Népszabadság, 2006. március (64. évfolyam, 51-76. szám)

2006-03-13 / 61. szám

Hátrébb szorultak a veteránok Fodor hajrázásával végleges az SZDSZ listája Kisebb belvillongás után vég­legesítette országos listájának élmezőnyét az SZDSZ. Fodor Gábort előrébb sorolta a lis­tán a párt országos tanácsa, Bőhm András is bejutással ke­csegtető helyre került - nem feltétlenül a szűkebb pártve­zetés szándékai szerint. Haszán Zoltán Pártveteránok helyett új, szakte­rületekre specializálódott arcok. Ez volt az SZDSZ szűkebb vezeté­sének koncepciója az országos lis­ta húzóneveinek összeállításakor. És ezt hagyta jóvá szombati ülé­sén a szabad demokraták országos tanácsa, egyetlen módosítással. Vagyis a miniszterelnök-je­löltté vált Kuncze Gábor elnök után a második helyre a pártba néhány hete belépett Kóka János gazdasági miniszter került, kép­viselve az adócsökkentésen és a versenyképesség javításán alapu­ló gazdasági programot. Az első ötben van még Sándor Klára sze­gedi egyetemi oktató és Molnár Lajos kórház-főigazgató. Igaz, nem abban a sorrendben, aho­gyan azt az ügyvezetők javasol­ták elfogadásra. Az országos ta­nács felülírta az elé tett listát, és a hetedikről a harmadik helyre lép­tette előre Fodor Gábort. Ez nem feltétlenül találkozott a pártot irányító négyes (Kuncze-Magyar Bálint-Horn Gábor-Pető Iván) szándékával. Magyar és Pető fel is szólalt az ellen, hogy Fodor Gá­bor megelőzze a pártvezetés által támogatott Sándor Klárát. Még egy ponton volt kénytelen elfogadni a pártvezetés az orszá­gos tanács módosítását. A főváro­si listán az ötödikről a negyedik helyre tolta föl a tagság Bőhm András fővárosi frakcióvezetőt, az országos tanács elnökét. Ennek azért van jelentősége, mert a ne­gyedik hely Budapesten még be­futónak számít, miközben az or­szágos listán a pártvezetés által nem favorizált Bőhm 22. helye ko­rántsem kecsegtet ezzel. Az orszá­gos lista elejéről hiányzó Demszky Gábor és Pető Iván is a fővárosi listán kapott befutóhelyet. Öt százalék körüli eredmény esetén az első tizenötnek van esélye a bejutásra. A szűk lehető­ségek ellenére a földindulás ugyanakkor lényegében elma­radt. A végleges névsor kialaku­lása után Kuncze Gábor elmond­ta: az első helyeken olyan politi­kusok találhatók, akik szemé­lyükben is megjelenítik azokat a témákat, szakterületeket, amelye­ket az SZDSZ fontosnak és ki­emelendőnek tart. A lista élén: Kuncze Gábor, Kóka János és Sándor Klára. Fodor Gábort szavazták melléjük Fotó: Kovács Bence Sándor Klára: A nő helye... A nő helye a magyar nyelvhaszná­latban - ezzel a jellegzetes címmel rendezett konferenciát 2005 szep­temberében Sándor Klára, a Sze­gedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Kará­nak nyelvészeti tanszékvezető-he­lyettese. Akkor már az SZDSZ ügyvivője volt, új arc a párt orszá­gos vezetőségében. 1989-től egye­temi oktató, 1990-től tagja az SZDSZ-nek, de csak 2002 óta poli­tizál igazán aktívan. Hogy miért csak akkortól? Azt mondja, már megengedhetett magának egy kis lazítást a szakmai karrierje építé­sében, ugyanakkor aggasztotta a jobboldal hatalmi cinizmusa, aho­gyan a demokratikus intézmények lerombolására törekedett. Szakmája, a szociolingvisztika és érdeklődési területe, a diszkri­­minációellenesség, a társadalmi igazságosság, az esélyegyenlőség szoros kapcsolatban van a politi­kával. A társadalmi viszonyok megjelenése a nyelvben, a nemek egyenjogúsága­­ vizsgálódásának gyakori tárgyai. Az MSZP és az SZDSZ helyi szervezetének megál­lapodása nyomán egyéni körzet­ben is elindul képviselőjelöltként. A