Népszabadság, 2005. szeptember (63. évfolyam, 204-229. szám)

2005-09-01 / 204. szám

2005. SZEPTEMBER 1., CSÜTÖRTÖK MAGYARORSZÁG „Ma kezdtem dolgozni” Munkaügyi razzia a dunai hajókon Szokatlan helyszínen, a Dunán tartottak tegnap ellenőrzést a munkaügyi felügyelők. Azt vizsgálták a vízi éttermekben és szállodákban, hogy a munkál­tatók betartják-e a munkaügyi szabályokat. Az akció végén ki­derült: nem tartják be. A kilenc munkáltató közül nyolcnál ta­láltak jogsértést, a nyolcvan al­kalmazott közül 50 volt érintett különféle szabálytalanságok­ban, hárman feketemunkát vé­geztek, két külföldi pedig mun­kavállalási engedély nélkül dol­gozott. A felügyelők várhatóan egymillió forint munkaügyi bír­ságot rónak ki, és 570 ezret „számláznak” külföldiek enge­dély nélküli foglalkoztatásáért. Az akció egyszerűen zajlott. Pintér Borbála és Gerőfi László felügyelőt egy budai jachtkikö­tőbe kísértük el. - Ma kezdtem dolgozni -magyarázta egy húszévesforma fiú. Mint kiderült, nem isme­retlen mondat ez ebben a mű­fajban. A munkahelyeken álta­lában elsőnapos, részmunka­­idős dolgozókkal vagy próba­idősökkel találkoznak az ellenőrök. Gerőfi László egy öt­vennégy éves hölgyet faggatott. A próbaidős szakácsnő július 10-e óta dolgozik az étterem­ben, szeptember 1jére, azaz mára ígérték neki a szerződést. Felvétetik a jegyzőkönyv, a hangnem normális. Már csak a munkáltatónak kell nyilatkoz­nia a „tanú” állításairól. A felügyelők a „ma kezdtem dolgozni” meg a „részmunka­­időn vagyok” típusú vallomáso­kat úgy ellenőrzik, hogy elkérik a munkaidő-nyilvántartást - ilyet azonban ritkán találnak. Esetleg megnézik a pénztári át­adás-átvétel, vagy urambocsá’ a hűtőszekrény-ellenőrzések do­kumentumait. Ott aztán mind­járt kiviláglik, hogy az aznap munkába állt delikvens hóna­pok óta jelen van az aláírásával a vállalkozás életében. Az is megesik, hogy a felügyelők es­tefelé visszatérnek a kora dél­előtti órákban megvizsgált ét­terembe, s ha ott találják - mert ott szokták találni - az önmagát négyórásnak mondó alkalmazottat, jöhet a figyel­meztetés vagy a bírság. Ennek nagyságrendje a visszaesőknél milliós nagyságrendű, amit a munkáltatók egy része megtá­mad a bíróságon, mások vi­szont rendezik az elmaradt szerződéseket. Tegnap két olyan vállalkozót is találtak, aki a korábbi „észrevételek” hatá­sára ma már minden törvényt szigorúan betart. A dunai akciót levezénylő Papp István, az Országos Mun­kabiztonsági és Munkaügyi Fel­ügyelőség elnöke arról beszélt, hogy az építőiparban, a vendég­látásban és a szolgáltatások te­rén minden ötödik foglalkozta­tott feketemunkás, s ez az arány évek óta alig változik. Az ellen­őrzések 70 százalékában talál­nak valamilyen jogsértést. RAB LÁSZLÓ Akcióban a munkaügyi felügyelők az egyik dunai hajón Utcára tett üt-tagok a Nitrogénművekben Beváltotta fenyegetését a Nitro­génművek Rt. (NRt.) vezetése, és kedden az üzemi tanács (üt) négy tagjának átadta a rendkí­vüli felmondásról szóló határo­zatot - tudtuk meg Falussy­ Sándortól, az üt tagjától. Bár Medve József, az NRt. humán­­politikai igazgatója mind a ki­lenc üt-tag elbocsátását kilátás­ba helyezte, végül csak a Nitro­gén Összefogás Szakszervezet által delegált tagok kapták kéz­hez a felmondólevelet. Az üt két éve perben áll a részvénytársasággal, mert anél­kül értékesítette a cég négy jólé­ti intézményét, hogy kikérte volna az üt hozzájárulását. A Legfelsőbb Bíróság (LB) tavalyi jogerős ítéletében kimondta: az üt-k hozzájárulását akkor is ki kell kérniük a munkáltatóknak, ha az eladásra szánt intézmé­nyek nem szerepelnek a