Népszabadság, 2005. október (63. évfolyam, 230-255. szám)

2005-10-08 / 236. szám

6 2005. OKTÓBER 8., SZOMBAT NÉPSZABADSÁG MAGYARORSZÁG Nyíltan hadat üzent Rudi Zoltán tévéelnöknek Friderikusz Sándor, aki a politikusok kezébe tette a döntést: vagy ő, vagy az MTV irányítója távozik a Magyar Televízióból. - Hisztérikus magatartásával ön olyan légkört teremtett, amely az utóbbi idő­ben veszélyeztette A szólás szabadsága című műsor adásbiztonságát, ezért tá­voznia kell a Magyar Televíziótól - írta tévés forrásokra hivatkozva a Magyar Nemzet. Valóban távozik? - Hisztériáról szó sincs, de a tűrésha­tár széléig jutottam, már ami Rudi Zol­tán tévéelnök és néhány MTV-s vezető hatalmi játékát illeti. Egyébként semmi sem készül ma a Magyar Televízióban „adásbiztonságosabban”, mint A szólás szabadsága. Kérdezze meg a kollégái­mat! - Az MTV hivatalos közleménye szerint csak szabadságra megy vasárnap, az­tán visszaül a stúdióba. Visszaül? - Már két-három hónapja elhatároz­tam: keresek egy minden szempontból alkalmas műsorvezető-helyettest, hi­szen olykor szükség van a feltöltődésre. A választásom Horvát Jánosra esett, akinek szakmai képességeihez nem fér kétség, és - őszintén megmondom - egy kicsit tisztelegni is szerettem volna ezzel a választással televíziós múltunk nagy­jai előtt. Horvát Jánossal gyorsan meg­állapodtunk, ő már három hete ismer­kedett A szólás szabadsága készítésének körülményeivel, részt vett a stábülése­­ken, kijárt a stúdióba, szóval nem csi­náltunk titkot abból, hogy ő lesz most - egy vasárnap erejéig -, és aztán negyed­évenként a helyettesem. - Miért ön választott helyettest? - Nem is gondoltam arra, hogy ezzel bárkit is sértek, mi több, kötelességem­nek tartottam, hogy magam gondos­kodjak a megoldásról. A műsort min­denkor a szokásos nívón kell előállítani, ráadásul szakmailag is azt tartom meg­alapozottnak és biztonságosabbnak, ha én választok, hiszen A szólás szabadsá­ga eredeti szerkezetét és máig létező működési mechanizmusát is magam alakítottam ki, tehát - úgy gondolom - minden ízében ragaszkodhatom a talál­mányomhoz. Csakhogy - állítólag - ne­kem egyezetnem kellett volna az alig négy-öt hónapja a székébe ültetett új hírigazgatóval. -Amit nem tett meg? - Mondjuk úgy: nem gondoltam rá. Bár valószínű, ha a hírigazgatói székbe olyan ember kerül, aki a televíziózásban valaha is megjegyezhető érdemeket szerzett, vele biztosan egyeztetem az el­képzelésemet. Hangsúlyozom: én nem akartam rosszat, azt hittem, ez így van rendjén. Amúgy, mint megtudtam, ezt a mostani hírigazgatót úgy „találták meg” a magánszférából, hogy televíziós ta­pasztalata elhanyagolható volt. Előtte sok, egyébként erre a pozícióra alkal­mas személy visszautasította a felkérést, így Rudi Zoltán tévéelnök - jobb híján - egykori cégtársát és barátját kérte föl a pozícióra. Ez az új hírigazgató pedig, amióta elfoglalta a hivatalát, nem vis­­­szahúzódik, nem mellérendelt szerepet játszik, hanem rendszeresen törekszik beleszólni a műsorkészítésbe. Aligha­nem kishitű vagy bizonytalan, mert kü­lönben ez nem egy ügy, és nem csinál az ember presztízskérdést abból, hogy vele nem hagyattam jóvá a helyettes műsor­vezető személyét. A múlt héten meg az volt a kifogása - állítólag - Simon And­rás alelnök úrral egyeztetve, hogy nem kellene a műsor elejére Hajdú Andrea. Nyilván a Magyar Televízióban mosta­nában napirenden lévő „nőtelenítés” je­gyében. Természetesen ezt visszautasí­tottam.