Népszabadság, 2006. június (64. évfolyam, 127-151. szám)

2006-06-26 / 147. szám

16 • 2006. JÚNIUS 24., SZOMBAT • NÉPSZABADSÁG Extra/Média v J A Média oldalt szerkeszti: Haszán Zoltán e-mail: haszanz ® nepszabadsag.hu Csákvári Géza Filmvásárokon tudatosul az emberben, hogy a mozgókép csak nagyon ritka esetben mű­vészet - különösen, ha a doboz­ba zárt verzióról beszélünk. A legtöbbször csak egyszerű ter­mék, amit ha sokan megnéznek, értékes, ha nem, akkor értékte­len. Ez nem­ volt másképp az idei Discop ’66-on sem, amit a héten tartottak a Sofitel Át­riumban. Ez a feltörekvő kelet­európai tévés piac egyik legfon­tosabb eseménye. Azaz lénye­gében itt dől el, hogy mit né­zünk majd. Ez piac, nem bazár, így a pénz nélküli érdeklődő kissé idegenül is érzi magát itt. Talán mert ebben a közegben túl ha­mar hangzik el a „ki vagy mi­­vagy mit akarsz és mennyid van” egyperces. Azért el lehet csípni egy telefonbeszélgetést, amely­ben egy öltönyös a Megasztár díszletét ecseteli egy távol lévő nagyon fontosnak, akinél való­színűleg a pénz van. Első pillantásra, mintha ir­datlan sokan lennének a Discopon. Több mint 1400 re­gisztrált vendég van, ebből nyolcszáz vásárlóként regiszt­rálta magát. A 15 éve indult Discop szervezését tavaly vet­te át az erre szakosodott ame­rikai NATPE. Ezzel együtt egy­re komolyabban veszik a vá­sárt az amerikai stúdiók is. A budapesti helyszín ellenére a Discop honlapján egyetlen ma­gyar szót sem találni, bár az a piactéren is nyilvánvaló, hogy nem ez a televízió nemzetközi nyelve. Mindenhol máshol vá­ros széli vásárközpontokban ütnek tábort a filmesek, buda­pesti sajátosság a szálloda ilyen irányú hasznosítása. En­nek előnye, hogy a résztvevők a belvárosban vannak. Hátrá­nya, hogy az első három eme­leten lévő kiállítókhoz szinte lehetetlen feljutni, lépcsőnek nyoma sincs, a liftre viszont­­ annyit kell várni, mint az ügye­letes orvosra az SZTK-ban. In­kább próbálkozom a másik fő helyszínnel, az alagsorral, ahol viszont a légkondit nem indí­tották be a rendszer leterhelt­sége miatt. Itt lehet különböző adminisztrációkat nyélbe ütni, fontos e-mailjeinket elintézni vagy megnézni a fachjainkat. A ráérések sorban állhatnak még ingyenmasszázsért, a biznisz­románcban utazók az esti programokon - welcome drink és hajós buli - próbálkoz­hatnak. A kiállítókon túl még szá­mos testvérrendezvény is kép­viselteti magát. Egy cseh részt­vevőtől megtudom, hogy East Silver néven dokumentumfil­mes vásár van Jihlavában, ahol a Discoppal szemben ingyenes a részvétel. Ambiciózus ter­vekről hallok, ők akarnak lenni a régió vezető vására, amely­hez filmfesztivál is párosul. Ez a kettő általában mindig együtt jár, például Cannes-ban is. Már a föld alatti szinten is számos kiállító kínálja a porté­káját: egy-egy produkciós iroda egy tévével és DVD-lejátszóval ellátott kisasztalon próbálja meggyőzni a laptopos vevőket. Olyan, mint egy túlzsúfolt ame­rikai típusú iroda. Érdeklődöm egy japán mangaszéria után, amit hazai csatorna úgysem venne meg. Jól gondoltam, nem volt eddig konkurens hazai ér­deklődő. Felbátorodom. Elkezdem keresni az épületben az ameri­kai Fox stúdió kirendeltségét, hogy ejtsek néhány szót velük egy zseniális sorozatról, ám képtelen vagyok megtalálni őket. Vannak viszont számom­ra teljesen ismeretlen gyártók­nak teljesen ismeretlen színé­szekkel készült, bizonyára csak a rosszindulatom miatt gagyi­­nak gondolt szappanoperái. Ezekből lesznek a délutáni mű­sorsáv helykitöltői. A Fox hiábavaló keresésé­nek kudarcát enyhítendő hat­száz forintért megiszom a vi­lág legdrágább gyömbérét. Eközben szóba elegyedek két évek óta idejáró külföldi szak­emberrel. Egyre jobbnak tart­ják a vásárt, mivel a régió tévé­­csatornái az utóbbi években magukhoz tértek a rendszer­­váltás utáni leépülésből. Azaz elkezdtek újra műsorokat gyártani, és a Discop nemcsak arról szól, hogy a nyugatiak eladják a dolgaikat, hanem most már oda-vissza működik az üzlet. Dobozba zárt termék Adásvétel - légkondicionáló nélkül Bárkay Tamás komisza Műsorajánló Miami állatrendőrség, Animal Planet, június 30., 04.00 Képernyős alku­dozás. Tizenöt éve Budapest látja vendégül a régió legna­gyobb tévé­filmes vásárát Szappanoperák­tól a realityig. A szálloda alag­sorában eldől, hogy mi kerül a képernyőkre Fotók: Sopronyi Gyula Nem mertem remélni, hogy öt perc után már a szexnél tar­tunk. Isten hozta önöket Ma­gyarországon - fordult a ven­dégek felé a vitavezetéssel megbízott Simon András az Európai televíziós párbeszéd 2006 elnevezésű nemzetközi médiakonferencián. A Buda­pesten tartott szerdai