Népszabadság, 2006. május (64. évfolyam, 101-126. szám)

2006-05-22 / 118. szám

22 • 2006. MÁJUS 22., HÉTFŐ • NÉPSZABADSÁG Extra/Ajánló A feléledő Róma N. Kósa Judit Egy muzeológus barátom megfogalmazása szerint az ókori rómaiakat mindenki is­meri: ők voltak az a nép, akik térdig érő falak között, tető nélküli házakban élték le az életüket. Mi ráadásul közeli ismerősként tekinthetünk rá­juk, a Dunától nyugatra fekvő országrész a ránk maradt vá­rosaikkal, villáikkal, temetőik­kel van tele. Mégis, a római helyszínek nem tartoznak az ország leg­látogatottabb kiállítóhelyei közé. Talán a „térdigérőség” teszi, hogy az emberek úgy érzik, ha egyet láttak, már mindet ismerik. Az alapok szögletei, a földből előkerült emlékek a laikus szemében nem mutatnak igazán nagy különbségeket, és a Velencei Charta szellemében mellőzött kiegészítések - a visszaépített fölmenő falak, tetők, közfalak, egyszóval minden, ami az ere­deti látványt segítene elkép­zelni - hiánya meglehetősen egyhangúvá teszi az élményt. Pedig az óbudai Aquin­cumban hadrendbe állított csodás „kronoszkóp”, a ro­mokból virtuálisan valódi há­zakat és utcákat varázsoló gé­pezet mutatja, hogy amit Ma­gyarország földje megőrzött a római hétköznapokból, egye­dülállóan érdekes ókori olva­sókönyvül szolgálhat. A Duna mentén föllelhetők az erődí­tések, azaz a limes maradvá­nyai. Aquincum nemcsak egy jelentős részben feltárt pol­gárnegyeddel és az azt bemu­tató múzeummal szolgál, ha­nem a mai város réseiben ott rejtőzik egy hatalmas katonai légióstábor is. Egy óriási für­dő az Árpád híd alatt, egy haj­dani fogadó romjai a Pacsirta­­mező utcában, a Nagyszom­bat utcai amfiteátrum, több őrtorony, néhány templom maradványa. A földből szívós munkával kifejtett Gorsium­­ban Alsó-Pannónia kultikus központját sejtik a kutatók, a Balatonfüredtől nem messze lévő Balácán egy hajdani vil­lát találhatunk, Szombathe­lyen az Iseum várja a látoga­tót, Pécsett pedig a frissen helyreállított, ókeresztény sír­kamrák. A legkevésbé ismert, de talán legkülönlegesebb emlék a tatai várban rejtőzik: egy bejárható, térélményt is nyújtó, festett, római szobát rekonstruáltak ott a kutatók. Mindezek ellenére azon­ban alighanem érzik a szak­emberek, hogy a puszta lát­vány, a múlt kőben­ vakolat­­ban testet öltő képe a ma nemzedékeknek már kevés. Nem véletlen, hogy a na­gyobb római emlékhelyek im­már mozgalmas programokat is kínálnak. Aquincumban né­hány hete színpompás felvo­nulás, a mostani hétvégén vi­rágkarneválnak beillő tavasz­ünnep volt, szombaton pedig a hagyományos költőverseny eredményhirdetésére kerül sor. Gorsiumban augusztus 26-án és szeptember 2-án is előadják Arisztophanésztól A nők ünnepét, augusztus 25-e és 27-e között pedig ismét megrendezik a szombathelyi Savaria Karnevált, ahol ez al­kalommal is látványosan megelevenedik a római múlt. igaz, ezúttal már némi közép­korral vegyítve. <4 1 Ötvös Zoltán A gombfocit játszani kell, nem múzeumba vinni! - ha valaki­nek kiszaladt valaha a száján efféle meggondolatlanság, sür­gősen vonja vissza, mert a gombfoci oda is való. Erre pél­da egy hétvégén nyíló kama­rakiállítás a Néprajzi Múzeum­ban. A néhány hete megnyi­tott, Műanyag című bemutató kísérő rendezvénye lesz a gombfoci történetét feldolgo­zó, május 27-től június 20-ig látható tárlat. A gombfoci az 1910-es évek­ben született az akkori Magyar­­ország területén - mélyíti e té­ren hézagos ismereteinket Vámos-Lovay Zsuzsa, a Népraj­zi Múzeum főigazgató-helyet­tese. A nagypályás focihoz ha­sonló szabályokkal játszható gombfoci „játékosait” eleinte csontból készült kabátgombok „személyesítették meg”. A gombokat megreszelték, meg­csiszolták, hogy még alkalma­sabbak legyenek a játékra. Gyakran több gombot egymás­ra erősítettek dróttal, vagy ös­­­szeragasztották őket szurokkal. A kapukat fából barkácsolták, és gézből készült hálóval látták el. A játékosok mozgatását pöc­­köléssel, körömrányomással vagy fésűvel oldották meg. A labda a kezdetekkor slicc- vagy inggomb volt, amelyet olykor szintén megmunkáltak. Pálya­ként pedig egy sima, négyszög­letű asztal is megfelelt. A játék gyorsan népszerű­vé vált, olyannyira, hogy idő­vel felmerült az igény bajnok­ság megrendezésére. 