Népszabadság, 2006. június (64. évfolyam, 127-151. szám)

2006-06-10 / 134. szám

16 • 2006. JÚNIUS 10., SZOMBAT • NÉPSZABADSÁG Extra­ Média Képregény, a sajtó száműzött­­e Az igazi magyar képregény elődjeként számon tartott, verses szövegekkel kísért rajzsorozatok először az 1860-as évek elején Jókai Mór Üstökös című élclapjá­­ban jelentek meg. A később képkockákba terelt, szóbu­borékos képregények rend­kívül népszerűek lettek, sőt. Trencsényi Zoltán képregényeket közöltek napi- és hetilapok, humoros és gyer­mekújságok, népszerűségét még a politika is igyekezett ki­használni: az 1940-es években szolgáltak antiszemita, később pártpropagandát. Később egy időre kipukkadtak a szóbubo­rékok, mert a szovjet kultúra hozzánk látogató ideológusai nemkívánatos, nyugati kultúr­­mocsoknak nyilvánították a műfajt, amely azért az ötvenes évek végétől ismét visszaköl­tözött a gyermek- és vicclapok oldalaira, akkoriban jelentek meg az irodalmi művek átdol­gozásai. A képregény újabb aranykora körülbelül a rend­szerváltozásig tartott, a műfaj azóta nagyjából tetszhalott ál­lapotban van. Miközben mos­tanában egyre több, hazai rajz­sorozatot közlő képregényúj­ság, könyv jelenik meg, képre­gényfesztiválok, árverések vonzanak tömegeket, ezekben a napokban zajlik a Képregény Hete rendezvénysorozat, a ha­zai lapokból szinte eltűnt a képregény. Bayer Antal, a Magyar Képregénykiadók Szövetségé­nek képviselője azt mondja: szerinte az elzárkózásnak rész­ben anyagi okai vannak, de a képregények mellőzésében sze­repet játszik az is, hogy a szer­kesztők nem ismerik a műfajt és annak lehetőségeit. Az ame­rikai, a francia és az angol lapo­kat említi, amelyekben gyakran találkoznak az olvasók olyan képregényekkel, amelyek tulaj­donképpen afféle szociális kommentárok, és a maguk esz­közeivel reagálnak a napi ese­ményekre, aktuális divatokra, hangulatokra. Képregényeket közlő kiad­vány nálunk is egyre több jele­nik meg. A gyermekeknek szánt füzeteken kívül, csak a példa kedvéért: a Kretén, a Pinkhell vagy a műfaj népszerűsítését célzó, igen olcsó Eduárd című újság, de említhetnénk népsze­rű könyveket is: Art Spiegelman Maus című holokauszt-képre­gényét, Aleksandar Zograf Pszichonauta - látomások a Bal­kánról című könyvét, Gróf Ba­lázs Képregények című gyűjte­ményes kötetét, a Fekete-fehér képregény-antológiát, vagy a képregény történetét feldolgo­zó munkákat, köztük Kertész Sándor könyveit. Kertész azt mondja, annak ellenére, hogy a képregény ma­napság inkább könyvek, füzetek formájában hozzáférhető, fő­ként képregénnyel kapcsolatos rendezvénysorozatokon jelenik meg, szerinte valódi sajtóműfaj. De ahhoz, hogy ez ismét bebizo­nyosodjon, a napilapoknak is rendszeresen kellene közölniük, elsősorban magyar vonatkozású történeteket. Amik ugyanis mostanában itt-ott megjelen­nek, azok főként az olcsón meg­vásárolható, néhány képből álló, külföldön már sikert aratott so­rozatok, amelyek nem feltétle­nül felelnek meg az általános magyar közízlésnek, humornak, és legfeljebb helykitöltő szere­pük van. A képregény törté­nésze hozzáteszi: nálunk az új­ságkészítés elsősorban szöveg­központú, a szerkesztők már nem hisznek a képregény olva­sócsalogató erejében. Halmos