Népszabadság, 2006. június (64. évfolyam, 127-151. szám)
2006-06-03 / 129. szám
NÉPSZABADSÁG HÉTVÉGÉ 2006. JÚNIUS 3., SZOMBAT 11 Kantonjáró 4. Svájci konyha BÄCHER IVÁN Svájci tartózkodásom jó része egy svájci konyhában telt. A - szigorúan tévétlen - nappaliként és gyerekzsibongóként is szolgáló, legalább nyolcvan négyzetméteres, L alakú tetőtéri helyiség berendezése és felszereltsége nem szolgált semmi meglepéssel. Nincsen mikro, mert az árt, két sütő van viszont, mert annyi kell, van továbbá egy nagyon komoly, négyezer svájci frankot kóstáló csodamasina, egy krómozott acélból való, dögnehéz és villámgyors aprító-, reszelő-, szeletelőgép. Mindennek pontos helye van, minden kezes, minden tiszta, átlátható, praktikus. Spájz nincs itt fenn, de odalenn akad ilyesmi helyiség nem egy. Magam is főztem párszor, magyarosat, úgymond, váltakozó sikerrel. A bemutatkozás kínosra sikeredett, csak fehérbors lévén, nem láttam, mennyit hintek, végül agyonra borsoztam a krumplipaprikást; a négy jól nevelt szegény gyerek a legnagyobb tapintattal hagyta ott az egészet. De szépen ették a húslevest, amelybe nélkülözni kellett persze a fehérrépát, azt ugyanis nem eszik meg a Kárpát-medencén túl sehol. A rakott krumplim is elkopott, persze igazi tejfelt ebbe se tehettem, creme fraische-sel, tejszínféleséggel kell itt pótolni azt. Végül egy elfogadható paprikás csirkével búcsúztam. Itt említem, hogy nem sok új szóval gyarapodott gyatra franciatudásom, de a csirkével kapcsolatosan egy fontossal biztosan: sat - l’ylaisse, vagyis amit a hülye otthagy. Na, mi az? A házban, amelyben laktam, reggel fél nyolckor mind a négy gyereknek ott kell ülnie helyén. Az asztalfőn az egyéves Maude trónol, a felnőttek is csipegetnek, de főleg persze etetnek. Az asztalon korsóban frissen fejt, nem pasztőrözött meleg tej, öt-hat nagy műanyag dobozban müzliségek, magok, és tíz-tizenkét doboz ilyen-olyan ízesítésű, illetve natúr joghurt. Ez utóbbiak szigorúan a helyi tejcsarnok és sajtüzem termékei, ahová a ház teheneinek teje is szállíttatik. Az üzlet barter, pénzforgalom nincs, a sajt, a joghurt ára a tej árából számíttatik le. Boltban ilyesmit venni szigorúan tilos, aminthogy mindent tilos venni, ami multi, és ami spanyol. A spanyol áruk teljes bojkott alatt állnak errefelé, azt tartják, hogy a spanyolok amit csak bírnak, génkezelnek, továbbá úgy bánnak a maguk vendégmunkásaival, mint a rabszolgákkal. A helyi tejtermékek egyébként nagyon finomak, odáig fajultam itt, hogy reggel joghurtot ettem, ha csak egyszer is. Ám sajtot mindennap haraptam többször. Mert az valami isteni volt. Megmutogatták nekem az üzemet is, ahol készül. Errefelé még majd minden faluban működik laiterie, tejcsarnok, ahol nem csupán begyűjtik a gazdáktól a tejet, hanem különböző termékeket is készítenek abból: joghurtokat, sajtokat. Mindegyik cégnek van specialitása, amiből aztán szállít a többinek. A mi üzemünkben összesen kétféle sajtot készítenek, de a csarnokban lévő kis boltban árusítanak százfélét legalább. Az én sajtom kemény, pikáns Gruyere típusú volt, amivel nem mondtam sokat, mert helyi Gruyere-ből is van vagy egy tucat féle fajta, de egyik jobb, mint a másik. Ha a gyerekek otthon vannak délelőtt, muszáj elrágcsálniuk némi nyers sárgarépát, ha megszomjaznak, akkor egy