Népszabadság, 2006. április (64. évfolyam, 77-100. szám)

2006-04-04 / 79. szám

2006. ÁPRILIS 4., KEDD- NÉPSZABADSÁG 6 • Magyarország Öten egy laborért Tudósítónktól Nem sokkal a közbeszerzési eljárás kiírása után már öt cég jelentkezett, hogy elnyerje a lehetőséget a komáromi Selye János Kórház központi labora­tóriumának megépítésére. A régóta szükségessé vált labor létesítése érdekében többször pályáztak címzett támogatásra, amit 2005-ben sikerült elnyer­ni. A beruházáshoz szükséges 230 millió forintos támogatást ugyancsak az elmúlt évben az Országgyűlés is jóváhagyta. Az épület tervei készen van­nak, a közbeszerzési eljárásra április 30-ig várják a pályázato­kat - mondta dr. Slezák Judit, a kórház igazgató főorvosa. Amennyiben a pályázat ered­ményes lesz, júniusban az épí­tők hozzá is kezdhetnek a mun­kához. Az egészében 380 négy­zetméteres laborépület még ebben az évben elkészülhet. A berendezések szállítására vonatkozó közbeszerzési eljá­rást az ősz folyamán írják ki. A berendezések szállítására, fel­állítására a következő évben kerülhet sor. Az igazgató asszony el­mondta, hogy a kórházban je­lenleg csak egy kis laborató­rium van, ahol a nagyon sür­gős, egyszerű vizsgálatok vé­gezhetők el. A Selye János Kór­háztól mintegy öt-hat kilomé­terre lévő szakrendelő rendel­kezik egy nagyobb laborató­riummal, de a vizsgálati anyag szállítása egyrészt időigényes, másrészt növeli a költségeket. Egyes esetekben pedig a vér­mintákat Tatabányára kell szállítani. A tervezett új labo­ratórium alkalmas lesz vala­mennyi szükséges vizsgálat el­végzésére. Széltornyok Heréden Már tudják, mire költik az eladott energia árát Tudósítónktól A Heves megyei Heréd határá­ban a szélmérő torony látvá­nya még újdonság - a telepü­lés azonban már számol a le­endő szélerőmű park révén szerzett jövedelemmel. A 2070 lakost számláló település ön­­kormányzatát a múlt év elején kereste fel egy német vállalko­zó azzal, hogy cége szélerőműparkot létesítene a község határában - a meteoro­lógiai megfigyelések és a szél­térképek szerint ugyanis a környék erre alkalmasnak ígérkezik. A képviselő-testület megtárgyalta az elé terjesztett terveket, s igent mondott a bioenergiára. Az érintett föld­­tulajdonosok sem támasztot­tak nehézségeket, közülük há­romszázzal a kft. már meg is kötötte a haszonbérleti szer­ződést. Nemrégiben felállítot­ták a száz méter magas szél­mérő tornyot a falu határában, amelynek eredményeit Kómár József polgármester is rend­szeresen figyelemmel kíséri, s mint mondja, azok rendkívül ígéretesek. A nagy teljesítményű elekt­romos áramot termelő szélerő­művek helyének kiválasztása komoly klimatológiai, műsza­ki, gazdasági és környezetvé­delmi megfontolásokat igé­nyel. A herédiek bíznak benne, hogy a környéket - Zagyva­­szántót, Rózsaszentmártont, Apcot, Ecsédet, Lőrincit - is érintő beruházás sikeres lesz, hiszen ez a települési költség­­vetéseket is kedvezően befo­lyásolja. A herédi határban tizenöt széltorony áll majd. A polgár­­mester a falugyűlésen már úgy számolt: minden felállított to­rony után ötezer eurót kap a falu, a lefektetett földkábelek után négyzetméterenként har­mincöt eurót kapnak, tíz évig a megtermelt villamos energia értékének 1,5, tíz év után 2,5 százalékában részesednek. A pénznek pedig van helye bő­ven, hiszen tető és új ablak kell a kultúrházra és a ravatalozóra, az iskolakertbe pedig az uniós előírásoknak megfelelő játszó­teret szeretnének építeni. Ha­tékonyabban működő szociális ellátórendszerre ugyancsak nagy szükség mutatkozik, s en­nek egyik elemeként a telepü­lés régi vágya, a tizenöt-húsz személyt befogadó idősek ott­hona is felépülhetne végre. Doros Judit Vad Klementina Imola szom­batonként buszra száll és Jász­­árokszállásról elmegy Jászbe­rénybe. Ott további nyolc tár­sával találkozik: drámafoglal­kozásokon vesznek részt, a számítógép kezelését tanulják, kézműves tárgyakat készíte­nek, előadásokat hallgatnak. A nehéz körülmények kö­zött élő, testnevelésben és ma­tematikában az átlagon felüli teljesítményt produkáló kis­lány tagja lett annak a tehetség­­gondozó csoportnak, amelynek működését a Csányi Alapít­vány segíti. Az alapító, a Jász­ságból elszármazott OTP-veze­­tő, Csányi Sándor tavaly