Népszabadság, 2006. január (64. évfolyam, 1-26. szám)

2006-01-21 / 18. szám

16 • 2006. JANUÁR 21., SZOMBAT • NÉPSZABADSÁG Extra/Média A Média oldalt szerkeszti: Haszán Zoltán e-mail: haszanz@nepszabadsag.hu Tételezzük fel, hogy sok pénzünk van. Sőt, annál is több: végre nem kell nézni azt a sok nullát az álomté­vék áraiban. De épp itt kezdődik a baj. Melyik le­gyen a befutó: a hívogató folyadékkristályos, a puc­cos plazma, a régimódi képcsöves vagy a felemás projektoros? Utánajártunk. Papp Sándor Zsigmond Mielőtt belevágunk a dzsungel­be, érdemes kijelölni a fő csa­pásirányt. Már az elején illendő tisztázni például, hogy a készü­léket alapvetően tévézéshez használjuk majd, vagy egy házi­­mozi-rendszer részeként kép­zeljük el. Utóbbi esetében ugyanis máris megszabadulunk két szemponttól: nem lesz per­döntő a készülék hangsugárzó­jának minősége - az sem baj, ha nincs is - vagy a tévécsatornák vétele, viszont nagyobb hang­súlyt kap a kép mérete és minő­sége. Ugyanakkor azt se felejt­sük el, hogy a tévé nem pusztán berendezési tárgy, hanem az élettér része, így annak helyét - főként, ha nagyobb típusról van szó - érdemes szakemberrel ki­jelölni. - Ahogy a fürdőszobai boj­lert vagy gázkonvektort sem te­hetjük bárhová, s főként nem hozzáértő segítség nélkül, úgy a tévének sem mindegy, hova ke­rül - avat bele máris a minőségi tévézés egyik alapvető szem­pontjába Matuska József, a hazi­­mozi.hu szerkesztője, vásárlói körútunk tanácsadója. Vásárolni ne menjünk üres kézzel. Egy olyan DVD-korong­­gal szerelkezzünk fel, amelynek tartalmát jól ismerjük, így könnyen meg tudjuk ítélni, hogy a kiválasztott készülékek képesek-e az általunk látni kí­vánt színek és képrészletek elő­állítására. A boltokban látható csalogató és szemkápráztató té­vék ugyanis legtöbbször előre felvett képeket sugároznak, s így a képminőség megtévesztő lehet. Kisebb szakboltokban rendszerint megengedik, hogy ezt a kis tesztet elvégezzük, a nagyobb üzletek elzárkózhat­nak ettől. A régimódi képcsöves tévé mellett nem csupán jelenlegi nézőbarát ára (ezt az árfekvést az LCD vagy a plazma várható­an öt év múlva éri el), hanem képminősége is szól. Érdemes tudni, hogy a ma még státus­­szimbólumnak tartott plazma­tévé legújabb generációi már majdnem olyan jó képminősé­get produkálnak, mint a némi­képp lesajnált képcsövesek. Ám (fizikai) határaik nagyon is be­határoltak. A nálunk kapható legnagyobb, 81 centiméter kép­­átlójú (ebből valójában 76 cm látható) készülékek többnyire 55 cm mélységűek, azaz kellő­képpen nagy helyet foglalnak el. Ennél nagyobb méret eseté­ben már komoly logisztikai problémákkal szembesülhetne a vevő, s talán azt is nehezen le­hetne eldönteni: a szoba van a tévében, vagy a tévé a szobá­ban. Aki tehát a méretek bűv­körében él, az máris a lapképer­nyős piacon találja magát. Itt pedig egyelőre két technológia között kell választani: folyadék­­kristályos (LCD - Liquid Crystal Display) vagy plazma­tévé. E tekintetben a méret az első útbaigazító: 94 cm alatt (s főként a legkeresettebb 82 cen­tis képernyőméretben) az LCD egyeduralkodó, 94-107 cm ese­tében már egymással verseng a két technológia, ennél