Népszabadság, 2005. október (63. évfolyam, 230-255. szám)
2005-10-03 / 231. szám
NÉPSZABADSÁG Erős pillér kontra csődveszély Önkormányzati költségvetés: Gyurcsány a fő számokból nem enged A települések jövőre csak akkor kaphatnak a költségvetés tervezetében szereplőnél több pénzt, ha azt sikerül máshonnan elvenni - tette világossá a kormányfő az önkormányzati érdekszövetségekkel folytatott múlt heti egyeztetésen, röviddel az önkormányzatok napja előtt. Hírösszefoglalónk A magyar önkormányzatok a demokratikus intézményrendszer erős pillérei - mondta szombaton Lamperth Mónika belügyminiszter, az önkormányzati rendszer fennállásának 15. évfordulója alkalmából rendezett Kossuth téri ünnepségen. Mások úgy vélték, korántsem ennyire rózsás a helyzet. Ezért „Lassan csődbe mennek az önkormányzatok”, „Csődbe visztek bennünket” feliratú transzparensekkel tiltakoztak, bele-bele fütyülve az elhangzó beszédekbe. (A rendőrök a táblás demonstráció befejezésére szólították fel az elsősorban hajdú-bihari demonstrálókat, mondván, hogy mindenféle tüntetést előzetesen be kell jelenteni, ez pedig nem történt meg.) A parlament 2000-ben nyilvánította a Helyi Önkormányzatok Napjává szeptember 30-át, annak emlékére, hogy 1990-ben ezen a napon tartották az első helyhatósági választásokat. „Az elmúlt 15 év önkormányzatisága kiállta az idők próbáját” - mondta köszöntőjében Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, aki a központi államhatalom pótolhatatlan ellensúlyának nevezte az önkormányzati rendszert. A miniszterelnök hangsúlyozta: a tagolatlan hatalom nem teremt szabadságot, hanem megfojtja a demokráciát, az osztott, ellenőrzött, ellensúlyaival kiegyensúlyozott hatalom viszont megóvja a szabadságot. Ezért az önkormányzatok fontos alkotmányos feladata, hogy ellensúlyt képezzenek a központi államhatalommal szemben. Az önkormányzati törvény minden egyes települési közösségnek megadta az önkormányzás lehetőségét, így maguk intézhetik a helyi ügyeket - jelentette ki szombaton a belügyminiszter. Pénteken viszont az Országgyűlés önkormányzati bizottságának fideszes elnöke, Kovács Zoltán - a költségvetés aznap nyilvánosságra hozott tervezete kapcsán - inkább azt hangsúlyozta: előre látható, hogy a települések 2006- ban is napi gondokkal küzdenek majd, ezért éppen az önkormányzatiság alapelve, az önállóság sérül majd. Az önkormányzati érdekszövetségekkel folytatott egyeztetésen a kormányfő azonban világossá tette: a javaslatban szereplő főszámoktól nem hajlandó eltérni, és a települések csak akkor kaphatnak többet, ha a pénzt máshonnan el lehet venni. Mindazonáltal az egyezkedés még folytatódik. A mindenkori ellenzék a rendszerváltozás óta minden költségvetési vita során azt hangoztatja, hogy a következő lesz a helyhatóságok fekete éve. A csaknem 3200 település közül viszont az önkormányzati rendszer létrehozása óta alig néhány bizonyult fizetésképtelennek. Ugyanakkor kétségtelen, hogy az önkormányzatok részesedése a GDP- ből folyamatosan csökken, és jövőre már tizenegy százalék alá esik, ami legalább ötszázalékos pozícióromlást jelent a kilencvenes évek elejéhez képest. (Idetartozik Kóka János gazdasági miniszter egy hétvégi megjegyzése, amely megkérdőjelezte, hogy szükség van-e olyan sok önkormányzatra, és önkormányzati képviselőre, ahányat most az adófizetők finanszíroznak.) A tervezett bevételek ennek ellenére valamelyest nőnek, így a települések mintegy 2900 milliárd forinttal gazdálkodhatnak. Ez az ideihez viszonyítva - a tervezett inflációra is figyelemmel - minimális