Népszabadság, 2006. június (64. évfolyam, 127-151. szám)

2006-06-26 / 147. szám

Közös jelölt, közös program Schmidt Gábor A koalíciós pártok közös főpolgár­mester-jelöltje lesz Demszky Gá­bor. Az MSZP és az SZDSZ Buda­pesten közös programmal, közös kampánnyal, de külön listán indul - ezt tartalmazza a felek által teg­nap aláírt megállapodás. A szocia­listák és a szabad demokraták hat munkacsoportot alakítanak, ame­lyek összehangolják a pártok Bu­­dapest-programjait, kidolgozzák a további koalíciós együttműködés feltételeit, valamint a kormányzati megszorító intézkedések fővárosi hatásait. Molnár Gyula, az MSZP budapesti elnöke és Demszky Gá­bor tegnap közösen jelentette be: az egyik legfontosabb célnak azt tekintik, hogy „legyőzzék Orbán Viktor és Semjén Zsolt jelöltjét, Tarlós Istvánt", mert nem akarják azt, hogy Orbán Viktor jelöltje ve­ Molnár Gyula, Demszky Gábor és Lakos Imre, az SZDSZ fővárosi elnöke .zéssé Budapestet. Fotó: Kovács Bence Molnár Gyula: Létrehozzuk a polgármesterek kerekasztalát - Új fővárosi egyeztető fórumot hoznak létre. Lefo­kozzák a főpolgármestert? - Szó sincs róla. A megállapodás azt jelzi, hogy a koalíciós pártok a város érdekében felül tudnak emel­kedni a pártpolitikai érdekeken. A polgármesterek kerekasztalának a főpolgármester lesz az elnöke, a budapesti MSZP-elnök pedig a társelnöke. Az új fóru­mot beemeljük a főváros „házszabályába”. - Arról is megállapodtak, hogy a jövőben a fonto­sabb fejlesztésekről ön budapesti elnökként egyeztet Demszky Gáborral. - Időben fogunk egyeztetni a stratégiai ügyekről, az operatív döntés pedig megmarad a főpolgármes­teri kabinet kezében. - Az egyik munkacsoport feladata lesz kidolgozni, milyen strukturális változások szükségesek a város­házán. Elárulna erről részleteket? - A főpolgármester-helyettesek számát nem kel­lene növelni, sőt. Szükség van a jelenlegi 22 város­házi szakbizottság számának a csökkentésére is. A munkadrőpek­- amelybe a fővárosi MSZP-lista el­ső 30 helyezettjét delegáljuk - az önkormányzati választások időpontjáig elkészíti majd javaslatait. Demszky Gábor: Legfelsőbb pártszinten is egyeztetünk - A polgármesterek­ kerekasztalára azért van szük­ség, hogy az MSZP adhasson ön mellé egy társelnö­köt, vagy azért, hogy végre találkozhasson a kerületi vezetőkkel? - Az egyeztető fórumban erős szerepet kap az MSZP, a kerekasztal nem politikai harci fórum lesz, a két párt egyeztetett javaslatokkal fog ott előállni. A kerületi polgármesterekkel eddig is rendszere­sen konzultáltam, ha egyáltalán eljöttek meghívá­somra. - Mennyivel csökken az ön hatásköre azzal, hogy a fontosabb fejlesztésekről előzetesen egyeztetnie kell Molnár Gyulával? - Arról van szó, hogy ezentúl nemcsak főpolgár­mester-helyettesi szinten és a kabinetemben egyez­tetünk, hanem egy szinttel feljebb, a legfelsőbb pártszinten is. - Az MSZP szerint a főpolgármester-helyettesek és a városházi bizottságok számát is csökkenteni kel­lene. Ön szerint? - Erről most még nem tudok részleteket monda­ni. Az egyik megalakítandó munkacsoport feladata lesz, hogy ezt kidolgozza. O­rbán „átírt” listái nem tetszenek a helyieknek Ma a Fidesz országos vá­lasztmánya véglegesíti az ön­­kormányzati választásokra állított listát. A kérdés, hogy kinek a listáját. Ugyanis létezik a helyiek által össze­állított lista, és létezik olyan, amit Orbán Viktor állított össze. A szövetségben az Orbán akaratát tükröző, il­letve őáltala átírt listákat most a helyiek írják fölül. Munkatársainktól Egyre több Fidesz-szervezetben vélik úgy, hogy nem hajtják végre az ukázt - az Orbán Viktor pártel­nök által átírt önkormányzati párt­listák ellen szavaznak. A párt bu­dapesti választmánya csütörtök este nem fogadta