Népszabadság, 2006. április (64. évfolyam, 77-100. szám)

2006-04-10 / 84. szám

4 • 2006. ÁPRILIS 10., HÉTFŐ • NÉPSZABADSÁG Választás 2006 Székházakban percről percre MSZP: várjatok, Budapest még hátravan Nagy B. György-Rab László Lehet, hogy nincs kormányvál­tó hangulat, de a támogatói tö­meg és a lelkesedés is hibádzik - mélázik egy szocialista poli­tikus a Köztársaság téri szék­ház előtt úgy hét óra tájban. - Azért nincsenek sokan, mert nincs kormányváltó han­gulat - hívja segítségül a for­­mállogikát egy szocialista szurkoló. Mindenesetre a „pártház hallgat” - a vezérkar bezárkózott. Elbizonytalanodás, megug­rott magabiztosság, kimért vá­rakozás - a választási hangu­latgörbe íve az MSZP-nél. Amikor délután kiszivárgott, hogy a Tárkis exit pollja pár százalékos Fidesz-előnyt prog­nosztizál, az MSZP kampány­stábja kiadta a jelszót: húzzunk bele a mozgósításba. - Van olyan falu a körzetem­ben, ahol 91 százalékos volt a részvétel. Tiszta terror van - kesereg az ellenzéki aktivista­had nyomulásán egy dél-ma­­gyarországi képviselőjelölt. Aztán higgadnak a kedélyek - ugyanis a vélelmek szerint a felmérésben részt vevők 20-40 százaléka megtagadta a vá­laszt. A koreográfia is arra utal, hogy magabiztosabbá váltak a szocialisták: Lendvai Ildikó ér­tékel először. „Ha nagy bukta fenyegetne, szürke pártkatonát állítanának ki, nem a frakció­­vezetőt” - így kommentálja ezt egy prominens. Lendvai megelőző kommu­nikációba kezd: a választás tör­vényességét senki nem kérdő­jelezheti meg - szögezi le. „A 2002-es kampány mocs­kos volt, ez az idei meg aljas” - így fogalmaz a Köztársaság té­ri MSZP-sátor kordonja mel­lett ácsorgó 36 éves Kassai Fló­rián szobafestő, aki 14 éves fiá­val MSZP-szimpatizánsként bámészkodott a környéken. Miközben az MSZP-székház­­ban a tévéstábok miatt egy tűt sem lehet leejteni, az érdeklő­dők a téren gyülekeznek. És megáll bennük az ütő, amikor 10 százalékos feldolgozottság után 6-7 százalékos Fidesz-ve­­zetést jelez a televízió. Egy sár­ga narancsos aktivistákkal a héten keményen elbánó idős asszony nyugtatgatja a hallga­tóságot: „Várjatok, Budapest még hátravan.” És harsány ha­­hotázást kiváltva hozzáteszi: Orbán itt nem rúghat labdába. Túl sok esemény aztán este 9-ig nem történik. A Fidesz vá­lasztási csalásokra hivatkozó elővágásaira a hallgatóságában lelket tartó idős asszony újabb kemény hasonlattal él­­ a hajó­ról menekülő patkányokra cé­loz. Lendvai Ildikó sokkal fino­mabban a vészkijáratot emle­geti. Kimért várakozás­Fotó: Teknős Miklós Féderer Ágnes Most még várni kell, még minden lehet, még minden megtörténhet - ez hangzott el tegnap este fél nyolckor a te­rem több pontján is a Fidesz újpesti választási központjá­ban. - Vidéken mi van? - jött rög­tön a kérdés. - Jó, nagyon jó - érkezett rá azonnal a válasz. - Még az a jó, mert ha most nem győzünk, akkor megint negyven év kommunizmus szakad ránk - jegyzi meg va­laki. - Nekem viszont már nincs negyven évem - vágta rá egy középkorú férfi azonnal. Itt most minden narancssár­ga, de a hangulatot rózsaszín­nek a bizakodás ellenére sem lehet nevezni. A narancssárgába bújtatott volt Ganz-telepet narancssár­gába öltözött politikusok, kép­viselőjelöltek, szimpatizánsok és pártbarátok töltötték meg fél kilencre. Narancssárga ingek, szoknyák, sálak, pólók, hajcsa­tok és nyakkendők villantak mindenütt, csak Deutsch-Für Tamás maradt mértéktartó hal­ványsárga pulóverében. A szavazóurnák zárását kö­vető első órákat szinte minden­ki az óriáskivetítőkre tapadva töltötte - a büfékben decensen csak ásványvíz vagy kávé fo­gyott -, a technikusok folyama­tosan szörföztek a Hír TV, a Duna TV és az MTV adása kö­zött, attól függően, hol nyilatko­zott éppen a párt