Népszabadság, 2006. április (64. évfolyam, 77-100. szám)
2006-04-15 / 89. szám
18 • 2006. ÁPRILIS 15., SZOMBAT • NÉPSZABADSÁG Extra/Media Felszáll a FÜST Függőségekről a sajtóban Fecskendőtű és kommandósok - nagyjából ebben merül ki a média, a politika, következésképp a család tudása is a szenvedélybeteg(ség)ekről. Egy csapat szakértő a jelek szerint megunta a műsort. Nyusztay Máté A drog öl, butít, nyomorba dönt, a drogos pedig lop, csal, gyilkol. Feltehető, nem hozná lázba a szenvedélybetegeket segítő szakmát, ha e zavaros képzettársítást csak száz évvel ezelőtti újságokból idézhetnék - csakhogy a tegnapi címlapok sem különbek. Szenvedélybeteg(ség)ekkel foglalkozó pszichológusok, addiktológusok, pszichiáterek és szociális munkások egy csoportja ezért gondolhatta úgy: ideje felébreszteni legalább azokat az újságírókat, akik drogtémával foglalkoznak. Ennek jegyében, Függőségekről a sajtóban tréning (FUST) néven képzést hirdettek számukra, melynek első felvonását a Győr megyei Soboron rendezték, a Dudits Dénes Szociális munkás és Topolánszky Ákos, a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet (NDI) vezetője nevével fémjelzett Első magyarországi magánpszichiátriai és addiktológiai egészségközpontban. (A központban többségében alkoholistákat és kábítószer-függőket kezelnek, exkluzív körülmények között. A gyógyszeres, pszicho- és szocioterápiás kezelések mellett kalandterápiát, wellness- és szabadidős programokat is alkalmaznak. A tréninget a Humán Infó alapítvány szervezte; a támogatók között volt az ifjúsági tárca, az NDI és a Társaság a Szabadságjogokért - TASZ). A tréning egyik gyakorlatán az újságíróknak tízperces interjúkat kellett készíteniük szenvedélybetegekkel. A kollégák felhördülése - tíz perc nem elég! - csak akkor hagyott alább, amikor azzal szembesültek: a híradókban két perc is hosszúnak számít. A médiamunkások saját előítéleteikkel is megküzdhettek: minimális információkból (pl. kidobó vagyok, a börtönben szoktam le, hobbim a szex, nem szeretek olvasni) kellett egy-egy személyiségprofilt felépíteniük, majd azt a meghívott vendégek egyikével (a konkrét esetben egy kopasz, vaskos, agresszív fellépésű fiatalemberrel) beazonosítaniuk - többnyire tévesen. Számos előadás hangzott el a média felelősségéről, arról, hogy az utóbbi években történt ugyan elmozdulás az előítéletes, túldramatizáló közlésektől a tényszerű, tárgyilagos problémabemutatás felé, ezzel együtt a szakértők továbbra is a politikafüggő médiában és a médiafüggő társadalomban látják a többségben élő hiedelmek rögzülésének egyik fő forrását. A véleményformálók felelősségének is betudható, hogy a droghasználók társadalmi elutasítottsága magasabb, mint bármelyik más kisebbségé - például a sokak által „toplistásnak” hitt cigányságé. Pletett az emberek többsége nem személyes tapasztalatok alapján alkot ítéletet a népesség mindössze tíz százaléka használt életében legalább egyszer pszichoaktív szert -, hanem félelmek (csak nekem ne kelljen változnom), hiedelmek (a dílerek már a suliban „beetetik” a gyerekemet) és előítéletek (bűnözők mind) alapján. E kilencven százalék elsősorban a médiumoktól - ahogy az egyik előadó fogalmazott: a véleménydílerektől - kapja az információdózisokat. A hazánkban évente megjelenő félezer körüli drogcikket elemző TASZ Médiamonitor program, melyet Takács István Gábor pszichológus vázolt, ugyancsak kimutatta, továbbra is a szenzációk, drogfogások, sztárok drogtörténetei (lásd a Stohl Andrásról a bulvársajtóban megjelent híreket, fotókat), a túladagolásos halálesetek jelentik a drogtémát. A sematikus ábrázolásban a média segítőkre talált a politikusokban is. Demetrovics Zsolt pszichológus, az NDI kutatójának megfogalmazása szerint a fokozott társadalmi érzékenység a politika szemszögéből azt jelenti, hogy szinte mindenki mozgósítható drogkérdésben, a média számára pedig ugyanez eladható