Népszabadság, 2005. szeptember (63. évfolyam, 204-229. szám)
2005-09-17 / 218. szám
NÉPSZABADSÁG MAGYARORSZÁG Az Operaház reformja Újsághír: Kunos József frissen kinevezett ügyvezető a Magyar Állami Operaház évadnyitó társulati ülésén kifejtette, hogy meg kell reformálni az intézmény üzemviteli folyamatait. A költséghatékonyságot a jövőben kiegészítik bevételhatékonysággal, hogy az intézmény minden objektuma pénzt hozzon a konyhára. Tisztelt Igazgatóság! Az alábbiakban összegzem a Magyar Állami Operaház működésének költséghatékonyságáról készített tanulmányom konklúzióit. A vizsgálat legfontosabb megállapítása, hogy az Operaház mind egyes szervezeti egységeinek működését, mind az üzemvitel egészét tekintve rendkívül pazarló módon, a gazdaságosság és a költséghatékonyság követelményeit teljes mértékben figyelmen kívül hagyó módon működik. Az egyes részegységek működésével kapcsolatban a zenekar egészen csapnivaló teljesítményére hívnám fel a Tisztelt Igazgatóság figyelmét. Vizsgálódásaim eredményét teljes részletességgel Az Operaház zenekara ütős hangszereinek kihasználtsága, különös tekintettel a személyi erőforrások hatékony működtetésének követelményeire, Puccini Pillangókisasszony című operájának bemutatása folyamán c. tanulmányban részleteztem, amelynek főbb megállapítása az, hogy a produkcióban részt vevő négy dobos gyakorlatilag végiglógta az előadást. A pimaszságig fokozott lazaságra jellemző, hogy a harangjáték kezelője csak a harmadik felvonásra volt hajlandó egyáltalán megjelenni, majd néhány kongatás után távozott. A cintányér kezelője az első felvonásban kétszer, a másodikban egyáltalán nem, a harmadikban pedig mindössze háromszor csapta össze feladatát. Igaz, hogy közben kétszer-háromszor rávert a nagydobra és egyszer csengetett a triangulummal is, de munkával töltött ideje a három és fél órás előadás során így sem haladta meg összességében a 12 másodpercet, ami azt jelenti, hogy munkaidő-kihasználási mutatója az egy ezreléket sem éri el. Hozzátenném, hogy a pergődobos és az üstdobos sem szaggatta a szamárbőrt, de rajtuk talán még látszott némi igyekezet. Nyilvánvaló, jobb anyagi ösztönzéssel el lehetne érni, hogy a cintányéros a többiekhez felzárkózva a jelenleginél lényegesen többet csapkodjon. A zenekar többi részének működése sem felel meg a hatékonyság követelményeinek. A hegedűsök - a vonóerő túltervezése miatt - mind a tízen többnyire ugyanazt a dallamot játsszák. Egy vonós némi hangosítási segédlettel majdnem ugyanilyen jól meg tudná oldani a feladatot. Ráadásul az előadás során gyakorta ismétlik ugyanazt a zenei motívumot. A felesleges ismétlések elhagyásával a produkció tartamát akár a felére is lehetne mérsékelni, ami időben, emberben, energiában is jelentős megtakarításokat eredményezne. A réz- és fafúvósok rendkívül korszerűtlen módon, emberi tüdő felhasználásával végzik a termelési folyamatot, holott egy központi légbefúvó beiktatásával az emberierőforrás-felhasználást a töredékére lehetne csökkenteni. A legfelháborítóbb mégis, hogy az egész kompániából a legtöbbet az keresi, aki egyetlen hangszeren sem játszik, csak egy pálcával hadonászik a műsor alatt. Racionalizálása lényeges bér- plusz közteher-megtakarítást hozhatna a társulatnak. A balettkar munkaintenzitásában nem láttam különösebb kivetnivalót, itt viszont az eszközhatékonyságot találtam elégtelennek. A női kar minden tagja előadásonként elkoptat egy pár tízezer forintos balettcipőt, mert szinte az egész produkció alatt lábujjhegyen járnak, holott erre semmi szükség, hiszen a zenekar akkora ricsajt csinál, hogy úgysem lehet aludni. A társulat a munkafolyamat elemi fokú gépesítési lehetőségeivel sem él, pedig az egész férfikar munkáját el lehetne végeztetni egy-két emelőtargonca alkalmazásával. Az énekesek közül többen órákat töltenek úgy a színpadon, hogy közben meg se nyikkannak. Ez tűrhetetlen pazarlás. A kórus valamivel többet dolgozik ugyan, de például a már említett Pillangókisasszony-előadáson az egyik számot a