Népszabadság, 2006. június (64. évfolyam, 127-151. szám)
2006-06-03 / 129. szám
18 • 2006. JÚNIUS 3., SZOMBAT • NÉPSZABADSÁG Extra/Média Pihentetett kvízjáték A nyári szünet után nem indul újra az elmúlt két év legnézettebb műsora, a Legyen Ön is milliomos! Haszán Zoltán Az év eddigi legnézettebb televíziós műsora a Szombati esti láz múlt hétvégi döntője volt. A második helyen a Legyen Ön is milliomos! egy márciusi adása áll, 2,5 millió nézővel. Mondhatni, csak. Az RTL Klub-os kvízjáték ugyanis tavaly és tavalyelőtt is tarolt, egy-egy adása hárommillió nézővel lett az utóbbi két év legnépszerűbb produkciója. Vágó István műsora azonban néhány adás múlva lekerül a képernyőről. Az ok egyszerű és kereskedelmi szemléletű: a Milliomos idén jóval szerényebb eredményeket produkált, mint az előző években. A hirdetők számára fontos 18-49 éves korosztályban például az eddigi negyvenszázalékos közönségaránya harminc százalékra csökkent. A friss konkurens, a TV 2 All az alkuja pedig rendre magasabb nézettséget hoz. Bár teljesen nem vethető össze a két játék, hiszen időben elcsúsztatva kerülnek képernyőre - ráadásul az egyikben kérdésekre kell válaszolni, a másikban a bőröndnyitás helyes sorrendjére kell ráérezni a Legyen Ön is milliomos! megérezte Gundel Takács Gáborék tavaszi sikerét. A kvízjátékon az sem segített, hogy az idén először egy játékosnak sikerült hazavinnie az negyvenvenmilliós főnyereményt. Sokan megrendezett PR-eseményről beszéltek, mindenesetre ezt a győzelmet nézték márciusban 2,5 millióan. Kolosi Péter, az RTL Klub programigazgatója megkeresésünkre azt mondta, hogy a tájékoztató műsorokat leszámítva minden, nem fikciós produkciónak kell időnként pihenőt adni. Az egyébként licenc alapján készülő Legyen Ön is milliomos! hét éve fut náluk - sehol nem megy ilyen régóta napi adásban - és korábban is iktattak be kisebb szüneteket. A pihenők eddig akkor jöttek, amikor kellett a hely a programban a Való Világnak. Ezzel kapcsolatban Kolosi konkrétumot nem árult el, mint mondta, a végleges őszi műsorstruktúra még nem alakult ki. A valóságshow negyedik szériájának szereplőválogatása egyébként már jó ideje megtörtént, a bekamerázott ház felépítését is előkészítették. Ennek ellenére értesülésünk szerint kevés az esélye, hogy az RTL ősszel elindítja a beköltözős-kukkolós műsort. Ám a kvízjáték ettől függetlenül sem lesz képernyőn. Vágó István egyetért azzal, hogy időnként kell a pihenő a Millimos-szerű műsoroknak. Ő végleges döntésről még nem tud, ugyanakkor fontosnak tartja, hogy ne maradjon a magyar televíziózás klasszikus kvízműsor nélkül. „Vagy a Milliomossal, vagy egy másik műsorral, de előbb-utóbb jelentkezünk” - jegyezte meg a játékvezető. Úgy tudjuk, hogy készítenek még a Milliomosból részeket, de a játékosoknak már elmondták: egyelőre nem tudni, hogy a felvett műsor mikor kerül adásba. vágó és játékosa. Egy időre elköszönnek Fotó: Sopronyi Gyula Üzleti célú jóhírnév-sértések A pletykaéhes kíváncsiság kielégítése nem közérdek Egyre gyakrabban ítélnek meg a bíróságok négy-ötmilliós vagy még nagyobb összegű kártérítést személyiségi jogi perekben. Ma még a kiadók viszonylag olcsón megúszhatják ezeket a pereket, ám a jövőben egyre kevésbé lesz kifizetődő az üzleti célú hírnévsértés. Fekete