Népszabadság, 2006. május (64. évfolyam, 101-126. szám)
2006-05-08 / 106. szám
Új rejtélyek: ki volt Labancz Anna gyilkosa? A Labancz Anna-gyilkosság címmel a napokban jelenik meg Asperján György dokumentumregénye a harminchat éve meggyilkolt, legendás szépségű ápolónő rejtélyes haláláról. A szerző is arra keresi a választ, amire az elmúlt évtizedekben nyomozók sem tudtak válaszolni: ki ölte meg Labancz Annát? Romhányi Tamás Harminchat év telt el azóta, hogy Miskolcon rejtélyes körülmények között megöltek egy legendás szépségű ápolónőt. Labancz Anna meggyilkolása a magyar kriminalisztika egyik legismertebb ügyévé vált, melynek azóta sincs megoldása. A gyanú árnyéka sokakra rávetült, a Kék fény című, akkoriban indult bűnügyi műsor jóvoltából egy ország fogott gyanúba miskolci orvosokat, mérnököket, vezető beosztású férfiak otthon élő feleségeit. A találgatások fiatal szakemberek pályafutását törték ketté,, családokat tettek tönkre. A rejtélyt nyomozók generációi próbálták megoldani - sikertelenül. A gyilkosság 1990-ben elévült, a tettes kiléte azóta is titok. Labancz Anna huszonhárom éves volt, amikor 1970. április 19-én a megyei kórház nővérszállójának ablakában leszúrták. Idén lenne hatvanéves. Az ügyön dolgozó nyomozók rég nyugdíjba mentek, többen nem is élnek már közülük. Az akkor gyanúba keveredett személyek többsége ugyancsak idős ember, akinek az életében fordulópontot jelentett az elhíresült bűnügy. Volt olyan orvos, aki Miskolcról Sátoraljaújhelyre költözött, de ott is rajta maradt a bélyeg. A pletyka és a suttogás elől Budapestre menekült özvegye pedig érdeklődésünkre telefonon annyit mondott, a Labancz Anna-ügy tönkretette családi életüket. Bár a rendőrség hivatalosan csak 1990-ben nevezte meg gyanúsítottját - elegendő bizonyíték nélkül azonban ellene sem emeltek vádat -, az eset árnyékot vetett szinte mindenkire, aki kapcsolatba került az üggyel. Labancz Anna a halála után lett legendává, legalábbis erről árulkodik, hogy az első rendőrségi jegyzőkönyvekben hibásan írták a nevét, melyben a „Labanc” név szerepelt. A bűnügyhöz tapadó titokzatosságból gyorsan mítosz épült. Ezt táplálta például, hogy szülőfalujában, Sajópetriben, ahol Labancz Anna édesapja titokzatos körülmények között veszítette életét, arról kezdtek suttogni, hogy a családot átok sújtja. Pletykák keringtek a nővérszállón élő, a megyei kórház szemészeti osztályán dolgozó ápolónő orvosokhoz való viszonyáról is, melyeknek az adott alapot, hogy a család diplomás emberhez kívánta feleségül adni, édesapja kifejezetten egy mérnök vőben látta a család felemelkedésének esélyét. Tény, hogy Labancz Anna a miskolci műszaki egyetem klubjaiba járt szórakozni, esténként rendszeresen táncolt és a leendő vagy frissen végzett mérnökökkel flörtölt, de orvosok is akadtak csodálói között. Féltékeny férfi, kikosarazott udvarló, mellőzött szerető akadt épp elég. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányság nyomozói évtizedeken át birkóztak a rejtéllyel, sokat tapasztalt rendőrtisztek meggyőződéssel hitték, hogy ismerik a gyilkost. Lapunk 2005. szeptember 3-i számában közreadtuk Solymosi István nyugalmazott bűnügyi osztályvezető véleményét, mely szerint a gyilkosságot egy akkor tizenhét éves, reménytelenül szerelmes kamasz fiú követte el, akit később egy másik gyilkosság miatt húsz évre ítéltek, ma pedig - 54 évesen - egy latin-amerikai ország börtönében tölti kábítószer-csempészet