Népszabadság, 2006. május (64. évfolyam, 101-126. szám)
2006-05-29 / 124. szám
Az SZDSZ kész a koalícióra Az SZDSZ küldöttgyűlése vasárnap ellenszavazat nélkül felhatalmazást adott a párt vezetésének a koalíciós szerződés aláírására. Haszán Zoltán Az SZDSZ 793 küldöttjéből 554-en regisztráltak a helyszínen. A zárószavazáson az igenek mellett leadott mindössze három, más források szerint négy tartózkodás azt mutatja, hogy a zárt ajtók mögött tartott küldöttgyűlésen lényegében senki nem kérdőjelezte meg a szocialistákkal való további együttműködést. A folytatás mellett érvelt például Bauer Tamás közgazdász (aki 2002-ben még más véleményen volt) és a kormányzati pozíciók elosztásánál leszavazott Fodor Gábor is. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a kormányprogrammal - amelyet csak kivonatos formában kaptak meg - és a miniszteri posztok elosztásával maradéktalanul elégedettek lettek volna a küldöttek. Többen kritizálták például Persányi Miklós újrázását a környezetvédelmi tárca élén eddigi teljesítménye miatt és azért is, mert nem egy valódi SZDSZ-es politikus kapott szerepet. (Volt, aki nevesítette a Persányival szemben leszavazott Fodort, és volt olyan is, aki általában bírálta az SZDSZ káderpolitikáját.) Úgy tudjuk, Persányi helyettese a szabaddemokrata Csőzik László lesz. Molnár Lajos egészségügyi miniszter esetében pedig néhányan attól tartottak, hogy az orvoslobbival szembeni vitái miatt nehezen tudja majd keresztülverni a reformjait. Úgy tudjuk, Molnár helyettese dr. Badacsonyi Szabolcs, a Budai Gyermekkórház igazgatója lesz (Óbudán sikertelenül pályázott parlamenti székre). Molnár Lajos az MTI tudósítása szerint elmondta: a kormányprogramból kikerült az a határidő, amely szerint a több-biztosítós rendszer feltételeit 2007-ig teremtik meg, és akkor döntenek arról, hogy mikor nyitják meg a piacot a többi biztosító előtt. (Úgy tudjuk, ezt úgy értelmezi, hogy a többbiztosítós rendszert így a tervezettnél hamarabb lehet bevezetni.) Ugyanakkor az egészségügyi tárca liberális vezetése garancia a reform megvalósítására - tette hozzá Molnár Lajos. Kuncze Gábor pártelnök a küldöttgyűlés után tartott sajtótájékoztatón ezt nem erősítette meg, mint mondta, 2007-ben megvizsgálják annak a lehetőségét, hogy a magánbiztosítókat is beengedjék az egészségügybe. A pártelnök ezt megelőzően, még zárt ajtók mögött alkalmat talált arra, hogy zárszavában odaszúrjon - nevek említése nélkül - a párt belső ellenzékének, mert szerinte, amíg ő napi 16 órákat dolgozik, addig kritikusai csak azzal foglalkoznak, hogy megszervezzék a sajtójukat. Erről már a nyilvánosság előtt Kuncze nem beszélt, csak annyit mondott, hogy „voltak viták” a küldöttgyűlésen. Megerősítette, hogy az MSZP ellenkezése miatt az oktatási tárcáról lemondó Magyar Bálint Gyurcsány Ferenc felkérésére alelnöke lesz annak a fejlesztéspolitikai kabinetnek, amelyet a kormányfő vezet, tagjai pedig a miniszterek. Magyar az operatív programoknál közvetlen politikai felügyeletet is gyakorol majd. Kuncze Gábor és Pető Iván felhatalmazást kaptakFotó: Teknős Miklós Stabil MSZP-fölény, azonos szinten a két kisebb párt Az elmúlt néhány hónapban nőtt az MSZP tábora, míg a Fidesz támogatottsága állandósult. Az összes választókorú körében jelenleg hat, a biztos pártválasztók csoportján