valamelyik prominense. Az adatok feldol­gozásának előrehaladásával a „bizakodóak vagyunk” hangula­tot már hangos ováció, éljenzés szakította félbe egy-egy fideszes képviselő győzelmét ünnepelve. - Azért még várni kell! - csi­tították egymást két üdvrival­gás között az egybegyűltek. Vártak. Este kilenc órakor aztán a hangulat fagyosabbá vált: az MSZP és a Fidesz listája ekkor kezdett kiegyenlítődni... Fidesz: az óriáskivetítőre tapadva Grosics Gyula és a jelöltek Fotó: Kovalovszky Dániel MIÉP-Jobbik: árva a ház, nincs kacagás Pogonyi Lajos Árva a ház, nincs kacagás - még a régi MIÉP-es rókák szerint is bukásszagot lehetett érezni a párt, valamint a Jobbik-Harma­dik Út nevű választási formáció V. kerületi főhadiszállásán, a Hercegprímás utcában. Miköz­ben a székház utcai frontján bu­gyuta plakátok hirdetik, hogy a mostani kormánynak mennie kell, bent mintha megállt volna az idő, „Hogy nekünk terem­jen!” feliratú 2002-es plakátok árválkodnak a falakon. A MIÉP- es feelingnek némileg ellent­mond, hogy az egyik aktivista szürke pólóján egy amerikai zászló lógója fityeg, és az aszta­lon pedig egy tavaly június 23-i Magyar Fórum hever, amelynek a címlapján Ariel Saron és Or­bán Viktor képe látható. A cím pedig: A Likud és a Fidesz test­vérpártok. Többen várják Csurka Ist­vánt, de már lassan nyolc óra, s az elnök sehol. Kovács Dávid, a Jobbik Magyarországért Moz­galom elnöke is a szemközti Pollack kávéházból jön át, hogy beszéljen az újságírókkal. Ő azt mondja, hogy azért fogtak ös­­­sze a MIÉP-pel és a kisgazdák­kal, hogy bejussanak a parla­mentbe és leváltsák a mostani koalíciót. Megérkezik közben Balczó Zoltán és Nagy Ervin, aki a Jobbik alelnöke. De hol van Csurka István? Aztán megjön ő is. „Nehéz lesz a bejutás, való­színűleg kétpárti parlamen­tünk lesz” - mondja Csurka István, a MIÉP elnöke. Hozzá­teszi: egyenlőtlen volt a mé­diához való hozzáférés lehető­sége. Kovács Dávid, a Jobbik Magyarországért Mozgalom vezetője a sajtótájékoztatón úgy fogalmaz, hogy - legalább­is az első forduló eredményei­nek láttán - a kormányváltás elmarad. Kovács „megdöbben­tőnek” nevezte, hogy a „szél­sőséges SZDSZ” ilyen ered­ményt ért el. Ez elkeserítő - mondja. r 4 t Szabad demokraták: Gábor és Pisti, Pisti Haszán Zoltán Jó volt közvélemény-kutató­nak lenni tegnap az SZDSZ-sá­­torban, akárcsak négy éve. Legalábbis biztatóan indultak az SZDSZ-es hívek számára a kivetített választási műso­rok. Az exit poll eredmények ugyanis - ellentétben 2002-vel - a szabad demokraták bejutá­sát jósolták. Ekkor még körül­belül negyedóra alatt lehetett volna lejattolni mindenkivel a Városháza téren felállított sá­torban. Aztán, ahogy gyűltek az emberek, hamar kiderült, hogy a szavazatok feldolgozási mód­szere korántsem SZDSZ-barát. Hiába próbálta fölkészíteni Horn Gábor kampányfőnök a híveket arra, hogy előbb a kis­településekről érkeznek majd a szavazatok, ahol ugye a libe­rálisok hagyományosan nem a legerősebbek, eleinte mégis csend fogadta, hogy ha mini­mális feldolgozottságnál is, de az SZDSZ csak 3,5 százalékon állt. Jósolni ezen adatok alap­ján a tömegben elvegyülő SZDSZ-es politikusok közül senki nem akart, de azt azért biztatónak látták, hogy a bu­dapesti részvétel magas volt, ami vélhetően az SZDSZ-nek kedvez. Aztán kezdett följönni az SZDSZ a listán. Négy százalék körül jártak, amikor Kuncze Gábor is megérkezett, aki arra a kérdésünkre, hogy mi újság, azt válaszolta: „Miért, mi van?” Aztán elvonult az SZDSZ kamionjába. A hívek szórványos tapssal fogadták Kunczét, kicsit biza­kodva, de „Gábor-gáborozás” nem volt. Mindenesetre az exit poll alapján két színes parókás lány hamar kirendelte a pezs­gőt. Ekkor valóban nem lehe­tett hinni, hogy