­­Ön is presztízskérdést csinált a helyet­tesítésből. Ráadásul az MTV-nek is le­het beleszólása abba, hogy ki vezeti az egyik műsorát. - Most kapaszkodjon meg: Rudi Zol­tánnal előzetesen még közöltem is, hogy a választásom Horvát Jánosra esett. A tévéelnök erre - igaz, tétova módon - a műsor-szolgáltatási szabály­zatra hivatkozott, amely szerinte tiltja, hogy ha valaki kereskedelmi tévében dolgozik - és Horvát a Sport TV elnöke -, a közszolgálati tévében műsorvezető legyen. Megkérdeztem Rudit, hogy ha ez így van, hogyan lehetséges, hogy éve­ken át Horvát vezette ugyancsak az MTV-ben az Aranyág című gyereksegé­lyező egész napos műsorokat, továbbá Verebes István, a TV 2­­ korábban az RTL Klub - arca hogyan ülhet át min­den héten a közszolgálati Nap-keltébe. Rudi azt felelte: „Rendben van. De ha botrány lesz belőle, én erről nem tudok”. Nem először volt ilyen „bátor” az elnök. Aztán pár nappal később ezt már leta­gadta, és kinyilvánította, hogy a hírigaz­gatónak erről bizony tudnia kellett vol­na, ez az ő kompetenciája, Horvát Já­nos pedig nem lehet a helyettesem. Hétfő délután Simon András alelnök­­nek is valami hasonló volt a véleménye. Én meg odáig naivul azt hittem, hogy a műsorért én vagyok felelős, én és csapa­tom tagjai együtt, a televízió vezetésé­nek - reméltem - örömére értük el a si­kereket, tehát érdekeink e tekintetben nem is különbözhetnek. - Mi lesz akkor most vasárnap A szólás szabadságá­val? - Horvát János jelezte, hogy ilyen előzmények után ő most inkább elte­kint a műsorvezető-helyettesítéstől. Meg tudom érteni. Az is biztos, hogy nekem el kell utaznom, hetekkel koráb­ban egyeztetett hivatalos tárgyalásra megyek vidékre. De ez az ügy most már nem a műsorról szól. Ahogy hallom, több kollégámat is megkérték, az eluta­sítások után végül Krizsó Szilvia köte­lességévé tették a helyettesítést. Az is jellemző Rudira, hogy most, amikor már látja, hogy nem is olyan egyszerű a műsort a segítségem nélkül megoldani, előbb Simon András műsorokért felelős alelnökre testálta a dolgot, Simon vi­szont rögtön bejelentette: neki csütör­tök-pénteken sürgősen el kell utaznia. Rudi ezek után felszólította a helyzet menedzselésére a hírigazgatót, akinek a presztízse pár napja még minden pénzt megért, és az ő hepciáskodása nyomán keletkezett a cirkusz. De a hírigazgató is - menekülve a felelősség elől - tovább adta a feladatot az egyik munkatárs­nőmnek, aki az MTV alkalmazottja, de egyébként semmi köze a műsorhoz, és a három férfi által kikevert helyzethez, írásban az ő kötelességévé tették, hogy felel a most vasárnapi adásért. Tehát ha balhé van, Simon távozik, Rudi delegál­ja a feladatot, a hírigazgató pedig to­vábbadja annak, akinek adott esetben a fejét lehet venni. Ezek a bátor férfiak irányítják ma a Magyar Televíziót. És ha tudná, hogy mennyire jellemző ez az egész! - Valóban ennyire fontos kérdés a he­lyettesítés, hogy emiatt szakítópróba elé kell állítani az MTV-t? - Én csak gondoskodni akartam a pótlásomról... Sajnos, amióta Rudi az elnök, csak az a fontos az MTV-ben - műsort, nézőt, pénzt is beleértve -, hogy ezek a tévévezetők mekkora hatalmat tudnak ereszteni a saját kis szemét­dombjukon. - A Magyar Nemzet viszont azt írja, hogy ön akarja felborítani a belső viszo­nyokat, át akarja venni az Este irányí­tását, és az eddigieknél is jobban az MSZP befolyása alá akarja vonni az MTV-t. - Valóban szó volt arról az utóbbi he­tekben, hogy nincs elég felület ma, és már jó ideje a Magyar Televízióban a közszolgálati műsorok számára. Az is igaz, magam kezdeményeztem Rudinál, hogy hosszabbítsuk meg az Estét, de nem azért, hogy az MSZP-nek, hanem hogy a közéletnek sokkal nagyobb tere­pe legyen a közszolgálati Magyar Televí­zióban. Hogy egy, a mainál sokkal tar­talmasabb, elemzőbb, több aspektusú műsor váljék belőle, mert - ahogy vicce­sen szoktam mondani - az „Este” ma­napság hírműsornak sok, háttérműsor­nak kevés. Ráadásul annyira elfáradt ez az egész, hogy hibát hibára halmoz. Legutoljára például Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt leckéztették meg, amikor a könyve kapcsán - az előzete­sen egyeztetett sajtóterv ellenére - a Klubrádió folyosóján orvul kamerával megvárták, és ki akartak erőszakolni a könyvéről pár mondatot. Gyurcsány re­­zignáltan közölte, hogy neki 15 másod­perc múlva be kell ülnie egy élő rádió­adásba, ezért jött ide, de egy későbbi időpontban készségesen áll az Este ren­delkezésére. Mindezt adásba szerkesz­tették, és azzal a kommentárral látták el: a miniszterelnök egy kereskedelmi rádiónak igen, a közszolgálati televízió­nak nem adott interjút új könyvéről. Képzelheti, milyen jót tesz egy ilyen - hírértékét tekintve teljesen értelmetlen - közjáték a közszolgálati televíziónak! Tudomásom szerint Gyurcsány Simon alelnökkel közölte is: ilyen ellenséges lépés után ő jó ideig távol tartja magát az Estétől. És nehogy azt higgye, hogy bárminek ebben a televízióban van kö­vetkezménye! Ezekből nem csinálnak ügyet Rudiék, de hogy ki legyen a he­lyettesem, az „sorsdöntő” kérdés. Per­sze, nincs mit csodálkozni ezen, hiszen az Este eredetijét a Ru­­di-Simon páros együtt ta­lálta ki, ez az ő édesgye­rekük. És minden erővel azon vannak a mai napig, hogy elhitessék: ez a műsor a Magyar Televízió zászlós­hajója. Miközben A szólás szabadsága a közszolgálati csatorna legnézettebb poli­tikai műsora. Ebben a csa­patomnak temérdek sziszi­fuszi munkája van: napi 14- 16 órában dolgozunk, min­den részletet, minden beját­szást magunk tervezünk meg, hétről hétre végigkí­sérjük a grafikai és gyártási kivitelezést. Nekem nincs ennél fontosabb! Csak azért minden vasárnap délután három-négy óra körül el­kezdjük a próbát, hogy - a Magyar Televízió elképesz­tően siralmas körülményei ellenére - lehetőleg hibát­lan adás szülessék, és meg­­ejtően hasonlítson a műso­runk egy olyan tévéprog­ramra, mint amilyeneket manapság világszerte a pro­fesszionális televíziókban látni. Mondok néhány tör­ténetet: 121 adáson va­gyunk túl, de például Rudi elnök húsz hónapos „uralkodása” alatt kizárólag csak akkor jött ki a stúdióba, ha a miniszterelnök volt a vendégünk. Majd’ egy hónapnyi munkával, renge­teg szervezéssel februárban elértem, hogy az országértékelések után A szólás szabadságában - legalábbis egy műsor­ban - jelenjen meg Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor. A pillanat „történelmi” volt, hiszen a volt és a jelenlegi minisz­terelnök odáig semmilyen keretek kö­zött nem találkozott. Természetesen ez­úttal is kijött Rudi elnök úr is, de látvá­nyosan csak Gyurcsány körül legyeske­­dett. Ami pedig a műsort illeti, erről az egészről a Magyar Televízió kinevezett elnöke - egy hangos ásítás közben - összesen annyit mondott: „Ez nagyon hosszú volt.”­­ Ugyan pályázaton nem sikerült elnö­ki posztot nyernie, mégis jelentős befo­lyása van a Magyar Televízióban. Úgy tudni, hogy még őszi műsorstruktúrát is készített. Ez az ön dolga lenne? - Természetesen nem a munkaköri kötelességem, de - ahogy pár hete az ÉS-ben írták rólam - az „utolsó mohi­kán” vagyok, aki él-hal a televízióért, mert rengeteg, kimentetlen fantáziát lá­tok benne. Május végén-június elején, amikor a kereskedelmi igazgatóval azt érzékeltük, hogy az MTV-ben senkinek nem szívügye a műsor, és a - demonst­rációkban gyakran hivatkozott - nézők­re valójában fütyülnek, leültünk, és ket­ten összehoztuk a 17 új műsorelemből álló őszi struktúrát, amiit szeptember és február között - a rendelkezésre álló pénztől függően - lépcsőzetesen életbe lehetett volna léptetni. Ez - tőle tudom - Rudi Zoltánnak rendkívüli módon tet­szett, azt hangoztatta, hogy „ezt most biztosan megcsináljuk”. Majd fiókja mé­lyéből soha többet nem vette elő. Aztán amikor kinevezett egy harminc év alatti műsorigazgatót a legfontosabb csator­na, az m1 élére, tudomásom szerint