Népszabadság, 2006. április (64. évfolyam, 77-100. szám)

2006-04-15 / 89. szám

18 • 2006. ÁPRILIS 15., SZOMBAT • NÉPSZABADSÁG Extra/Media Felszáll a FÜST Függőségekről a sajtóban Fecskendőtű és komman­dósok - nagyjából ebben merül ki a média, a politi­ka, következésképp a csa­lád tudása is a szenvedély­­beteg(ség)ekről. Egy csa­pat szakértő a jelek szerint megunta a műsort. Nyusztay Máté A drog öl, butít, nyomorba dönt, a drogos pedig lop, csal, gyilkol. Feltehető, nem hozná lázba a szenvedélybetegeket segítő szakmát, ha e zavaros képzettársítást csak száz évvel ezelőtti újságokból idézhetnék - csakhogy a tegnapi címlapok sem különbek. Szenvedély­­beteg(ség)ekkel foglalkozó pszichológusok, addiktológu­­sok, pszichiáterek és szociális munkások egy csoportja ezért gondolhatta úgy: ideje feléb­reszteni legalább azokat az új­ságírókat, akik drogtémával foglalkoznak. Ennek jegyében, Függőségekről a sajtóban tré­ning (FUST) néven képzést hirdettek számukra, melynek első felvonását a Győr megyei Soboron rendezték, a Dudits Dénes Szociális munkás és Topolánszky Ákos, a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet (NDI) vezetője nevével fémjelzett El­ső magyarországi magánpszi­chiátriai és addiktológiai egészségközpontban. (A köz­pontban többségében alkoho­listákat és kábítószer-függőket kezelnek, exkluzív körülmé­nyek között. A gyógyszeres, pszicho- és szocioterápiás ke­zelések mellett kalandterápiát, wellness- és szabadidős prog­ramokat is alkalmaznak.­ A tréninget a Humán Infó alapít­vány szervezte; a támogatók között volt az ifjúsági tárca, az NDI és a Társaság a Szabad­ságjogokért - TASZ). A tréning egyik gyakorlatán az újságíróknak tízperces in­terjúkat kellett készíteniük szenvedélybetegekkel. A kol­légák felhördülése - tíz perc nem elég! - csak akkor hagyott alább, amikor azzal szembe­sültek: a híradókban két perc is hosszúnak számít. A média­munkások saját előítéleteikkel is megküzdhettek: minimális információkból (pl.­ kidobó va­gyok, a börtönben szoktam le, hobbim a szex, nem szeretek olvasni) kellett egy-egy sze­mélyiségprofilt felépíteniük, majd azt a meghívott vendé­gek egyikével (a konkrét eset­ben egy kopasz, vaskos, ag­resszív fellépésű fiatalember­rel) beazonosítaniuk - több­nyire tévesen. Számos előadás hangzott el a média felelősségéről, arról, hogy az utóbbi években tör­tént ugyan elmozdulás az előí­téletes, túldramatizáló közlé­sektől a tényszerű, tárgyilagos problémabemutatás felé, ezzel együtt a szakértők továbbra is a politikafüggő médiában és a médiafüggő társadalomban látják a többségben élő hiedel­mek rögzülésének egyik fő forrását. A véleményformálók felelősségének is betudható, hogy a droghasználók társa­dalmi elutasítottsága maga­sabb, mint bármelyik más ki­sebbségé - például a sokak ál­tal „toplistásnak” hitt cigány­ságé. Pletett az emberek több­sége nem személyes tapaszta­latok alapján alkot ítéletet­­ a népesség mindössze tíz száza­léka használt életében leg­alább egyszer pszichoaktív szert -, hanem félelmek (csak nekem ne kelljen változnom), hiedelmek (a dílerek már a su­liban „beetetik” a gyerekemet) és előítéletek (bűnözők mind) alapján. E kilencven százalék elsősorban a médiumoktól - ahogy az egyik előadó fo­galmazott: a véleménydílerek­­től - kapja az információdózi­sokat. A hazánkban évente megje­lenő félezer körüli drogcikket elemző TASZ Médiamonitor program, melyet Takács István Gábor pszichológus vázolt, ugyancsak kimutatta, továbbra is a szenzációk, drogfogások, sztárok drogtörténetei (lásd a Stohl Andrásról a bulvársajtó­ban megjelent híreket, fotó­kat), a túladagolásos halálese­tek jelentik a drogtémát. A se­matikus ábrázolásban a média segítőkre talált a politikusok­ban is. Demetrovics Zsolt pszi­chológus, az NDI kutatójának megfogalmazása szerint a fo­kozott társadalmi érzékenység a politika szemszögéből azt je­lenti, hogy szinte mindenki mozgósítható drogkérdésben, a média számára pedig ugyan­ez eladható