Népszabadság, 2005. október (63. évfolyam, 230-255. szám)

2005-10-04 / 232. szám

4 2005. OKTÓBER 4., KEDD Orvos nyert pert beteg ellen „Azért vagytok itt, hogy ellássá­tok! Vagy mit akarsz, fizessek? Mennyit kérsz, mennyit fizessek, hogy ellásd a gyerekemet?” - majd a férfi elő is vette a pénz­tárcáját a kórházban. Emiatt fordultak bírósághoz orvosok. Láthatáson volt a hétvégén édesapjánál az a négyéves kis­fiú, akit kutya harapott meg. A papa a vérző fejű gyereket a vá­rosi kórház rendelőintézetébe vitte, ahol éppen kisműtétet vé­geztek. Az erősen feldúlt apa te­gező stílusban, néhány nyomda­­festéket nem tűrő kísérőszóval így irányította az érkező orvost: „Mozdulj már! Szólj valakinek, látod, hogy nagy baj van!”. Az orvos megnézte a kisfiú sérülé­sét, majd próbálta megnyugtat­ni a férfit, hogy a sérülés nem súlyos, s kérte, hogy pár percet várjanak, amíg a műtő szabad lesz. Itt az asszisztensnő bekö­tötte a gyermek fejét, ez azon­ban az apát nem nyugtatta meg, s azonnali ellátást követelt, majd a fent említett mondatok­kal próbálta kierőszakolni, hogy ne várassák tovább. Mikor a műtő felszabadult,­­ ellátták a kisfiút. A jelenetet azonban nem hagyták annyiban.­­ Megszokott a betegek, hoz­zátartozók követelőzése, hogyan lássuk el a munkánkat. Ahogy lassan mindennaposak az atro­citások, az ocsmány szavak, már az agresszivitás, a tettlegesség sem ritka. Nemrégiben úgy ütöt­ték le a liftkezelőnket, hogy esz­méletét vesztette, mert egy sú­lyosabb beteget előbb vitt föl másnál, de egy-egy pofon, a lök­dösődés, káromkodás már meg sem botránkoztat minket. Az azonban, hogy valaki tiszta fej­jel, szánt szándékkal a becsüle­tünkbe tipor, s azt hangosan, sok-sok ember előtt teszi, már azt kényszerítette ki, hogy lép­jünk, s az egész egészségügy ne­vében - mondta el a történteket az egyik érintett orvos. A bírósági ítélet szerint a vád­lott kijelentéseivel és cselekmé­nyeivel megsértette a két orvos becsületét, mivel azt a látszatot keltette, hogy az orvosok pénz nélkül nem hajlandók teljesíteni gyógyítási kötelezettségüket. A sértetteken kívül legalább tízen szereztek erről tudomást, köz­vetve pedig még többen. Ezért nyolcvanezer forintra büntették a férfit. KUN J. VIKTÓRIA MAGYARORSZÁG NÉPSZABADSÁG „Csak az igaz út járható” József Attila viaszszobrát avatta Áder János Hódmezővásárhelyen? Bronz helyett viaszból volt Kugl Sándor hódme­zővásárhelyi József Attila­­emlékművének több alak­ja, amikor vasárnap Áder János fölavatta azt - állít­ja a Képzőművészeti Lek­torátus szakértője. Hódmezővásárhelyen az terjedt el tegnap, hogy „átverés” volt a József Attila-emlékmű vasárnapi avatása: a kompozíciónak csak bizonyos részeit sikerült bronz­ból kiönteni határidőre. A szo­borcsoport felső, szimbolikus ré­szét, a költő alakjának helyt adó széket, és az asztali lámpát. Nem fémből készült viszont József At­tila alakja, továbbá a Mama és a két gyerek figurája. Helyi szobrá­szok szerint Kligl Sándor, a szo­bor alkotója azzal áltatta Lázár János polgármestert, hogy a szo­bor időre kész lesz, de nem így történt. Vasárnap délután Áder János, a Fidesz frakcióvezetője mégis felavatta a költő emlékmű­vét. (Áder Jánost az ügyben nem tudtuk megkérdezni. A Fidesz sajtóosztályán azt a