Népszabadság, 2005. november (63. évfolyam, 256-280. szám)
2005-11-12 / 265. szám
2 2005. NOVEMBER 12., SZOMBAT HÉTVÉGÉ NÉPSZABADSÁG Szeplőtelen fogantatás (is) Hetedik éve, 1998 karácsonyán kezdett sorozatunk végül a rendszerváltás egyetemi ifjúsági központú előtörténetévé vált. Az írások háromszorosára bővítve, kiegészítve könyvvé formálódtak, a Népszabadság könyvek sorozatában. Befejezésül itt Orbán Viktor politikusi startjáról írunk: a Nagy Imre és társai újratemetésekor elmondott beszédről. A búcsúztató téma tehát OV ellentmondásos bemutatkozása és az 1989. június 16-i gyászszertartás bizarr rendszerváltó története. PÜNKÖSTI ÁRPÁD Orbán Viktor, a huszonötödik évét éppen csak betöltő jogász ezzel a beszéddel lépett színre. Bemutatkozása csupa megosztó ellentmondás. Magasztalás és korholás. „Orbán tüzes beszéde az eddig láthatatlan Fideszt felrajzolta a politika térképére... és harsány hangú követelése: »Ki a szovjet csapatokkal Magyarországról!« sokkolta Pozsgay félénk támogatóit a Nemzeti Kerekasztalnál.” (Tőkés Rudolf) A példakép lengyel Adam Michnik szerint „elég nagy hiba volt hazaküldeni az oroszokat”. De rögtön pontosítsunk. Beszédében OV nem parancsoló, hanem óhajtó módban fogalmazott. Remélte, hogy „olyan kormányt választhatunk magunknak, amely azonnali tárgyalásokat kezd az orosz csapatok kivonásának haladéktalan megkezdéséről”. A híres, hírhedt beszédről utólag mintha találó lenne a jogi kar hajdani KISZ-titkára, Enyedi Nagy Mihály pikírt megjegyzése: Egyeseknek már nem az a lényeg, mi történt 1956-ban, hanem az, hogy Orbán mit mondott Nagy Imréék temetésén. „Megbékélés, nyugalom!” 1989 a fordulat éve. A diktatúrából kikapaszkodás esztendeje. Január 28-án hangzott el Pozsgay Imre bejelentése, hogy 1956 népfelkelés volt. Megkérdőjeleződött a rendszer a létjogosultsága, hiszen addig az „ellenforradalommal” szembeni hős fellépésre épült a történelem. Áprilisban Kádár formális pártelnöki tisztség alóli felmentésével megszűnt az agonizáló Kádár-rendszer. Március 15-ét rendre a rendőrség és az ifjúság összecsapásával „ünnepelték”. 1989-ben március idusa ismét piros betűs ünnep és munkaszüneti nap! Mikor eldőlt, hogy a független szervezetek ünnepségén a Fidesz nevében Orbán Viktor szónokol, hidegrázást kapott, beleborzongott: „Százezer ember előtt az ember azért meg szokott szeppenni... a térdem remegett. Jó, hogy rajtam volt az a malaclopó szürke kabát, mert ez a remegés biztosan látszott volna.” (Legtöbb idézetünk a Kéri Lászlónak adott 1992-es interjúkötetből való.) A szónok OV azt kérdezte: „beszélhetünk-e nemzeti függetlenségről, amikor a Magyarországot az 1956-os forradalom után újra megszálló orosz csapatok itt állnak városainkban?” Kifejtette az egypártrendszerrel szembeni kételyeit és a bizodalmát erejükben: „Én abban hiszek, hogy mi képesek vagyunk megfosztani a pártállamot a diktatúra bevezetésének lehetőségétől.” (Hát nem diktatúra volt? - P.Á.) Az ellenzék tárgyalásokra hívta ki a szédelgő állampártot, megalakult az Ellenzéki Kerekasztal (EKA). Június 10- én megállapodott az MSZMP és az EKA a tárgyalások elkezdéséről. Nagy Imréék újratemetése előtt a párt azzal kívánta szépíteni az ellenük elkövetett justizmordot, hogy bejelenti: tárgyalnak az átalakulásról, eljött a megbékélés ideje... Az EKA ülésén Orbán Viktor kiváló politikai érzékkel tiltakozott a színjáték ellen, hiszen, ,június 16-a után az egész magyar belpolitikai élet erőviszonyai... a javunkra fognak megváltozni”. Nagy Imre és mártírtársainak (ünnepélyes) újratemetését a Történelmi Igazságtétel Bizottsága (TIB) szorgalmazta és szervezte. A hatalom tartott az őt leleplező rehabilitálástól, újratemetésétől. 1956-ban már volt egy ilyen búcsúztató - akkor Rajk László és társai feküdtek a koporsókban -, és bő két hét múlva kitört a felkelés. 