Népszabadság, 2006. február (64. évfolyam, 27-50. szám)
2006-02-11 / 36. szám
Papp Sándor Zsigmond Ne is számítsunk arra, hogy egy mugli ezt valaha megérti. Ő talán már a teremtés pillanatában kiszorult a varázsvilágból, így nem is lehet több, mint örök és lesajnált kívülálló. Hétköznapi és gőgös. Unalmas és keserű. Egy mugli azt hinné, nincs szomorúbb látvány egy éjfélkor is nyitva tartó könyvesboltnál. Aki viszont egy pillanatra is belekóstolt a mágia világába, az megfellebbezhetetlenül tudta: az év legnagyobb és legvisszafogottabb bulija készült csütörtök éjjel a Libri Könyvpalotában. Egy mugli, persze, hajlamos félvállról venni az egészet. Este tízkor az Uránia magasságában feltűnő, varázskalapban sétáló kislányról és annak furcsa szüleiről még képes azt gondolni, jelmezbál készül valahol az Astoria körül. Aztán meglátja a Libri előtt roxforti talárban cigarettázó szervezőket, és önelégülten bólint: a nagyon is emberi szenvedélyek mégiscsak átütnek a hisztérián. Merthogy a muglik számára mindez csak egy jól megkoreografált téboly - ehhez kétség sem férhet. Hiszen mi másért maradna fenn egy tíz-tizenkét éves gyermek éjfélig, amikor már a boszorkányok is alszanak, egy olyan könyv (Harry Potter és a Félvér Herceg) megvásárlásért, amit másnap bármikor és bárhol megvehet? A jól értesültek szerint az éjféli körítés az írónő határozott kérése volt, mások szerint viszont szimpla marketingfogás. - Egész nap készültünk, előre megtanultuk a leckét és megírtuk a házi feladatokat - fedi fel a stratégiát szinte egyszerre egy tizenkét éves forma kislány és annak édesanyja, nem sokkal éjfél után. A kislány három könyvet is szorongat: egyet magának, kettőt pedig a barátainak vesz, már ha kiállják az embertelen hosszúságú sort, ami a pénztárgépek előtt kígyózik. A kislány mugli-időszámítás szerint is leghamarabb egyre vagy fél kettőre kerül ágyba. A másnapi felkelést firtató kérdésre viszont csak úgy varázslósan mosolyognak: ilyet is csak egy földhözragadt outsider kérdezhet. Az igazi kegyetlenség viszont mégsem az éjféli időpontra időzített könyveladás. Hanem az, hogy a szülői engedékenységbe a hajnalig tartó olvasás már aligha férhet bele, így a nagy nehezen megszerzett könyvet szinte azonnal félre kell tenni. Ezt elkerülendő néhányan már a boltban elkezdenek olvasni. Oszlopnak dőlve, kamerák előtt, büszkén, vagy elvonulva egy sarokba. A mugli fejébe viszont más dolgok sem akarnak beleférni. Például, hogy miért ez az egész hajcihő, ez az éjféli percre pontosan kiváró szigor, ha már aznap meg lehetett venni a könyvet, a város különböző pontjain. - Ez egy sokszereplős játszma - magyarázza némileg dühösen Balázs István, az Animus kiadó vezetője, hogy miként történhetett a gikszer. Hiába állapodnak meg a terjesztés időpontjában a nagykereskedőkkel, ha azokból néhányan több kiskereskedőnek is továbbadták az értékes árut. A kár, persze, inkább csak erkölcsi, a példányszámot nem befolyásolja. A szervezők éjfél előtt vetélkedőkkel próbálják csillapítani a tapintható türelmetlenséget. A Potter-rajongók kemény magját az Álomvilág Ifjúsági Klub képviseli, ők szinte testületileg vesznek részt az agyafúrt versenyeken. Ekkor tudja meg a mugli azt is, hogy van a világon házvezető, nemcsak annak női verziója. A hím változat viszont nem főz, nem mos, még csak nem is takarít, hanem a házakba rendeződött