neki már meg sem mutatta. Simon András műsorokért felelős alelnök pedig soha többé nem is érdeklődött ezen struktúra felől, igyekezett meg nem történtté tenni a tervezetet, az ő egyetlen ambíciója az volt, hogy kifürkéssze: mi ez a munka­­szövetség köztem és a kereskedelmi igazgató között. Ugyanis ezek azt el sem tudják képzelni, hogy még van két em­ber a házban, aki - mindennek dacára - televíziózni akar a Magyar Televízió ke­retei között. Nincs ezen mit szépíteni, mindenki tudja az MTV-ben, hogy Ru­dinak nagy nyűg ez az egész televízió, a műsorokat alig látja, és ami a képernyőn van, arról jószerével ő tud utoljára. Jó­szerével többet volt az elmúlt másfél év­ben sípályán és vitorlás hajó fedélzetén, mint az elnöki szobájában. - A tévéelnöknek bent kellene ülnie ál­landóan az irodájában? - Szinte örökösen úton van, ezért rit­kán találni a szobájában. De hétvégén sem lehet felhívni. Ez derült ki II. János Pál pápa halálakor is, aki nem autóbal­esetben halt meg, tehát lett volna idő fölkészülni a legrosszabb hírre, mégis a Magyar Televízió a halálhírének közzé­tétele után - ellentétben a kikozmetiká­zott MTV-s jelentéssel - kerek 28 percig még egy orangután főszereplésével zajló filmet sugárzott. Ezt látva azonnal tele­fonáltam Rudinak, de sem ő, sem a mű­sorokért felelős Simon alelnök úr nem volt elérhető. És aztán az egészet a telje­sen vétlen Nika György megbízott hír­igazgató nyakába varrták. De mert Nikát kemény fából faragták, ő egy ideig nem vállalta a felelősséget, ezért Rudi és Simon utasítására munkaidőben meg­szondáztatták, hátha ezen az alapon ki lehet rúgni. Megjegyzem: Nika abszti­­nens. De itt van a NévShowr című kieb­­rudalt szórakoztató műsor esete is. Most azt ne beszéljük meg, hogy színvonalas volt-e vagy nem a NévShowr, hogy Haj­dú Péter alkalmas vezetője volt-e ennek vagy sem, hiszen ez ízlésbeli kérdés. Egy tény: ezt a show-t vasárnaponként 1,6-2 millió ember nézte. Köztudott volt, hogy a műsor mögött - Hajdú Péter üzlettár­saként - Tornóczky Anita állt. Amíg Medgyessy Péter hivatalában volt, Rudi valósággal vörös szőnyeget terített Haj­dú és Tomóczky elé, ők voltak a házi kedvencek. Hajdút a fülem hallatára gyakran „tesókám”-nak szólította a Ma­gyar Televízió elnöke. Alig telt el néhány hónap Medgyessy lemondása után, előbb Anita körül fagyott meg a levegő, kiiktatták a programból a riportműso­rát, majd a NévShowrra is szabad vadá­szatot engedélyezett Rudi, és lám, ezt is olyan amatőr módon, hogy ugyan június óta eltelt négy hónap, de ennek a televí­ziós vezetésnek ez nem volt elég idő arra, hogy egy hasonlóan sikeres szórakoztató műsort a NéwShowr helyére állítsanak. Ötletük sincs. A tévéelnöknek pedig csak az számított mindig, hogy aktuáli­san ki mögött van politikai háttér, és ki mögött nincs. Tanúim vannak rá, hogy sokszor azt hangoztatta: „Rég kirúgnám Friderikuszt is, ha a műsora révén nem lenne ennyi politikus ismerőse.” Vagy ahogy Vitray Tamást csúfosan eltávolí­totta az elnök, az sem egy mindennapi történet. - A Magyar Televízió mindenkori álla­potát ismerve a politikai kapcsolatok aranyat érhetnek, különösen amikor - mint minden ősszel - támogatásért ki­lincsel a köztévé. - Csakhogy Rudi Zoltánról ma már politikai körökben mindenki, még egy­kori pártfogói is tudják, sőt mondják is, hogy alkalmatlan, de azzal az indokkal napolják el leváltásának a kérdését, hogy utána még bonyolultabb helyzet állhatna elő, és a parlamenti választá­sok előtt már nem áll a politika érdeké­ben újabb frontot nyitni. - A politikai háttérvitákból kevés lát­szik a képernyőn. - Itt van az őszi struktúra ügye, ame­lyet nagy dirrel-dúrral meghirdettek, miközben tudták, hogy az egész legfel­jebb A nagy átverés című műsorba ille­ne. Talán ha