Népszabadság, 2006. február (64. évfolyam, 27-50. szám)

2006-02-01 / 27. szám

BALOLDAL BEJÁRAT Gyurcsány a munkáspolitikáról Volt idő, amikor a jobboldal szótárában a munkásember pan­elproliként szerepelt - mondta a minisz­terelnök tegnap a Csepeli Mun­kásotthonban tartott nagygyűlé­sen. Időközben ráébredtek, hogy a munkásemberek nélkül nem le­het választásokat nyerni. Felfe­dezték, hogy Magyarország több­sége bérből és fizetésből él, holott korábban erről nem vettek tudo­mást. A csepeliek látványos mó­don fejezték ki egyetértésüket Gyurcsány Ferenccel, aki azzal folytatta, hogy bár az ellenzék most fűt-fát megígér, ettől nem lesz hiteles. Amikor lehetősége lett volna rá, nem tett semmit ezért a rétegért. Munkáspolitika az, jelentette ki Gyurcsány, ha az állam minden csecsemőnek ad egy pici tőkét, s a famíliát arra biztatja, pótolja ki azt a gyerek kedvéért. A papát is segí­ti az állam. Bevezették a ciklusban az első hét az apával programot. A Fidesz-kormány alatt­­ tért át a miniszterelnök a mamákra­­, aki visszament dolgozni, elveszítette a gyest. A koalíció ezt a korláto­zást megszüntette. Az Orbán-kabinet nem emelte a családi pótlékot. Családi adó­­kedvezményét pedig a családok harmada nem vehette igénybe. A Gyurcsány-kormány a mindenki­hez eljutó családi pótlékot emelte duplájára. Ami a Fidesz családi adózását illeti, azt Nyugaton Gyurcsány szerint a nagyságos asszonyok rendszerének hívják, hisz ott segít igazán, ahol a férj szép summát visz haza, az asszony pedig otthon marad. Ami a nagyszülőket illeti, a kormány a megemelt fűtés­kiegészítési támogatással szállt be a rezsibe, 13. havi nyugdíjat bizto­sít és visszaállította a Fidesz által eltörölt méltányossági nyugdíj in­tézményét, emlékeztetett a kor­mányfő. (N. B. Gy.) A miniszterelnök Csepelen tartott kampánygyűlést Fotó: Teknős Miklós Startol a Fidesz-kampány Csuhaj Ildikó A tervek szerint hivatalosan ma startol a Fidesz kampánya: Rogán Antal kampányfőnök a Fidesz­­frakció tegnapi zárt ülésén közöl­te, hogy országos akció keretében veszi kezdetét a választási hadjá­rat. Óriásplakátok, poszterek, city­­light-ok, gazdaságstatisztikai ada­tok - ezekkel „revolverezi” a Fi­desz a kormányt. A kampány in­tenzív szakasza februárban zárul - új ígéret már nem hangzik el. A frakcióülésen arra is felhív­ták a Fidesz-KDNP képviselőinek figyelmét, hogy otthon kell küzde­niük, a központi rendezvények nem helyettesítik a „földharcot”. Fidesz-politikusok sokszor utal­tak arra, hogy elsősorban az egyé­ni mandátumok megszerzésére kell összpontosítani. Orbán Viktor azt mondta: úgy tűnik, az MSZP-kormány nem ta­nult a Fidesz 2002-es hibájából, azaz a közpénzen folytatott „bi­­zonygatós” kormánykampány nem elég eredményes. Informáci­óink szerint Orbán az imázsával, azaz az öltözködésével (kockás ing) és a frizurájával kapcsolatban közölte: „nem változtat”, marad a „vidéki kispolgár stílus” - ez ugyanis éppen az ellenkezője a Gyurcsány Ferenc által képviselt milliárdos üzletemberstílusnak. A frakció zárt ülésén Orbán Viktor és Pokorni Zoltán Fotó: Szabó Barnabás Néhány hétig távol lesz az MDF elnöke Dávid Ibolya néhány hétig bizto­san nem vesz részt a kampány­ban, az MDF elnöke ugyanis csa­ládi