Népszabadság, 2006. június (64. évfolyam, 127-151. szám)
2006-06-26 / 147. szám
Közös jelölt, közös program Schmidt Gábor A koalíciós pártok közös főpolgármester-jelöltje lesz Demszky Gábor. Az MSZP és az SZDSZ Budapesten közös programmal, közös kampánnyal, de külön listán indul - ezt tartalmazza a felek által tegnap aláírt megállapodás. A szocialisták és a szabad demokraták hat munkacsoportot alakítanak, amelyek összehangolják a pártok Budapest-programjait, kidolgozzák a további koalíciós együttműködés feltételeit, valamint a kormányzati megszorító intézkedések fővárosi hatásait. Molnár Gyula, az MSZP budapesti elnöke és Demszky Gábor tegnap közösen jelentette be: az egyik legfontosabb célnak azt tekintik, hogy „legyőzzék Orbán Viktor és Semjén Zsolt jelöltjét, Tarlós Istvánt", mert nem akarják azt, hogy Orbán Viktor jelöltje ve Molnár Gyula, Demszky Gábor és Lakos Imre, az SZDSZ fővárosi elnöke .zéssé Budapestet. Fotó: Kovács Bence Molnár Gyula: Létrehozzuk a polgármesterek kerekasztalát - Új fővárosi egyeztető fórumot hoznak létre. Lefokozzák a főpolgármestert? - Szó sincs róla. A megállapodás azt jelzi, hogy a koalíciós pártok a város érdekében felül tudnak emelkedni a pártpolitikai érdekeken. A polgármesterek kerekasztalának a főpolgármester lesz az elnöke, a budapesti MSZP-elnök pedig a társelnöke. Az új fórumot beemeljük a főváros „házszabályába”. - Arról is megállapodtak, hogy a jövőben a fontosabb fejlesztésekről ön budapesti elnökként egyeztet Demszky Gáborral. - Időben fogunk egyeztetni a stratégiai ügyekről, az operatív döntés pedig megmarad a főpolgármesteri kabinet kezében. - Az egyik munkacsoport feladata lesz kidolgozni, milyen strukturális változások szükségesek a városházán. Elárulna erről részleteket? - A főpolgármester-helyettesek számát nem kellene növelni, sőt. Szükség van a jelenlegi 22 városházi szakbizottság számának a csökkentésére is. A munkadrőpek- amelybe a fővárosi MSZP-lista első 30 helyezettjét delegáljuk - az önkormányzati választások időpontjáig elkészíti majd javaslatait. Demszky Gábor: Legfelsőbb pártszinten is egyeztetünk - A polgármesterek kerekasztalára azért van szükség, hogy az MSZP adhasson ön mellé egy társelnököt, vagy azért, hogy végre találkozhasson a kerületi vezetőkkel? - Az egyeztető fórumban erős szerepet kap az MSZP, a kerekasztal nem politikai harci fórum lesz, a két párt egyeztetett javaslatokkal fog ott előállni. A kerületi polgármesterekkel eddig is rendszeresen konzultáltam, ha egyáltalán eljöttek meghívásomra. - Mennyivel csökken az ön hatásköre azzal, hogy a fontosabb fejlesztésekről előzetesen egyeztetnie kell Molnár Gyulával? - Arról van szó, hogy ezentúl nemcsak főpolgármester-helyettesi szinten és a kabinetemben egyeztetünk, hanem egy szinttel feljebb, a legfelsőbb pártszinten is. - Az MSZP szerint a főpolgármester-helyettesek és a városházi bizottságok számát is csökkenteni kellene. Ön szerint? - Erről most még nem tudok részleteket mondani. Az egyik megalakítandó munkacsoport feladata lesz, hogy ezt kidolgozza. Orbán „átírt” listái nem tetszenek a helyieknek Ma a Fidesz országos választmánya véglegesíti az önkormányzati választásokra állított listát. A kérdés, hogy kinek a listáját. Ugyanis létezik a helyiek által összeállított lista, és létezik olyan, amit Orbán Viktor állított össze. A szövetségben az Orbán akaratát tükröző, illetve őáltala átírt listákat most a helyiek írják fölül. Munkatársainktól Egyre több Fidesz-szervezetben vélik úgy, hogy nem hajtják végre az ukázt - az Orbán Viktor pártelnök által átírt önkormányzati pártlisták ellen szavaznak. A párt budapesti választmánya csütörtök este nem fogadta