felvilágosí­tást kaptuk, hogy minden fordít­va van, mint ahogyan tudjuk: a szobor valódi bronzból készült, és az időjárás viszontagságaitól védendő viasszal vonták be.) Az avatáson többeknek fel­tűnt, hogy a kompozíció egyes részei eltérő színűek. Hétfő dél­ben néhány helyi művésszel megtekintettük a szobrot, amit kordon vett körül, és biztonsági emberek őriztek. Elmondásuk szerint azért, mert nem bizton­ságos a talapzat. A szobrászok szemrevételezéssel azt állapítot­ták meg, hogy valószínűleg vi­aszból készült a költő alakja is, ahogyan a Mamáé és a gyereke­ké is. A viaszból formált alakokat bronzszínű sprével fújták le. Áder János avatóbeszédében arról beszélt: olyan ember szobra áll előttünk, aki a hazugság ké­nyelmes országútja helyett az igazság veszélyes ösvényeit vá­lasztotta mindig. Életműve arra figyelmeztet minket, hogy csak az igaz út járható. Hódmezővásárhelyi képző­művész körökben korábban fel­háborodást keltett, hogy az em­lékmű megalkotására nem ír­tak ki pályázatot. Úgy tudták, 25 millió forintot fizet ki a vá­ros a kompozícióért. Lázár Já­nos polgármester „több mint húszmillióról” beszélt kérdé­sünkre válaszolva, és azt mond­ta, csak 30 millió felett kötele­ző pályázatot kiírni. Kligl Sán­dort, mint kiváló szobrászt és mint egykori hódmezővásárhe­lyi művészt bízták meg a szobor elkészítésével. Lázár közölte: a szoborral nincs baj, de a talap­zatával akadt némi probléma, emiatt van szükség a kordonra. A polgármester hozzátette: Kligl Sándor tájékoztatása sze­rint a szobor egésze bronzból készült, s rágalmazásért bepe­relnek mindenkit, aki mást ál­lít. Két, korábban lapunknak véleményt nyilvánító szobrász­­művész ezt követően vissza­vonta nyilatkozatát. Kligl Sándor szobrászművész megkeresésünkre indítványoz­ta, hogy a Népszabadság tudósí­tója kedden vele együtt menjen el Hódmezővásárhelyre, és ő be­bizonyítja, hogy a szobor min­den része bronzból készült. Ja­vaslatunkra, hogy kerüljön erre sor még hétfő délután, azt felel­te, hogy akkor nem ér rá. Egyet­len hódmezővásárhelyi szob­rász, Kotormán Norbert tartott ki véleménye mellett, hogy a kérdéses részek nem bronzból készültek. Kotormán hétfő dél­után öt óra körül felhívta tudó­sítónkat, hogy „szerelik” a szob­rot, és valószínűleg kicserélik a viaszból készült részeket. Az ugyanebben az időben készült fotó tanúsága szerint megbon­tották a talapzatot, és eltűntek a ... Teremtő ember?háta teremtésük, Vélték-e valamikor, hogy­ mi az? Igaz életre való szelídségük Csörömpölő páncélon rongy viasz... (József Attila: El innen) kompozícióról azok az alakok, amelyekről azt állították: nem bronzból készültek. Részt vett a vasárnapi szobor­avatáson Prokai Gábor, a Képző- és Iparművészeti Lektorátus művészeti osztályának vezetője, aki kérdésünkre válaszolva meg­erősítette: az avatás időpontjában hozzáértő számára teljesen nyil­vánvalóan látszott, hogy a figurá­lis részek nem fémből készültek. TANÁCS ISTVÁN A kis képen a vasár­napi állapot, hétfőre viszont eltűntek azok az alakok, amelyekről azt állították: nem bronzból készültek Bácskai tagad, Kulcsár keveset mond Hírösszefoglalónk______________ Tagadta a terhére rótt cselekmé­nyek elkövetését Bácskai János, a maffiaellenes központ korábbi vezetője a K&H-üggyel