Népszabadság, 2006. május (64. évfolyam, 101-126. szám)

2006-05-23 / 119. szám

2006. MÁJUS 23., KEDD • NÉPSZABADSÁG 4 Magyarország Nálunk a hatóságok nem bontanak Megengedőbb építési szabályok - Az önkormányzatok pénz híján nem képesek betartatni a törvényeket Az, hogy a horvát hatósá­gok a legdrasztikusabb módszerrel éltek a Vir­­szigeten engedély nélkül épített ingatlanok ügyében, ráirányította a figyelmet a hazai építéshatósági gya­korlatra. Nálunk a legrit­kább esetben bontanak, ah­hoz ugyanis pénz kellene. Kálmán Attila Magyarországon jó eséllyel úszhatják meg az engedély nél­kül, szabálytalanul vagy tör­vénytelenül építkezők házaik hatósági bontását - legalábbis erre lehet következtetni az ön­­kormányzatok el(nem)já­­rásaiból. Sőt, olykor a helyható­ságok járnak az élen azzal, hogy megkerülik az előírásokat, „ösztönző példát mutatva” ez­zel a magánbefektetőknek. Jó példa erre a főváros XII. kerüle­te, ahol előbb a turulszoborról, majd az Igazak faláról bizonyo­sodott be: a városrész törvény­telenül állított emlékművet. A hivatalok tehát valódi aka­dályt nem gördítenek­­ és utó­lag sem borzolják a tulajdono­sok kedélyét, de ez nem egyér­telműen az ő számlájukra íran­dó: képtelenek megelőlegezni az olykor több millió forintos bontási költséget. Ráadásul egy esetleges peres eljárás végezté­vel is bizonytalan, hogy sikerül­­ne-e a költségeket utólag behaj­tani. Ezért a hatóságok szinte nem is élnek a dózerolás elren­delésének jogával. Az igazsághoz hozzátarto­zik, hogy nálunk nem jellemző a horvát Vir-szigetihez hasonló engedély nélküli építkezés. Egy ellenőrzés vagy feljelentés után az építkezés még időben leállít­ható, s hiába kapja meg valaki a fennmaradási engedélyt, az igencsak borsos építési bírságot akkor is ki kell fizetnie. Az élel­mesebbek megkeresik a kiska­pukat: leggyakrabban a kivitele­zés során térnek el a jóváha­gyott tervektől, kezdve az ab­lakméretektől az engedélye­zettnél arányaival nagyobb alapterületig, a fel nem tünte­tett épületszárnyakig. A hatósági eljárás engedé­keny voltára, a viszonylag eny­he szankcionálásra Forgács Im­re, a fővárosi közigazgatási hi­vatal vezetője is felhívta már a figyelmet, amikor úgy nyilatko­zott: mindenképp szigorítani kell az engedély nélkül emelt épületek elleni fellépést, ez pe­dig nem lehet más, mint a bon­tás. Az építtetők gyakorta az építmény árának - sokszor mil­liós nagyságrendű - 20-30 szá­zalékát kitevő bírságot választ­ják, és kérik a fennmaradási en­gedélyt, s többnyire meg is kapják. Osztja a közigazgatási hiva­tal vezetőjének véleményét Vitalis Edit, a 110 ezer lakosú Újpest jegyzője is, de szerinte a hatóság által elrendelt bontá­soknak pénzügyi akadályai van­nak. Egy-egy bontás ugyanis több millió forintba is kerülhet - erre a kerület nem tud áldoz­ni. A IV. kerületben egyébként tavaly harminc ilyen jellegű szabálysértés volt. A legtöbben kisebb épületátalakításokat vé­geztek szabálytalanul. Habár hatóság által elren­delt és végrehajtott dózerolásra gyakorlatilag sosem kerül sor, nálunk is adódik lehetőség az állampolgárok jobb belátásra bírására. Ez Újpesten is azt je­lenti, hogy minden esetben kö­telezik a tulajdonost a fennma­radási engedély iránti kérelem benyújtására. Ha ezt megkapja, milliós nagyságrendű építési bírsággal