Ádám, a képregény­könyveket is megjelentető Nyi­tott Könyvműhely Kiadó veze­tője is úgy véli, az újságok szer­kesztői főképpen azért idegen­kednek a képregények közlésé­től, mert még mindig azt gon­dolják, hogy infantilis műfaj, amely elsősorban gyerekeknek szól, miközben persze ennél jó­val több, teljesebb, sokszínűbb. A kép és szöveg együttesével, egészen máshogy lehet beszél­ni a dolgokról. És tényleg a franciák a világ történetét, Napóleon életét és a Bibliát is feldolgozták képre­gény formában, az olaszok pe­dig a nyelvoktatásban is hasz­nosítják. Gróf Balázs szinte az egyet­len, aki képregények rajzolásá­ból él: az „est lapokban”, azaz programújságokban rendszere­sen jelennek meg sorozatai. Neki szerencséje volt, mert 2000-ben a Pesti Est főszer­kesztője felfigyelt rajzos törté­neteire, így ő azóta rendszere­sen publikálhat. Pedig azt mondja, kitűnő rajzoló akadna bőségesen, csakhogy nálunk még mindig tartja magát az a szemlélet, hogy a képregény le­szoktat az olvasásról, holott szerinte ennek éppen az ellen­kezője igaz. Visszaszoktat rá. Gróf szerint kivált furcsa, hogy a mai, vizualitásra épülő világ­ban a képregény kevés kivétel­től eltekintve nem kap helyet a sajtótermékekben, sőt még az is megesett egy évvel ezelőtt, hogy az egyik vezető politikai hetilapban erősen kikeltek elle­ne, azt írták: „lebutított műfaj a nem olvasók számára”. Nekem szerencsém van, mondja, mert a Pesti Est szerkesztői bátrak voltak, és meg mernek mutatni valami lokális ízt. Képregénybolt nyílt a Lurdy Ház földszintjén. Egy igazi ritkaság, Batman első kiadásban­Fotó: Sopronyi Gyula Műsorajánló A szajga: az ismeretlen patás, Spektrum, június 17., 13.30 (12) Bárkay Tamás komisza A Média oldalt szerkeszti: Haszán Zoltán e-m­ail: haszartz@nepszabadsag.hu A tévénézők még nem is nagyon tudnak róla, de már komoly fejtörést okoz­nak a kereskedelmi televí­zióknak, a reklámszakmá­nak és a hirdetőknek egy­aránt. A digitális televíziós fejlődés áldásos hatása ugyanis, hogy átteker­hetjük a reklámokat. Haszán Zoltán Egy csodafegyver készült a né­ző számára a reklámok elleni harcban. A hirdetők első számú közellensége, az intelligens di­gitális felvevő (Personal Video Recorder, PVR) a következőket tudja: kazetta vagy lemez nélkül úgy tudja rögzíteni egy csator­na műsorát, hogy nem is azt nézzük. Továbbá: megállíthat­juk az élő közvetítést, kimehe­tünk a szobából és visszatérve onnan kapcsolódhatunk be, ahol félbehagytuk. Vagyis gya­korlatilag a hagyományos vi­deomagnó szerepét veszi át, de annál jóval többet tud és ké­nyelmesebb a használata is. Ez­zel pedig teljesen átalakulhat­nak a tévézési szokások, a né­zők nem lesznek a műsorok kezdési időpontjához kötve. És a reklámokat is áttekerhetik. Az új formátumú felvevő már elkezdett terjedni. Ameri­kában a hirdetők majdnem nyolcvan százaléka érzi már most úgy, hogy a digitális rögzí­tő miatt csökkent a tévéreklá­mok hatékonysága. A Mediaedgexia kutatási divízió­ja, az MEC MediaLab által ké­szített angliai felmérés szerint a digitális felvevő beszerzésére készülők 69 százaléka tervezi azt, hogy az új készülék segítsé­gével át fogja tekerni a felvett műsorban a reklámblokkokat. Egy másik kutatás szerint a PVR-t