kollek­tív szerződésben. Tósoki Géza, az üt elnöke - aki az üt-ben négy társával együtt a Vegyész Szakszervezet tagja - kérdé­sünkre elmondta, hogy az LB döntése nyomán újabb pert in­dítottak a cég ellen, azt kérve a bíróságtól, hogy mondja ki az adásvétel jogszerűtlenségét. Mára a peren kívüli eljárás az elsőfokú ítéletig jutott: e szerint az üt hozzájárulása nélkül sza­bálytalan volt a jóléti intézmé­nyek értékesítése. Időközben az üzemi tanács eljuttatta a nem jogerős végzést az ingatlanok új tulajdonosai­nak. Az NRt. vezetése szerint az üt ezzel a lépéssel „veszélyeztet­te, megsértette a társaság gaz­dasági érdekét, jó hírnevét”. Emiatt Medve József értesítette az üt-t, hogy a cég a teljes testü­lettel szemben rendkívüli fel­mondással kíván élni. A fenyegetés megosztotta az üzemi tanácsot: a négy NÖSZ- ös tag a per folytatását, az öt VSZ-es pedig kompromisszu­mos egyezséget szorgalmazott. Utóbbiak indoka szerint a per megnyerése nincs arányban az­zal a kárral, amit az okozna, ha a munkáltató felbontaná a kol­lektív szerződést. Mivel az üt nem tudott kétharmados dön­t Az ügy a parlamentben is folytatódik, Filló Pál MSZP-s honatya tegnap bejelentette: a munka törvénykönyvének módosítását kezdeményezi az üzemi tanács tagjainak, il­letve a szakszervezeti veze­tők fokozottabb védelme ér­dekében. rést hozni az ügyben, a VSZ-es tagok kiléptek az üt-ből. Falussy megfutamodásnak ne­vezte a társszakszervezet pál­­fordulását. Úgy vélte: a cég ve­zetése azzal­­ jutalmazta” a meg­hátráló üt-tagokat, hogy velük szemben nem élt a rendkívüli felmondással. Közölte: mind a négyen munkaügyi bírósághoz fordulnak. A Liga az ügy miatt szombaton szolidaritási de­monstrációt tart Pétfü­rdőn. Megkerestük az NRt. humán igazgatóját, aki közölte: a cég egyelőre nem kívánja kifejteni az álláspontját az ügyben. cs. p. NEPSZABADSAG Felelősség minden csecsemőért „Babamentő” megoldásokról tárgyaltak tegnap a szakminisz­térium, a kórházak és a civil szervezetek képviselői egy fóru­mon. A jelenlegi gyakorlatról Herczog Mária, az Országos Kriminológiai Intézet főmun­katársa lesújtó véleményt fogal­mazott.­­ Hiába kötelező csa­ládsegítő és gyermekvédelmi szolgálatok felállítása, a telepü­lések jó részében ilyen egyálta­lán nincs, vagy munkájuk ha­tástalan, tehát a bajba jutott anyáknak nincs hová fordulni­uk - mondta. Herczog Mária szerint minden csecsemőhalál után egy bizottságnak kellene kivizsgálnia, történt-e szakmai mulasztás. Erre nemcsak a fele­lősségre vonás miatt lenne szükség, hanem a szakmai fej­lődés érdekében is. Korántsem először mondta ezt a szakem­ber, akinek gondolatai most úgy tűnt, nyitott fülekre találtak. Kórozs Lajos, a szociális tár­ca államtitkára az „inkubátor­programon” túlmutató tervek­kel állt elő: szigorúbb felelőssé­gi rendszerről, felvilágosításról, tájékoztatásról, kötelező kórhá­zi szociális munkáról, járműve­ken, épületeken hirdetett segít­ségről beszélt. - Az inkubátor jelkép - mondta Garamvölgyi György, a Schöpf-Mérei Kórház igazga­tója, a program elindítója. - Mindenhol, ahol kint van - s lesz hamarosan valamennyi megyében -, jelzi: minden baj­bajutott nő segítséget kaphat. Nem zárkózott el a tárca attól sem, amit Herczog Mária java­solt a hatékonyabb segítség, a felelősség egyértelművé tétele kapcsán. Azt indítványozta, hogy minden olyan esetben, amikor gyermekek kerülnek veszélybe, három-négy szakem­ber elemezze, hogy az ellátás egyes pontjain működők közül ki miben hibázott. Készüljön szakmai levél, amely segíthet a tragédiák elkerülésében. KUN J. VIKTÓRIA Rádió: sok igazság