Népszabadság, 2005. szeptember (63. évfolyam, 204-229. szám)
2005-09-28 / 227. szám
162005. SZEPTEMBER 28., SZERDA KULTÚRA Kritika RÓZSA GYULA Ha sikerül Sokol mostohaapjának a családot magyarosítania az első világháború előtt Liptószentmiklóson, meglehet, hogy most két Szalay Lajosunk van. Mondják, hogy az életrajzhasonlóságok legalábbis ezt sugallják. Szalay is eltávozott itthonról a második világháború után, Szalay is hosszú évekig volt professzor Latin-Amerikában, Szalay is az Egyesült Államokban telepedett le végül, és Szalay sem változtatott odakint az itthon alapozott felfogásán. Csábító párhuzamok Közép- Európa jegyében. Koloman Sokol ugyan hét évvel idősebb volt a magyar mesternél, 1902- ben született és hosszú életpálya végén, 2002-ben halt meg, de ez még nem zavarná a látványos párhuzamok kedvelőit. A Nemzeti Galéria Pozsonyból érkezett emlékkiállítása azonban minden további megfelelést erőltetettnek minősít. A korkülönbségből következik, hogy a Kassán és Prágában képzett szlovák mester pályája elején még kapcsolódhatott ahhoz a súlyos, XIX. századi hűségű realizmushoz, amellyel szegény ember lapjait megkomponálta, s kortársa vagy közvetlen utódja lehetett annak a szociális irányú elkötelezett grafikának, amely ifjú korában Németországban még mozgalmat szolgált, s amely példát adott évtizedekre a térség hasonló törekvéseinek. Sokol világéletében szegény emberpárti volt. Korai fametszetein nehéz sorsú családokat, munkanélkülieket, tragikus cirkuszi akrobatákat és éhezőket ábrázolt vádoló erkölcsi erővel, s ha drámai groteszkjébe bele-belecsúszott is olykor valami Aba Novák-féle, oda nem illő, mert a hatást tompító anekdotizmus, nem ez volt a jellemző. Fölényesen bánt a grafikai technikákkal, rézkarc, hidegtű egyaránt a természetes kifejezőeszköze volt, a Café du Globe című lapján az akvatinta nemes eljárásával jeleníti meg a kihívó és szegény félvilági nőket. A kalapos, rókagalléros párizsi leány kettőssége George Grosz kíméletlen keménységétől nem áll messze kilencszázharmincnégyben, s több lap érzékelteti ezt a weimari-német kisugárzást, amely legszebben talán a Szürke reggel illúziótlan és gyöngéd férfi fejében mutatkozik meg három évvel korábban. Harminchétben Mexikóba hívják, itteni munkásságából inkább festészethez közelítő, sellakkal készített komor művek láthatók a pesti kiállításon, igazi műfajának, a fekete-fehér grafikának egy-egy darabja is azt mutatja, hogy csak távolról hatott rá mindaz, amit a képzőművészetben mexikóinak tudunk vagy hiszünk. Sokol Amerikában vált klasszicizálóvá. Nem egészen világos, nem is ránk tartozik, milyen világ fogadta Pozsonyban a háború után, elképzelnünk azonban nem nehéz, részint közelebbi analógiák segítségével, részint abból, hogy újra a nyakába vette a világot. Finom, fölényes ceruzarajzokat készített a negyvenes évek végén, telt, szépséges asszonytestekről elsősorban, nagyméretű, impozáns kompozíciói szobrászrajzoknak, plasztikai erejük révén csaknem szobroknak hatnak. Ám már ekkor - sőt korábban - Picasso követőjének szegődött. Nem lehetett más, mint tudatos az a most már festői, vegyes technikában testet öltő kapcsolódás, amely a géniusz mögé sorakoztatta. Az Extázis nő- és bikafigurája mintha egyenest a Guernica rettenetéből szabadult volna, a Bukás vonagló lova ugyancsak a remekmű variánsának mutatkozik - ötven körüli művész, aki eddigi életművével bizonyította karakteres elképzeléseit, lehetetlen, hogy ezt ne tudta volna önmagáról. Annál kevésbé, mert a Picasso-követés