Népszabadság, 2005. július (63. évfolyam, 152-177. szám)
2005-07-22 / 170. szám
4 2005. JÚLIUS 22., PÉNTEK MAGYARORSZÁG Civil Cékla: képviseleti esélyek A kormány egyszer már megpróbált életre hívni egy országos civil érdekképviseleti testületet, de a kísérlet megbukott. A civil szervezetek most maguk próbálkoznak. A Civil Érdekképviselet Lehetséges Alternatívái, vagyis: Cékla. A Civitális Egyesület ezzel a címmel indított kutatást. A Cékla célja: összegyűjteni a különféle szervezetek véleményét arról, szükségét látják-e egy országos érdekképviselet megalakításának, és ha igen, az milyen legyen. A civil képviselet létrehozása régóta napirenden van. Az előző ciklusban a Fidesz-kormány képviselői rendre a nonprofit szervezetek szemére vetették, hogy nincs olyan reprezentatív és legitim testületük, amelyet tárgyalópartnernek tekinthetne a hatalom. Ennek hatására némi mozgolódás kezdődött ugyan a civil szférában, de sok köszönet nem volt benne. A 2002-ben megalakult új kormány részéről főként Baja Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára sürgette egy országos civil képviselet megalakítását, ám a kezdeményezés gyorsan elhalt. Akadtak szervezetek, amelyek eleve elutasították egy ilyen formáció létrehozását, mások viszont elvileg támogatták volna, de nem úgy, hogy az „felülről”, a kormány akaratából jöjjön létre. Időközben a parlament elfogadta a Nemzeti Civil Alapprogramról szóló törvényt. Az alapprogram révén az idén mintegy hétmilliárd forint plusztámogatáshoz jut a nonprofit szektor, és a pénz sorsáról döntő testületekben túlsúlyban vannak a civil szervezetek által választott képviselők. Ezeknek a testületeknek a felhatalmazása azonban kizárólag a pénz elosztásra szól: országos civil képviselet továbbra sem létezik. Igaz, nem is mutatkozik rá elemi igény - derül ki a Civitalis Egyesület kutatásából. Az eredményeket összegző elemzésében Sebestény István hangsúlyozza: tudomásul kell venni, hogy aki a civil szektor bármiféle összefogására és mozgósítására törekszik, a szervezeteknek csak a tizedére számíthat. Azért ez sem kevés, négy-ötezer egyesületről és alapítványról van ugyanis szó. A felmérésben részt vevő szervezetek kétharmada mindenképpen szükségesnek gondolja egy országos civil érdekképviselet létrejöttét, és további ötödük is kívánatosnak tartaná, csak épA szektor nemzetközi képviseleteken nem lát reális esélyt a megvalósításra. A megkérdezetteknek csupán tíz százaléka nem ért egyet a javaslattal. A legtöbben úgy vélik, hogy a civil képviseletet alulról építkező rendszerben, országos választás útján kell megalakítani. Az érdekképviselet konkrét formáját, felépítését és feladatkörét tekintve viszont a többség bizonytalan. Ahány civil szervezet, annyiféle ötlet. Paradox helyzet, de minél többeket sikerül meggyőzni és az érdekképviselet ügye mellé állítani, annál nehezebb egy általánosan elfogadott modellt elfogadtatni. - Nehéz, de nem lehetetlen - bizakodik Sebestény István, aki szerint ezt a feladatot nem a mindenkori kormánynak, hanem a civil szféra szakértőinek és a szervezetek képviselőinek kell elvégezniük. CZENE GÁBOR Konzultál a nemzet Pozsgay Imre személye megosztja a nemzeti konzultációra szomnjazókat. Legalábbis ez derült ki abból a rögtönzött közvélemény-kutatásból, amit akkor végeztem, amikor egy napsütötte nyári délelőttön felkerestem a Nemzeti Konzultációnak nevezett Fidesz-kampányirodát a Madách téren. Még az ajtóban elmondta egy idős úr, hogy szerinte szükség van a változásra 2006-ban, és mi, újságírók, nem is sejtjük, milyen gondok feszítik a társadalmat. Kifejtette, hogy az össznépi beszélgetést jó ötletnek tartja, egyedül a kommunista Pozsgay Imre zavarja. Nem érti, hogy egy KB- és PB-tag mit keres egy megújulást hirdető szervezetnek még csak a környékén is. De hát, ha Orbán Viktor felkérte, nyilván oka volt rá. Az irodába lépve kedves, mosolygós hölgyek fogadtak. Egyikük, Esterházy Katalin elmondta, hogy naponta átlagban százötvenen keresik fel őket. Sokan töltik ki a konzultációs kérdőívet, kifejtve: miben csalódtak, és mit szeretnének? Hozzáteszi, előfordult már, hogy valaki a találmányát hozta el, mások viszont csak beszélgetni szeretnének. Olyan ez, mint egy össznépi pszichiátria. Nekem rögtön beugrott egy régi jelenet, amelyben Feleki Kamill egy olyan idős urat