Csongrád megyei 2. számú vá­lasztókerületben korábban több alkalommal Géczi József Alajos volt az MSZP jelöltje - a szocialis­ták itt most Sándor Klárát támo­gatják, cserében az SZDSZ nem in­dít jelöltet Botka László és Újhelyi István ellen. Legerősebb ellenfele Balogh László, aki az MDF-et maga mögött hagyva a Fidesz jelöltje. Ez a körzet több homokháti községet is magában foglal. A li­berális politikusnő új egyenlőt­lenségekkel ismerkedik: a tanyán élők, a kis iskolába járó gyerekek hátrányaival, a munkahelyüket el­vesztők, a terményeiket eladni nem tudó gazdák gondjaival. Ta­pasztalatait megosztja az SZDSZ ügyvivő testületével. A nagyváro­ Az SZDSZ országos listája si pártként elkönyvelt szabad de­mokraták máris több kérdésben - például, hogy nem az iskola mé­rete, hanem az ott folyó oktatás minősége számít - elfogadták a véleményét. (T. I.) 2002-ben 2006-ban 1. Kuncze Gábor Kuncze Gábor 2. Pető Iván Kóka János 3. Szent-Iványi István Fodor Gábor 4. Kis Zoltán Sándor Klára 5. Fodor Gábor Molnár Lajos 6. Magyar Bálint Magyar Bálint 7. Zwack Péter Horn Gábor 8. Horn Gábor Béki Gabriella 9. Kóródi Mária Kovács Kálmán 10. Gusztos Péter Eörsi Mátyás 11. Eörsi Mátyás Kis Zoltán 12. Wekler Ferenc Világosi Gábor 13. Gulyás József Gulyás József 14. Béki Gabriella Gusztos Péter 15. Világosi Gábor Mézes Éva 16. Szalay Gábor Csőzik László 17. Kovács Kálmán Hankó Faragó Miklós 18. Mécs Imre Wekler Ferenc 19. Bőhm András lüttner Csaba 20. Dióssy László T. Asztalos Ildikó Molnár Lajos: Hangja messzire hallatszik Kun J. Viktória Molnár Lajos szabad demokrata kötődése sokak szerint hol előnyt, hol épp hátrányt jelentett karrierjében. Csaknem két éve például hivatalosan szabálytalan­ságokra, illetve bizalomvesztésre hivatkozva menesztették a Szent István kórház főigazgatói széké­ből. Hallani lehetett azonban ar­ról, hogy mindez a Fidesz kezde­ményezésére és a szocialisták tá­mogatásával történt, tehát a hát­térben politikai okok húzódtak. Ma már tudjuk: Molnár a főváro­si önkormányzaton belül dúló SZDSZ-MSZP konfliktus áldoza­taként veszítette el az állását. A „székvesztés” utóélete is bonyo­lult: a fővárosi szabad demokrata képviselők és Kuncze Gábor párt­elnök azonnal védelmébe vette Molnárt, s kiderült: Kupper And­rás, a Fidesz fővárosi frakcióve­zetője, a Szent István kórház fel­ügyelőbizottságának elnöke tor­zított információkkal érte el a fő­igazgató felmentését. Akárhogy is történt, Molnár Lajos már nem kapta vissza az állását. Kapott viszont egy másik szé­ket tavaly szeptemberben: a sza­bad demokraták támogatásával ki­nevezték a MÁV-kórház élére. Kóka János SZDSZ-es gazdasági miniszter bízta meg Molnár Lajost a kórház vezetésével. Akkor - ta­lán nem alaptalanul - az MDF fő­városi frakciója közleményben tu­datta, hogy a kinevezés hátterében a szakember liberális kötődése áll. Politikai támadások ide vagy oda Molnár Lajos nem könnyű ember, hangja pedig messzire el­­hallatszik: emlékezetes a Finan­cial Timesnak adott nyilatkozata, amelyben a hálapénzt a magyar egészségügy kiirthatatlan elemé­nek nevezte, amelyet egy „bizo­nyos orvoscsoport” tart fönn. A Magyar Orvosi Kamara ezután etikátlannak nevezte őt, olyan embernek, aki orvul támadja az orvostársadalmat. Szinte bizonyosnak tekinthe­tő, hogy Molnár Lajos az SZDSZ egészségügyi miniszterjelöltje lesz. „A hálapénz a magyar egészség­ügy kiirthatatlan eleme, amelyet egy bizonyos orvoscsoport tart fönn”. NÉPSZABADSÁG • 2006. MÁRCIUS 13., HÉTFŐ A Fidesz hozzáöregítette listáját a konzerva­tív b­aidzshez, a