Népszabadság, 2006. január (64. évfolyam, 1-26. szám)
2006-01-28 / 24. szám
18 • 2006. JANUÁR 28., SZOMBAT • NÉPSZABADSÁG Е [UNK]Т [UNK] m w шт, # m M RÖVIDEN A cseh köztévé nullszaldós Nullszaldós a cseh közszolgálati televízió. A tévé átszámítva 41,7 milliárd forintból működtetett három 24 órán keresztül sugárzó csatornát, a téli olimpiára időzítve indul még egy sportcsatorna is. Csehországban a közmédiumok nem kapnak állami költségvetési pénzt, az előfizetői díjakból és a reklámbevételekből tartják fenn magukat. A Magyar Televízió idén 30 milliárd forintból gazdálkodik, Rudi Zoltán elnök szerint 50-70 milliárdra lenne szükség. (MTI) Médiatörvény a Médiamixben Megjelent a Médiamix című folyóirat 2006. januári száma. A lapban egyebek között az alábbi cikkeket olvashatjuk: Sanghaji sajtószemle egy sajtkukac szemével - Joseph Pulitzer üzenete - A thaiföldi paradicsom budoárjában - Európai megoldások egy hazai médiatörvényhez - Megszületett a konszenzus - Pokol Béla és Szente Péter különvéleménye - A szoftver a kép, a hardware a gép - Gábor György vallásfilozófus - Az internet az első számú hírforrás - Hol blogoljunk? (Munkatársunktól) Reklám vagy társadalmi felelősségvállalás A médiahatósághoz fordult a Magyar Public Relations Szövetség annak érdekében, hogy vonja vissza az RTL Klub hétmillió forintos büntetését. A szankciót azért rótta ki az ORTT a kereskedelmi tévére, mert a kisebbségekkel és hátrányos helyzetűekkel foglalkozó újságíróknak pályázatot kiíró Hégető Honorka Alapítványról szóló beszámoló végén elhangzott: az elismerésosztás fő támogatója a Pannon GSM. Ez az ORTT szerint bújtatott reklám, a PR-Szövetség szerint viszont ez téves megítélés. Nyugat-Európában már elterjed, uniós direktíva is foglalkozik a különböző vállalatok úgynevezett társadalmi felelősségvállalásával. Ennek egyik szelete, hogy a cégek felvállalnák a társadalom számára fontos célok támogatását. A média ennek terjesztésében fontos szerepet játszhat. A szövetség erről szívesen egyeztetne a hatósággal. (Munkatársunktól) Távol-keleti Videoton tévék Mintegy tízéves szünet után ismét lehet Videoton tévét kapni az üzletekben, amelyek azonban nem Magyarországon, hanem a távol-keleten készülnek. A Videoton Holding Rt. egy stratégiai együttműködés keretében átadta a márkanév használatát a HQ Elektronic Hungarynek, a szervizhátteret ugyanakkor biztosítja a készülékekhez. (Napi Gazdaság) 4 A Média oldalt szerkeszti: Haszán Zoltán e-mail: haszanz@nepszabadsag.hu Kikerültek a reklámpikszisből A kereskedelmi tévék nem számolnak az ötven év felettiekkel - A sok fiatal, szép arc unalmas lehet Miért van az, hogy a hirdetők, így a kereskedelmi tévék is csupán a 18-49 éves korosztályt célozzák meg, úgy téve, mintha ötvenen felül „nem is lenne élet”? Holott hárommillió emberről van szó, éppen azokról, akik a legtöbbet tévéznek. Pogonyi Lajos Csak nézik, de nem nekik és nem róluk szólnak. Az ötven év felettiek naponta majdnem hat órát televízióznak. Csakhogy a kereskedelmi tévék a 18-49 éves korosztály tévézési szokásait mérik, erre kíváncsiak ugyanis a hirdetők. Akik reklámjaikban a legritkábban szerepeltetnek nyugdíjasokat. Magyarországon minden harmadik ember elmúlt ötvenéves. A szintén korosodó Európában kezdenek rájönni arra, hogy a reklámcégeknek is foglalkozniuk kell ezzel a korosztállyal. - Alapvetően három oka van az ötven felettiek háttérbe szorításának - mondja Erdélyi Zsolt, reklám- és marketingszakértő. A reklámkampányokat nagyon komoly piackutatások előzik meg. Ezekből pedig az derül ki, hogy a 18-49 közötti korosztály sokkal dinamikusabban és fókuszáltabban fogyaszt, mint az ennél idősebbek. Az ötven felettiek másféle fogyasztói attitűddel rendelkeznek, ami azt jelenti, hogy szükséglet szerint vásárolnak és nem veszik figyelembe a reklámimpulzus erejét - mondja Erdélyi. Nem trendkövetők, azaz nem mindig a legmodernebbet veszik. Ha mondjuk valakinek CD-lejátszóra van szüksége, akkor a negyvenöt év felettiek általában az ár-érték arányt veszik figyelembe. Vagyis: „az adott CD-lejátszó ugyan ronda, de sokkal olcsóbb a többinél, tehát inkább azt veszem meg”. A tehetősebb, nagyobb vásárlóerővel rendelkező, ötven feletti fogyasztók már nem trendkövetők, pontosabban csak a saját trendjüket követik. Ez a korosztály márkahű. A második ok a korosztályonként eltérő médiafogyasztási szokásokban keresendő. „Ha nekem, mint reklámembernek márkát kellene hirdetnem úgy, hogy az az ötven alattiaknak és az idősebbeknek is jó legyen, akkor én a előbbit választanám, mert a márkámnak rövid, középsőt hosszú távon is jobbat tesz, ha gyors, pergő, korszerű dolgot csinálok” - vallja Erdélyi. A negyvenöt felettiek kevésbé fogékonyak az ugrabugra, „csiribiri” dolgokra. „Hirdetnék én nekik is, de nem férnek bele a márka-policymba, brand image-embe” - mondja a szakember. Természetesen vannak helyzetek, néhány telefonszolgáltató küzd is ezzel, hogy legyen a nagyinak is mobilja. Emiatt egészen bizarr reklámok születnek ugyanabban a trendi fazonban. A nagyik ezekben a reklámokban mindig alárendelt szerepet játszanak. A harmadik ok: az idősebbek mutogatása általában az emocionális elemet jelenti egy reklámban. A nagymama és a nagypapa szereti az unokát. Összejönnek a fiaikkal a ház előtt a padon, és elmondják nekik a nagy bölcsességeket. A leveskockát vagy levesport gyakran a nagymama oldja fel forró vízben, mert létezik egy olyan kulturális előkép, mint a nagyi főztje, lekvárja, palacsintája stb., ami legitimál bizonyos dolgokat. Bizarr dolog, amikor Magyarországon egy nyolcvan négyzetméteres konyhában kedd délután egy órakor egy hattagú, háromgenerációs család együtt ebédel otthon és herendi tányérból, remek evőeszközökkel tasakos levest kanalazgat. És a nagymamán pedig az látszik, hogy épp most jött haza a Közel-Kelet kincsei túráról vagy a spanyol múzeumi körútról. Amikor az idősebbeket mutatják a reklámokban, akkor rendszerint karakterek jelennek meg. Amikor Tony Curtis például reklámfiguraként magyar borturisztikai hirdetésekben szerepelt, akkor őt a „sztársága”, hírneve, az ismertsége és a fittsége miatt használták. Ilyenkor nem lehet egy lepukkant, vatelinbe burkolózó nénit mutogatni. A reklámokat fiatalok írják, és senki nem tudja magáról elképzelni, hogy milyen lesz öregkorában. Kevés olyan specifikus termék van, amely idősebbeknek szól. Vannak, persze olyan termékek, például a gyógyszerek, ahová „még beférnek” az idősebbek. A lényeg az, hogy szép embereket kell mutatni. Van, persze ma már néhány olyan nyugat-európai reklám, amelyben megközelítik az életszerűséget, vagyis nem szép, hanem átlagos arcú embereket mutatnak, és ettől a reklám is hitelesebbé válik. Piaci megfontolások állnak a mögött, hogy csak nagyon kevés reklámfilm szól az ötven feletti korosztályoknak mondja Gellért