nagy tízliteres dobozból nyomnak maguknak bioalmalevet. Az ebéd rendesen egy fogásból áll. Mivel marhahús bőven kerül, gyakorta sül btfsztek, hetente kétszer-háromszor hagymás vagy sajtos tárté pirul a sütőben, melyhez a tészta készen kapható. Ettem pápát vaudois-t, ami nem más, mint puhára főtt póréhagyma és krumpli egybenyomkodva, helyi kolbásszal, saudissonnal koronázva. Ez utóbbit azonban nem sütik, hanem vízben főzik meg. Kaptam aztán choux-rout-ot is, ami párolt kelkáposzta főtt kolbásszal és szintén vízben kifőzött húsos szalonnával. Igen jó ez is. Amúgy nemigen kerül az asztalra káposzta, a gyerekek nem szeretik a főtt tésztát, s nem fűszereznek markánsra semmit. Minden természetes, tiszta, bio, ha lehet. Ami a specialitásokat illeti továbbá, egy ezerhatszáz méter magasan lévő Chalet- Restaurantban, menedékházféleségben kóstoltam Crouteau fromages-t is, grande-ot és royale-t, tehát nagyot, sonkásat, sajtosat. Ez igazi hegyi specialitás, tojásos, sajtos lepény, amihez almabort, vagyis cidre-t illő kortyolgatni, és mi adtunk is az etikettre. (Egy adag lepény 18 svájci frank volt, egy félliteres üveg almabor 4,50. Amúgy, ha valakit érdekel: egy pohár sör 3-4 frank, egy deci bor is annyi; egy komplett úri vacsoráért százötven frankot fizetett ki Jancsi unokatestvérem, szegény. Egy vendégmunkás háromezret keres a kosztkvártély fölött, egy tanári fizetés hat-nyolcezer frank, a középosztályba tartozó, jól menő jövedelme tízezer felett van. Aztán következnek a gazdagok, akikből itt nem kevés tenyészik.) Visszatérve a konyhai ténykedésre: annak legkritikusabb és a magyar viszonyoktól leginkább elütő pontja a szemét; ha jól számoltam, akkor azt itt pontosan tizenkét felé kell gyűjteni. .... A konyhapult alá beépített szemetes is öt rekeszből áll: van a poubhelle, ami nálunk lenne a szemét, mellette gyűlik a komposztnak való, újabb rekeszben az alumínium, negyedikben a műanyag, ötödik kicsiben az elem. Az elégethető papírt természetesen külön zacskóba gyűrjük, a rendkívül olcsón beszerzett olasz borom ürült palackjával lesétáltam a ház elé helyezett üveges dobozhoz, amely mellett külön gyűlnek a műanyag flaskák. A konyhában az egyik tányérra púpozódik a macskának való maradék, másikon az, amit a tyúk eszik, harmadikon pediglen a nyúlra vár a koszt. Külön kezeljük a krumpli haját, mert azt valami gomba támadta meg, amitől ugyan fogyasztható a krumpli, de amiből azért fakad gond, tonnaszám áll az eladhatatlan vetőburgonya odakinn, még szerencse, hogy biztosítva volt, mint errefele minden. És van egy tizenharmadik szemetes tartály. Ide kerül az, ami nem mehet se az elemek, se a műanyagok, sem az üvegek, sem a papirosféleségek közé, amit már nem ehet meg se kutya, se macska, se ember, se marha, ami el nem ég, és a talajt is fertőzné nagyon, nos, ebbe a szeparált tizenharmadik szemetesbe került az én krumplipaprikásom. ' ’ ddpynoxov A lélek mérnöke Asperján György: A Labancz Anna gyilkosság Harminchat évvel a káprázatos szépségnek mondott miskolci ápolónő, Labancz Anna erőszakos halála után Asperján György „érzelmileg átélhető fikció”-ban, „szépirodalmi mű”-ben állít (sajátos) emléket „tragikus antik hős”ének - az igazságszolgáltatás jegyében, magánkiadásban. Az évtizedek során mitikussá emelkedett Labancz