többiek éppen fordítva. Listák páternosztere Nagy N. Péter Megeshet, hogy a pártok nem mindig mondanak igazat, de orszá­gos listáikon aligha tudnak hazudni. Kiderült: nemcsak szónoki fordulatként használták, hogy le kell cserélni a rendszerváltó poli­tikai generációt. Teszik is: a Fidesz hozzáöregítette listáját a kon­zervatív imidzshez, a többiek éppen fordítva. A szocialistáknál a lista elején két olyan fiatal politikus, Gyurcsány Ferenc és Hiller István, akik négy éve látótávolban sem igen voltak. Ezen a váltáson persze már túlestünk 2004-ben. De most más nevek is látványosan bemozdultak: Baja Ferenc a szabol­csi listán 2002-ben első volt, most sehol, az országoson 38., Nagy Sándor, akit lebírhatatlannak tartottak ebben az univerzumban, ugyanott 63., Jánosi György, bár választmányi elnökként futott neki ennek a ciklusnak, 93., ahonnan még véletlenül sem lehet bejutni. Az MDF esete egyszerű: a régiek nagyobb része a Fideszben, kényszerűség a váltás, annál váratlanabb viszont az új SZDSZ-lis­­ta. Amely maga az újrakezdés szándékának világgá kiabálása. Beelőzve a teljes liberális élmezőnyt felhúzott Kuncze Gábor mö­gé Kóka János, aki még nem volt nagykorú, amikor az SZDSZ azért még ma is kemény magja a rendőrökkel való gyürkőzésről áttért a rendszerváltoztatásra. S ha ez az üzenet nem volna elég, az iskola­üggyel is foglalkozó egyetemi oktató, Sándor Klára Magyar Bálint oktatási miniszter elé került a listán - utóbbi ajánlásával -, ahogy a párt egészségügyi frontját képviselő kórházigazgató, Molnár Lajos is ott van az első ötben. A régiek mind mögöttük, Demszky és Pe­tő pedig, igaz, bejutást ígérő helyen, a budapesti listán. A klasszi­kus - politikai, jogi - liberalizmus egy további vesztesége Tölgyessy Péter - ő a Fidesz-listára nem került fel. Az SZDSZ-nél látható: a rendszerváltó, felszabadító liberalizmus helyét átvette a modern piac- és üzleti szabadság politikusainak új csapata. De mi történt a Fidesznél? Ki került például Tölgyessy helyére? Nos, az 1998-ban neki kínált ötödik helyen most Wittner Mária található, akit az különböztet meg a többi tiszteletre méltó ötvenhatostól, hogy még most is tele torokból tud kommunistázni. Ő szimbolikus személyiség e listán, abban az értelemben is, hogy ott visszanyes­­ték a fiatal demokraták fiatal szárnyát. A névsort hozzáöregítették a párt világlátásához. Rogán Antal egy közepes budapesti listás he­lyen, Répássy Róbert egyelőre sehol, Szájer Brüsszelben, Várhegyi a központban Orbán meghosszabbított karja, de listákról hiányzik, berobbant viszont miniszterelnökhelyettes-jelöltnek Mikola Ist­ván, aki aligha tekinthető klasszikus fideszesnek. Előrerukkolt még Semjén Zsolt, megint csak az egykori fiúktól igen távoli vidé­kekről indulva, magával hozva viszont a katolikus egyház áldását. Ezen belül is Mikola kiemelése az a gesztus, amiből olvasni kell: a Fejér megyei listán ő az első, s a párt volt egészségügyi miniszte­re, Gógl Árpád ott is csak ötödik. Mit tudhat ez a már korántsem fiatal ember? Emlékezetes, hogy amikor miniszteri reformjai ellen a kamara és a szakszervezet tiltakozott, a szakmát maradinak és haszonlesőnek nevezte. Nemrég úgy általában nekiesett a fiatalok­nak a szingli életmódot és a Big Brothert ostorozva, viszont az egy­házak segítségét kérte, hogy egészséges életvitelre neveljék az em­bereket­. Hithű és energikus konzervatív, aki kissé fanatikus hittérí­tőként a lelkeket akarja maga mellé állítani, miközben a december 5-i népszavazást közvetlenül Mohács és Trianon mellett