Népszabadság, 2006. április (64. évfolyam, 77-100. szám)

2006-04-11 / 85. szám

A koalícióé a legnagyobb, parté a legkisebb esély Ha a választói magatartás nem fordul meg, a koalíció újra kormányt alakíthat. A Fi­desznek egy sor vesztes helyzetet kell megfordítania a változáshoz. Matematikai­lag létezik olyan helyzet is, amelyben azé a hatalom, aki mellé az MDF odaáll. Lencsés Károly A parlamenti választás első fordu­lóját egyértelműen a koalíció nyerte, amely, ha a jelenlegi szava­zatarányok nem változnak, a foly­tatásra is felhatalmazást kap. Va­sárnap az MSZP és az SZDSZ egyéniben 38, a területi listáról 75, összesen 113 képviselői helyet szerzett. A Fidesz-KDNP 28, illet­ve 69, együtt 97 mandátumhoz ju­tott. Az MDF-nek egyelőre két te­rületi listás képviselői hellyel kell beérnie. Nem dőlt el az egyéni és 64 országos listás hely sorsa. Ahhoz, hogy ismét MSZP­­SZDSZ-kormány alakuljon, a két pártnak a 386 tagú parlamentben legalább 194 mandátummal kell rendelkeznie. A meglevő n3-hoz tehát további 81-et kell szerezniük. Egy részük a 110, még függőben le­vő egyéni választókerületből szár­mazhat, amelyek közül 54-ben a koalíciós pártok együtt a voksok több mint a felét szerezték meg. Ennek különös jelentőséget ad, hogy megállapodásuk alapján mindenhol visszalépnek egymás javára. Ha a választóik ezeken a helyeken kitartanak, és a jobbol­dal sem tud fordítani, az MSZP­­SZDSZ páros már 164, a Fidesz- KDNP a maradék 56-tal együtt 152 mandátumig juthat. Az MDF vár­hatóan nem küldhet önálló egyéni jelöltet a parlamentbe, így marad a két területi listás mandátum. Ezen a forgatókönyvön elvileg az sem változtatna, ha a fórumosok harmadik helyen álló embereiket mindenütt visszaléptetnék a Fi­desz javára, bár elnökségük ennek épp az ellenkezőjét deklarálta. A szociálliberális oldal többsége ugyanakkor számos helyen töré­keny: 11 választókerületben egy százalék körüli vagy még kisebb. Hét másik körzetben viszont a Fi­desz-KDNP kettősnek kell tarta­­­nia az újabb megmérettetéstől. Az első fordulóban az MSZP és az SZDSZ abszolút többségét ho­zó körzetekkel számolva, a koalí­ció 54 egyéni győzelemben re­ménykedhet, így 167 képviselőnél tart. Az abszolút többséghez, te­hát a legalább 194 mandátumhoz a két pártnak az országos listáról - ahol a töredékszavazatokat gyűj­tik össze - még minimum 27 he­lyet kell szereznie. Az országos listáról kiosztható 64-ből az MDF-hez kerülhet 11, az SZDSZ-é legalább 13-14. A koalíció ezzel 180-181-nél tart. A két nagy az országos listán 39-40 helyen osztozhat. Könnyen előfordulhat, hogy a Fidesz több egyéni válasz­tókerületben győz, és akkor az or­szágos listáról kevesebb kompen­zációs mandátumra számíthat, így az MSZP innen 20-22 helyet kap­hat, és hat-nyolc fős többséggel kormányt alakíthat. Nem zárható ki, hogy ez a hi­potézis felborul, ha a Fidesz a 2002-eshez hasonló menetelésbe kezd. Miután az első fordulót a koalíció 16 mandátumnyi előn­­nyel zárta, a Fidesz-KDNP önál­lóan csak akkor alakíthat kor­mányt, ha a még nyitott 110-ből 75-nél több egyéni körzetben nyer. Ehhez nemcsak a viszony­lag kiegyenlített 18 választókerü­let mindegyikét kell hozniuk, ha­nem további két körzetben is for­dítani kellene, amire viszonylag kevés az esély. Az viszont nem zárható ki, hogy néhány helyen sikerül megfordítani az állást (igaz, ez a másik oldalon is meg­történhet). Ha a Fidesz 66-67-nél több helyen győzne, nem alakít­hatna kormányt, de a koalíció már elveszítené a többséget. En­nek feltétele, hogy polgári szö­vetség