Anna-ügy 1990-ben elévült, ekkor nevesítette - hivatalosan - a rendőrség a gyanúsítottját, aki ellen elegendő bizonyíték híján vádat nem emeltek. S mely személyről az író szót sem ejt. Asperján György belügyi engedéllyel hozzájutott a nyomozati iratokhoz. Tanulmányozva a jegyzőkönyveket, az áldozat naplóját, leveleit, arra a belátásra jutott: nyomoznia kell. Nyomozott. Majd megnevezte az általa gyilkosnak vélt, ma is élő férfit (tanúkihallgatási jegyzőkönyv is mellékelve). Asperján produktumát három rögeszme szervezi. Labancz Annáé, aki agyonvert apja sírjánál esküt tett, csakis mérnök felesége lesz. Az író által tanúból gyilkossá avatott mérnöké, aki - mint a szerzőtől megtudjuk - képtelen volt feldolgozni szexuális kudarcait, ezért mániásan üldözte, majd „likvidálta” az ápolónőt. A harmadik Asperján Györgyé; az ő rögeszméjéről a minuciózus, leplezetlen düh vezette, különös kutatás tanúskodik. Az egyedülálló irodalmi jelenség esztétikai megítélését függetleníteni az esetleges jogi következményektől (személyiségi, kegyeleti jogok etc.) s a botrányelemektől. Az álbűnregény leginkább szánalmas szexuális happeningek tőmondatokba szedé Az álbűnregény leginkább szánalmas szexuális happeningek tőmondatokba szedéséből áll; valós személyek szerepeltetésével, gyatra írói eszköztár bevetésével, sőből áll; valós személyek szerepeltetésével, gyatra írói eszköztár bevetésével. Jellemző lehet, hogy Asperján György a túlfűtött-labilis Labancz Anna körül keringő tucatnyi, vele zöld ágra vergődni képtelen férfi közül kipécéz egyet, és elkövetteti vele a fejben-papíron legyártott gyilkosságot. E gyilkosságnak nem meggyőző sem motivációja (sértett férfiúi hiúság), sem végrehajtásának módja. Alighanem azért is, mert képtelenség eldönteni, mi tartozik a tények birodalmába, és mit tekintsünk az írói munkásság részének. Ami nem ártana pedig egy dokumentumokkal dolgozó mű esetében. Föltűnő, hogy Asperján György növekvő haragjával egyenes arányban zuhan stilisztikai képessége. Imigyen: Te el sem tudod képzelni, mennyire szeretlek - suttogta átszellemülten a fiú lelkébe.” (Az egyik orvos) „... »közterületen« magázódott az olyan ápolónőkkel is, akiket a szobájában szívesen megkínált volna egy fontos szervével is”. Netán a májával? „Ilyen idegborzoló és sokat ígérő gyilkosság rég történt utoljára Borsodban.” „... Anna a bejárat előtt állva integetett... aztán eredeti tartásával... besietett a kapun.” A halál bejelentésének leírása vetekedik az angol „understatement”-tel: „... Anna egyelőre nem tud jönni, ugyanis problémái támadtak... elég súlyos problémák, az a helyzet, hogy az éjszaka megtámadták, és olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy meghalt.” A szerző népi-lírai húrokat is penget: „A szántóföldön tavaszi önfeledtséggel trillázott és buckázott a pacsirta.” Asperján György egyes nyilatkozataiban „a sajtó” védelmét kéri. Újfent rossz helyen keresgél: az ügyvédi nyilvántartást ajánlom lapozgatni. (ASPY, 383 oldal, 2580 forint) Horeczky Krisztina Vízmélyi fénytörés Rakovszky Zsuzsa: Visszaút az időben Rakovszky Zsuzsa gyűjteményes kötete mindenekelőtt hangjának roppant intenzitásával és a látásmódjának egységével nyűgöz le. Hallatlanul erős költészet ez: beszédmódja és képvilága már néhány során elvéthetetlenül