Népszabadság, 2005. december (63. évfolyam, 281-306. szám)
2005-12-09 / 288. szám
NÉPSZABADSÁG MAGYARORSZÁG - ÁLLÁSPONT Megingás a pártingatlanvitában Mégsem szűnik meg az ingyenes használat? Kormánypárti javaslat megvonná a pártoktól az ingyenes ingatlanhasználatot. Kínos helyzet állhat elő, ha a javaslatot nem vonják vissza. Munkatársainktól „További egyeztetések szükségességére hivatkozva” elnapolhatják, magyarul jegelhetik a pártok ingyenes ingatlanhasználati jogát megszüntető javaslat zárószavazását a parlamentben - ezt valószínűsítik parlamenti forrásaink azt követően, hogy kiderült: nem egyformán járnának jól. Molnár Gyula (MSZP) és Böhm András (SZDSZ) indítványáról van szó, amely - sokak fájdalmára - kártalanítás nélkül venné el a pártok ingatlanjait, hacsak piaci áron nem bérlik vissza ezeket az államtól. Legfeljebb tizenöt éves törlesztéssel akár meg is vásárolhatnák a sok százmilliós épületeket. A javaslatról felszólaló híján nem folyt plenáris vita, módosító indítványok sem születtek. Már csak a zárószavazás van hátra. - Olyan típusú ügy ez, amelyről pártközi konszenzusra van szükség -nyilatkozta az előterjesztő Bőhm András, azt valószínűsítve: az idén már nem lesz törvény. - Hogy lesz-e szavazás? A kérdés nyitott - érzékeltette az ügy kényes voltát Hankó Faragó Miklós igazságügyi államtitkár. A javaslat tologatásának (amit a házbizottság tegnapi ülésének berekesztése is előrevetít) egyik oka, hogy felmerült: a pártokat az államnak kártalanítania kell az ingyenes használat jogának megvonásáért. Ezt már a szocialisták sem támogatták egységesen. A másik ok: a szavazás előtt az igazságügyi tárcának a kormány nevében (!) kellene nyilatkoznia a kormánypárti javaslatról, amit azonban a jelek szerint nem támogat. Az alkotmányügyi bizottság előtt legalábbis az igazságügyi tárca illetékese alkotmányossági problémákat jelzett. A bizottság ajánlásában is ez olvasható: az Országgyűlésbe a jövőben bejutó új pártoknak nem lenne lehetőségük kedvezményes hitellel megvásárolni ingatlant, ezáltal hátrányba kerülhetnének a jelenlegi országgyűlési pártokkal szemben. E logikát megfordítva: a parlamentből esetleg kieső pártok helyzetén segíthetne, ha már most „bebetonozhatnák”, vagyis megvehetnék az ingatlanjaikat (ez az ajánlásban nem szerepel). Nem mintha a biztos bejutó nagy pártok számára nem jelenthetne nagyobb biztonságot, ha a tulajdonukba kerülnének a pártszékházak. Mint emlékezetes, az egykori vagyon jogfolytonosságából származó MSZP-s „irodaelőnyt” a Fidesz-kormány 2000-ben igyekezett letörni. A KDNP a XII. kerületi Nagy Jenő utcában kapott székházat ■ A 2000-ben elfogadott rendelkezések szerint az a párt kaphat székházat - illetve más ingatlant - ingyenes használatba a Kincstári Vagyoni Igazgatóságtól, amelyik parlamenti frakciót tud alakítani. Az akkori parlamenti pártok közötti megoszlás (kerekítve) a következő arányt mutatta: MSZP 4000, FKGP és KDNP 3700-3700, MDF és SZDSZ 2700-2700, Fidesz 1000, MIÉP 158 négyzetméter. Összesen 30 darab, legfeljebb ötezer négyzetméter összterületű, irodai célú ingatlan jár: tíz Budapesten, húsz pedig vidéken. Összesen tehát több mint 30 ezer