Emese, a kampányok tervezésével és megvalósításával foglalkozó Grey nemzetközi reklámügynökség kreatívigazgatója. Szerinte a helyzet változhat: ahogy egyre több középkorú és idősebb fogyasztó lesz Magyarországon is, egyre kevésbé feledkeznek majd el a reklámfilmek megrendelői ezekről a korcsoportokról. Ma ugyanis leginkább a gyógyhatású készítményeket vagy gyógyszereket, fájdalomcsillapítókat reklámozzák számukra, és hátfájós nagymama alakja például a reklámfilmen jóval fiatalabbnak tűnik. A nagymamák valóban toposzjelleggel szerepelnek a hirdetésekben. A reklámok idősebb szereplőinek ma általában megmagyaráznak valamit, esetleg a család megkövesedett alakjaiként jelennek meg, akik csak nehezen haladnak a korral. Vannak olyan kampányok is, amelyekben idősebb szereplők is előfordulnak, mégis a fiatalabbaknak szólnak, például ilyenek a Vodafone reklámjai. Arra is van példa, hogy „megcélzott” nagyszüleik másodlagos fogyasztók, vagyis nem vásárolják, hanem, mondjuk ajándékba kapják az adott terméket. Nálunk is egyre inkább meg fog változni az a trend, hogy csak szép arcú fiatalok szerepelnek a reklámfilmekben. Egyre unalmasabbak lesznek, és egyre kevésbé lehet majd megkülönböztetni egymástól a reklámokat, ha mindegyikben fiatal vagy annak tűnő, mosolygó és szép emberek hirdetnek valamit. Szükség van érdekes, izgalmas arcokra is. Nagyon leegyszerűsítve: egy reklámfilmben sokkal fontosabb lesz az, hogy valaki érdekes, izgalmas legyen, mint az életkor vagy a szépség. Hirdetési idill és a valóságFotó: Kovalovszky Dániel Egy klasszikus vicces Sas István-reklám a nyolcvanas évekből. Termálsótól feldobott nyugdíjasok Gergely Edit Rokonszenvhullámot vált ki Romániában az a szinkronellenes akció, amelyet a Disney és Hanna & Barbera rajzfilmfigurák „anyanyelvének” megmentéséért indítottak www.savetweety.lx.ro egy román város, Bákó középiskolásai. A Mentsétek meg Tweetyt (magyarul Csőrikét) ügyben a kultúr- és oktatási minisztériumokhoz, valamint a Cartoon Network tévécsatornához címzett petíció leszögezi: az angol nyelv tanulásában rendkívüli hátrányt okoz, ha a rajzfilmhősök nem „eredeti” nyelvükön, hanem románul szólalnak meg. A nyelvpedagógiai érvek mellett a fordítás gyatra minőségét is az Angliában bejegyzett csatorna szemére vetik. A húszezer aláíró között immár erdélyi magyarok, román és magyar sajtosok neve is sorjázik. Romániában a filmek és rajzfilmek feliratozásának hagyománya van. A szinkron bevezetésére éppen a rajzfilmekkel tett a szakma elsőként kísérletet. Az aláírók többsége saját példájával tanúsítja: a Cartoon rajzfilmjeiből tanult meg angolul. A szinkron továbbá hamis, „megöli a fílinget”: odaveszik zamat, humor, és rajzfilmhős-identitás. Ám olyan kétkedőkkel is beszéltünk, akik - nyugat-erdélyiek lévén - a „pompás magyarországi szinkronon” szocializálódva Eddie Murphyt is csak „magyarul” tartják „igazinak”. A kultuszminisztérium az Országos Audiovizuális Tanácshoz (CNA) irányította a tiltakozókat. Az oktatási tárca még nem válaszolt. Gáspárik Attila, a CNA médiafelügyelet alelnöke jelezte: londoni bejegyzésű cégről lévén szó, csak közvetítő szerepet vállaltak. A gyatra fordítás miatt viszont a gyerekek védelmében egy éve már megkereste a Cartoont. Amelynek képviselő ugyanakkor jelezte: a konkurencia áskálódását sejti az akció mögött. Bukarest, 2006. január Médiacica felfalja az English-kanárit? Mentsétek meg! к