Népszabadság, 2005. szeptember (63. évfolyam, 204-229. szám)

2005-09-17 / 218. szám

NÉPSZABADSÁG MAGYARORSZÁG Az Operaház reformja Újsághír: Kunos József frissen kinevezett ügyve­zető a Magyar Állami Operaház évad­nyitó társulati ülésén kifejtette, hogy meg kell reformálni az intézmény üzemviteli folyamatait. A költséghaté­konyságot a jövőben kiegészítik bevételhatékonysággal, hogy az intéz­mény minden objektuma pénzt hozzon a konyhára. Tisztelt Igazgatóság! Az alábbiakban összegzem a Magyar Állami Operaház működésének költ­séghatékonyságáról készített tanulmá­nyom konklúzióit. A vizsgálat legfon­tosabb megállapítása, hogy az Opera­ház mind egyes szervezeti egységeinek működését, mind az üzemvitel egészét tekintve rendkívül pazarló módon, a gazdaságosság és a költséghatékonyság követelményeit teljes mértékben fi­gyelmen kívül hagyó módon működik. Az egyes részegységek működésével kapcsolatban a zenekar egészen csap­nivaló teljesítményére hívnám fel a Tisztelt Igazgatóság figyelmét. Vizsgá­lódásaim eredményét teljes részletes­séggel Az Operaház zenekara ütős hangszereinek kihasználtsága, külö­nös tekintettel a személyi erőforrások hatékony működtetésének követelmé­nyeire, Puccini Pillangókisasszony cí­mű operájának bemutatása folyamán c. tanulmányban részleteztem, amely­nek főbb megállapítása az, hogy a produkcióban részt vevő négy dobos gyakorlatilag végiglógta az előadást. A pimaszságig fokozott lazaságra jellem­ző, hogy a harangjáték kezelője csak a harmadik felvonásra volt hajlandó egyáltalán megjelenni, majd néhány kongatás után távozott. A cintányér kezelője az első felvonásban kétszer, a másodikban egyáltalán nem, a har­madikban pedig mindössze három­szor csapta össze feladatát. Igaz, hogy közben kétszer-háromszor rávert a nagydobra és egyszer csengetett a tri­angulummal is, de munkával töltött ideje a három és fél órás előadás során így sem haladta meg összességében a 12 másodpercet, ami azt jelenti, hogy munkaidő-kihasználási mutatója az egy ezreléket sem éri el. Hozzáten­ném, hogy a pergődobos és az üstdo­bos sem szaggatta a szamárbőrt, de rajtuk talán még látszott némi igyeke­zet. Nyilvánvaló, jobb anyagi ösztön­zéssel el lehetne érni, hogy a cintányé­­ros a többiekhez felzárkózva a jelenle­ginél lényegesen többet csapkodjon. A zenekar többi részének működé­se sem felel meg a hatékonyság köve­telményeinek. A hegedűsök - a vonó­erő túltervezése miatt - mind a tízen többnyire ugyanazt a dallamot játs­­­szák. Egy vonós némi hangosítási se­gédlettel majdnem ugyanilyen jól meg tudná oldani a feladatot. Ráadá­sul az előadás során gyakorta ismét­lik ugyanazt a zenei motívumot. A fe­lesleges ismétlések elhagyásával a produkció tartamát akár a felére is lehetne mérsékelni, ami időben, em­berben, energiában is jelentős meg­takarításokat eredményezne. A réz- és fafúvósok rendkívül korszerűtlen módon, emberi tüdő felhasználásával végzik a termelési folyamatot, holott egy központi légbefúvó beiktatásával az emberierőforrás-felhasználást a töredékére lehetne csökkenteni. A legfelháborítóbb mégis, hogy az egész kompániából a legtöbbet az ke­resi, aki egyetlen hangszeren sem ját­szik, csak egy pálcával hadonászik a műsor alatt. Racionalizálása lényeges bér- plusz közteher-megtakarítást hozhatna a társulatnak. A balettkar munkaintenzitásában nem láttam különösebb kivetnivalót, itt viszont az eszközhatékonyságot ta­láltam elégtelennek. A női kar minden tagja előadásonként elkoptat egy pár tízezer forintos balettcipőt, mert szin­te az egész produkció alatt lábujjhe­gyen járnak, holott erre semmi szük­ség, hiszen a zenekar akkora ricsajt csinál, hogy úgysem lehet aludni. A társulat a munkafolyamat elemi fokú gépesítési lehetőségeivel sem él, pedig az egész férfikar munkáját el lehetne végeztetni egy-két emelőtargonca al­kalmazásával. Az énekesek közül többen órákat töltenek úgy a színpadon, hogy közben meg se nyikkannak. Ez tűrhetetlen pa­zarlás. A kórus valamivel többet dolgo­zik ugyan, de például a már említett Pillangókisasszony-előadáson az egyik számot a