Népszabadság, 2006. június (64. évfolyam, 127-151. szám)
2006-06-17 / 140. szám
16 • 2006. JÚNIUS 17., SZOMBAT • NÉPSZABADSÁG mmms M § $$m mm W J< ii-Extra/Media Tévéreklámadag napi 21 perc Haszán Zoltán Élelmiszer, testápolás, valamint telekommunikáció. Ezek a szektorok a legnagyobb hirdetők a televíziókban, az összes reklámköltés 44 százaléka köthető ehhez a hármashoz, s ebben nincs változás a korábbi évekhez képest. Abban viszont igen: a korábbinál több, de egyre rövidebb hirdetést láthatunk a reklámblokkokban. Ez derül ki az AGB Nielsen most közzétett reklámkutatási adataiból. A cég a 16 legnézettebb magyarországi csatornát kísérte figyelemmel. Egy ember átlagosan 19363 tévés hirdetést látott tavaly, ez napi 53 szpot. Azaz reklámnézésre fordítottuk a képernyő előtt töltött idő nyolc százalékát, napi 21 percet. A számok barátainak: 6311 órányi reklám ment le tavaly. Ha valaki unalmasnak és végtelenül hosszúnak tartja a vásárlásra ösztönző blokkokat, az talán meglepődik azon: tavaly 7031 féle termék-népszerűsítő került a képernyőkre. A leghosszabb rögzített reklámblokk pedig mindössze 580 másodperces volt. Az átlag egyébként két perc. A nagyobb izgalmakra vá- gyók védelmében: való igaz, hogy egy reklámfilm átlagosan 136 alkalommal szerepelt a képernyőn. A csúcstartó az Első Lakáshitel. Ez elől szinte lehetetlen volt kitérni: egyszerre nyolc csatornán tíz hétig futott tavaly szeptember végétől, összesen 3112 alkalommal sugározták a csatornák. A nézők tizede legalább 25-ször látta. A Média oldalt szerkeszti: Haszán Zoltán e-mail: haszanz@nepszabadsag.hu Fogadjunk, törvényes-e? Egyre népszerűbb, mégis tilos hirdetni a külföldi sportfogadást Hiányos öltözetű hölgyek csábítják játékra a labdarúgást és a sportfogadást egyaránt kedvelő magyarokat az egyik legnépszerűbb internetes oldalon. Az ajánlatra kattintva kiderül, külföldi online fogadóirodáról van szó. Csakhogy a hatályos törvények szerint ilyen cégek nem tevékenykedhetnének a hazai piacon. Mihálovits András A labdarúgó-világbajnokság alatt fogadási láz tombol szerte a világon. Szerencsevadászok milliói próbálnak ilyenkor pénzt keresni azzal, hogy jóval a mérkőzés vége előtt megtippelik a végeredményt. A fogadás remek üzlet, így ma már egyre több vállalkozás foglalkozik az ilyen típusú szerencsejáték szervezésével. A „bukmékerek” hangzatos reklámokkal és vonzó tétekkel igyekeznek minél több ügyfélre szert tenni. A fogadásszervezők Magyarországon is aktivizálták magukat, pedig a játékosok a magyar törvények szerint egyedül az állami tulajdonú Szerencsejáték Zrt. Tippmix nevű játékával kísérthetnék a szerencséjüket. A szerencsejáték-törvény ugyanis kimondja: csak a Szerencsejáték Felügyelet engedélyével rendelkező vállalkozások szervezhetnek bármiféle szerencsejátékot Magyarországon. A jogszabály azonban ennél is messzebb megy, hiszen kimondja: az engedély nélkül szervezett szerencsejáték lebonyolításában sem a bankok, sem a telefontársaságok nem segédkezhetnek. A tilalom ellenére azonban léptennyomon találkozhatunk külföldi sportfogadást szervező társaságok ajánlataival. Magyarország uniós csatlakozása és az internet elterjedése ugyanis gyökeresen átalakította a szerencsejáték-piacot. Az új piaci szereplők közül az első az angol Sportingbet volt, amely 2004 nyarán kezdte meg magyar nyelvű internetes oldalainak működtetését. Nem sokkal később követői is akadtak: a német Betandwin és a máltai expekt.com. A hatóság, a Szerencsejáték Felügyelet természetesen azonnal lecsapott a szerinte törvényellenesen működő társaságokra. Bírságot szabott ki, feljelentést tett, de eredményt mégsem tudott elérni. Az internetes fogadóoldalak élnek és virulnak. A törvényt ugyanis nem lehet betartatni. A fogadásszervezők berendezései és irodái külföldön