Népszabadság, 2006. június (64. évfolyam, 127-151. szám)

2006-06-03 / 129. szám

18 • 2006. JÚNIUS 3., SZOMBAT • NÉPSZABADSÁG Extra/Média Pihentetett kvízjáték A nyári szünet után nem indul újra az elmúlt két év legnézettebb műsora, a Le­gyen Ön is milliomos! Haszán Zoltán Az év eddigi legnézettebb tele­víziós műsora a Szombati esti láz múlt hétvégi döntője volt. A második helyen a Legyen Ön is milliomos! egy márciusi adása áll, 2,5 millió nézővel. Mondhat­ni, csak. Az RTL Klub-os kvízjá­ték ugyanis tavaly és tavalyelőtt is tarolt, egy-egy adása három­millió nézővel lett az utóbbi két év legnépszerűbb produkciója. Vágó István műsora azonban néhány adás múlva lekerül a képernyőről. Az ok egyszerű és kereske­delmi szemléletű: a Milliomos idén jóval szerényebb eredmé­nyeket produkált, mint az előző években. A hirdetők számára fontos 18-49 éves korosztály­ban például az eddigi negyven­­százalékos közönségaránya harminc százalékra csökkent. A friss konkurens, a TV 2 All az alkuja pedig rendre magasabb nézettséget hoz. Bár teljesen nem vethető össze a két játék, hiszen időben elcsúsztatva ke­rülnek képernyőre - ráadásul az egyikben kérdésekre kell vá­laszolni, a másikban a bőrönd­nyitás helyes sorrendjére kell ráérezni a Legyen Ön is mil­liomos! megérezte Gundel Ta­kács Gáborék tavaszi sikerét. A kvízjátékon az sem segített, hogy az idén először egy játé­kosnak sikerült hazavinnie az negyvenvenmilliós főnyere­ményt. Sokan m­egrendezett PR-eseményről beszéltek, min­denesetre ezt a győzelmet néz­ték márciusban 2,5 millióan. Kolosi Péter, az RTL Klub programigazgatója megkeresé­sünkre azt mondta, hogy a tájé­koztató műsorokat leszámítva minden, nem fikciós produk­ciónak kell időnként pihenőt adni. Az egyébként licenc alap­ján készülő Legyen Ön is mil­liomos! hét éve fut náluk - se­hol nem megy ilyen régóta napi adásban - és korábban is iktat­tak be kisebb szüneteket. A pihenők eddig akkor jöt­tek, amikor kellett a hely a programban a Való Világnak. Ezzel kapcsolatban Kolosi konkrétumot nem árult el, mint mondta, a végleges őszi műsor­­struktúra még nem alakult ki. A valóságshow negyedik szériájá­nak szereplőválogatása egyéb­ként már jó ideje megtörtént, a bekamerázott ház felépítését is előkészítették. Ennek ellenére értesülésünk szerint kevés az esélye, hogy az RTL ősszel elin­dítja a beköltözős-kukkolós műsort. Ám a kvízjáték ettől függetlenül sem lesz képer­nyőn. Vágó István egyetért azzal, hogy időnként kell a pihenő a Millimos-szerű műsoroknak. Ő végleges döntésről még nem tud, ugyanakkor fontosnak tart­ja, hogy ne maradjon a magyar televíziózás klasszikus kvízmű­sor nélkül. „Vagy a Milliomos­sal, vagy egy másik műsorral, de előbb-utóbb jelentkezünk” - jegyezte meg a játékvezető. Úgy tudjuk, hogy készítenek még a Milliomosból részeket, de a játékosoknak már elmond­ták: egyelőre nem tudni, hogy a felvett műsor mikor kerül adás­ba. vágó és játékosa. Egy időre elköszönnek Fotó: Sopronyi Gyula Üzleti célú jóhírnév-sértések A pletykaéhes kíváncsiság kielégítése nem közérdek Egyre gyakrabban ítélnek meg a bíróságok négy-öt­milliós vagy még nagyobb összegű kártérítést szemé­lyiségi jogi perekben. Ma még a kiadók viszonylag olcsón megúszhatják eze­ket a pereket, ám a jövő­ben egyre kevésbé lesz ki­fizetődő az üzleti célú hír­névsértés. Fekete