Népszabadság, 2006. február (64. évfolyam, 27-50. szám)
2006-02-01 / 27. szám
BALOLDAL BEJÁRAT Gyurcsány a munkáspolitikáról Volt idő, amikor a jobboldal szótárában a munkásember panelproliként szerepelt - mondta a miniszterelnök tegnap a Csepeli Munkásotthonban tartott nagygyűlésen. Időközben ráébredtek, hogy a munkásemberek nélkül nem lehet választásokat nyerni. Felfedezték, hogy Magyarország többsége bérből és fizetésből él, holott korábban erről nem vettek tudomást. A csepeliek látványos módon fejezték ki egyetértésüket Gyurcsány Ferenccel, aki azzal folytatta, hogy bár az ellenzék most fűt-fát megígér, ettől nem lesz hiteles. Amikor lehetősége lett volna rá, nem tett semmit ezért a rétegért. Munkáspolitika az, jelentette ki Gyurcsány, ha az állam minden csecsemőnek ad egy pici tőkét, s a famíliát arra biztatja, pótolja ki azt a gyerek kedvéért. A papát is segíti az állam. Bevezették a ciklusban az első hét az apával programot. A Fidesz-kormány alatt tért át a miniszterelnök a mamákra, aki visszament dolgozni, elveszítette a gyest. A koalíció ezt a korlátozást megszüntette. Az Orbán-kabinet nem emelte a családi pótlékot. Családi adókedvezményét pedig a családok harmada nem vehette igénybe. A Gyurcsány-kormány a mindenkihez eljutó családi pótlékot emelte duplájára. Ami a Fidesz családi adózását illeti, azt Nyugaton Gyurcsány szerint a nagyságos asszonyok rendszerének hívják, hisz ott segít igazán, ahol a férj szép summát visz haza, az asszony pedig otthon marad. Ami a nagyszülőket illeti, a kormány a megemelt fűtéskiegészítési támogatással szállt be a rezsibe, 13. havi nyugdíjat biztosít és visszaállította a Fidesz által eltörölt méltányossági nyugdíj intézményét, emlékeztetett a kormányfő. (N. B. Gy.) A miniszterelnök Csepelen tartott kampánygyűlést Fotó: Teknős Miklós Startol a Fidesz-kampány Csuhaj Ildikó A tervek szerint hivatalosan ma startol a Fidesz kampánya: Rogán Antal kampányfőnök a Fideszfrakció tegnapi zárt ülésén közölte, hogy országos akció keretében veszi kezdetét a választási hadjárat. Óriásplakátok, poszterek, citylight-ok, gazdaságstatisztikai adatok - ezekkel „revolverezi” a Fidesz a kormányt. A kampány intenzív szakasza februárban zárul - új ígéret már nem hangzik el. A frakcióülésen arra is felhívták a Fidesz-KDNP képviselőinek figyelmét, hogy otthon kell küzdeniük, a központi rendezvények nem helyettesítik a „földharcot”. Fidesz-politikusok sokszor utaltak arra, hogy elsősorban az egyéni mandátumok megszerzésére kell összpontosítani. Orbán Viktor azt mondta: úgy tűnik, az MSZP-kormány nem tanult a Fidesz 2002-es hibájából, azaz a közpénzen folytatott „bizonygatós” kormánykampány nem elég eredményes. Információink szerint Orbán az imázsával, azaz az öltözködésével (kockás ing) és a frizurájával kapcsolatban közölte: „nem változtat”, marad a „vidéki kispolgár stílus” - ez ugyanis éppen az ellenkezője a Gyurcsány Ferenc által képviselt milliárdos üzletemberstílusnak. A frakció zárt ülésén Orbán Viktor és Pokorni Zoltán Fotó: Szabó Barnabás Néhány hétig távol lesz az MDF elnöke Dávid Ibolya néhány hétig biztosan nem vesz részt a kampányban, az MDF elnöke ugyanis családi ügyben Ausztráliába utazott - tudtuk meg. Hock Zoltán, az MDF elnökhelyettese nem kívánta elárulni lapunknak, hogy Dávid hol tartózkodik, de annyit elmondott: az utazás „előre nem tervezett, váratlan” volt. - A párt legnépszerűbb politikusa nyilvánvalóan hiányzik, de rendszeresen konzultálunk telefonon, és ha visszatér, valószínűleg napi húsz órát dolgozik majd - tette hozzá. A demokrata fórum hivatalos kampánynyitó nagygyűlésére az elnök már itthon lesz. A hírek szerint ezt február 18-án rendezték volna meg, de valószínűleg február végére halasztják. MDF-es politikusok azt a feltételezést is visszautasították, hogy Dávid Ibolya háta mögött döntöttek volna arról: Gémesi György és Sisák Imre közös MDF-Fidesz-KDNP-jelölt lesz. A két politikust ma Hock Zoltán, illetve Semjén Zsolt KDNP-elnök népszerűsíti Gödöllőn, illetve Pásztón. Azt a felek szerződésbe foglalták, hogy a két honatya MDF-Fidesz-KDNP-jelölt lesz - a sorrend pedig arra utal, hogy a politikusokat „első helyen” a fórum jelölte. (Cs. I.) Kuncze: Az SZDSZ nélkül nem ment volna Hírösszefoglalónk