Népszabadság, 2006. január (64. évfolyam, 1-26. szám)

2006-01-31 / 26. szám

Nomentana: az ügyészség a hatáskört keresi Nagy B. György Az ügyészség egyelőre azt vizs­gálja, van-e hatásköre ahhoz, hogy vizsgálatot indítson a Magyar Nemzet által megszellőztetett Nomentana-ügyben - mondta teg­nap a legfőbb ügyész az Ország­­gyűlésben. Polt Péter a fideszes Répássy Róbert kérdésére vála­szolt, aki azt firtatta, milyen jog­szabályokat sért, hogy Gyurcsány Ferenc 1993 és 1995 között a Nomentana Kft. ügyvezető igaz­gatójaként lépett föl, noha a Nomentana Bt. kft.-vé alakulásá­nak bejegyzését a cégbíróság el­utasította. Répássy arra is kíván­csi: törvényesen működik-e az a cég, amelyiknek egyik tagja nem létezik; törvényes-e, ha nem léte­ző cég használja az adóazonosító számát; ha valaki egy nem létező társaság nevében jár el. - A képviselői beadványt tör­vényességi kérelemnek tekintik - mondta Polt Péter -, s most infor­málódnak, mit kezdhet vele az ügyészség. A többi kérdésre általánosságban azt válaszolta: ha egy átalakuló társaság bejegyzését elutasítják, azt a cégformát meg kell szüntetni, s a társaság a régi formában működhet tovább. A kormányfő egyébként két pert indít, és kártérítést kér a Ma­gyar Nemzet Nomentana-ügyben közzétett valótlan állításai miatt. Polt Péter nem bocsátkozott konkrétumok taglalásába Fotó: Szabó Barnabás Kirúgták az APEH-ből az adatnézegetőt A legsúlyosabb büntetést, hivatal­­vesztést rótt ki az adóhivatal arra az alkalmazottjára, aki tavaly meg­nézte Gyurcsány Ferenc miniszter­­elnök korábbi cége, a Fittelina Kft. adatait - tudtuk meg az APEH-nél. Ez az elbocsátás mellett azt is je­lenti, hogy három évig nem alkal­mazhatja közigazgatási szerv. A jogtalan adatnézegetés gya­núját négy hónapja, éppen azon a napon hozta nyilvánosságra az APEH, amikor a miniszterelnök­nek meg kellett jelennie a vagyon­gyarapodását vizsgáló bizottság előtt. Az eljárást szinte azonnal fel kellett függeszteni, mivel a jogta­lan adatkezeléssel gyanúsított dolgozó táppénzre ment. Csak ja­nuárban sikerült őt meghallgatni. Úgy tudjuk, nem bizonyított, hogy visszaélt a tudomására jutott ada­tokkal (a Magyar Nemzet épp eb­ben az időszakban tette közzé a­ Fittelináról szóló cikkeit), miként azt sem sikerült igazolni, hogy az adatokról másolatot készített. Információink szerint az ügy­ben két hete döntött a fegyelmi ta­nács, pontosan az azt megelőző napon, hogy a kormányfő részt vett az APEH évindító értekezle­tén, ami egybeesett a kampány kezdetével. Az ülést követő sajtó­tájékoztatón a miniszterelnök le­szögezte: az APEH nem tárgya a politikai vetélkedésnek. Az adóhivatal legalább száz le­kérdezési ügyben indított már fe­gyelmi eljárást azóta, hogy Si­­micska Lajos korábbi elnök beve­zette a naplózási rendszert, de ezt megelőzően csupán egy esetben hozta nyilvánosságra a jogosulat­lan adatkezelést. Király László György előző elnök vezetése alatt látott napvilágot, hogy Simicska Lajos volt tanácsadója, Gubuznai Zoltán 1999-ben csaknem kétszáz cég, illetve magánszemély adatait nézte meg. (D. N.) Gémesi és Sisák mégis „hármas jelölt” Tegnap eldőlt, hogy Fidesz- KDNP-MDF-jelölt lesz a választá­sokon Gémesi György és Sisák Im­re. A megállapodást Semjén Zsolt, a KDNP elnöke és Hock Zoltán, a fó­rum elnökhelyettese írta alá. Gé­mesi Gödöllőn, Sisák pedig Pász­­tón száll ringbe a mandátumért. Úgy tudjuk, ha nem tudnák meg­szerezni a mandátumot, a töredék szavazatok fele-fele arányban osz­lanak