek nem véletlenül maradtak ki mindenből, amit szűkebb nemzeti érdekeikre nézve sérelmesnek véltek. Látom tehát egy olyan szövetségnek a körvonalait, amelyben szépen megfér egymás mellett a német alkotmánybíróság, a cseh el­nök és a brit miniszterelnök. Nekik a „nemzet” még akkor is előbbre való, ha az ár történetesen­­ némi sarkítással, túlzással - az al-Kaida szabadsága. Átmeneti HASZÁN ZOLTÁN G­őblyös István köszöni szépen, de a körülményekre tekintettel nem akarja két hónapig irányítani a Magyar Rádiót. Ettől füg­getlenül a rádiókuratórium elnöksége rendkívüli ülésen kinevezte át­meneti vezetőnek. Legalábbis a testület egyik fele, hogy még egysze­rűbb legyen a történet. Lassan érthetővé válik, hogy a Magyar Rádió Rt. alapító okiratá­ban a társaság tevékenységi körébe a fémmegmunkálás, a motorke­­rékpáralkatrész-kereskedelem és -javítás mellé miért lett becsem­pészve annak idején a máshova nem sorolható egyéb szórakoztatás is. Mindössze négy éve lehet tudni, hogy Kondor Katalin mandátuma az idén, július végén lejár. Azaz teljesen normális, hogy augusztustól nem lesz elnöke a rádiónak. Lesz viszont két ügyvezető alelnöke. Az egyik Hollós János, Kondor Katalin eddigi szárnysegédje, akit a fideszes kurátorok ismernek el. A másik pedig más lesz, de hogy ki, azt még nem tudni, csak nem Hollós. A kormánypárti kurátorok ugyanis, az ellenjelöltet tekintik majd ügyvezetőnek. Megvalósul hát a nagy álom, egy az intézmény, de kettő az ügyve­zető: lesz jobboldali meg nem jobboldali alelnök. Igaz, a nem jobbol­dali is közleményben kérte még 2002-ben az V. kerületi MDNP ne­vében a felvételét a belvárosi Fidesz-szervezetbe. De azért ő mégsem a felejthetetlen Orbán-interjúk miatt előszeretettel lemikrofonáll­­ványozott Hollós, akire eddigi teljesítménye alapján baloldaliak még ideiglenesen sem bíznák rá az intézmény vezetését. S hogy pontosan mit is csinálhat az átmeneti elnök? Lényegében semmit. Ahogyan a kuratórium elnöke fogalmazott: „semmi olyan radikális változtatást nem végezhet el, amely befolyásolhatná az új elnök munkáját annak belépése után”, így nem nyúlhat hozzá a mű­sorstruktúrához, alelnököt nem nevezhet ki. Nagy felelősség tehát, szükség lesz ehhez akár két emberre is. Valahogy nincs szerencséje az MSZP-nek, ha személyi kérdésekről van szó, lásd államfőválasztás, vagy hogy a médiánál maradjunk, a Duna TV elnöki posztja, hiszen oda is nemrégiben sikerült kinevezni a Fidesz támogatottsági listáján az élbolyban szereplő Cselényi Lász­lót. Egy demokratikus párt esetében persze akár dicséretes is lehet, ha nem erőlteti rá az akaratát az összes többire. Amúgy a Magyar Rádió Rt. fő tevékenységi körét a 92.2003-as besorolási kód jelzi. Rádió-televízió műsorszolgáltatás. Ha érdekel valakit.

Next