miatt rámért büntetését. Egy, a napokban megjelenő dokumentumregény szerint azonban az igazi tettes nem ő. Hanem egy Labancz Annával egykorú mérnök, aki egy rövid és beteljesületlen kapcsolat után éveken át zaklatta a fiatal ápolónőt még azt követően is, hogy az egyetem elvégzése után Gyöngyösre helyezték át, a Mátravidéki Erőműbe. A könyv szerzője Asperján György író, aki 1990-ben - az ügy elévülése után - belügyminiszter-helyettesi engedéllyel megkapta a teljes nyomozati iratanyagot, és az abban foglaltak alapján hónapról hónapra haladva, kronologikus sorrendbe illesztette az eseményeket. A könyvben meg is nevezi az általa feltételezett tettest, aki tudomása szerint ma hatvanéves és boldog nagypapa. A szerzőtől arra a kérdésünkre, hogy állítását tudja-e bizonyítani, azt a választ kaptuk: a rendőrség által rendelkezésére bocsátott dokumentumok alapján - magánnyomozása során - erre a következtetésre jutott. Asperján György azt állította: az ügy egykori nyomozói közül többen is alátámasztják ezt a feltételezését. Az érintettek - köztük a feltételezett gyilkos - valódi nevükkel szerepelnek a dokumentumregényben, amit a szerző kérdésünkre így indokolt: „A Labancz Anna-gyilkosságról nem lehet úgy írni, hogy közben mondjuk Krapanyák Ilonkának nevezzük az áldozatot, de ha az ő nevét kiírjuk, nem hallgathatjuk el a többiekét sem.” Arra a kérdésünkre, hogy beszélt-e Labancz Anna általa feltételezett gyilkosával, a szerző azt felelte: nem hajlandó párbeszédet folytatni azzal, aki ezt a tettet elkövette, írói kötelességének és igazságérzetének eleget tett azzal, hogy könyvében leleplezte. Daragó László, a Borsod- Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányság életvédelmi alosztályának akkori vezetőjeként 1990-ben egy másik férfi gyanúsítottként kihallgatásának jegyzőkönyvét írta alá. Az időközben nyugalmazott alezredestől megkérdeztük, meggyőzte-e őt igazáról az író. A volt rendőrtiszt diplomatikusan azt felelte: nem egy kollégájának szinte rögeszméjévé vált a Labancz Anna-ügy. Sokat látott, rutinos nyomozók évtizedeken át hitték, hogy tudják, ki a gyilkos. Csak éppen mást és mást tartottak tettesnek. Labancz Anna sírja Sajópetri temetőjében Erővágókkal feldarabolt huzalok Fémtolvajok prédája az elektromos hálózat Leggyakrabban villanyórát, áramot és légvezetéket lopnak az észak-magyarországi áramszolgáltató megkárosítói. A fémtolvajlásokat csak az átvétel megszigorításával lehetne visszaszorítani. Tudósítónktól öt megyében van jelen az Észak-magyarországi Áramszolgáltató Rt. (ÉMÁSZ), ezek közül Borsodban éri a legtöbb kár a cég elektromos rendszerét. A bűncselekmények elkövetői leggyakrabban villanyórát, áramot és légvezetéket lopnak. Utóbbival gyakran megzavarják a települések áramellátását. Az áramtolvajlásnak egyébként ma már nem csak szociális okai vannak. Az ellenőrök sok esetben találnak lopott árammal fűtött úszómedencét vagy autófeljárót. A károkozás rangsorát Miskolc vezeti, majd Ózd, Mezőkövesd és Kazincbarcika a további sorrend. A fémgyűjtésre berendezkedett csoportok 2004-ben Ózd térségében okozták a pénzben mérhető legnagyobb kárt, amikor a nagyfeszültségű tartóoszlopok merevítő elemeit kifűrészelték, az acélszerkezetek pedig összeroskadtak. Egy hét kellett a helyreállításhoz, amelynek költsége 86 millió forint volt, míg az elkövetők markát 200 ezer forint ütötte. A tetteseket felderítette a rendőrség, s megtalálták