Népszabadság, 2005. szeptember (63. évfolyam, 204-229. szám)
2005-09-01 / 204. szám
NÉPSZABADSÁG MAGYARORSZÁG 2005. SZEPTEMBER 1., CSÜTÖRTÖK 5 Osztrák síelők tört magyarsággal Bayer Power Team Hungária néven osztrák síelők indultak volna magyar színekben akár az olimpián is. Egy szerződés kiötlői szerint a hazai tévénézők örömmel nézték volna a tört magyarsággal nyilatkozó osztrák versenyzőket. Martin Kammerlander és Manfred Gstatter (képünkön) személyében magyar színekben küzdő sportolókért szurkolnak, és nagy nemzetközi sikereiknek örülnek az alpesi sí Világ- és Európa Kupát a tévében figyelemmel kísérő magyar nézők százezrei. Ez volt a terv. „A magyar nemzet, a lakosság számára mindenképpen pozitív hatású és elfogadottságú eseménysorról, egy összességében nagyon jó ügyről van szó” - fejtegette a Nemzeti Sporthivatalnak írt levelében Pignitzky Péter, a Magyar Sí Szövetség korábbi főtitkára, Toldy-Ősz István, az elnökség tagja és Köpf Károly, a Magyar Olimpiai Bizottság sportigazgatója. Tavaly szeptemberben meg is kötötték azt a szerződést, amely „egy pillanatnyilag hátul kullogó, de rendkívül népszerű sportág sikeressé tételét indíthatja el”. A tervek szerint Kammerlander és Gstatter a 2004-2005-ös idényt már magyar színekben versenyezné végig. A sportban gyakori a honosítás. A hét végén Magyarországnak három aranyat nyerő Janics Natasa kajakozónő Jugoszláviában született és nőtt fel, kubaiak erősítik a kézilabda-válogatottunkat, és a vízilabda-válogatott cserekapusa is felvidéki. Az osztrákok pénzt is áldoztak volna a lehetőségért. Jó okkal. Nemzetközi pénzdíjas viadalokon egy országból csak korlátozott számú síelő indulhat. A világ egyik legerősebb sínemzeténél, az osztráknál ebbe a szűk elitbe „a mi Kammerlanderünk és Gstatterünk” nem tudott bekerülni. A magyar élversenyzőket viszont egy szakértő vélekedése szerint még úgy is legyőzik, ha hátrafelé csúsznak a havon. Ezért a magyar szövetség kért volna ki versenyzői engedélyt a számukra. A nemzetközi vérkeringésbe bekerülni szponzori megállapodásokat jelent, rajtpénzt kapnak, honorálják a helyezéseket. Ebből fizette volna ki a fejenként ötezer eurót a síszövetség erőfeszítéseit meghálálva az ügyet intéző SMM Sportmenedzser Iroda. Nyolcezer eurót már át is utaltak. A versenyzőnkénti 1,2 millió forint a 33 millió forintos összbevételű szövetségnél jókora tétel. Több probléma is akadt azonban. Az össznemzeti ügy a nemzetközi szövetség (FIS) szabályaiba ütközött. A FIS csak azoknak ad engedélyt, akik a kérelmező ország állampolgárai. Ezt korábban nem ellenőrizték szigorúan, most valamiért mégis elkérték az útleveleket. A magyar sísport feltámasztói versenyzés helyett kényszerpihenővel töltötték a szezon elejét. Aktivizálódott viszont az ügyet intéző sífőtitkár, aki támogatót is talált a szövetség frissen kinevezett elnökségi tagjai között Toldy-Ősz István személyében. Ő valóban ismerhette a problémát, hiszen a felesége kötötte meg az SMM Sportmenedzser Iroda nevében az osztrákok magyarosításáról szóló szerződést a szövetséggel. (A szervezetben egyébként nem ritka az ilyen szoros szál: az egyik alel-A pénzügyi szabálytalanságok miatt távozni kényszerült főigazgató felhatalmazás nélkül kért engedélyt a versenyzőknek, nők Gönci János Malév-vezér, a testvére a szövetségi kapitány. Az erőnléti edző pedig Pignitzky Péter főtitkár lánya.) Együtt lobbiztak hát Köpf Károly MOB- sportigazgatóval együtt a Sporthivatalnál, hogy a magyar sísport érdekében az illetékes hivatalok tekintsenek el az ötéves honosítási