Tegnap a szabad demokraták elnöke, Kuncze Gábor is megtartotta évértékelését. Bevezetőként levetítettek egy filmet, amelyen egy öt év körüli kisfiú, öltönyben, nyakkendőben, papírokkal a kezében évértékelő beszédet tartva elmondta, hogy az előző év elég jó volt, jövőre iskolába megy, és szeretne egy biciklit is. Kuncze szerint ez a beszéd sem volt komolytalanabb, „mint az a másik kettő, amelyekkel már megismerkedhettünk”. A pártelnök úgy látja: Orbán Viktor nem adott reális helyzetértékelést és nem kínált valódi megoldásokat sem. Gyurcsány Ferenc értékelése reális volt ugyan, de nem szólt programokról. Kuncze sem évet értékelt, inkább pártja terveit ismertette. Ezek szerint nem halasztható tovább az egészségügy átalakítása, az adórendszer átalakítása és a kisebb állam megteremtése. A jobb egészségügy érdekében több-biztosítós modell, a magyar gazdaság erősítése és versenyképessége érdekében egykulcsos adó bevezetése a cél. Az SZDSZ elnöke szerint az elmúlt négy év más lett volna pártja nélkül, nem lett volna miniszterelnök-váltás, nem kapott volna új lendületet a kormányzati politika, nem szerezte volna vissza a folytatás esélyét a koalíció, nem csökkentek volna az adók sem. Kuncze szerint a választás tétje, hogy demagóg, populista ígéretekkel lehet-e befolyásolni a szavazókat. Tapasztalatai szerint „ahogy a politikának a kampányban elmegy az esze, úgy jön meg a választóké”, és ezek az ígértek nem kapnak nagy támogatást. » NÉPSZABADSÁG • 2006. FEBRUÁR 1., SZERDA Magyarország 3 Vannak, akiket a föltáruló tények gondolkodásra inspirálnak, s vannak, akiket ellenállásra. Ők azok, akik az egyik ténnyel megpróbálják eltakarni a másikat. Szabó apánk Révész Sándor „A társadalom legnagyobb bűne, ha letagadja, meghazudtolja a múltját” - nyilatkozta Szabó István három évvel a rendszerváltás után, és tizenhárom évvel azelőtt, hogy megtudtunk a múltjáról valami fontosat, amiről soha nem beszélt (lásd a Beszélgetések Szabó István filmrendezővel című kötet, 114. oldalát). Akkor sem, amikor beszélhetett volna. Milyen életrajzi események megismerése segítené az ön Filmjeinek jobb megértését?” - kérdezte tőle Szekfű András 1975-ben. S ő azt válaszolta, hogy Nincsenek ilyenek... Nincsenek, mert az a véleményem, hogy egy filmnek önállóan kell érthetőnek lennie, és teljesen érdektelen, hogy ki csinálta.” (uo. 93. o.). És akkor most itt van egy filmbemutató, mely nem a filmről szól, hanem Szabóról, aki csinálta. Egyrészt azok miatt szól róla, akik a múlt letagadásának pártján állnak, és így vélnek Szabó István pártján állni! Másrészt azok miatt, akik életrajzi események alapján próbálnak egy életművet hitelteleníteni. Azok miatt, akik nem tisztelik a tények autonómiáját, és azok miatt, akik nem tisztelik a művészet autonómiáját. Szabó István remekművéből tudjuk, mennyire kell nekünk az Apa, aki nincs. Nem az, aki meghalt, hanem aki nem is volt. Mert a halott apák is földi apák voltak, és akkor növünk föl, amikor ezt tudomásul vesszük. „A Máriássy-osztályban is, ott még többen szenvedtünk apahiányban.” - mondja Szabó arról az osztályról, melyről jelentett, abban a tizenhárom évvel ezelőtti interjúban, melyben a múlttagadás társadalmi bűnéről beszélt. S folytatta: „Az Apában egyébként az is benne van, hogy a gyengeségeinket, a kisebbrendűségi érzéseinket nem lehet apanosztalgiával, az apakultusszal megoldani. Az csak látszatmegoldás, ezért túl kell jutni ezen, le kell győzni ezt a nemzedéknyi apavágyat./.../ egész rendszerek és társadalmak mozgatója volt ez a vágy a biztonságra és a tiszteletre.” Érdemeljen (vagy ne érdemeljen) bármit Szabó István, az ember, Szabó István, a művész nem érdemli meg, hogy Szabó apánk legyen. Hogy úgy tiszteljék, mint Ferenc Jóskát, Horthy-t, Kádárt. A föltétlenség igényével, a bűnökre való vaksággal. Aki ezt nem érti, annak hiába készült el az Apa. És hiába készült el Esterházy Péter korszakos remekműve, a Javított kiadás a besúgó apa életének „javított kiadása”, mely a szembenézés irgalmatlanságával és a megértés irgalmasságával tartja fogva szorosan és folyamatosan két oldalról az ember torkát. A szembenézés elején vagyunk és félünk. „Az elején féltem nagyon, hogy csak az undor és megvetés marad apám iránt. Nem akartam elveszíteni. Most már látom, hogy megmaradt a szeretetem - és mondanám még röhögve-sírva: árnyalódott. De szorongok, hogy mi lesz. A mai magyar társadalomnak rossz a tűrőképessége. Ez az írás ezt nem veszi figyelembe, és ennek nyilván ára lesz. Amit készséggel megfizetek, csak tudom-e állni az egész cehhez? Mit csinálnak majd mások, a többiek a fájdalommal?