szöveget mellőzve, zümmögve adták elő, holott nyilvánvaló, hogy a szöveges feladat volt kifizetve. Nem felel meg a korszerű gazdálkodás követelményeinek az Operaház műsorpolitikája. Gyakorta vágnak bele olyan, gazdaságossági szempontból eleve reménytelen vállalkozásba, mint pl. a Carmen című opera előadása, holott köztudott, hogy ez a darab már a bemutatóján csúfosan megbukott. Mindennap más darabot tűznek műsorra, emiatt naponta kell átépíteni a díszleteket - felesleges kiadás. Ugyanígy felesleges minden produkciónak külön díszletet készíteni, hiszen például a Sevillában vagy az ókori Egyiptomban játszódó darabok - a legtöbb operának ezek a helyszínei - ugyanazzal a díszlettel is előadhatók. Meg lehetne spórolni a nyelvpótlékot, ha az operákat nem olasz, francia, német és orosz nyelven adnák elő, hanem magyarul. El kellene felejteni a túl csicsás, drágán fenntartható színházépületet: van az országban elég kihasználatlan sportcsarnok, ahol lehet énekelgetni. Üdvözlettel KARCAGI LÁSZLÓ 2005. SZEPTEMBER 17, SZOMBAT 5 Szomszédok retró... engedély nélkül Hétfőtől indítja a Magyar Televízió a Szomszédok „információkkal felturbózott, humort sem nélkülöző feldolgozását”. A jogtulajdonos Horváth Ádám nem adta meg írásos jóváhagyását. Az archívumból újra előveszi a Szomszédokat az MTV. Negyedszer ismétlik a sorozatot, ám most nem adta meg írásban az engedélyt. Miért? Örülök, ha újra képernyőre kerül a Szomszédok, de nem akarom, hogy eltorzítsák. Ez ugyanis nem pusztán egy ismétlés. Három hónapja kerestek meg az MTV-ből azzal az ötlettel, hogy a ’80-as, ’90-es évekre utaló, a képregényekből ismert buborékokban feliratokkal látnák el a teleregényt. Az átdolgozott részek közül végül ezen a héten küldtek át kettőt. -Ami ezek szerint nem tetszett önnek. -A feliratok fele hasznos, hiszen vannak, akik nem éltek abban a korban, vagy szívesen emlékeznek vissza rá. Van egy jelenet például, amikor az egyik főszereplőnő átfut a Roosevelt téren, a szöveg pedig felhívja a figyelmet, hogy mennyire nem volt még forgalom. Vagy az árakra vonatkozó megjegyzések. A 13 évig futó sorozatba minden aktualitást belevettem, ami akkor érdekelte az embereket. Ezeket lehet, hogy utólag érdemes magyarázatokkal ellátni. De az olcsó viccelődésekhez, vagy egy lírai elemet megzavaró, a történet menetét kizökkentő változtatáshoz nem járulok hozzá. Az általam látott két rész alapján 14 kifogást juttattam el az MTV-hez. - Ez azt jelenti, hogy nem indul el hétfőn a sorozat? - Azt ígérték, hogy figyelembe veszik az észrevételeimet. Mind a 332 részt biztosan nem lesz időm egyenként szuperlektorálni. Megnézem majd az első részeket. De egyelőre írásban nem hagytam jóvá a sugárzást. Ha nem tudják betartani az általam kérteket, kénytelen leszek arra kérni az MTV-t, hogy hagyják el a módosításokat, mert elromlik a Szomszédok emléke. - Mit jelent, hogy ön a jogtulajdonosa a Szomszédoknak? A sorozat nem a Magyar Televízióé? - Az MTV-nél van a forgalmazási jog, de ez a szerzői jogot nem befolyásolja. Én írtam és rendeztem a teleregényt. Az MTV engedélye nélkül más csatornán nem folytathatnám a sorozatot. Ők viszont nem változtathatnak a tartalmon az engedélyem nélkül. - Ön, Molnár Ferenc örököseként, a Pál utcai fiúk olasz feldolgozása ellen is tiltakozott. Hol van a feldolgozás szabadságának a határa? - Az egészen más történet volt. A Molnár-művek filmes jogai egy amerikai trösztnél vannak, egy jogász kezeli azokat. Az olaszokkal kötött szerződésbe elfelejtette beleírni, hogy csak tartalmi változások nélkül engedélyezi a filmet. Örökösként, ha megkérdeztek volna, azokhoz a változtatásokhoz nem járultam volna hozzá. Ami a Szomszédokat illeti, a feldolgozás súrolja az általam elfogadható határt. A szándék érdekes, csak az ellen emelek vétót, ha például az átdolgozás készítői a saját humorukat csempészik bele az én munkámba. Ne csillantsák meg trükkel egy férfi szemét, amikor beszélgetés közben megtetszik neki egy nő. HASZÁN ZOLTÁN Horváth Ádám POLITIKAI HIRDETÉS