Népszabadság, 2005. szeptember (63. évfolyam, 204-229. szám)

2005-09-01 / 204. szám

NÉPSZABADSÁG MAGYARORSZÁG 2005. SZEPTEMBER 1., CSÜTÖRTÖK 5 Osztrák síelők tört magyarsággal Bayer Power Team Hun­gária néven osztrák síelők indultak volna magyar színekben akár az olim­pián is. Egy szerződés ki­ötlői szerint a hazai tévé­nézők örömmel nézték volna a tört magyarsággal nyilatkozó osztrák ver­senyzőket. Martin Kammerlander és Manfred Gstatter (képünkön) személyében magyar színekben küzdő sportolókért szurkolnak, és nagy nemzetközi sikereiknek örülnek az alpesi sí Világ- és Eu­rópa Kupát a tévében figyelem­mel kísérő magyar nézők százez­rei. Ez volt a terv. „A magyar nemzet, a lakosság számára mindenképpen pozitív hatású és elfogadottságú ese­ménysorról, egy összességében nagyon jó ügyről van szó” - fejte­gette a Nemzeti Sporthivatalnak írt levelében Pignitzky Péter, a Magyar Sí Szövetség korábbi fő­titkára, Toldy-Ősz István, az el­nökség tagja és Köpf Károly, a Magyar Olimpiai Bizottság sportigazgatója. Tavaly szeptem­berben meg is kötötték azt a szerződést, amely „egy pillanat­nyilag hátul kullogó, de rendkí­vül népszerű sportág sikeressé tételét indíthatja el”. A tervek szerint Kammerlander és Gstatter a 2004-2005-ös idényt már magyar színekben verse­nyezné végig. A sportban gyakori a honosí­tás. A hét végén Magyarország­nak három aranyat nyerő Janics Natasa kajakozónő Jugoszlá­viában született és nőtt fel, ku­baiak erősítik a kézilabda-válo­gatottunkat, és a vízilabda-válo­gatott cserekapusa is felvidéki. Az osztrákok pénzt is áldoz­tak volna a lehetőségért. Jó ok­kal. Nemzetközi pénzdíjas via­dalokon egy országból csak kor­látozott számú síelő indulhat. A világ egyik legerősebb sínem­zeténél, az osztráknál ebbe a szűk elitbe „a mi Kammer­­landerünk és Gstatterünk” nem tudott bekerülni. A magyar él­versenyzőket viszont egy szakér­tő vélekedése szerint még úgy is legyőzik, ha hátrafelé csúsznak a havon. Ezért a magyar szövetség kért volna ki versenyzői enge­délyt a számukra. A nemzetközi vérkeringésbe bekerülni szpon­zori megállapodásokat jelent, rajtpénzt kapnak, honorálják a helyezéseket. Ebből fizette volna ki a fejenként ötezer eurót a síszövetség erőfeszítéseit meg­hálálva az ügyet intéző SMM Sportmenedzser Iroda. Nyolc­ezer eurót már át is utaltak. A versenyzőnkénti 1,2 millió forint a 33 millió forintos összbevételű szövetségnél jókora tétel. Több probléma is akadt azon­ban. Az össznemzeti ügy a nem­zetközi szövetség (FIS) szabálya­iba ütközött. A FIS csak azoknak ad engedélyt, akik a kérelmező ország állampolgárai. Ezt koráb­ban nem ellenőrizték szigorúan, most valamiért mégis elkérték az útleveleket. A magyar sísport feltámasztói versenyzés helyett kényszerpihenővel töltötték a szezon elejét. Aktivizálódott viszont az ügyet intéző sífőtitkár, aki támo­gatót is talált a szövetség frissen kinevezett elnökségi tagjai kö­zött Toldy-Ősz István személyé­ben. Ő valóban ismerhette a problémát, hiszen a felesége kö­tötte meg az SMM Sportmene­dzser Iroda nevében az osztrá­kok magyarosításáról szóló szer­ződést a szövetséggel. (A szerve­zetben egyébként nem ritka az ilyen szoros szál: az egyik alel-A pénzügyi szabálytalanságok miatt távozni kényszerült főigazgató felhatalmazás nélkül kért engedélyt a versenyzőknek, nők Gönci János Malév-vezér, a testvére a szövetségi kapitány. Az erőnléti edző pedig Pignitzky Péter főtitkár lánya.) Együtt lob­biztak hát Köpf Károly MOB- sportigazgatóval együtt a Sport­hivatalnál, hogy a magyar sí­sport érdekében az illetékes hi­vatalok tekintsenek el az ötéves honosítási