belül kilenc százalékpont az MSZP előnye vetélytársával szemben. Az SZDSZ valamelyest erősebb lett április 9-re, mint korábban volt, de a megmérettetés után egy árnyalattal kevesebb szavazót láthatunk mögötte: most a népesség négy, az aktív választók öt százaléka támogatja. A választásra nagy szavazói tömeg fordult az MDF-hez, s a párt azóta is tartja az SZDSZ-ével most megegyező támogatottságot. A frakciót alapított KDNP-nek tizedszázalékokban kifejezhető tábora van, így értelmezhetők azok az eredmények, amelyek a Szonda Ipsos május második felében, az ország felnőtt lakossága körében végzett közvélemény-kutatásából származnak. A márciusi közvélemény-kutatások már elég pontosan jelezték a két nagy párt közötti erőviszonyokat, az első fordulót megelőző napokban készített felmérésekben pedig már érzékelhető volt a két kisebb párt közvéleménybeli erősödése. Akkor a szavazásra jogosultak 30 százaléka (2,4 millió ember) támogatta a szocialistákat, s ezt a párt a választásokig meg tudta őrizni (29 százaléknyi, 2,34 millió voks). Azóta - mint oly sokszor a választások történetében - sokan a győztes felé fordultak: az MSZP ezúttal ötszázaléknyi többletre, 400 ezer új támogatóra tett szert. A friss MSZP-sek a társadalom legtöbb szegmenséből hasonló arányban verbuválódtak, kissé azonban átalakult a szavazói profil. A fiatalok már a választásokra is erőteljesen felsorakoztak a szocialisták mögé, a nyugdíjhoz közel járók körében viszont azóta tovább erősítette pozícióit az MSZP. A 33 év alattiak háromtizede nevezhető MSZP-snek, az 50- 65 év közöttieknél pedig 42 százaléka. A Fidesz megőrizte szimpatizánsait - március óta mindvégig 28 százalék volt (az első fordulóban rájuk szavazó 2,27 millió voks is ennyi választópolgárt takar). A szavazótábor összetételében sem tapasztalhatók változások. Az SZDSZ-nek márciusban nagyjából negyedmillió szimpatizánsa volt, a választásokon 360 ezer szavazatot kapott, jelenleg körülbelül 300 ezren fejezték ki erős szimpátiájukat e párttal kapcsolatban. Az MDF négy éven keresztül a népesség 2 százalékát kitevő, körülbelül 150-160 ezer rokonszenvezővel rendelkezett. A kampány véghajrájában további 100 ezer szavazót tudott maga mögé állítani, akiket azóta is őriz. A párt főképpen a fiatalok, középkorúak körében és vidéken lett kedveltebb. Jellegzetes szavazói az 50 év alatti, érettségizett, diplomás, nagyobb vidéki városokban élők a párt jellegzetes szavazói. A KDNP a frakcióalakítást követően sem jelent meg önálló politikai tényezőként a választópolgárok fejében, támogatottsága nem éri el az egy százalékot. (Szonda Ipsos) • Az adatfelvétel ideje: május 17-24. A megkérdezettek száma: 1500 fő. Az adatok 1500 fős mintánál plusz-mínusz 2,5 százalékkal térhetnek el attól, mintha a kutatók minden választókorút megkérdeztek volna. 34,0 NÉPSZABADSÁG • 2006. MÁJUS 29., HÉTFŐ Magyarország 3 Az EU senkit nem fog elszakadásra bátorítani, s az autonómiához is csak akkor fog (udvariasan) mosolyogni, ha az nem jár nagyobb politikai megrázkódtatással, kockázattal (márpedig Álmodozások kora Szőcs László Egy fecske nem csinál nyarat, de a montenegrói népszavazás sokak fantáziáját beindította. Baszkföldtől kezdve az éppen Alto Adige néven versenyző Dél-Tirolon át a mindig történelmi kiigazításokra váró Kelet-Európáig, Balkánig