az eltulajdonított idomacélokat is egy felvásárlónál. Hogy miért nem zárták be az átvevőhelyet? A szakvélemény szerint a megtalált szögvasak az összeszakadt oszlopokból is származhattak. Nemcsak a vas, hanem a színesfém és az olaj is vonzza a bűnözőket, amit jól jelez, hogy tavaly 16 transzformátort rongáltak meg az ÉMÁSZ területén, Nógrád, Heves, Jász- Nagykun-Szolnok, Pest és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, és ezek közül csupán egyet tudtak helyreállítani. A középfeszültségű hálózatról hét kilométer, a kisfeszültségűről pedig tíz kilométer vezetéket vágtak le és vittek el. A kár értéke elérte a 22 millió forintot. Az áram alatt lévő elektromos vezetékek ellopására elmés módszereket találnak ki a bűnözők. Ha a rendszer közelében áll egy nagyobb fa, úgy fűrészelik ki, hogy rádőljön a vezetékre, és az ekkor keletkezett zárlat ideje alatt erővágókkal darabolják fel az alumínium huzalt. Előfordul, hogy a fa villanyoszlopot fűrészelik ki. Volt eset, amikor ennyit sem bajlódtak, mert egyszerűen egy hosszú fanyelű drótvágóval elcsípték a vezetéket. A hivatalosan működő átvevőhelyeken számot kellene adni az anyag eredetéről, ám ezt az ellenőrzési lehetőséget legtöbbször illegális kereskedések működtetésével kerülik ki. Heves és Nógrád megyében több olyan elektromos kemence működik, amelyekben azonnal beolvasztják az átvett árut, vagyis eltűnik a bizonyíték. így válnak felismerhetetlenné az az ellopott villanyvezetékek, miként az összelapított KRESZ-táblák, a széttört csatornafedelek és rácsok is. A fémhulladék felvásárlásának másfél évtizede bevezetett liberalizációja óta éves szinten milliárdokban mérhető az államnak, a cégeknek és a magánszemélyeknek okozott kár. Eközben ritkán kerül hallható hír egy-egy kereskedés bezárásáról, márpedig ha valahol lopott anyagot találnak, akkor az illetékes jegyző három hónapra felfüggesztheti a működést. Aki pedig átveszi a bizonytalan eredetű fémhulladékot, orgazdaságot követ el. A szaporodó esetszámok alighanem indokolttá tennék a keményebb hatósági fellépést, az egyre gátlástalanabbá váló fémtolvajlás visszaszorítását. A kifűrészelt pózna zárlatot okoz a rendszerben NÉPSZABADSÁG • 2006. MÁJUS 8. HÉTFŐ Magyarország * 7 Akié a város, azé a média? Van, aki beszélhet, van, akiről mások beszélnek a helyi sajtóban A helyi médiumok jelentős része a pénzügyi forrásait tekintve, gyakran pedig a főszerkesztő személyének kiválasztásában is függ a helyi önkormányzattól. Noha minden helyzet egyedi, összegezve elmondható: akié a város, azé a helyi média. Tudósítóinktól Debrecenben a város politikai és közéleti kommunikációját az önkormányzati vagyonkezelő holding sajtóvállalatai uralják. Több mint 90 ezer háztartásba ingyen dobják be a közpénzekből kiadott Debrecen című hetilapot. A médiában meghatározó a sokak által „narancstévének” nevezett Debrecen Televízió, amelynek vezetője, Széles Tamás korábban a Fidesz fizetett alkalmazottja volt. Nemrég sajtópolémia alakult ki egy interjúügyben: a tévé szerkesztősége - a korábbi pártegyezségen túl - lehetőséget kapott arra, hogy Szili Katalinnal interjút készítsenek, de ők inkább Gyurcsány Ferencet választották, és ez a műsor azóta le is ment. Ma Debrecenben - pár elrondított óriásplakátot és molinót leszámítva - alig lehet észrevenni az MSZP és az SZDSZ jelenlétét. A villamosok oldalán is csak fideszes jelöltek arcmása látható hetek óta, a helyi