Népszabadság, 2006. január (64. évfolyam, 1-26. szám)
2006-01-31 / 26. szám
Nomentana: az ügyészség a hatáskört keresi Nagy B. György Az ügyészség egyelőre azt vizsgálja, van-e hatásköre ahhoz, hogy vizsgálatot indítson a Magyar Nemzet által megszellőztetett Nomentana-ügyben - mondta tegnap a legfőbb ügyész az Országgyűlésben. Polt Péter a fideszes Répássy Róbert kérdésére válaszolt, aki azt firtatta, milyen jogszabályokat sért, hogy Gyurcsány Ferenc 1993 és 1995 között a Nomentana Kft. ügyvezető igazgatójaként lépett föl, noha a Nomentana Bt. kft.-vé alakulásának bejegyzését a cégbíróság elutasította. Répássy arra is kíváncsi: törvényesen működik-e az a cég, amelyiknek egyik tagja nem létezik; törvényes-e, ha nem létező cég használja az adóazonosító számát; ha valaki egy nem létező társaság nevében jár el. - A képviselői beadványt törvényességi kérelemnek tekintik - mondta Polt Péter -, s most informálódnak, mit kezdhet vele az ügyészség. A többi kérdésre általánosságban azt válaszolta: ha egy átalakuló társaság bejegyzését elutasítják, azt a cégformát meg kell szüntetni, s a társaság a régi formában működhet tovább. A kormányfő egyébként két pert indít, és kártérítést kér a Magyar Nemzet Nomentana-ügyben közzétett valótlan állításai miatt. Polt Péter nem bocsátkozott konkrétumok taglalásába Fotó: Szabó Barnabás Kirúgták az APEH-ből az adatnézegetőt A legsúlyosabb büntetést, hivatalvesztést rótt ki az adóhivatal arra az alkalmazottjára, aki tavaly megnézte Gyurcsány Ferenc miniszterelnök korábbi cége, a Fittelina Kft. adatait - tudtuk meg az APEH-nél. Ez az elbocsátás mellett azt is jelenti, hogy három évig nem alkalmazhatja közigazgatási szerv. A jogtalan adatnézegetés gyanúját négy hónapja, éppen azon a napon hozta nyilvánosságra az APEH, amikor a miniszterelnöknek meg kellett jelennie a vagyongyarapodását vizsgáló bizottság előtt. Az eljárást szinte azonnal fel kellett függeszteni, mivel a jogtalan adatkezeléssel gyanúsított dolgozó táppénzre ment. Csak januárban sikerült őt meghallgatni. Úgy tudjuk, nem bizonyított, hogy visszaélt a tudomására jutott adatokkal (a Magyar Nemzet épp ebben az időszakban tette közzé a Fittelináról szóló cikkeit), miként azt sem sikerült igazolni, hogy az adatokról másolatot készített. Információink szerint az ügyben két hete döntött a fegyelmi tanács, pontosan az azt megelőző napon, hogy a kormányfő részt vett az APEH évindító értekezletén, ami egybeesett a kampány kezdetével. Az ülést követő sajtótájékoztatón a miniszterelnök leszögezte: az APEH nem tárgya a politikai vetélkedésnek. Az adóhivatal legalább száz lekérdezési ügyben indított már fegyelmi eljárást azóta, hogy Simicska Lajos korábbi elnök bevezette a naplózási rendszert, de ezt megelőzően csupán egy esetben hozta nyilvánosságra a jogosulatlan adatkezelést. Király László György előző elnök vezetése alatt látott napvilágot, hogy Simicska Lajos volt tanácsadója, Gubuznai Zoltán 1999-ben csaknem kétszáz cég, illetve magánszemély adatait nézte meg. (D. N.) Gémesi és Sisák mégis „hármas jelölt” Tegnap eldőlt, hogy Fidesz- KDNP-MDF-jelölt lesz a választásokon Gémesi György és Sisák Imre. A megállapodást Semjén Zsolt, a KDNP elnöke és Hock Zoltán, a fórum elnökhelyettese írta alá. Gémesi Gödöllőn, Sisák pedig Pásztón száll ringbe a mandátumért. Úgy tudjuk, ha nem tudnák megszerezni a mandátumot, a töredék szavazatok fele-fele arányban oszlanak meg a