Népszabadság, 2005. november (63. évfolyam, 256-280. szám)
2005-11-09 / 262. szám
NÉPSZABADSÁG FÓRUM A Fidesz népszerűségvesztésének okairól SOLYMOSI FRIGYES Jobboldali körökben nem kis megrökönyödéssel és értetlenül vették tudomásul a legnagyobb ellenzéki párt népszerűségének csökkenését, azt, hogy a két nagy párt közötti - korábban meglehetősen nagy - különbség szinte teljesen eltűnt. A következőkben ennek a drámai változásnak az okait próbálom megtalálni. 1. Nyilvánvaló, hogy a változás egyik oka az MSZP vezetésének fiatalítása, és nem utolsósorban az, hogy az új miniszterelnök munkáját az MSZP korábbi támogatói közül egyre többen méltányolják. Némi időbe tellett, míg a legnagyobb ellenzéki pártban tudatosodott, hogy az előzőeknél lényegesen keményebb ellenféllel van dolguk. Amikor erre rájöttek, rendkívül heves kampányt indítottak az új miniszterelnök ellen, egyelőre a várt eredmény nélkül. 2. Semmiképpen nem növelte a Fidesz népszerűségét a párt elnökének, a volt miniszterelnöknek a tartózkodása a parlamenti munkától. Lehet persze azt mondani, hogy nem akart a csatározásokban megkopni, arra azonban az európai demokráciák történetében alig van példa, hogy az ellenzék vezetője a választások után több mint három évig néma maradjon az Országgyűlésben. Ennek a tartózkodásnak esetleges előnyeinél lényegesen nagyobbak a hátrányai, hiszen a Fidesznek nincsen Orbán Viktorral összemérhető képességű politikusa, aki őt a parlamenti vitákban helyettesíteni tudná. Az ország első számú politikai színpadát teljesen áten A szerző akadémikus, a Nemzeti Kör tagja gedni a miniszterelnöknek, és nem kihasználni az ottani fellépés lehetőségét, nagy hiba. A politikusok képességeiről, vezetői alkalmasságáról, az ország érdekében tervezett elgondolásaikról sokan a parlamentben elhangzó felszólalások, viták alapján alakítják ki álláspontjukat. 3. Aligha segítette elő a Fidesz népszerűségét, sőt sokakban egyenesen visszatetszést kelthetett az MDF beolvasztása érdekében indított akciója. Orbán Viktornak természetesen igaza van abban, hogy sokkal könnyebb egyedül kormányozni, hogy a koalíciós párttal való állandó egyeztetés nehézségekkel, bonyodalmakkal jár, csak hát a megoldás nem az, hogy a korábbi testvérpártot különböző eszközökkel önállóságának feladására kényszerítsük. ’99 óta folyamatosan hangsúlyozom egy másik jobboldali párt létezésének szükségességét, s erről a Fidesz politikusaival is számtalanszor beszélgettem, de nem hajlandók tudomásul venni, hogy van az országban egy középen (!) álló, a jelenlegi kormánypártoktól és a Fidesztől is idegenkedő tábor. Az MDF elleni rendkívül heves kampány, az MDF (katalizált) szétbomlása valószínűleg meghozza a gyümölcsét: ma már valóban csekély a valószínűsége annak, hogy 2006-ban Dávid Ibolyáék átugorják az 5 százalékos küszöböt. Ha pedig az SZDSZ ismét bejut a parlamentbe, akkor bizony nagyon nehéz lesz kormányt váltani. Ebből a szempontból figyelemre méltó Stumpf Istvánnak - kinek a szavára Orbán Viktor szerint érdemes odafigyelni - a Heti Válaszban megjelent kijelentése: „azt gondolom, hogy a... Fidesznek szüksége lenne egy stratégiai szövetséges pártra..., mely mozgósíthatná azokat is, akik kormányváltást szeretnének, de sosem szavaznának a Fideszre”. Kár, hogy Stumpf csak akkor jutott erre a következtetésre, amikor már nem sokat lehet tenni. 4. Egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy egyes jobboldali újságírók arrogáns hangvételű, emberek méltóságát sértő cikkei nem váltanak ki ellenérzéseket az erre a stílusra érzékeny olvasókból. Lehetséges, hogy az ellenoldal megsemmisítését célzó írások a jobboldali polgárok elkötelezettségét tovább erősítik, egyesekben még a baloldali pártok, politikusok iránti gyűlöletet is felszítják, s ennek hatására sokan legszívesebben kétszer vagy akár háromszor is elmennének szavazni, de hát nekik is csak egy szavazatuk van! Erős kétségeim vannak viszont, hogy a bizonytalanok táborából, a baloldal régi híveiből ezzel a fenyegető hangnemmel, a durva kitételekkel bárkit is át lehetne csábítani, sőt tartok attól, hogy még azokat a jóérzésű ingadozókat is elrettenti, akik hajlamosak lennének a Fideszre szavazni. 