átüt. A televízió képernyőjének kékesszürke vibrálása az ablakok mögött, neonfények piros-sárga villódzása, a városra párás-zöldes derengéssel boruló alkony - Rakovszky Zsuzsa verseinek visszatérő képei ezek. A Villányi-büfé című versben az ablakok például „az ég neonfolyóit / tündöklik vissza”. Máshol meg, igen gyakran, mintha sűrű öntésű üveglap mögül sejlene át a világ: „a Törökugrató fölött / égő üveg az ég” (Allegória), „az üveg jeges-kék / szilánkos ellenállás” (Este), „plafonra vetítve az üveg / redői” (Az elalvás nehézségei), „A dinnye húsa zöld üveg” (Napforduló), „árnyaszpikba dermed a városházfalak nappal-színe” (Megnyitó). A Mintha című versben pedig egy gyógyvizes medencének „zöld ál-túlvilága” ragyog „meleg üveg alatt”. Rakovszky Zsuzsa versében még a tócsa is „zöldhályog” (Kilátás). Ezzel a költő minduntalan ráirányítja a figyelmet arra, hogy a látvány nem olyan magától értetődően fogalmazódik meg, tekintetének át kell hatolnia a látványtól elválasztó közegen. És ha nem ő a beszélő alany, mint drámai monológjaiban, szereplői is ugyanígy látnak. A csúf fodrászlány kirakatüvegen át figyeli, ahogy szeretője mást kísér haza; a Téli napforduló beszélője látja, amint „Két árny mozog a tejüveg mögött”. A dolgok mindig „vízmélyi fénytörésben” látszanak (Nők egy kórteremből). Amikor a drámai monológok korszaka után egy azokénál összetettebb, többszólamú hangon szólal meg, ott is mindig féklámpák vagy zseblámpák fényében, szódásüveg testén átsütve, szilánkjaiban képződik meg a világ. De nemcsak a látvány ilyen sejtelmes, hanem a létezés másik dimenziója, az idő is. A már idézett Mintha című versben „Mintha egy helyiségből az időt kiszivattyúznák”. A Családregényben két nő járkál „egy házban, amely teli van idővel”. És valóban, Rakovszky Zsuzsa egész költészete, Jóslatok és határidők című első kötetétől kezdve a kötet utolsó, filozófiai távlatú időverseiig, teli van idővel. Ahogy egyik versének címe is mondja, az idő egyirányú utca: minden, ami az időben történik, megismételhetetlen. Csakhogy mégsem múlik el: „Mint bulldózer tolja maga előtt / a voltak összessége a rákövetkezőt”; vagy másképpen: az emlékezet „jéglapba zárva” őrzi az évtizedeket (Párbeszéd az időről). Ebben az üveg mögötti, víz alatti létezésben mintha lassított filmen peregnének egy tudat emlékképei. De sosem látni tisztán: hol a homályos megvilágítás, hol a vakítóan szikrázó fény tompítja el a körvonalakat. És mégis, a tárgyak, sőt, a viszonyok is éppen így tárják fel lényegüket, létezésük köznapiságában is súlyos tartalmait, amelyek azonban természetüknél fogva megragadhatatlanok, bizonytalanok, tér- és időbeli határaik is elmosódnak. Olyan tartalmak ezek, amelyek önmagukba zárulnak, nem nyílnak meg. Csak felmutatni lehet őket. Rakovszky Zsuzsa lírájában a lehatárolt, önmaga megismerése elől is elzárt tudatról, a saját lehetőségei alá kényszerített emberi életről van szó, annak végtelen törékenységéről és értelmének végső bizonytalanságáról, amely azonban csonkaságában, roncsoltságában is az egyetlen, egyszerre szánalmas és nagyszerű lehetőség. (Magvető, 272 oldal, 2490 forint) Ferencz Győző Ez a gyűjteményes kötet mindenekelőtt , hangjának roppant intenzitásával és a látásmódjának egységével nyűgöz le. Hallatlanul erős költészet ez. I