növekedést jelent. A családtámogatási rendszer korrekciója, a tételes egészségügyi hozzájárulás megszüntetése, illetve az áfa csökkentése miatt csaknem százmilliárddal kevesebb kiadással lehet számolni. Igaz, a támogatásokat ezzel az összeggel csökkentették, így az intézmények működtetésére valamivel kevesebb jut, a korábbinál több jut viszont fejlesztésre. LENCSÉS KÁROLY A résztvevők egy része transzparensen „mondta el” véleményét Képviselőjelöltek lehetnek a Szilire szavazó SZDSZ-esek Látszólag megúszták a retorziót azok az SZDSZ-es képviselők, akik az államfőválasztáson a frakciódöntés ellenében Szili Katalinra szavaztak. Wekler Ferenc, Mécs Imre és Béki Gabriella is indulhat egyéni képviselőként a jövő évi országgyűlési választáson. Legalábbis az SZDSZ országos tanácsa szombaton arra kérte a párt I. és II. kerületi szervezetét, hogy mielőbb döntsenek a jelölt személyéről, aki Mécs Imre legyen. A szabad demokrata képviselő indulása mindeddig lebegett. Az MSZP jelezte, ha a képviselő nem kap lehetőséget az SZDSZ-től, becsületbeli ügynek tekintik, hogy Mécs a következő parlamentnek is tagja legyen. Az SZDSZ-ben a helyi szervezetek tesznek javaslatot arra, hogy ki induljon a körzetben. Mécs az előző választáson az I. kerületben indult, mostanáig azonban késett a jelölése. Ezt a folyamatot gyorsíthatja fel az országos tanács felszólítása. Wekler Ferencet Baranyában már korábban jelölték és Béki Gabriella is úgy döntött, hogy elfogadja a XVIII. kerületiek felkérését. Elvileg ezt az ügyvivő testület vagy az országos tanács még megvétózhatja, ám ennek kicsi a valószínűsége. Mindez nem jelenti, hogy végleg lezárult a „kiszavazók ügye”. Az egyéni jelölésük még kevés a mandátumszerzéshez. 2002-ben Wekler 12 százalékot szerzett, Béki Gabriella még a VI. kerületben 14-et, majd visszaléptek a második körből. Mécs Imrének volt a legnagyobb esélye, miután a javára lépett vissza az MSZP-s Hegyi Gyula. Ám így is a második helyre szorult 118 szavazattal Nagy Gábor Tamással szemben. Vagyis a parlamentbe jutáshoz az országos listán kellene előkelő helyen állniuk. Erre a hagyományok szerint nincs esélyük: a gyakorlat ugyanis korábban az volt, hogy a pártelnököt az ügyvivő testület 13 tagja követi, majd a kormánytagok és a frakcióvezetés azon tagjai, akik nem ügyvivők. Wekler, Mécs és Béki azonban a fenti listában nem találhatók (Wekler és Béki az idei tisztújításon szorult ki az ügyvivők közül). A „mezei képviselők” csak a huszadik hely után jöhetnek, amely már nem tekinthető biztos befutó pozíciónak. Elvben van lehetőség a lista megváltoztatására, az előresorolásra azonban több esélye van Kóka János gazdasági miniszternek - aki egyelőre még nem is tagja az SZDSZ-nek mint Mécséknek. HASZÁN ZOLTÁN ■ Az SZDSZ Országos Tanácsa támogatja a párt ifjúsági szervezetének azon kezdeményezését, miszerint a rászorulók számára társadalombiztosítás támogassa a fogamzásgátló készítményeket. A rászorultak körére és a támogatás mértékére vonatkozó javaslatot a szeptemberben alakult liberális egészségügyi tanács dolgozza majd ki. MAGYARORSZÁG - ÁLLÁSPONT ft A 2005. OKTÓBER 3. HÉTFŐ 3 Az MSZP és a száz lépés NAGY N. PÉTER z MSZP mozgósítási vereséget szenvedett, ami a párt szervezettségének gyengeségére vezethető vissza - nyilatkozta még a párt elnökeként tavaly nyáron Kovács László az európai parlamenti választások után. Nem telt el három hónap, és akkor még csak reménybeli utódja, Hiller István közölte: a Gyurcsány-kormány programja összhangban lesz a párt programjával. Hogy tehát előbb