1956 mártírjai kivégzésük után harmincegy esztendővel juthattak nyughelyhez, fejfához. Nem csoda tehát, hogy az állambiztonsági operatív („temetési”) bizottság folyamatosan ülésezett. Május 9-én rögzítik: „Feladat a nemzeti megbékélésre, a nyugalom megőrzésére inspiráló hangvétel erősítése.” Ők döntik el, hogy a Reform interjút készít az ellenzéki Szilágyi Sándorral, Hegedűs B. Andrással és az egyik özveggyel, de a belügyminiszterrel is. Az „Orosz” fedőnevű titkos megbízott interjút jelentet meg Mécs Imrével és Halda Alizzal az Unió című független lapban és kezdeményezi, hogy megbékélésre inspiráló cikkeket közöljön a Magyar Nemzet is. Eltervezik, hogy egy USA-ból NSZK-ba áttelepült emigráns személy levelet küld a Reformnak, amiben kifejti, ha konfrontáció következik be, ha az újratemetés eseményei nem a megbékélés irányába hatnak, dugába dőlhet Bush elnök tervezett budapesti látogatása. Ilyesféle információkat juttattak el a Szabad Európa Rádióhoz is. „Menedzser” kifürkészi az Amnesty International temetéssel kapcsolatos terveit, illetve „felkérés esetén képviseli a szervezetet”... A külügy értesíti az USA külügyminisztériumát, hogy a szélsőséges erők akadályozni próbálják a kegyelet megadását, ami megzavarhatja a demokratizálódást, így a magyar-amerikai kapcsolatokat is. Az amerikaiak budapesti nagykövetét, Mark Palmert egy illetékes külügyi tisztviselő próbálja rábírni, legyen a megbékélésnek is a követe - és ő lett is. Az ellenzéki csoportokban, a TIB- ben, a Recski Szövetségben, a Politikai Foglyok Országos Szövetségében (Pofosz) stb. is dolgoztak az ügynökök. A Fideszt nem említik, pedig még az 56-os villamost is megfigyelték. Május végére elkészült a TIB szertartási terve. 12.30- kor megkondul minden magyar templom harangja. A temetésen ötperces szónoklatot tart: Vásárhelyi Miklós, a Nagy Imre-per túlélője (a TIB elnöke), Rácz Sándor, az egykori Központi Munkástanács elnöke, Mécs Imre volt halálraítélt, továbbá a recski internáltak nevében Zimányi Tibor, a külföldön élő magyarok nevében Király Béla tábornok, az ’56-os Nemzetőrség főparancsnoka. A temetés előtt a Cég feltérképezte az érintett utcák házaiban a padlások zárhatóságát. Fotósokat, ügyeletes orvosokat, mindenkit lekádereznek. Tűzszerészek vizsgálják át a koszorúkat, a ravatalt és környékét. Készenlétbe helyezik a vízágyút is... A Hősök terére 200 ezer embert, a temetőbe négyezret vártak, a (társadalmi) rendezők száma 3500, a rendőrökét, ügynökökét nem tudjuk. Volt, aki fotózott, a másik hangulatjelentést adott óránként, a harmadik az SZDSZ-t tartotta szemmel, a negyedik orvosi ügyeleti szolgálatot látott el stb. Az előestén radikális fideszesek tüntettek a szovjet nagykövetség előtt. Jelszavaik: „Lejárt a vízum!” „Ruszkik, haza!” Vásárhelyi Miklós és Hegedűs B. András „példátlan aljasságnak” tartotta az esetet, és „radikális leninistáknak” nevezték a fiúkat (Állambiztonsági Történeti Levéltár). Szereposztás Az MSZMP KB méltatta Nagy Imre életútját és kifejezte óhaját, hogy a végtisztesség legyen a nemzeti megbékélés jelképe. A Fidesz választmánya erre úgy reagált, hogy összemossák „a különbséget a hóhér és az áldozat között”. „Nem tartozunk hálával azért, hogy ma már működhetnek politikai szervezeteink, önmagában egyetlen politikai vezetésnek sem érdeme, hogy a demokráciát és szabad választásokat követelőkkel szemben - bár fegyverei súlyánál fogva megtehetné - nem lép fel a kínai kommunistákéhoz, Pol Potéhoz vagy éppen Rákosiéhoz hasonló módszerekkel”. (Miért ne lenne érdeme? - P. Á.) Aláírók: Kövér László és Orbán Viktor. A TIB belement, hogy a parlament és a kormány képviselői, köztük a pb-tag Németh Miklós miniszterelnök és Pozsgay Imre államminiszter koszorúzzanak, és részt vegyenek a koporsók melletti díszőrségben. Ez ellen a Fidesz tiltakozott a legélesebben. Érthetően és érthetetlenül - hiszen a temetést