sújtják. Ha nem, el­rendelik a visszabontást, amit saját költségen köteles elvégez­tetni. A kerületben a tulajdono­sok többsége ezt önként vállal­ta. A makacskodók más „ösz­tönzőre”, végrehajtási bírságra számíthatnak. Ennek felső hatá­ra ugyan „csak” százezer forint, de folyamatosan kiszabható, így ezt a lehetőséget kevesen választják, mert a bírság össze­ge előbb-utóbb elérné az épület árát. Inkább kihasználják a jog­állami csikicsukit - a jogszabály ugyanis helyt ad fellebbezés­nek, az ügy jogerős elbírálásáig pedig megmenekülhetnek a büntetés megfizetésétől. Forgács szerint nem vélet­len, hogy hazánkban az építés­ügy az egyik legtöbbet bírált közigazgatási ágazat: 2005-ben Budapesten 5400 vitatott esetet bíráltak el másodfokon a köz­­igazgatási hivatalok. Igaz, ezek­nek mindössze húsz százalékát tették ki a kifejezetten engedély nélküli ügyek. Sok eset folyta­tódik a bíróságon, évente 400- 500 új per indul, ám ezek 65 százalékát a hivatal nyeri. Még jobb az eredmény, ha beleszá­mítjuk azokat az ítéleteket is, amelyekben a bíróság tárgyalás nélkül vagy permegszüntető végzéssel zárta az ügyet. Ilyenkor az arány már 82 száza­lékos, azaz a bíróság a legtöbb esetben a hivatallal ért egyet. Persze ezek többsége sem fel­tétlenül jelent még konkrét bontást - 3 perek,, leginkább a bírság mértékéről szólnak. A szakemberek úgy látják: a szabályozásból eredő problé­mákról nem a jogalkalmazó te­het, egy jegyző nem igazán al­kalmas az építéshatóság szere­pére. Egzisztenciálisan függ az önkormányzattól, amelyik vi­szont később a jogsértő befek­tetőtől remél hasznot, például helyi adót. Ráadásul állami fel­adatot lát el, miközben önkor­mányzati érdekeket jelenít meg. A jegyzők többsége jó szakember, építéshatósági sze­repük tehát nem emiatt, ha­nem a jogi státusukból eredő­en problematikus - mondja Forgács Imre. A szabályt erősítő kivétel: a Citadella-teraszt lebontották Fotó: Gárdi Balázs • A TV 2 Tények című műsorának információi szerint jelenleg a Bala­ton északi partján 27200 négyzet­­méter, míg a déli parton 4100 négyzetméternyi engedély nélküli feltöltés és móló található, ezenkí­vül meglehetősen sok az engedély nélkül épített ház is. Három helyett egy közmédium? Haszán Zoltán A szakmai érvek amellett szól­nak, hogy a most külön-külön működő Magyar Televízió, Ma­gyar Rádió és Duna TV helyett egyetlen közszolgálati műsor­­szolgáltató legyen - hangzott el tegnap azon a tájékoztatón, ahol bemutatták a médiatör­vény legújabb tervezetét. Ez az elmúlt években már a sokadik koncepció az elektronikus mé­diumok szabályozására, a készí­tő sem rutintalan, az elektroni­kus médiumokat felügyelő ORTT törvény-előkészítő szak­értői bizottsága fél éven belül a második verziót csinálta meg. Hogy lesz-e belőle valóban tör­vény, az a politikán múlik, rá­adásul kétharmados jogsza­bályról van szó. Mindenesetre a tervezetben az szerepel első változatként, hogy egyetlen közszolgálati műsorszolgáltató marad. Bog­dán Tibor, a szakértői bizottság elnöke szerint ennek a modell­nek vannak bevált mintái Nyu­­gat-Európában, de a terven a pártpolitikai alkuk még változ­tathatnak. Ráadásul a tervezet­ben is szerepel egy kettes szá­mú verzió, fenntartva a több­intézményes modellt. A kon­cepció eltávolítaná a pártpoli­tikától a közmédiumokat: