Népszabadság, 2005. december (63. évfolyam, 281-306. szám)

2005-12-09 / 288. szám

NÉPSZABADSÁG MAGYARORSZÁG - ÁLLÁSPONT Megingás a pártingatlanvitában Mégsem szűnik meg az ingyenes használat? Kormánypárti javaslat megvon­ná a pártoktól az ingyenes in­gatlanhasználatot. Kínos hely­zet állhat elő, ha a javaslatot nem vonják vissza. Munkatársainktól „További egyeztetések szükségességére hivatkozva” elnapolhatják, magyarul jegelhetik a pártok ingyenes ingatlan­­használati jogát megszüntető javaslat zárószavazását a parlamentben - ezt valószínűsítik parlamenti forrásaink azt követően, hogy kiderült: nem egy­formán járnának jól. Molnár Gyula (MSZP) és Böhm András (SZDSZ) indítványáról van szó, amely - sokak fájdalmára - kárta­lanítás nélkül venné el a pártok ingat­lanjait, hacsak piaci áron nem bérlik vissza ezeket az államtól. Legfeljebb ti­zenöt éves törlesztéssel akár meg is vá­sárolhatnák a sok százmilliós épülete­ket. A javaslatról felszólaló híján nem folyt plenáris vita, módosító indítvá­nyok sem születtek. Már csak a záró­­szavazás van hátra. - Olyan típusú ügy ez, amelyről pártközi konszenzusra van szükség -nyilatkozta az előterjesztő Bőhm And­rás, azt valószínűsítve: az idén már nem lesz törvény. - Hogy lesz-e szava­zás? A kérdés nyitott - érzékeltette az ügy kényes voltát Hankó Faragó Mik­lós igazságügyi államtitkár. A javaslat tologatásának (amit a házbizottság tegnapi ülésének bere­kesztése is előrevetít) egyik oka, hogy felmerült: a pártokat az államnak kár­talanítania kell az ingyenes használat jogának megvonásáért. Ezt már a szo­cialisták sem támogatták egységesen. A másik ok: a szavazás előtt az igazság­ügyi tárcának a kormány nevében (!) kellene nyilatkoznia a kormánypárti javaslatról, amit azonban a jelek sze­rint nem támogat. Az alkotmányügyi bizottság előtt legalábbis az igazság­ügyi tárca illetékese alkotmányossági problémákat jelzett. A bizottság aján­lásában is ez olvasható: az Országgyű­lésbe a jövőben bejutó új pártoknak nem lenne lehetőségük kedvezményes hitellel megvásárolni ingatlant, ezáltal hátrányba kerülhetnének a jelenlegi országgyűlési pártokkal szemben. E logikát megfordítva: a parlamentből esetleg kieső pártok helyzetén segít­hetne, ha már most „bebetonozhat­nák”, vagyis megvehetnék az ingatlan­jaikat (ez az ajánlásban nem szerepel). Nem mintha a biztos bejutó nagy pár­tok számára nem jelenthetne nagyobb biztonságot, ha a tulajdonukba kerül­nének a pártszékházak. Mint emléke­zetes, az egykori vagyon jogfolytonos­ságából származó MSZP-s „iroda­előnyt” a Fidesz-kormány 2000-ben igyekezett letörni. A KDNP a XII. kerületi Nagy Jenő utcában kapott székházat ■ A 2000-ben elfogadott rendelkezések szerint az a párt kaphat székházat - il­letve más ingatlant - ingyenes használatba a Kincstári Vagyoni Igazgatóságtól, amelyik parlamenti frakciót tud alakítani. Az akkori parlamenti pártok közötti megoszlás (kerekítve) a következő arányt mutatta: MSZP 4000, FKGP és KDNP 3700-3700, MDF és SZDSZ 2700-2700, Fidesz 1000, MIÉP 158 négyzetméter. Összesen 30 darab, legfeljebb ötezer négyzetméter összterületű, irodai célú in­gatlan jár: tíz Budapesten, húsz pedig vidéken. Összesen tehát több mint 30 ezer