fórum vitaindítója amúgy nem a szex, hanem az volt, hogy egy nagy masszának tekinthető-e az eu­rópai tévénéző, vagy országon­ként vannak eltérések a televí­ziózási szokásokban. Simon kiszólása előtt Bá­nyai Gábor tévés producer ép­pen ott tartott, hogy milyen sok múlik egy sikeres műsor esetében a fordításon. És ho­zott egy személyes példát: amikor angolul próbálta meg elmagyarázni valakinek, hogy azért ragaszkodik az egyik sze­replőjéhez, mert jó az orgánu­ma, az könnyen érthető úgy is, hogy nagy a nemi szerve. Már­pedig Bányai szerint a néző számára nem mindegy, hogy mit kap. Képernyős szexről amúgy nem volt szó. Amiből arra le­hetett következtetni, hogy nem ezzel lehet sikert aratni első­sorban az európai tévénézők­nél. Közös recept nincs, bár kétségtelen, hogy ha valahol van egy sikeres műsorformá­tum, az előbb vagy utóbb min­den országban képernyőre ke­rül. Nálunk is. Hogy ott is ma­­rad-e, az viszont már éppen azon múlik, hogy kap-e valami­lyen helyi ízt. Kolosi Péter, az RTL Klub programigazgatója szerint a nemzetközi televíziózás némi­leg úgy működik, mint a McDonald’s. Mindenhol van ét­terme, de az arab országokban például nincs a menük között disznóhúsos szendvics. A TV 2- nek műsorokat szállító Bányai Gábor arra emlékezett vissza, hogy a frissen induló magyar kereskedelmi tévék külföldi tu­lajdonosai eleinte egy az egy­ben próbálták átültetni a nem­zetközi mintákat. Néhány ku­darc után szakítottak ezzel. Az Áll az alku például szintén li­­cenc, de attól működik, mert magyarrá tették Gundel Takács Gábor stílusával és a bankigaz­gató kitalálásával, szerepelteté­sével. De a Legyen Ön is mil­liomos rendkívüli sikere mö­gött is ott van Vágó István. A sikeres nemzetközi mű­sorok jogtulajdonosai is felis­merték, hogy nem mindenhol lehet ugyanazt és ugyanúgy el­adni. A Big Brother (és a Le­gyen Ön is milliomos) kiötlője, a holland­ Endemol például vaskos kötettel érkezett Ma­gyarországra, amelyben rész­letesen le volt írva a beköltö­­zős valóságshow menete. Ezen nem lehetett változtatni. A Big Brother nálunk a második so­rozatnál megbukott, Ausztráli­ában a hetedik menetnél tarta­nak. És most járult hozzá az öt­letgazda például ahhoz, hogy ne arra szavazhassanak a né­zők, aki a legellenszenvesebb, hanem arra, akit a legjobban kedvelnek. Ryszard Sibia, az Endemol lengyelországi veze­tője szerint lényegesen pozití­vabb lett ettől az egész műsor. Összességében viszont ez volt a legjobb hír a klasszikus való­­ságshow-k kedvelőinek. Mert­hogy úgy tűnik, a műfaj gyors felfutás után immár lecsengő­ben van. Jens Richter német szakember szerint ennek egy­szerű a magyarázata: egy fér­geket evő játékos például elő­ször szenzáció, ám később Magyarországon általában a német-holland eredetű műsorok sikeresek, bejön­nek a mediterrán produk­ciók is, az angolok viszont 90-95 százalékban hatal­masat buknak, unalmassá válik. Mert nem tud vele azonosulni a néző. Ezért van nagy sikerük most a szto­riknak Európában, különösen a helyieknek. Konkrétan a napi szappanoperák hangzottak el példaként. És bár a kontinens nézőiben van közös, azért felfedezhető­ek különbségek is. Kolosi há­romféle európai nézőtípust kü­lönböztet meg: az angol-skan­­dinávot, a mediterránt és a kö­zép-európait. Bányai szerint Magyarországon általában a német-holland eredetű műso­rok sikeresek, bejönnek a me­diterrán produkciók is, az an­golok viszont 90-95 százalék­ban hatalmasat buknak, így né­metalföldi-mediterrán néző­nek tekinthető a magyar. El­hangzott az is, hogy a magyar néző egy hűséges társ, miköz­ben például egy német inkább prostituált, legalábbis a tévék szemszögéből. Mert itthon ál­lítólag lényegében csak a tévé bekapcsolására használjuk a távirányítót, aztán ott raga­dunk a csatornán. Kolosi ezért nevezte fontosnak, hogy ki kapja meg az első lehetőséget a nézőtől. Ez a hűség máshol nemigen jellemző, nincs még egy ország, ahol a két nagy ke­reskedelmi tévé elboldogítja a nézők kétharmadát. Hogy mi lehet sikeres itt­hon? Ami nézett. Producer­ként Bányai betekintést adott abba, hogy a tévék mit tekinte­nek sikernek. A skálája így néz ki: a tévék harmincszázalékos közönségarány alatt a műsort szállító producerre egyszerű­en bűnözőként tekintenek, 30-35 százalék között „lehet belőled rendes ember”, 35-40 között „klassz ez a kölyök” ka­tegóriába lehet kerülni, 40 százalék felett pedig „egysze­rűen isten vagy”. Azt program­­igazgatóként Kolosi Péter is elismerte, hogy az RTL Klub azt várja el a műsoraitól, hogy a tévénézők legalább 35-40 százalékát kösse le. (H. Z.) A valóságshow-k alkonya

Next