Népszabadság, 2006. március (64. évfolyam, 51-76. szám)
2006-03-13 / 61. szám
Hátrébb szorultak a veteránok Fodor hajrázásával végleges az SZDSZ listája Kisebb belvillongás után véglegesítette országos listájának élmezőnyét az SZDSZ. Fodor Gábort előrébb sorolta a listán a párt országos tanácsa, Bőhm András is bejutással kecsegtető helyre került - nem feltétlenül a szűkebb pártvezetés szándékai szerint. Haszán Zoltán Pártveteránok helyett új, szakterületekre specializálódott arcok. Ez volt az SZDSZ szűkebb vezetésének koncepciója az országos lista húzóneveinek összeállításakor. És ezt hagyta jóvá szombati ülésén a szabad demokraták országos tanácsa, egyetlen módosítással. Vagyis a miniszterelnök-jelöltté vált Kuncze Gábor elnök után a második helyre a pártba néhány hete belépett Kóka János gazdasági miniszter került, képviselve az adócsökkentésen és a versenyképesség javításán alapuló gazdasági programot. Az első ötben van még Sándor Klára szegedi egyetemi oktató és Molnár Lajos kórház-főigazgató. Igaz, nem abban a sorrendben, ahogyan azt az ügyvezetők javasolták elfogadásra. Az országos tanács felülírta az elé tett listát, és a hetedikről a harmadik helyre léptette előre Fodor Gábort. Ez nem feltétlenül találkozott a pártot irányító négyes (Kuncze-Magyar Bálint-Horn Gábor-Pető Iván) szándékával. Magyar és Pető fel is szólalt az ellen, hogy Fodor Gábor megelőzze a pártvezetés által támogatott Sándor Klárát. Még egy ponton volt kénytelen elfogadni a pártvezetés az országos tanács módosítását. A fővárosi listán az ötödikről a negyedik helyre tolta föl a tagság Bőhm András fővárosi frakcióvezetőt, az országos tanács elnökét. Ennek azért van jelentősége, mert a negyedik hely Budapesten még befutónak számít, miközben az országos listán a pártvezetés által nem favorizált Bőhm 22. helye korántsem kecsegtet ezzel. Az országos lista elejéről hiányzó Demszky Gábor és Pető Iván is a fővárosi listán kapott befutóhelyet. Öt százalék körüli eredmény esetén az első tizenötnek van esélye a bejutásra. A szűk lehetőségek ellenére a földindulás ugyanakkor lényegében elmaradt. A végleges névsor kialakulása után Kuncze Gábor elmondta: az első helyeken olyan politikusok találhatók, akik személyükben is megjelenítik azokat a témákat, szakterületeket, amelyeket az SZDSZ fontosnak és kiemelendőnek tart. A lista élén: Kuncze Gábor, Kóka János és Sándor Klára. Fodor Gábort szavazták melléjük Fotó: Kovács Bence Sándor Klára: A nő helye... A nő helye a magyar nyelvhasználatban - ezzel a jellegzetes címmel rendezett konferenciát 2005 szeptemberében Sándor Klára, a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Karának nyelvészeti tanszékvezető-helyettese. Akkor már az SZDSZ ügyvivője volt, új arc a párt országos vezetőségében. 1989-től egyetemi oktató, 1990-től tagja az SZDSZ-nek, de csak 2002 óta politizál igazán aktívan. Hogy miért csak akkortól? Azt mondja, már megengedhetett magának egy kis lazítást a szakmai karrierje építésében, ugyanakkor aggasztotta a jobboldal hatalmi cinizmusa, ahogyan a demokratikus intézmények lerombolására törekedett. Szakmája, a szociolingvisztika és érdeklődési területe, a diszkriminációellenesség, a társadalmi igazságosság, az esélyegyenlőség szoros kapcsolatban van a politikával. A társadalmi viszonyok megjelenése a nyelvben, a nemek egyenjogúsága vizsgálódásának gyakori tárgyai. Az MSZP és az SZDSZ helyi szervezetének megállapodása nyomán egyéni körzetben is elindul képviselőjelöltként. A Csongrád