Népszabadság, 2006. június (64. évfolyam, 127-151. szám)
2006-06-15 / 138. szám
2006. JÚNIUS 15., CSÜTÖRTÖK • NÉPSZABADSÁG 6.Magyarország Gördeszkások az egykori gyártósorok helyén Csendes sztrájk után a DAM-ban Harminckét órás sztrájkot kezdtek kedd délután a diósgyőri kohászat dolgozói, akik a négy műszakot érintő munkabeszüntetéssel bérköveteléseiket kívánják nyomatékosítani. A gyár ukrán tulajdonosa egyetlen forint fizetésemelést sem kívánt adni, ezért a Vasas Szakszervezet - a május n-én tartott kétórás figyelmeztető sztrájk után - újabb munkabeszüntetést hirdetett. Romhányi Tamás Ez a sztrájk tegnap este tíz óráig tartott. De már nem olyan volt, mint például a kilencvenes évek elején, amikor Miskolc főutcáján több ezer kohász tüntetett a létbizonytalanság ellen, s egy ország figyelt a demonstrációra. A gyár azóta túljutott néhány tulajdonosváltáson, válságon és kilábaláson, volt szerkezetátalakítás és leépítés, magánosítás és visszaállamosítás, privatizálás és kivásárlás. Utoljára az olasz Cogne csoport alatt jutott csődbe. Tavalyelőtt sorrendben már a negyedik felszámolási eljárás indult a diósgyőri kohászat ellen, mígnem a dunaújvárosi acélmű tulajdonosa, az ukrán Donbass ipari csoport megvette a gyárat, melyet a cégbíróságon akkor éppen DAM 2004 Kft. néven jegyeztek. A termelés újraindult, majd leállt, újraindult és ismét leállt. Közben egyre fogytak az emberek. Egykor tizenötezren dolgoztak a diósgyőri acélgyárban. Volt idő, amikor kormányokon átívelő program volt a miskolci kohászat támogatása és modernizálása. Ma kilencszázhetven alkalmazottja van a kft.-nek. A tulajdonképpeni gyár maga is a tizedére zsugorodott, kiürített csarnokai lassan enyésznek, némelyik elhagyott üzemben festékpuskával lövöldöznek egymásra a fizető vendégek, máshol gördeszkás fiatalok száguldoznak az egykori gyártósorok helyén. Tavasszal kulturális rendezvénysorozat zajlott, mely az ürességtől kongó gyárépületeket sajátos retro díszletnek tekintette. Miskolc szimbolikus nagyüzeme, a hagyományaival az ezernyolcszázas évekig visszanyúló gyár ma így kötődik a város jelenéhez. A kohászok sztrájkolnak. Tiltakozásuk kísértetiesen emlékeztet azokra a napokra, amikor dolgoznának, csak éppen nincs munkájuk. Olykor heteken át nem termel a gyár. Az acélmű - amelyben az éktelen robajlás mellett megsüketül az átlagember, most kísértetiesen csendes, a csarnokban néhány ember lődörög, legfeljebb a karbantartók kopácsolnak. A sztrájk alatt teljes a csend. A munkabeszüntetés alatt a gyár egyébként dolgozott volna, az akció így valódi termeléskieséssel jár. - Az előző, kétórás figyelmeztető sztrájk támogatottsága kilencvenöt százalékos volt, a mind a négy műszakot érintő harminckét órás munkabeszüntetéssel a teljes létszám több mint kétharmada, a műszakba járók háromnegyede ért egyet - mondta Ágotai József, a Vasas Szakszervezet helyi elnöke. - Az ok egyszerű: a miskolci gyárban ugyanazért a munkáért 120 ezer forintot adnak, ami a Dunántúlon 160 ezret ér. Ha a hétvégi és az éjszakai műszakra járó pótlékot nem számítjuk, az emberek alapfizetése alig haladja meg a minimálbért. Ezért ragaszkodtunk a legalább tízezer forintos bruttó béremeléshez. A munkabér a termelési költségek kevesebb, mint tizen A Dunaferrhez átment kollégák mesélték, hogy a régi kohász szakemberek olyan megbecsülésnek örvendenek, amit mi elképzelni sem tudunk. Ez látszik is a fizetésükön, öt százalékát teszi ki, nem hiszem, hogy a tisztességes keresetek miatt kerülne nehéz helyzetbe a gyár. Az érvek azonban elfogytak, így maradt a sztrájk. A diósgyőri kohászokkal nem könnyű szót váltani. A dolgozók munkaszerződése olyan kitételt is tartalmaz, amely megtiltja, hogy a cég belső ügyeiről kívülálló személyeket tájékoztassanak. Néhányan mégis vállalkoznak egy rövid beszélgetésre. Azt mondják, már nincs sok vesztenivalójuk. - Megalázó a pénzünkről folytatott alku - mondja egy középkorú férfi az acélműből. - A tulajdonosnak ilyen alapon kellene alkudoznia az energia- és a nyersanyagárakról is, azokat viszont szó nélkül kifizeti. Az én munkám és két évtizedes tapasztalatom legalább olyan fontos érték. Kohászképzés évek óta nincs. A Dunaferrhez átment kollégák mesélték, hogy a régi kohász szakemberek olyan megbecsülésnek örvendenek, amit mi elképzelni sem tudunk. Ez látszik is a fizetésükön. Mármint