5. A megnyerni szándékozott szavazókban a Fidesz minden kákán csomót kereső, minden kormányelképzelést tagadó politizálása is ellenérzéseket kelthet. A gondolkodó szavazók körében bizonyára hitelesebb, meggyőzőbb lenne, ha időnként kompromisszumra, megegyezésre törekednének, és a kormány több javaslatát támogatnák. A társadalom, bár mindig meglehetősen kritikus a regnáló kormánnyal szemben, nehezen fogadja el, hogy a kormányoldal politikusai tök hülyék, míg az ellenzék frontemberei kiválóak, mindent jobban tudnak. Ez is biztosan szerepet játszik abban, hogy Stumpf Istvánék felmérése szerint a Fidesszel szembeni ellenérzések erősebbek, mint az MSZP-vel szembeniek. 6. A Fidesz és az értelmiség közötti kapcsolat megváltozott. A HVG egyik cikkében azt állította: az a tény, hogy a konzervatív értelmiségi körök a ’98-as választás előtt a korábban erősen szabadelvű nézeteket valló Fidesz mellé álltak, nagymértékben segítette a párt elfogadását a jobboldalon. Ezen túlmenően egyes értelmiségiek a Fidesz vezetőivel folyamatos eszmecserében álltak. Lehetőségük volt kicserélni nézeteiket a párt politikusaival, megvitathatták velük elgondolásaikat, és ily módon némiképp segíteni tudták sikerüket a ’98-as választáskor. Ez a kapcsolat, amely még a győzelem után is megvolt, az elmúlt években a mélypontra süllyedt. Ugyanakkor országos és helyi szinten is mind nagyobb szerepet kapnak az MSZMP régi, „megtért” káderei, akiknek mindent megbocsátunk, ellentétben azokkal, akik még nem „világosodtak” meg. Jómagam mindenféle rossz érzés nélkül beszélgetek, vitatkozom egyetemünk régi vezető pártfunkcionáriusaival, még azzal a kollégával is, aki hosszú évtizedeken keresztül megakadályozta, hogy tanszéket kapjak, de viszolygást kelt bennem, ha az MSZP-ből valamilyen okból félreállított, a ’94-es győzelmet bukfencekkel ünneplő polgártársam prédikál nekünk a Hír TV-ből. Az a gyanúm, hogy a tőlem balra álló emberekben ezek az érzések még erősebbek. Hogy a jobboldalnak, a Fidesznek és magának Orbán Viktornak valóban hasznos volt-e, hogy ezekkel a körökkel lényegében megszakította a kapcsolatot, nem tudom. (Itt most eltekintek az utóbbi hetekben történt találkozásoktól.) Azt viszont kétlem, hogy a munkáját felelősséggel végző politikus nélkülözhetné azokat az alkalmakat, amikor beszélgethet olyan emberekkel, akik nem ácsingóznak különböző magas pozíciók után, és őszintén el merik mondani véleményüket. Mindezzel szorosan összefügg, hogy a konzervatív értelmiségnek a két polgári lap összevonása után gyakorlatilag nincs lehetősége arra, hogy a jobboldali orgánumokban kifejtse véleményét, esetleges kritikáját, és javaslatokat tegyen, így azok, akik nem adták fel, és nem kívántak elnémulni, kénytelenek észrevételeiket a nyitottabb baloldali és/vagy liberális lapokban közölni. ” Végül néhány szó a kritikáról. Teljesen téves az a jobboldalon gyakran hangoztatott nézet, hogy vigyáznunk kell a bírálatokkal, nemtetszésünk kifejezésével, mert ez az „ellenség malmára hajtja a vizet”. Mintha ezt a tételt valamikor nagyon régen, különböző diktatúrákban már hallottuk volna! Tessék mondani, milyen kár érte az MSZP-t azzal, hogy közírói, jeles értelmiségei a legkeményebben támadták a néhány évvel ezelőtti vezetőket, a párt, a kormány politikáját, semmittevését, és ma sem fojtják véleményüket magukba? Mintha a legutóbbi közvélemény-kutatások nem azt jeleznék, hogy ezzel valamiféle kár, természeti csapás érte volna pártjukat. - Szóval ön már az előző kormány alatt is munkanélküli volt? Ezek szerint beikszelhetem a bizonytalan szavazók rubrikába? A lányom most kezdte az óvodát. Ma reggel én vittem el, kíváncsi voltam, vajon odatalálna-e egyedül is. Pár méter