Népszabadság, 2006. január (64. évfolyam, 1-26. szám)

2006-01-04 / 3. szám

6 2006. JANUÁR 4., SZERDA MAGYARORSZÁG Pihen a révész, kerülnek az utasok Néhol a kis forgalom miatt állítják le a kompot a Tiszán A Tiszán a kompjáratok jelentős része leállt a tél beköszöntével, de vannak helyek, ahol a jégzajlás időszakát leszámítva ilyenkor is folyamatosan szállítják az utasokat a folyó másik partjára. A Dunán eddig nem hátráltatta a kompok közlekedését az időjárás. Tudósítóinktól Arról, hogy mikor közlekednek a kompok, általában az időjárás dönt: félidőben a jégzajlás, majd tavasszal az olvadás utáni áradás miatt gyakran leállnak a kompok, ilyenkor csak kerülővel, közúton, vasúton lehet átjutni a folyó túloldalára. Aki naponta jár komppal munkába a folyó egyik oldaláról a másikra, annak tetemes kiadással jár az üzemszünet miatti kerülőút, akár busszal, akár autóval teszi meg azt. A kirándulóknak sem jó, ha a kompszünet miatt meg kell változtatniuk a korábban tervezett útvonalat. A komp működtetéséről mindig annak gazdája - jellemzően egy-egy önkormányzat - dönt, erről nem kell egyeztetniük a közlekedésfelügyelettel. A Felső-Tiszán megfelelő időjárási viszonyok között Aranyosapáti és Tiszaadony, Balsa és Kenézlő, Tiszabercel és Tiszakarád, Tiszadob és Tiszaidé, Tiszalök és Tiszatardos, Tiszamogyorós és Lónya, Tiszacsege és Ároktő, valamint Tuzsér és Zemplénagárd között közlekedik komp. A Közép-Tiszán Tiszaroff és Tiszasüly, Nagyrév és Tiszabög, Nagykörű és Fegyvernek között jár a komp jó időben, Tiszakécske és Tiszainoka között pedig révhajó viszi az utasokat. Ugyancsak komppal közlekednek a folyón az alsótiszai szakaszokon Szeged és Tápé, valamint Mindszent és Baks között. Csongrádnál pontonhíd működik, ezt a tél beköszöntével minden esztendőben elbontják és tavasszal újra megépítik. Tiszaroff önkormányzata - annak ellenére, hogy a falu közkedvelt pihenő- és horgászóhely - november közepén úgy döntött: partra húzzák a kompot, s nem is engedik vissza a vízbejövő tavaszig. Az átkelő az önkormányzaté, de havi harmincezer forintért bérbe adják egy vállalkozónak, aki a berendezéseket és az érintett partszakaszt is karbantartja. Mészáros László, a falu polgármestere szerint télen olyan kicsi a forgalom, hogy az üzem Vasárnap délelőtt a tiszai jégzajlás miatt leállt a kompközlekedés Tiszadob és Tiszalúc között, a jég levonulása után azonban már délután újraindult a járat. A szabolcs-szatmár-beregi Tiszadob és a Borsod megyei Tiszalúc között évközben egy tíz tonna teherbírású pontonhídon zajlik a forgalom, a téli időszakban azonban a hidat elbontják, nehogy a jég kárt tegyen benne. A hidat december 15-én szerelték szét, és előreláthatóan húsvét környékén helyezik újra üzembe. Télen - amikor jégzajlás vagy áradás nem akadályozza - a napkeltétől napnyugtáig tartó időszakban folyamatosan jár a komp. Tavasztól késő őszig, amikor a közlekedés a hídon zajlik, a kompot csak akkor indítják be, ha tíz tonnánál nehezebb járművel kívánnak átkelni a folyón, mehtetőnek nem éri meg működtetni a kompot. Hozzátette: az önkormányzat nem mérlegelheti, hogy a folyó másik oldalára, például Tiszasülyre munkába járók vagy a kirándulók költségei a kompszünet miatt megnövekednek. Egy példa az árdrágulásra: Tiszaroffról Tiszasülyre komppal hatvan forintért visznek át egy gyalogost, autóbusszal viszont Tiszaroffról előbb Szolnokig be kell utazni, majd ott átülni egy másik járatra, amellyel el lehet jutni Tiszasülyre. A csaknem hatvan kilométeres kerülőútért 762 forintot kell fizetni, ennyi a Jászkun Volán viteldíja. Ezt a különbözetet egyetlen munkáltató sem vállalja át teljes mértékben a dolgozótól. A közép- és alsó-tiszai kompok zöme téltől tavaszig üzemszünetet tart, de vannak olyan forgalmasabb átkelők - például a Tiszabög és Nagyrév közötti -, ahol a komp csak szélsőséges időjárási viszonyok között áll le. Máshol - például Doboznál - a Körösön