mégiscsak a hatalom engedélyezte - az áldozatok kivégzéséért is felelős hatalom. Sokan úgy vélik, békítésül kérték fel a Fideszt, hogy képviselőjük tartson beszédet a temetésen. - A helyszín is állandóan változott - mondja Litván György, a „Június 16. Bizottság” tagja. - Szónokként mi csak az ’56-os veteránokra gondoltunk, de Csurka István „beordított a taccsvonalról”, hogy hát az ifjúság miért nem szerepel, és miért csak kommunistákat temetnek? Ezért lett a jelképes hatodik koporsó, az ifjúság képviselőjeként pedig a Fideszre gondoltunk, így végső soron Csurkának is köszönhető Orbán Viktor szereplése. A „pesti srácok” képviseletére tehát a Fideszt kérték fel. Választmányuk Tirts Tamás szüleinek agárdi nyaralójában jött össze. Molnár Péter: „Arról beszéltünk, hogy a Fidesz párttá váljon-e, és induljon-e a választásokon. Ekkor mondott Viktor valami olyasmit, hogy az ember a legjobb akarjon lenni abban, amit csinál. Ha ő a tudományt választaná, akkor a maga területén legkiválóbb tudóssá, ha pedig a politikát, akkor miniszterelnökké kell válnia.” (Ugyanerről beszélt a temetés napján Fejtő Ferencnek is.) Agárdon döntötték el, hogy a Nagy Imre-temetésen Orbán Viktor mondja a beszédet. Orbán: „Ebben a történetben... benne van..., hogyan sodródik egy magamfajta fiatal a figyelem középpontjába... Azzal, hogy eldőlt: én mondom a beszédet, még nem volt vége a történetnek. A választmány gyakorlatilag összerakta, hogy minek kell a beszédben szerepelnie. Nem mondatokat fogalmaztunk, hanem gondolatokat. Mindenről szavaztunk, például arról, hogy az oroszok hazaküldése szerepeljen-e vagy sem... ötletbörzeként írható le az ülés.” Megvitattuk, hogy mennyire legyen radikális a beszéd, olyan .Nekimenjek a ruszkiknak, vagy ne?” stílusban - mondja Both Vilmos közgazdász. - Mikor elhatároztuk, hogy fenntartásaink ellenére elmegyünk a temetésre, eldöntöttünk: határozott, szókimondó, magvas beszéddel kell kirukkolni, mert más nem meri exponálni a nyomasztó kérdéseket - idézi fel Fodor Gábor. - A gondolatmenet a Fidesz vezetőinek a közös szüleménye. Mi ekkor mérget mertünk volna venni rá, hogy hónapok alatt összedől a rendszer. A vázlattal Viktor és Kövér elvonult végső formába önteni a szöveget. Szerintem a beszéd kitűnően sikerült. Orbán Viktor:Nagyon sok jó gondolat vetődött fel akkor. Például az, hogy ha mi nyugati polgári demokráciát akarunk, mit keresünk a kommunista Nagy Imre temetésén... ezt a problémát valahogy fel kell oldanunk.” Az, hogy az üres koporsó az övék, talán Kövér gondolata volt. Mivel a temetést az akkor még egyeduralkodó MSZMP-vel való megegyezés és a szovjetek hallgatólagos tudomásulvételével rendezhettük meg, megállapodtunk, hogy a temetésbe nem keverjük bele a napi politikát, nem ütünk meg olyan hangot, ami ezt az egyezséget sértené és veszélyeztetné - mondta 1999-ben a szerzőnek Vásárhelyi Miklós. - Ma már mindenki természetesnek veszi, hogy a rendszerváltás úgy történt, ahogy történt. De nem szabad elfelejteni, hogy Magyarország volt az első. Az akkori pártvezető Grósz és Fejti legélesebben ellene volt a temetésnek. A mai napig indokoltnak tartom ezt a megfontoltságot és politikai óvatosságot, mert nem volt érdekünk a helyzet kiélezése. A Cég jelentései szerint az előkészületeket kettősség jellemezte. A családtagok, hozzátartozók, valamint a TIB a kegyeleti jellegre, a gyászra helyezte a hangsúlyt. Az ellenzék - elsősorban az SZDSZ és a Fidesz - kezdetektől fogva hangsúlyozta, hogy a temetést elsősorban politikai eseményként kezeli, és domináns volt a törekvés a hatalomellenes demonstráció szervezésére. Hosszas alku és kölcsönös kompromisszumok során alakult ki a rendezvény végső formája. Az 1986 óta politikai menekültként Angliában tartózkodó Krassó György hazatérése és fellépése gondot okozott. Ő hatalomátvételt sürgetett, nyomban kiírandó