Népszabadság, 2005. szeptember (63. évfolyam, 204-229. szám)
2005-09-01 / 204. szám
2005. SZEPTEMBER 1., CSÜTÖRTÖK MAGYARORSZÁG „Ma kezdtem dolgozni” Munkaügyi razzia a dunai hajókon Szokatlan helyszínen, a Dunán tartottak tegnap ellenőrzést a munkaügyi felügyelők. Azt vizsgálták a vízi éttermekben és szállodákban, hogy a munkáltatók betartják-e a munkaügyi szabályokat. Az akció végén kiderült: nem tartják be. A kilenc munkáltató közül nyolcnál találtak jogsértést, a nyolcvan alkalmazott közül 50 volt érintett különféle szabálytalanságokban, hárman feketemunkát végeztek, két külföldi pedig munkavállalási engedély nélkül dolgozott. A felügyelők várhatóan egymillió forint munkaügyi bírságot rónak ki, és 570 ezret „számláznak” külföldiek engedély nélküli foglalkoztatásáért. Az akció egyszerűen zajlott. Pintér Borbála és Gerőfi László felügyelőt egy budai jachtkikötőbe kísértük el. - Ma kezdtem dolgozni -magyarázta egy húszévesforma fiú. Mint kiderült, nem ismeretlen mondat ez ebben a műfajban. A munkahelyeken általában elsőnapos, részmunkaidős dolgozókkal vagy próbaidősökkel találkoznak az ellenőrök. Gerőfi László egy ötvennégy éves hölgyet faggatott. A próbaidős szakácsnő július 10-e óta dolgozik az étteremben, szeptember 1jére, azaz mára ígérték neki a szerződést. Felvétetik a jegyzőkönyv, a hangnem normális. Már csak a munkáltatónak kell nyilatkoznia a „tanú” állításairól. A felügyelők a „ma kezdtem dolgozni” meg a „részmunkaidőn vagyok” típusú vallomásokat úgy ellenőrzik, hogy elkérik a munkaidő-nyilvántartást - ilyet azonban ritkán találnak. Esetleg megnézik a pénztári átadás-átvétel, vagy urambocsá’ a hűtőszekrény-ellenőrzések dokumentumait. Ott aztán mindjárt kiviláglik, hogy az aznap munkába állt delikvens hónapok óta jelen van az aláírásával a vállalkozás életében. Az is megesik, hogy a felügyelők estefelé visszatérnek a kora délelőtti órákban megvizsgált étterembe, s ha ott találják - mert ott szokták találni - az önmagát négyórásnak mondó alkalmazottat, jöhet a figyelmeztetés vagy a bírság. Ennek nagyságrendje a visszaesőknél milliós nagyságrendű, amit a munkáltatók egy része megtámad a bíróságon, mások viszont rendezik az elmaradt szerződéseket. Tegnap két olyan vállalkozót is találtak, aki a korábbi „észrevételek” hatására ma már minden törvényt szigorúan betart. A dunai akciót levezénylő Papp István, az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Felügyelőség elnöke arról beszélt, hogy az építőiparban, a vendéglátásban és a szolgáltatások terén minden ötödik foglalkoztatott feketemunkás, s ez az arány évek óta alig változik. Az ellenőrzések 70 százalékában találnak valamilyen jogsértést. RAB LÁSZLÓ Akcióban a munkaügyi felügyelők az egyik dunai hajón Utcára tett üt-tagok a Nitrogénművekben Beváltotta fenyegetését a Nitrogénművek Rt. (NRt.) vezetése, és kedden az üzemi tanács (üt) négy tagjának átadta a rendkívüli felmondásról szóló határozatot - tudtuk meg Falussy Sándortól, az üt tagjától. Bár Medve József, az NRt. humánpolitikai igazgatója mind a kilenc üt-tag elbocsátását kilátásba helyezte, végül csak a Nitrogén Összefogás Szakszervezet által delegált tagok kapták kézhez a felmondólevelet. Az üt két éve perben áll a részvénytársasággal, mert anélkül értékesítette a cég négy jóléti intézményét, hogy kikérte volna az üt hozzájárulását. A Legfelsőbb Bíróság (LB) tavalyi jogerős ítéletében kimondta: az üt-k hozzájárulását akkor is ki kell kérniük a munkáltatóknak, ha az eladásra szánt intézmények nem szerepelnek