egy kis révcsónak jár - amelynek vezetője igény esetén a téli üzemszünetben is visz utasokat, ha nincs jégzajlás a folyón. A kompjáratokról jó esetben a Tourinform-irodák tájékoztatnak, de az utazók számára legtöbbször csak a helyszínen derül ki: valóban jár-e komp, vagy sem. A Dunán a kompátkelést az elmúlt napokban nem zavarta se a jég, se a köd. Paksnál a téli menetrend szerint, vagyis reggel héttől délig, majd délután kettőtől négyig óránként ingázik a hajó a két part között. Mohácsnál hajnali öt óra húsz és este hat között harmincpercenként tesz meg egy oda-vissza utat a komp. Itt éjszaka is jár egy kishajó, amit a gyalogosok és a kerékpárosok vehetnek igénybe. Noha az időjárás nem gátolja a dunai kompokat, a kisebb forgalom miatt több hajó szokásos nagyjavítását mostanra időzítették, így a Dunafalvát Dunaszekcsővel összekötő hajó december közepén leállt és február végén indul el újra, tudtuk meg a kompot üzemeltető cég vezetőjétől, Vágó Gábortól. Amúgy a javítás már kész, ám a forgalom annyira csekély, hogy egyelőre nem éri meg a hajót járatni. Hasonló a helyzet a Gerjen és Kalocsa közt ingázó komppal, amelyet december 12-e óta javítanak. Molnár Sándor, a hajó üzemeléséért felelős betéti társaság vezetője nem tudta megmondani, hogy a gerjeni komp mikor szeli újra a habokat. Molnár Sándor hozzátette, hogy ez a komp naponta tízezer forint veszteséget termel, s az ennek kiegyenlítésére szolgáló idei állami támogatás egyelőre bizonytalan. Ezért elképzelhető, hogy még hetekig nem lesz komp Gerjennél. Egyébként Molnár Sándor üzemeltette a Fadd és Fájsz között úszó kompot is, ám az a hajó már 2004 augusztusában - úgy tűnik, örökre - leállt. Ennek oka az volt, hogy miután a szekszárdi Duna-hidat 2003-ban átadták, a hídtól hét kilométerre lévő faddi kompot senki sem vette igénybe. Tiszaroff - a kompot már november közepén kikötötték ■ Akad olyan komp is a Tiszán, amelyik akkor sem működik, ha jó az idő: Vezseny és Tiszaföldvár között az idén immár ötödik esztendeje szünetel a kompjárat, mert a vezsenyi önkormányzat egy tulajdonosváltás után nem tudott megegyezni a komphoz vezető út új gazdájával az úthasználat feltételeiről, Így, aki Vezsenyből az átellenben lévő Tiszaföldvárra vagy Martfűre szeretne átjutni, a néhány perces átkelő helyett kénytelen közel hetven kilométeres kerülőt tenni. Vezseny zsáktelepülésnek számít, az egyetlen átmenő forgalmat korábban épp a tiszai komp biztosította a falu számára. Macskakaland, németjuhásszal Jött a gyerek a nyár végén, erősen bűzlő hátizsákkal, amiből előkerült egy nagy fülű, vörös kismacska. A buszon majdnem rálépett - mesélte -, valaki nyilván úgy akart megszabadulni az otthon feleslegessé vagy kényelmetlenné vált jószágtól, hogy betette egy dobozba, aztán a járművön felejtette, így került a macska hozzánk. Ami önmagában még nem lett volna baj, ha nem tartozna a családhoz egy idős németjuhász is, amely zsigerből gyűlöli a macskákat. Ifjabb korában a környékbeli macskatársadalom joggal illethette volna a Hóhér névvel, mára azonban nehézkesen húzza a lábát, rosszul is lát - így hát azt reméltük, figyelmen kívül hagyja a jövevényt. A kismacska azonban mindenáron ismerkedni akart, s mindjárt a harmadik napon - amikorra kezdte otthon érezni magát - úgy határozott, odasétál a kutyatálhoz megkóstolni, mit kap reggelire a vaksi, sántikáló öregúr. Kis híján azonban ő maga lett a reggeli, az öregúrban ugyanis felébredt az ifjúi virtus, alig lehetett az óvatosságot nem ismerő kis vöröst a fogai közül kiráncigálni. A kutya azonban érezhette, hogy elegendő, ha csak móresre tanítja - megrángatta, mint egy rongycsomót, de nem tett kárt benne. Azt hittük, a kismacska megkapta a leckét, s ezentúl messzire elkerüli a németjuhászt, de nagyot tévedtünk. E naptól nem tudtuk eldönteni, a kis vörös teljesen ostoba-e, vagy olyan vakmerő, hogy szándékosan keresi az életveszélyt, mindegyre a