össze­függő büntetőügy megismételt tárgyalásának első napján. A Csongrád Megyei Bíróság Kato­nai Tanácsa előtt a katonai ügyészség a dandártábornokot Kulcsár Attilával kapcsolatban hivatalos személyként elkövetett bűnpártolással vádolja. A Bácskai elleni büntetőper­ben első fokon eljáró Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsa nem jogerősen kimondta a tábornok bűnösségét, ám a Fővárosi Ítélő­tábla megalapozatlanság és eljá­rási szabálysértések miatt meg­semmisítette az ítéletet, és új el­járást rendelt el. Tegnap a tábornok elmondta: 2003. június elején ismerkedett meg Kulcsárral, aki ezt követően kereste meg a Pannonplast­­üggyel kapcsolatban. Ezután há­rom-három alkalommal találko­zott Magyarországon és Ausztri­ában vele. Második találkozójuk alkalmával Kulcsár arról tájé­koztatta: fennáll a veszélye, hogy eltüntethetik vagy manipulál­hatják a Pannonplast-üggyel kapcsolatos iratokat. Bácskai közölte: tudomása volt arról, hogy az ORFK-n a PSZÁF felje­lentése alapján eljárás folyik a Pannonplast-ügyben. Ezért az információról értesítette Papp Csabát, az ORFK Szervezett Bű­nözés Elleni Igazgatóságának főosztályvezetőjét. A tanúként megjelenő Kulcsár a kérdések többségére nem válaszolt. El­mondta azonban, a tábornokot 2003 tavaszán ismerte meg egy vacsorán, ahol jelen volt Kodela László, a MeH volt helyettes ál­lamtitkára is. A találkozó meg­szervezett esemény volt, ame­lyen Kulcsár szerette volna fel­tárni Bácskai előtt az ügyet. Kulcsár Attila (arca kérésére kitakarva) tanúként érkezik a Bácskai Jánossal történő szembesítésre Széles Gábor lapot kér A gyáriparosok elnöke szerint komolyabb médiatámogatással jobban figyelnek a véleményére Tévét indított, majd rögvest egy másikban is gondolko­dik Széles Gábor, aki a Magyar Hírlapot is megvette. A becslések szerint ötvenmilliárd forintos vagyonú, a Gyáriparosok Országos Szövetsége élén álló Szélesnek nincsenek politikai ambíciói, de szeretné, hogy a kor­mány figyeljen a véleményére. - Növekedett-e a politikai ér­deklődés ön iránt, amióta mé­diabirodalom építésébe kezdett? - A birodalom túlzás, média­­centrumot akarunk létrehozni. Egyelőre nem jelentkeztek ná­lam sem jobbról, sem baloldal­ról, de annak örülök, hogy a mi­niszterek és az ellenzék vezetői elfogadják a meghívásunkat a műsorainkba. - Miért vágott bele? - Ez egyrészt újfajta kihívás számomra, olyan, amilyen an­nak idején a műszaki terület volt. A másik ok, hogy a gyere­keim művészemberek, aligha várhatom el tőlük, hogy ipari vállalkozók legyenek. Ezzel pe­dig olyan örökséget kapnak, amellyel szívesen foglalkoznak. - Miért, mit csinálnak az „örö­kösök”? - A nagyobbik lányom cum laudéval végezte el a Zeneakadé­miát, ott is dolgozik. A férje szí­nész, és elvégezte a rendezői sza­kot is, így közel áll hozzá a tévé­zés. Ő lett az Echo TV elnöke, s részt vesz kulturális műsorok ké­szítésében is. A kisebbik lányom az Iparművészetit végezte el, animációval és háromdimenziós grafikával foglalkozik. Ő sem áll tehát távol a tévézéstől. - Puszta ajándéknál ez azért komolyabb beruházásnak tű­nik. - Cégem, a Műszertechnika az épület megvásárlására és fel­újítására csaknem egymilliárdot költött. Az Echo alaptőkéje öt­­százmillió, az életmód Vital té­véé 70 