legalább 181 képviselői he­lyet szerezzen. Ebben az esetben a kormányalakításra is a Fidesz kaphatna megbízást, mint a leg­nagyobb frakcióval rendelkező párt. A helyzet kulcsa ebben az esetben a várhatóan 13 mandá­tummal záró MDF lenne; ha a fó­rum nem lépne koalícióra, egyik oldalon sem lenne meg a kor­mányalakításhoz a többség. Nagy kérdés, hogy két hét múlva kire voksolnak Fotó: Szabó Barnabás Helyreigazítás Lapunk 2005. október 13-i számá­ban „Vakondok az APEH-ben” címmel megjelent írásunkban va­lótlanul híreszteltük, hogy kap­csolat lenne dr. Simicska Lajos egykori APEH-elnöksége, illetve a Fittelina-adatok nyilvánosságra kerülése között. Dr. Simicska La­jos elnöki mandátuma az APEH- nél 1999 szeptemberében meg­szűnt, így személye az adóhivatal jelenlegi - esetleg törvénysértő - adatkezelésével kapcsolatba nem hozható. A csipkekesztyűt csak Orbán vette fel: az el­nök asszonyt igazságügyi miniszteri múltjának néhány árnyoldalára emlékeztette, s meglebeg­tette a koalíció lehetőségét („hiszen ellenzéki pártokként mindketten a kormányoldal bukásá­ban vagyunk érdekeltek”). Ez a fajta merev vita egyébként éppen semmire sem jó, azon kívül, hogy megannyi televízió vezetősége érezheti úgy, hogy ezzel letudta a közszolgálatiság követelmé­nyét a következő négy évre. Orbán meglepően enervált volt, csakúgy, mint a pozitív üzenetet hordozó Fidesz-plakátok, amelyek egy kilencve­nes évek eleji majonézreklám-kampány fakó színvilágával igyekeztek dinamizálni a jövendőt. Csütörtökre csúcsra járt a kampány, ese­ménytelen péntek után a kampánycsend idejére a magyarországi televíziók a ma aktív korú férfi lakosságnak igyekeztek kedvezni: az Mi Kim Basingerrel és a 9 és 1/2 héttel a nyolcvanas években már cselekvőképes korú választóknak, az RTL a Desperadóval és Salma Hayekkel a ki­lencvenes évek korosztályának és a Viasat3 a Harcosok klubjával és Helena Bonham-Carterrel az ezredforduló generációjának. Ezenközben a szép tavaszi hétvégén nő a feszültség, sms-ek jönnek-mennek, nem publikálható közvéle­mény-kutatási eredmények köröznek, sírós női hangok egy lehetséges újabb Orbán-éra rémsé­geit ecsetelik, kincstári optimizmus elegyül nemzethalál-vízióval. A szavazókör derűs, de­mokráciaünnep hangulat, csak egy-két méregető tekintet firtatja a szavazási hajlandóság irányát. Este hétkor urnazárás, elütöm az időt fél kilen­cig, utána az Erzsébet téri liberális sátor környé­két cserkészem be. Fejlődik az összeszámlálás technikája, már kilenckor kiderül, hogy az SZDSZ átlépte az 5 százalékot, Kuncze bejelenti az egybegyűlt, nagyrészt fiatal tömegnek. Ová­ció. Ez négy éve még fél tizenegy körül volt meg. Akkor is a budapesti szavazatok részleges össze­­számlálása után derült ki a bejutó eredmény. „Pisti pesti”, kommentálnak többen, s a meglepő az, hogy az est helyi sztárja Gyurcsány minisz­terelnök, aki a legnagyobb ovációt aratja a „húz­zunk belével” a sátorban. Kuncze meg is jegyzi, hogy ez azért liberális rendezvény volna. Orbán harcot hirdet, a helyi elemzők bizonyítják, hogy kicsi az esélye a meghirdetett 75 Fidesz-mandá­­tum megszerzésének, és csak majd figyeljük meg, hogy a jól szereplő Ibolya nem fekszik be a Fidesznek, majd egy nagyon részeg közvéle­mény-kutató lever egy asztalról néhány üvegtár­gyat. Kemény két hét lesz, ebben azért konszen­zus mutatkozik. I 4 4 NÉPSZABADSÁG • 2006. ÁPRILIS 11., KEDD Magyarország • 3 A kampány közben elkövetett szarvas­hibák és az orbáni tévedhetetlenség akár csúfos veresé­get is okozhatott volna, s ettől tulaj­donképpen