1958 novemberében a budapesti Kárpátia étteremben ideigle­nes szövetség alakult, majd ki­írták az első Budapest Bajnok­ságot. Megkezdődtek a szer­vezett viadalok, a versenysze­rű gombfocit pedig asztali labdarúgásnak nevezték el. Az eszközök is kifinomultak, spe­cializálódtak. Megjelentek a különböző műanyagok: plexi, bakelit, nej­lon, poliamid. A játéknak 1964-ben megjelent az első nyomtatott szabálykönyve. 1989-ben az országszerte mű­ködő klubok megalakították a Magyar Asztali Labdarúgó Sportszövetséget. A kezdeményezésnek aztán híre ment a világban. A követ­kezmény: 2002-ben megalakult Budapesten a nemzetközi szövetség, és szektorlabdára változtatták a versenyszerű gombfoci elnevezését. Jelenleg 5 földrész 22 országában játs­­­szák a szektorlabdát. A Nem­zetközi Szektorlabda Szövet­ség által kiírt világbajnokságo­kat eddig a magyarok nyerték. Itt legalább mi vagyunk a baj­nokok, ha már a zöld gyepen nem megy. A kamarakiállításon lesz jó néhány tárgyi emlék, dokumen­tum a játék „amatőr” kezdetei­től (a valódi csontgomboktól) a mai napig, azaz a „profizmusig” való fejlődésig (a különböző műanyagok felhasználásáig). Ezért lett a bemutató címe Csonttól a műanyagig: gombfo­ciból szektorlabda. Múzeumba pöckölt gombfoci A szektorlabdát öt földrész huszonkét országában játsszák Fotó: Bánhalmi János Síppal, dobbal Ligetinek Közös hangversenyt tart május 27-én az Amadinda az UMZE kamaraegyüttes­sel a Művészetek Palotájá­ban. Ez alkalommal Ligeti György zeneszerzőt kö­szöntik másnapi, nyolcvan­harmadik születésnapján. Szemere Katalin Az 1997-es Budapesti Őszi Fesztiválon mutatkozott be először az UMZE kamara-, együttes. Alapítói úgy döntöt­tek, hogy az 1911-ben Bartók, Kodály és Weiner Leó által lét­rehozott Új Magyar Zene Egye­sület célkitűzéseit folytatják, aktualizálják. Ez ma úgy hang­zik: a XX. század klasszikussá vált kompozícióinak repertoá­ron tartása mellett a kortárs magyar és külföldi zeneszerzők legújabb műveit mutatják be. Az UMZE az Amadinda együt­tes próbatermében, hangsze­rein és technikai struktúráját használva készül koncertjeire - tudtuk meg Rácz Zoltántól, aki a 17 muzsikussal idén megala­pított Új Magyar Zene Egyesü­let alelnöke, a kamaraegyüttes művészeti vezetője. Az egyesü­let elnöke Vidovszky László ze­neszerző, az alapítók között olyan alkotók és előadók van­nak, mint Ligeti György, Kurtág György, Eötvös Péter, Jeney Zol­tán és Perényi Miklós. Az UMZE hosszas tárgyalá­sok eredményeként 30 millió forintos támogatást kapott Bozóki András kulturális mi­nisztertől a 2006-2007-es sze­zonra. Igaz, ez egyszeri dotá­ció, Ráczék viszont azt szeret­nék, ha a zenekar önálló költ­ségvetési tétel lehetne, így le­hetőséget kapna a hosszú távú tervezésre. A koncert Ligeti egyik legjobb barátja, Kertész Imre író kifejezetten erre az alkalomra írt szövegével kezdődik. Az UMZE a 2006-2007-es szezonban 12 koncertet tervez, az első, az Hommage á Ligeti című május 27-én lesz a Művé­szetek Palotájában. A koncert Ligeti egyik legjobb barátja, Kertész Imre író kifejezetten er­re az alkalomra írt szövegével kezdődik. Mint Rácz Zoltán a minap egy sajtótájékoztatón el­mondta: szó volt arról, hogy Kertész Imre személyesen is szerepel az esten, de halasztha­tatlan elfoglaltsága miatt végül videofelvételről lesz hallható a köszöntője. Ligeti 1990-ben ké­szült Hegedűversenyét a hege­dűművész Keller András adja elő, zongorára komponált etűdjeit pedig Csalog Gábor. A Síppal, dobbal, nádihegedűvel című, Weöres Sándor verseire komponált dalciklust Ligeti