között elvész a megoldás Munkatársunktól Csak egy sikeres elnökválasztás zárhatná le megnyugtató mó­don a Magyar Rádió vezetési válságát. A mostani helyzetben azonban erre kevés az esély. A felkérésre vagy anélkül véle­ményt nyilvánítók köre egyre bővül: legutóbb az Igazságügyi Minisztérium államtitkára mondta ki, hogy Kondor Kata­lin törvénytelenül járt el, ami­kor ügyvezetőnek nevezte ki Hollós Jánost. Gellért Kis Gá­bor, a kuratórium szocialista el­nöke ebből azt a következtetést vonta le, hogy elnök hiányában nincs olyan ember, aki az elnöki jogköröket gyakorolhatná. Nem teheti ezt sem a kuratóri­um, sem annak elnöksége, leg­kevésbé pedig a lejárt mandá­tumú elnök. A kuratórium kép­telen volt megválasztani Kon­dor utódját, ezért a távozó el­nök volt kénytelen lépni. És ez csak egyetlen példa az örökösö­dési háborúból, amelyben van álláspontja a kuratórium elnök­ségének, a kormánypárti kurá­torok voksaival tulajdonosi megbízottnak kinevezett Szíjártó István személyében, s ezzel ellentétes állásponton vannak a Hollóst törvényes ügyvezetőnek tartó ellenzéki kurátorok. A civil kurátorok is hallatták hangjukat, a Cégbíró­ságot is bevonták már a vitába, s az ügyészség is vizsgálódik. A Heti Válaszban megjelent Sólyom Lá­szló-interjúból kide­rült, hogy az új államfőnek is van véleménye a rádióban történtek­ről: „a médiával kapcsolatos vi­tákkal először a kerekasztal mé­diabizottságában találkoztam; azóta is napirenden vannak, s a színvonaluk sem változott. Az Alkotmánybíróság 1992-ben megfogalmazott ajánlásait a pártbefolyás kivédésére azóta sem volt erejük a pártoknak megvalósítani, pedig világos technikai előírásokról volt szó. Elnökként természetesen nem szólok bele az ön által felvetett problémákba, bár meg kell mondanom, a magam számára már tisztáztam a jogi helyzetet”. A vita kézenfekvő megoldá­sára, a sikeres elnökválasztásra szeptember 19-én tesznek kí­sérletet, immár harmadszor.­­ Súlyos jogsértést követett el Gellért Kis Gábor azzal, hogy önkényesen visszatar­totta a Magyar Rádió üze­meltetési díját - állapította meg tegnap a közalapítvány ellenőrző testülete. Határo­zata szerint súlyos jogsértés­nek minősül, hogy Gellért Kis az MR-nek az úgyneve­zett Műsor-szolgáltatási Alapból augusztusra járó 650 millió forintból mintegy 281 millió átutalását engedé­lyezte 15-i, további 124 mil­liót 19-i hatállyal. A fennma­radó részt a napokban kapta meg a közmédium. (MTI) A kártékony feledés homályaA­ z új Magyar Köztársaság második elnöke is úgy vonult nyugalomba, hogy a közmédiába nem vonult be a nyugalom. Kérdés, mit tehet és mit nem ezért egy elnök. Erre a kérdésre a harmadik elnök kereste a választ az Al­kotmánybíróság élén. A válasz értelme­zése és a két exelnök gyakorlata vitatott­­ volt. A vita elült, a médiaháború dúl. Ez a dúlás a harmadik elnök számára kihívás. Most azonban maradjunk egy kicsit a másodiknál. Annál, aki erről a kihívásról soha nem vett tudomást. A Mádl Ferenc nyugalomba vonulá­sát kísérő sajtókórus egynemű volt és unalmas. Hiányzott belőle a jótékony disszonancia. Elnémultak azok a viták és kételyek, amelyek Mádl elnöki tény­kedésének első éveit kísérték. Nem ér­vek némították el őket, hanem az am­nézia. A díszbeszédek, búcsúztatók, protokolláris szövegek alkotói és elő­adói amnéziára kötelezettek. Ez így van jól. Ebben az esetben azonban az am­nézia átterjedt a sajtóra, a nyilvánosság egészére, és ez így egyáltalán nincs jól. Nekem is mondták, nyilván másutt, másnak is mondták kollégák: hagyjuk már békében az éltes férfiút, úgysem lesz már vele dolgunk. Mint