választást, röpcédulát is készíttetett, állítólag húszezer példányban. Június 15-én bejelentette: amennyiben nem kap lehetőséget a búcsúbeszédre, politikai demonstrációt szervez a Hősök terén. Mark Palmer amerikai nagykövet szerelte le. Vajon ebben a feszült helyzetben a temetési beszédeket a politika próbálta-e cenzúrázni, vagy ezt rábízta a TIB-re? Pozsgay Imre - pb-tag, államminiszter, ma egyetemi tanár - szerint rábízta: - Németh Miklóssal együtt tárgyaltunk Vásárhelyivel, Hegedűs B. Andrással és talán Litván Györggyel. Mi előadtuk, hogy a kormány képviselni szeretné magát a temetésen. Azóta tudom, hogy a Fidesz tiltakozott ellene. A párt részéről Grósz nagyon akarta a cenzúrát .Állambiztonsági javaslatral azon vitatkoztunk, hogy a Londonból hazatért Krassó György ne mondjon beszédet, mert senki sem sejtette, hogy a bomba Orbán zsebében van. Pedig a Cég jelentette: „Orbán Viktor meglepetéserejű beszéd elmondására készül. Ki kíván térni arra, hogy az áldozatok és a gyilkosok közötti elhatárolás még mindig nem következetes.” - A beszédet mindenki beadta - mondja Litván György. - Nem cenzúráztuk, de összehangoltuk. Tartalmi kifogás egyedül Orbán Viktor beszédével kapcsolatban volt. Részben, mert élesen vetette fel a szovjet csapatok kivonulását, de az idő őt igazolta, ezáltal lett a beszéd híressé. A másik részlet, hogy durván kimondta: Nagy Imre és hívei öt koporsójához nincs közük, ezek nem az ő halottaik. Visszaemlékezésem szerint mi nem láttuk a beszédet, pedig ő is leadta, a kezemben volt, és sajnálom, hogy az Oral History Archívumban nem találtunk rá. Orbán szerint mi csak a beszéd hosszát vitattuk. Erre nem emlékszem. Vitánk után mintha szordínósabb lett volna az elhatárolódás. Orbán: „El kell mondanom, hogy a szervezők nem állítottak cenzort... Litván György... megkérdezte, mit fogok mondani. Mondtam, ezt csak egyszer lehet előadni, ha most itt elmondom, akkor az holnap nem fog ülni... Bízzon meg bennem. Akkor csak annyit kérdezett, milyen hosszú a beszédem. Mondtam neki, hogy hét oldal. Azt válaszolta, hogy arról szó sem lehet. Mindenkinek öt perce van, s ez két oldalt jelent...” A temetés előtti találkozón Orbán Viktor vagy felolvasta nekünk a beszédét, vagy Litván és az én kezemben volt a szöveg - idézi fel Kende Péter történész. - A szovjet csapatkivonásról a fejünket vakargatva beszélgettünk. Feltűnő volt, hogy ez az ifjú ember harciasabb, mint nagy élettapasztalatú, netán börtönviselt, idősebb szónoktársai. A temetés Orbán Viktor: „Elbizonytalanodtam, mivel elég nehezen írok, különösen beszédeket. Felhívtam Kövér Lacit, aki azt válaszolta... ő nem fog még egyszer korrepetálni... Hazamentem Agárdra, mivel a családom akkor ott volt édesapámék hétvégi házában... Kaptam vacsorát, ittam egy felest, aztán nekiültem átgyúrni azt a két oldalt. Hajnali három körül fejezhettem be... Amikor végeztem..., felszedelőzködtem, s indultam vissza a vonattal... Gárdonyig kellett gyalogolnom..., ami legalább három-négy kilométer... Felvonatoztam Pestre... Megmutattam a szöveget Gyurgyák Jánosnak, a Századvég főszerkesztőjének, aki imád textusokkal bíbelődni. Ő stilizálta a szöveget, és kisebb módosításokat is javasolt.” A fellépés előtt a szónoknak még vásárolnia kellett egy fekete nadrágot. Ennek a szára hosszú volt, amit egy kollégista társa hajtott fel neki. Fekete zakó, fekete nadrág, nyitott gallérú fehér ing, és az alacsony, szakállas, hosszú hajú fiú a kigombolt ingnyakat nem hajtotta ki. Van egy bizarr emlékem Orbán Orbán Viktor: Ebben a történetben benne van, hogyan sodródik egy magamfajta fiatal a figyelem középpontjába Szeplőtelen - összegyűjtve. Cikksorozatunk és az írások születésének körülményeit felvillantó bevezető megtalálható honlapunk archív anyagai között: www.nepszabadsag.hu. A Szeplőtelen fogantatás című könyv a héten jelent meg.