működnek, a magyar hatóságok tehát velük szemben nem járhatnak el. Amit megpróbálnak megakadályozni, az a játékok népszerűsítése. Ami egyébként szintén tilos. Ehhez képest például ott van a bevezetőben említett festett mellű nő, amelyik fogadásra buzdít, vagy a sportnapilap címlapján egy játék hirdetése, főtámogatóként feltüntetve a Sportingbet. A Ringier Kiadó Kft. gazdasági igazgatója, Köő-Tóth Győző lapunknak azt mondta, hogy ez a hirdetés nem számít a sportfogadásban való részvételre történő buzdításnak. Ugyanakkor pert indítottak a Szerencsejáték Felügyelet ellen annak érdekében, hogy reklámozhassák a külföldi fogadásokat is. A szolgáltatások szabad áramlását lehetővé tevő uniós szabályozás ugyanis elvileg nem engedélyezi az olyan korlátozásokat, mint amit itthon bevezettek. Márpedig egy sportlap jelentős hirdetési bevételektől esik el az ilyen típusú reklámok letiltásával, nemcsak a világbajnokság idején. A másik nagy vesztes a Sport TV. Miután Magyarországon van bejegyezve, itt sem mehetnek külföldi sportfogadás-hirdetések. Szemben például a Sport Klubbal, amelynek székhelye Romániában van. A Sport TV-t azért büntették meg, mert bemondta a Tippmix mellett a két külföldi játékszervező oddsait is egyegy meccsre. Ezzel népszerűsítette a szolgáltatásukat. Horvát János, a Sport TV vezetője lapunknak elmondta: fellebbeztek, de az igazi veszteség számukra nem a kiszabott büntetés, hanem a kiesett bevétel, amely akár százmilliós nagyságrendű is lehet. Úgy tudjuk egyébként, hogy van olyan médium, amely azért is vállalja fel nyíltan a hirdetést, mert még a büntetés kifizetésével is bőven megéri a jelenleg tiltott reklám közzététele. A dolog abszurditását mutatja, hogy a magyar labdarúgóválogatott környékén is rendszeresen felbukkan az egyik nagy sportfogadó reklámja. A külföldi szerencsecégek is bejelentést tettek már az uniós jog megsértése miatt az Európai Bizottságnál Magyarország ellen, a magyar Alkotmánybíróságtól pedig beadványban kérték a szabályozás részleges eltörlését. Az új piaci szereplők szerint az uniós törvények felsőbbrendűek a magyar jogszabályoknál. Márpedig Brüsszel szigorúan tiltja a szolgáltatások szabad áramlásának korlátozását. A magyar fél viszont azzal érvel: bizonyos esetekben korlátozható ez az alapjog. Az Európai Bizottság a külföldi szerencsecégek mellé állt. Charlie McCre egy belső piacokért felelős biztos idén tavasszal bejelentette: eljárást indít Magyarország ellen az uniós jog megsértése miatt. Tudomásunk szerint az EU áprilisban felszólította a magyar kormányt, hogy igazolja, milyen uniós szabályok alapján korlátozza a külföldi sportfogadási cégek hirdetéseit. A magyar kormány a választások miatt csak most készíti a választ. Amíg a jogvita tart, az online fogadóirodák zavartalanul működhetnek, ám ez biztosan apasztja az állami bevételeket. A külföldi szolgáltatók ugyanis vonzóbb nyereményeket kínálnak, mint az állami kézben lévő Szerencsejáték Zrt. Tudomásunk szerint csak a Sportingbetnek 40 ezer regisztrált magyar játékosa van. Ezek közül a foci-vb ideje alatt mindennap 2-2,5 ezren fogadnak is. Persze azért az állami társaság sem panaszkodhat. Csak ezen a héten csütörtökig 240 millió forintos bevétele származott a Tippmixből. A várakozások szerint a vb 1-1,5 milliárd forintot hozhat a konyhára. Kérdés, mennyi lenne ez az összeg, ha a hatóság érvényt tudna szerezni a magyar törvényeknek? Sportot űznek a fogadásból. Bukik egy angol versenyen Fotó: Reuters - Darren Staples Seres Attila A francia média egyik nagy alakja, a Libération alapító-elnöke, s egyben a lap szellemiségének három évtizeden keresztül meghatározó személyisége, Serge July távozik az újság éléről. Ezzel a lépéssel a főszerkesztő a napilap legfőbb részvényesének, Edouard de Rothschildnak