Gy. Attila Egyre többen perelik sikerrel többmilliós kártérítésért a személyiségi jogaikat megsértő médiumokat. Legutóbb (első fokon) Vujity Tvrtkónak ítélt meg a bíróság összesen 6,5 milliós (vagyoni és nem vagyoni) kártérítést. Eddig az elszenvedett lelki sérelmekért kiszabott legnagyobb „nem vagyoni kártérítés” 4,5 millió forint volt. Néhány évvel ezelőtt ezeknek az összegeknek a töredékét ítélték meg a bíróságok a nyilvánosan meghurcoltaknak, sokan ezért be sem perelték az őket lejárató, jó hírüket megsértő, becsületükbe gázoló, az őket különféle módokon megalázó médiumokat. Ám az utóbbi egy-két évben változott a bírói gyakorlat. A jogkereső közönség évek óta szorgalmazza, hogy a személyiségi jogi perekben állapítsanak meg nem vagyoni kártérítés címén az eddiginél magasabb kártérítéseket, és kötelezzék olyan összegek kifizetésére a károkozókat, amelyeknek valódi visszatartó erejük van - mondta a Népszabadságnak nyilatkozva Pataki Árpád bíró, a Fővárosi Bíróság bírája. Abban, hogy a jogkereső polgárok kérése meghallgatásra talált, Pataki bíró szerint jelentős szerepet játszott a sajtó rohamos ütemű bulvárosodása is. Egyre súlyosbodtak a jogsértések, s egyre több személyiségi jogi ügy hátterében sejlettek fel bizonyos üzleti megfontolások, s az, hogy nem véletlenül hagyták figyelmen kívül a szerzők szakmájuk legelemibb szabályait. Nem azért nem jártak utána egy-egy állítás valóságtartalmának, mert nem tudták, hogy azt kellett volna tenniük, hanem azért, mert a címlapsztori úgy volt jövedelmező, ahogy megjelent. Nemegyszer megtörtént, hogy a pert vesztett médium képviselője az ítélethirdetéskor csak annyit mondott: „Ennyi még belefért.” Ma már ritkábban tesznek hasonló kijelentéseket a pervesztesek. Sőt nemrég egy kollégája személyiségi jogainak megsértéséért első fokon többmilliós kártérítésre kötelezett újságíró el is ismerte: számított rá, hogy néhányan beperlik, s arra is, hogy némelyekkel szemben elveszti a pert. Nem számított azonban arra, hogy ekkora összeget kell kifizetnie. Pataki Árpád szerint a korábbi évek gyakorlatához képest jelentősen megnövekedett kártérítési összegeknek (is) csak ideig-óráig van visszatartó erejük. Sokan ezt azzal magyarázzák, hogy Magyarországon nyugat-európai összehasonításban még mindig alacsonyak a megítélt kártérítések. A jog jellemzően konzervatív, ezért nem várható az elkövetkező években a nem vagyoni kártérítésként megítélt összegek gyors növekedése, legalábbis olyan gyors ütemű növekedés, mint amilyen az elmúlt két évben lezajlott, biztosan nem - állítja Pataki Árpád. A polgári törvénykönyv folyamatban lévő módosítása azonban várhatóan bevezeti majd a büntető kártérítés (sérelemdíj) intézményét, ami alapjaiban rendezheti át a mai vagyoni és nem vagyoni kártérítési gyakorlatot. Közkeletű félreértés - és nem csak a médiában -, hogy a jó híre kizárólag annak sérthető meg, akinek van, s a jogerősen elítélt bűnözőkről azt lehet írni, mondani, amit csak a nyomdafesték elbír. - Mindenkinek veleszületett, elidegeníthetetlen joga a jó hírnévhez fűződő jog - szögezte le Pataki. - Ez nem azt jelenti, hogy mindenkiről csakis jót szabad írni. Mindenkiről az objektív igazságot kell írni. Egy elítélt maffiózót sem lehet következmények nélkül olyasmivel vádolni a