fentebb, 160 cm-ig viszont inkább csak plazmát találunk. - Nincs az a plazma, amit ne égetnék be negyedóra alatt - te­szi le egyértelműen a garast az LCD mellett Csáki Marcell el­adó. Ez némileg érthető is, hi­szen a Sony szakboltja inkább ez utóbbiban utazik, figyelmez­tet szakértőnk. Majd hozzáte­szi: extrém használat esetén (ha hosszabb ideig „nézünk” egy fe­hér hátterű kimerevített képet) valóban felléphet ilyen jellegű hiba. Ám ez a megszokott mű­sorképeknél nem fordulhat elő. Ráadásul a technológia gyer­mekbetegségének számító hi­bát az új generációk már speci­ális áramkörökkel védik ki: a sokáig egy helyben lévő kép­részleteket is észrevehetetlenül „mozgatni” tudják. Tehát a csa­tornák változatlan helyen lévő logói vagy a korhatáros karikák sem égnek bele a képernyőbe, még akkor sem, ha valaki kizá­rólag csak egy egyetlen adót néz. Az LCD egyébként első pil­lantásra le tud venni a lábunk­ról: fényereje kiváló, a kép tűéles, és részletgazdagsága is nagyon meggyőző. A plazmá­nál is laposabb, falra akasztha­tó, a luxus leheletét árasztja. Ám ennek is vannak árnyolda­lai. Az LCD képpontjai (pixel­­jei) csak lassabban képesek rea­gálni az elektronika által ki­adott parancsokra. Vagyis egy gyorsabb wimbledoni szerva esetében nem a labdát, hanem csak egy sárga csíkot láthatunk. De a kontrasztos képek elmosó­dása, elkenődése minden gyors képváltás esetén megfigyelhe­tő, legyen az focimeccs, akció­film, vagy csak egy sötét háttér előtt elfutó fehér felirat. Ezt az anomáliát egy képcsöves tévé még víz alatt sem lenne képes A boltokban látható csalo­gató és szemkápráztató té­vék ugyanis legtöbbször előre felvett képeket sugá­roznak, s így a képminőség megtévesztő lehet. Saját DVD-vel végezhetünk tesztet, de többnyire csak kisebb szakboltokban­ produkálni, nem mintha érde­mes lenne ott kipróbálni. További hátrányokra derül fény a magunkkal hozott DVD- korong bevetésénél: az LCD fe­ketéje ugyanis nem igazán fe­kete, ráadásul, ha a készülék nincs rendesen beállítva, a sö­­tétebb részek árnyalatai egybe­folynak. A plazma viszont át­megy a vizsgán, itt már kivehe­tők a sötétben álldogáló alakok is. Tükrözés tekintetében vi­szont ismét az LCD a nyerő. Akit ugyanis bosszant, hogy éj­jelente a sötétebb képek esetén látja a mögötte, lámpafényben olvasó feleségét vagy az épp ki­nyíló ajtó vág éles sávot a kép­ernyőre, az mindenképpen LCD-t vegyen. Mindez a készü­léket kikapcsolva könnyen leel­lenőrizhető, alig kivehető, matt foltokban látjuk viszont önma­gunkat. A plazma és a képcsö­ves tévé e tekintetben nem ve­szi fel a versenyt, de az otthoni fényviszonyok akkurátus beál­lításával ez nagymértékben csökkenthető. Igaz, életünk párját is átküldhetjük a másik szobába. - Egyetlen érv szól az LCD mellett - józanít ki minket Gálffy Csaba, a Panasonic szak­üzlet eladója, ahol természete­sen a plazmák uralkodnak. - Az LCD kevesebbet fogyaszt. A plazma a lehengerlő mére­te mellett plasztikusabb, lá­­gyabb képével férkőzhet a szí­vünkbe. Hosszú távon a szemet sem fárasztja úgy, mint az LCD keményebb, élénkebb képei. A sötét háttér előtt gyorsan moz­gó világos képrészleteknek ugyan itt is van egy