négyzetméternyi, vagyis több milliárd forint értékű ingatlanról van szó. Ezeknek a felét kincstári rendelkezésben tartják, s a pártok ezekből igényelhetnek. Megemlékeztek a salgótarjáni sortűz áldozatairól Tudósítónktól Salgótarján az áldozatok mellett áll, és nem felejt - fogalmazott Puszta Béla, a város szocialista polgármestere­­ az 1956. december 8-i sortűz áldozataira emlékezve - fogalmazott a polgármes­ter, hozzátéve, hogy a „gyűlölet váltó­gazdasága csak pusztuláshoz vezethet”. Élnek még a szabadságharcosok és azok is, akik vérbe fojtották a forradal­mat. Mindenkinek önmagával kell el­számolnia azzal, amit tett, és ha szük­séges, magának kell azt jóvátennie - mondta a salgótarjáni sortűz áldozata­ira emlékező tegnapi megemlékezésen Juhász Attila, a Politikai Foglyok Or­szágos Szövetségének Nógrád megyei elnöke. Emlékeztetett arra, hogy Sal­gótarjánban 131 ember halt meg. A 49 évvel ezelőtti sortűz helyén pártok és civil szervezetek képviselői helyezték el a megemlékezés virágait. Sólyom László köztársasági elnök ne­vében Turi Sándor, a Köztársasági El­nöki Hivatal helyettes vezetője koszo­­rúzta meg az emlékművet. A katolikus templomban gyászmisét tartottak. Az esti fáklyás felvonuláson Pokorni Zoltán, a Fidesz alelnöke hangsúlyozta: azért kell emlékeznünk, hogy senki se mentegethesse többé a vétkeseket, senki se mosdathassa fe­hérre a bűnös hatalmat, mert aki ezt teszi, elnéző lesz a jelen és a jövő bűnei iránt is. Tisztelgés a terror áldozatainak emléke előtt Gyurcsány sajtópert vesztett Fittelina-ügyben Hírösszefoglalónk Első fokon elutasította a Fővárosi Bí­róság Gyurcsány Ferenc miniszterel­nök sajtó-helyreigazítási keresetét, amelyben a Magyar Nemzet elma­rasztalását kérte. A kormányfő két szeptemberi írás miatt perelte be a napilapot, ame­lyekben - egyik nyilatkozata cáfolata­ként - azt írták: a jegyző szerint a kormányfő Fittelina Kft.-je semmifé­le kérelmet nem terjesztett elő az ak­kori Gyurcsány-villa melletti állítóla­gos irodaberuházással kapcsolatban, vagyis „Gyurcsány Ferenc hazudott”. A bíróság szerint ez utóbbi megállapí­tás csupán vélemény, és Gyurcsány nem nevezett meg céget, holott lett volna rá lehetősége, hogy egyértelmű­vé tegye a helyzetet. A bíróság szerint a Magyar Nemzet következtetése „nem volt ellentétes a véleményalkotás elemi szabályaival”. Batiz András kormányszóvivő sze­rint viszont a bíróság ezzel nem mi­nősítette a Magyar Nemzet alaptalan közlésének tartalmát. (Mint azt a Népszabadság koráb­ban megírta: nem a Fittelina, hanem az Altus Rt. nyújtott be vételi ajánla­tot különböző ingatlanokra azzal a céllal, hogy az Altus irodaházát fel­építhessék. Miután ez meghiúsult, az ingatlanhasznosításra alapított Fittelina Kft. megszűnt - laptársunk ennek alapján fiktív működést vélel­mezett.) 2005. DECEMBER 9­, PÉNTEK 3 Gödörbe HASZÁN ZOLTÁN M­eg kell mondjam, hogy amatőr zenésznek jobb a szerző úr, mint alelnöknek.