az ottaniakén. - A tulajdonos megszokta, hogy Miskolcon a régi szakik úgyis megoldanak mindent - folytatja egy másik férfi. - Az egyik berendezésről a másikra átteheti az embereket, az acélöntő szükség esetén hengerel, pótolja a karbantartót, mindenre jó. Amikor az olasz tulajdonos elment, itthagyta az öntőberendezést, de a gépet vezérlő programot elvitte. Azért, hogy ne tudjuk használni, vagy külön vegyük meg tőle a programot. Amikor az ukránok újraindították a gyárat, a régi kollégák néhány nap alatt úgy beállították a berendezést, mintha az eredeti vezérlés rendelkezésre állt volna. Nem hiszem, hogy ezt sok helyen utánunk csinálták volna. Csakhogy a tulajdonos számára ez a tudás nem érték. Akinek lehetősége volt, már elment innen - veszi át a szót egy harmadik kohász. - Három hónap alatt négy darukezelő lépett ki, pesti építkezéseken ugyanezért a munkáért kétszeres pénzt kapnak. Távozott több villanyszerelő és karbantartó is, jó szakmunkások máshol ennél csak többet kereshetnek. Amikor felvetődött, hogy sztrájkoljunk-e, vagy tűrjünk csendben, a többség számára nem volt kérdés, mit kell tennünk. Mladen Pejkovic, a DAM 2004 Kft. felügyelő bizottságának elnöke azt mondta: nincs fedezet a béremelésre, miután a cég tavaly veszteséggel zárta az évet. A 2006-os üzleti tervben egyhavi prémium kifizetését tervezték abban az esetben, ha a társaság nullszaldóval zárja az évet. Ezt azonban az érdekképviselet nem fogadta el. A bértárgyalások a 32 órás munkabeszüntetés után is folytatódnak, mi ahog. Egykor tizenötezren dolgoztak az acélgyárban Fotó: Miskolczi Attila Nem segített az igazgatónő személyi kölcsöne Meghátrálásra kényszerült a szemesi iskola, az intézmény jövője bizonytalan Visszavonja az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz (EBH), az esélyegyenlőség megsértése miatt benyújtott kérelmét a balatonszemesi alapítványi iskola. A beadvány aláírói szerint időközben kiderült: az eljárás nem ígér megoldást, viszont retorziókkal jár. Török Tünde Az ingyenes oktatást vállaló szemesi alapítványi intézménybe 17 közeli településről járnak viselkedési zavaros, súlyos beszédhibás, autista, epilepsziás, értelmi sérült vidéki gyerekek, akiket az iskola nélkül kollégiumba, gyermekotthonba kellene adni, holott fokozott családi segítségre szorulnak. Az iskola működését az állami normatív támogatáson felül évi ötmillió forint biztosítja, amit pályázati forrásokból, illetve az érintett települési és megyei önkormányzatok önként adott támogatásából kell „összekalapozni”. Az intézmény pár éve került adósságspirálba, amikor a kötelezően előírt pedagógusbéremelések fedezetét nem tudták előteremteni. Az EBH az utolsó lehetőség, hogy kiderüljön, jogilag, technikailag van-e esélye ma egy közfeladatot ellátó alapítványi iskola fennmaradásának - mondta Szabóné Molnár Monika, a speciális nevelési igényű gyermekek oktatását felvállaló, anyagi válságba került balatonszemesi Beszédjavító Általános Iskola igazgatónője a hatósági eljárás megkezdésekor. Akkor úgy fogalmazott: ötvenegy gyermeknek és családjának sorsa a tét. A napokban viszont - a szülőkkel közösen - úgy döntött: visszavonják a közös beadványukat. Hiába volt a hatósági eljárás, nem derült ki, hogy egy sajátos nevelési igényű gyermekek számára esélyegyenlőséget, s a családban maradást biztosító intézmény működőképességének megőrzése kinek a feladata lenne - mondta csalódottan Szabóné Molnár Monika. Kifejtette: azért döntöttek úgy a szülőkkel, hogy visszavonják az EBH-hoz eljuttatott beadványukat, mert az eljárás során világossá vált, jelenleg nincs olyan törvény, amelyik pontosan meghatározza, miben áll a megye, illetve az állam ellátási kötelezettsége az oktatásban. Vagyis formailag nem bizonyítható az esélyegyenlőség sérelme. A beadvány visszavonásának másik oka: a Somogy megyei főjegyző által ígért megállapodást a megye a későbbiekben elutasította, sőt a hatósági eljárás alatt olyan ellenőrzést tartott az alapítványi iskolánál, amit retorzióként éltünk meg - mondta az igazgatónő, aki szerint a bejelentés visszavonásával megszűnhet a megyei önkormányzat és iskola között kialakult feszült helyzet is. - A megye nem követett el semmiféle jogszabálysértést - reagált a visszavonás hírére Vörös Tamás megyei főjegyző, aki szerint jobb lett volna, ha az alapítványi