körömrágós lesz ez a választás is, akárcsak az előző kettő. A legelső adatok Tolna me­gyéből érkeztek, ott ráadásul nem is állt jól az SZDSZ, sőt, láthatatlan volt, így hamar át­kapcsolták a szervezők egy másik csatornára. Aztán ahogy egy-egy MSZP-s rész­sikerről érkeztek a hírek, ha­mar koalíciós sátorrá alakult az SZDSZ rendezvénye, min­den szocialistát megtapsoltak, aki vezetett. Egyetlen kivétel volt, amikor fideszes győze­lemnél is felcsattant a taps, igaz, az annak szólt, hogy a kerületi SZDSZ-es polgármes­ter 20 százalékon állt. A közis­mert SZDSZ-es támogatók 9 óráig nem nagyon érkeztek meg, leszámítva Jancsó Mik­lóst, aki már a kezdet kezdete óta drukkolt a pártnak. A voksok feldolgozottságá­nak nagyjából felénél azt a hí­rek nagyvonalúan elfelejtet­ték, hogy Kuncze Gábor elő­zetesen optimistán nyolcszá­zalékos eredményt tartott el­fogadhatónak. Aztán Kuncze 9 órakor kiállt a színpadra, megköszönte, hogy ennyien eljöttek (vastaps), megkö­szönte, hogy előtte elmentek szavazni (vastaps), majd beje­lentette, hogy megvan az öt százalék (vastaps), és ez már csak jobb lehet, mert jönnek a nagyvárosok és­ Budapest (vastaps). Majd a nagy sikerre való tekintettel megismételte, hogy ez csak jobb lehet (vas­taps). - Nyolc százalék, nyolc szá­zalék! - kiabálta a tömeg, majd „Pisti, Pisti!” - emlékeztetve Kovács Pistire­­ skandálással búcsúzott hallgatósága a csak időlegesen távozó Kuncze Gá­bortól. MDF: pezsgők csak küszöb fölött Nyusztay Máté Meglátjuk, meglátjuk! - csitít­­gatja az izgatott újságírókat, ér­demi adatok híján feszülten mosolyogva Herényi Károly, az MDF frakcióvezetője, aki Dávid Ibolya elnök asszony érkezésé­ig a legtöbbet nyilatkozó politi­kus az MDF választási központ­jában. A Parlament Café már urnazáráskor zsúfolásig telt­­ fehér tenyeres kitűzős politiku­sokkal, kábelekbe gabalyodott technikusokkal, valamint az e két csoport között lavírozó új­ságírókkal. Herényitől annyit sikerül megtudnunk: ha bejutnak, nem a koalíció az egyetlen megol­dás, a külső támogatásról tehát szó lehet, de­­ hogy kivel - e kérdésnél marad a mosoly. A kora esti órákban az egyre ráncosabb homlokok javarészt találgatásokkal ütik el az időt; bejutunk vagy sem, jó volt-e egyedül indulni vagy sem; eltűnt-e a pincér­nő,vagy érdemes-e a pultot támasztani. - Na, most már jó lenne megtudni, hogy mi van - elé­gedetlenkedik Fekete László, akinek érkezését a megnyíló sorokból már messziről látni. Az ország legerősebb embere is tud izgulni - tekintete a kérdezők és a kivetítő között cikázik, amint az esélyeket la­tolgatja sorstársaival. „Kérdé­ses, Tatabányán nyerek-e, de a párt be fog jutni szerintem, az a húsz százalék bizonyta­lan sok mindent eldönthet” - véli Fekete, akit az általa a sportban is képviselt értékek, a tisztesség és a becsület vitt az MDF-be elmondása szerint.­­ Végre azokkal is foglalkoz­ni kell, akik robotolnak - jelöli meg a politikai pályára állás fő érvét Fekete László - Az állatorvos bejut - sza­kítja meg a feszült várakozás fennkölt pillanatait az egyik, laptopján az adatokat bújó kol­léga, a Nagykállón indult Juhász Zoltán egyelőre csak töredék­eredményei láttán. A kivetítő előtt drukkoló Pusztai Erzsébet sem ússza meg a kérdéseket. - Január óta egyfolytában jövünk fel, ez a legjobb ómen - reménykedik az ex-MDNP-s politikus, akit a négy százalék körüli jóslatok elemzésére igyekszünk rábírni. A kora es­ti harmadik helyezéseik láttán is optimizmus beszél belőle: több egyéni körzetben va­gyunk tíz százalék felett - hív­ja fel az újságírók figyelmét a töredékszavazatok fontossá­gára Pusztai Erzsébet. De a pezsgők bizony csak öt száza­lék fölött pukkannak - igyek­szik megnyugtatni munkatár­sunkat. t r

Next