el azt a módosított névsort, amelyet az elnökön kívül Kövér László választmányi elnökből és Varga Mihály alelnökből álló bizottság állított össze. - Abból a listából, amit közvetlenül az ülés előtt kaptunk, az derült ki számunkra, hogy Viktor ki akarja húzni a sorból magát a Fideszt - kommentálta az átírt listát egyik forrásunk. A pártelnöknek tetsző változatban változatlanul Tarlós István főpolgármester-jelölt a listavezető, mögötte azonban helyet cserélt Pokorni Zoltán - aki így csak a harmadik lenne - és Fónagy János. Nem szerepelt a névsorban Cselovszki Zoltán, az Új Budapest Központ vezetője, Tirts Tamás korábbi fővárosi frakcióvezető és Rátonyi Gábor zuglói polgármester neve sem. Sasvári Szilárd pedig az utolsó helyet kapta - így szinte biztos bukónak számít. Előkelő, befutó pozícióhoz jutottak azonban a szövetségesek, így a KDNP, a Vállalkozók Pártja, a Fidelitas, a Lungo Drom és a Nemzeti Front képviselői. Utánuk Pesti Imre fővárosi regionális igazgató, a pártelnök újdonsült bizalmasa következett. Sőt, felkerült a névsorra Kosztolányi Dénes is, aki a XII. kerületben frakcióvezető, mégis a XIII. kerületben, Angyalföldön lett választókerületi elnök, az ottani szervezet pedig nyílt levélben kérte lecserélését Orbántól. Az ügy végkifejlete az lehet, hogy feloszlatják az angyalföldi szervezetet, csakúgy, mint annak idején az V. kerületit, ahol Rogán Antal gyakorlatilag lecserélte a tagságot. „Az Orbán-féle listán Pokornin kívül mindenki a pártelnök embere. A magyarázat: kellett a hely a szövetségeseknek. Közöttük van olyan, mint például a Vállalkozók Pártjából Szatmáry Kristóf aki surranó pályán már bejutott a Parlamentbe, és most a mamának akartak fővárosi képviselői helyet adni” - fogalmazott forrásunk. A budapesti választmány végül meggyőző többséggel írta át az Orbán-féle listát, így került vissza a 14. helyre Tirts, a 15-re pedig Rátonyi. Ennél is komolyabb jelzés, hogy a budapesti választmány 24:14 arányban levetette a nyolcadik helyről Pesti Imrét. Persze vidéken is tapasztalható elégedetlenség. Szabó Gábor, Szombathely egykori fideszes polgármestere a szövetségi politikát bírálva lépett ki a Fideszből, mert - ahogy ő mondja - az MDF nélkül nem megy, s otthagyta a Fideszt egy másik egykori polgármester, a szegedi Bartha László is. Kudarcot vallott a szövetségi politika, nagy gyűjtőpárt helyett „szelektívhulladék-gyűjtőpárt” lett a Fideszből - hangzik Bartha véleménye. Szerinte Orbán önkénye érvényesült például a választókerületi elnökök kiválasztásánál is. Oláh János, a Fidesz szegedi polgármesterjelöltje érdeklődésünkre azt mondta: szerinte Bartha László 2002 óta nem tudta feldolgozni a kettős vereséget - ami egyéni körzetben és polgármesterként érte -, és azóta sem találja helyét a pártban, sem a szegedi szervezetben. Persze nemcsak Bartháról és Budapestről van szó: Fejér megyéből származó információk szerint csütörtökön a megyei választmány gyakorlatilag ízekre szedte az Orbán Viktor által átírt listát. „Olyan személyek voltak rajta, akiket életünkben nem láttunk a megyében” - mondta lapunknak az egyik megyei Fidesz-vezető. Többen megjegyezték, hogy a parlamenti választásokon indított „új arcok” közül alig néhányan álltak helyt, a frissítés gyakorlatilag megbukott - ám ebből, úgy tűnik, nem vont le semmiféle tanulságot Orbán, s most, az önkormányzati választásoknál megismétlődik az, ami korábban történt. Vagy nem. Ma kiderül. • A Fidesz elnöksége elfogadta Tarlós István feltételeit, így a párt országos választmánya szombaton hivatalosan is főpolgármester-jelöltnek választhatja Óbuda független polgármesterét. Tarlós az Orbán Viktor pártelnökkel folytatott keddi