Gy. Attila Egyre többen perelik sikerrel többmilliós kártérítésért a sze­mélyiségi jogaikat megsértő médiumokat. Legutóbb (első fokon) Vujity Tvrtkónak ítélt meg a bíróság összesen 6,5 mil­liós (vagyoni és nem vagyoni) kártérítést. Eddig az elszenve­dett lelki sérelmekért kiszabott legnagyobb „nem vagyoni kár­térítés” 4,5 millió forint volt. Néhány évvel ezelőtt ezek­nek az összegeknek a töredékét ítélték meg a bíróságok a nyil­vánosan meghurcoltaknak, so­kan ezért be sem perelték az őket lejárató, jó hírüket megsér­tő, becsületükbe gázoló, az őket különféle módokon megalázó médiumokat. Ám az utóbbi egy-két évben változott a bírói gyakorlat.­­ A jogkereső közönség évek óta szorgalmazza, hogy a sze­mélyiségi jogi perekben állapít­sanak meg nem vagyoni kárté­rítés címén az eddiginél maga­sabb kártérítéseket, és kötelez­zék olyan összegek kifizetésére a károkozókat, amelyeknek va­lódi visszatartó erejük van - mondta a Népszabadságnak nyilatkozva Pataki Árpád bíró, a Fővárosi Bíróság bírája. Abban, hogy a jogkereső polgárok kérése meghallgatásra talált, Pataki bíró szerint jelen­tős szerepet játszott a sajtó ro­hamos ütemű bulvárosodása is. Egyre súlyosbodtak a jogsérté­sek, s egyre több személyiségi jogi ügy hátterében sejlettek fel bizonyos üzleti megfontolások, s az, hogy nem véletlenül hagy­ták figyelmen kívül a szerzők szakmájuk legelemibb szabá­lyait. Nem azért nem jártak utá­na egy-egy állítás valóságtartal­mának, mert nem tudták, hogy azt kellett volna tenniük, ha­nem azért, mert a címlapsztori úgy volt jövedelmező, ahogy megjelent. Nemegyszer meg­történt, hogy a pert vesztett médium képviselője az ítélet­­hirdetéskor csak annyit mon­dott: „Ennyi még belefért.” Ma már ritkábban tesznek hasonló kijelentéseket a per­vesztesek. Sőt nemrég egy kol­légája személyiségi jogainak megsértéséért első fokon több­milliós kártérítésre kötelezett újságíró el is ismerte: számított rá, hogy néhányan beperlik, s arra is, hogy némelyekkel szemben elveszti a pert. Nem számított azonban arra, hogy ekkora összeget kell kifizetnie. Pataki Árpád szerint a ko­rábbi évek gyakorlatához ké­pest jelentősen megnövekedett kártérítési összegeknek (is) csak ideig-óráig van visszatartó erejük. Sokan ezt azzal magya­rázzák, hogy Magyarországon nyugat-európai összehasonítás­ban még mindig alacsonyak a megítélt kártérítések.­­ A jog jellemzően konzervatív, ezért nem várható az elkövetkező években a nem vagyoni kártérí­tésként megítélt összegek gyors növekedése, legalábbis olyan gyors ütemű növekedés, mint amilyen az elmúlt két évben le­zajlott, biztosan nem - állítja Pataki Árpád.­­ A polgári tör­vénykönyv folyamatban lévő módosítása azonban várhatóan bevezeti majd a büntető kártérí­tés (sérelemdíj) intézményét, ami alapjaiban rendezheti át a mai vagyoni és nem vagyoni kártérítési gyakorlatot. Közkeletű félreértés - és nem csak a médiában -, hogy a jó híre kizárólag annak sérthető meg, akinek van, s a jogerősen elítélt bűnözőkről azt lehet írni, mondani, amit csak a nyomda­­festék elbír. - Mindenkinek veleszüle­tett, elidegeníthetetlen joga a jó hírnévhez fűződő jog - szögez­te le Pataki. - Ez nem azt jelen­ti, hogy mindenkiről csakis jót szabad írni. Mindenkiről az ob­jektív igazságot kell írni. Egy el­ítélt maffiózót sem lehet követ­kezmények nélkül olyasmivel vádolni a