tíz évre előre elfogadott feladato­kat és ehhez igazított finanszí­rozást javasol. A mostani kura­tóriumi rendszert is lecserél­nék. Megszűnne az a felállás, hogy a parlamenti frakciók de­legálnak tagokat a tulajdonosi testületbe. Ehelyett a teljes Or­szággyűlésnek kellene kéthar­mados többséggel kompro­misszumra jutnia a testület ki­lenc tagjáról. Az ő mandátu­muk tíz évre szólna. Már per­sze akkor, ha ebbe a pártok be­leegyeznek. A táncosok rávertek az énekesekre A már befutott sztárok jobban érdeklik a nézőket, mint a bul­várlapok címlapjára frissen fel­került tehetségek - ez derült ki a kereskedelmi televíziók szom­bati esti versenye után. Hiába ért a döntőjéhez a TV 2-n a har­madik szériáját futó Megasztár, átlagosan négyszázezerrel töb­ben nézték az RTL Klub Szom­bat esti láz című aktuális heti műsorát, ahol hírességek adnak számot tánctudásukról. 1,8 mil­lió néző a táncot, 1,4 millió az énekeseket választotta. Arányaiban azonban kisebb a különbség a hirdetők által vizsgált 18-49 éves korosztály­nál - 672 ezer néző 593 ezer el­lenében -, de itt is az RTL Klub nyert. A TV 2 csak a reklám­blokkok alatt verte az RTL-t. Mindez arra az időre igaz, amíg az RTL Klubon a Szombat esti láz ment. A jóval hosszabb Megasztár végét például már többen nézték, mint az RTL Klubon Mel Gibson háborús filmjét. A jelek szerint elfáradt a Megasztár, amelynek két év alatt ez volt a harmadik szériá­ja, s korábban is előfordult, hogy helyette többen is az egy­mást ütő hírességeket mutató Sztárboxot választották. A TV 2 az ősztől vált, és énekesek he­lyett táncosoknak rendez tehet­ségkutatót. (H. Z.) I c Nem lehet megtiltani a harangozást A lakóknak nincs sok beleszó­lásuk abba, hogy egy templom­ban mikor és milyen hangerő­vel harangoznak - ez követke­zik Lenkovics Barnabás ombudsman állásfoglalásából. Az állampolgári jogok or­szággyűlési biztosa egy bead­vány kapcsán fejtette ki véle­ményét a harangozásról. A táv­irati irodához eljuttatott közle­ménye szerint Lenkovics azt követően indított vizsgálatot, hogy egy panaszos kifogásolta: a lakhelye szomszédságában ál­ló templom géppel működte­tett nagyharangja hajnali öttől óránként öt-hat percig szól, és ez lehetetlenné teszi a közel­ben lakók pihenését. Az ombudsman arra a kö­vetkeztetésre jutott, hogy a ha­rangozás a vallásszabadság ré­sze, amit éppúgy köteles min­denki tiszteletben tartani, gya­korlását pedig eltűrni, mint ahogyan a vallásgyakorlás jo­gának összes többi részjogosít­ványát is. Lenkovics megálla­pította, hogy „a harang és hasz­nálata minden keresztény fele­­kezetben, minden közösség­ben s mindenütt az országban - más-más okból - a minden­napok elmaradhatatlan része lett. A harangozás és a harang­szó része az európai kultúrá­nak, nemzeti kulturális öröksé­günknek, valamint a helyi kö­zösségi összetartozásnak és kötődésnek is”. Közölte továbbá, hogy a ha­rangszó az egyházi előíráso­kon túl szorosan összekapcso­lódik az évezredes vallásgya­korlattal és népi szokásokkal, ezért a kérdéskörnek a mai központi állami és helyi ön­­kormányzati jog alapján törté­nő megítélése nem lehetséges. Ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a nem szakrá­lis, „szolgáltatási jellegű” ha­rangozás, például időjelzés ke­reteit országos vagy helyi jog­szabály is meghatározhatja, de csakis az azonos szintű egyhá­zi fórummal egyeztetve és a vallásszabadság alkotmányos követelményeit tiszteletben tartva. (Cz. G.) Lenkovics Barnabás egy panasz nyomán hozta meg az ombudsman­ állásfoglalását. Ú­jságíróképzés a szülőföldön Tudósítóinktól A határon túli magyar újságírók képzéséről és a kisebbségi sajtó szabadságáról tanácskozott Szegeden az egy évvel ezelőtt alakult Külhoni Magyar Újság­író Egyesületek Konvenciója. Ambrus Attila, a Magyar Újság­írók Romániai Egyesületének elnöke, a fórum egyik szervező­je elmondta: Erdélyből, a Vajda­ságból, Kárpátaljáról, Horvát­országból és Szlovéniából ér­keztek magyar nyelven publiká­ló újságírók, tévések. Egyetemi szintű magyar új­ságíróképzés az anyaországon kívül csak Kolozsváron, a Babes-Bolyai Tudományegye­temen van. Működik még új­ságíró-iskola Nagyváradon és Újvidéken. A részvevők egyet­értettek abban, hogy a határon túli magyar újságírók szakmai, gyakorlati képzését a szülőföld­jükön kell megszervezni. Az anyaországi képzésben részt vevők közül ugyanis rendsze­rint éppen a legtehetségeseb­bek nem térnek vissza a kisebb­ségi közösségekbe. A Határon Túli Magyarok Hivatala támo­gatást ígért a képzőhelyek fej­lesztésére. Ambus szerint sem a Vajdaságban, sem Kárpátalján nem sérül a sajtószabadság, de ezeken a helyeken fokozottan ügyelnek a sajtó jogainak tiszte­letben tartására. A zárónyilat­kozat szerint a médiának haté­kony szerepet kell vállalnia a határon túli magyar közösségek megmaradásáért, a vészes né­pességfogyás mérséklésében és megállításában, az autonómia­­törekvések sikerre vitelében. Ó­pusztaszer polgármester nélkül B. Papp László Tegnap meghiúsult a polgár­mesterváltás Ópusztaszeren. A váltást az tette szükségessé, hogy Makra József polgármes­tert és Hoffmann Zoltánt, a tele­pülés jegyzőjét a bíróság jelen­tős kárt okozó csalás miatt fel­függesztett szabadságvesztésre ítélte. A bíróság ugyanakkor ki­mondta: a vádlottak nem saját hasznukra, hanem a község ér­dekében követtek el csalást, amikor 1999-ben és 2000-ben a belvízkárokra kiutalt pénzből 9,5 millió forintot szabálytala­nul használtak fel, ezért az érin­tetteket mentesítette a büntetés hátrányos jogkövetkezményei alól. A jegyző hivatalában ma­radhatott, ám a törvény értel­mében az ítélet jogerőre emel­kedésével Makra mandátuma megszűnt. A tisztség átadását-átvételét tegnapra tűzték ki, ám nem si­került dűlőre jutni afelől, hogy ki is most valójában a község polgármestere. Dubeczné Ká­rolyi Éva, a Csongrád megyei közigazgatási hivatal vezetője elmondta: a törvény szerint az alpolgármesternek kellene át­vennie a stafétát. A falu képvi­­selő-testülete azonban Széplaki Ferenc alpolgármestert akadá­­lyoztatottnak nyilvánította, mondván: a pedagógus polgár­mesterként a munkáltatójává válna főnökének, az iskolaigaz­gatónak, aki történetesen a fele­sége. Úgy döntöttek: a korelnök lássa el a polgármesteri felada­tokat - tegnap ezt az álláspon­tot képviselte a jegyző is. Dubeczné Károlyi Éva sze­rint a jegyző törvénytelenül járt el. Hoffmann Zoltán viszont a hivatal eljárását kifogásolta, ami miatt - mint nyilatkozta - panaszt tesz a BM-ben. Makra József tegnap azt mondta: bár­kinek hajlandó átadni a polgár­­mesterséget, csak törvényes le­gyen az eljárás.

Next