procedúrától és az anyanyelvi vizsgától. A sporthi­vatal elutasította a kérést, mert a sportolók pozitív hatását nem találta olyan mértékűnek, ami indokolná a „szinte minden jog­szabálya feltétel alól történő mentesítést”. Ekkor már április volt, a szezon nagy része el­úszott. Újabb levelet küldtek a sporthivatalnak, amelyben jel­zik: elfelejtették megemlíteni, hogy a két sportoló állandó bu­dapesti lakcímmel és magyaror­szági munkaviszonnyal rendel­kezik, magyar barátaik vannak, ,­hivatásos és magánéletüket im­már tartósan összekötötték Ma­gyarországgal”, legfeljebb a ha­vas edzéseiket végzik külföldön. Az osztrákok ekkor már jelez­ték: ha július végéig nem kapják meg az engedélyt, akkor más megoldás után néznek. Pedig egy másik változat szerint akár szponzorok nevének felvételével is indulhattak volna a világjáté­kokon, így az olimpián is, a szer­ződés szerint például Bayer Power Team Hungária néven. A sporthivatal azonban hajthatat­lan maradt. Mindez a majd’ egyéves törté­net állítólag úgy zajlott, hogy a szövetség elnöksége és elnöke nem is tudott az egészről. Az az­óta pénzügyi szabálytalanságok miatt távozni kényszerült főigaz­gató felhatalmazás nélkül írta alá a szerződést, kért engedélyt a versenyzőknek a nemzetközi szövetségtől, fordult többször is a Sporthivatalhoz. A nyolcezer euró viszont beérkezett. Az el­nökség többsége a nyáron sí­­sportellenesnek mondta ki a szerződést, a Pignitzky megüre­sedett helyét ideiglenesen átvevő megbízott főtitkár pedig július végén jelezte a sportmenedzser­irodának, hogy a megállapodást jogellenesnek és semmisnek te­kinti, a már átutalt nyolcezer eurót pedig visszafizeti. A szerződést azonban annak szövege szerint négy évig nem le­het felbontani, azt követően is csak egyéves felmondási idővel. A megállapodás része az is, hogy a két osztrák mellett az SMM Sportmenedzser Iroda „kifejezett szándéka és igénye, hogy további versenyzőket nevezhessen és in­díthasson”. Ez pedig azt jelentet­te volna, hogy magyar származá­sú versenyzők nem indulhatnak az olimpián. Most ugyanis az or­szágnak járó kvóta révén vehet­nek részt a játékokon. Ez azon­ban elveszik, ha van olyan ver­senyző, aki az eredményei alap­ján is kijut az olimpiára. Magyarországon jelenleg 400 ezerre becsülik azoknak a számát, akik évente legalább öt napot síeléssel töltenek. Az is­kolák háromnegyedében van sí­szünet. Versenyző azonban na­gyon kevés van. Alpesi sízésben mintegy háromszázan, sífutók­nál pedig százötvenen edzenek rendszeresen. Ők valóban nem hagytak maradandó nyomot az olimpián. Más kérdés, hogy ha tömegesen szerződtetünk oszt­rákokat, akkor a szövetség, amelynek az utánpótlás biztosí­tása is a feladata, lehúzhatja a rolót. HASZÁN ZOLTÁN Akik nem hagynak maradandó nyomot az olimpián, négyszázezer magyar síel évente legalább öt napot Ugye nem szeretne minden percért fizetni? T-Com-számok hívása (bruttó Ft/perc) Favorit Plusz díjcsomag Tele2 Standard Hétköznap 7-10 és 16-18 óra között - naponta 5 óra 0 Ft 10,50 Ft Belföldi távolsági W/EKKEM 0 Ft 18,00 Ft Hétköznap 18 órától másnap reggel 7 óráig, valamint hétvégén és ünnepnapokon Hely^HHIHil­ 0 Ft 4,90 Ft Belföldi távolsági flHHÉHft 0 Ft 9,90 Ft 1^1 #1 I /# Favorit díjcsomag Napi 18 órán keresztül bármikor ingyen telefonálhat! További információ és szerződéses feltételek: 1212 Az összehasonlítás a Tele2 honlapján 2005. augusztus 24-én elérhető információk alapján történt. A Favorit díjcsomagoknak havidíja is van, a Tele2 ajánlatánál is kötelező alapszolgáltatói havidíjat fizetni, de ezen felül nincs csomaghavidíj. www.t-com.hu T ■ ‘Com­' m m

Next