ügyben Ausztráliába utazott - tudtuk meg. Hock Zoltán, az MDF elnökhelyettese nem kíván­ta elárulni lapunknak, hogy Dá­vid hol tartózkodik, de annyit el­mondott: az utazás „előre nem tervezett, váratlan” volt. - A párt legnépszerűbb politi­kusa nyilvánvalóan hiányzik, de rendszeresen konzultálunk tele­fonon­, és ha visszatér, valószínű­leg napi húsz órát dolgozik majd - tette hozzá. A demokrata fórum hivatalos kampánynyitó nagy­gyűlésére az elnök már itthon lesz. A hírek szerint ezt február 18-án rendezték volna meg, de valószínűleg február végére ha­lasztják. MDF-es politikusok azt a fel­­tételezést is visszautasították, hogy Dávid Ibolya háta mögött döntöttek volna arról: Gémesi György és Sisák Imre közös MDF-Fidesz-KDNP-jelölt lesz. A két politikust ma Hock Zoltán, il­letve Semjén Zsolt KDNP-elnök népszerűsíti Gödöllőn, illetve Pásztón. Azt a felek szerződésbe foglalták, hogy a két honatya MDF-Fidesz-KDNP-jelölt lesz - a sorrend pedig arra utal, hogy a politikusokat „első helyen” a fó­rum jelölte. (Cs. I.) Kuncze: Az SZDSZ nélkül nem ment volna Hírösszefoglalónk Tegnap a szabad demokraták el­nöke, Kuncze Gábor is megtartotta évértékelését. Bevezetőként leve­títettek egy filmet, amelyen egy öt év körüli kisfiú, öltönyben, nyak­kendőben, papírokkal a kezében évértékelő beszédet tartva el­mondta, hogy az előző év elég jó volt, jövőre iskolába megy, és sze­retne egy biciklit is. Kuncze sze­rint ez a beszéd sem volt komoly­talanabb, „mint az a másik kettő, amelyekkel már megismerkedhet­tünk”. A pártelnök úgy látja: Or­bán Viktor nem adott reális hely­zetértékelést és nem kínált valódi megoldásokat sem. Gyurcsány Fe­renc értékelése reális volt ugyan, de nem szólt programokról. Kuncze sem évet értékelt, in­kább pártja terveit ismertette. Ezek szerint nem halasztható to­vább az egészségügy átalakítása, az adórendszer átalakítása és a ki­sebb állam megteremtése. A jobb egészségügy érdekében több-biz­tosítós modell, a magyar gazdaság erősítése és versenyképessége ér­dekében egykulcsos adó beveze­tése a cél. Az SZDSZ elnöke szerint az elmúlt négy év más lett volna pártja nélkül, nem lett volna miniszterelnök-váltás, nem kapott volna új lendületet a kormányzati politika, nem szerezte volna vis­sza a folytatás esélyét a koalíció, nem csökkentek volna az adók sem. Kuncze szerint a választás tétje, hogy demagóg, populista ígéretekkel lehet-e befolyásolni a szavazókat. Tapasztalatai szerint „ahogy a politikának a kampány­ban elmegy az esze, úgy jön meg a választóké”, és ezek az ígértek nem kapnak nagy támogatást. » NÉPSZABADSÁG • 2006. FEBRUÁR 1., SZERDA Magyarország 3 Vannak, akiket a föltáruló tények gondolkodásra inspirálnak, s vannak, akiket ellenállásra. Ők azok, akik az egyik ténnyel megpróbálják eltakarni a másikat. Szabó apánk Révész Sándor „A társadalom legnagyobb bűne, ha letagadja, meghazudtolja a múlt­ját” - nyilatkozta Szabó István három évvel a rendszerváltás után, és tizenhárom évvel azelőtt, hogy megtudtunk a múltjáról valami fon­tosat, amiről soha nem beszélt (lásd a Beszélgetések Szabó István filmrendezővel című kötet, 114. oldalát). Akkor sem, amikor beszél­hetett volna. Milyen életrajzi események megismerése segítené az ön