nyilvánosság előtt, amit - bár bárki elhiszi róla -, aki állítja, nem tud bizonyítani. Bárkinek jogában áll kizárni a magánéletéből a nyilvánosságot, a sajtót, még akkor is, ha előzőleg ő maga még a hálószobájába is beengedte a média képviselőit. Pataki Árpád felidézte a Magyar Királyi Kúria egy 1939-es döntését, amely szerint „a pletykaéhes kíváncsiság kielégítése nem közérdek”. A hálószobatitkok közzététele sem az. A bíró szerint ez alól legfeljebb azoknak a közéleti személyeknek a magánügyei képezhetnek kivételt, akik politikusként, közszereplőként homlokegyenest ellentétes értékeket képviselnek, mint ahogy ők maguk élnek. A Fővárosi Bíróságon nem számít ritkának, hogy valaki az egyik nap sértettként, majd pedig sértőként áll a bíróság előtt. - A szék alakítja a tudatot - állítja Pataki Árpád, aki előtt olykor egyik nap a sajtószabadság védelmében protestálnak ugyanazok, akik néhány nappal később, egy másik perben, felperesként, a személyiségi jogok legfőbb védelmezőiként adják ki magukat. - Sajnálatos módon az elmúlt években divatja van az úgynevezett „perlési politizálásnak”, amikor a tárgyaláson bizonyos PR-eszközöket is bevetnek a felek, sőt maga a tárgyalás is valamilyen PR-kampány egy eleme. A folyamatban lévő büntetőeljárásokról korrekt módon és szakszerűen tudósító újságíróknak nem kell perektől tartaniuk. Azonban ezeknek az ügyeknek vannak bizonyos sajátosságaik, amelyeket célszerű (lenne) szem előtt tartani. A gyanúsítottak nem kötelesek igazat mondani, nemcsak a hatóság előtt, a sajtóban sem. Számtalan gyanúsított sajtónyilatkozata volt ugyanakkor már végeláthatatlan perek sorának elindítója. A nyilatkozó állított valamit, a sajtó képviselője pedig minden kontroll nélkül közzétette. Pataki Árpád, a sajtóperek egyik bírájaFotó: Móricz Simon 4 A Média oldalt szerkeszti: Haszán Zoltán e-mail: haszanz@nepszabadsag.hu Miből lehet sláger? A kereskedelmi rádiók azért játsszák azokat a dalokat, amelyeket naponta igen gyakran hallunk, mert szerintük ez a közönség igénye. A magyar zenék aránya harminc százalék, de a szerkesztők szerint ez is inkább sok. Eközben albumok, olykor életművek ítéltetnek némaságra. Gréczy Zsolt közvélemény-kutató cégek által véletlenszerűen felkért civilek döntik el, mit hallgassunk a rádióban. Az ő véleményük alapján dől el, mit kíván a magyar nemzet a kereskedelmi adók kínálatából. A Sláger Rádiónál zenei kutatást végeznek, amely meghatározza az általános irányvonalat. Bolla Zsolt programigazgató tájékoztatása szerint a közös zenehallgatásra felkért embereknek olykor száz dal egy-egy részletét mutatják meg, például a refrént, ami a leginkább jellemzi a kompozíciót. E dallamokat az „átlagos hallgatót” megszemélyesítő hölgyek és urak osztályozzák. Az a dal kerül adásba, amely legalább a kétharmaduknak tetszik. Bolla azt mondja, a zenei kínálat harminc százalékát - a hullámsáv használatára kötött szerződés alapján - kötelező magyar szerzeményekkel megtölteni, de elsősorban a külföldieket szeretjük. Felmerül a kérdés, miért van az, hogy ha Olaszországba vagy Franciaországba utazik *az 3WWM, szinte csak helyi mu^sik^t ha^t, miért nincs így Magyarországon is. Bolla Zsolt szerint azért, mert nincs rá igény. Nekik követniük kell a közönség ízlését, mert ha a hallgató