játszik, aki nagyon magányos, és szeretne beszélgetni. Kiül egy asztalhoz, kitesz rá egy táblát: „Mindenkit meghallgatok”, és nem sokkal később már sor kígyózik előtte, és ő mindenkivel szóba áll - rendületlenül. Amikor ezt a képet felvázoltam, a hölgyek elmosolyodtak. Mint mondták, rengeteg élettörténetet ismertek meg a május 18-i megnyitás óta. Megtudtam azt is, hogy az iroda október végén zár, a kölcsönbútorok és virágok akkor visszakerülnek tulajdonosaikhoz. A beérkezett véleményekből és javaslatokból pedig a Nemzeti Konzultációs „Lehet, hogy nekik sem fontos már. Ez szomorú lenne. De legalább egyszer megpróbálták.” Testület vonja le a következtetéseket, amelyeket decemberben tárnak a nyilvánosság elé. Óvatosan megjegyeztem, hogy Pozsgayról mit hallok, de szerintük az 56-ot egykor ellenforradalomnak tanító, majd a fordulat pillanatában népfelkeléssé minősítő volt kulturális miniszter fogadóórái a legnépszerűbbek. Orbán Viktoron és Kudlik Júlián kívül őt ismerik a leginkább, és a zöm elégedetten nyugtázza, hogy a damaszkuszi utat végigjárva, a „nemzeti baloldal” után végre az igazi nemzeti oldalra talált. „Jöhetne Gyurcsány is?” - vetettem fel, hogy mindenki lehet-e Saulusból Paulus. Ez a megjegyzés kisebb zavart okozott, de végül az egyik hölgy kivágta magát, jelezve: nem lehet elvitatni, hogy ezekben az években is történnek jó dolgok. Meséli is, hogy nem szereti Budapest vezetését, de a metrópótló járatokat bizony kiválóan megoldották. Aztán mellém ül egy nyolcvannégy éves hölgy, aki kitöltött kérdőívét hozta vissza. Elmeséli, hogy a Délvidékről, Becséről települt át, és bár látja, hogy a jobboldal sem tökéletes, de ők legalább a magyarok érdekeit védik. Sérelmezte, hogy nem szavaztuk meg a kettős állampolgárságot. Amikor csendben megjegyeztem, hogy tavaly december óta van-e tudomása olyan fideszes vagy MDF-es javaslatról, amely nem hagyja annyiban a gyalázatot, kissé zavarba jött, majd közölte: nem nézi a parlamenti közvetítéseket. Végül a vállamra tette a kezét, és azt mondta: „Lehet, hogy nekik sem fontos már. Ez szomorú lenne. De legalább egyszer megpróbálták.” Közben újabb vendégek érkeztek. Közülük ketten angolul érdeklődtek: komolyzenei koncertre óhajtottak jegyet venni. Márpedig a bejárat előtt látható tábla szerint itt adnak információt. Nos, bár ez az iroda nem az az iroda - az ugyanis éppen szemben van -, Esterházy Katalin tökéletes angolsággal igazította útba a turistákat. Nem sokkal eztán egy középkorú férfi döbbent meg, hogy mit keresek én egy ilyen helyen, de a hölgyek megnyugtatták: ide mindenki bejöhet. Még én is. Ezért nemzeti konzultáció. GRÉCZY ZSOLT Van, aki javaslatot hoz, van, aki az életét akarja elmesélni Fizeti a tb a holttestek hazaszállítását Halállal végződő külföldi gyógykezelés esetén mostantól fizeti az egészségbiztosító a holttest hazaszállításának költségét. Ez azonban kizárólag az ellátással kapcsolatos tragédiák esetére érvényes - mondta lapunknak Rácz Jenő egészségügyi miniszter. Konkrét esetek kapcsán derült ki, hogy - vélhetően egy joghézag miatt - az egészségbiztosító, ha külföldi gyógykezelés közben hal meg egy beteg, a holttest hazaszállításának költségeit nem fizeti. Áprilisban került ki egy 14 éves, krónikus beteg fiú Ausztriába, hogy egy államközi megállapodás alapján új tüdőt kapjon. A fiú nem élte túl a beavatkozásokat. Kiderült, hogy a hazaszállítás költsége a családot terheli még akkor is, ha a beteg külföldi kezelését az Országos Egészségbiztosítási Pénztár finanszírozza. Épp ez az eset szolgáltatott okot arra, hogy módosítsák a külföldi gyógykezelésekről szóló kormányrendeletet. Azaz az egészségbiztosító által finanszírozott, de halállal végződő külföldi gyógykezelés esetén az OEP kötelezettségévé teszik a holttest hazaszállítási költségeinek biztosítását. KUN J. VIKTÓRIA Több pénz gyerekétkeztetésre Módosul az ápolási díj rendszere Szeptembertől megváltozik a szociális ellátórendszer: újraszabályozzák a rendszeres szociális segélyezést, módosul az ápolási díj rendszere, és létrejönnek a szociális és gyámhivatalok - hangzott el a szociális tárca politikai államtitkárának tegnapi tájékoztatóján. Korózs Lajos elmondta, hogy felemelték a kedvezményes gyermekétkeztetés összegét, és kiterjesztették a gyermekvédelmi támogatásban részesülő gyerekekre