Dávid Ibolya mentette meg őt. Igaz, vesz­tét is ő okozta egy­ben. Csakhogy az MDF sikerének az elnök asszony teljesítményén túl elsősorban Orbán Viktor politikája a kovácsa. A jövő elkezdődött? Tamás Ervin Mindenki azt mondja, hogy ez a választás az a választás, pedig elejétől kezdve nem egészen az. Orbánék 2002-ben biztosak voltak győzelmükben, takarékon működtek, igaz, az emlékeze­tes plakáton a spanyol kisfiúval különösebb görcsök nélkül hir­dethették, hogy a jövő elkezdődött. Most padlógázzal vágtak neki már az első fordulónak is. Ekkora sebességnél viszont szembeszökőbbek a hibák. Kiderült, hogy bár Orbán Viktor a szónoki emelvényen változatlanul mámort csal ki híveiből, ar­cán a ráncok mélyebbek, szavai kopottabbak, gesztusai nem tűnnek olyan őszintének, mint egykoron. Sok mindenről nem vett tudomást a Fidesz elnöke, például arról, hogy három és fél millió emberre nem lehet „hallgatni”, hogy kiszemezgetett vál­lalkozói csoportokkal nem lehet programot alkotni, és hogy bármekkora imádat öleli is körül őt, az általa favorizált embe­rek nem lesznek automatikusan közkedveltek. Mondhatnánk, hogy a kampány közben elkövetett szarvashibák és az orbáni tévedhetetlenség akár csúfos vereséget is okozhatott volna, s ettől tulajdonképpen Dávid Ibolya mentette meg őt. Igaz, vesz­tét is ő okozta egyben. Csakhogy az MDF sikerének az elnök asszony teljesítményén túl elsősorban Orbán Viktor politikája a kovácsa. Orbán tegnaptól a múlt embere lett, s ezt annak is éreznie kell, aki eddig a jövőt látta benne. Bár a vereség ízével többször megismerkedhetett a győzelemre szakosodott politikus, de a megsemmisítő, Gyurcsány Ferenc részéről akár túlteljesítettnek is minősíthető KO-val csak múlt heti tévévitájukon. A babérleve­lek hangosan hullottak alá Orbán homlokáról, és úgy tűnik, hogy a nézők másnap már elsősorban Dávid Ibolyára figyeltek. De pontosítsunk: Orbán Viktor a közelmúlt embere. Az el­következő két hétben mindent meg fog tenni azért, hogy vis­­­szafordítsa a kizökkent időt. Csakhogy 2002-vel ellentétben a most is csúcsra járatott sereg sokkal több hívőt már nem tud mobilizálni, a szocialisták pedig aligha elégszenek meg egy va­sárnapi, értelmiségi kávézással a Gerbeaud cukrászdában. Nyilvánvalóan lesznek gyújtó hangulatú szónoklatok, apokalip­tikus víziók, de lesz valami más is: Dávid Ibolyának meg kell is­merkednie egy régről ismert udvarlóval, akiről jól tudja, hogy eddig a jobboldal satrafájának tartotta őt, de az MDF körüli idős urak memóriája rosszabb, és valószínűleg hajlamosak bé­kejobbként elfogadni a Fidesz-vezér fölajánlkozását. Hát még akkor, ha Orbán Orbán nélküli Fideszt ígér. Mert mostantól az a kérdés, hogy az elnök asszony komolyan gondolta-e a párt székházának udvarán fölállított falat, amelynek elemei garan­tálják, hogy sem Gyurcsányt, sem Orbánt nem segíti hatalomba­­ a döntő, hogy ezt miként érti Dávid Ibolya, illetve az MDF el­nöksége: az ígéret pusztán személyekre szorítkozik, vagy kiter­jeszti ezt az érintett pártokra is? Orbán Viktor tisztában van az­zal, hogy bőrét (maradék tekintélyét) kell mentenie, s ilyenkor még az idol is föláldozható - legyen hát más a kormányfő, leg­feljebb a jövő majd megint elkezdődik. Amikor a gazella egy akolba kerül a nagyvaddal, ha az ledől is pár percre az árnyék­ban, nem a nagyvad, hanem a gazella sorsa van megpecsételve. A metaforán túllépve, amennyiben Dávid eltökélt egy - a szá­mára készült tanácsadói tanulmányok által pedzegetett - m mér­­sékelt, jobbközép párt