sztorival kecsegtet - nem véletlen, hogy változatlanul a szélsőséges álláspontok a jellemzőek. Az érzelmek és előítéletek túlsúlyát, a szakma átpolitizált mivoltát jelzi, hogy a drogpolitika nem a szerek valódi veszélyeihez, hanem a rögzült szokásokhoz igazodik - máskülönben az alkohol biztosan tiltólistán lenne. Ennek megfelelően kezeli a kérdést az egyébként is agyonstrukturált, konzervatív intézményrendszer is: az egészségügyet például még a rendőrségnél is maradibbnak tartják az előadók. A média ugyan kevésbé számít konzervatívnak, ám ettől még a sobori tréningen is nyilvánvalóvá vált, hogy az újságírók felkészültsége - sokszor az alapfogalmak szintjén is, a személyiségi jogok tiszteletben tartását illetően még inkább hagy kívánnivalót maga után. Ez részben strukturális okokra vezethető vissza: a tréningen képviselt tizenhat szerkesztőség többségében a drogkérdés nem „önálló terület” - többnyire bűnügyi tudósítókhoz tartozik. A FÜST többek között ezért is kezdeményezte a „Szenvedélyes újságírók klubjának” megalakítását. Soboron a résztvevők ajánlásokat is megfogalmaztak, elsősorban a drogpolitikai témák szakmaiságára, depolitizálására vonatkozóan. A „szakmának” is meg kell tanulnia bánni a médiával, a „szakértőknek” meg kell tanulniuk hatékonyan kommunikálni álláspontjukat, de maguknak is nyitottabbá kell válniuk annak érdekében, hogy a közönség megismerje munkájukat. A hatékonyabb együttműködés beindításának első lépéseként az újságírók szakmának szóló javaslatait megkapják az illetékes szervezetek. Sokunkra ráférne tehát egy kezelés, de legalábbis egy önismereti tréning - emiatt is mondja Barna Erika rádiós újságíró, a FÜST program koordinátora: legyen szó bármely társadalmi probléma kezeléséről, a véleményformálók és döntéshozók sem úszhatják meg a képzést a nyitottságra. Fotó: Teknős Miklós Tű és fű - a sematikus ábrázolás két végpontja. Az „A fü isten ajándéka” feliratú tábla a tavalyi Kender-tüntetésen volt látható (jobbra fent), a heroinista lányt ábrázoló kép (balra) pedig a másik véglet: a drogkérdéssel foglalkozó cikkek túlnyomó részénél hasonló, elrettentő illusztrációkkal találkozhatunk-függetlenül attól, hogy a tartalom milyen típusú drogról szól. Tévhiteket mindkét kép mögött felfedezhetünk. Fotó: Velledits Éva Vasárnaptól Duna TV II Vasárnaptól indul a Duna új csatornája, az Autonómia. A Cselényi László elnök által a világ első kisebbségekkel foglalkozó tévéjeként aposztrofált csatorna támogatja a kisebbségek önszerveződési törekvéseit, és Európa más kisebbségeit is szeretné összekapcsolni. Cselényi szándékai szerint ez a terület ugyanolyan széles lesz, mint magának az autonómia szónak az értelme. DUNAffif Az új csatorna műholdon („Grönlandtól Kis-Ázsiáig, Észak-Afrikáig”) és kábelen jut el az nézőkhöz, bár egyelőre itthon nem mindegyik kábeltévé vette fel a csomagjába. Vasárnaptól az Antenna Digital digitális kábeltévé-szolgáltatásán keresztül 55 ezer nézőhöz jut el a műsor - közölte Szeles Pál szóvivő, aki szerint „némi késéssel” a legnagyobb hazai kábelszolgáltató, a UPC Magyarország is továbbítja majd az adást. A tévé napi műsorideje 24 óra, 8 óra adás és 16 óra ismétlés. / Médiatörvény: ránk számol az EU Brüsszelt nem érdekli a szabályozás körüli magyar belpolitikai csetepaté Korlátozható-e egy kábeltévé-szolgáltató abban, hogy mekkora területen és hány előfizető lakásába szállít tévéadást? A magyar médiatörvény szerint igen, az Európai Bizottság szerint nem. Utóbbi akár nagy összegű bírsággal is ráébresztheti a politikai elitet a maga igazára. Szőcs László Brüsszel Az Európai Bíróság tavaly júliusban húszmillió euró (5,4 milliárd Ft) bírságot rótt ki Franciaországra, mert tizennégy évig nem felelt meg egy halászati uniós előírásnak. A nyomaték kedvéért a testület még egy további, félévenként 57,7 millió eurós (15,4 milliárd Ft) „kötbért” is Párizs nyakába