nem a kedvenceit hallja, azonnal kikapcsolja a készüléket, vagy egy gombnyomással másik állomást választ. Néhány éve a szélsőséges politikai hangvételű Pannon Rádió vállalta, hogy csak magyar zenét játszik. Ám a MIÉP szócsöveként működő adóról egy idő után a hazai könnyűzenei élet krémje letiltatta a szerzeményeit. Most a Budapest Rádió kísérletezik azzal, hogy csak magyar zenéket sugároz. Európa számos országának különböző generációkra, különböző műfajokra specializálódott rádiói vannak. Nálunk a tinédzserekhez és a negyvenig terjedő korosztályhoz szól az állomások szinte mindegyike - vidéken is. A működését a hatvanas-hetvenes évek slágereivel kezdő Sláger Rádió mára - csakúgy, mint a másik országos kereskedelmi adó, a Danubius - szinte csak az utóbbi huszonöt év kínálatából válogat. Ennek az az oka - mondja a programigazgató -, hogy tovább öregedett a beat és a rock klasszikus évtizedeinek tábora. Akik akkor a 30-50 éves korosztályhoz tartoztak, azok ma már a 40 és a 60 felé járnak. Új generáció nő fel, hozzájuk kell alkalmazkodni. A „magyar kontra külföldi” helyzet ábrázolására Bolla Zsolt elmondta, hogy készítettek egy Top 1000-es listát. Aki akart, szavazhatott egy dalra, és mivel több százezren vettek részt a játékban, kizárt volt, hogy valaki akár tíz vagy húsz, a kedvencére leadott vokssal, befolyásolhatta volna a végeredményt. Az összegzés szerint Vangelis filmzenéje, a Paradicsom meghódítása nyert egy Madonna-dal előtt. Az első magyar szám (Edda: Érzés) a 27. lett. A dalválogatás módszerei miatt a régi nagyok lemezei úgy jelennek meg, hogy a rádiók gyakran egyetlen dalt sem hajlandók játszani róluk. Erre Bolla azzal felel, hogy a közönség dönt, márpedig a hallgatottság és a Sláger piacvezető népszerűsége őket igazolja. A ritkán játszott zenészek azonban máshogy látják. Egyikük - névtelenséget kérve - azt mondja, az ízlés formálása kötelessége lenne a rádióknak. Mi lenne, ha a műsorstruktúrának legalább töredékét meghagynák arra, hogy igényesebb muzsikával is megismertessék a publikumot? - teszi fel a kérdést. Egy, a régebbi dalaival jelen levő előadó, Zorán már elfogadta ezt a helyzetet. Stabil közönsége így - rádiós sugárzás nélkül is aranylemezzé varázsolja valamennyi albumát, és vele éneklik az éterben soha el nem hangzó dalait. Szerinte a külföldi tulajdonosok nemzetközi panelek szerint mérik a számok és előadók népszerűségét. Ez a módszer - mivel kereskedelmi adókról van szó - alapvetően el is fogadható, bár néha az az érzése a zenészeknek, hogy bizonyos előadók és kiadók ügyesebben lobbiznak - és innen a gondolatmenet folytatását ránk bízza. Jó lenne - teszi hozzá Zorán -, ha a közszolgálati rádiók és televíziók jobban odafigyelnének az igényes magyar muzsika népszerűsítésére. A rádiós műsorvezetők úgynevezett szelektor előtt ülnek. Sok egyéb információ mellett ebből a számítógépből jön a zene. Az, amit beletáplálnak kidekázva a megcélzott korosztályra és piaci lehetőségekre. A rock ma már nem „üzen”, nem társadalmi jelenség. Itt az új világ, miközben még sokan azt hiszik: „nyílik meg a sárga rózsa.” Beleszólhat a hallgató? Fotó: Móricz Simon A Magyar Hanglemezkiadók Szövetségének rádiós Top 20-as listája 2006. május 16-május 22. (közel 50 rádió játszási listája alapján)