Népszabadság, 2006. május (64. évfolyam, 101-126. szám)

2006-05-13 / 111. szám

16 • 2006. MÁJUS 13., SZOMBAT • NÉPSZABADSÁG Extra/Mé RÖVIDEN Visszaállíttatná az MTV a készülékhasználati díjat A 2002-ben nulla forintra le­szállított készülékhasználati díj visszaállítását javasolja az Országgyűlésnek a Ma­gyar Televízió. Ezzel átme­neti megoldásként megolda­nák a köztévé forrásigényét. Ráadásul ezzel enyhülne az intézmény politikai függő­sége. Az MTV gazdálkodá­sáról ugyanakkor kissé el­lentmondásosak az informá­ciók. A héten kiadott MTV-s közleményben az áll, hogy a köztévé pozitív egyenleggel zárta a tavalyi évet, „a tény­legesen befolyt bevételek­hez igazított költségha­tékony gazdálkodás az üzle­ti eredmény csúcsteljesít­ményét hozta”. Ugyanakkor szintén a héten jelent meg az a pályázat, amelyet négy­­milliárd forintos sürgős hi­telfelvételre írt ki a televí­zió. (Munkatársunktól) Nyereség a helyi tévék összefogásánál Ismét szerény nyereséggel zárta az elmúlt gazdasági évét a Hálózat TV-t működ­tető részvénytársaság. A há­lózatos program lényege, hogy a helyi televíziók kö­zös, részben kiegészítő, de önmagában is teljes műsort kínálnak a nézőknek. (Mun­katársunktól) Szemünk fénye és sötétje Itthon is megjelentek és gyorsan népszerűvé váltak azok a médiaszemélyiségek, akik semmi másból nem él­nek, mint abból, hogy kü­lönféle médiumokban kíno­sabbnál kínosabb helyzetbe hozzák magukat. A meg­aláztatásokkal járó di­csőséget hajszoló magyar celebritykről is ír a Médiamix májusi száma. (Munkatársunktól) Rádió? Igen A budapesti dugókból bizto­san profitálnak a rádiók, mert az autókban ülve töb­ben kapcsolják be a készülé­küket. Ez is érvként hang­zott el azon a prezentáción, amely azt volt hivatott bizo­nyítani, hogy igenis fontos reklámeszköz a rádió. A leg­nagyobb adók összefogásá­val indult, Rádió? Igen elne­vezésű elemzés azért ennél komolyabb érvekkel is szol­gált a hirdetőknek: a rádiós reklámok például kevésbé zavarják a hallgatókat, mint a tévések, a készüléket ke­vésbé kapcsolgatják, és a kép hiánya ellenére is nagy­részt vissza tudják idézni az üzenetet. A reklámtortából a tévék jóval nagyobb száza­lékot hasítanak ki, mint a rá­diók (ötször vastagabb az a tortaszelet), így nem megle­pő, hogy a fő összegzés az volt: a hirdetők ne csak a te­levíziókban gondolkodja­nak, mert a reklámkam­pányt hatékonyan egészíthe­tik ki a rádiók. (Munkatár­sunktól) ✓ t Tizenöt tévécsatorna elég Meglepő felmérés a kábelszolgáltatókról Drága és nem a legkedvel­tebb csatornák vannak a csomagban. Ezt gondolhat­nánk általános vélemény­ként a kábeltévék kínálatá­ról. De egy felmérés sze­­rint ez nem így van. Ráadá­sul nem a kábelesek ren­delték meg a kutatást. Haszán Zoltán Most sok szám következik majd arról, hogy milyen a hazai ká­beltelevíziók megítélése. Ha az írás olvasása közben alkalman­ként dühössé válik, mert példá­ul ön szerint igenis méltányta­lanul sokba kerül a kábeltévé havi előfizetési díja, és több fontos csatornát is hiányol a la­kásába szállított tévéműsorok közül, akkor ön a kisebbséghez tartozik. Vegyen nagy levegőt, legközelebb pedig próbáljon bekerülni a kutatási mintába. Magyarországon 3,8 millió háztartás van. Ebből kétmillió­ban kábelen tévéznek. Ez euró­pai összehasonlításban is na­gyon magas szám. (Száz lakosra idehaza húsz előfizetés jut. Az unióban 13 az átlag.) Sokaknak van tehát tapasztalatuk arról, hogy milyen a szolgáltatás szín­vonala. Közülük 1200 előfizető - és sok kábelszolgáltató - véle­ményét kérték ki annak a fel­mérésnek a készítői, amit a ká­beltévéket felügyelő Nemzeti Hírközlési Hatóság készítetett. Meglepő eredményekkel. A héten a „Versenyben a ká­bel” című konferencián bemu­tatott, a kábeltévés területről minden eddiginél átfogóbb ké­pet adó - és a www.nhh.hu-n el­érhető - tanulmány szerint a szolgáltatással a megkérdezett előfizetők majdnem háromne­gyede kifejezetten elégedett, és miután