láttuk, lesz. Ahogy a minap a csonka kuratórium ál­tal kijelölt rádiócsonkító hölgy és az ő csonkaságkonzerváló törekvései mel­lett, úgy fog ő kiállni holnap a demokra­tikus nyilvánosság rombolásában jeles­kedő más bajnokok mellett. Ami rend­ben is lenne, szabad ember, arra hasz­nálja a hangját, amire akarja. Csakhogy en­nek a hangnak hamis súlyt és tekintélyt ad a hiányos emlékezet. A tét egyébként sem Mádl nyugalmának megzavarása, hanem a köztársaság egyik alap­­intézményének szerepe a demokrácia minőség­­védelmében. A kérdés az, hogy jogosult-e, illetve köte­les-e a köztársaság el­nöke a demokratikus nyilvánosság alapin­tézményeit, mindenek­előtt a médiát és a par­lamentet megvédeni a rárontó kormányoktól és kormánytöbbségektől. Ez a kérdés addig és annyira aktuális, amíg és amennyire a rárontás ténye és veszélye az. Tehát sokáig és nagyon. Az alkot­mányból (miszerint a köztársaság elnö­ke „őrködik az államszervezet demok­ratikus működése fe­lett”) és Göncz Árpád tevékenységéből az Igen következik, Mádl Ferencéből a Nem. Aki­nek a magyar demokrá­cia fontos, nem mos­hatja össze ezt a két el­lentétes hagyományt. Még akkor sem, ha Göncz Árpád sajnos nem vitte végig úgy az Igen-t, mint Mádl a Nem­ et. Ha emlékszünk még, az Antall-kormány ide­­­­jén a lehető legvadabb­­ vita dúlt akörül, hogy mit tett Göncz Árpád, amikor megpróbálta megakadályozni a szél­sőjobboldali hatalomátvételt a magyar nyilvánosságban akkor domináns sze­repet játszó közszolgálati médiumok­ban. Az akkori kormánytöbbség szerint ezzel ő a Magyar Köztársaság demok­ratikus rendjét veszélyeztette, az akkori ellenzék (többek között a Fidesz) sze­rint pedig éppen ezt védte. Kevés em­bert gyaláztak annyit és olyan szélsősé­ges hangnemben a Magyar Köztársa­ság történetében, mint Göncz Árpádot akkor a kormánypárti sajtóban. Ezt a vitát és általában mindazt, amit az első szabadon választott kormány a magyar demokrácia ellen tett, a kártékony fele­dés homálya borítja. Az első kormány és az abban miniszterkedő második el­nök tevékenységét ugyanaz az amnézia szépíti meg. Ez a megszépítés pedig a demokratikus intézmények további rombolására fogja bátorítani a jövő ha­sonló indíttatású kormányait és elnö­keit. De még az ellenfeleiket is. Bátorításnak az is elég lett volna, ha Mádl Ferenc csupán tétlenül nézi, hogy a kormánytöbbség a szélsőjobb házsza­bályellenesen fönntartott parlamenti frakciójával összejátszva alkotmányel­lenesen megcsonkítja a közszolgálati média kuratóriumait, kisajátítja a köz tévéjét és rádióját, ugyancsak alkot­mányellenesen zsugorítja a parlament tevékenységét, és a vizsgálóbizottságok fölállításának, a rendkívüli parlamenti ülések megtartásának megakadályozá­sával megsemmisíti az ellenzék jogosít­ványainak javát. (Sajnos elnöksége utolsó éveiben már Göncz Árpád is ezt tette, szintén nem emelte fel a szavát mindezek ellen.) Mádl azonban nem­csak passzívan tűrt, hanem aktívan ta­gadta, hogy léteznének azok a jogsérté­sek, amelyek orvoslásában a sértettek segítséget kértek tőle. Az ő tiltakozásu­kat, a közrádió tartalmilag is, formailag is alkotmányellenes tevékenysége elleni tiltakozást Mádl nemtelen, ellenséges támadásnak tekintette, mellyel szem­ben most nyíltan is kifejezte szolidari­tását Kondor Katalinnal. Van, amiért köszönet jár Mádl Fe­rencnek, például azért, hogy a jelenlegi kormány alatt született, arra érdemes törvényeket az Alkotmánybíróság bárdja alá terelte. De azért nem jár ne­ki köszönet, hogy fedezte az Orbán-Torgyán-kormány jogsértéseit. RÉVÉSZ SÁNDOR Mádl Ferenc Kondorral

Next