négyzetméternyi, vagyis több milliárd forint értékű ingatlanról van szó. Ezeknek a felét kincstári rendelkezésben tartják, s a pártok ezekből igényelhetnek. Megemlékeztek a salgótarjáni sortűz áldozatairól Tudósítónktól Salgótarján az áldozatok mellett áll, és nem felejt - fogalmazott Puszta Béla, a város szocialista polgármestere az 1956. december 8-i sortűz áldozataira emlékezve - fogalmazott a polgármester, hozzátéve, hogy a „gyűlölet váltógazdasága csak pusztuláshoz vezethet”. Élnek még a szabadságharcosok és azok is, akik vérbe fojtották a forradalmat. Mindenkinek önmagával kell elszámolnia azzal, amit tett, és ha szükséges, magának kell azt jóvátennie - mondta a salgótarjáni sortűz áldozataira emlékező tegnapi megemlékezésen Juhász Attila, a Politikai Foglyok Országos Szövetségének Nógrád megyei elnöke. Emlékeztetett arra, hogy Salgótarjánban 131 ember halt meg. A 49 évvel ezelőtti sortűz helyén pártok és civil szervezetek képviselői helyezték el a megemlékezés virágait. Sólyom László köztársasági elnök nevében Turi Sándor, a Köztársasági Elnöki Hivatal helyettes vezetője koszorúzta meg az emlékművet. A katolikus templomban gyászmisét tartottak. Az esti fáklyás felvonuláson Pokorni Zoltán, a Fidesz alelnöke hangsúlyozta: azért kell emlékeznünk, hogy senki se mentegethesse többé a vétkeseket, senki se mosdathassa fehérre a bűnös hatalmat, mert aki ezt teszi, elnéző lesz a jelen és a jövő bűnei iránt is. Tisztelgés a terror áldozatainak emléke előtt Gyurcsány sajtópert vesztett Fittelina-ügyben Hírösszefoglalónk Első fokon elutasította a Fővárosi Bíróság Gyurcsány Ferenc miniszterelnök sajtó-helyreigazítási keresetét, amelyben a Magyar Nemzet elmarasztalását kérte. A kormányfő két szeptemberi írás miatt perelte be a napilapot, amelyekben - egyik nyilatkozata cáfolataként - azt írták: a jegyző szerint a kormányfő Fittelina Kft.-je semmiféle kérelmet nem terjesztett elő az akkori Gyurcsány-villa melletti állítólagos irodaberuházással kapcsolatban, vagyis „Gyurcsány Ferenc hazudott”. A bíróság szerint ez utóbbi megállapítás csupán vélemény, és Gyurcsány nem nevezett meg céget, holott lett volna rá lehetősége, hogy egyértelművé tegye a helyzetet. A bíróság szerint a Magyar Nemzet következtetése „nem volt ellentétes a véleményalkotás elemi szabályaival”. Batiz András kormányszóvivő szerint viszont a bíróság ezzel nem minősítette a Magyar Nemzet alaptalan közlésének tartalmát. (Mint azt a Népszabadság korábban megírta: nem a Fittelina, hanem az Altus Rt. nyújtott be vételi ajánlatot különböző ingatlanokra azzal a céllal, hogy az Altus irodaházát felépíthessék. Miután ez meghiúsult, az ingatlanhasznosításra alapított Fittelina Kft. megszűnt - laptársunk ennek alapján fiktív működést vélelmezett.) 