Károlyi Katalin énekesnek és az Amadinda ütőegyüttesnek írta, és 2000-ben játszották elő­ször. Különleges emberek a kamera két oldalán Migrációs és portugál filmek Pesten Különleges filmcsemegéket kí­nál mától a pesti Művész mozi, holnaptól az Örökmozgó. Az elsőben olyan fiatal rendezők játékfilmjeit vetítik, akik Afri­kából Franciaországba, illetve Törökországból Németország­ba bevándoroltak közül szár­maznak, a másikban új por­tugál művek kerülnek a vá­szonra. A budapesti Goethe Intézet és a Francia Intézet közös szer­vezésében négy napon át zajlik a Művészben a „migrációs filmnapok” programja, amely Észak és Dél kulturális találko­zásáról, bevándorolt fiatalok, családok mindennapjairól szól szuggesztív erővel. A művek között akadnak híres, fesztivál­díjas alkotások, például a 2004- es Berlinale Arany Medve-díja­sa, a Fallal szemben című (ren­dező: Fatih Akin), ezt csütörtö­kön vetítik. Nemzetközi elis­merést hozott a ma este látha­tó Anam című film is (Büket Alakus rendezése). Ebben há­rom barátnő, a török Anam, a német Rita és a dél-afrikai Didi fog össze, hogy megoldja Anam súlyos családi problé­máját. A vetítés után a nézők találkozhatnak a főszereplő Nursel Kosével is. A holnap kezdődő portugál filmhéten főként harmincas éveikben járó rendezők izgal­mas, szép képekben és emberi­társadalmi konfliktusokban gazdag filmjeit láthatjuk. Kö­zülük az egyik nagy hírű alko­tás Marco Martinsé, Alice cím­mel. Főhőse Márió, aki eltűnt kislánya után nyomoz elszán­tan, mindennap rituálisan be­járva a gyerek utolsó ismert út­ját. A rejtély és a nyomozás más műveknek is alapmotívu­ma. Raquel Freire Ruhaszagga­tás című alkotása például egy régi egyetemi városban törté­nő gyilkosságsorozat hátterét világítja meg. A Morajló part című film (Margarida Cardoso rendezése) viszont Mozambik­­ba és a portugál gyarmati múlt­ba visz el, ahol a főhős, Evita egy tiszttel kötött házassága révén döbben rá a gyarmattar­tók kegyetlenségére. Megej­­tően szép film a hirtelen magá­ra maradó kisfiúról, André Valentéről szóló, Catarina Ruivo rendezésében a kis André egyetlen támasza a szomszédban lakó, ugyancsak magányos orosz vendégmun­kás, Nyikoláj marad. Ezt a mo­zit holnap este vetítik először az Örökmozgóban. (V. Gy.) Nuno Lopez a kislányát kereső apa szerepében az Alice című filmben J 4 4 Ricky Martin először Budapesten Serfőző Melinda Ricky Martint aligha kell be­mutatni a könnyűzene kedve­lőinek: ő volt az, aki elindítot­ta a még ma is tartó latin hul­lámot a popban. De ha valaki­nek ez nem elég, idézze fel a futball-vb-k hivatalos dalait - amelyik legelőször beugrik (La Copa de la vida), az is Ricky Martin száma. Az utób­bi években kissé eltűnt éne­kes ismét turnézik, és most először, május 24-én Buda­pestet is útba ejti: a Papp László Budapest Sportaréná­ban lép fel. Az énekes Puerto Ricóban született, és először a nyolc­vanas évek végén tűnt fel A nyomorultakból készült musi­cal Broadway-változatában. Aztán 1998-ban ő énekelte a már említett hivatalos vb­­himnuszt, amellyel 30 ország slágerlistáinak első helyét bé­relte ki egy időre. Egy évvel később Vuelve című albuma elnyerte a legjobb latin popprodukcióért odaítélt Grammyt, Ricky pedig sorra gyártotta a slágereket, mint a La Bomba, a Maria, a She Bangs, a Private Emotion vagy a Nobody Wants To Be Lonely - így már semmi meg­lepő nincs abban, hogy világ­szerte 70 millió lemezt adott el. Bár a 2000-es évek elején is megjelent két albuma, a média kevesebbet foglalko­zott vele - talán azért, mert az általa teremtett új divatnak, a latin popzenének már nem ő volt az egyetlen ismert képvi­selője. Tavaly aztán kiadott egy újabb korongot Life címmel, amely ismét ráirányította a fi­gyelmet. Ennek új dalai és a régi slágerek is hallhatók lesznek a mostani koncerten, amelyen tíz nagyszerű mu­zsikus szolgáltatja a zenét Ricky Martin mögött.

Next