iskola, s a szülők el sem indítják ezt az eljárást, vagy azonnal leállítják azok után, hogy a megyei közgyűlés nagyobb támogatást szavazott meg számukra az eddigieknél. A Somogy megyei önkormányzatnak a speciális nevelési igényű gyermekek ellátásra megvan az intézményrendszere, ezért egyáltalán nem lett volna szabad bevonni egy ilyen eljárásba. Vörös Tamás szerint az ellenőrzést alaptalan retorzióként értékelni. A megyei főjegyző feladata engedélyezni a nem önkormányzati oktatási intézmények működését, amit ellenőriznie is kell. A szemesi iskola gazdálkodásának értékelése még folyamatban van. A somogyi főjegyző - az ügyhöz kapcsolódva - fontosnak tartotta annak megemlítését: a közelmúltban adták át a kaposvári siketek iskolájának céltámogatással megvalósult, több mint egymilliárd forint értékű beruházását, amivel a szakmai feltételek is jelentősen javultak. Ez az intézmény a szemesi iskola által ellátott tevékenységet is kész átvenni, az oda járó gyermekeket befogadni, és szükség esetén a közlekedést biztosítani számukra iskolabusz segítségével. A főjegyző hangsúlyozta: ha valaki önként részt vállal egy kötelező feladat ellátásából, ugyanúgy jár számára az állami normatíva, mint az önkormányzatoknak. Ez a működéshez nem elegendő, de a hiányzó összeg előteremtésére nem kérhető számon a megyétől. Az, hogy a közgyűlés mégis ad egyfajta támogatást az ilyen alapítványi iskoláknak, nem a jogszabályi kötelezettségéből fakad, hanem egyfajta belátásból. Ez azt jelenti, hogy a megyei közgyűlés a saját erejéhez mérten honorálja egy-egy, a köz érdekében működő alapítvány ténykedését. A megye közgyűlése a korábbi, évi 700 ezer forintos támogatását az idén február elején felemelte erre az évre, hárommillió forintot felajánlva. De hol van ez a pénz? Mint kiderült, a megyei önkormányzat május végén átutalta az összeg felét, másfél millió forintot, amit azonban az APEH inkasszóval leemelt az iskola számlájáról a fennálló, s ennek az összegnek a dupláját kitevő adótartozás miatt. A kialakult helyzetben az igazgatónő volt az, aki a tanév közepén személyi kölcsön felvételével mentette meg az általa 15 éve alapított, egy bérelt épületben működő szemesi intézményt a bezárástól. (Erről a lépéséről lapunkban korábban hírt adtunk.) Mindez azonban kevésnek bizonyult ahhoz, hogy megállapodást kössön a közoktatási törvény szerint a feladat ellátására kötelezett megyei önkormányzattal. E nélkül pedig nem tud pályázni állami támogatásért, így kérdésessé vált a folytatás. - Önhibáján kívül került méltatlan helyzetbe a szemesi alapítványi iskola, de a jelenlegi jogszabályok értelmében nem mondható ki, hogy ezzel megvalósult bármiféle diszkrimináció - mondta Inkei-Farkas Márton, az EBH ügyet tárgyaló vezető tanácsosa, aki szerint jogalkotói kérdés az, hogy kinek és miként kell támogatnia egy közfeladatot ellátó alapítványi iskolát. - Rettegünk, mi lesz a gyermekeinkkel a következő tanévben - fakadt ki Borsányi Denise, az iskola szülői munkaközösségének tagja, aki egyik aláírója volt az EBH-hoz benyújtott, majd visszavont beadványnak. Szerinte a megye azért nem kíván nagyobb támogatást adni nekik, mert a közelmúltban átadott kaposvári siketek iskolájának kapacitásai kihasználatlanok. Hiába teremtenék meg ott a feltételeket, ezeket a gyermekeket nem lehet kollégiumba adni. A rendszeres szállításuk körülményes és bizonyára drágább megoldás a megyének, mint az alapítványi iskola életben tartása - mondta Borsányi Denise, akinek három gyermeke közül a legkisebb jár az alapítványi iskolába. Most teljes a bizonytalanság, az igazgatónő mégis úgy látja, hogy a következő tanévet - kisebb pedagógus- és gyereklétszámmal - még el tudják kezdeni. A jövő attól függ, hogy a következő hónapokban milyen támogatást tudnak szerezni. Szabóné Molnár Monika Borsányi Denise Inkei-Farkas Márton 1 • Kár lenne ezért az iskoláért - mondta Csabay Katalin, a Beszédvizsgáló Országos Szakértői és Rehabilitációs Bizottság igazgatója. Érdeklődésünkre kifejtette: a szemesi iskola magas szinten végzi a munkáját a megalakulása óta, és az ország azon kevés intézményeinek egyike, amely felvállalja, hogy halmozottan fogyatékos gyermekekkel is foglalkozik. A most véget érő tanévben olyan kisdiákok oktatását végezte, akiknek speciális képzésére jelenleg nincs más alkalmas intézmény Somogyban.