el azt a módosí­tott névsort, amelyet az elnökön kívül Kövér László választmányi elnökből és Varga Mihály alelnök­­ből álló bizottság állított össze. - Abból a listából, amit közvet­lenül az ülés előtt kaptunk, az de­rült ki számunkra, hogy Viktor ki akarja húzni a sorból magát a Fi­deszt - kommentálta az átírt listát egyik forrásunk. A pártelnöknek tetsző változat­ban változatlanul Tarlós István fő­polgármester-jelölt a listavezető, mögötte azonban helyet cserélt Pokorni Zoltán - aki így csak a har­madik lenne - és Fónagy János. Nem szerepelt a névsorban Cselovszki Zoltán, az Új Budapest Központ vezetője, Tirts Tamás ko­rábbi fővárosi frakcióvezető és Rátonyi­ Gábor zuglói polgármes­ter neve sem. Sasvári Szilárd pedig az utolsó helyet kapta - így szinte biztos bukónak számít. Előkelő, befutó pozícióhoz jutottak azon­ban a szövetségesek, így a KDNP, a Vállalkozók Pártja, a Fidelitas, a Lungo Drom és a Nemzeti Front képviselői. Utánuk Pesti Im­re fővá­rosi regionális igazgató, a pártel­nök újdonsült bizalmasa követke­zett. Sőt, felkerült a névsorra Kosz­tolányi Dénes is, aki a XII. kerület­ben frakcióvezető, mégis a XIII. kerületben, Angyalföldön lett vá­lasztókerületi elnök, az ottani szervezet pedig nyílt levélben kér­te lecserélését Orbántól. Az ügy végkifejlete az lehet, hogy felosz­latják az angyalföldi szervezetet, csakúgy, mint annak idején az V. kerületit, ahol Rogán Antal gya­korlatilag lecserélte a tagságot. „Az Orbán-féle listán Pokornin kívül mindenki a pártelnök embe­re. A magyarázat: kellett a hely a szövetségeseknek. Közöttük van olyan, mint például a Vállalkozók Pártjából Szatmáry Kristóf aki sur­ranó pályán már bejutott a Parla­mentbe, és most a mamának akar­tak fővárosi képviselői helyet ad­ni” - fogalmazott forrásunk. A budapesti választmány végül meggyőző többséggel írta át az Orbán-féle listát, így került vissza a 14. helyre Tirts, a 15-re pedig Rátonyi. Ennél is komolyabb jel­zés, hogy a budapesti választmány 24:14 arányban levetette a nyolca­dik helyről Pesti Imrét. Persze vidéken is tapasztalható elégedetlenség. Szabó Gábor, Szombathely egykori fideszes pol­gármestere a szövetségi politikát bírálva lépett ki a Fideszből, mert - ahogy ő mondja - az MDF nélkül nem megy, s otthagyta a Fideszt egy másik egykori polgármester, a szegedi Bartha László is.­­ Kudarcot vallott a szövetségi politika, nagy gyűjtőpárt helyett „szelektívhulladék-gyűjtőpárt” lett a Fideszből - hangzik Bartha véle­ménye. Szerinte Orbán önkénye érvényesült például a választóke­rületi elnökök kiválasztásánál is. Oláh János, a Fidesz szegedi pol­gármesterjelöltje érdeklődésünkre azt mondta: szerinte Bartha László 2002 óta nem tudta feldolgozni a kettős vereséget - ami egyéni kör­zetben és polgármesterként érte -, és azóta sem találja helyét a párt­ban, sem a szegedi szervezetben. Persze nemcsak Bartháról és Budapestről van szó: Fejér megyé­ből származó információk szerint csütörtökön a megyei választmány gyakorlatilag ízekre szedte az Or­bán Viktor által átírt listát. „Olyan személyek voltak rajta, akiket éle­tünkben nem láttunk a megyében” - mondta lapunknak az egyik me­gyei Fidesz-vezető. Többen megjegyezték, hogy a parlamenti választásokon indított „új arcok” közül alig néhányan áll­tak helyt, a frissítés gyakorlatilag megbukott - ám ebből, úgy tűnik, nem vont le semmiféle tanulságot Orbán, s most, az önkormányzati választásoknál megismétlődik az, ami korábban történt. Vagy nem. Ma kiderül. • A Fidesz elnöksége elfogadta Tarlós István feltételeit, így a párt országos választmánya szombaton hivatalosan is főpolgármester-jelöltnek választ­hatja Óbuda független polgármeste­rét. Tarlós az Orbán Viktor pártel­nökkel folytatott