vannak az MSZP elképzelései, s ezek szellemében dolgozhat a kormány. Mintha túl lennének a Kovács által említett nehézségeken. Éppen holnap lesz egy éve, hogy azután letették esküjüket Gyurcsány új miniszterei. Nehéz ma úgy tekinteni rájuk, mint akik a szocialisták műhelyeiben kigondolt elképzeléseket hajtják végre. Valójában inkább Gyurcsány lép százat, nyomában a kormánnyal, az MSZP helyeslő morajával kísérve. Sőt néhány hónappal ezelőtt még azt a szerencsétlen szereposztást szenvedték, hogy az MSZP szállította az áporodott botrányokat - horrortörténetek Szombathelyen, fiktív tagszervezésre kifutó vádak belső harcokban, most még levezetésképpen a kőbányai korántsem világos alpolgármesteri történet, miközben a kormány kihúzva a derekát menetel előre. Meglehet, hogy a politikai népszerűség méréstechnikája hozza, talán más: az utóbbi hetekben az emberek mégis az MSZP-nek adják a pluszpontokat. Egyrészt mert kormányra nem lehet szavazni pártnépszerűségi kérdésnél, másrészt talán sejtik, hogy az MSZP-nek az önmagáról szóló imázskampányon kívül is lehet valami köze a változásokhoz. Tény viszont, hogy úgy kell kidörzsölni a történtekből, mi az, ami a Köztársaság tér nélkül nem született volna meg, hogy tehát például a családtámogatási rendszernek az alsó középosztály felé való átrendezése és a hajlongó-kérvényező mozzanat kiiktatása az itteni műhelyekből származhat. Fogadjuk el, hogy politikai szeméremérzet - magunk is szemérmes kifejezést használunk - akadályozza a szocialisták belső csapatait abban, hogy érdemeikkel előre tolakodjanak. De azért az túlzásnak tetszik, hogy a kormányzat balra tartó lépéseire sem húznak tust. Hogy például szinte érzékelhetetlen maradt az a paradigmaváltás, amellyel a kisiskolák megmentése mellé állt a kormányzat, kibontatlan a visszamenőleges nyugdíjkorrekció logikája. Feltehető, hogy a visszajelzések hiánya mögött nem belső feszültségek vannak, hanem az ismert vákuum, amely a kormánypártok belső köreiben szokott keletkezni, amikor ütőképes embereik állami pozícióba kerülnek. De így is láthatók fontos változások. A párt túl van azon a szinten, amit az uniós kampányfinisben a Dunán úsztatott - állítsuk meg a Fidesz hazugsággyárát „árbocfeliratú” hajó jelzett. Továbbá ahhoz képest, hogy milyen szenvedélyek és érdekek mozdultak be, „vér nélkül” és úgy fest, tartósan pacifikálta a belső harcmezőket. Azt, hogy a pártban többet akarnak, jelzi Hiller hétvégi nyilatkozata, amely épp erről szól, az ismét erősebb pozícióba került Szili Katalin közlése a társadalompolitikai tagozat ülésén arról, hogy megpróbálják „azt a műhelymunkát elvégezni, ami a XXI. század elején egy szociáldemokrata pártnak is feladata”, illetve a párt második embere, Szekeres Imre kijelentése, amely szerint az elmúlt 15 évben a szocialista párt támogatta a liberális piacgazdaság kiépítését, ez azonban egy „lízingelt gazdaságpolitika” volt, nem a szocialista párt értékrendjéből fakadt. Mindez belső kihívásként is értékelhető lenne, de az elmúlt évek megmutatták, hogy milyen kicsi a társadalmi és gazdasági mozgástér. Ez pedig valószínűbbé teszi, hogy a szociális és liberális mozzanatok arányosabb és tudatosabb elosztása az említettek által kitűzött feladat. Mind a koalíciós, mind a belső terekben. N Búcsú szimfónia N. KÓSA JUDIT em tudom, az UNESCO tervezi-e a listák szaporítását, de tisztelettel felhívnám a figyelmet, hogy a budai Várkert Bazár csaknem tíz éve már szerepelt a világ száz legveszélyeztetettebb műemléke között. Mostanra úgy fordult a helyzet, hogy akár