a kollektív szerződésben. Tósoki Géza, az üt elnöke - aki az üt-ben négy társával együtt a Vegyész Szakszervezet tagja - kérdésünkre elmondta, hogy az LB döntése nyomán újabb pert indítottak a cég ellen, azt kérve a bíróságtól, hogy mondja ki az adásvétel jogszerűtlenségét. Mára a peren kívüli eljárás az elsőfokú ítéletig jutott: e szerint az üt hozzájárulása nélkül szabálytalan volt a jóléti intézmények értékesítése. Időközben az üzemi tanács eljuttatta a nem jogerős végzést az ingatlanok új tulajdonosainak. Az NRt. vezetése szerint az üt ezzel a lépéssel „veszélyeztette, megsértette a társaság gazdasági érdekét, jó hírnevét”. Emiatt Medve József értesítette az üt-t, hogy a cég a teljes testülettel szemben rendkívüli felmondással kíván élni. A fenyegetés megosztotta az üzemi tanácsot: a négy NÖSZ- ös tag a per folytatását, az öt VSZ-es pedig kompromisszumos egyezséget szorgalmazott. Utóbbiak indoka szerint a per megnyerése nincs arányban azzal a kárral, amit az okozna, ha a munkáltató felbontaná a kollektív szerződést. Mivel az üt nem tudott kétharmados dönt Az ügy a parlamentben is folytatódik, Filló Pál MSZP-s honatya tegnap bejelentette: a munka törvénykönyvének módosítását kezdeményezi az üzemi tanács tagjainak, illetve a szakszervezeti vezetők fokozottabb védelme érdekében. rést hozni az ügyben, a VSZ-es tagok kiléptek az üt-ből. Falussy megfutamodásnak nevezte a társszakszervezet pálfordulását. Úgy vélte: a cég vezetése azzal jutalmazta” a meghátráló üt-tagokat, hogy velük szemben nem élt a rendkívüli felmondással. Közölte: mind a négyen munkaügyi bírósághoz fordulnak. A Liga az ügy miatt szombaton szolidaritási demonstrációt tart Pétfürdőn. Megkerestük az NRt. humán igazgatóját, aki közölte: a cég egyelőre nem kívánja kifejteni az álláspontját az ügyben. cs. p. NEPSZABADSAG Felelősség minden csecsemőért „Babamentő” megoldásokról tárgyaltak tegnap a szakminisztérium, a kórházak és a civil szervezetek képviselői egy fórumon. A jelenlegi gyakorlatról Herczog Mária, az Országos Kriminológiai Intézet főmunkatársa lesújtó véleményt fogalmazott. Hiába kötelező családsegítő és gyermekvédelmi szolgálatok felállítása, a települések jó részében ilyen egyáltalán nincs, vagy munkájuk hatástalan, tehát a bajba jutott anyáknak nincs hová fordulniuk - mondta. Herczog Mária szerint minden csecsemőhalál után egy bizottságnak kellene kivizsgálnia, történt-e szakmai mulasztás. Erre nemcsak a felelősségre vonás miatt lenne szükség, hanem a szakmai fejlődés érdekében is. Korántsem először mondta ezt a szakember, akinek gondolatai most úgy tűnt, nyitott fülekre találtak. Kórozs Lajos, a szociális tárca államtitkára az „inkubátorprogramon” túlmutató tervekkel állt elő: szigorúbb felelősségi rendszerről, felvilágosításról, tájékoztatásról, kötelező kórházi szociális munkáról, járműveken, épületeken hirdetett segítségről beszélt. - Az inkubátor jelkép - mondta Garamvölgyi György, a Schöpf-Mérei Kórház igazgatója, a program elindítója. - Mindenhol, ahol kint van - s lesz hamarosan valamennyi megyében -, jelzi: minden bajbajutott nő segítséget kaphat. Nem zárkózott el a tárca attól sem, amit Herczog Mária javasolt a hatékonyabb segítség, a felelősség egyértelművé tétele kapcsán. Azt indítványozta, hogy minden olyan esetben, amikor gyermekek kerülnek veszélybe, három-négy szakember elemezze, hogy az ellátás egyes pontjain működők közül ki miben hibázott. Készüljön szakmai levél, amely segíthet a tragédiák elkerülésében. KUN J. VIKTÓRIA Rádió: sok