megyei 2. számú választókerületben korábban több alkalommal Géczi József Alajos volt az MSZP jelöltje - a szocialisták itt most Sándor Klárát támogatják, cserében az SZDSZ nem indít jelöltet Botka László és Újhelyi István ellen. Legerősebb ellenfele Balogh László, aki az MDF-et maga mögött hagyva a Fidesz jelöltje. Ez a körzet több homokháti községet is magában foglal. A liberális politikusnő új egyenlőtlenségekkel ismerkedik: a tanyán élők, a kis iskolába járó gyerekek hátrányaival, a munkahelyüket elvesztők, a terményeiket eladni nem tudó gazdák gondjaival. Tapasztalatait megosztja az SZDSZ ügyvivő testületével. A nagyváro Az SZDSZ országos listája si pártként elkönyvelt szabad demokraták máris több kérdésben - például, hogy nem az iskola mérete, hanem az ott folyó oktatás minősége számít - elfogadták a véleményét. (T. I.) 2002-ben 2006-ban 1. Kuncze Gábor Kuncze Gábor 2. Pető Iván Kóka János 3. Szent-Iványi István Fodor Gábor 4. Kis Zoltán Sándor Klára 5. Fodor Gábor Molnár Lajos 6. Magyar Bálint Magyar Bálint 7. Zwack Péter Horn Gábor 8. Horn Gábor Béki Gabriella 9. Kóródi Mária Kovács Kálmán 10. Gusztos Péter Eörsi Mátyás 11. Eörsi Mátyás Kis Zoltán 12. Wekler Ferenc Világosi Gábor 13. Gulyás József Gulyás József 14. Béki Gabriella Gusztos Péter 15. Világosi Gábor Mézes Éva 16. Szalay Gábor Csőzik László 17. Kovács Kálmán Hankó Faragó Miklós 18. Mécs Imre Wekler Ferenc 19. Bőhm András lüttner Csaba 20. Dióssy László T. Asztalos Ildikó Molnár Lajos: Hangja messzire hallatszik Kun J. Viktória Molnár Lajos szabad demokrata kötődése sokak szerint hol előnyt, hol épp hátrányt jelentett karrierjében. Csaknem két éve például hivatalosan szabálytalanságokra, illetve bizalomvesztésre hivatkozva menesztették a Szent István kórház főigazgatói székéből. Hallani lehetett azonban arról, hogy mindez a Fidesz kezdeményezésére és a szocialisták támogatásával történt, tehát a háttérben politikai okok húzódtak. Ma már tudjuk: Molnár a fővárosi önkormányzaton belül dúló SZDSZ-MSZP konfliktus áldozataként veszítette el az állását. A „székvesztés” utóélete is bonyolult: a fővárosi szabad demokrata képviselők és Kuncze Gábor pártelnök azonnal védelmébe vette Molnárt, s kiderült: Kupper András, a Fidesz fővárosi frakcióvezetője, a Szent István kórház felügyelőbizottságának elnöke torzított információkkal érte el a főigazgató felmentését. Akárhogy is történt, Molnár Lajos már nem kapta vissza az állását. Kapott viszont egy másik széket tavaly szeptemberben: a szabad demokraták támogatásával kinevezték a MÁV-kórház élére. Kóka János SZDSZ-es gazdasági miniszter bízta meg Molnár Lajost a kórház vezetésével. Akkor - talán nem alaptalanul - az MDF fővárosi frakciója közleményben tudatta, hogy a kinevezés hátterében a szakember liberális kötődése áll. Politikai támadások ide vagy oda Molnár Lajos nem könnyű ember, hangja pedig messzire elhallatszik: emlékezetes a Financial Timesnak adott nyilatkozata, amelyben a hálapénzt a magyar egészségügy kiirthatatlan elemének nevezte, amelyet egy „bizonyos orvoscsoport” tart fönn. A Magyar Orvosi Kamara ezután etikátlannak nevezte őt, olyan embernek, aki orvul támadja az orvostársadalmat. Szinte bizonyosnak tekinthető, hogy Molnár Lajos az SZDSZ egészségügyi miniszterjelöltje lesz. „A hálapénz a magyar egészségügy kiirthatatlan eleme, amelyet egy bizonyos orvoscsoport tart fönn”. NÉPSZABADSÁG • 2006. MÁRCIUS 13., HÉTFŐ A Fidesz hozzáöregítette listáját a konzervatív baidzshez, a többiek éppen