keddi megbeszélésén hozta nyilvánosságra a jelöltség elvál­lalásának feltételét: nem lép be a Fi­deszbe, valamint, hogy a választások megnyerése esetén főpolgármester­helyettest kormányoldalról és ellenzé­ki oldalról egyaránt javasol. NÉPSZABADSÁG • 2006. JÚNIUS 24., SZOMBAT Magyarország • 3 Minden arra mutat, hogy a Fideszéhez hasonló logikát kö­vetnek a szocialis­ták: féltik országo­san ismert arcaikat a felsüléstől, meg aztán jobb a békes­ség, ezért úgy dön­töttek, nem indíta­nak saját jelöltet Demszky ellen. Jobb híján Bugyinszki György bugyinszkigy@nepszabadsag.hu Ha egy jó képességű - lehetőleg politológus végzettségű - marslakót arra kérnénk, próbálja meg kitalálni, vajon mi mozgathatja a feleket a mostani főpolgármester-jelölési processzusban, alighanem két fontosabb végkövetkeztetésre jutna. A: a Fideszben valójában Demszky fanatikusai zömülnek, B: az MSZP-nek tizenhat év alatt nem sikerült senkit találnia, aki eséllyel pályázhatna a szóban forgó tisztségre. Kis termetű, zöldesszürke arcú hősünk csak két dolgot nem ért: honnan olyan ismerős neki az a Tarlós nevezetű, és miféle tömegpszichózis eredményeként vélik legyőzhetetlennek Demszky Gábort a székesfővárosban. Valóban úgy tűnik, összehangolt megúszósdi folyik egy ideje e tárgyban. A Fidesz, belátva, hogy Budapesten a szociálliberális sza­vazók stabil többsége olyan adottság, amely egyhamar aligha fog változni, immáron harmadik ellenjelöltjét importálja párton kívül­ről. A kereszténydemokrata Latorcai János és a függetlenné maszkí­rozott Schmitt Pál­ után most Tarlós István független óbudai polgár­­mesterben találták meg aktuális adu ászukat - elvégre jelölni mégis­csak kell valakit, de lehetőleg úgy, hogy a biztosnak ígérkező ezüst­érem politikai következményeket a Fidesz számára ne jelenthessen. Nem kockáztat Orbán Viktor sem, aki valahogy nem szereti, ha erős vetélytársra bukkan saját politikai térfelén, az pedig, hogy azt még saját erőből, az ő támogatásával építsék föl - képtelenség. Az SZDSZ, bár jól ismeri a Demszkyvel kapcsolatos kritikákat (a kutyagumi és a kátyúk kérdése valóságos közéleti toposszá nemese­dett már), és a tavaly nyári népszerűségi mélypontra is bizton em­lékszik, láthatóan kerül mindenféle nyílt konfrontációt már-már örökösnek tűnő jelöltjével. Fő a békesség, a siker­választás szocioló­­giailag garantált, az eredményesség másodlagos, legfeljebb az újra­választás után ugyanaz következik majd kicsiben Budapesten, ami az országban nagyban. Kétségtelenül a szocialisták viselkedése magyarázható a legnehe­zebben. Minden arra mutat, hogy a Fideszéhez hasonló logikát kö­vetnek: féltik országosan ismert arcaikat a felsüléstől, meg aztán jobb a békesség, ezért úgy döntöttek, nem indítanak saját jelöltet Demszky ellen. E két szempont láthatóan oly fontos volt nekik, hogy még a közös lista ötletétől is elálltak, ha cserébe megúszhatják a va­lódi versenyt. Mindez azért abszurd, mert a főváros közismerten masszív szocialista érzületű város, már ami a szavazók összetételét illeti. Az egyetlen védhető érv e hozzáállás mellett, hogy ha egy erős, esélyes baloldali jelöltet indítottak volna, annak nyilvánvalóan komoly kritikával kellett volna illetnie Demszkyt, ami a kormányko­alícióra nézve potenciális feszültségforrást jelentene. így viszont a szocialisták mentik a menthetőt: előzetes megállapodásokkal meg­próbálják kiszervezni a hatásköröket a biztos befutó Demszky alól, és rávenni őt, hogy az MSZP boszorkánykonyhájában kifőzött prog­ramot tekintse sajátjának. Demszky ezzel gyakorlatilag egyszerű hú­zónévvé degradálódik, afféle kirakatfigurává, akivel garantált a győ­zelem, de stratégiai elképzeléseire és vezetési módszereire a jövő­ben