Filmjeinek jobb megértését?” - kérdezte tőle Szekfű András 1975-ben. S ő azt válaszolta, hogy Nincsenek ilyenek... Nincsenek, mert az a véleményem, hogy egy filmnek önállóan kell érthetőnek lennie, és teljesen érdektelen, hogy ki csinálta.” (uo. 93. o.). És akkor most itt van egy filmbemutató, mely nem a filmről szól, hanem Szabóról, aki csinálta. Egyrészt azok miatt szól róla, akik a múlt letagadásának pártján állnak, és így vélnek Szabó Ist­ván pártján állni! Másrészt azok miatt, akik életrajzi események alapján próbálnak egy életművet hitelteleníteni. Azok miatt, akik nem tisztelik a tények autonómiáját, és azok miatt, akik nem tisz­telik a művészet autonómiáját. Szabó István remekművéből tudjuk, mennyire kell nekünk az Apa, aki nincs. Nem az, aki meghalt, hanem aki nem is volt. Mert a halott apák is földi apák voltak, és akkor növünk föl, amikor ezt tu­domásul vesszük. „A Máriássy-osztályban is, ott még többen szen­vedtünk apahiányban.” - mondja Szabó arról az osztályról, melyről jelentett, abban a tizenhárom évvel ezelőtti interjúban, melyben a múlttagadás társadalmi bűnéről beszélt. S folytatta: „Az Apában egyébként az is benne van, hogy a gyengeségeinket, a kisebbrendű­ségi érzéseinket nem lehet apanosztalgiával, az apakultusszal meg­oldani. Az csak látszatmegoldás, ezért túl kell jutni ezen, le kell győzni ezt a nemzedéknyi apavágyat./.../ egész rendszerek és társa­dalmak mozgatója volt ez a vágy a biztonságra és a tiszteletre.” Érdemeljen (vagy ne érdemeljen) bármit Szabó István, az em­ber, Szabó István, a művész nem érdemli meg, hogy Szabó apánk legyen. Hogy úgy tiszteljék, mint Ferenc Jóskát, Horthy-t, Kádárt. A föltétlenség igényével, a bűnökre való vaksággal. Aki ezt nem érti, annak hiába készült el az Apa. És hiába készült el Esterházy Péter korszakos remekműve, a Javított kiadás­­ a be­súgó apa életének „javított kiadása”, mely a szembenézés irgalmat­­lanságával és a megértés irgalmasságával tartja fogva szorosan és folyamatosan két oldalról az ember torkát. A szembenézés elején vagyunk és félünk. „Az elején féltem na­gyon, hogy csak az undor és megvetés marad apám iránt. Nem akartam elveszíteni. Most már látom, hogy megmaradt a szerete­tem - és mondanám még röhögve-sírva: árnyalódott. De szoron­gok, hogy mi lesz. A mai magyar társadalomnak rossz a tűrőképes­sége. Ez az írás ezt nem veszi figyelembe, és ennek nyilván ára lesz. Amit készséggel megfizetek, csak tudom-e állni az egész cehhez? Mit csinálnak majd mások, a többiek a fájdalommal?/.../ És az országnak is kell valamit erről gondolnia. De nem gondol, igyekszik megúszni, részigazságokkal ácsol demagóg önalibit, igyekszik a saját valóságos szenvedésével mindezt eltakarni.” (Ja­vított kiadás, 269., 274. o.) Mindenkinek kell valamit gondolni erről, hogy van egy köztisz­teletben álló férfiú, aki nagyon mély, érzékeny és fontos filmeket csinált, abban a diktatúrában és arról a diktatúráról, melynek néhány évig besúgója volt, s melyben később is szakmai érveket szolgáltatott pályatársa filmjének politikai okokból történő betiltá­sához. Vannak, akiket a föltáruló tények gondolkodásra inspirál­nak, s vannak, akiket ellenállásra. Ők azok, akik az egyik ténnyel megpróbálják eltakarni