jelen­tette be, hogy magánvagyoná­­ból egymilliárd forintot fordít olyan szociálisan hátrányos helyzetű gyerekek életútjának támogatására, akiknek tehetsé­ge, kiemelkedő képessége vala­milyen területen megmutatko­zik. A bankvezető származása révén a Jászsághoz, vállalkozá­sai kapcsán viszont Somogy megyéhez kötődik, így az első közösségi házakat e két megyé­ben, Jászberényben és Nagyba­jomban hozták létre. Jászberényben az önkor­mányzat a város egyik legré­gebbi épületét, a felújított Jász­kürt fogadó egyik szárnyát ajánlotta fel a közösségi ház számára: itt tartják majd a hét­végi foglalkozásokat, melye­ken a gyermekek családjai is részt vehetnek. Egyelőre mindkét helyen nyolc-kilenc­fős csoportokat indítottak. Ar­ról, hogy milyen szempontokat mérlegeltek a gyerekek kivá­lasztásakor, Deák Pétert, a Szolnok megyei gyermekott­hon fejlesztő tanárát, a tehet­séggondozó program szakmai felelősét kérdeztük. Elmondta: először a két tér­ségben lévő iskolákat keresték fel, s a pedagógusokat kérték meg, hogy ajánljanak felső ta­gozatos gyerekeket. Nem csak arra törekedtek, hogy hátrá­nyos helyzetű tehetséges diá­kokat találjanak, hanem ezen belül is olyanokat kerestek, akik a közösségi munkákból is kiveszik a részüket, s valami­lyen területen kreativitásuk is megmutatkozik. A program csak úgy működik, ha a kivá­lasztott gyerekek családja is segíti a munkát - így a tobor­zásnál a szülőkkel is elbeszél­gettek. A Jászságban első lép­csőben ötvenegy gyereket vá­lasztottak ki, akik azután Buda­pesten egy többfordulós, a tu­dásukat és a képességeiket egyaránt próbára tevő teszten vettek részt. Az itt legjobban teljesítők kerültek be végül a tehetséggondozó programba. Az alapítvány egy-egy mentort bízott meg azzal, hogy hétvé­genként fejlesztő foglalkozáso­kat szervezzenek a gyerekek­nek, ennek során minden ké­pességüket egyénileg és komp­lexen fejlesztik majd. A mento­rok olyan tanárok, akik­­ Deák Péter szavai szerint - a peda­gógiai munkán túl szociális munkások, családgondozók, művészek, de ha kell, akkor gépkocsivezetők vagy szend­vicskészítők is. Emellett a gye­rekek hét közben délutánon­ként a saját iskolájukban külön foglalkozásokon vehetnek részt azokból a tantárgyakból, amelyekben a legjobban telje­sítenek - a munkát irányító ta­nárok óradíját szintén az ala­pítvány fedezi. A gyerekekkel és szüleikkel az alapítvány egyéves szerződést kötött, amelyben minkét fél megfogal­mazta elvárásait és kötelezett­ségeit. Csányi Sándor a jászberényi közösségi ház megnyitóján kérdésünkre elmondta: nem határoztak meg létszámlimitet, az alapítvány folyamatosan szervezi a csoportokat, s azt tervezik, hogy minden megyé­ben lesz majd egy-egy közös­ségi ház. Nem állítottak fel sor­rendet a képességek tekinteté­ben sem: ugyanúgy van a gye­rekek között jó matekos, mint kiváló táncos vagy rajzoló, de Somogyban akad olyan gyerek, aki már most biztos abban: ha felnő, tengerbiológus lesz. A gyerekeket nemcsak a foglalkozásokkal és képzések­kel támogatják, hanem azzal is, hogy segítenek a családok anyagi helyzetén. Deák Péter szerint ezt megpróbálják na­gyon finoman és tapintatosan tenni, s mindenhol egyénileg mérik fel, mire van szükség. A kiválasztott gyerekeknek álta­lában több testvérük is van, akikre szintén odafigyel az ala­pítvány. - Nem szeretnénk olyan helyzetet teremteni, hogy miközben az általunk tá­mogatott gyerek a legújabb le­játszón hallgatja a digitális ze­nét, addig kisebb vagy nagyobb testvére mindezt sóvárogva né­zi - ezért döntöttünk úgy, hogy az egész családra odafigyelünk. Vad György, a matematiká­ban és sportokban tehetséges Klementina édesapja maga is nagycsaládból­ származik, sok testvére van. Ő volt a legidő­sebb közöttük, ezért neki dol­goznia kellett, miközben öc­­­csei, húgai már tanulhattak. A családban egyedül neki nincs diplomája. Most, hogy lányát kiválasztották a tehetségfej­lesztő programra, némiképp megnyugodott. Úgy fogalmaz: amit az élet tőle elvett, azt most a gyerekén keresztül ka­matostul visszakapja majd. Magánvagyonból fedezett tehetséggondozás Táncosnak, matematikusnak, tengerbiológusnak készülő gyerekek Különleges képességek - külön foglalkozások Tájidegen alföldi Dallas-birtokok Konferenciát tartottak