már nem tartanak igényt. A „ló elé a szekeret” tipikus esete ez. Félszegen jegyzem meg, a politikai taktikázásba fektetett ener­giák talán arra is elegendők lettek volna, hogy a felek kitalálják, ho­gyan tovább, Budapest?1 outi ......... Több hónap is eltel­het, mire a külföld bizalma visszatér, s általában is lecsilla­podnak a globális kedélyek. Még meg kell emészteni, hogy a magyar kor­mányprogram drasztikus megszo­rítást tartalmaz. Nekünk nyolc Blahó Miklós blaham@nepszabadsag.hu Most, hogy a bűvös nyolcas megjelent valutánk árfolyamában, s az eurót már 280 forint fölött jegyzik, első reakcióként két kérdés me­rül fel. 1. Na bumm, és akkor mi van? 2. Kit érdekel? Ennyire cinikusan persze nem lehet elintézni a dolgot, hiszen a világgazdaság pénzügyi átrendeződései és a hazai gazdaságpoliti­ka útkeresése esik egybe. Létkérdés, hogy megértsünk valamit e kölcsönhatások természetéből. S azt már a korábbi valutaválsága­inkból megtanultuk, hogy ha esik az árfolyam, drágulhat a benzin, az importtévé, a nyaralás a görög meg az olasz tengerparton, és persze a devizahitel törlesztőrészlete is emelkedhet. Ám aki ex­portál, annak bizony jól jön ez a 280, mert árbevételét, nyereségét növelheti, bővítheti tevékenységét, piacot szerezhet. Ezzel persze nem azt kívánom sugallni, hogy a forint jelenleg krízisen menne át, de azt sem jövendölném, hogy válság lesz, s azt sem, hogy nem. E bizonytalanságnak alapvetően két oka van. Az egyik nemzetkö­zi. Az évtized elején a fenyegető recesszióra és a terrortámadásokra feleletül az amerikai jegybank történelmi mélypontra, egy százalék­ra vitte le a kamatot. Ez pénzbőséget is előidézett, a különböző pénzalapok a kockázatos, de nagy hozamokat keresték. Így aztán idén tavaszra az égbe emelkedtek a tőzsdeindexek szerte a világban, ésszerűtlenül felértékelődtek valuták, de ezzel együtt inflációs félel­mek ébredtek a jegybankokban. A megbomlott egyensúlyokat ka­matemeléssel akarják helyreállítani. Az amerikai kamat már ötszá­zalékos, s még mehet feljebb. Ez visszatereli a pénzt az USA-ba, s a befektetők kivonulnak a feltörekvő piacokról, nyomukban árfolyam­­esést hagyva tőzsdéken és valutapiacokon. Ez addig tart, amíg az amerikai kamat nem tetőzik. Mentegetőzhetnénk azzal, hogy ha például Új-Zélandot, Indiát, Brazíliát, Izlandot, Oroszországot, Lengyelországot is érinti ez a glo­bális átrendeződési folyamat, akkor mit tehetnénk. A bökkenő az, hogy a másik ok mi vagyunk. A gazdaságpolitikai tévelygéseink is felbőszítették a befektetőket. A ’95-ös stabilizáció gyümölcseit szét­osztotta két kormány - tegyük hozzá, Gyurcsány Ferenc legalább be merte vallani felelősségét -, a költségvetés hiánya magas szinten megrekedt, a lefaragására tett be nem váltott ígéretek pedig nagyon rontották az ország hitelességét. Ezt a helyzetet csak súlyosbította, hogy a jegybank sokáig az erős forint politikáját követve azt a hamis látszatot keltette, hogy a 250 forint körüli euró, a két-három százalé­kos infláció ilyen körülmények között fenntartható. A piacok most vizsgáztatják, aggasztónak véli-e a gyengülés iramát és mértékét. Sajnos több hónap is eltelhet, mire a külföld bizalma visszatér, s általában is lecsillapodnak a globális kedélyek. Még meg kell emész­teni, hogy a magyar kormányprogram drasztikus megszorítást tar­talmaz, akkor is, ha megoldásain lehet fanyalogni - bár az elképzelé­sek egy részét mintha Merkel német kancellár ötlettárából vették volna át. Kellő nyugalommal és körültekintéssel kellene szemlélnie az ese­ményeket, s lehetőleg egy szólamban megnyilatkozni a kormánynak és jegybanknak egyaránt. A higgadtság nem közöny. Nekünk azért nem nyolc, hogy 280. De reméljük, nekünk nem is kilenc.

Next