2005. DECEMBER 9, PÉNTEK 3 Gödörbe HASZÁN ZOLTÁN Meg kell mondjam, hogy amatőr zenésznek jobb a szerző úr, mint alelnöknek. Köszönöm szépen a dicséretet. Ez a kedélyes csevely a Magyar Rádió Reggeli Krónikájában tegnap hangzott el. A tréfálkozó riporter a főnökével, Hollós János alelnökkel, egyben a hírműsort felügyelő főszerkesztővel készített interjút. Nem akármilyen apropó kellett, hogy ráálljon a beszélgetésre. Az pedig nem más volt, mint hogy megjelent az otthoni muzsikálásból született lemeze. Történt persze más is a rádióban, arról viszont nem kérdezték Hollóst, ő maga meg nem mondta. Azért én írnék arról is. A lemezbemutató előtt nem sokkal kiderült ugyanis, hogy a korábban Kondor Katalin jobbkezeként emlegetett Hollós János kibújt a volt elnök asszony árnyékából. Az ideiglenes utód ugyanis a másik átmeneti alelnökkel, Göblyös Istvánnal együtt nagy titokban - és megfelelő hivatkozási alapot találva - lényegében eltávolítja az intézményből Kondor korábbi bizalmi embereit. Igaz, nemcsak őket érinti a nyugdíjazás vagy átszervezés, de közülük szinte mindenkit. Arra lehetett számítani, ami indokolt is, hogy nagy tisztogatás következik Kondor után. Arra már nem, hogy az új elnököt meg sem várva ezt éppen a korábbi harcostárs, Hollós János teszi meg, beszállva a terület újraosztásába. Nem tudni, mi válthatta ki azt a megvilágosodást, hogy az addigi vezetőtársak időskorú, a nyugdíjuk mellé még bért is felvevő kollégák. Ám ennek az asszónak a megvívásával - ha lehet - még bonyolultabb lett a helyzet. Mert elnöke jó ideje nincs a Magyar Rádiónak, és nem is valószínű, hogy a közeljövőben lesz, bár még ebben a hónapban próbálnak negyedszer pajzsra emelni valakit. Jelöltjük van az MSZP-seknek is, a fideszeseknek is. Nem ugyanaz a személy. Vélhetően marad tehát az ideiglenes vezetés. Azaz Hollós és Göblyös, akik viszont most elvesztették a támogatóikat az exlex állapotban őket szigorú kontroll alatt tartó kuratóriumi elnökségben. Nem mintha Kondor volt asztaltársaságának nyugdíjba oszlatása nagy szomorúságot okozott volna a rádiókuratóriumban ülő kormánypárti tagok - és a mögöttük álló delegálók - körében. De ettől még nem ölelik keblükre az elmúlt négy évet az intézményben nemhogy végigasszisztáló, hanem keményen végigdolgozó Hollósékat. Az eddig a Hollóst védő fideszes kurátorok a csíny miatt viszont megorroltak rá. Lesz tehát egy olyan vezető páros, amelyikben nem bízik senki. Más viszont nincs helyettük, csak várhatóan egy újabb, immár ötödik pályázat, hogy várják szeretettel a jelentkezőket az elnöki székbe. Eközben a korábban hiány nélkül fenntartott intézmény a működésképtelenség határa felé menetel. A Magyar Rádió épülete előtt jókora gödör tátong. Kár beleépíteni a tervezett mélygarázst. Éppen elférne benne maga az intézmény. Hősbűn FÜZES OSZKÁR Még honvédelem, felszabadítás vagy jogos önvédelem sem indokolja - nem is menti -, hogy valaki háborús és emberiség elleni bűnöket kövessen el. Egy mondatban ennyi az érvelés Ante Gotovina perbe fogása mellett, és ép erkölcsi érzékkel nem is vitatható. Ha valóban történtek ilyen bűncselekmények Horvátország függetlenségi háborújában, akkor valószínűsíthető, hogy a tábornok döntéshozói, parancsnoki felelősséget visel miattuk. Igen, mennyire, esetleg nem - a bíróság majd eldönti, végre eldöntheti. És ez jó. Még akkor is, ha Gotovina hívei - majdnem minden horvát hős hazafit lát a tábornokban. Aki eleinte a szerb túlerővel szemben állt helyt, majd horvát túlerőt kovácsolt a krajinai szerbek ellen. És aki ebben egyértelmű, bár közvetett