Népszabadság, 2005. augusztus (63. évfolyam, 178-203. szám)
2005-08-18 / 193. szám
NÉPSZABADSÁG MAGYARORSZÁG Csak a boldog ló hempereg Egy jó nyeregért 350 ezer forintot is elkérnek Asszuán, Iszlám és Szálem kíváncsian lépdel hozzánk, a három arab szürke éppen szabadnapos, hatalmas a jókedv. Szálem meghemperedik a finom homokban, aztán felpattan, s megrázza magát. A lóhoz értők szerint ez az egészség csalhatatlan jele. Csak a boldog ló hempereg. Ha a paci nem rázza le magáról a port, minden bizonnyal kólikától szenved. Ami az emésztőszervi nyavalyák összefoglaló neve. Az istálló bejárata mellett a dunakeszi gazda, Vér Imre, a Magyar Lovas Kör túralovas szekcióvezetője egy-egy emléktáblára mutat. Olyan, mintha mini lótemetőben volnánk. A fáblikák mellett virágok. Az 1977-es születésű Medina 2002- ig élt. Az öreg kancát nagy becsben tartották, a huszonötödik születésnapjára darából készült, sárgarépaszeletekkel és almával díszített tortát kapott. Vér Imre még verset is írt a jeles alkalomra, de mint mondja, voltak benne 18 éven felülieknek szóló részletek is, ezért csak szűk körben terjesztette. - Élete utolsó napján is dolgozott - jegyzi meg Vér úr. - Reggel még lovas ült a hátán, este már nem élt. Az évtizedekkel ezelőtt túralovaztatásba kezdő, 62 éves egykori hivatásos katonatiszt úgy beszél a lovairól, mint családjának majdhogynem legfontosabb tagjairól. A nyolcéves Asszuán Mekka fia. A 9 éves Szálem Medina fia, a 14 esztendős Iszlám pedig a lánya. Amikor a gazda magához szólítja hallatlanul szelíd munkatársait, megjegyzi: a szürke ló színe évről évre sötétebbre vált. A népi mondás szerint a szürke ló nem születik, hanem lesz. Nem ideges versenylovak - noha réten-mezőn bandukolva ijedten összerezzennek, ha egyegy nyúl vagy fácán váratlanul felugrik előttük. Selymes a szőrük, hagyják magukat simogatni. A ló kétszer vedlik egy évben. Először februárban, Julianna táján vetik le a vastag téli szőrt. Utána szeptemberig selymesen parádéznak könnyű nyári „öltözetükben”. A súlyuk 4-4,5 mázsa között mozog, a 75-80 kilós embert még kényelmesen elbírják. A túra nem valami agyoncifrázott, a nomád jelleg dominál. A lovasok egy előre megtervezett úton baktatnak, esténként megállnak, eszegetnek, iszogatnak, és sátorban, kiszuperált reptéren, lovas tanyákon, falusi házakban vagy a fűzfa alatt alszanak. Az ablakot szállító kísérőautó olykor-olykor felbukkan, hogy a lovak kényelme is meglegyen. A Magyar Lovas Kör túralovas csoportja általában négyötnapos kirándulásokat szervez, s arra is ügyel, hogy iszlámék ne menjenek 35-40 kilométernél többet egyhuzamban. A túrák célállomása általában a Börzsöny, leginkább Királyrét varázslatos környéke. Aki benevez az efféle túrákra, már tud lovagolni. Ezen kívül szeretnie kell a „vadregényt”, s mindenképpen tisztelni a régi lovas hagyományokat. Ez teljesen helyénvaló. A ló a kutya mellett az ember másik hűséges társa - tiszta és szép állat, a vele való találkozás a régi idők megértését is segíti. Ez azért fontos, mert a modern időkben gyerekeink jószerével már alig látnak élő lovat. Mindez nem vonatkozik a Vér-tanyán gyakran fölbukkanó, 13 éves Pinczel Zolira, aki dunakeszi látogatásunkkor örömmel és vidáman demonstrálta, hogy mennyire szeretik a lovak. Bátran átsétálgatott a hasuk alatt, s láthatóan nagy örömmel tisztogatta, terelgette őket. A lótartás eléggé drága mulatság, főleg ha az ember olyan igényes, mint Vér Imre, aki nem használ ócska tajvani nyergeket, s kerüli a műanyag alkatrészeket a lószerszámokon. Egy rendes, fémbetétes, bőrből készült nyereg 350 ezer forintba kerül. Megéri, mert amit itt láttunk, már az első világháborúban is használták. A jó nyeregváznak hajlított, gőzölt bükkből kell készülnie - adja tudtunkra a bennünket kalauzoló Pajlócz András, a Magyar Lovas Kör elnöke. Neki köszönhetjük, hogy Vér úr pompás paripáival találkozhattunk. A Magyar Lovas Kör 1988- ban alakult, a magánlótartókat, a tenyésztőket, a szabadidőlovasokat és a lovas kézműveshagyományok művelőit fogja egybe. A szervezet munkájában részt vesznek a népies fogathajtók is, de a kör tagjainak - 110- en vannak - célja nem a versenysport, hanem a szabadidő és a ló összehangolása. Kapcsolatban állnak a huszár- és lovas hagyományőrző csoportokkal, s a szervezet vezetője azt is deklarálja, hogy a kör mentes minden vallási és politikai elkötelezettségtől. Ez rajtunk kívül Iszlámnak is nagyon tetszett, mert rögtön elkezdett nyaldosni. Amit persze Asszuán rossz néven vett, s bevetette a trükköt: a féltékenységi dörgölődést. Legtöbben nem sportcéllal tartanak lovat, hanem saját örömükre - foglalja össze a karám mellett Pajlócz András. - A lovas „fertőzöttséggel megáldottak” tovább vihetik a magyar tradicionális lófajták és a népi lovas kultúra fennmaradását. A lótartók mögött ott áll a 2000- ben létrehozott kézműves szakágunk, nyeregvázkészítőkre, bőrművesekre, szíjgyártókra, ötvösökre, csizmadiákra, nemezkészítőkre támaszkodhatunk, közülük többen a Népművészet Ifjú Mestere díjjal büszkélkedhetnek. Amikor ideérünk, újabb bemutatóra kerül sor. Kezdődik a pedikűr. Vér úr kézbe veszi Szálem lábát, s a szürke a nyirbászolás végén magától teszi föl patáját a reszeléshez a parányi bakra. Fölöttébb mókás, cirkuszba is nyugodtan elszegőd Ezek nem ideges versenylovak, hagyják magukat simogatni benne.Kezdődik a pedikűr RAB LÁSZLÓ 2005. AUGUSZTUS 18., CSÜTÖRTÖK 5