fordítva. Listák páternosztere Nagy N. Péter Megeshet, hogy a pártok nem mindig mondanak igazat, de országos listáikon aligha tudnak hazudni. Kiderült: nemcsak szónoki fordulatként használták, hogy le kell cserélni a rendszerváltó politikai generációt. Teszik is: a Fidesz hozzáöregítette listáját a konzervatív imidzshez, a többiek éppen fordítva. A szocialistáknál a lista elején két olyan fiatal politikus, Gyurcsány Ferenc és Hiller István, akik négy éve látótávolban sem igen voltak. Ezen a váltáson persze már túlestünk 2004-ben. De most más nevek is látványosan bemozdultak: Baja Ferenc a szabolcsi listán 2002-ben első volt, most sehol, az országoson 38., Nagy Sándor, akit lebírhatatlannak tartottak ebben az univerzumban, ugyanott 63., Jánosi György, bár választmányi elnökként futott neki ennek a ciklusnak, 93., ahonnan még véletlenül sem lehet bejutni. Az MDF esete egyszerű: a régiek nagyobb része a Fideszben, kényszerűség a váltás, annál váratlanabb viszont az új SZDSZ-lista. Amely maga az újrakezdés szándékának világgá kiabálása. Beelőzve a teljes liberális élmezőnyt felhúzott Kuncze Gábor mögé Kóka János, aki még nem volt nagykorú, amikor az SZDSZ azért még ma is kemény magja a rendőrökkel való gyürkőzésről áttért a rendszerváltoztatásra. S ha ez az üzenet nem volna elég, az iskolaüggyel is foglalkozó egyetemi oktató, Sándor Klára Magyar Bálint oktatási miniszter elé került a listán - utóbbi ajánlásával -, ahogy a párt egészségügyi frontját képviselő kórházigazgató, Molnár Lajos is ott van az első ötben. A régiek mind mögöttük, Demszky és Pető pedig, igaz, bejutást ígérő helyen, a budapesti listán. A klasszikus - politikai, jogi - liberalizmus egy további vesztesége Tölgyessy Péter - ő a Fidesz-listára nem került fel. Az SZDSZ-nél látható: a rendszerváltó, felszabadító liberalizmus helyét átvette a modern piac- és üzleti szabadság politikusainak új csapata. De mi történt a Fidesznél? Ki került például Tölgyessy helyére? Nos, az 1998-ban neki kínált ötödik helyen most Wittner Mária található, akit az különböztet meg a többi tiszteletre méltó ötvenhatostól, hogy még most is tele torokból tud kommunistázni. Ő szimbolikus személyiség e listán, abban az értelemben is, hogy ott visszanyesték a fiatal demokraták fiatal szárnyát. A névsort hozzáöregítették a párt világlátásához. Rogán Antal egy közepes budapesti listás helyen, Répássy Róbert egyelőre sehol, Szájer Brüsszelben, Várhegyi a központban Orbán meghosszabbított karja, de listákról hiányzik, berobbant viszont miniszterelnökhelyettes-jelöltnek Mikola István, aki aligha tekinthető klasszikus fideszesnek. Előrerukkolt még Semjén Zsolt, megint csak az egykori fiúktól igen távoli vidékekről indulva, magával hozva viszont a katolikus egyház áldását. Ezen belül is Mikola kiemelése az a gesztus, amiből olvasni kell: a Fejér megyei listán ő az első, s a párt volt egészségügyi minisztere, Gógl Árpád ott is csak ötödik. Mit tudhat ez a már korántsem fiatal ember? Emlékezetes, hogy amikor miniszteri reformjai ellen a kamara és a szakszervezet tiltakozott, a szakmát maradinak és haszonlesőnek nevezte. Nemrég úgy általában nekiesett a fiataloknak a szingli életmódot és a Big Brothert ostorozva, viszont az egyházak segítségét kérte, hogy egészséges életvitelre neveljék az embereket. Hithű és energikus konzervatív, aki kissé fanatikus hittérítőként a lelkeket akarja maga mellé állítani, miközben a december 5-i népszavazást közvetlenül Mohács és Trianon mellett láttatja. Szóval, ő