két-három új műsor indult szeptemberben, márpedig az struktú­­rácskának sem nevezhető, és folytono­san arra hivatkoztak, hogy nincs pénz semmire. Ezzel szemben erre az évre már 18 milliárd forintnál is többet ka­pott a közszolgálati televízió. De az egész intézmény költségvetésének alig valamivel több, mint harminc százalé­kát költi műsorokra, a többi elmegy „fenntartásra”, amely a kelleténél jóval nagyobb mértékben az ő fenntartásuk. Ők maguknak az elmúlt másfél évben napra pontosan minden hónap másodi­kán kiutalták a milliókat, miközben a műsorokat készítő külsős, kispénzű em­berek nemrég még négy-öt hónapot, manapság két-három hónapot várnak akár tíz-húszezer forintjaikra is. És mindeközben megállás nélkül milliár­­dokért folyamodnak a politikához. Rudi elnöki pályázatába például - kérés és erkölcsi gátlás nélkül - átemelte az én egykori elnöki pályázati anyagomból a többcsatornás Magyar Televízió levé­dett ötletét. A béke kedvéért nem szól­tam semmit, hiszen én attól vagyok bol­dog, ha gyarapszik az MTV. Ebből az egészből egy időben kibontakozni lát­szott a „hírcsatornaként” emlegetett m3. Egy kitűnő kollégámmal kidolgoz­tatták az m3 műsorstruktúráját, majd az egésszel megbíztak egy nem sok gya­korlattal rendelkező ifjú titánt, miköz­ben jó egy éve Rudi már bevallotta ne­kem: nem lesz az egészből semmi. Azonban a politikát még hosszú hóna­pokig etette, mert ezen az áron lehetett elhitetni, hogy ő milyen koncepciózus. - Miért mesélte el mindezt, és miért en­­­nyi idő után? Tavaly ősszel is bejelentet­te, hogy kiszáll, és végül mégis maradt. - Szégyellem is magam azért, hogy idáig hallgattam, de a helyzet tovább nem tűrhető. Én független értelmiségi vagyok, akinek kötelessége kinyitni a száját, ha maga körül szakmai, erkölcsi és anyagi visszaéléseket tapasztal. Ne­kem nincs veszítenivalóm. De mert most már tényleg nagyon aggódom a televíziózás műfajáért és magáért az in­tézményért, ez nem halasztható tovább egyetlen percig sem. A Rudi Zoltán ve­zette Magyar Televízió minimálisan sem felel meg a harmadik évezred mű­sorszolgáltatási igényeinek, a máig ott lévő kitűnő szellemi muníció egy ember, a teljes joggal felruházott elnök és két társa vezetési és emberi alkalmatlansá­gán vérzik el. - Elhagyja a süllyedő hajót? - Mindent elkövetek a tisztesség ha­tárai között, hogy a politika észlelje, mi történik a tévében, és nem csak újságin­­terjúk formájában fejtem ki a vélemé­nyemet, hanem - bármi áron - mindent megteszek, hogy visszaállítsuk a Ma­gyar Televízió becsületét és a tisztessé­ges működés feltételeit. Annyi saját ha­lottja van már ennek a tévévezetésnek, hogy becsületes ember nem asszisztál­hat ehhez tovább, erre mozgalmat lehet és kell építeni. De addig is tudják meg a döntéshozók, hogy amikor újabb két­milliárdért kilincsel Rudi, például csak a NévShowr kipenderítésével 350-400 millió forintos bevétel hullott ki az MTV kasszájából. Sok száz ember nevé­ben teszem a dolgomat, és most aztán már tényleg vagy nagyon gyorsan elkül­­dik-felfüggesztik a tévé első számú ve­zetőjét, vagy a szakmaiság ebbe az in­tézménybe jó ideig nem költözik vissza. Az lehetetlen, hogy a politika eltűrje az ilyenfajta „országlást” csak azért, mert - adott esetben - Rudi Zoltán a legkisebb közös többszörös, így rohad szét ez az egész ország. - Tehát vagy Rudi vagy ön? - Én inkább úgy fordítanám meg: vagy Rudi, vagy a szakmaiság. Döntse­nek erről a politika csinálói, ez az ő fele­lősségük. De ha minden marad a régi­ben, kénytelen leszek rövid időn belül megszervezni azt a civil demokratikus mozgalmat, amely figyelmezteti őket is a tűrhetetlen televíziós közállapotokra. HASZÁN ZOLTÁN „Szégyellem, hogy idáig hallgattam” Friderikusz: Gondoskodni akartam a pótlásomról...

Next