csapatokat irányítja. A legnagyobb attrakció a Jelenetek Potter életéből munkacímet kapja. De fellépnek kezdő és haladó bűvészek is, akiknek közös jellemzője, hogy nem szeretik, ha hátulról fényképezik őket. Interjú készül Szabó Lucával, Hermione magyar hangjával. A vetélkedőkön nemcsak pontot, de kiutot is lehet szerezni. A varázslóvaluta a muglik körében nagyon keresett, hiszen már egy-két knutért is lehet a büfében Bűvös Bizserét, Mentholos Humbugot vagy épp Neon Kukacot venni. Leginkább persze a vajsör izgatja őket, ám erről csakhamar kiderül, hogy nem más, mint habzóra melegített vaníliás tej. A kiút-forint árfolyam viszont sem könyörgésre, sem mozgásra nem működik: forintért kizárólag mugli étek jár. Szendvics, ásványvíz és egyéb sületlenségek. Potter mindent összevetve mégiscsak csodára képes. Visszahozta azokat a letűnt időket, amikor még izgatott előfizetők lesték toporogva a postakocsi érkezését, hiszen azokat a lapokat hozta, amelyek az éppen soros Dickens-regény folytatását közölték. Amikor egy friss Jókai-regény izgalmát nem pótolhatta még semmiféle valóságshow. Az persze más kérdés, hogy a rajongók nem kis hányada Potteren kívül mást nem vesz a kezébe, a varázs így - egyelőre - nem áramlik át a kötelező olvasmányok irányába, vallja be néhány szülő. De * Az eddigi hat kötet csak Magyarországon egymillió példányban kelt el, s a magyaron kívül 52 nyelven kapható. A hatodik epizód piacra dobását világszerte nagy érdeklődés kísérte. A tavaly júliusi megjelenést követő első napon 6,9 millió példány kelt el az USA- ban, és 2 millió Nagy-Britanniában. Csak összehasonlításképpen: a két fő budapesti helyszínen - a Libri Könyvpalotában és a Nyugati téri Alexandra könyvesboltban - 400, illetve 190 könyvet adtak el az első napon. A Libri könyvhálózat 44 (ebből kettő internetes) boltjában pedig tegnap délig mintegy négyezer példány talált gazdára, legalább olvas, csillan fel a szemük. És ez már fél győzelem, akkor is, ha ez időnként fárasztó reklámfogásokkal párosul. Mert azt azért ők sem értik, hogy az éjféli könyveladást miért ne lehetne kora délután lezavarni, vagy legalább péntek estére időzíteni, hiszen a másnapi olvasást akkor végképp nem zavarná semmi. Aztán megértjük ezt is. Ahogy kilépünk a könyvesboltból sűrű, tejfehér este fogad, havazik. Néhány perc és a körút eltűnik a vakító takaró alatt. Követik az autók, újságosbódék, háztetők. Az egész város egyetlen nagy varázslat már: fehér, nyugodt, érintetlen. Ez az a pillanat, amikor már egy mugli szava is elakad, így hát gyorsan kabátja alá rejti a könyvet, és kilép a hóesésbe. Egy mugli vallomásai Útjára bocsátották a hatodik magyar nyelvű Harry Potter-könyvet Ha beindul a láz, nehéz csillapítani: a hatodik kötetért kevés híján négyezer forintot kell lepengetni. A teljes sorozat ára már a húszezer forint felé közelít. Az éjjeli marketingfogás átüt a varázslaton Fotók: Kovács Bence Megmondom az őszintét, összebizonytalanodtam egy kicsit. Már úgy megvolt, hogy kire fogok szavazni! De most valahogy összegubancolódtak a dolgok. Végre akadt egy párt, amelyik a szájam íze szerinti programot ígért. Például ingyensört. Mindig is vágytam ingyensörre. Meg aztán az örök életet is kilátásba helyezte. Elképzeltem, hogy az örökkévalóság ideje alatt mennyi ingyensört lehet meginni. Jó sokat. Ezért aztán az örök élet is nagyon közel áll