Fidesz-KDNP-, illetve az MDF-lista között. Semjén Zsolt azt mondta: mindig az volt a cél, hogy az MDF, a Fidesz és a KDNP között minél szorosabb együttműködés legyen. Arra a kérdésre, hogy Dávid Ibolya MDF-elnök általában éles kritikával fordul a Fidesz felé, úgy válaszolt: reméli, hogy e téren változás lesz, hiszen az ilyen megjegyzések most már az MDF saját jelöltjeinek a pozícióját is rontanák. Hock Zoltán megjegyezte: az MDF elnöke nem érzelmi alapon fogalmaz meg bírálatot a Fidesszel szemben, hanem konkrét javaslatok kapcsán. Egy rádióműsorban tett kijelentéséről, hogy nem zárja ki a koalíciót az MSZP-vel, Hock azt mondta: a fórum önállóan készül a választásokra, és a programok mentén köt majd együttműködést. Érdeklődésünkre az elnökhelyettes elmondta: Dávid Ibolya nem volt ott azon az elnökségi ülésen, amelyen jóváhagyták Gémesi és Sisák úgynevezett „hármas jelölését”, de a pártelnök tudott a döntésről. (Cs. I.) Gémesi György Sisák Imre Jogsértően titkolóznak a revizorok Haszán Zoltán „A közpénzek elköltésének átláthatósága az információszabadság célja és értelme, amely nélkül nem lehet sikeres a korrupció elleni küzdelem”. Egyebek között ezzel az üzenettel hívta fel Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos tegnap a figyelmet arra, hogy a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi) megsérti a közérdekű adatok megismeréséhez való jogot. A Kehi - a kormány belső ellenőrzési szerve - rendszeresen vizsgálja a közpénzek felhasználását, ám ezek eredményéről a nyilvánosság legfeljebb akkor tud, ha az ellenőrök kormányzati utasításra a választások után az előző ciklus viselt dolgait szedik ízekre. 2001 januárban e sorok írója a Kehihez fordult, hogy megismerhesse a minisztériumi vezetők külföldi útjairól szóló jelentéseket. A kérést a hivatal elutasította. Ezért az adatvédelmi biztos volt a következő állomás. A repülőre ülő kormánytagok ügyében - majdnem öt év után - most született meg az ombudsman álláspontja. (A miniszteri utakról szóló jelentések legfontosabb részeit később nyilvánosságra hozták, az ugyanis a koalíciós végjátékban remekül felhasználható volt a világjáró Torgyán József és Szabadi Béla ellen.) Ezt összekötötte lapunknak azzal a 2004. szeptemberi megkeresésével, hogy a Kehi eltitkolta az orosz államadósság rendezéséről szóló 2003-as jelentését. A revizorok arra kerestek választ, hogy hol az a 62 millió dollár - vagyis mostani nemzeti banki árfolyamon 12 és fél milliárd forint -, amit Moszkva állítólag már törlesztett különféle magyar cégeknek, a költségvetésben azonban ez nem jelent meg. Péterfalvi kérésére az MTI tegnapi tudósítása szerint a Kehi elnöke elrendelte a szervezet szolgálatititok-köri jegyzékének felülvizsgálatát, s közölte, hogy a minisztériumi vezetők külföldi utazásaival kapcsolatos jelentések titokminősítésének érvényességi ideje lejárt - letelt az öt év -, és elrendelte az orosz államadósság rendezésével kapcsolatos vizsgálati jelentés titokminősítésének felülvizsgálatát. A felülvizsgálat végeredménye a választásokig erősen kétséges. 