/.../ És az országnak is kell valamit erről gondolnia. De nem gondol, igyekszik megúszni, részigazságokkal ácsol demagóg önalibit, igyekszik a saját valóságos szenvedésével mindezt eltakarni.” (Javított kiadás, 269., 274. o.) Mindenkinek kell valamit gondolni erről, hogy van egy köztiszteletben álló férfiú, aki nagyon mély, érzékeny és fontos filmeket csinált, abban a diktatúrában és arról a diktatúráról, melynek néhány évig besúgója volt, s melyben később is szakmai érveket szolgáltatott pályatársa filmjének politikai okokból történő betiltásához. Vannak, akiket a föltáruló tények gondolkodásra inspirálnak, s vannak, akiket ellenállásra. Ők azok, akik az egyik ténnyel megpróbálják eltakarni a másikat. A rég ismerttel a most megismertet, vagy fordítva. A tények ellenségei pedig nem lehetnek barátai sem az országnak, sem a művészetnek. Létezik-e vajon az EU számára olyannyira emberellenes politikai szervezet, amelynek esetében legalább azt kimondaná: először nektek kell bebizonyítanotok, hogy megváltoztatok. Biankó csekk Szőcs László Wetstraat 200, B-1049, Brüsszel: ez az Európai Bizottság postacíme arra az esetre, ha valaki kifogásolná, miért folyósítják immár az ő euróit is egy olyan országnak, amelyben egy terrorszervezet kerül a kormányrúdhoz. „A Hamasz nem lesz attól legitim, hogy megnyerte a választásokat” - tette világossá Javier Solana, az EU külpolitikai főképviselője szombaton. Hétfő este viszont már „racionalitásként” könyvelte el, hogy a huszonötök feltételeket fogalmaznak meg a leendő palesztin kormány számára - máskülönben megvonják tőle az anyagi támogatást. Három „leg”: 1. Gázaváros a világ legsűrűbben lakott része. 2. Ennek dacára egy főre vetítve a palesztin területek a világ leginkább segélyezett - és sokak szerint túlsegélyezett - térségét jelentik. 3. A fő adományozó itt az Európai Unió, évi mintegy félmilliárd euróval felét Brüsszel adja, másik felét a tagállamok. Érthető már most, hogy az EU - amely folyton az Egyesült Államokhoz méri magát - nem adja fel a befolyását a világ egyik legfontosabb régiójában pusztán azért, mert a Hamasz tarolt. Innen már csak egy apró lépés, hogy folytassa is a pénzelést, hiszen befolyása, tekintélye - szemben az USA-val - nem elrettentő erejéből, hanem jórészt pénztárcájából fakad. További körülmény, hogy az EU-közösségi politika időnként túllendül a tagállamin: hiába rázta a fejét következetesen Angela Merkel Jeruzsálemben és Ramallahban, továbbra is gurulhatnak német eurók palesztin területre. Legalábbis még egy darabig. Az EU ugyanis bizonyos értelemben blöffölt: olyan feltételeket fogalmazott meg a Hamasszal szemben, amelyeket az minden bizonnyal nem tud és nem is akar teljesíteni. Léte értelmét veszítené el, ha elismerné Izraelt, tartózkodna az erőszaktól, s le is fegyverezné magát. - Mi a magunk részéről készek vagyunk arra, hogy együttműködjünk a világgal - blöffölt vissza a Hamasz képviselője, kereken visszautasítva persze nemcsak az EU, hanem az egész nemzetközi közösség elvárásait. Blöffölgetünk, visszablöffölgetnek - nagy kérdés, rendben van-e ez így. Létezik-e vajon az EU számára olyannyira emberellenes politikai szervezet, amelynek esetében legalább azt kimondaná: először nektek kell bebizonyítanotok, hogy megváltoztatok, csak utána utalunk - nem pedig fordítva, biankó csekken? Kínosan hiányzik a hétfői külügyminiszteri konklúziókból annak a rögzítése is, hogy az EU nem felejtkezett el a Hamasz félszáz öngyilkos merényletéről, a több száz halálos áldozatról, a kétezernél több sebesültről. Emlékszik például a tel-avivi Delfináriumban cafatokká robbantott huszonkét tinédzserre. Ennél már csak a nyugat-európai híradókban mostanában látható „Hamasz-ellenpropaganda” kínosabb. Merényletek helyszíne helyett egy gázai bárt mutogatnak, azzal, hogy a Hamasz be kívánja tiltani az alkoholfogyasztást. Szörnyű! Elfogadhatatlan! f