használók jelentős részé­nél szinte családi sport lett, hogy ki tudja átugrani a legtöbb reklámot. Ezekre a veszélyekre hívta fel a reklámszakma és a kereskedelmi tévék figyelmét a Media Hungaryn tartott elő­adásában Makó Csaba, a Me­diaedgexia médiaigazgatója. A mostani helyzet az, hogy a magyar tévénézők 39 százalé­kát szinte az összes tévéreklám nagyon bosszantja, harmaduk lényegében időfecsérlésnek vé­li a hirdetéseket. Ha videóról nézzük a műsort, minden má­sodik megkérdezett áttekeri a reklámokat. Ezzel szemben a magyaroknak csak 15 százaléka véli úgy, hogy érdekesek a rek­lámok, és csak 13 százaléka élve­zi azokat. Nem kell nagy bátor­ság annak felismeréséhez, hogy nálunk is népszerű lehet a „rek­­lámtovábbtekerő”. Ezzel viszont komoly bajba kerülhetnek azok a kereskedel­mi tévék, amelyek műsorához ingyen jutunk hozzá. A TV 2 és az RTL Klub nem az előfizeté­sekből, hanem a hirdetőkből él. Ezért van az, hogy akarjuk, nem akarjuk, nagy mennyiségű rek­lámot kapunk. De főmű­soridőben például már most is a nézők húsz százaléka kapcsol el, ha beindul a reklámszignál. Makó Csaba szerint nagyobb kreativitással a hirdetők még így is elérhetik a fogyasztókat. A felmérések szerint az már bizo­nyos, hogy kevesebb reklámot nézünk majd, így a figyelmet jobban felkeltő, lényegében szó­rakoztató elemmé váló hirdeté­seket kell készíteni, amelyekre kiváncsiak leszünk felgyorsított tempónál is. És vélhetően felér­tékelődnek azok a pár másod­perces filmek is, amelyek egy­­egy sorozat szponzorát jelzik. Ezek navigációs ponttá válhat­nak, a nézők itt tudhatják majd, hogy meg kell állítani a tekerést. Egy másik lehetőség pedig az le­het, hogy nő majd a produkciók­ban elhelyezett, akár a forgató­­könyvbe is beleszőtt termékbe­mutatók száma. Ezt jelenleg a magyar médiatörvény tiltja, de egy készülő uniós előirányzat például nagyobb teret engedne e megoldásnak. Az már most is érezhető, hogy a tévék keresik az alterna­tív megoldásokat. Kitörő lelke­sedés fogadta például a szakma részéről azt az ötletet Ame­rikában, amellyel egy gyorsét­teremlánc toborozta vásárolóit. A hirdetés már kifejezetten az­zal számol, hogy digitális vide­ót használnak a nézők. A pro­­mócióban elrejtettek egy kódot, amelynek memorizálása egy in­gyen szendvicset ér. Csakhogy a számokat rendes lejátszásnál nem is látni, ahhoz visszafelé kell lejátszani a rögzített reklá­mot. Ráadásul nem is mind­egyik hirdetésben szerepel a kód, így esetleg többet is meg kell nézni, közben pedig figyel­ni is kell a hirdetést. Itt mi még nem tartunk, ám azért kísérle­tezések máris kezdődtek. En­nek láttuk két szép példáját Er­dei Zsolt legutóbbi boxmec­­­csén. A világbajnok hátára fes­tett hirdetést semmilyen felve­vővel nem tudjuk kitörölni. Ami pedig újdonság volt, hogy az RTL Klub megosztotta a képernyőt, az egyik oldalon a szorító sarkában pihegő Erdei volt látható, a másikon reklám. Azért a nézőket továbbra is fenyegetik technikai trükkök: egy olcsón megvásárolt DVD-n például már most sem lehet át­ugrani a film megjelenését tá­mogató szponzor rövid reklám­ját. Reklámmal meg úgy is találkozunk majd, legfeljebb nem a tévében. Reklám, tekerés Osztott képernyő, szünet, reklámmal

Next