kis után­­húzása, de jóval kisebb mérték­ben. Élettartam szempontjából viszont mindkét technológia verhetetlen: hatvanezer órát bírnak ki, ami 24 órás tévénézés esetén is hét évet venne igény­be. Már aki bírná szemmel. Ha nem ragaszkodunk a vé­kony, falra akasztható model­lekhez, úgy érdemes fontolóra venni egy korszerű projektoros tévé megvételét. Képernyőmé­ret és ár viszonyában jelenleg ezek a modellek a befutók, itt lehet a legolcsóbban nagyobb képmérethez jutni. A 127 cm-es például már félmillió forintért is elérhető, mely összegért egyébként csak 81 centis LCD-t vehetnénk. A bennük lévő vetí­tő lámpájának élettartama szak­értőnk szerint 6-8 ezer óra. Hátránya, hogy a lámpa cseréje alkalmanként 60-80 ezer forint­ba is kerülhet, viszont 3-4 csere sem megy még a minőség rová­sára. További hátránya a hely­igénye, illetve­­ ezt a boltban azon melegében ki is próbáljuk hogy nem pont szemből néz­ve némileg csökken a kép fény­ereje. Itt tehát fontos lehet, hogy ki foglalja el a legjobb té­vénéző helyeket a szobában. És hogy a politika se marad­jon ki, Matuska József elárulja, hogy ezek a képet digitálisan előállító készülékek kevésbé to­lerálják a jelenlegi analóg mű­sorszórás jellegzetes hibáit. Az antennán vagy kábelen keresz­tül érkező adásjel zavarait, a szellemképet és a különféle képzajokat még inkább „látha­tóvá” teszik, ezért is panaszkod­nak sokan az internetes fóru­mokon a méregdrága készülé­kekre, amelyek otthon már nem képesek a boltban látott hibát­lan minőséget hozni. Az analóg képhibáktól mentes digitális te­levíziózás nálunk viszont még csak kísérleti jelleggel működik, térnyerésükhöz médiatörvényt kellene módosítani. Ez pedig reménytelenül messzire vezet... Alkalomhoz a forma Az új technológiák még mindig nem tudták felülmúlni a lesajnált klasszikus tévék képminőségét Matuska József vásárlási tanácsa: ne hagyjuk magunkat elvarázsolni a boltban tapasztalható minőségtől Fotó: Reviczky Zsolt Ébredés után és a munkahe­lyünkön szeretünk rádiózni, de amint hazatérve kiszállunk az autóból, inkább a televíziót vá­lasztjuk. Ez szűrhető le a Szon­da Ipsos legfrissebb, novemberi felméréséből. A legtöbben a Slágerre han­golják a készüléket, majd a Da­nubius következik. Ugyanakkor a Krónika-effektus továbbra is él a magyar rádiózási szokások­ban, azaz délben sokan rutin­szerűen a Kossuthra hangolnak, ezzel - ha rövid időre is - piac­vezetővé válik a közszolgálat. A televíziókkal ellentétben a Ma­gyar Rádió nem szakadt le lát­ványosan a kereskedelmi adók­tól. Igaz, ezt főleg az idősebb hallgatóknak köszönheti. A hir­detők által preferált 18-49 éves korcsoportban a Kossuth a leg­jobb déli pillanataiban is csak harmadannyi hallgatót vonz, mint a Danubius. A legnagyobb konkuren­ciaharc Budapesten van, itt nyolc regionális rádiót is mér a Szonda. Ezek dobogósai: Roxy, Rádió 1, Sztár LM. Őket követik a zene helyett inkább a szövegre koncentráló adók: az Infó és a Klubrádió. Utóbbi Bolgár György délutáni műso­rával délután négy és hat kö­zött a regionális adók között átveszi a vezetést. Ez is főként az idősebb hallgatóknak kö­szönhető. (H. Z.) Él még a Krónika-effektus J < 4

Next