is. A keretből 300 millió a rászoruló gyermekek nyári étkeztetésére, 1,5 milliárd az iskolai gyermekétkeztetésre használható fel. Az ingyenes étkeztetésre 150 ezer gyermek jogosult. A nehezebb körülmények között élő családok helyzetének javítását szolgálja egy új ellátási kategória. A súlyos, fokozott ápolást igénylő fogyatékosokat gondozók 30 százalékkal magasabb díjban részesülnek majd. REHÁK GÉZA Pezsó Értékes jutalmat helyezett kilátásba Cselényi László, a Duna TV elnöke júniusi formabontó sajtótájékoztatóján arra az esetre, ha valaki megtalálja azt a luxusautót, amelyet sajtóhírek szerint a tévé biztosít a számára. Magát az autót ajánlotta föl. A jármű különös ismertetőjele, hogy fejtámlába épített monitoros DVD-lejátszó is szórakoztatja az utast. Cselényi máshol azt mondta, hogy ő amúgy nem ért az autókhoz, az említett 607-es Peugeot-t még közelről sem volt alkalma megfigyelni, „de úgy sem, hogy az ablakán bekukucskálnék”. Örömmel számolhatunk be arról, hogy azóta a Duna TV parkolójába megérkezett egy kék 607-es. Igaz, monitor nincs a fejtámlában, így kicsit fáj a szívünk, de a jutalomról lemondunk. HASZÁN ZOLTÁN NÉPSZABADSÁG Csalásra biztató cégek Az utóbbi időben egyre többször fordul elő, hogy cégtulajdonosok úgy próbálnak megszabadulni valamilyen okból „kényelmetlenné” vált alkalmazottaiktól, hogy az ne kerüljön pénzükbe, és a pert is elkerüljék. Csalásra akarta kényszeríteni a tulajdonos az egyik üzletlánc két héttel korábban kinevezett boltvezetőjét, H. Katalint arra akarták rávenni, hogy hamis nevet - egy „fal” céget - írjon egy áruvásárlást igazoló számlára. A fiatal nő dilemma elé került: ha megtagadja a hamisítást, az az állásába kerül, ha viszont mégis a tulajdonos által elvárt módon jár el, akkor okirat-hamisítást követ el. H. Katalin hosszas töprengés után úgy döntött: inkább vállalja munkahelye elveszítésének kockázatát, így saját elhatározásból, rendkívüli felmondással távozott. A munkaadó azonban „hivatalosan” nem tartotta jogosnak az alkalmazott lépését, a munkaviszony megszűnésekor nem fizette ki a felmondáskor járó pénzt. H. Katalin a szakszervezethez fordult, amelynek segítségével végül a munkaügyi bíróságon perelte be a vele szemben tisztességtelenül eljáró céget. A Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezetének alelnöke, Mátraházi István azt mondja, nem egyedi az eset. Tapasztalataik szerint egyre gyakoribb - főleg a kereskedelem területén működő multinacionális cégeknél -, hogy megpróbálják szabálytalanságokra rávenni alkalmazottaikat. Amikor pedig nem járnak náluk szerencsével, vagyis nem teljesül a kérésük, úgy próbálnak megszabadulni a „tanútól”, hogy az meg se próbálja perre vinni az ügyet. Olyan helyzetet teremtenek, hogy magától távozzon, vagy ha ez nem sikerül, akkor közös megegyezéssel váljon meg ugyan munkahelyétől, de „ingyen”, a felmondási pénz kifizetése nélkül. Ezzel a tulajdonosok spórolnak, ugyanakkor szinte biztosra vehetik, hogy a valójában kirúgott dolgozó nem fordul igazságáért a munkaügyi bírósághoz. Mátraházi István tapasztalatai szerint egyébként száz esetből kilencvennyolcvanban valóban nem teszik meg ezt a lépést. A szakszervezet vállalta annak az áruházi osztályvezetőnek az ügyét is, akit alaptalanul vádoltak meg szabálytalanság elkövetésével, megfosztva a lehetőségtől, hogy tisztázza önmagát - tudtuk meg az alelnöktől. A szintén fiatalabb hölgy ebben a helyzetben nemcsak a beígért előmenetelről, a jobban fizető munkakörbe való áthelyezéséről csúszott le, de a kollégái előtt is lehetetlen helyzetbe került. Miután a tulajdonos megvonta tőle egyebek mellett a vezetői utasítási jogát, s elvette a nyitáshoz és a záráshoz nélkülözhetetlen kulcsait, azóta munkatársai tekintetéből azt véli kiolvasni, mintha tolvajnak tartanák. Előfordult olyan eset is, amikor félrevezetéssel vette rá a munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó cég vezetője az egyik dolgozót a közös megegyezéssel történő távozásra. Azt mondta ugyanis, hogy rosszul jár, ha felmondanak neki, mert az új munkahelyén majd megkérdezik tőle, miért voltak elégedetlenek a munkájával. Ráadásul a példában említett, kellemetlen helyzetbe került munkavállaló már öt éve dolgozott kölcsönzött munkaerőként a vállalkozásnál úgy, mintha rendes alkalmazott lenne. KUN J. ERZSÉBET