további húsz százalék közömbös, így a kifejezetten elégedetlenek nagyon kevesen maradtak. A felmérésben sze­replők közül egyébként csak minden 9-10. fejében fordult meg valaha, hogy panaszt tesz a szolgáltatónál valami miatt. Persze, ha a kétmilliós bekábe­lezett háztartást vesszük alapul, ők is romba dönthették volna a cégek ügyfélszolgálatait. Pedig például az ár adhatna okot a felháborodásra. Hiszen 2002-2005 között a kábeltévé-előfizetések ára éves átlagban 15 százalékkal nőtt, a szintén éves átlagban kalkulált ötszá­­zalékos inflációt jóval megha­ladó mértékben. Mégis az em­pirikus eredmények azt mutat­ják, hogy a fogyasztók nagy többsége közömbös az előfize­tési díjjal kapcsolatban, vagy azt értékarányosan még elfo­gadhatónak érzi. Persze sokan most azt gondolhatják, hogy il­lett volna őket is megkérdezni. Számukra álljon itt a kutatás­ból két szám: a megkérdezet­tek havi 1750 forintban húzták meg az alsó határt, szerintük ez alatt már csak rossz minősé­gű szolgáltatásra számíthat­nak. A felső határ 3095 forint lett. Efölött már túlságosan drágának tartják a díjat. Az ár miatt mindössze 25-30 ezer háztartásban vette a fá­radtságot a családfő vagy a rá­érő hozzátartozó, hogy szóban vagy írásban panaszt tegyen. Aki lemondta a szolgáltatást - százezer előfizető­­, annak harmada jelölte meg kifejezet­ten a magas árat döntése oka­ként. Persze a kábeleseknek is van mivel védekezniük, hiszen alacsonyról indult a díj, ami még így is kevesebb, mint egy négytagú család mozijegye egyetlen alkalomra. Az persze nem igaz, hogy az előfizetők nem tudnak az erő­teljes áremelkedésről. A több­ség érzékeli, hogy a szolgáltatás árai jobban nőttek, mint a többi hírközlési szolgáltatásé. Mégis egy ötös skálán alig kapott jobb értékelést a széles sávú internet árváltozása, holott azon a terü­leten nemhogy 16 százalékkal nőtt, hanem tíz százalékkal csökkent az ár. A hírközlési árak változása a fogyasztók szerint (1: jelentősen csökkent, 5: jelentősen növekedett) Vezetékes telefon 3,66 Az árelégedettség mellett egy másik sarkalatos pont: a csomagok összetétele. A kíná­lat bármilyen módosítására számos a panasz. És mégis. Az előfizetők 56 százaléka elége­dett a műsorkínálattal, és csak 16 százalék kifejezetten elége­detlen. És még egy adat arról, hogy nincs kifejezetten forra­dalmi hangulat: a fogyasztók hetven százaléka azt jelezte: jelenleg neki semmilyen csa­torna nem hiányzik. Igazán ne­héz szívvel csak az országos kereskedelmi (RTL, TV2) és a közszolgálati csatornákról (M1 és Duna TV) mondanának le. Ami csak azért érdekes, mert a lista első négy helyezettjéből három a kábeles kiiktatásával, szobaantennával is fogható lenne, a Duna TV pedig örül­ne, ha ez a ragaszkodás csak megközelítőleg megmutatkoz­na a műszerrel mért nézettsé­gében. A fogyasztók több mint fele egyébként azt jelezte: neki bőven elég lenne 15 csatorna, ha maga állíthatná össze prog­ramcsomagját. Persze azon már egy családon belül is vita lehet, hogy ebbe a keretbe a sport- vagy a főzős csatornát szorítsák bele. Ehhez képest van most egy csomagban átla­gosan 40-50 csatorna. Ami azért nem tűnik feleslegesnek, mert az önálló csomag-össze­állítás drága mulatság lenne, így mindenkinek megpróbál­ják kielégíteni az igényét. Csakhogy a mostani rendszer már annyira telített, hogy egy új csatornát csak valami he­lyett lehet betenni. Az előfize­tők harmada válaszolt úgy, hogy olyan csatorna ment így kukába, amit ő egyébként né­zett. Megoldást jelenthetne a di­gitális átállás, de a felmérés szerint erre nincs különösebb igény a kábeltévé-előfize­tőknél. Mert arra ugyan a megkérdezettek hatvanöt szá­zaléka válaszolt igennel, hogy csábító-e a tökéletes hang- és képminőség ígérete, de csak 21 százalék áldozna erre pénzt is. Az is vonzó, de a válaszolók már csak kevesebb mint fe­lénél, hogy a tévéműsorokat bármikor megnézhessék, nem­csak a tévéműsorban szereplő időpontban. De