­­ Köszönöm szépen a dicséretet. Ez a kedélyes csevely a Magyar Rádió Reggeli Krónikájában tegnap hangzott el. A tréfálkozó riporter a főnökével, Hollós János alelnök­­kel, egyben a hírműsort felügyelő főszerkesztővel készített interjút. Nem akármilyen apropó kellett, hogy ráálljon a beszélgetésre. Az pe­dig nem más volt, mint hogy megjelent az otthoni muzsikálásból szü­letett lemeze. Történt persze más is a rádióban, arról viszont nem kérdezték Hol­lóst, ő maga meg nem mondta. Azért én írnék arról is. A lemezbemuta­tó előtt nem sokkal kiderült ugyanis, hogy a korábban Kondor Katalin jobbkezeként emlegetett Hollós János kibújt a volt elnök asszony árnyé­kából. Az ideiglenes utód ugyanis a másik átmeneti alelnökkel, Göblyös Istvánnal együtt nagy titokban - és megfelelő hivatkozási alapot találva - lényegében eltávolítja az intézményből Kondor korábbi bizalmi embe­reit. Igaz, nemcsak őket érinti a nyugdíjazás vagy átszervezés, de közü­lük szinte mindenkit. Arra lehetett számítani, ami indokolt is, hogy nagy tisztogatás követ­kezik Kondor után. Arra már nem, hogy az új elnököt meg sem várva ezt éppen a korábbi harcostárs, Hollós János teszi meg, beszállva a terület újraosztásába. Nem tudni, mi válthatta ki azt a megvilágosodást, hogy az addigi ve­zetőtársak időskorú, a nyugdíjuk mellé még bért is felvevő kollégák. Ám ennek az asszónak a megvívásával - ha lehet - még bonyolultabb lett a helyzet. Mert elnöke jó ideje nincs a Magyar Rádiónak, és nem is való­színű, hogy a közeljövőben lesz, bár még ebben a hónapban próbálnak negyedszer pajzsra emelni valakit. Jelöltjük van az MSZP-seknek is, a fideszeseknek is. Nem ugyanaz a személy. Vélhetően marad tehát az ide­iglenes vezetés. Azaz Hollós és Göblyös, akik viszont most elvesztették a támogatóikat az exlex állapotban őket szigorú kontroll alatt tartó kura­tóriumi elnökségben. Nem mintha Kondor volt asztaltársaságának nyugdíjba oszlatása nagy szomorúságot okozott volna a rádiókuratóri­umban ülő kormánypárti tagok - és a mögöttük álló delegálók - köré­ben. De ettől még nem ölelik keblükre az elmúlt négy évet az intéz­ményben nemhogy végigasszisztáló, hanem keményen végigdolgozó Hollósékat. Az eddig a Hollóst védő fideszes kurátorok a csíny miatt vi­szont megorroltak rá. Lesz tehát egy olyan vezető páros, amelyikben nem bízik senki. Más viszont nincs helyettük, csak várhatóan egy újabb, immár ötödik pályá­zat, hogy várják szeretettel a jelentkezőket az elnöki székbe. Eközben a korábban hiány nélkül fenntartott intézmény a működésképtelenség határa felé menetel. A Magyar Rádió épülete előtt jókora gödör tátong. Kár beleépíteni a tervezett mélygarázst. Éppen elférne benne maga az intézmény. Hősbűn FÜZES OSZKÁR M­ég honvédelem, felszabadítás vagy jogos önvédelem sem indokol­ja - nem is menti -, hogy valaki háborús és emberiség elleni bű­nöket kövessen el. Egy mondatban ennyi az érvelés Ante Gotovina per­be fogása mellett, és ép erkölcsi érzékkel nem is vitatható. Ha valóban történtek ilyen bűncselekmények Horvátország függetlenségi háborújá­ban, akkor valószínűsíthető, hogy a tábornok döntéshozói, parancsnoki felelősséget visel miattuk. Igen, mennyire, esetleg nem - a bíróság majd eldönti, végre eldöntheti. És ez jó. Még akkor is, ha Gotovina hívei - majdnem minden horvát­­ hős ha­zafit lát a tábornokban. Aki eleinte a szerb túlerővel szemben állt helyt, majd horvát túlerőt kovácsolt a krajinai szerbek ellen. És aki ebben egyértelmű, bár