Népszabadság, 2006. január (64. évfolyam, 1-26. szám)
2006-01-21 / 18. szám
16 • 2006. JANUÁR 21., SZOMBAT • NÉPSZABADSÁG Extra/Média A Média oldalt szerkeszti: Haszán Zoltán e-mail: haszanz@nepszabadsag.hu Tételezzük fel, hogy sok pénzünk van. Sőt, annál is több: végre nem kell nézni azt a sok nullát az álomtévék áraiban. De épp itt kezdődik a baj. Melyik legyen a befutó: a hívogató folyadékkristályos, a puccos plazma, a régimódi képcsöves vagy a felemás projektoros? Utánajártunk. Papp Sándor Zsigmond Mielőtt belevágunk a dzsungelbe, érdemes kijelölni a fő csapásirányt. Már az elején illendő tisztázni például, hogy a készüléket alapvetően tévézéshez használjuk majd, vagy egy házimozi-rendszer részeként képzeljük el. Utóbbi esetében ugyanis máris megszabadulunk két szemponttól: nem lesz perdöntő a készülék hangsugárzójának minősége - az sem baj, ha nincs is - vagy a tévécsatornák vétele, viszont nagyobb hangsúlyt kap a kép mérete és minősége. Ugyanakkor azt se felejtsük el, hogy a tévé nem pusztán berendezési tárgy, hanem az élettér része, így annak helyét - főként, ha nagyobb típusról van szó - érdemes szakemberrel kijelölni. - Ahogy a fürdőszobai bojlert vagy gázkonvektort sem tehetjük bárhová, s főként nem hozzáértő segítség nélkül, úgy a tévének sem mindegy, hova kerül - avat bele máris a minőségi tévézés egyik alapvető szempontjába Matuska József, a hazimozi.hu szerkesztője, vásárlói körútunk tanácsadója. Vásárolni ne menjünk üres kézzel. Egy olyan DVD-koronggal szerelkezzünk fel, amelynek tartalmát jól ismerjük, így könnyen meg tudjuk ítélni, hogy a kiválasztott készülékek képesek-e az általunk látni kívánt színek és képrészletek előállítására. A boltokban látható csalogató és szemkápráztató tévék ugyanis legtöbbször előre felvett képeket sugároznak, s így a képminőség megtévesztő lehet. Kisebb szakboltokban rendszerint megengedik, hogy ezt a kis tesztet elvégezzük, a nagyobb üzletek elzárkózhatnak ettől. A régimódi képcsöves tévé mellett nem csupán jelenlegi nézőbarát ára (ezt az árfekvést az LCD vagy a plazma várhatóan öt év múlva éri el), hanem képminősége is szól. Érdemes tudni, hogy a ma még státusszimbólumnak tartott plazmatévé legújabb generációi már majdnem olyan jó képminőséget produkálnak, mint a némiképp lesajnált képcsövesek. Ám (fizikai) határaik nagyon is behatároltak. A nálunk kapható legnagyobb, 81 centiméter képátlójú (ebből valójában 76 cm látható) készülékek többnyire 55 cm mélységűek, azaz kellőképpen nagy helyet foglalnak el. Ennél nagyobb méret esetében már komoly logisztikai problémákkal szembesülhetne a vevő, s talán azt is nehezen lehetne eldönteni: a szoba van a tévében, vagy a tévé a szobában. Aki tehát a méretek bűvkörében él, az máris a lapképernyős piacon találja magát. Itt pedig egyelőre két technológia között kell választani: folyadékkristályos (LCD - Liquid Crystal Display) vagy plazmatévé. E tekintetben a méret az első útbaigazító: 94 cm alatt (s főként a legkeresettebb 82 centis képernyőméretben) az LCD egyeduralkodó, 94-107 cm esetében már egymással verseng a két technológia, ennél fentebb, 160 cm-ig viszont inkább csak plazmát találunk. - Nincs az a plazma, amit ne égetnék be negyedóra alatt - teszi le egyértelműen a garast az LCD mellett Csáki Marcell eladó. Ez némileg érthető is, hiszen a Sony szakboltja inkább ez utóbbiban utazik, figyelmeztet szakértőnk. Majd hozzáteszi: extrém használat esetén (ha hosszabb ideig „nézünk” egy fehér hátterű kimerevített képet) valóban felléphet ilyen jellegű hiba. Ám ez a megszokott műsorképeknél nem fordulhat elő. Ráadásul a technológia gyermekbetegségének számító hibát az új generációk már speciális áramkörökkel védik ki: a sokáig egy helyben lévő képrészleteket is észrevehetetlenül „mozgatni” tudják. Tehát a csatornák változatlan helyen lévő logói vagy a korhatáros karikák sem égnek bele a képernyőbe, még akkor sem, ha valaki kizárólag csak egy egyetlen adót néz. Az LCD egyébként első pillantásra le tud venni a lábunkról: fényereje kiváló, a kép tűéles, és részletgazdagsága is nagyon meggyőző. A plazmánál is laposabb, falra akasztható, a luxus leheletét árasztja. Ám ennek is vannak árnyoldalai. Az LCD képpontjai (pixeljei) csak lassabban képesek reagálni az elektronika által kiadott parancsokra. Vagyis egy gyorsabb wimbledoni szerva esetében nem a labdát, hanem csak egy sárga csíkot láthatunk. De a kontrasztos képek elmosódása, elkenődése minden gyors képváltás esetén megfigyelhető, legyen az focimeccs, akciófilm, vagy csak egy sötét háttér előtt elfutó fehér felirat. Ezt az anomáliát egy képcsöves tévé még víz alatt sem lenne képes A boltokban látható