került a Fideszben arra a listás helyre, ahol 1990-ben még Fodor Gábor volt. Kétségtelen, ez is generációváltás. Milosevics tizenhat éven át volt Szerbia tényleges politikai vezetője, mérlege katasztrofális. Bocsánat a kegyeletsértésért, de hirtelen halála megkönnyebbülés mindenkinek, akinek még dolga lett volna vele. Magyarország * 3 Vesztes veszejtő Füzes Oszkár A közveszélyes, egyben önpusztító nacionalizmus élő példája volt. Szlobodan Milosevics tizenhat éven át volt Szerbia tényleges politikai vezetője, mérlege katasztrofális. Szerbia elvesztette a volt Jugoszlávián belüli vezető szerepét, közben magát a volt Jugoszláviát, amely egy ideig tekintélyes középhatalom volt, majd elvesztette a horvátországi és a boszniai szerb közösségek háborúit, végül gyakorlatilag elvesztette Koszovót, és minden bizonnyal elveszíti Montenegrót is. Mindeközben maga Szerbia nem csupán régiós központi szerepét vesztette el, hanem leszakadt önmagához és szomszédaihoz képest, perifériára, sőt páriasorba szorult. Szerbia ma elszegényedett, kiszolgáltatott, alig működő állam, amelyben hártyavékony demokrácia fedi a maffiásodott közviszonyok szakadékát: az ország bármelyik pillanatban visszazuhanhat a politikai és köztörvényes bűnözők uralta káoszba. Ehhez képest szinte másodlagos, hogy politikai felelősséget viselt több százezer ember haláláért, milliók földönfutóvá válásáért, az ország anyagi és szellemi romba döntéséért, és azért, hogy a szerbeknek legalább két nemzedéke hatalmas újjáépítési erőfeszítésekre kényszerül - szörnyű hátrányból. Könyvtárakat írtak róla, de a feleségén kívül aligha ismerte bárki is. Rejtőzködött. Igazi politikai eszméi nyilván nem voltak, a pillanat hatalomtechnikai követelményeihez igazodva volt jugoszlávista, kommunista, nagyszerb nacionalista, kisjugoszlávista, oroszbarát, Amerika-utánzó, ortodox, Nyugat-partner stb. Szerbia, Jugoszlávia stb., csak annyira érdekelte, amennyire a hatalom megtartásához és megszerzéséhez szüksége volt rá. Könnyű kézzel dobta el boszniai és horvátországi honfitársait, még könnyedebben cserélgette szövetségeseit és ellenségeit, és nem habozott akkor sem, ha a szervezett bűnözés főbenjáró bűnöseivel kellett szövetkeznie. Amikor megbukott, és a hágai törvényszék elé került, akkor sem adta föl. Láthatóan hitte, hogy jogi erővel nem lehet rábizonyítani a népirtást és az emberiség elleni bűntetteket. Hitte, hogy megint javára fordulhat a politikai kocka, és mivel másfél évtizeden át csaknem minden hatalmi trükk bejött neki, azt gondolta, nagy politikus, ügyes játékos. Valójában majdnem minden stratégiai döntése hibásnak bizonyult, és bár tényleg nagy tétekben játszott, végül mindig vesztett. De nem akart fölállni az asztaltól. Többször is azt hitte, jól kalkulál, a nagyok hagyni fogják, amit csinál. És sokáig hagyták is, Milosevics nem vette észre, amikor már nem. Ez volt a legnagyobb tévedése, és megint csodálkozott: nála rosszabbak is megúszták. Amikor a napnál világosabb lett, hogy Milosevics nem látja át a geopolitikai konstellációt, akkor végre belül is megingott, majd megdőlt a hatalma. Bocsánat a kegyeletsértésért, de hirtelen halála megkönnyebbülés mindenkinek, akinek még dolga lett volna vele. Nyugodjék békében - mert így békén hagyja Szerbiát és környékét is, ez pedig holtában is fontos lehet. Ha rosszul bolygatják, a közveszélyes és önpusztító nacionalizmus túléli. De még nagyobb baj, ha vele együtt sietve eltemetik az örökségével való komoly szembenézést is.