millió, a Magyar Hírlap pedig százmillió forintos hitelt kapott. Ez így együtt valóban közelít a kétmilliárdhoz, de van egy harmadik szempont is. Ke­vesen tudják, hogy annak idején nem műszaki embernek készül­tem. Magyar-orosz szakra je­lentkeztem az ELTE-re, de „hely hiányában” nem vettek fel. Ez azt jelentette, hogy nem felel­tem meg a politikai követelmé­nyeknek, így kerültem műszaki területre, ahol végül kiváló eredménnyel védtem meg a dip­lomámat. Van tehát bennem ki­elégítetlen szenvedély. - Mennyire foglalkozik az Echo TV és a Magyar Hírlap napi ügyeivel? - A vállalataimnál kezdetben mindig részt veszek a napi fel­adatok megoldásában, majd ahogy stabilizálódik a helyzet, inkább csak a közép- és hosszú távú stratégiával foglalkozom, így van ez az Echónál és a Ma­gyar Hírlapnál is. Volt több ér­tekezlet is, ahol jeleztem, hogy a lap liberális szellemiségén eszem ágában sincs változtatni, sőt sokkal keményebb liberális lapot fogunk készíteni, de a jobb- és a baloldal véleményé­nek is meg kell jelennie. - A nagy tévék lehalásszák a hirdetési piac 90 százalékát, így nem tűnik jó üzletnek a tele­víziózás. - Nem ebből kell kiindulni. A két nagynál az átlagos forgalom 25-30 milliárd forint, ehhez tar­tozik átlagban az évi másfél mil­liárdos nyereség. Ha megnézzük, mennyi tőkével alapították őket, akkor a megtérülési mutatójuk nagyon jó. Lehet, hogy kevesebb embert vonzanak a tematikus csatornák, de a műsoraik is ki­sebb költséggel készülnek. Ha egy kis csatornánál beruházok 500 milliót, ehhez pedig 150 mil­liós nyereséget tervezek, akkor a befektetés három-négy év alatt megtérül. Egy autópálya eseté­ben ez 15-20 év. Remélem, hogy ezt egyre többen ismerik fel. A magyar média minőségi fejlesz­téséhez ugyanis erre van szükség. - Vagyis mégsem csak az „örök­ségről” és az úri passzióról len­ne szó? - Üzletileg is átgondoltam mindent. A digitális televízió­zás új korszakot hoz, látványos és gyors változások kezdődnek. Nem is csatornák, hanem mű­sorok versenyeznek majd, a reklámpercek értéke pedig a rá­kattintásoktól függ. Ráadásul egy kiépített bázison könnyen indítható újabb csatorna. - Nem arról van szó, hogy hi­ányzott önnek a nyilvánosság? - Szerepeltem én épp eleget az elmúlt 24 évben. - Az sem állja meg a helyét, hogy lépést akart tartani a má­sik két ismert nagyvállalkozó­val, Demján Sándorral és Csányi Sándorral? - Nem. Abban persze lehet valami, hogy a nagyvállalkozók eljutottak már oda, hogy úgy érzik, megvan mindenük, és el­kezdenek a hobbi szintjén vala­mivel foglalkozni. - És a politikai ambíciók? - Ma már nincsenek. - A pártpolitikát távol tarthat­ja magától, de a közéleti érdek­lődését azért jól mutatja a médiaberuházás. - Egyetlen szerepet tartok fontosnak, ami többé-kevésbé eddig is működött, és ami a két világháború között is jellemző volt a GYOSZ vezetőjére. Akkor - függetlenül attól, hogy azonos politikai nézeteket vallottak-e, vagy sem - a kormányzó meg­hívta az elnököt kártyázni, és meghallgatta a véleményét a gazdaságról. Szeretném, ha a mindenkori kormány kíváncsi lenne a véleményünkre. Ha az ember mögött komolyabb mé­diatámogatás van, akkor nyil­vánvalóan gyakrabban fordul­nak hozzá. Ez untig elég. HASZÁN ZOLTÁN Széles médiacentrumot épít

Next