csalogató és szemkápráztató tévék ugyanis legtöbbször előre felvett képeket sugároznak, s így a képminőség megtévesztő lehet. Saját DVD-vel végezhetünk tesztet, de többnyire csak kisebb szakboltokban produkálni, nem mintha érdemes lenne ott kipróbálni. További hátrányokra derül fény a magunkkal hozott DVD- korong bevetésénél: az LCD feketéje ugyanis nem igazán fekete, ráadásul, ha a készülék nincs rendesen beállítva, a sötétebb részek árnyalatai egybefolynak. A plazma viszont átmegy a vizsgán, itt már kivehetők a sötétben álldogáló alakok is. Tükrözés tekintetében viszont ismét az LCD a nyerő. Akit ugyanis bosszant, hogy éjjelente a sötétebb képek esetén látja a mögötte, lámpafényben olvasó feleségét vagy az épp kinyíló ajtó vág éles sávot a képernyőre, az mindenképpen LCD-t vegyen. Mindez a készüléket kikapcsolva könnyen leellenőrizhető, alig kivehető, matt foltokban látjuk viszont önmagunkat. A plazma és a képcsöves tévé e tekintetben nem veszi fel a versenyt, de az otthoni fényviszonyok akkurátus beállításával ez nagymértékben csökkenthető. Igaz, életünk párját is átküldhetjük a másik szobába. - Egyetlen érv szól az LCD mellett - józanít ki minket Gálffy Csaba, a Panasonic szaküzlet eladója, ahol természetesen a plazmák uralkodnak. - Az LCD kevesebbet fogyaszt. A plazma a lehengerlő mérete mellett plasztikusabb, lágyabb képével férkőzhet a szívünkbe. Hosszú távon a szemet sem fárasztja úgy, mint az LCD keményebb, élénkebb képei. A sötét háttér előtt gyorsan mozgó világos képrészleteknek ugyan itt is van egy kis utánhúzása, de jóval kisebb mértékben. Élettartam szempontjából viszont mindkét technológia verhetetlen: hatvanezer órát bírnak ki, ami 24 órás tévénézés esetén is hét évet venne igénybe. Már aki bírná szemmel. Ha nem ragaszkodunk a vékony, falra akasztható modellekhez, úgy érdemes fontolóra venni egy korszerű projektoros tévé megvételét. Képernyőméret és ár viszonyában jelenleg ezek a modellek a befutók, itt lehet a legolcsóbban nagyobb képmérethez jutni. A 127 cm-es például már félmillió forintért is elérhető, mely összegért egyébként csak 81 centis LCD-t vehetnénk. A bennük lévő vetítő lámpájának élettartama szakértőnk szerint 6-8 ezer óra. Hátránya, hogy a lámpa cseréje alkalmanként 60-80 ezer forintba is kerülhet, viszont 3-4 csere sem megy még a minőség rovására. További hátránya a helyigénye, illetve ezt a boltban azon melegében ki is próbáljuk hogy nem pont szemből nézve némileg csökken a kép fényereje. Itt tehát fontos lehet, hogy ki foglalja el a legjobb tévénéző helyeket a szobában. És hogy a politika se maradjon ki, Matuska József elárulja, hogy ezek a képet digitálisan előállító készülékek kevésbé tolerálják a jelenlegi analóg műsorszórás jellegzetes hibáit. Az antennán vagy kábelen keresztül érkező adásjel zavarait, a szellemképet és a különféle képzajokat még inkább „láthatóvá” teszik, ezért is panaszkodnak sokan az internetes fórumokon a méregdrága készülékekre, amelyek otthon már nem képesek a boltban látott hibátlan minőséget hozni. Az analóg képhibáktól mentes digitális televíziózás nálunk viszont még csak kísérleti jelleggel működik, térnyerésükhöz médiatörvényt kellene módosítani. Ez pedig reménytelenül messzire vezet... Alkalomhoz a forma Az új technológiák még mindig nem tudták felülmúlni a lesajnált klasszikus tévék képminőségét Matuska József vásárlási tanácsa: ne hagyjuk magunkat elvarázsolni a boltban tapasztalható minőségtől Fotó: Reviczky Zsolt Ébredés után és a munkahelyünkön szeretünk rádiózni, de amint hazatérve kiszállunk az autóból, inkább a televíziót választjuk. Ez szűrhető le a Szonda Ipsos legfrissebb, novemberi felméréséből. A legtöbben a Slágerre hangolják a készüléket, majd a Danubius következik. Ugyanakkor a Krónika-effektus továbbra is él a magyar rádiózási szokásokban, azaz délben sokan rutinszerűen a Kossuthra hangolnak, ezzel - ha rövid időre is - piacvezetővé válik a közszolgálat. A televíziókkal ellentétben a Magyar Rádió nem szakadt le látványosan a kereskedelmi adóktól. Igaz, ezt főleg az idősebb hallgatóknak köszönheti. A hirdetők által preferált 18-49 éves korcsoportban a Kossuth a legjobb déli pillanataiban is csak harmadannyi hallgatót vonz, mint a Danubius. A legnagyobb konkurenciaharc Budapesten van, itt nyolc regionális rádiót is mér a Szonda. Ezek dobogósai: Roxy, Rádió 1, Sztár LM. Őket követik a zene helyett inkább a szövegre koncentráló adók: az Infó és a Klubrádió. Utóbbi Bolgár György délutáni műsorával délután négy és hat között a regionális adók között átveszi a vezetést. Ez is főként az idősebb hallgatóknak köszönhető. (H. Z.) Él még a Krónika-effektus J < 4