most már egész életművét meghatározta. Úgyszólván együtt öregedett a mesterrel, a hetvenes, nyolcvanas, sőt a kilencvenes években rendre születtek tépett ironikus alakjai, széllel bélelt Don Quijotéi és sorozatnyi Sancho Panzái, amelyeket-akiket, ha a cím szerint nem így hívtak is, a nagy spanyol író és a spanyol festő emlékét idézik. Míves darabok. Koloman Sokol kiállításának azonban az a sarokterem a legizgalmasabb része, amelyben egy sajátos, maga alkotta Kaburaba nevű világról számol be. Szövegből mit sem tudunk meg erről a birodalomról, de a hegyekben és tengerparton ágáló, prédikáló finoman megrajzolt emberkék törékeny iróniája izgalmas, játékos és nagyon saját Sokol-tartományról tudósít. Picasso nyomában Rózsaszín lovas. Koloman Sokol műve a Nemzeti Galéria kiállításán Befektetési BooM Romániában CÉLKERESZTBEN AZ INGATLANPIAC ÉS AZ ÉPÍTŐIPAR Román-magyar üzleti konferencia, 2005. október 13-14., Félixfürdő (Nagyvárad) 2005. október 13., csütörtök „MEDDIG MENJEN EL AZ ÁLLAM” 1. Orbán Viktor (Magyarország) - a Fidesz Magyar Polgári Szövetség elnöke. Politikai eszközök a magyarromán gazdasági kapcsolatok fejlesztésének szolgálatában „DÖNTÉSEK, LÉPÉSEK, IDŐZÍTÉSEK” 2. George Copos (Románia) - Románia kormánya, miniszterelnök-helyettes; Román-magyar Üzleti Tanács, a román tagozat elnöke Gazdasági súlypontok, gazdasági irányok, célzott támogatások, befektetésösztönzési programok „OBJEKTÍV ADOTTSÁGOK - SZUBJEKTÍV IMÁZS” 3. Pászkány Árpád Zoltán (Románia) - Pólus Transilvania, elnök . Ellentmondások és feloldások, célok és eszközök. A TriGránit Romániában „GONDOLATTÓL A MEGVALÓSÍTÁSIG” 4. Dencze Gábor (Románia) - Kész Románia (S.C. KÉSZ 5. R.L.), ügyvezető igazgató. Tapasztalatok és fejlődési lehetőségek a romániai építési piacon „KORLÁTOK VAGY KISKAPUK?” 5. Marcel Florescu (Románia) - Építészeti Vállalkozók Romániai Egyesülete (ARACO), elnök. Beruházásokhoz, építkezésekhez kapcsolódó jogi környezet, szakmai keretek és praktikus információk 2005. október 14., péntek „A TŐKEÁTTÉTEL VARÁZSA” 1. Hárshegyi Frigyes (Románia) - OTP Bank Romania Rt., vezérigazgató, Diósi László (Románia) - OTP Bank Romania Rt., vezérigazgató-helyettes. Építési projektek finanszírozása és a jelzálog-hitelezés „LEHETŐSÉGEK ÉS KOCKÁZATOK?” 2. Gansperger Gyula (Magyarország) - Wallis Rt., gazdasági vezérigazgató-helyettes, az ÁPV Rt. volt elnök""vezérigazgatója. Románia ingatlanpiac a magyarországi nagyberuházó szemével „FELZÁRKÓZÁS VAGY LEMARADÁS” 3. Matolcsy György (Magyarország) - az Orbán-kormány gazdasági minisztere. Mitől lehet versenyképes a magyar és a román gazdaság „AZ ÁLLAM A LEGNAGYOBB ÉPÍTTETŐ” 4. Borbély László (Románia) - középítkezési és területrendezési miniszter. Tervek és tények. Stratégiai területek, fejlesztési prioritások „JÁTÉKSZABÁLYOK” 5. Nagy Elek (Magyarország) - Vegyépszer-csoport Játékszabályok, avagy a romániai infrastrukturális beruházások magyar szemmel „BEFEKTETŐLESEN” 6. Kerekasztal-beszélgetés: befektetési lehetőségek, előnyök, kedvezmények megyei önkormányzatok elnökeinek palettáján: - Kiss Sándor (Bihar Megyei Tanács) - Lokodi Edit Emőke (Maros Megyei Tanács) - Szabó István (Szatmár Megyei Tanács) - Kerekes Sándor (Kolozs Megyei Tanács, alelnöki - Bunta Levente (Hargita Megyei Tanács) Demeter János (Kovászna Megyei Tanács) A HÉRQSZ NLTALAJ1 kietvtelen toll* ORVUNK S érint**m tBttamrm/i* Részletes program: WWW.NAPi.HU/KONFERENCIA A KONFERENCIA RÉSZVÉTELI DÍJA, egy éjszaka szállással, teljes ellátással: 50 000 Ft + áfa. A