meg a Fidesz-KDNP-, illetve az MDF-lista között. Semjén Zsolt azt mondta: min­dig az volt a cél, hogy az MDF, a Fidesz és a KDNP között minél szorosabb együttműködés legyen. Arra a kérdésre, hogy Dávid Ibolya MDF-elnök általában éles kritikával fordul a Fidesz felé, úgy válaszolt: reméli, hogy e téren vál­tozás lesz, hiszen az ilyen meg­jegyzések most már az MDF saját jelöltjeinek a pozícióját is ronta­nák. Hock Zoltán megjegyezte: az MDF elnöke nem érzelmi alapon fogalmaz meg bírálatot a Fidesszel szemben, hanem konkrét javasla­tok kapcsán. Egy rádióműsorban tett kijelentéséről, hogy nem zárja ki a koalíciót az MSZP-vel, Hock azt mondta: a fórum önállóan ké­szül a választásokra, és a progra­mok mentén köt majd együttmű­ködést. Érdeklődésünkre az elnökhelyettes elmondta: Dávid Ibolya nem volt ott azon az elnök­ségi ülésen, amelyen jóváhagyták Gémesi és Sisák úgynevezett „hár­mas jelölését”, de a pártelnök tu­dott a döntésről. (Cs. I.) Gémesi György Sisák Imre Jogsértően titkolóznak a revizorok Haszán Zoltán „A közpénzek elköltésének átlát­hatósága az információszabadság célja és értelme, amely nélkül nem lehet sikeres a korrupció elleni küzdelem”. Egyebek között ezzel az üzenettel hívta fel Péterfalvi At­tila adatvédelmi biztos tegnap a figyelmet arra, hogy a Kormány­zati Ellenőrzési Hivatal (Kehi) megsérti a közérdekű adatok meg­ismeréséhez való jogot. A Kehi - a kormány belső el­lenőrzési szerve - rendszeresen vizsgálja a közpénzek felhasználá­sát, ám ezek eredményéről a nyil­vánosság legfeljebb akkor tud, ha az ellenőrök kormányzati utasí­tásra a választások után az előző ciklus viselt dolgait szedik ízekre. 2001 januárban e sorok írója a Kehihez fordult, hogy megismer­hesse a minisztériumi vezetők külföldi útjairól szóló jelentése­ket. A kérést a hivatal elutasította. Ezért az adatvédelmi biztos volt a következő állomás. A repülőre ülő kormánytagok ügyében - majdnem öt év után - most született meg az ombuds­man álláspontja. (A miniszteri utakról szóló jelentések legfonto­sabb részeit később nyilvánosság­ra hozták, az ugyanis a koalíciós végjátékban remekül felhasznál­ható volt a világjáró Torgyán Jó­zsef és Szabadi Béla ellen.) Ezt összekötötte lapunknak azzal a 2004. szeptemberi megkeresésé­vel, hogy a Kehi eltitkolta az orosz államadósság rendezéséről szóló 2003-as jelentését. A revizorok ar­ra kerestek választ, hogy hol az a 62 millió dollár - vagyis mostani nemzeti banki árfolyamon 12 és fél milliárd forint -, amit Moszkva ál­lítólag már törlesztett különféle magyar cégeknek, a költségvetés­ben azonban ez nem jelent meg. Péterfalvi kérésére az MTI teg­napi tudósítása szerint a Kehi el­nöke elrendelte a szervezet szol­­gálatititok-köri jegyzékének felül­vizsgálatát, s közölte, hogy a mi­nisztériumi vezetők külföldi uta­zásaival kapcsolatos jelentések ti­tokminősítésének érvényességi ideje lejárt - letelt az öt év -, és el­rendelte az orosz államadósság rendezésével kapcsolatos vizsgá­lati jelentés titokminősítésének felülvizsgálatát. A felülvizsgálat végeredménye a választásokig erősen kétséges. 