ezért a többlet­szolgáltatásért csak a megkér­dezettek negyede fizetne pluszpénzt. Összességében elmondható, hogy a megkérdezettek harma­­da-negyede érdeklődik a digi­tális televíziózással együtt járó olyan csodák iránt, hogy inter­netet vagy betörésvédelmi szolgáltatást lehetne a tévére kapcsolni, esetleg 150-re növel­hető a csatornák száma. De rögtön megfeleződik az új technikára nyitottak száma, ha kiderül, hogy ezért még fizetni is kellene. És az már csak a megkérdezettek alig tizede. Pe­dig a felmérés szerint a digitá­lis televíziózás már nem annyi­ra a távoli jövő. A becslések szerint 2009-ig 348 ezer háztar­tásban interneten néznek majd televíziót. Majdnem félmillió család pedig digitálisan veszi majd a földfelszíni országos te­levíziókat. Még egyszer: három év múlva. 3.19 ül Ml 3.89 QQ 3.32 ES Osztott képernyő a UPC központjában. A nézők többsége kevesebbel is beérné Fotó: Reviczky Zsolt Mobil­telefon Kábeltévé Széles sávú internet ! Tényleges árváltozás, százalék Forrás: Nemzeti Hírközlési Hatóság / Népszabadság-grafika A Média oldalt szerkeszti: Haszán Zoltán e-mail: haszanz@nepszabadsag.hu Európai médiakritika Benke Ágnes Előbb-utóbb a politikusok fel fogják ismerni, hogy változ­tatni kell, mégpedig nekik - mondta Bajomi-Lázár Péter médiakutató a Televíziózás Európában, a szabályozás, a médiapolitika és a független­ség kérdései c. kötet bemuta­tóján. A sokat vitatott média­­törvény kapcsán elhangzott mondat akár összegzése is le­hetne a szakember által készí­tett, a magyar médiahelyzetet elemző jelentésnek. A hatálybalépése óta eltelt tíz évben a rádió- és televí­ziótörvényről már sok rosszat elmondtak és leírtak - nem csak szakemberek. A mostani látlelet abban különbözik a többitől, hogy tizenkilenc eu­rópai országgal összehasonlít­va kapunk képet a magyar mé­dia, különös tekintettel a tele­víziózás helyzetéről. Az átfo­gó vizsgálatot a 2000-ben lét­rejött EUMAP (EU Monitor­ing and Advocacy Program) kezdeményezte azzal a céllal, hogy független szakértőkkel és nem kormányzati szerveze­tekkel készítse el a médiát vizsgáló országjelentéseket. A problémákra koncentráló elemzés hazánkra vonatkozó részét a Független Médiaköz­ponttal együttműködve Bajo­mi-Lázár Péter készítette, aki állítja: a magyar média megle­hetősen túlszabályozott és túlpolitizált. A Sajtószabadság Központ munkatársa az intéz­ményekben látja a probléma forrását, mert azok nem képe­sek megerősíteni és elősegíte­ni a média sokszínűségét és függetlenségét. A médiapoli­tikai javaslatokat is megfogal­mazó írás ezen intézmények radikális reformját szorgal­mazza: a médiafelügyeletnek tévénézésre fordított idő átláthatóbbá kell tennie mun­káját, depolitizálnia kell tevé­kenységét, a parlamenti pár­toknak pedig módosítaniuk kell a médiatörvényt. Ez utób­bira lát esélyt a szerző attól függetlenül, hogy a képvise­lők kétharmadának akarata szükséges hozzá. Az egyre ak­tuálisabb kérdéssé váló digitá­lis műsorsugárzásra is kitér az elemzés, amely megállapítja, hogy a törvényi szabályozás hiánya hátráltatja a műszaki fejlődést és a műsorkínálat gazdagodását. Az írásban közölt értékes adatok közül érdemes kiemel­ni, hogy a felnőtt lakosság Szerbia után Magyarországon nézi legtöbbet a tévét a vizs­gált húsz ország közül, így a jelentés különösen időszerű hazánk szempontjából. Az adatok 2003-asak. Tavaly - tíz év után először - megállt a tévézésre fordított idő folya­matos növekedése. A média helyzetéről folyó vita júniusban egy budapesti konferencián folytatódik, ahol a húsz ország kutatói összeg­zik tapasztalataikat. Forrás: IP International Marketing Committee Szerbia és Montenegró 278 Magyarország 274 Macedónia 259 Horvátország 254 Lengyelország 250 Olaszország 245 Észtország 239 Nagy-Britannia 239 Szlovákia 235 Románia 235 Törökország 224 Németország 217 Csehország 214 Franciaország 213 Litvánia 210 Lettország 207 Bulgária 185 Szlovénia 178 4

Next