Népszabadság, 2006. június (64. évfolyam, 127-151. szám)
2006-06-10 / 134. szám
16 • 2006. JÚNIUS 10., SZOMBAT • NÉPSZABADSÁG Extra Média Képregény, a sajtó száműzötte Az igazi magyar képregény elődjeként számon tartott, verses szövegekkel kísért rajzsorozatok először az 1860-as évek elején Jókai Mór Üstökös című élclapjában jelentek meg. A később képkockákba terelt, szóbuborékos képregények rendkívül népszerűek lettek, sőt. Trencsényi Zoltán képregényeket közöltek napi- és hetilapok, humoros és gyermekújságok, népszerűségét még a politika is igyekezett kihasználni: az 1940-es években szolgáltak antiszemita, később pártpropagandát. Később egy időre kipukkadtak a szóbuborékok, mert a szovjet kultúra hozzánk látogató ideológusai nemkívánatos, nyugati kultúrmocsoknak nyilvánították a műfajt, amely azért az ötvenes évek végétől ismét visszaköltözött a gyermek- és vicclapok oldalaira, akkoriban jelentek meg az irodalmi művek átdolgozásai. A képregény újabb aranykora körülbelül a rendszerváltozásig tartott, a műfaj azóta nagyjából tetszhalott állapotban van. Miközben mostanában egyre több, hazai rajzsorozatot közlő képregényújság, könyv jelenik meg, képregényfesztiválok, árverések vonzanak tömegeket, ezekben a napokban zajlik a Képregény Hete rendezvénysorozat, a hazai lapokból szinte eltűnt a képregény. Bayer Antal, a Magyar Képregénykiadók Szövetségének képviselője azt mondja: szerinte az elzárkózásnak részben anyagi okai vannak, de a képregények mellőzésében szerepet játszik az is, hogy a szerkesztők nem ismerik a műfajt és annak lehetőségeit. Az amerikai, a francia és az angol lapokat említi, amelyekben gyakran találkoznak az olvasók olyan képregényekkel, amelyek tulajdonképpen afféle szociális kommentárok, és a maguk eszközeivel reagálnak a napi eseményekre, aktuális divatokra, hangulatokra. Képregényeket közlő kiadvány nálunk is egyre több jelenik meg. A gyermekeknek szánt füzeteken kívül, csak a példa kedvéért: a Kretén, a Pinkhell vagy a műfaj népszerűsítését célzó, igen olcsó Eduárd című újság, de említhetnénk népszerű könyveket is: Art Spiegelman Maus című holokauszt-képregényét, Aleksandar Zograf Pszichonauta - látomások a Balkánról című könyvét, Gróf Balázs Képregények című gyűjteményes kötetét, a Fekete-fehér képregény-antológiát, vagy a képregény történetét feldolgozó munkákat, köztük Kertész Sándor könyveit. Kertész azt mondja, annak ellenére, hogy a képregény manapság inkább könyvek, füzetek formájában hozzáférhető, főként képregénnyel kapcsolatos rendezvénysorozatokon jelenik meg, szerinte valódi sajtóműfaj. De ahhoz, hogy ez ismét bebizonyosodjon, a napilapoknak is rendszeresen kellene közölniük, elsősorban magyar vonatkozású történeteket. Amik ugyanis mostanában itt-ott megjelennek, azok főként az olcsón megvásárolható, néhány képből álló, külföldön már sikert aratott sorozatok, amelyek nem feltétlenül felelnek meg az általános magyar közízlésnek, humornak, és legfeljebb helykitöltő szerepük van. A képregény történésze hozzáteszi: nálunk az újságkészítés elsősorban szövegközpontú, a szerkesztők már nem hisznek a képregény olvasócsalogató erejében. Halmos Ádám, a képregénykönyveket is megjelentető Nyitott Könyvműhely Kiadó vezetője is úgy véli, az újságok szerkesztői főképpen azért idegenkednek a képregények közlésétől, mert még mindig azt gondolják, hogy infantilis műfaj, amely elsősorban gyerekeknek szól, miközben persze ennél jóval több, teljesebb, sokszínűbb. A kép és szöveg együttesével, egészen máshogy lehet beszélni a dolgokról. És tényleg a franciák a világ történetét, Napóleon életét és a Bibliát is feldolgozták képregény formában, az olaszok pedig a nyelvoktatásban is hasznosítják. Gróf Balázs szinte az egyetlen, aki képregények rajzolásából él: az „est lapokban”, azaz programújságokban rendszeresen jelennek meg sorozatai. Neki szerencséje volt, mert 2000-ben a Pesti Est főszerkesztője felfigyelt rajzos történeteire, így ő azóta rendszeresen publikálhat. Pedig azt mondja, kitűnő rajzoló akadna bőségesen, csakhogy nálunk még mindig tartja magát az a szemlélet, hogy a képregény leszoktat az olvasásról, holott szerinte ennek éppen az ellenkezője igaz. Visszaszoktat rá. Gróf szerint kivált furcsa, hogy a mai, vizualitásra épülő világban a képregény kevés kivételtől eltekintve nem kap helyet a sajtótermékekben, sőt még az is megesett egy évvel ezelőtt, hogy az egyik vezető politikai hetilapban erősen kikeltek ellene, azt írták: „lebutított műfaj a nem olvasók számára”. Nekem szerencsém van, mondja, mert a Pesti Est szerkesztői bátrak voltak, és meg mernek mutatni valami lokális ízt. Képregénybolt nyílt a Lurdy Ház földszintjén. Egy igazi ritkaság, Batman első kiadásbanFotó: Sopronyi Gyula