igazság között elvész a megoldás Munkatársunktól Csak egy sikeres elnökválasztás zárhatná le megnyugtató módon a Magyar Rádió vezetési válságát. A mostani helyzetben azonban erre kevés az esély. A felkérésre vagy anélkül véleményt nyilvánítók köre egyre bővül: legutóbb az Igazságügyi Minisztérium államtitkára mondta ki, hogy Kondor Katalin törvénytelenül járt el, amikor ügyvezetőnek nevezte ki Hollós Jánost. Gellért Kis Gábor, a kuratórium szocialista elnöke ebből azt a következtetést vonta le, hogy elnök hiányában nincs olyan ember, aki az elnöki jogköröket gyakorolhatná. Nem teheti ezt sem a kuratórium, sem annak elnöksége, legkevésbé pedig a lejárt mandátumú elnök. A kuratórium képtelen volt megválasztani Kondor utódját, ezért a távozó elnök volt kénytelen lépni. És ez csak egyetlen példa az örökösödési háborúból, amelyben van álláspontja a kuratórium elnökségének, a kormánypárti kurátorok voksaival tulajdonosi megbízottnak kinevezett Szíjártó István személyében, s ezzel ellentétes állásponton vannak a Hollóst törvényes ügyvezetőnek tartó ellenzéki kurátorok. A civil kurátorok is hallatták hangjukat, a Cégbíróságot is bevonták már a vitába, s az ügyészség is vizsgálódik. A Heti Válaszban megjelent Sólyom László-interjúból kiderült, hogy az új államfőnek is van véleménye a rádióban történtekről: „a médiával kapcsolatos vitákkal először a kerekasztal médiabizottságában találkoztam; azóta is napirenden vannak, s a színvonaluk sem változott. Az Alkotmánybíróság 1992-ben megfogalmazott ajánlásait a pártbefolyás kivédésére azóta sem volt erejük a pártoknak megvalósítani, pedig világos technikai előírásokról volt szó. Elnökként természetesen nem szólok bele az ön által felvetett problémákba, bár meg kell mondanom, a magam számára már tisztáztam a jogi helyzetet”. A vita kézenfekvő megoldására, a sikeres elnökválasztásra szeptember 19-én tesznek kísérletet, immár harmadszor. Súlyos jogsértést követett el Gellért Kis Gábor azzal, hogy önkényesen visszatartotta a Magyar Rádió üzemeltetési díját - állapította meg tegnap a közalapítvány ellenőrző testülete. Határozata szerint súlyos jogsértésnek minősül, hogy Gellért Kis az MR-nek az úgynevezett Műsor-szolgáltatási Alapból augusztusra járó 650 millió forintból mintegy 281 millió átutalását engedélyezte 15-i, további 124 milliót 19-i hatállyal. A fennmaradó részt a napokban kapta meg a közmédium. (MTI) A kártékony feledés homályaA z új Magyar Köztársaság második elnöke is úgy vonult nyugalomba, hogy a közmédiába nem vonult be a nyugalom. Kérdés, mit tehet és mit nem ezért egy elnök. Erre a kérdésre a harmadik elnök kereste a választ az Alkotmánybíróság élén. A válasz értelmezése és a két exelnök gyakorlata vitatott volt. A vita elült, a médiaháború dúl. Ez a dúlás a harmadik elnök számára kihívás. Most azonban maradjunk egy kicsit a másodiknál. Annál, aki erről a kihívásról soha nem vett tudomást. A Mádl Ferenc nyugalomba vonulását kísérő sajtókórus egynemű volt és unalmas. Hiányzott belőle a jótékony disszonancia. Elnémultak azok a viták és kételyek, amelyek Mádl elnöki ténykedésének első éveit kísérték. Nem érvek némították el őket, hanem az amnézia. A díszbeszédek, búcsúztatók, protokolláris szövegek alkotói és előadói amnéziára kötelezettek. Ez így van jól. Ebben az esetben azonban az amnézia átterjedt a sajtóra, a nyilvánosság egészére, és ez így egyáltalán nincs jól. Nekem is mondták, nyilván másutt, másnak is mondták kollégák: hagyjuk már békében az éltes férfiút, úgysem lesz már