a még annál is jobban veszélyeztetett műemlékek lajstromára is rákerülhetne. Amire persze - ha már listákat gyártunk - fölvehetnénk a Mátyás-templomot, a Rumbach-zsinagógát, a fertődi Esterházy- vagy a túrás Schossbergerkastélyt. (Vagy például fél Vas megyét. Nemrégiben olvastam, hogy csak ebben az egyetlen megyében 22 végveszélyben lévő, 13 veszélyeztetett és további 8 rosszul hasznosított műemléket számoltak össze a szakemberek.) Mert hiszen ahány műemlék, annyi megoldási kísérlet. A túras Schossbergerkastély például magántulajdonban jutott olyan állapotba, hogy az utóbbi teleken már kötésig állt a hó a termeiben; az állami fenyegetőzés után most ugyancsak magántulajdonosok ígérik, hogy rendbe hozzák. A Mátyás-templom fővárosiból egyházi tulajdonba került, ettől függetlenül kizárólag az államtól vártak, hogy felújítsa. A Rumbach-zsinagógával viszont épp az állam nem tudott mit kezdeni - most átadta a hitközségnek, amely viszont rögtön le is szögezte, hogy a rekonstrukció költségeit az államnak kellene állnia. Ehhez képest az Esterházy-kastély ügye tiszta sor. Amióta nem az Esterházyaké, az állam bajlódik vele. Az államosítás utáni lendület iskolát, irodát, turistaszállást telepített a kastélyba, a műemlékegyüttes állapota egyre romlott. 2000-ben valaki összeszámolta, addigra 638 programtervet dolgoztak ki a méltó hasznosításra. Azóta én is tudok legalább kettőről. Tervben tehát nincs hiány: a pénz az, amiből sosincs elég. A legutóbbi, nagy elánnal megindított mentőakció története sem lett más, mint a pénzlefaragás története. Megújult a fél homlokzat, elvégeztek néhány elodázhatatlan munkát - azóta lesik, hogy hogyan olvad a büdzsében a programra szánt pénz. Innen nézve a múlt hétvégi Haydn-botrány nem hajmeresztő skandalum, hanem logikus következmény. Ha omlik a boltozat, csak kevés embert szabad ráengedni, akármennyi jegyet adtak is el a koncertre. Ha nincs elég pénz egy műemlék rekonstrukciójára, akkor bizony omlik a boltozat. Mindennek fényében viszont meg kell lepődnünk azon a legújabb javaslaton, amellyel Budavár polgármestere állt elő a Várkert Bazár megmentésére. A műemlék, mint emlékezetes, volt már képcsarnok, műterem, ifjúsági park és omladozó rom. Helyreállítására kitűzetett tucatnyi határidő, aztán sosem jutott rá elegendő állami milliárd. Egy éve végre került egy magánbefektető, aki vállalta a felújítást és a hasznosítást. A munka kezdését most a kerület akadályozza: mint első embere mondja, azért, mert félő, hogy túlzottan érvényesül majd a beruházó kereskedelmi szemlélete. Ezért inkább újítsa fel a Várkert Bazárt az állam. Nagy Gábor Tamás minden bizonnyal pontosan tudja, hogy az elmúlt tizenöt év költségvetéseiből az örökségvédelem mindig maradványelven részesült. Tudnia kell, hogy eddig sajnos egyetlen hasonló nagyságrendű műemlék felújítása sem valósult meg kizárólag állami forrásból. Tisztában kell lennie azzal, hogy az országgyűlés még a műemlék-felújítóknak törvény szerint adandó adó- és illetékkedvezmények kidolgozásáig sem jutott el, nemhogy egy maradvány képezhetetlen rekonstrukciós alapot létesített volna, így aztán az sem lehet meglepetés számára, hogy mi persze tudjuk: ez a mostani javaslat sem reális terv, hanem az „ezek mindent elprivatizálnak”kampányba illeszkedő politikai akció. De azt sem ártana szem előtt tartania, hogy a műemlékek ki vannak nekünk szolgáltatva. Ha nem tetszik nekik, ahogy bánunk velük, nem távozhatnak csak úgy. Mint mondjuk Esterházy herceg zenészei Fertődön, Haydn Búcsú szimfóniájának ősbemutatóján.