4 NÉPSZABADSÁG • 2006. JANUÁR 31., KEDD Magyarország 3 Érdemben megmu­tatkozott egy párt­elnök a jobboldal­ról, aki meg van győződve a politika és az állam min­denhatóságáról, megváltó küldeté­séről, s egy minisz­terelnök balról, aki viszont azt pró­bálta bizonyítani, hogy képes és kész segíteni azoknak, akik maguk is ezt teszik. Hatalmi­transzcendentális politikaértelmezés egyfelől, e világi társadalomszerve­zés baloldali ígérete másfelől. Ezek kö­zött érdemben és racionálisan lehet választani. Orbán, Gyurcsány: át­értékelés­ ­ • Nagy N. Péter Nincs ország a világon, amelynek választásait ne nyerné meg Or­bán Viktor - ha hisznek neki. A Fidesz elnöke vasárnapi évértéke­lő beszélgetésében azt ígérte például, hogy mindenkinek munkája lesz, aki ezt akarja. Csak a luxuspolitizálással kell hozzá leszámol­ni. Nyugat-Európától az Egyesült Államokon át Japánig a világ leg­fejlettebb országai - nem elhanyagolható politikai kultúrával - próbálnak megküzdeni a munkanélküliséggel, de csak korlátozott eredményekkel. Kuba és tán Vietnam után mi viszont meg tud­nánk oldani, ha jól szavazunk. Angliában vagy Németországban aligha állhatna ki valaki a po­litikai színpadra azzal, hogy majd ő rendbe teszi azt, amit eddig senki, mégpedig azzal, hogy több forrása és mozgástere lesz, ha ke­vesebb pénzt kér. Aki ilyet ígér, közönsége feltétel nélküli szerete­­tére apellál, amely feltételnélküliséget azonban a legtöbb helyen mindenféle más szempontok kizárnak. A javasolt megoldáshoz szükséges politikai-közösségi géniusz ráadásul kevéssé mutatkozott meg eddig az országban, de ettől még -­szólításra várva - létezhet. Maga Orbán Viktor volt azonban az, aki e tekintetben bizonyta­lanná tehette hallgatóit, mert azt is mondta, hogy e vadkapitalista tülekedésben a magyarok elfelejtették, hogy nemcsak magukra, de egymásra is számíthatnak. A szolidaritás veszett el. A géniusz tehát elbitangolt. Mi, magyarok elfelejtünk szolidárisak lenni egymással. Ez szerencsére legalább annyira nem igaz, mint az, hogy mi le­hetnénk azok, akik a világot megajándékozzák a teljes foglalkozta­tottság elérésének titkával. Felmérések szerint például egy főre ju­tó adakozásban csak néhány angolszász ország előz meg bennün­ket. A többi pedig inkább a lélek dolga, s csak a nagy óvatossággal eljáró politikusoké. Hogy uniós utolsók lennénk, és az éhezés, illetve munkanélkü­liség réme gyötri az országot - mindez ismét csak a Fidesz vezető­jének szónoki fordulataként értékelhető. Amikor ő volt a minisz­terelnök, valamiként egyik évről a másikra - az akkori beszéd sze­rint - nagyságrenddel csökkent a gyerekszegénység. Miközben egyébként a szociális kiadások nagyságrendje nem változott. Mos­tanra viszont - változatlan paraméterekkel - szerinte megint itt van a nyakunkon az éhezés. Hogy ki ette ki a csóró gyerekek kezé­ből a zsíros kenyeret, arról nem kaptunk adatot. Folytatva és már nehezebben járható vizekre evezve: Orbán szerint harminc százalékkal nőtt a gyógyszerek ára ebben a ciklus­ban, ami nem nélkülözi az igazság elemeit, csakhogy... Ha a 2002 nyarán forgalmazott gyógyszerek akkori árát hasonlítjuk össze a jelenlegivel, akkor egészen minimális az áremelkedés. Ám mivel egy sor új, a korábbinál jobb és drágább orvosságot is használunk, ezek valóban felvitték az árszínvonalat. De mi köze van ennek a kormányhoz, luxusbaloldalhoz, vagy a nénihez, akinek a hitelesség kedvéért oda kellett vinnie vasárnap a színpadra nyilván valóban nem könnyű életét? Megint egyszer,,mint Orbán mindahány évértékelőjén,,fel kell tehát adni a racionális alapállást ahhoz, hogy közelebb kerülhes­sünk a beszélő szándékaihoz, világához. Orbán ugyanis téren és időn kívül helyezi szereplőit és mon­dandóját, mint bármely jó prédikátor. Jóravaló embereket és bűn­re csábító világot láttat, ahol az ördög most a vadkapitalizmus lu­xusbaloldali