4 NÉPSZABADSÁG • 2006. JANUÁR 31., KEDD Magyarország 3 Érdemben megmutatkozott egy pártelnök a jobboldalról, aki meg van győződve a politika és az állam mindenhatóságáról, megváltó küldetéséről, s egy miniszterelnök balról, aki viszont azt próbálta bizonyítani, hogy képes és kész segíteni azoknak, akik maguk is ezt teszik. Hatalmitranszcendentális politikaértelmezés egyfelől, e világi társadalomszervezés baloldali ígérete másfelől. Ezek között érdemben és racionálisan lehet választani. Orbán, Gyurcsány: átértékelés • Nagy N. Péter Nincs ország a világon, amelynek választásait ne nyerné meg Orbán Viktor - ha hisznek neki. A Fidesz elnöke vasárnapi évértékelő beszélgetésében azt ígérte például, hogy mindenkinek munkája lesz, aki ezt akarja. Csak a luxuspolitizálással kell hozzá leszámolni. Nyugat-Európától az Egyesült Államokon át Japánig a világ legfejlettebb országai - nem elhanyagolható politikai kultúrával - próbálnak megküzdeni a munkanélküliséggel, de csak korlátozott eredményekkel. Kuba és tán Vietnam után mi viszont meg tudnánk oldani, ha jól szavazunk. Angliában vagy Németországban aligha állhatna ki valaki a politikai színpadra azzal, hogy majd ő rendbe teszi azt, amit eddig senki, mégpedig azzal, hogy több forrása és mozgástere lesz, ha kevesebb pénzt kér. Aki ilyet ígér, közönsége feltétel nélküli szeretetére apellál, amely feltételnélküliséget azonban a legtöbb helyen mindenféle más szempontok kizárnak. A javasolt megoldáshoz szükséges politikai-közösségi géniusz ráadásul kevéssé mutatkozott meg eddig az országban, de ettől még -szólításra várva - létezhet. Maga Orbán Viktor volt azonban az, aki e tekintetben bizonytalanná tehette hallgatóit, mert azt is mondta, hogy e vadkapitalista tülekedésben a magyarok elfelejtették, hogy nemcsak magukra, de egymásra is számíthatnak. A szolidaritás veszett el. A géniusz tehát elbitangolt. Mi, magyarok elfelejtünk szolidárisak lenni egymással. Ez szerencsére legalább annyira nem igaz, mint az, hogy mi lehetnénk azok, akik a világot megajándékozzák a teljes foglalkoztatottság elérésének titkával. Felmérések szerint például egy főre jutó adakozásban csak néhány angolszász ország előz meg bennünket. A többi pedig inkább a lélek dolga, s csak a nagy óvatossággal eljáró politikusoké. Hogy uniós utolsók lennénk, és az éhezés, illetve munkanélküliség réme gyötri az országot - mindez ismét csak a Fidesz vezetőjének szónoki fordulataként értékelhető. Amikor ő volt a miniszterelnök, valamiként egyik évről a másikra - az akkori beszéd szerint - nagyságrenddel csökkent a gyerekszegénység. Miközben egyébként a szociális kiadások nagyságrendje nem változott. Mostanra viszont - változatlan paraméterekkel - szerinte megint itt van a nyakunkon az éhezés. Hogy ki ette ki a csóró gyerekek kezéből a zsíros kenyeret, arról nem kaptunk adatot. Folytatva és már nehezebben járható vizekre evezve: Orbán szerint harminc százalékkal nőtt a gyógyszerek ára ebben a ciklusban, ami nem nélkülözi az igazság elemeit, csakhogy... Ha a 2002 nyarán forgalmazott gyógyszerek akkori árát hasonlítjuk össze a jelenlegivel, akkor egészen minimális az áremelkedés. Ám mivel egy sor új, a korábbinál jobb és drágább orvosságot is használunk, ezek valóban felvitték az árszínvonalat. De mi köze van ennek a kormányhoz, luxusbaloldalhoz, vagy a nénihez, akinek a hitelesség kedvéért oda kellett vinnie vasárnap a színpadra nyilván valóban nem könnyű életét? Megint egyszer,,mint Orbán mindahány évértékelőjén,,fel kell tehát adni a racionális alapállást ahhoz, hogy közelebb kerülhessünk a beszélő szándékaihoz, világához. Orbán ugyanis téren és időn kívül helyezi szereplőit és mondandóját, mint bármely jó prédikátor. Jóravaló embereket és bűnre csábító világot láttat, ahol az ördög most a vadkapitalizmus luxusbaloldali