végiggondolhatták: igen, így kell ezt csinálni! Megszabadulni a ballasztoktól, a kínos élettársaktóltársbérlőktől, s egyedül folytatni az utat „Európában” - akármit is jelentsen ez a puszta földrajzi fogalmon túl. Nem kell háborúzni sem, elég a szavazás, amelyet az EU is előre elismer. Érthető, ha ez az unión kívül, mint Montenegróban is, így vetődik fel. Sokkal tanulságosabb, hogy a huszonötökön belül sem feltétlenül elégedettek a kisebb népek jelenlegi helyzetükkel. Havi rendszerességű visszaigazolása ennek az Európai Parlament nemzeti kisebbségi munkacsoportja, amelyben előadják panaszaikat. A jelek szerint az EU regionális és etnikai szinten nem ad akkora politikai teret és azonosulási felületet, amely ellensúlyozhatná a tagállami szinten begyűjtött sérelmeket. Az EU Régiók Bizottsága csupán konzultatív testület, s közhely: az uniónak nincs egységes kisebbségpolitikája. Kérdés, mennyit javíthatna a helyzeten a kisebbségek parlamentje (Tabajdi Csaba javaslata), vagy az EU és az Európa Tanács egyfajta összefonódása, divatos szóval szinergiája (Jean-Claude Juncker luxemburgi miniszterelnök felvetése). „Semmiféle földrajzi vagy gazdasági szempont, célszerű határok, szép hegyek, folyók, tenger vagy gazdasági célszerűség azonban nem indokolhatják azt, hogy valamilyen összefüggő területen lakó embercsoport egy másik politikai etnikummal együtt éljen földrajzi vagy gazdasági szempontok kedvéért” - írta Bibó István, aki pedig elemző volt, nem fantaszta. Montenegró kapcsán magyar szempontból óhatatlanul felvetődik Erdély, különösen a Székelyföld, illetve a Vajdaság kérdése. (De ne feledjük a Felvidéket sem: egyes ottani magyar közéleti személyiségek nemrég lényegében Szlovákiát feljelenteni jöttek az Európai Parlamentbe.) Borítékolható, milyen reakciót vált ki, ha valaki a tényleges autonómia, főleg pedig az önállósodás fogalmát forgatja meg az EU-színtéren e területekkel kapcsolatban. És ebben a legkevésbé az az érdekes, hogy az EU jelenleg intézményi szempontból a legkevésbé sincs felkészülve valamiféle belső osztódásra. Egy-egy illúziótól érdemes megszabadulniuk mind az EU mindenhatósága híveinek, mind pedig a túl intenzíven kombinálóknak. Az első: az európai integráció - bár javíthat a helyzeten - ugyanúgy nem fogja automatikusan megoldani a romániai magyarok problémáit, ahogy a felvidékiekéit sem oldotta meg. Észak-Írország ügye az Egyesült Királyság EK-csatlakozása után huszonöt évvel, és attól teljesen függetlenül kezdett rendeződni - a folyamatnak ma sincs vége. (Egyébként: London belépése előtt tizenegy hónappal, a „véres vasárnapon” brit katonák lőfegyverrel irtották a békésen tüntető íreket - ezt is érdemes azért feleleveníteni a sokat ragozott „politikai kritériumok” kapcsán.) A másik körülmény: az EU senkit nem fog elszakadásra bátorítani, s az autonómiához is csak akkor fog (udvariasan) mosolyogni, ha az nem jár nagyobb politikai megrázkódtatással, kockázattal (márpedig miért ne járna?) A játéktér tehát az egyes országokban van. Mármost a Montenegróval egyébként is formális államszövetségben, „Solariában” élő Szerbia nem volt abban a helyzetben, hogy keresztbe tegyen a kistestvérnek. De Franciaország rajta tudja tartani kezét Korzikán, Spanyolország Baszkföldön. És itt álljunk is le a felsorolással - ez nem az álmodozások