láttatja. Szóval, ő került a Fideszben arra a listás helyre, ahol 1990-ben még Fodor Gábor volt. Kétségtelen, ez is generációváltás. Milosevics tizenhat éven át volt Szerbia tényleges politikai vezetője, mérlege katasztrofális. Bocsánat a kegyelet­sértésért, de hirtelen halála megkönnyeb­bülés mindenkinek, akinek még dolga lett volna vele. Magyarország * 3 Vesztes veszejtő Füzes Oszkár A közveszélyes, egyben önpusztító nacionalizmus élő példája volt. Szlobodan Milosevics tizenhat éven át volt Szerbia tényleges politikai vezetője, mérlege katasztrofális. Szerbia elvesztette a volt Jugoszlávián belüli vezető szerepét, közben magát a volt Jugoszlá­viát, amely egy ideig tekintélyes középhatalom volt, majd elvesz­tette a horvátországi és a boszniai szerb közösségek háborúit, vé­gül gyakorlatilag elvesztette Koszovót, és minden bizonnyal elve­szíti Montenegrót is. Mindeközben maga Szerbia nem csupán ré­giós központi szerepét vesztette el, hanem leszakadt önmagához és szomszédaihoz képest, perifériára, sőt páriasorba szorult. Szer­bia ma elszegényedett, kiszolgáltatott, alig működő állam, amely­ben hártyavékony demokrácia fedi a maffiásodott közviszonyok szakadékát: az ország bármelyik pillanatban visszazuhanhat a po­litikai és köztörvényes bűnözők uralta káoszba. Ehhez képest szinte másodlagos, hogy politikai felelősséget vi­selt több százezer ember haláláért, milliók földönfutóvá válásáért, az ország anyagi és szellemi romba döntéséért, és azért, hogy a szerbeknek legalább két nemzedéke hatalmas újjáépítési erőfeszí­tésekre kényszerül - szörnyű hátrányból. Könyvtárakat írtak róla, de a feleségén kívül aligha ismerte bár­ki is. Rejtőzködött. Igazi politikai eszméi nyilván nem voltak, a pil­lanat hatalomtechnikai követelményeihez igazodva volt jugo­­szlávista, kommunista, nagyszerb nacionalista, kisjugoszlávista, oroszbarát, Amerika-utánzó, ortodox, Nyugat-partner stb. Szerbia, Jugoszlávia stb., csak annyira érdekelte, amennyire a hatalom meg­tartásához és megszerzéséhez szüksége volt rá. Könnyű kézzel dobta el boszniai és horvátországi honfitársait, még könnyedebben cserélgette szövetségeseit és ellenségeit, és nem habozott akkor sem, ha a szervezett bűnözés főben­járó bűnöseivel kellett szövet­keznie. Amikor megbukott, és a hágai törvényszék elé került, akkor sem adta föl. Láthatóan hitte, hogy jogi erővel nem lehet rábizo­nyítani a népirtást és az emberiség elleni bűntetteket. Hitte, hogy megint javára fordulhat a politikai kocka, és mivel másfél évtize­den át csaknem minden hatalmi trükk bejött neki, azt gondolta, nagy politikus, ügyes játékos. Valójában majdnem minden straté­giai döntése hibásnak bizonyult, és bár tényleg nagy tétekben ját­szott, végül mindig vesztett. De nem akart fölállni az asztaltól. Többször is azt hitte, jól kalkulál, a nagyok hagyni fogják, amit csinál. És sokáig hagyták is, Milosevics nem vette észre, amikor már nem. Ez volt a legnagyobb tévedése, és megint csodálkozott: nála rosszabbak is megúszták. Amikor a napnál világosabb lett, hogy Milosevics nem látja át a geopolitikai konstellációt, akkor végre belül is megingott, majd megdőlt a hatalma. Bocsánat a kegyeletsértésért, de hirtelen halála megkönnyebbü­lés mindenkinek, akinek még dolga lett volna vele. Nyugodjék bé­kében - mert így békén hagyja Szerbiát és környékét is, ez pedig holtában is fontos lehet. Ha rosszul bolygatják, a közveszélyes és önpusztító nacionalizmus túléli. De még nagyobb baj, ha vele együtt sietve eltemetik az örökségével való komoly szembenézést is.

Next