után egy étterem teraszát megkerülve keskeny gyalogút vezet tovább az óvoda épülete felé, természetesen azt sem véti el. „Na, itt is vannak ovinyomok?” - kérdem tőle. „Nem, itt a kutyakakikat kell követni!” - feleli, és húz tovább előre. Azokat legalább már én is látom, miközben kerülgetem a kis barna kupacokat. De jobban zavar az átható vizeletszag, ami - mióta a keskeny gyalogösvény túloldalán elterülő lepusztult parkot birtokba vették a hajléktalanok, mindig az orromba szúr, valahányszor erre visz az utam. Igaz, ehhez nincs szükség hajléktalanok által belakott parkra sem, nyaranta az szinte a budapesti folklór része, csak hogy a vak turisták is rögtön tudják, hova sodorta őket a sors. Eszembe jut az a szép nyári délelőtt is, amelyen épp sétálni indultam a családdal, mikor egy hölgy a park lakói közül a sze Tonletter münk láttára letolta a nadrágját, és az egyik bokor tövébe pottyantott. Na, ilyenkor mit válaszoljon az ember a hároméves gyerek kérdéseire? Mentségére szolgáljon, hogy tényleg nem vagyunk elkényeztetve a közvécék tekintetében. Eleve kevés van belőlük, és ami van, oda se mindig van kedvünk bemenni. Az, hogy sok helyen ezek használatáért fizetni kell, szintén nem javít a helyzeten. Persze amikor legalább fizetős vécé van a közelben, az még a jobbik eset. Nemrégiben azonban igencsak meglepődtem, amikor a(z egyik) magyar légitársaság új központi irodájában a kislányommal vártunk a sorunkra. A hosszúra nyúlt várakozás közben repülőgépülésekből nézhettünk kisfilmet távoli városok látnivalóiról. Már harmadszor indult újra a műsor, de ő még azt is élvezte volna, ha nem jut hirtelen eszébe, hogy nagyon kell pisilnie. Semmi gond, gondoltam, odamegyünk a recepciós hölgyhöz, ő majd útba igazít minket. „Sajnos nincs OLVASÓI mosdó” - mondja, mire elkerekedik a szemem. Mondom, a kislányomnak nagyon kéne, mit javasol, hová menjünk. Sajnos ő nem tud segíteni, feleli kedves hangon, és a következő érdeklődőhöz fordul. Már az sem érdekel, hogy esetleg lekéssük a mi sorszámunk felvillanását, és újabb másfél órás várakozás vár ránk (majd nézzük a kisfilmet), rohanunk ki az utcára, valamit csak találunk a környéken. Ekkor utánunk szól a portás bácsi: „Jöjjenek! - súgja, mikor megfordulunk, ezt nem lehet megcsinálni egy kisgyerekkel...”, és becsempész minket a személyzeti mosdóba. Nem csak az a gond a közhivatalokkal, hogy kerekes székkel lehetetlen némelyiket megközelíteni. Azt is meg kellene oldani, hogy ahol néha órákig kénytelen várakozni az ember, ott szükség esetén egyéb folyó ügyeit is el tudja végezni. Hogy a nagyobb dolgokról már ne is beszéljek. ORAVECZ FERENC Budapest Pár nappal ezelőtt a Moszkva téren felszálltam a hatos villamosra. Még az egyik budai megállóban voltunk, amikor felszállt a járműre három huszonéves legény. Elunhatták az egymás közti trágár beszédet, mert kipécéztek maguknak egy szegényesen öltözött nyolcvan körüli nőt, és hangosan röhögve azt kérdezték tőle: Na nyanya, hogy sikerült megúsznod Szégyen Auschwitzit? Nem lett volna jobb füstté válni? A szerencsétlen öregasszony dermedten ült, látszott rajta, hogy fél. Körbenézett, tekintetével útitársai segítségét, védelmét kérte. Hiába. Senki nem volt, aki megragadta volna a legénykék grabancát! Mindenki úgy tett, mintha nem hallott volna semmit, így ment ez a Nyugati pályaudvarig, ahol az idős nő leszállt a villamosról. Rendkívül szégyellem, hogy én sem keltem idős útitársam védelmére, amelyért ezúton kérek bocsánatot tőle, ígérem, hogy hasonló esetben - bár nagyon remélem, hogy ilyesmi nem fordul elő többé - nő létemre is a segítségére leszek annak, akit megsértenek, emberi mivoltában megaláznak. DR. KÓSA SÁNDORNÉ Budapest v V % 2005. NOVEMBER 9., SZERDA 15 LEVELEK A tízperces lottósorsolás lett a Magyar Televízió húzóműsora - írták lapjuk október 29-i számának címoldalán. Kétségtelen: „húzóműsorról” van szó - már ha a számsorsolás technikai műveleteit vesszük. De mi más