a másikat. A rég ismerttel a most megis­mertet, vagy fordítva. A tények ellenségei pedig nem lehetnek ba­rátai sem az országnak, sem a művészetnek. Létezik-e vajon az EU számára olyan­­­nyira emberellenes politikai szervezet, amelynek esetében legalább azt kimon­daná: először nek­tek kell bebizonyí­tanotok, hogy meg­változtatok. Biankó csekk Szőcs László Wetstraat 200, B-1049, Brüsszel: ez az Európai Bizottság postacíme arra az esetre, ha valaki kifogásolná, miért folyósítják immár az ő euróit is egy olyan országnak, amelyben egy terrorszervezet kerül a kormányrúdhoz. „A Hamasz nem lesz attól legitim, hogy megnyerte a választáso­kat” - tette világossá Javier Solana, az EU külpolitikai főképviselője szombaton. Hétfő este viszont már „racionalitásként” könyvelte el, hogy a huszonötök feltételeket fogalmaznak meg a leendő palesztin kormány számára - máskülönben megvonják tőle az anyagi támo­gatást. Három „leg”: 1. Gázaváros a világ legsűrűbben lakott része. 2. Ennek dacára egy főre vetítve a palesztin területek a világ legin­kább segélyezett - és sokak szerint túlsegélyezett - térségét jelen­tik. 3. A fő adományozó itt az Európai Unió, évi mintegy félmilliárd euróval­­ felét Brüsszel adja, másik felét a tagállamok. Érthető már most, hogy az EU - amely folyton az Egyesült Álla­mokhoz méri magát - nem adja fel a befolyását a világ egyik leg­fontosabb régiójában pusztán azért, mert a Hamasz tarolt. Innen már csak egy apró lépés, hogy folytassa is a pénzelést, hiszen befo­lyása, tekintélye - szemben az USA-val - nem elrettentő erejéből, hanem jórészt pénztárcájából fakad. További körülmény, hogy az EU-közösségi politika időnként túllendül a tagállamin: hiába rázta a fejét következetesen Angela Merkel Jeruzsálemben és Ramal­­lahban, továbbra is gurulhatnak német eurók palesztin területre. Legalábbis még egy darabig. Az EU ugyanis bizonyos értelem­ben blöffölt: olyan feltételeket fogalmazott meg a Hamasszal szemben, amelyeket az minden bizonnyal nem tud és nem is akar teljesíteni. Léte értelmét veszítené el, ha elismerné Izraelt, tartóz­kodna az erőszaktól, s le is fegyverezné magát. - Mi a magunk ré­széről készek vagyunk arra, hogy együttműködjünk a világgal - blöffölt vissza a Hamasz képviselője, kereken visszautasítva persze nemcsak az EU, hanem az egész nemzetközi közösség elvárásait. Blöffölgetünk, visszablöffölgetnek - nagy kérdés, rendben van-e ez így. Létezik-e vajon az EU számára olyannyira emberellenes po­litikai szervezet, amelynek esetében legalább azt kimondaná: elő­ször nektek kell bebizonyítanotok, hogy megváltoztatok, csak utá­na utalunk - nem pedig fordítva, biankó csekken? Kínosan hiány­zik a hétfői külügyminiszteri konklúziókból annak a rögzítése is, hogy az EU nem felejtkezett el a Hamasz félszáz öngyilkos me­rényletéről, a több száz halálos áldozatról, a kétezernél több sebe­sültről. Emlékszik például a tel-avivi Delfináriumban cafatokká robbantott huszonkét tinédzserre. Ennél már csak a nyugat-euró­pai híradókban mostanában látható „Hamasz-ellenpropaganda” kínosabb. Merényletek helyszíne helyett egy gázai bárt mutogat­nak, azzal, hogy a Hamasz be kívánja tiltani az alkoholfogyasztást. Szörnyű! Elfogadhatatlan! f

Next