szöveget mellőzve, zümmög­ve adták elő, holott nyilvánvaló, hogy a szöveges feladat volt kifizetve. Nem felel meg a korszerű gazdálko­dás követelményeinek az Operaház műsorpolitikája. Gyakorta vágnak bele olyan, gazdaságossági szempontból eleve reménytelen vállalkozásba, mint pl. a Carmen című opera előadása, hol­ott köztudott, hogy ez a darab már a bemutatóján csúfosan megbukott. Mindennap más darabot tűznek mű­sorra, emiatt naponta kell átépíteni a díszleteket - felesleges kiadás. Ugyan­így felesleges minden produkciónak külön díszletet készíteni, hiszen pél­dául a Sevillában vagy az ókori Egyip­tomban játszódó darabok - a legtöbb operának ezek a helyszínei - ugyanaz­zal a díszlettel is előadhatók. Meg le­hetne spórolni a nyelvpótlékot, ha az operákat nem olasz, francia, német és orosz nyelven adnák elő, hanem ma­gyarul. El kellene felejteni a túl csicsás, drágán fenntartható színházépületet: van az országban elég kihasználatlan sportcsarnok, ahol lehet énekelgetni. Üdvözlettel KARCAGI LÁSZLÓ 2005. SZEPTEMBER 17­, SZOMBAT 5 Szomszédok retró... engedély nélkül Hétfőtől indítja a Magyar Tele­vízió a Szomszédok „informáci­ókkal felturbózott, humort sem nélkülöző feldolgozását”. A jog­­tulajdonos Horváth Ádám nem adta meg írásos jóváhagyását.­ ­Az archívumból újra előveszi a Szomszédokat az MTV. Negyedszer is­métlik a sorozatot, ám most nem adta meg írásban az engedélyt. Miért?­­ Örülök, ha újra képernyőre kerül a Szomszédok, de nem akarom, hogy el­torzítsák. Ez ugyanis nem pusztán egy ismétlés. Három hónapja kerestek meg az MTV-ből azzal az ötlettel, hogy a ’80-as, ’90-es évekre utaló, a képre­gényekből ismert buborékokban fel­iratokkal látnák el a teleregényt. Az át­dolgozott részek közül végül ezen a hé­ten küldtek át kettőt. -Ami ezek szerint nem tetszett önnek. -A feliratok fele hasznos, hiszen vannak, akik nem éltek abban a korban, vagy szívesen emlékeznek vissza rá. Van egy jelenet például, amikor az egyik fő­szereplőnő átfut a Roosevelt téren, a szöveg pedig felhívja a figyelmet, hogy mennyire nem volt még forgalom. Vagy az árakra vonatkozó megjegyzések. A 13 évig futó sorozatba minden aktualitást belevettem, ami akkor érdekelte az em­bereket. Ezeket lehet, hogy utólag érde­mes magyarázatokkal ellátni. De az ol­csó viccelődésekhez, vagy egy lírai ele­met megzavaró, a történet menetét ki­zökkentő változtatáshoz nem járulok hozzá. Az általam látott két rész alapján 14 kifogást juttattam el az MTV-hez. - Ez azt jelenti, hogy nem indul el hét­főn a sorozat? - Azt ígérték, hogy figyelembe veszik az észrevételeimet. Mind a 332 részt biztosan nem lesz időm egyenként szu­perlektorálni. Megnézem majd az első részeket. De egyelőre írásban nem hagytam jóvá a sugárzást. Ha nem tud­ják betartani az általam kérteket, kény­telen leszek arra kérni az MTV-t, hogy hagyják el a módosításokat, mert el­romlik a Szomszédok emléke. - Mit jelent, hogy ön a jogtulajdonosa a Szomszédoknak? A sorozat nem a Magyar Televízióé? - Az MTV-nél van a forgalmazási jog, de ez a szerzői jogot nem befolyá­solja. Én írtam és rendeztem a tele­regényt. Az MTV engedélye nélkül más csatornán nem folytathatnám a sorozatot. Ők viszont nem változtat­hatnak a tartalmon az engedélyem nélkül. - Ön, Molnár Ferenc örököseként, a Pál utcai fiúk olasz feldolgozása ellen is tiltakozott. Hol van a feldolgozás szabadságának a határa? - Az egészen más történet volt. A Molnár-művek filmes jogai egy ameri­kai trösztnél vannak, egy jogász kezeli azokat. Az olaszokkal kötött szerződés­be elfelejtette beleírni, hogy csak tar­talmi változások nélkül engedélyezi a filmet. Örökösként, ha megkérdeztek volna, azokhoz a változtatásokhoz nem járultam volna hozzá. Ami a Szomszé­dokat illeti, a feldolgozás súrolja az általam elfogadható határt. A szándék érdekes, csak az ellen emelek vétót, ha például az átdolgozás készítői a saját humorukat csempészik bele az én munkámba. Ne csillantsák meg trük­kel egy férfi szemét, amikor beszélge­tés közben megtetszik neki egy nő. HASZÁN ZOLTÁN Horváth Ádám POLITIKAI HIRDETÉS

Next