sztorival kecsegtet - nem véletlen, hogy változat­lanul a szélsőséges álláspon­tok a jellemzőek. Az érzelmek és előítéletek túlsúlyát, a szakma átpolitizált mivoltát jelzi, hogy a drogpoli­tika nem a szerek valódi veszé­lyeihez, hanem a rögzült szo­kásokhoz igazodik - máskü­lönben az alkohol biztosan til­tólistán lenne. Ennek megfele­lően kezeli a kérdést az egyéb­ként is agyonstrukturált, kon­zervatív intézményrendszer is: az egészségügyet például még a rendőrségnél is maradibbnak tartják az előadók. A média ugyan kevésbé számít konzervatívnak, ám et­től még a sobori tréningen is nyilvánvalóvá vált, hogy az új­ságírók felkészültsége - sok­szor az alapfogalmak szintjén is, a személyiségi jogok tiszte­letben tartását illetően még inkább­­ hagy kívánnivalót maga után. Ez részben struk­turális okokra vezethető vis­­sza: a tréningen képviselt ti­zenhat szerkesztőség többsé­gében a drogkérdés nem „önálló terület” - többnyire bűnügyi tudósítókhoz tarto­zik. A FÜST többek között ezért is kezdeményezte a „Szenvedélyes újságírók klub­jának” megalakítását. Soboron a résztvevők aján­lásokat is megfogalmaztak, el­sősorban a drogpolitikai té­mák szakmaiságára, depoli­­tizálására vonatkozóan. A „szakmának” is meg kell tanul­nia bánni a médiával, a „szak­értőknek” meg kell tanulniuk hatékonyan kommunikálni ál­láspontjukat, de maguknak is nyitottabbá kell válniuk annak érdekében, hogy a közönség megismerje munkájukat. A ha­tékonyabb együttműködés be­indításának első lépéseként az újságírók szakmának szóló ja­vaslatait megkapják az illeté­kes szervezetek. Sokunkra ráférne tehát egy kezelés, de legalábbis egy ön­ismereti tréning - emiatt is mondja Barna Erika rádiós új­ságíró, a FÜST program koor­dinátora: legyen szó bármely társadalmi probléma kezelésé­ről, a véleményformálók és döntéshozók sem úszhatják meg a képzést­­ a nyitottságra. Fotó: Teknős Miklós Tű és fű­ - a semati­kus ábrázolás két végpontja. Az „A fü isten ajándéka” fel­iratú tábla a tavalyi Kender-tüntetésen volt látható (jobbra fent), a heroinista lányt ábrázoló kép (balra) pedig a má­sik véglet: a drog­kérdéssel foglalko­zó cikkek túlnyomó részénél hasonló, elrettentő illusztrá­ciókkal találkozha­tunk-függetlenül attól, hogy a tarta­lom milyen típusú drogról szól. Tévhi­teket mindkét kép mögött felfedezhe­tünk. Fotó: Velledits Éva Vasárnaptól Duna TV II Vasárnaptól indul a Duna új csatornája, az Autonómia. A Cselényi László elnök által a vi­lág első kisebbségekkel foglal­kozó tévéjeként aposztrofált csatorna támogatja a kisebbsé­gek önszerveződési törekvé­seit, és Európa más kisebbsé­geit is szeretné összekapcsolni. Cselényi szándékai szerint ez a terület ugyanolyan széles lesz, mint magának az autonómia szónak az értelme. DUNAffif Az új csatorna műholdon („Grönlandtól Kis-Ázsiáig, Észak-Afrikáig”) és kábelen jut el az nézőkhöz, bár egyelőre itthon nem mindegyik kábelté­vé vette fel a csomagjába. Va­sárnaptól az Antenna Digital digitális kábeltévé-szolgáltatá­­sán­ keresztül 55 ezer nézőhöz jut el a műsor - közölte Szeles Pál szóvivő, aki szerint „némi késéssel” a legnagyobb hazai kábelszolgáltató, a UPC Ma­gyarország is továbbítja majd az adást. A tévé napi műsor­ideje 24 óra, 8 óra adás és 16 óra ismétlés. / Médiatörvény: ránk számol az EU Brüsszelt nem érdekli a szabályozás körüli magyar belpolitikai csetepaté Korlátozható-e egy kábel­tévé-szolgáltató abban, hogy mekkora területen és hány előfizető lakásába szállít tévéadást? A magyar médiatörvény szerint igen, az Európai Bizottság sze­rint nem. Utóbbi akár nagy összegű bírsággal is ráéb­resztheti a politikai elitet a maga igazára. Szőcs László Brüsszel Az Európai Bíróság tavaly jú­liusban húszmillió euró (5,4 milliárd Ft) bírságot rótt ki Franciaországra, mert tizen­négy évig nem felelt meg egy halászati uniós előírásnak. A nyomaték kedvéért a testület még egy további, félévenként 57,7 millió eurós (15,4 milliárd Ft) „kötbért” is Párizs nyakába