kutya közelébe akart kerülni. Stratégiát kellett tehát kidolgoznunk életének megmentésére, meg azért is, nehogy meg kelljen utálnunk régi barátunkat, az öreg kutyát, ha egy óvatlan pillanatban, ösztöneinek engedelmeskedve, a szemünk láttára mégiscsak kinyírja a kis vöröst. E stratégia szerint a macska az éjszakát a ház egyik helyiségében töltötte, majd reggel bezártuk az óljába a kutyát, amíg a macska levegőzött. Amire a kutyát ismét elengedtük, a macskának már zárt helyiségben kellett lennie. E tervben minden családtagnak jutott feladat, melyeket folyton egyeztetnünk kellett, lévén, hogy a legkülönbözőbb időpontokban tartózkodtunk otthon. Stratégiát kellett kidolgoznunk a macska életének megmentésére, meg azért is, nehogy meg kelljen utálnunk régi barátunkat, az öreg kutyát. A két állat közötti konfrontációt így sem sikerült mindig elkerülni, ám amikor a kismacska háztól való eltávolítása szóba került, azt valahogy senki nem vette volna a lelkére. Noha a stratégiát tovább bonyolította, amikor megkezdődött a madarak etetése - a cinkék, vörösbegyek és csuszkák életének megóvása végett a macskát immár a madáretetőktől is távol kellett tartani. Mire a madarakat rászoktattuk, hogy csak délelőtt tíztől tizenegyig, majd háromtól négyig jöhetnek a kertbe az esedékes eleségért, már meglehetősen belefáradtunk a folyamatos életmentésbe, így eshetett meg, hogy egy péntek délelőtt valami fatális tévedésből kifolyólag egyszerre tartózkodtak a kertben a madarak, a macska és a kutya is. Jómagam azzal voltam elfoglalva éppen, hogy egy hajdani csirkeólból - ahol újabban a napraforgómagot tároljuk - a madáretetőkbe való szétosztás céljából zacskóba szedjem az eleséget, mikor is bejött utánam a macska. Ezt észrevéve - némi féltékenységtől is hajtva - fél percre rá berontott a kutya is, valószínűleg eldöntötte, hogy elérkezett a végleges leszámolás ideje. Az ól, ahol a napraforgók közt guggoltam, véres csata helyszínévé lett hirtelen. Megmozdulni nem lehetett, ahhoz nem volt elég a hely, a hörgő és sikoltozó hadviselő felek közül legfeljebb négykézláb sikerült volna kihátrálni. Ezen igyekeztem éppen, amikor a kutyának sikerült megragadnia a macska lábát, az pedig, hogy hadállását tartani tudja, összes karmát és fogát belevájta a kezembe. Amikor lecsúszni látszott, megismételte, vagy ötször egymás után, miközben a gyűlölettől elvakultan acsargó kutya elállta a kijáratot. - Nagyon fájt? - kérdezte egy óra múlva a sebészet folyosóján egy várakozó, szánakozó pillantást vetve a kezemen lévő, átvérzett kötésre. - Épp így járt tavaly a sógornőm, annak is a macskája szaggatta meg a karját. A kis vörös most karanténban van otthon, két hétig figyeli az állatorvos, hiszen macskáknak nincs oltási bizonyítványuk. Prímán van különben. A kutya hasonlóképpen. Mi meg azon tűnődünk, a tarthatatlan állapotokra tekintettel kinek kell távoznia a házból. A dolgok pillanatnyi állása szerint az sem kizárt, hogy mi költözünk. KOBLENCZ ZSUZSA NÉPSZABADSÁG Egyhavi bér az ózdi ápolóknak Tudósítónktól Egyhavi pluszjuttatást kaptak Ózdon az önkormányzattól azok a kórházi ápolók, akik legalább húsz évet a betegágyak mellett töltöttek. A kezdeményezés dr. Tóth István országgyűlési képviselő, korábbi kórházigazgató nevéhez fűződik. Ő kereste meg az intézményt fenntartó szervezet vezetőjét, Benedek Mihály polgármestert. A képviselő-testület pedig a polgármester javaslatára egyhangúlag úgy döntött, kapjon egyhavi bruttó bérnek megfelelő juttatást az a hatvankilenc szakasszisztens, aki minimum húsz évet az Almási Balogh Pál Kórház és Rendelőintézet fekvőbeteg-osztályain dolgozik. A döntés mintegy hétmillió forinttal terheli a város költségvetését. Az önkormányzat 2005-ben egyébként is kiemelten támogatta a városi kórházat, működtetésére 43 millió forintot, a műszerbeszerzések pályázati önrészének befizetésére mintegy 80 millió forintot biztosított az intézmény részére.