nyilvánosság előtt, amit - bár bárki elhiszi róla -, aki állítja, nem tud bizonyítani. Bárkinek jogában áll kizárni a magánéletéből a nyilvánossá­got, a sajtót, még akkor is, ha előzőleg ő maga még a hálószo­bájába is beengedte a média képviselőit. Pataki Árpád felidézte a Ma­gyar Királyi Kúria egy 1939-es döntését, amely szerint „a plety­kaéhes kíváncsiság kielégítése nem közérdek”. A hálószobatit­kok közzététele sem az. A bíró szerint ez alól legfeljebb azok­nak a közéleti személyeknek a magánügyei képezhetnek kivé­telt, akik politikusként, közsze­replőként homlokegyenest el­lentétes értékeket képviselnek, mint ahogy ők maguk élnek. A Fővárosi Bíróságon nem számít ritkának, hogy valaki az egyik nap sértettként, majd pe­dig sértőként áll a bíróság előtt. - A szék alakítja a tudatot - állítja Pataki Árpád, aki előtt olykor egyik nap a sajtószabad­ság védelmében protestálnak ugyanazok, akik néhány nappal később, egy másik perben, fel­peresként, a személyiségi jogok legfőbb védelmezőiként adják ki magukat. - Sajnálatos módon az elmúlt években divatja van az úgynevezett „perlési politi­zálásnak”, amikor a tárgyaláson bizonyos PR-eszközöket is be­vetnek a felek, sőt maga a tár­gyalás is valamilyen PR-kam­­pány egy eleme. A folyamatban lévő büntető­­eljárásokról korrekt módon és szakszerűen tudósító újságírók­nak nem kell perektől tartaniuk. Azonban ezeknek az ügyeknek vannak bizonyos sajátosságaik, amelyeket célszerű (lenne) szem előtt tartani. A gyanúsí­tottak nem kötelesek igazat mondani, nemcsak a hatóság előtt, a sajtóban sem. Számtalan gyanúsított sajtónyilatkozata volt ugyanakkor már végelátha­tatlan perek sorának elindítója. A nyilatkozó állított valamit, a sajtó képviselője pedig minden kontroll nélkül közzétette. Pataki Árpád, a sajtóperek egyik bírája­Fotó: Móricz Simon 4 A Média oldalt szerkeszti: Haszán Zoltán e-mail: haszanz@nepszabadsag.hu Miből lehet sláger? A kereskedelmi rádiók azért játsszák azokat a da­lokat, amelyeket naponta igen gyakran hallunk, mert szerintük ez a közönség igénye. A magyar zenék aránya harminc százalék, de a szerkesztők szerint ez is inkább sok. Eközben al­bumok, olykor életművek ítéltetnek némaságra. Gréczy Zsolt közvélemény-kutató cégek ál­tal véletlenszerűen felkért civi­lek döntik el, mit hallgassunk a rádióban. Az ő véleményük alapján dől el, mit kíván a ma­gyar nemzet a kereskedelmi adók kínálatából. A Sláger Rádiónál zenei ku­tatást végeznek, amely megha­tározza az általános irányvona­lat. Bolla Zsolt programigazgató tájékoztatása szerint a közös zenehallgatásra felkért embe­reknek olykor száz dal egy-egy részletét mutatják meg, például a refrént, ami a leginkább jel­lemzi a kompozíciót. E dalla­mokat az „átlagos hallgatót” megszemélyesítő hölgyek és urak osztályozzák. Az a dal ke­rül adásba, amely legalább a kétharmaduknak tetszik. Bolla azt mondja, a zenei kí­nálat harminc százalékát - a hullámsáv használatára kötött szerződés alapján - kötelező magyar szerzeményekkel meg­tölteni, de elsősorban a külföl­dieket szeretjük. Felmerül a kérdés, miért van az, hogy ha Olaszországba vagy Franciaor­szágba utazik *az 3WWM, szinte csak helyi mu^sik^t ha^t, miért nincs így Magyarországon is. Bolla Zsolt szerint azért, mert nincs rá igény. Nekik követniük kell a közönség ízlését, mert ha a hallgató nem a