varrt, minden további késleke­dés esetére. A francia halászati miniszter történetesen éppen a héten tette le az asztalra a ter­vet, amely felszámolhatja a jogi rendellenességet. A maastrichti szerződés életbe lépése, 1993 óta ez az EU-n belüli legna­gyobb késlekedés. Az Európai Bizottság a hé­ten bírósági eljárást is kilátás­ba helyezett Magyarországgal szemben a médiatörvény egy korlátozó passzusa miatt. Ez maximalizálja a vezetékes ká­belszolgáltatók vételkörzetét egy 2002-es uniós irányelvvel szemben. Az 1996-os szabályo­zás célja az volt, hogy egyetlen tőkeerős cég ne vásárolhassa fel a teljes magyar kábeltévés piacot, ezzel egymaga ne hatá­rozhassa meg, hogy milyen műsorok jutnak el a háztartá­sokba. Országos monopolhely­zet valóban nem alakult ki, más kérdés, hogy helyiek vi­szont igen (egy-egy városban vagy kerületben többnyire egy szolgáltató van). A szabályozás idejét múlttá tette az is, hogy új technológiák is megjelentek, például a műholdas digitális műsorterjesztés (UPC Direct vagy Digi TV), amelyek alter­natívát kínálnak a vezetékes szolgáltatással szemben. Az elmúlt két évben a kor­mánypártok háromszor próbál­ták meg ezt a szabályozást ki­vezetni a médiatörvényből, a Fidesz azonban nem járult hoz­zá a kétharmados többséget igénylő módosításához. Két fő érv: ha már hozzányúlnak a törvényhez, rendezzék azt tel­jes egészében. A másik: az idé­zett uniós irányelv nem is húz­ható rá erre a korlátozásra. Utóbbi érvet az Európai Bizott­ság másként látja. Márpedig ha így van, elkerülhetetlennek tű­nik, hogy a hosszú évek óta po­litikai holtponton nyugvó mé­diatörvényt az Országgyűlés végre módosítsa. A mostani bizottsági lépés a jogsértési eljárás második fázi­sának felel meg, s ha Magyaror­szág két hónapon belül nem fe­lel meg a véleményben foglal­taknak, Brüsszel a luxemburgi bírákhoz fordulhat. Valószínű azonban, hogy a választásokra, a kormányalakításra való tekin­tettel ezt nem teszi meg azon­nal. (Például az illetékes hazai tárca várhatóan megszűnik, máshová olvad be.) Ha mégis, s az ügy tényleg az Európai Bíró­ságra kerül, úgy ott átlagosan húsz hónap átfutással lehet számolni. Az első ítélet még nem ró ki bírságot, hanem ad a tagállamnak egy utolsó lehető­séget a korrigálásra. Brüsszel jelenleg több vo­natkozásban folytat jogsértési eljárást Magyarországgal szem­ben, ezek azonban­­ termékdíj­törvény, növényvédő szerek párhuzamos importja stb. - messze nem olyan fajsúlyos ügyek, mint a médiatörvény módosítása, s nem is kerültek még a bíróság elé. Luxemburg­ban a regisztrációs vagy az ipar­űzési adó lehet az első prece­dens, amellyel a magyar álla­mot elmarasztalhatják, ám előbbi az egész EU-ban átalaku­ló, utóbbi pedig nálunk (is) megszűnő adónem, így hosszú távon nem okozhat problémát. A legnagyobb szolgáltatók Forrás: ORTT Vételkör­zetében élők Előfizetők száma UPC Magyarország 2 435 085 1737 919 T-Kábel 1287 277 595 215 Fibernet 789 280 384 947 V ¥ A Média oldalt szerkeszti: Haszán Zoltán e-mail: haszanz@nepszabadsag.hu RÖVIDEN Női műsor a foci-vb alatt A futball-világbajnokságra va­ló tekintettel május 29. és júli­us 9. között a meccsek iránt kevéssé érdeklődő nőket meg­célzó műsorstruktúrával je­lentkezik a Viasat3. A csatorna - amely amúgy év közben a Bajnokok Ligájával üldözi ked­denként és szerdánként a nő­ket - délután az Ally McBeal eddig még nem vetített részeit sugározza, majd este a Szex és New York következik. (Mun­katársunktól) Playboy-botrány Az indonéziai Playboy máso­dik kiadásának átmeneti fel­függesztését kérte az indoné­ziai rendőrfőnök, hogy elejét vegye a magazin megjelenése miatt kiújult utcai csetepaték­nak. A Playboy első, április 7-i kiadását lefoglalták és széttép­ték az Iszlám Védelmezőinek Frontja tagjai. A modelljeit ki­zárólag alsóneműben szere­peltető Playboy elleni harc legfőbb oka maga az életfor­mát is hirdető magazin megje­lenése lehet, hasonló újságok ugyanis évek óta kaphatók In­donéziában. (MTI)

Next