rettttarány szervezői: E223 gazdaság krőpRa Támogatok:BRANKO 1222 online f——1 mW #OttWttA 9A ) NEPSZABADSAG Fekete Pákó esete a léggyel 2002 decemberében az egyik bulvárújságban, vastagon szedett címbetűkkel a következő döbbenetes hír látott napvilágot: Fekete Pákó megölt egy legyet. Hiába, a Nigériából származó mulatós énekes minden rezdülésére élénken reagál a bulvársajtó, ezek a rezdülések pedig az Add ide a didit című, méltán közkedvelt sláger előadójának népszerűségét az egekbe tornázzák, így nem csoda, hogy egyebek mellett még a demecseri káposztás napok rendezvényein is felléphet október első napjaiban. Az elmúlt években amúgy alaposan megszaporodott a különböző művészeti és helyi érdekű fesztiválok száma, ám ezeken nem a fekete bőrű dalcsillag műsora a fő attrakció; hogy őt most kiemeltük egy amúgy bizonyára értékes programsorozat fellépői közül, az csupán a mi gonoszságunkat jelzi. Különösen azért, mert a magyarországi fesztiválok kapcsán annyi fontos dologról lehetne beszélni, hogy azok felsorolása újságoldalakat töltene meg. A művészeti fesztiválok közül néhány már a magyar kulturális élet kiemelkedő eseménye, igazán csak találomra: a Budapesti Tavaszi és Őszi, a Sziget vagy a soproni Volt Fesztivál, a Művészetek Völgye, a Mediawave, a Pécsi Országos Színházi Találkozó, a filmesek Titanic Fesztiválja, az Esztergomi Nemzetközi Gitárfesztivál vagy a Debreceni Dzsesszfesztivál, és ez csak néhány íz a hömpölygő kínálatból. Fesztivált szereznek aztán a zsonglőrök, a tangótánc rajongói, a hastáncosok, a kőfaragók, csak dzsesszfesztiválból három-négy volt az elmúlt hetekben, és hogy egy érdekességet is ideírjunk: Pilinyben például (bővebben a térképen) viszonylag csendben, egyhetes Nemzetközi Fotóművészeti Fesztivált rendeztek,francia, belga és kiemelkedően fontos hazai művészekkel. Amióta a művelődésszervezők, valamint a vidéki városok, falvak vezetői is rájöttek ara, hogy az efféle programsorozatok országszerte felkeltik az érdeklődést, ők is erős aktivitást mutatnak fesztiválszervezési ügyekben. A recept egyszerű: végy egy helyi érdekességet, legyen környékbeli vár, közelben pecázható hal, helyben termesztett káposzta, uborka, krumpli, alma, de még az út menti bodzavirág is megfelel, végy hozzá gasztronómiai programokat, néhány helyi kulturális csoportot, fűszerezd képzőművészekkel, a biztonság kedvéért hívj egykét sztárt a fővárosból, jobb esetben komoly embereket, rosszabb esetben légyölő Pálcát, íme a mulatság, zene, tánc, büfé. Mielőtt azonban valaki azt hiszi, hogy viccelünk, gyorsan kijelentjük: téved. Ezek a rendezvények - szökkenjenek szárba a dinnye, az uborka, a csalánleves vagy a halászlé kapcsán - nagyon fontosak. Különlegességük miatt tényleg magukra irányítják a figyelmet, civil kezdeményezések erősítik a helyi közösségeket, végül lehetőséget adnak arra, hogy értékes kulturális programokkal az ország más tájairól is odavonzzák az érdeklődőket, tág teret biztosítva így a helybéli értékek bemutatására. Ha meg nem lesz belőlük rendszeres kulturális esemény, az sem baj, egy-egy rendezvény legfeljebb súlytalan marad, de szemben Lakodalmas Pákával, a légynek sem árt. TRENCSÉNYI ZOLTÁN József Attila jelen van a nagyvilágban Egyetlen hivatali döntés fordulatot hozhat az irodalomban Az, hogy József Attila néhány verse először 1953-ban megjelent bolgárul - idegen nyelven az elsők közt ama Balatonparti napokhoz kötődik, amelyekkel kapcsolatban Pablo Neruda vízszintes Parnasszust emlegetett. 