patájával kapál ki a bundája alól. Ebben a világban hirdeti a jóakaratú, egyszerű emberek állam vezette összefogását. A tér és idő dimenziójának kiiktatásával a hétköznapi ráció használata kicsinyes okoskodássá válhat. Nem véletlen az sem, hogy a beszédben - amiként a korábbi országjáró diskurzusokban - föl sem bukkannak a világ dolgai. Hiába van a történéseinkkel egy időben Davosban a kapitalizmus fóruma, párhuzamosan a Hugo Chávez vezette antikapitalista világgyűlés, erről semmit nem tudunk. Kiiktatódott az Irakban háborúzó Amerika, az Európai Unió, a máskor oly fontos nemzeti fejlesztési terv is, hiszen még az is időhöz köthető. Kiesett minden, ami nem rendelhető egy-egy mitikus fogalom, mint például munka és magyar szolidaritás alá. Ez utóbbinak viszont nagyon nehéz volna értelmet adni, hiszen a köztisztviselői alkalmazástól a ház- és földvásárlásig számtalan előnyünk van nekünk e hazában. Ami pedig ezen túl van, arról nehéz lenne azt mondani, hogy kevésbé volna protekcionizmus, mint inkább szolidaritás, de ez már megint csak ráció. Márpedig ezek a beszédek csakis az érzelmekre, a szeretetre apellálnak, amely a Fidesz első számú vezetőjének minden - és közönsége által viszonzott - gesztusa szerint járna. És amit az ország egy jelentős részétől meg is kap. Ha valaki mégis el szeretné keseríteni Orbánt, elárulná neki, hogy az általa mondottak folytathatók voltak másnap, Gyurcsány Ferenc parlamenti évnyitójában. A miniszterelnök - a magam ismeretei szerint - nem megtámadható adatokkal mondta el, mi történt ebben a ciklusban azért, hogy utak, kórházak, iskolák épüljenek, újuljanak, hogy az emberek többet keressenek stb. Tehát, hogy legyen munka, szolidaritás és minden, amiről Orbán szólt. És persze ebből még egy másodpercig sem következik, hogy Orbánnak - Kunczénak, Herényinek... - ne lehetne igaza, ha jobb minőségű életet szeretne itt látni. Gyurcsány azonban fogadta az orbáni szervát, a pörgetésre nyesett, érzelemre rációval, bajban lévő emberek felsorakoztatásával szemben sikeres civilek páholyba ültetett csapatával válaszolt. Idetartozik azonban, hogy nemcsak azért kell óvatosnak lennünk, mert választások következnek, hanem azért is, mert már voltak. Tudhatjuk, hogy például abból, amit később a Fidesz-kormány fontos újításai között ismerhettünk meg, még szinte semmi sem hangzott el az akkori választási kampányban, csak az, hogy polgári, meg tandíj és Bokros, ezek meg húzzanak el. Ugyanígy a 2002-es győztes szocialista csapatból sem sokan maradtak mára, ahogyan a Medgyessy-féle néhány nagy ívű változtatás és sok nagy csend politikája helyett is a száz gyors lépés következik mindenfelé, ahol kis mozdulattal is el lehet indítani valamit. Ha az eddigieket úgy összegzem, hogy a két nagy beszéd akár még össze is illeszthető, továbbá nem mondanak semmit arról, hogy mire számíthatunk akár egyik, akár a másik fél választási győzelme esetére - akkor nem mondok igazat. Mert ez legfeljebb szó szerinti értelmezés. Ezen túl és érdemben megmutatkozott azonban egy pártelnök a jobboldalról, aki meg van győződve a politika és az állam mindenhatóságáról, megváltó küldetéséről, s egy miniszterelnök balról, aki viszont azt próbálta bizonyítani, hogy képes és kész segíteni azoknak, akik maguk is ezt teszik. Hatalmitranszcendentális politikaértelmezés egyfelől, e világi társadalomszervezés baloldali ígérete másfelől. Ezek között érdemben és racionálisan lehet választani.