procedúrától és az anyanyelvi vizsgától. A sporthivatal elutasította a kérést, mert a sportolók pozitív hatását nem találta olyan mértékűnek, ami indokolná a „szinte minden jogszabálya feltétel alól történő mentesítést”. Ekkor már április volt, a szezon nagy része elúszott. Újabb levelet küldtek a sporthivatalnak, amelyben jelzik: elfelejtették megemlíteni, hogy a két sportoló állandó budapesti lakcímmel és magyarországi munkaviszonnyal rendelkezik, magyar barátaik vannak, ,hivatásos és magánéletüket immár tartósan összekötötték Magyarországgal”, legfeljebb a havas edzéseiket végzik külföldön. Az osztrákok ekkor már jelezték: ha július végéig nem kapják meg az engedélyt, akkor más megoldás után néznek. Pedig egy másik változat szerint akár szponzorok nevének felvételével is indulhattak volna a világjátékokon, így az olimpián is, a szerződés szerint például Bayer Power Team Hungária néven. A sporthivatal azonban hajthatatlan maradt. Mindez a majd’ egyéves történet állítólag úgy zajlott, hogy a szövetség elnöksége és elnöke nem is tudott az egészről. Az azóta pénzügyi szabálytalanságok miatt távozni kényszerült főigazgató felhatalmazás nélkül írta alá a szerződést, kért engedélyt a versenyzőknek a nemzetközi szövetségtől, fordult többször is a Sporthivatalhoz. A nyolcezer euró viszont beérkezett. Az elnökség többsége a nyáron sísportellenesnek mondta ki a szerződést, a Pignitzky megüresedett helyét ideiglenesen átvevő megbízott főtitkár pedig július végén jelezte a sportmenedzserirodának, hogy a megállapodást jogellenesnek és semmisnek tekinti, a már átutalt nyolcezer eurót pedig visszafizeti. A szerződést azonban annak szövege szerint négy évig nem lehet felbontani, azt követően is csak egyéves felmondási idővel. A megállapodás része az is, hogy a két osztrák mellett az SMM Sportmenedzser Iroda „kifejezett szándéka és igénye, hogy további versenyzőket nevezhessen és indíthasson”. Ez pedig azt jelentette volna, hogy magyar származású versenyzők nem indulhatnak az olimpián. Most ugyanis az országnak járó kvóta révén vehetnek részt a játékokon. Ez azonban elveszik, ha van olyan versenyző, aki az eredményei alapján is kijut az olimpiára. Magyarországon jelenleg 400 ezerre becsülik azoknak a számát, akik évente legalább öt napot síeléssel töltenek. Az iskolák háromnegyedében van síszünet. Versenyző azonban nagyon kevés van. Alpesi sízésben mintegy háromszázan, sífutóknál pedig százötvenen edzenek rendszeresen. Ők valóban nem hagytak maradandó nyomot az olimpián. Más kérdés, hogy ha tömegesen szerződtetünk osztrákokat, akkor a szövetség, amelynek az utánpótlás biztosítása is a feladata, lehúzhatja a rolót. HASZÁN ZOLTÁN Akik nem hagynak maradandó nyomot az olimpián, négyszázezer magyar síel évente legalább öt napot Ugye nem szeretne minden percért fizetni? T-Com-számok hívása (bruttó Ft/perc) Favorit Plusz díjcsomag Tele2 Standard Hétköznap 7-10 és 16-18 óra között - naponta 5 óra 0 Ft 10,50 Ft Belföldi távolsági W/EKKEM 0 Ft 18,00 Ft Hétköznap 18 órától másnap reggel 7 óráig, valamint hétvégén és ünnepnapokon Hely^HHIHil 0 Ft 4,90 Ft Belföldi távolsági flHHÉHft 0 Ft 9,90 Ft 1^1 #1 I /# Favorit díjcsomag Napi 18 órán keresztül bármikor ingyen telefonálhat! További információ és szerződéses feltételek: 1212 Az összehasonlítás a Tele2 honlapján 2005. augusztus 24-én elérhető információk alapján történt. A Favorit díjcsomagoknak havidíja is van, a Tele2 ajánlatánál is kötelező alapszolgáltatói havidíjat fizetni, de ezen felül nincs csomaghavidíj. www.t-com.hu T ■ ‘Com' m m