ellenzék nemigen jelenik meg ezen a reklámfelületen. Kalocsán a Bagó-ügy egyik előzményének számít, hogy a Kalocsai Néplap című hetilapban megjelent egy olvasói levél (név és cím a szerkesztőségben jelzéssel), amelyben kellemetlen kérdéseket tettek fel a magnóra vett fenyegetéseiről utóbb elhíresült fideszes képviselőnek. Csapai Lajos főszerkesztő azt mondja, csak a bíróságnak hajlandó kiadni a levélíró nevét, de a jobboldalhoz tartozó személyről van szó. A Kalocsai Néplapot fideszes politikusok a baloldal támogatójának tartják, főszerkesztőjét személyében is támadták szórólapokon. Csapai Lajos szerint egy pontos médiaelemzés bebizonyítaná, hogy az eseményekről korrekt módon tájékoztatnak - de például Orbán Viktor közelgő fórumára hivatalos meghívót sem kaptak. A főszerkesztő baloldali érzelmű ugyan - ez a lapban megjelent publicisztikáin érezhető -, de már a rovatának címe, „Mondom a magamét” is jelzi, hogy szubjektív véleményről van szó. Lázár János, Hódmezővásárhely polgármestere evidenciának tartja, hogy a helyi televíziók önkormányzati támogatás nélkül nem képesek fenntartani magukat. Mivel az önkormányzat a fenntartó, elkerülhetetlen bizonyos mértékű függőség. Ha egy hivatalban lévő polgármester egyben képviselőjelölt is, ez számára nyilvánvalóan több szereplési lehetőséget jelent, mint riválisainak. Ezt az előnyt is vitatni szokták, de ennél is súlyosabb az, ha emellett a riválisok szereplését még korlátozza is a helyi médium. Balogh Jánosné, Mártély polgármestere, aki függetlenként, a Lázárral elégedetlen, inkább jobboldali szavazók voksaira pályázik, azt panaszolja, hogy Ha egy hivatalban lévő polgármester egyben képviselőjelölt is, ez számára nyilvánvalóan több szereplési lehetőséget jelent, mint riválisainak, nemcsak nem szerepelhet a Hódmezővásárhelyi Városi Televízióban, hanem ha megemlítik a nevét, vagy valamilyen tényt állítanak róla, akkor reagálásra sem adnak módot neki. Lázár erre azt felelte: 2003 óta nem marasztalta el az ORTT a vásárhelyi városi televíziót, pedig az ORTT panaszbizottsága nyitva áll mindenki előtt. Vannak térségek, ahol szinte nincs is helyi médium. Márfai Péter, az MSZP képviselőjelöltje Bácsalmás és Jánoshalma körzetében azzal szembesült, hogy a választók jó részéhez csak két földi sugárzású tévécsatorna - az m1 és a TV2 -, valamint a Kossuth rádió jut el. Országos lapot alig olvas valaki, még a megyei lap, a Petőfi Népe is kevés helyre jár. A Felső- Bácska című térségi lap megszűnt, a Jánoshalmán indított Hunyadi Népe pedig legfeljebb havonta egyszer olvasható. Márfai tudomásul veszi a helyzetet, és kampányának legfontosabb információit szórólapon juttatja el a háztartásokba, a véleményformálókat honlapján igyekszik befolyásolni. Kérdés, hogy voltaképp mekkora is a helyi média hatása az eredményekre. Hódmezővásárhelyen a városi tévé a polgármester támogatójának számít - de például a Rádió X nevű helyi adón minden jelölt részt vehet a politikai vitákban, míg a Rádió 7 nevű másik csatorna csak fizetett politikai hirdetésként ad szereplési lehetőséget a jelölteknek. A hiteles kép kialakításához ismerni kellene a médiumok piaci részesedését, a jelöltek pénzügyi lehetőségeit. A megyei lapok közléspolitikájában nyilvánvalóan számít, hogy költ-e náluk pénzt az adott önkormányzat például a róla szóló rendszeres melléklet finanszírozására, kapott-e lehetőséget a kiadó valamilyen nagyberuházás marketingmunkájára.