a kérését teljesíti, aki az ő nyakába varrja a Libération tavalyi 4,5 millió eurós veszteségét, és a példányszám csökkenését. A Libération újságíróinak közössége - amely 18,45 százalékban tulajdonosa a lapnak - a baloldali újság szerdai címlapján így fejezte ki véleményét a szomorú döntésről: „Serge July 33 éve a szerkesztőségi függetlenség garanciája. Az egyre inkább befolyás alá kerülő médiavilágban ő tette lehetővé, hogy a Libération a politikai, gazdasági és pénzügyi érdekeknek ellenállva saját hangján szóljon.” De még a konkurens Le Figaro is megírja róla: „A nyolcvanas években ő tette a korábbi ideológiai tabukkal szakító baloldal referenciájává újságját, s maga is liberálissá vált.” Személyes kiállására jellemző, hogy amikor a Libération újságírónőjét Irakban túszul ejtették, a főszerkesztő haladéktalanul Bagdadba repült. Serge July 1973-ban Jean- Paul Sartre filozófussal közösen alapította a Libérationt. Köztudott volt róla, hogy a hatvanas években a radikális (maoista) egyetemi diákmozgalom egyik vezetője volt, a Kommunista Diákok Szövetségének lapját, a Világosságot szerkesztette. A Libé megalakításának 20. évfordulóján így mesélt e sorok írójának erről az időszakról: „A kezdet - csakúgy, mint a kor baloldali fiatalsága - tele volt utópiával. Létre akartunk hozni egy lapot a népnek, a nép által. Egy olyan újságot, amely a könyörtelen kapitalista környezet ellenére anyagilag nem függ sem a bankoktól, sem a hirdetőktől.” Az illúziók kora azonban hamar elmúlt mind a francia társadalomban, mind a Libération életében. S helyébe lépett a profizmus. A Libération szó szerint a lap romjain született újjá. Az 1980-as évek kezdetéig a társadalomellenesség, az alternatíva keresése volt az újság alaphangja. Ez a kritika, a fennálló társadalmi rend elutasítása egészen az 1981-es leállásig jellemezte az újságot. Néhány hónapos szünet egy lap életében a halállal ér fel, de a Libé 1981. február 21-én nem temetést rendezett, hanem újjászületést ünnepelt. A nevezetes napon tizenegy órás, viharos szerkesztőségi értekezlet után az újságírók 90 százaléka Serge July mögé állt, egyetértve a lap szüneteltetésével, s átalakításával. A maoizmus árnyékából indult újság új fejezetet nyitott. „Temessük májust” - írta July máig emlékezetes vezércikkében, amely a ’68-cal való szakítást, s egy új hang megszületését jelezte. Két hónapos szünet után a indult újra a Libération. A lap, meg kell hagyni, alig emlékeztetett a korábbira. „Az információ felforgatja a sajtót. Ez az egyetlen ideológia, ami mostantól kezdve érdekel. A hír lett az én etikám” - írta ekkor July. Öt év alatt a példányszám 180 ezerre emelkedett, igaz, a Libe még így is veszteséges maradt. Felemésztette a nyereséget a szerkesztőség elektronizálása, s ekkor vették meg Párizs szívében azt a parkolóudvart, amelyen fölépítették a szerkesztőség irodaházát. S jöttek a jobb napok: az 1988-as elnökválasztás idején a Libé fölállította máig legnagyobb példányszámrekordját: Francois Mitterrand újraválasztásának hírével félmillió példányban került utcára. July ekkor azt jósolta, a kilencvenes évek közepére az újság stabil félmilliós lappá válik. Tévedett. Pedig a fiatalok felé fordult. Az újság 59 százaléka Párizsban és az agglomerációban talált gazdára. A lap a városi alkalmazottaké lett, ezen belül a felsőfokú végzettségű fiataloké. Az olvasók 19,9 százaléka 15-24 év közötti, 33,4 százaléka 25-34 év között volt, s majdnem ugyanannyi, 33,7 százalék volt a 35-49 év közöttiek aránya. De aztán jött az írott sajtót az egész világon sújtó krízis, amely maga alá temette a Libét is. S nem kímélte a francia újságírás egyik legnagyobb alakját, Serge Julyt sem. Serge July: agyő, Libé A főszerkesztő (középen) 33 év után távozott Fotó: AFP - Eric Feferberg