amerikai támogatást is élvezett, ahogy kevésbé egyértelmű, de közvetlen támogatást is kapott más nyugati hatalmaktól is. Gotovina alighanem meghökkent, amikor ráébredt: most tényleg számon kérik rajta azokat a „túlkapásokat”, amelyeket serege elkövetett szerb polgári lakosok ellen. - Hát már ez is számít!? - mondhatta döbbenten a francia idegenlégióban edződött zsoldos, akit Párizs azért képezett ki és fizetett, hogy ne törődjön ilyen apróságokkal Afrikában. Na de ez itt Európa. A jelek szerint itt már nem lehet büntetlenül „polgárháborúzni” azaz háborúzni polgárok ellen. Igaz, a volt Jugoszláviában szinte az összes múlt évtizedbeli harci cselekmény olyan volt, hogy fegyveresek „harcoltak” civilek vagy kevésbé fegyveresek ellen. És aki éppen győzött, az a sajátjai szemében éppen hőssé emelkedett, lehetett bár köztörvényes vagy akár tömeggyilkos bűnöző amúgy. Többnyire: mind a kettő. A kilencvenes években a szerb, a horvát, a bosnyák és a koszovói albán „nehézfiúk” zöme katonai mundérba, állami-titkosszolgálati beosztásba, különféle hivatali rangokba emelkedhetett, a „haza” nevében. Aztán némelyikük meghalt, mások bíróság elé kerültek, megint mások szökésben vannak, és néhányan, igen kevesen, tisztes polgárrá vedlettek. Hogy kivel mi történt, az világpolitikai fordulatoktól, klánviszályoktól és alig követhető belpolitikai fordulatok véletlenjeitől függött. Hárman lettek jelképes figurává. Radovan Karadzsics és Ratko Mladics a boszniai szerbek közül, Ante Gotovina a horvátok közül. Ők azok, akiket a világ főbűnösnek titulál, akik Hágába fogásához kőkemény politikai tétek fűződnek. Gotovina miatt a horvátok uniós csatlakozási tárgyalása késlekedett, Karadzsicsék miatt Szerbia egész politikai jövője, egy kicsit államiságának mértéke is billeg. Ez érthető ugyan, de nem biztos, hogy jó. Persze ép erkölcsi érzékkel mind a hármuknak bíró előtt a helye. Enélkül se rend, se béke sose lesz a Balkánon, igazságot kell szolgáltatni. De vajon igazságos-e ennyire függővé tenni két (három, négy, öt) országot három személytől? Másfelől: ha végre elfogják őket, akkor majd teljes igazság lesz szolgáltatva? Akkor világosan kiderül, hogy ki, mikor, miért hagyta hősködni ezeket az embereket, akik egyébként hivatalos titulusokat, rendjeleket viseltek, és rendre kezet fogtak különféle világnagyságokkal, akik csak később jelezték, hogy már bűn, amit korábban is bűnnek kellett volna nevezni. Mladics másfél éven keresztül lövethette a szarajevói lakóházakat, mire „rászóltak”. Gotovipát másfél éven át készítették fel a Krajina visszafoglalására, és további négy év kellett, hogy „rászóljanak”. Nem lehet (világ)politikai tévedéseket és mulasztásokat utólag kijavítani persze. És nagyon helyes, hogy e tévesztések legdurvább eszközeit, a legvadabb „túlkapókat” jogerősen sufniba zárják. Még helyesebb, hogy a normális Európa vonzereje olyan nagy, hogy európaivá készteti még az erőszakos nacionalizmusból keservesen józanodó balkániakat is. De a legjobb lesz (az lesz majd „Európa”), ha Hága láttán a következő hősjelöltek idejében meggondolják, mire jogosítja, és mire nem jogosítja őket a „nemzetvédelem”. A hősbűn is bűn.