kora, miért ne járna?) A profitmaximalizálást az ügyfelek érdeke elé helyező, hazai vagy külföldi tulajdonú monopolcégekkel szemben is több eszközük van az önkormányzatoknak, ügyfeleknek, mint amennyivel eddig élni mertek. A makói precedens Tanács István Búzás Péter makói polgármesternél elszakadt a cérna. Miután a Démász Rt. Makón is bezárta ügyfélszolgálatát. Úgy nézett ki, hogy Jacques Pithois vezérigazgató még fogadni sem hajlandó őt, nemhogy tárgyalni arról, mennyiben sérti ez a kistérség 50 ezer lakójának érdekeit. A kisváros képviselőtestülete egyhangú határozatot fogadott el: nyílt levelet intéznek mindenkihez, akihez csak lehet - az állampolgári jogok országgyűlési biztosához, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőséghez, a Gazdasági Versenyhivatalhoz és a Magyar Energiahivatalhoz -, hogy segítsenek. Ennél is fontosabb: nyilvánosságra került, hogy egy kistérség többszörösen legitim vezetője - a kistérségi társulás elnöke, az egyéni választókerület országgyűlési képviselője - nem hajlandó belenyugodni egy monopolcég diktátumába. Bizonyára ennek is szerepe lehetett abban, hogy Pithois vezérigazgató május 24-én maga ment el Makóra - aznap is közgyűlés volt a városházán -, és megállapodtak a polgármesterrel: heti egy alkalomra mégiscsak újra megnyitják az ügyfélszolgálatot. Hirtelen meghallgatásra találtak azok az érvek, amelyek korábban nem: hogy vannak ügyek, amelyek csak személyesen intézhetők el, és ezek miatt Szegedre kell utazni, ha Makón nincs kirendeltség. Hogy vannak - jórészt idős, kevésbé képzett - emberek a kisvárosban meg a vonzáskörzet falvaiban is, akik segítség nélkül nem tudják interneten, de még a telefonos ügyfélszolgálaton keresztül sem elintézni az ügyeiket. De ezek az emberek is a Démász Rt. ügyfelei, akik joggal várnak el tisztességes bánásmódot. A Démász Rt. a költséghatékonyságra hivatkozva zárta be ügyfélszolgálatait. Néhol - például Mórahalmon vagy Hódmezővásárhelyen - egy évig engedélyezte az önkormányzat helyiségében egy-egy ügyintéző munkáját. Ennyi idő szerintük elegendő, hogy mindenki megtanulja a modern, callcenteres ügyintézést. Egy-egy kisvárosi ügyfélszolgálati iroda éves fenntartása néhány millió forintba kerülne. A Démász Rt. az interneten közzétett adatok szerint az elmúlt évben 5 milliárd 349 millió forint nyereséget ért el, idén az első negyedévben pedig egymilliárd 258 millió forintot. Ezek az összegek csökkennének néhány millióval, ha újra kinyitnák az érintett kisvárosokban bezárt ügyfélszolgálatokat. A makói példa bizonyítja: a profitmaximalizálást az ügyfelek érdeke elé helyező, hazai vagy külföldi tulajdonú monopolcégekkel szemben is több eszközük van az önkormányzatoknak, ügyfeleknek, mint amennyivel eddig élni mertek. Azt ugyanis, hogy több mint 5 milliárd forintos éves nyereségből ne jusson néhány millió az ügyfelek komfortjának fenntartására, lehet diktálni némiképpen arctalanul egy monopolcég vezérigazgatói székéből, de nem lehetne megvédeni a döntéshozónak a saját arcával a nyilvánosság előtt: például a városi közgyűlést egyenes adásban közvetítő helyi televíziók kamerái előtt vagy a megyei napilapban. Élni lehet tehát a demokratikus képviseleti joggal, a nyilvánosság erejével - a precedens nyomán nem is csak Makón, és nem is csak a Démásszal való vitában.