patájával kapál ki a bundája alól. Ebben a világban hir­deti a jóakaratú, egyszerű emberek állam vezette összefogását. A tér és idő dimenziójának kiiktatásával a hétköznapi ráció haszná­lata kicsinyes okoskodássá válhat. Nem véletlen az sem, hogy a be­szédben - amiként a korábbi országjáró diskurzusokban - föl sem bukkannak a világ dolgai. Hiába van a történéseinkkel egy időben Davosban a kapitalizmus fóruma, párhuzamosan a Hugo Chávez vezette antikapitalista világgyűlés, erről semmit nem tudunk. Kiik­tatódott az Irakban háborúzó Amerika, az Európai Unió, a máskor oly fontos nemzeti fejlesztési terv is, hiszen még az is időhöz köt­hető. Kiesett minden, ami nem rendelhető egy-egy mitikus foga­lom, mint például munka és magyar szolidaritás alá. Ez utóbbinak viszont nagyon nehéz volna értelmet adni, hiszen a köztisztviselői alkalmazástól a ház- és földvásárlásig számtalan előnyünk van ne­künk e hazában. Ami pedig ezen túl van, arról nehéz lenne azt mondani, hogy kevésbé volna protekcionizmus, mint inkább szoli­daritás, de ez már megint csak ráció. Márpedig ezek a beszédek csakis az érzelmekre, a szeretetre apellálnak, amely a Fidesz első számú vezetőjének minden - és kö­zönsége által viszonzott - gesztusa szerint járna. És amit az ország egy jelentős részétől meg is kap. Ha valaki mégis el szeretné keseríteni Orbánt, elárulná neki, hogy az általa mondottak folytathatók voltak másnap, Gyurcsány Ferenc parlamenti évnyitójában. A miniszterelnök - a magam is­meretei szerint - nem megtámadható adatokkal mondta el, mi tör­tént ebben a ciklusban azért, hogy utak, kórházak, iskolák épülje­nek, újuljanak, hogy az emberek többet keressenek stb. Tehát, hogy legyen munka, szolidaritás és minden, amiről Orbán szólt. És persze ebből még egy másodpercig sem következik, hogy Orbán­nak - Kunczénak, Herényinek... - ne lehetne igaza, ha jobb minő­ségű életet szeretne itt látni. Gyurcsány azonban fogadta az orbáni szervát, a pörgetésre nyesett, érzelemre rációval, bajban lévő em­berek felsorakoztatásával szemben sikeres civilek páholyba ülte­tett csapatával válaszolt. Idetartozik azonban, hogy nemcsak azért kell óvatosnak len­nünk, mert választások következnek, hanem azért is, mert már voltak. Tudhatjuk, hogy például abból, amit később a Fidesz-kor­­mány fontos újításai között ismerhettünk meg, még szinte semmi sem hangzott el az akkori választási kampányban, csak az, hogy polgári, meg tandíj és Bokros, ezek meg húzzanak el. Ugyanígy a 2002-es győztes szocialista csapatból sem sokan maradtak mára, ahogyan a Medgyessy-féle néhány nagy ívű változtatás és sok nagy csend politikája helyett is a száz gyors lépés következik mindenfe­lé, ahol kis mozdulattal is el lehet indítani valamit. Ha az eddigieket úgy összegzem, hogy a két nagy beszéd akár még össze is illeszthető, továbbá nem mondanak semmit arról, hogy mire számíthatunk akár egyik, akár a másik fél választási győzelme esetére - akkor nem mondok igazat. Mert ez legfeljebb szó szerinti értelmezés. Ezen túl és érdemben megmutatkozott azonban egy pártelnök a jobboldalról, aki meg van győződve a po­litika és az állam mindenhatóságáról, megváltó küldetéséről, s egy miniszterelnök balról, aki viszont azt próbálta bizonyítani, hogy képes és kész segíteni azoknak, akik maguk is ezt teszik. Hatalmi­transzcendentális politikaértelmezés egyfelől, e világi társadalom­szervezés baloldali ígérete másfelől. Ezek között érdemben és racionálisan lehet választani.

Next