megbeszélésén hozta nyilvánosságra a jelöltség elvállalásának feltételét: nem lép be a Fideszbe, valamint, hogy a választások megnyerése esetén főpolgármesterhelyettest kormányoldalról és ellenzéki oldalról egyaránt javasol. NÉPSZABADSÁG • 2006. JÚNIUS 24., SZOMBAT Magyarország • 3 Minden arra mutat, hogy a Fideszéhez hasonló logikát követnek a szocialisták: féltik országosan ismert arcaikat a felsüléstől, meg aztán jobb a békesség, ezért úgy döntöttek, nem indítanak saját jelöltet Demszky ellen. Jobb híján Bugyinszki György bugyinszkigy@nepszabadsag.hu Ha egy jó képességű - lehetőleg politológus végzettségű - marslakót arra kérnénk, próbálja meg kitalálni, vajon mi mozgathatja a feleket a mostani főpolgármester-jelölési processzusban, alighanem két fontosabb végkövetkeztetésre jutna. A: a Fideszben valójában Demszky fanatikusai zömülnek, B: az MSZP-nek tizenhat év alatt nem sikerült senkit találnia, aki eséllyel pályázhatna a szóban forgó tisztségre. Kis termetű, zöldesszürke arcú hősünk csak két dolgot nem ért: honnan olyan ismerős neki az a Tarlós nevezetű, és miféle tömegpszichózis eredményeként vélik legyőzhetetlennek Demszky Gábort a székesfővárosban. Valóban úgy tűnik, összehangolt megúszósdi folyik egy ideje e tárgyban. A Fidesz, belátva, hogy Budapesten a szociálliberális szavazók stabil többsége olyan adottság, amely egyhamar aligha fog változni, immáron harmadik ellenjelöltjét importálja párton kívülről. A kereszténydemokrata Latorcai János és a függetlenné maszkírozott Schmitt Pál után most Tarlós István független óbudai polgármesterben találták meg aktuális adu ászukat - elvégre jelölni mégiscsak kell valakit, de lehetőleg úgy, hogy a biztosnak ígérkező ezüstérem politikai következményeket a Fidesz számára ne jelenthessen. Nem kockáztat Orbán Viktor sem, aki valahogy nem szereti, ha erős vetélytársra bukkan saját politikai térfelén, az pedig, hogy azt még saját erőből, az ő támogatásával építsék föl - képtelenség. Az SZDSZ, bár jól ismeri a Demszkyvel kapcsolatos kritikákat (a kutyagumi és a kátyúk kérdése valóságos közéleti toposszá nemesedett már), és a tavaly nyári népszerűségi mélypontra is bizton emlékszik, láthatóan kerül mindenféle nyílt konfrontációt már-már örökösnek tűnő jelöltjével. Fő a békesség, a sikerválasztás szociológiailag garantált, az eredményesség másodlagos, legfeljebb az újraválasztás után ugyanaz következik majd kicsiben Budapesten, ami az országban nagyban. Kétségtelenül a szocialisták viselkedése magyarázható a legnehezebben. Minden arra mutat, hogy a Fideszéhez hasonló logikát követnek: féltik országosan ismert arcaikat a felsüléstől, meg aztán jobb a békesség, ezért úgy döntöttek, nem indítanak saját jelöltet Demszky ellen. E két szempont láthatóan oly fontos volt nekik, hogy még a közös lista ötletétől is elálltak, ha cserébe megúszhatják a valódi versenyt. Mindez azért abszurd, mert a főváros közismerten masszív szocialista érzületű város, már ami a szavazók összetételét illeti. Az egyetlen védhető érv e hozzáállás mellett, hogy ha egy erős, esélyes baloldali jelöltet indítottak volna, annak nyilvánvalóan komoly kritikával kellett volna illetnie Demszkyt, ami a kormánykoalícióra nézve potenciális feszültségforrást jelentene. így viszont a szocialisták mentik a menthetőt: előzetes megállapodásokkal megpróbálják kiszervezni a hatásköröket a biztos befutó Demszky alól, és rávenni őt, hogy az MSZP boszorkánykonyhájában kifőzött programot tekintse sajátjának. Demszky ezzel gyakorlatilag egyszerű húzónévvé degradálódik, afféle kirakatfigurává, akivel garantált a győzelem, de stratégiai elképzeléseire és vezetési módszereire a jövőben már nem