kedvenceit hallja, azonnal kikapcsolja a ké­szüléket, vagy egy gombnyo­mással másik állomást választ. Néhány éve a szélsőséges politikai hangvételű Pannon Rádió vállalta, hogy csak ma­gyar zenét játszik. Ám a MIÉP szócsöveként működő adóról egy idő után a hazai könnyűze­nei élet krémje letiltatta a szer­zeményeit. Most a Budapest Rádió kísérletezik azzal, hogy csak magyar zenéket sugároz. Európa számos országának különböző generációkra, kü­lönböző műfajokra specializá­lódott rádiói vannak. Nálunk a tinédzserekhez és a negyvenig terjedő korosztályhoz szól az állomások szinte mindegyike - vidéken is. A működését a hat­­vanas-hetvenes évek slágerei­vel kezdő Sláger Rádió mára - csakúgy, mint a másik országos kereskedelmi adó, a Danubius - szinte csak az utóbbi huszonöt év kínálatából válogat. Ennek az az oka - mondja a program­­igazgató -, hogy tovább örege­dett a beat és a rock klasszikus évtizedeinek tábora. Akik akkor a 30-50 éves korosztályhoz tar­toztak, azok ma már a 40 és a 60 felé járnak. Új generáció nő fel, hozzájuk kell alkalmazkodni. A „magyar kontra külföldi” helyzet ábrázolására Bolla Zsolt elmondta, hogy készítettek egy Top 1000-es listát. Aki akart, szavazhatott egy dalra, és mivel több százezren vettek részt a já­tékban, kizárt volt, hogy valaki akár tíz vagy húsz, a kedvencé­re leadott vokssal, befolyásol­hatta volna a végeredményt. Az összegzés szerint Vangelis film­zenéje, a Paradicsom meghódí­tása nyert egy Madonna-dal előtt. Az első magyar szám (Ed­da: Érzés) a 27. lett. A dalválogatás módszerei miatt a régi nagyok lemezei úgy jelennek meg, hogy a rádiók gyakran egyetlen dalt sem haj­landók játszani róluk. Erre Bolla azzal felel, hogy a közön­ség dönt, márpedig a hallgatott­ság és a Sláger piacvezető nép­szerűsége őket igazolja. A ritkán játszott zenészek azonban m­áshogy látják. Egyi­kük - névtelenséget kérve - azt mondja, az ízlés formálása kö­telessége lenne a rádióknak. Mi lenne, ha a műsorstruktúrának legalább töredékét meghagy­nák arra, hogy igényesebb mu­zsikával is megismertessék a publikumot? - teszi fel a kér­dést. Egy, a régebbi dalaival jelen levő előadó, Zorán már elfogad­ta ezt a helyzetet. Stabil közön­sége így - rádiós sugárzás nél­kül­­ is aranylemezzé varázsolja valamennyi albumát, és vele éneklik az éterben soha el nem hangzó dalait. Szerinte a külföl­di tulajdonosok nemzetközi pa­nelek szerint mérik a számok és előadók népszerűségét. Ez a módszer - mivel kereskedelmi adókról van szó - alapvetően el is fogadható, bár néha az az ér­zése a zenészeknek, hogy bizo­nyos előadók és kiadók ügye­sebben lobbiznak - és innen a gondolatmenet folytatását ránk bízza. Jó lenne - teszi hozzá Zo­rán -, ha a közszolgálati rádiók és televíziók jobban odafigyel­nének az igényes magyar mu­zsika népszerűsítésére. A rádiós műsorvezetők úgy­nevezett szelektor előtt ülnek. Sok egyéb információ mellett ebből a számítógépből jön a ze­ne. Az, amit beletáplálnak­­ ki­­dekázva a megcélzott korosz­tályra és piaci lehetőségekre. A rock ma már nem „üzen”, nem társadalmi jelenség. Itt az új vi­lág, miközben még sokan azt hi­szik: „nyílik meg a sárga rózsa.” Beleszólhat a hallgató? Fotó: Móricz Simon A Magyar Hanglemezkiadók Szövetségének rádiós Top 20-as listája 2006. május 16-május 22. (közel 50 rádió játszási listája alapján)

Next