Műsorajánló A szajga: az ismeretlen patás, Spektrum, június 17., 13.30 (12) Bárkay Tamás komisza A Média oldalt szerkeszti: Haszán Zoltán e-mail: haszartz@nepszabadsag.hu A tévénézők még nem is nagyon tudnak róla, de már komoly fejtörést okoznak a kereskedelmi televízióknak, a reklámszakmának és a hirdetőknek egyaránt. A digitális televíziós fejlődés áldásos hatása ugyanis, hogy áttekerhetjük a reklámokat. Haszán Zoltán Egy csodafegyver készült a néző számára a reklámok elleni harcban. A hirdetők első számú közellensége, az intelligens digitális felvevő (Personal Video Recorder, PVR) a következőket tudja: kazetta vagy lemez nélkül úgy tudja rögzíteni egy csatorna műsorát, hogy nem is azt nézzük. Továbbá: megállíthatjuk az élő közvetítést, kimehetünk a szobából és visszatérve onnan kapcsolódhatunk be, ahol félbehagytuk. Vagyis gyakorlatilag a hagyományos videomagnó szerepét veszi át, de annál jóval többet tud és kényelmesebb a használata is. Ezzel pedig teljesen átalakulhatnak a tévézési szokások, a nézők nem lesznek a műsorok kezdési időpontjához kötve. És a reklámokat is áttekerhetik. Az új formátumú felvevő már elkezdett terjedni. Amerikában a hirdetők majdnem nyolcvan százaléka érzi már most úgy, hogy a digitális rögzítő miatt csökkent a tévéreklámok hatékonysága. A Mediaedgexia kutatási divíziója, az MEC MediaLab által készített angliai felmérés szerint a digitális felvevő beszerzésére készülők 69 százaléka tervezi azt, hogy az új készülék segítségével át fogja tekerni a felvett műsorban a reklámblokkokat. Egy másik kutatás szerint a PVR-t használók jelentős részénél szinte családi sport lett, hogy ki tudja átugrani a legtöbb reklámot. Ezekre a veszélyekre hívta fel a reklámszakma és a kereskedelmi tévék figyelmét a Media Hungaryn tartott előadásában Makó Csaba, a Mediaedgexia médiaigazgatója. A mostani helyzet az, hogy a magyar tévénézők 39 százalékát szinte az összes tévéreklám nagyon bosszantja, harmaduk lényegében időfecsérlésnek véli a hirdetéseket. Ha videóról nézzük a műsort, minden második megkérdezett áttekeri a reklámokat. Ezzel szemben a magyaroknak csak 15 százaléka véli úgy, hogy érdekesek a reklámok, és csak 13 százaléka élvezi azokat. Nem kell nagy bátorság annak felismeréséhez, hogy nálunk is népszerű lehet a „reklámtovábbtekerő”. Ezzel viszont komoly bajba kerülhetnek azok a kereskedelmi tévék, amelyek műsorához ingyen jutunk hozzá. A TV 2 és az RTL Klub nem az előfizetésekből, hanem a hirdetőkből él. Ezért van az, hogy akarjuk, nem akarjuk, nagy mennyiségű reklámot kapunk. De főműsoridőben például már most is a nézők húsz százaléka kapcsol el, ha beindul a reklámszignál. Makó Csaba szerint nagyobb kreativitással a hirdetők még így is elérhetik a fogyasztókat. A felmérések szerint az már bizonyos, hogy kevesebb reklámot nézünk majd, így a figyelmet jobban felkeltő, lényegében szórakoztató elemmé váló hirdetéseket kell készíteni, amelyekre kiváncsiak leszünk felgyorsított tempónál is. És vélhetően felértékelődnek azok a pár másodperces filmek is, amelyek egyegy sorozat szponzorát jelzik. Ezek navigációs ponttá válhatnak, a nézők itt tudhatják majd, hogy meg kell állítani a tekerést. Egy másik lehetőség pedig az lehet, hogy nő majd a produkciókban elhelyezett, akár a forgatókönyvbe is beleszőtt termékbemutatók száma. Ezt jelenleg a magyar médiatörvény tiltja, de egy készülő uniós előirányzat például nagyobb teret engedne e megoldásnak. Az már most is érezhető, hogy a tévék keresik az alternatív megoldásokat. Kitörő lelkesedés fogadta például a szakma részéről azt az ötletet Amerikában, amellyel egy gyorsétteremlánc toborozta vásárolóit. A hirdetés már kifejezetten azzal számol, hogy digitális videót használnak a nézők. A promócióban elrejtettek egy kódot, amelynek memorizálása egy ingyen szendvicset ér. Csakhogy a számokat rendes lejátszásnál nem is látni, ahhoz visszafelé kell lejátszani a rögzített reklámot. Ráadásul nem is mindegyik hirdetésben szerepel a kód, így esetleg többet is meg kell nézni, közben pedig figyelni is kell a hirdetést. Itt mi még nem tartunk, ám azért kísérletezések máris kezdődtek. Ennek láttuk két szép példáját Erdei Zsolt legutóbbi boxmeccsén. A világbajnok hátára festett hirdetést semmilyen felvevővel nem tudjuk kitörölni. Ami pedig újdonság volt, hogy az RTL Klub megosztotta a képernyőt, az egyik oldalon a szorító sarkában pihegő Erdei volt látható, a másikon reklám. Azért a nézőket továbbra is fenyegetik technikai trükkök: egy olcsón megvásárolt DVD-n például már most sem lehet átugrani a film megjelenését támogató szponzor rövid reklámját. Reklámmal meg úgy is találkozunk majd, legfeljebb nem a tévében. Reklám, tekerés Osztott képernyő, szünet, reklámmal