tartanak igényt. A „ló elé a szekeret” tipikus esete ez. Félszegen jegyzem meg, a politikai taktikázásba fektetett energiák talán arra is elegendők lettek volna, hogy a felek kitalálják, hogyan tovább, Budapest?1 outi ......... Több hónap is eltelhet, mire a külföld bizalma visszatér, s általában is lecsillapodnak a globális kedélyek. Még meg kell emészteni, hogy a magyar kormányprogram drasztikus megszorítást tartalmaz. Nekünk nyolc Blahó Miklós blaham@nepszabadsag.hu Most, hogy a bűvös nyolcas megjelent valutánk árfolyamában, s az eurót már 280 forint fölött jegyzik, első reakcióként két kérdés merül fel. 1. Na bumm, és akkor mi van? 2. Kit érdekel? Ennyire cinikusan persze nem lehet elintézni a dolgot, hiszen a világgazdaság pénzügyi átrendeződései és a hazai gazdaságpolitika útkeresése esik egybe. Létkérdés, hogy megértsünk valamit e kölcsönhatások természetéből. S azt már a korábbi valutaválságainkból megtanultuk, hogy ha esik az árfolyam, drágulhat a benzin, az importtévé, a nyaralás a görög meg az olasz tengerparton, és persze a devizahitel törlesztőrészlete is emelkedhet. Ám aki exportál, annak bizony jól jön ez a 280, mert árbevételét, nyereségét növelheti, bővítheti tevékenységét, piacot szerezhet. Ezzel persze nem azt kívánom sugallni, hogy a forint jelenleg krízisen menne át, de azt sem jövendölném, hogy válság lesz, s azt sem, hogy nem. E bizonytalanságnak alapvetően két oka van. Az egyik nemzetközi. Az évtized elején a fenyegető recesszióra és a terrortámadásokra feleletül az amerikai jegybank történelmi mélypontra, egy százalékra vitte le a kamatot. Ez pénzbőséget is előidézett, a különböző pénzalapok a kockázatos, de nagy hozamokat keresték. Így aztán idén tavaszra az égbe emelkedtek a tőzsdeindexek szerte a világban, ésszerűtlenül felértékelődtek valuták, de ezzel együtt inflációs félelmek ébredtek a jegybankokban. A megbomlott egyensúlyokat kamatemeléssel akarják helyreállítani. Az amerikai kamat már ötszázalékos, s még mehet feljebb. Ez visszatereli a pénzt az USA-ba, s a befektetők kivonulnak a feltörekvő piacokról, nyomukban árfolyamesést hagyva tőzsdéken és valutapiacokon. Ez addig tart, amíg az amerikai kamat nem tetőzik. Mentegetőzhetnénk azzal, hogy ha például Új-Zélandot, Indiát, Brazíliát, Izlandot, Oroszországot, Lengyelországot is érinti ez a globális átrendeződési folyamat, akkor mit tehetnénk. A bökkenő az, hogy a másik ok mi vagyunk. A gazdaságpolitikai tévelygéseink is felbőszítették a befektetőket. A ’95-ös stabilizáció gyümölcseit szétosztotta két kormány - tegyük hozzá, Gyurcsány Ferenc legalább be merte vallani felelősségét -, a költségvetés hiánya magas szinten megrekedt, a lefaragására tett be nem váltott ígéretek pedig nagyon rontották az ország hitelességét. Ezt a helyzetet csak súlyosbította, hogy a jegybank sokáig az erős forint politikáját követve azt a hamis látszatot keltette, hogy a 250 forint körüli euró, a két-három százalékos infláció ilyen körülmények között fenntartható. A piacok most vizsgáztatják, aggasztónak véli-e a gyengülés iramát és mértékét. Sajnos több hónap is eltelhet, mire a külföld bizalma visszatér, s általában is lecsillapodnak a globális kedélyek. Még meg kell emészteni, hogy a magyar kormányprogram drasztikus megszorítást tartalmaz, akkor is, ha megoldásain lehet fanyalogni - bár az elképzelések egy részét mintha Merkel német kancellár ötlettárából vették volna át. Kellő nyugalommal és körültekintéssel kellene szemlélnie az eseményeket, s lehetőleg egy szólamban megnyilatkozni a kormánynak és jegybanknak egyaránt. A higgadtság nem közöny. Nekünk azért nem nyolc, hogy 280. De reméljük, nekünk nem is kilenc.