varrt, minden további késlekedés esetére. A francia halászati miniszter történetesen éppen a héten tette le az asztalra a tervet, amely felszámolhatja a jogi rendellenességet. A maastrichti szerződés életbe lépése, 1993 óta ez az EU-n belüli legnagyobb késlekedés. Az Európai Bizottság a héten bírósági eljárást is kilátásba helyezett Magyarországgal szemben a médiatörvény egy korlátozó passzusa miatt. Ez maximalizálja a vezetékes kábelszolgáltatók vételkörzetét egy 2002-es uniós irányelvvel szemben. Az 1996-os szabályozás célja az volt, hogy egyetlen tőkeerős cég ne vásárolhassa fel a teljes magyar kábeltévés piacot, ezzel egymaga ne határozhassa meg, hogy milyen műsorok jutnak el a háztartásokba. Országos monopolhelyzet valóban nem alakult ki, más kérdés, hogy helyiek viszont igen (egy-egy városban vagy kerületben többnyire egy szolgáltató van). A szabályozás idejét múlttá tette az is, hogy új technológiák is megjelentek, például a műholdas digitális műsorterjesztés (UPC Direct vagy Digi TV), amelyek alternatívát kínálnak a vezetékes szolgáltatással szemben. Az elmúlt két évben a kormánypártok háromszor próbálták meg ezt a szabályozást kivezetni a médiatörvényből, a Fidesz azonban nem járult hozzá a kétharmados többséget igénylő módosításához. Két fő érv: ha már hozzányúlnak a törvényhez, rendezzék azt teljes egészében. A másik: az idézett uniós irányelv nem is húzható rá erre a korlátozásra. Utóbbi érvet az Európai Bizottság másként látja. Márpedig ha így van, elkerülhetetlennek tűnik, hogy a hosszú évek óta politikai holtponton nyugvó médiatörvényt az Országgyűlés végre módosítsa. A mostani bizottsági lépés a jogsértési eljárás második fázisának felel meg, s ha Magyarország két hónapon belül nem felel meg a véleményben foglaltaknak, Brüsszel a luxemburgi bírákhoz fordulhat. Valószínű azonban, hogy a választásokra, a kormányalakításra való tekintettel ezt nem teszi meg azonnal. (Például az illetékes hazai tárca várhatóan megszűnik, máshová olvad be.) Ha mégis, s az ügy tényleg az Európai Bíróságra kerül, úgy ott átlagosan húsz hónap átfutással lehet számolni. Az első ítélet még nem ró ki bírságot, hanem ad a tagállamnak egy utolsó lehetőséget a korrigálásra. Brüsszel jelenleg több vonatkozásban folytat jogsértési eljárást Magyarországgal szemben, ezek azonban termékdíjtörvény, növényvédő szerek párhuzamos importja stb. - messze nem olyan fajsúlyos ügyek, mint a médiatörvény módosítása, s nem is kerültek még a bíróság elé. Luxemburgban a regisztrációs vagy az iparűzési adó lehet az első precedens, amellyel a magyar államot elmarasztalhatják, ám előbbi az egész EU-ban átalakuló, utóbbi pedig nálunk (is) megszűnő adónem, így hosszú távon nem okozhat problémát. A legnagyobb szolgáltatók Forrás: ORTT Vételkörzetében élők Előfizetők száma UPC Magyarország 2 435 085 1737 919 T-Kábel 1287 277 595 215 Fibernet 789 280 384 947 V ¥ A Média oldalt szerkeszti: Haszán Zoltán e-mail: haszanz@nepszabadsag.hu RÖVIDEN Női műsor a foci-vb alatt A futball-világbajnokságra való tekintettel május 29. és július 9. között a meccsek iránt kevéssé érdeklődő nőket megcélzó műsorstruktúrával jelentkezik a Viasat3. A csatorna - amely amúgy év közben a Bajnokok Ligájával üldözi keddenként és szerdánként a nőket - délután az Ally McBeal eddig még nem vetített részeit sugározza, majd este a Szex és New York következik. (Munkatársunktól) Playboy-botrány Az indonéziai Playboy második kiadásának átmeneti felfüggesztését kérte az indonéziai rendőrfőnök, hogy elejét vegye a magazin megjelenése miatt kiújult utcai csetepatéknak. A Playboy első, április 7-i kiadását lefoglalták és széttépték az Iszlám Védelmezőinek Frontja tagjai. A modelljeit kizárólag alsóneműben szerepeltető Playboy elleni harc legfőbb oka maga az életformát is hirdető magazin megjelenése lehet, hasonló újságok ugyanis évek óta kaphatók Indonéziában. (MTI)