mutatókat nézünk. Az MTV korábban úgy döntött: beszáll a nézettségi versenybe. Közszolgálati elveket adott fel, kétes színvonalú műsorokat engedett képernyőre egy olyan futamban, amelynek csak vesztese lehetett. Lapjuk olvasójaként emlékszem a régebbi kritikákra: épp azokat a szórakoztató műsorainkat bírálták - számon kérve rajtunk a közszolgálatiság minőségi szempontjait, amelyekről most megállapították, hogy sikeresek voltak, de eltűntek. Hadd gondoljam úgy: akkor volt igazuk, amikor a köztelevíziótól az igényességet várták el. És a szellemi „pazarló gazdálkodáson” túl a közpénz védelmét. Vélhetően a nézettségi versenyszellem és az ezzel járó minőségromlás az egyik oka, hogy az intézmény időközben morálisan is tekintélyét vesztette. Csupán az önismétlés kedvéért, a kialakult helyzetért sokat tett az MTV is. Most viszont sokat próbál tenni azért, hogy kikerüljön belőle. Az őszi műsorrend kialakításakor fő szempontnak tartottuk a minőségi kínálatot a „tömegtelevíziók” kínálatával szemben. Tudtuk, ezzel - átmenetileg - csökken a nézőszám. De abban is biztosak vagyunk: idővel a köztelevízió visszaszerzi presztízsét, és a nézettség is felfelé indul. Az őszi műsorrend bevezetése óta folyamatosan növekszik a felsőfokú végzettségű, magas társadalmi presztízsű, nagyobb vásárlóerejű nézőink aránya. Ebben már piacvezetők vagyunk. Vagy egy másik adat: a felnőtt korú lakosság 72 százaléka elsősorban az MTV hírműsoraiból tájékozódik. (Forrás: AGB) Mielőtt a konkrét példákon kérnék számon a hivatkozott minőséget, leszögezem: látom a hibáinkat is, és talán mindenkinél jobban bosszantanak azok. De tudom, hogy egy építkezés közepén vagyunk, egyszerre bontunk, működtetünk, kezdünk új köztelevíziót építeni. Nemzetközi tapasztalat, hogy egy tévétársaság új pályára állításához ideális feltételek mellett is legalább 12-18 hónapra van szükség. Az „ideális feltétel” pedig ritka vendég az MTV-ben. Húzóműsoroknak pedig azokat tekintem, amelyek az intézménynek minőséget, presztízst adnak, és így teremtenek közönséget. Örülök, ha nézett a lottósorsolás. De büszke arra vagyok, hogy újra vetítünk dokumentumfilmeket. Jó, hogy félmilliónál is többen kíváncsiak hétfőnként a DokuZóna adásaira. Remek, hogy újra készülnek Színészportrék. Fontos, hogy újra kínáljunk műsort gyerekeknek és kamaszoknak. A kicsiknek készül a Pipiter, a nagyobbaknak az új teleregény, a Klipperek. És ott van Lévai Balázs két műsora, a Delikátesz és a Dob+basszus, amelynek főcímzenéje - ha kicsit előbbre tartanánk - már sláger lenne a rádiókban. Egyébként köszönjük, hogy lapjuk erre felfigyelt, és elismeréssel írt róla. Húzóműsor a Nagy Könyv és a Kultúrház vagy a Kék bolygó: a természetfilm sorozatot a BBC - többéves távolmaradás után - azért engedte az MTV képernyőjére, mert azt látták, hogy ezen a csatornán többé már nem kínos megjelenni. Készülnek új szórakoztató műsorok is. Nézettségük eleinte aligha lesz összemérhető a lapjukban előzőleg bírált, most hiányolt Névshow-rral, Szuperbulival. Ugyanakkor hiszek abban, az új műsorok már nem szolgálnak rá, hogy úgy írjanak róluk, mint kritizált „elődeikről”. Hogy lapjuk korábbi véleményét idézzem az akkor még futó, azóta megszüntetett szórakoztató műsorokról: „Teljes sivárság, az emberi szellem és a szakmai méltóság megcsúfolása, és bénító semmi. (...) Romlás, ártó szellemek, pénzszaggal keveredő kénes bűz, méltatlanság és rothadó igénytelenség.” DR. SIMON ANDRÁS műsorokért felelős alelnök, MTV Rt. Ha Simon András még egyszer elolvassa az MTV nézettségéről szóló cikket, láthatja, hogy nem mi hiányoljuk a műsorokat. Az írásban a tévés vezetés közelmúltbeli dicsérő véleménye szerepel azokról a műsorokról, amelyek már nincsenek képernyőn. „Az MTV-nek a néző a legfontosabb, ezért nem készültünk szakításra. Sem Hajdú Péterrel, sem Friderikusz Sándorral” - nyilatkozta Rudi Zoltán tévéelnök. Nem régen, október 16-án. HASZÁN ZOLTÁN A lottósorsolás a húzóműsor % v