1949-et írtak, amikor másokkal együtt Balatonlellén nyaralt Paul Eluard francia költő és Nevena Sztefanova bolgár költő, fordító. Illyés Gyula és felesége, Flóra meghívták a társaságot tihanyi nyaralójukba. Útközben valaki József Attiláról mesélt, többek között arról, hogy Illyés feleségéhez, akibe korábban József Attila is belebolondult, írta legszebb szerelmes verseit. Paul Éluard azonban megszakítva a történetet arról beszélt, hogy a félig egyetemista, félig emigráns Illyés hogyan forgolódott a párizsi kalandvágyó és avantgárd körökben a húszas években. A ma 82 éves Nevena Sztefanovát magával ragadták a hallottak. Másnap el is kezdte József Attila néhány versét fordítani, amiben a francia költő volt a segítségére. Az Óda, az Eszmélet, a Flóra című versek azonban csak 1953-ban jelentek meg bolgár nyelven, jóllehet a fordító az 1952-ben közreadott magyar költészeti antológiában is szeretett volna közölni néhányat közülük. Tizenhárom évvel később más is fordított bolgárra József Attila-verseket, ő inkább a költő proletár voltát hangsúlyozta. Ennek következményeként Bulgáriában a hatvanas évektől József Attilát mint a magyar proletárköltők egyikét tartották számon. A történet a napokban a Balassi Bálint Intézet gondozásában, a József Attila-emlékév alkalmából közreadott könyvben olvasható. A kötetnek József Attila egyik sora lett a címe: „Híres vagy, hogyha ezt akartad...”. A könyv a költő munkásságának külföldi - egyebek közt orosz, finn, nagy-britanniai, ukrán, német, lengyel - fogadtatását foglalja össze. A gyűjtemény páratlan: korábban egyetlen magyar alkotóról sem jelent meg ilyen tág horizontú áttekintés. A költészet iránti érdeklődés világszerte csappan - állítja Tverdota György irodalomtörténész. - Elsősorban a fejlett, nyugati civilizációhoz tartozó országokban és azokban, amelyek rohamléptekkel igyekeznek ezeknek a nyomába, mint amilyen Magyarország is, nagyobb fokú az elidegenedettség. A költészet hagyományos befolyásának megőrzésére olyan országokban van példa, amelyek változatlanabbul őrzik a korábbi kollektív költői kultúrát. Ha ezt tudomásul vesszük, akkor azt mondhatjuk, hogy elégedettek lehetünk József Attila jelenlétével az idegen ajkúak körében - mondja. Az irodalomtörténész szerint vannak olyan szerzők, mint például Shakespeare vagy Tolsztoj, akik kitörölhetetlenül a világirodalom részévé váltak. Vannak olyan alkotók, akik méltók volnának arra, hogy belekerüljenek az egyetemes irodalmi kánonba, ilyen a mieink közül Arany János vagy Vörösmarty Mihály. Akadnak olyanok is, akiknek jelenlegi ismertségük és kedveltségük okán jó esélyük van arra, hogy benn is maradjanak: Petőfi Sándor, Jókai Mór mellett ilyen Kosztolányi Dezső, Márai Sándor, Kertész Imre és József Attila. A feladat az - teszi hozzá, hogy gondozni kell a munkásságukat és építeni ismertségüket. Példaként említi: a József Attila Társaság 2003-ban kezdeményezte az UNESCO-nál, hogy a szervezet - József Attila születésének századik évfordulója alkalmából vegye fel 2005-öt a nevezetes évfordulók listájára. Azaz minősítse életművét a világörökség részévé. A világszervezet eleget tett a kérésnek, meg is lendült József Attila műveinek fordítása, számos külföldi egyetem foglalkozik velük. Hamarosan elkészül József Attila verseinek új, görög és arab nyelvű fordítása is. Tverdota György, aki a József Attila Társaság elnöke is, azt mondja, úgy látszik, egyetlen hivatali döntés képes az irodalomban is fordulatot hozni. FARKAS TÍMEA A könyv a költő munkásságának külföldi fogadtatását foglalja össze