hozzám. Boldog voltam, hogy végre akadt egy párt, amelyik halálosan komolyan veszi az egyszerű halandókat is. Eddig rendben is volna. De most olvasom, hogy adócsökkentést is ígér a szegedi Magyar Kétfarkú Kutya Párt (MKKP). Ennyire azért nem szabadna elrugaszkodni a valóságtól! Azért mi választók is tudjuk, hogy hol van a lehetőségek határa! Nem szeretnénk úgy járni, ahogy szoktunk. Mint azzal az ígérettel, hogy nem lesz gázáremelés például. Lett. Most mondta a Rogán, hogy az évi 3000 köbméter felett fogyasztóknak 67 százalékkal lett drágább a gáz négy év alatt. Na most, aki már megpróbált ennyi gázból kifűteni egy kastélyt, az tudja, hogy alig elég. A cselédségnek már össze kell bújnia télen, ha nem akarnak meghalni. És mi van, ha a végén kiderül, hogy nemcsak az adócsökkentés, hanem az öröklét is kamu? A gázár miatt még mehetünk panaszra a Mindenhatóhoz, de a feltámadás elmaradása esetén már nincs hová fellebbezni. Abba pedig már bele se merek gondolni, hogy mi van, ha az ingyensört se gondolták komolyan. Ott tartunk, hogy már a ku- Kétfarkú tyában sem lehet megbízni. Talán azért nem, mert két farka van neki. A többi pártnak azért több van. Vegyük például a Fideszt! Tele van a város plakátokkal, hogy rosszabbul élünk, mint négy éve. Engem az a plakát rázott meg leginkább, amelyik szomorú arcú munkanélküli fiatalembert ábrázol, sárga munkavédelmi sisakkal a kezében. Nem kap munkát szegény. Talán ha megmondaná neki valaki, hogy ha legközelebb munkát keres, ne vigye magával azt a lopott sisakot... Nem igazodok ki a vitában, hogy mennyi munkanélküli is Elképzeltem, hogy az örökkévalóság ideje alatt mennyi ingyensört lehet meginni. Jó sokat. Ezért aztán az örök élet is nagyon közel áll hozzám. Boldog voltam, hogy végre akadt egy párt, amelyik halálosan komolyan veszi az egyszerű halandókat is, van valójában. Az egyik párt ennyit mond, a másik annyit. A Fidesz szerint például 60 ezerrel nőtt a munkanélküliek száma. Hiába osztok, szorzók, sehogy se akar kijönni a végeredmény. Ha összeadom a foglalkoztatottakat, meg a munkanélkülieket, meg az inaktívakat, akkor magasabb szám jön ki, mint ahányan vagyunk az országban. Lehet, hogy a Fidesz talált 60 ezer új magyart az elfekvő készletből? Nekem a legjobban a Fidesz jelszavai tetszenek. Könnyen lehet rájuk fülbemászó rigmust gyártani. Megihlettek engem is: Munka, otthon, szeretet / Ne verjed a nejedet! De az MSZP is plakátol rendesen. Ilyen fekete-sárga posztereken válaszolgat a Fidesznek. Hogy azt mondja: A Fidesz 20 százalékkal emelte az átlagbér adóját! Az viszont nincs odaírva: Mi meg persze beszedtük! Meg tetszenek ezek a négy év eredményeit bemutató plakátjaik is. Megduplázzuk az autópályák hosszát. Igen. Megcsináltuk. Egy másik plakáton. Megdupláztuk a családi pótlékot. Igen. Megcsináltuk. Járom a várost, de hiába keresem a plakátot. Megdupláztuk az államháztartás hiányát. Igen. Ezt jól megcsináltuk! Egyesek azt mondják, nem jóízű ez a dicsekvés. Szerintem viszont még szerények is. Volna ötletem még plakátra. Decemberre eltüntettük az utolsó szál parlagfüvet is. Igen. Megcsináltuk. Vagy: Elromlott a tévé. Igen. Megcsináltuk! Csak az a baj, hogy még mindig nem tudom, kire szavazzak majd. Elegem van a pártokból. Nehogy már a két farok csóválja az országot! Karcagi László NÉPSZABADSÁG • 2006. FEBRUÁR 11., SZOMBAT Magyarország • 5 HIRDETÉS