Kecskeméten a Homokhát­ság jövőjéről. A rendezvé­nyen egy ötszázmillió fo­rintos állami támogatási szerződést is aláírtak az uniós pályázatokhoz szük­séges tervezési feladatok elvégzéséhez. Tudósítónktól Áttörésnek minősítették a résztvevők a Homokhátság 2006 címen tartott kétnapos kecskeméti konferenciát, mert több mint egy évtizednyi ta­nulmánygyártás után a köz­ponti költségvetés végre pénzt is hozzárendelt a Pest megye déli részétől Csongrád megyé­ig húzódó Duna-Tisza közi tér­ség vízgazdálkodási gondjai­nak megoldására. A Homok­hátság ugyanis a Ráckevei- Duna-ág rehabilitációjával együtt bekerült a második nemzeti fejlesztési tervben or­szágos jelentőségűként ki­emelt térségek közé. A Ho­mokhátság fenntartható fej­lesztése elnevezésű környezet­­védelmi terv a táji, természeti erőforrások megőrzését, reha­bilitációját és a vízvisszatar­tást tűzte ki célul, ugyanis az ENSZ négy éve félsivatagos éghajlatúvá nyilvánította a tér­séget. A konferencia előadói egyetértettek abban, hogy a Homokhátság kérdését komp­lex módon kell kezelni, a víz­visszatartás, az öntözés és az infrastruktúrafejlesztés, a szennyvízkezelés modernizá­lása mellett meg kell őrizni a térség kulturális és természeti értékeit is. A cél, hogy az itt élők ne vándoroljanak el a vá­rosokba, hanem biztosítva le­gyen a megélhetésük, mert ve­lük együtt válik élővé a táj - hangzott el a konferencián. Csatári Bálint, az MTA Regi­onális Kutatások Központja Alföldi Tudományos Intézeté­nek igazgatója legújabb tanya­kutatási eredményeiről számolt be. Elmondta, a XXI. századi al­földi tanyakultúra nagyon elté­rő képet mutat, mert egyre sza­porodnak a tájidegen „Dallas­birtokok”, amelyek ugyan mo­dern infrastruktúrával vannak felszerelve, de a szennyvizet a földbe folyatják. A másik jel­lemző kép e tájról: a városból kiköltözött, önmagát fenntarta­ni képtelen munkanélküli. Vé­leménye szerint a homokháti tanyás világ európai érték, meg­mentése nemcsak anyagi, ha­nem erkölcsi kérdés is. A konferencián felszólaló vízügyi szakemberek szerint fel kell oldani a térség azon kettősségét, hogy az egyik vé­gében víztöbblet van, a mási­kon pedig öntözni kell. Elhang­zott: elengedhetetlen az enge­dély nélküli vízhasználat fel­számolása, mert nem tudni, hányan, mennyi vizet használ­nak fel illegálisan fúrt kútjai­­kon keresztül. Glatz Ferenc akadémikus szerint a térség felemelkedésé­hez erős helyi vezetők és tudo­mányos összefogás szükséges. A professzor érdeklődésünkre elmondta: biztató jel, hogy a szakemberek ebben a témában végre kiléptek az egymásnak beszélés korszakából, és tet­tekre szánták el magukat, mi­vel abban teljes egyetértés van közöttük, hogy minden proble­matikus térség esetében a leg­fontosabb az ott élő emberek megtartása. Hozzátette: a min­denkori politikának tudomásul kell vennie, hogy az egészsé­ges tájhoz, a jó életminőséghez pénz kell. A konferencián a 2007-ben lehívható uniós pályázat előké­szítése és megtervezése érde­kében ötszázmillió forintos tá­mogatási szerződést írt alá Kolber István, a regionális fej­lesztésért és felzárkóztatásért felelős tárca nélküli miniszter és Balogh László, a Bács-Kis­­kun Megyei Közgyűlés elnöke. A konferencia résztvevői kiállítást is láthattak a térségről Csalogatás több nyelven Tudósítónktól Ötven szervező mintegy két­száz kulturális, művészeti, sport- és szórakoztató esemé­nyét gyűjtötték egy füzetbe Szegeden, hogy a városba lá­togatóknak és a rendezvény­­szervezőknek a programokról pontos menetrendet adjanak a kezükbe. Mihály Illés, a Szeged és Térsége Turisztikai Szolgál­tató Kht. ügyvezetője el­mondta: a részletes magyar nyelvű kiadvány mellett egy angol és egy német nyelvű ki­vonatot is összeállítottak. A füzetből összesen 30 ezer pél­dányt nyomtattak ki, hogy azokat a Tourinform-irodák­­ban, a hazai és a nemzetközi utazási kiállításokon terjes­­­szék. A programfüzettel párhu­zamosan készült egy új turis­takalauz a város látnivalóiról is. A korábbi kiadványoktól eltérően ez alkalommal nem a szegedi dóm tornyai, hanem a zsinagóga kupolája került a címlapra. A magyar, angol és német nyelven megjelenő fü­zet mellett készült egy fran­­cia-olasz-holland és egy ro­­mán-szlovák-lengyel nyelvű változat is.

Next