vele dolgunk. Mint láttuk, lesz. Ahogy a minap a csonka kuratórium által kijelölt rádiócsonkító hölgy és az ő csonkaságkonzerváló törekvései mellett, úgy fog ő kiállni holnap a demokratikus nyilvánosság rombolásában jeleskedő más bajnokok mellett. Ami rendben is lenne, szabad ember, arra használja a hangját, amire akarja. Csakhogy ennek a hangnak hamis súlyt és tekintélyt ad a hiányos emlékezet. A tét egyébként sem Mádl nyugalmának megzavarása, hanem a köztársaság egyik alapintézményének szerepe a demokrácia minőségvédelmében. A kérdés az, hogy jogosult-e, illetve köteles-e a köztársaság elnöke a demokratikus nyilvánosság alapintézményeit, mindenekelőtt a médiát és a parlamentet megvédeni a rárontó kormányoktól és kormánytöbbségektől. Ez a kérdés addig és annyira aktuális, amíg és amennyire a rárontás ténye és veszélye az. Tehát sokáig és nagyon. Az alkotmányból (miszerint a köztársaság elnöke „őrködik az államszervezet demokratikus működése felett”) és Göncz Árpád tevékenységéből az Igen következik, Mádl Ferencéből a Nem. Akinek a magyar demokrácia fontos, nem moshatja össze ezt a két ellentétes hagyományt. Még akkor sem, ha Göncz Árpád sajnos nem vitte végig úgy az Igen-t, mint Mádl a Nem et. Ha emlékszünk még, az Antall-kormány idején a lehető legvadabb vita dúlt akörül, hogy mit tett Göncz Árpád, amikor megpróbálta megakadályozni a szélsőjobboldali hatalomátvételt a magyar nyilvánosságban akkor domináns szerepet játszó közszolgálati médiumokban. Az akkori kormánytöbbség szerint ezzel ő a Magyar Köztársaság demokratikus rendjét veszélyeztette, az akkori ellenzék (többek között a Fidesz) szerint pedig éppen ezt védte. Kevés embert gyaláztak annyit és olyan szélsőséges hangnemben a Magyar Köztársaság történetében, mint Göncz Árpádot akkor a kormánypárti sajtóban. Ezt a vitát és általában mindazt, amit az első szabadon választott kormány a magyar demokrácia ellen tett, a kártékony feledés homálya borítja. Az első kormány és az abban miniszterkedő második elnök tevékenységét ugyanaz az amnézia szépíti meg. Ez a megszépítés pedig a demokratikus intézmények további rombolására fogja bátorítani a jövő hasonló indíttatású kormányait és elnökeit. De még az ellenfeleiket is. Bátorításnak az is elég lett volna, ha Mádl Ferenc csupán tétlenül nézi, hogy a kormánytöbbség a szélsőjobb házszabályellenesen fönntartott parlamenti frakciójával összejátszva alkotmányellenesen megcsonkítja a közszolgálati média kuratóriumait, kisajátítja a köz tévéjét és rádióját, ugyancsak alkotmányellenesen zsugorítja a parlament tevékenységét, és a vizsgálóbizottságok fölállításának, a rendkívüli parlamenti ülések megtartásának megakadályozásával megsemmisíti az ellenzék jogosítványainak javát. (Sajnos elnöksége utolsó éveiben már Göncz Árpád is ezt tette, szintén nem emelte fel a szavát mindezek ellen.) Mádl azonban nemcsak passzívan tűrt, hanem aktívan tagadta, hogy léteznének azok a jogsértések, amelyek orvoslásában a sértettek segítséget kértek tőle. Az ő tiltakozásukat, a közrádió tartalmilag is, formailag is alkotmányellenes tevékenysége elleni tiltakozást Mádl nemtelen, ellenséges támadásnak tekintette, mellyel szemben most nyíltan is kifejezte szolidaritását Kondor Katalinnal. Van, amiért köszönet jár Mádl Ferencnek, például azért, hogy a jelenlegi kormány alatt született, arra érdemes törvényeket az Alkotmánybíróság bárdja alá terelte. De azért nem jár neki köszönet, hogy fedezte az Orbán-Torgyán-kormány jogsértéseit. RÉVÉSZ SÁNDOR Mádl Ferenc Kondorral