közvetett amerikai támogatást is élvezett, ahogy ke­vésbé egyértelmű, de közvetlen támogatást is kapott más nyugati ha­talmaktól is. Gotovina alighanem meghökkent, amikor ráébredt: most tényleg számon kérik rajta azokat a „túlkapásokat”, amelyeket serege elkövetett szerb polgári lakosok ellen. - Hát már ez is számít!? - mondhatta döbbenten a francia idegenlégióban edződött zsoldos, akit Párizs azért képezett ki és fizetett, hogy ne törődjön ilyen apróságokkal­­ Afrikában. Na de ez itt Európa. A jelek szerint itt már nem lehet büntetlenül „polgárháborúzni” azaz háborúzni polgárok ellen. Igaz, a volt Jugoszlá­viában szinte az összes múlt évtizedbeli harci cselekmény olyan volt, hogy fegyveresek „harcoltak” civilek vagy kevésbé fegyveresek ellen. És aki éppen győzött, az a sajátjai szemében éppen hőssé emelkedett, lehe­tett bár köztörvényes vagy akár tömeggyilkos bűnöző amúgy. Többnyi­re: mind a kettő. A kilencvenes években a szerb, a horvát, a bosnyák és a koszovói albán „nehézfiúk” zöme katonai mundérba, állami-titkos­szolgálati beosztásba, különféle hivatali rangokba emelkedhetett, a „ha­za” nevében. Aztán némelyikük meghalt, mások bíróság elé kerültek, megint mások szökésben vannak, és néhányan, igen kevesen, tisztes polgárrá vedlettek. Hogy kivel mi történt, az világpolitikai fordulatok­tól, klánviszályoktól és alig követhető belpolitikai fordulatok véletlenje­itől függött. Hárman lettek jelképes figurává. Radovan Karadzsics és Ratko Mladics a boszniai szerbek közül, Ante Gotovina a horvátok közül. Ők azok, akiket a világ főbűnösnek titulál, akik Hágába fogásához kőke­mény politikai tétek fűződnek. Gotovina miatt a horvátok uniós csatla­kozási tárgyalása késlekedett, Karadzsicsék miatt Szerbia egész politikai jövője, egy kicsit államiságának mértéke is billeg. Ez érthető ugyan, de nem biztos, hogy jó. Persze ép erkölcsi érzékkel mind a hármuknak bíró előtt a helye. Enélkül se rend, se béke sose lesz a Balkánon, igazságot kell szolgáltatni. De vajon igazságos-e ennyire függővé tenni két (három, négy, öt) országot három személytől? Másfe­lől: ha végre elfogják őket, akkor majd teljes igazság lesz szolgáltatva? Akkor világosan kiderül, hogy ki, mikor, miért hagyta hősködni ezeket az embereket, akik egyébként hivatalos titulusokat, rendjeleket viseltek, és rendre kezet fogtak különféle világnagyságokkal, akik csak később je­lezték, hogy már bűn, amit korábban is bűnnek kellett volna nevezni. Mladics másfél éven keresztül lövethette a szarajevói lakóházakat, mire „rászóltak”. Gotovipát másfél éven át készítették fel a Krajina visszafog­lalására, és további négy év kellett, hogy „rászóljanak”. Nem lehet (világ)politikai tévedéseket és mulasztásokat utólag kijaví­tani persze. És nagyon helyes, hogy e tévesztések legdurvább eszközeit, a legvadabb „túlkapókat” jogerősen sufniba zárják. Még helyesebb, hogy a normális Európa vonzereje olyan nagy, hogy európaivá készteti még az erőszakos nacionalizmusból keservesen józanodó balkániakat is. De a legjobb lesz (az lesz majd „Európa”), ha Hága láttán a következő hősje­löltek idejében meggondolják, mire jogosítja, és mire nem jogosítja őket a „nemzetvédelem”. A hősbűn is bűn.

Next