kiépítésében, nem köthet alkut senkivel, semmi áron. Csakhogy mától jövő vasárnapig lesz része meleg, valamint fojtogató ölelésben egyaránt. Adott esetben mindket­tő oxigénhiánnyal jár, az pedig könnyen kapkodóvá teheti a lé­legzést. Mégis: a távlatos esély föláldozása egy hatalmi sakk­játszma első lépéseinél - még ha a bábuk nemzeti szalaggal is lesznek átkötve -, csalódást okozhat nehezen összetoborzott régi-új híveinek. Ráadásul, ha a regnáló koalíció hozza a papír­formát, azaz győz, a paktum azonnal nevetségessé válik, s Dá­vid Ibolya azt az arcát veszítheti el, amelyre éveken át bátran és kitartón vigyázott. A Gallup által kétpártinak jósolt parlament négy pártja közül nyerőnek tekinthető az SZDSZ is, hiszen 1998-cal ellentétben most kormánypártként nem megsemmisítő vereség érte őket, hanem több mandátumot kaptak. Ezt­­ akár tudomásul veszik, akár nem­­ a szocialista átszavazóknak köszönhetik, akik az 1998-as példán okulva jobban féltették őket, mint az MSZP-t. Ráadásul tisztában kell lenniük azzal is, hogy ha engedtek volna a szocialisták ajánlatának, miszerint húsz-valahány helyen indít­sanak közös jelöltet - végleg eldőlhetett volna a parlamenti vá­lasztás. Az SZDSZ-nek az elkövetkező napokban föl kell adnia minden fanyalgását, ideiglenesen félre kell raknia értelmiségi gondolatfutamait, mert a kiélezett verseny olyan fegyelmezett együttműködést követel a lehetséges partnerrel, amely e párt­nak nem erőssége, holdudvarának, szimpatizánsainak pedig még kevésbé ismerős. Képes-e szinkronban cselekedni fej és láb, erre kell adott pillanatban választ adnia Kovács Pistikének, aki, lám, a hírek szerint hamar megkomolyodott. Az MSZP nyerő helyzetben van, de nem nyert. És ha a mon­dat első tagja hangsúlyosabbá válik, mint az utolsó, odalehet a győzelem. Tény, hogy amit Gyurcsány Ferenc és csapata csinált a szocialista párttal, az jelentős teljesítmény. És nemcsak azért, mert tőlük szokatlanul nem volt kibeszélés, valamint bakiból is jóval kevesebb, mint az ellenoldalon. Politikusaik végezték a dolgukat, a háttéremberek nem tolakodtak előre, mindenre kel­lő gyorsasággal reagáltak, a szervezet, ha vidéken nem is min­denütt, de nagyobb zökkenők nélkül működött. És merjük ki­mondani: kampányuk átütőbb, sokszínűbb volt, mint a Fideszé, mert az ellenzéki párt minden erővel olyasmit sugallt, amit az emberek többsége nem érzett át igazán. Utólag igazolva látszik az is, hogy a kopogtatásos módszer, azaz a közvetlen kapcsolat­­felvétel mozgósító hatása mellett számos más lehetőség adódik a választási hajlandóság erősítésére, a sok hír és rémhír a na­rancssárgába öltözött aktivisták frenetikus hadjáratáról órákon belül elporladt, ahogy a feldolgozottság a nagyobb lélekszámú körzetekhez ért. A vabankra játszó Orbán nehéz helyzetbe került, de feltétele­zésem szerint továbbra is vabankra játszik majd - hol kemény lesz, pártján belül már-már paranoiás, hol szelíd, megtért bárány, ahogy megérzése, érdeke diktálja. Gyurcsánynak vele közvetlenül már fölösleges konfrontálód­nia, viszont kampánykörútját ott kell folytatnia, ahol az árvíz mi­att abbahagyta. Szavaival, ha sok voksra nem is számíthat, de le­hetséges bázisán túl fordulhat az MDF-re szavazókhoz is, hiszen ő - Orbánnal ellentétben - tett gesztusokat a kis pártok felé. Lesz része régi és új vádakban, a megszokottnál még durvább hang­nemben. Bírnia kell ezt is, a tempót is. Ma mindenütt a stratégia kialakításáé a főszerep. Ha kor­mányváltás nem is, de jobboldali „rendszerváltás” lehetséges. »

Next