Népszabadság, 2006. július (64. évfolyam, 152-177. szám)
2006-07-01 / 152. szám
16 • 2006. JÚLIUS 1., SZOMBAT • NÉPSZABADSÁG Extra/Média Miklós Gábor Válságban van-e a lengyel sajtó „vezérhajója”, a Gazeta Wyborcza? Ezt a kérdést tette fel legutóbbi számában a média ügyeivel foglalkozó Press magazin. A válság kulcsfiguráján lap (GW) alapító főszerkesztője Adam Michnik. A majd félmillió példányban megjelenő napilap valódi hatalom Lengyelországban. Főszerkesztője, az idén hatvanéves Michnik pedig egyike a legismertebb és leginkább ellentmondásos személyiségeknek. Annak, hogy most nemcsak személye, írásai, hanem az újság jövője is vitatémává lett, több oka is lehet. Először is Michnik elhúzódó betegsége miatt két éve nem vesz részt a lap előállításának folyamatában. Ezt a felelősséget átruházta három helyettesére, elsősorban a vele egyidős, szintén lapalapító Helena Luczywóra. Michniknek ugyan időnként megjelennek rövid írásai, politikai, történelmi vagy polemikus reakciói, ám ő csak a távolból irányít. Korábban is csak a publicisztikai részt és a hétvégi mellékletet tartotta közvetlenül kezében, hosszabb ideje már azt sem. Nem szólalt meg személyesen azokban az ügyekben sem, amelyek az elmúlt hónapokban a lengyel közvéleményt foglalkoztatták. Például hogy a konzervatív jobboldali kormánykoalícióba bevonták a populista Önvédelem pártot és a szélsőjobboldali, nacionalista Lengyel Családok Ligáját. A megfigyelők szerint a GW a jobboldali fordulattal, az általa preferált liberálisok bukásával egyfajta politikai szorítóba került, miközben kénytelen piaci kihívásokkal is szembenézni. Mindez a lap meghatározó személyiségének gyakorlati távollétében történt. A piaci kihívást Axel Springernek hívják. Először a Fakt című félbulvár tömeglappal szorongatták meg a GW-t. Ezt az idén követte a Dziennik megjelenése. Ez utóbbi az ún. „komoly lap” kategóriájában indult, s jelentős kezdeti sikereket ért el. Ezt annak is köszönhette, hogy a korábban deklarált pártsemlegesség ellenére a GW konzervatív ellenlábasaként jelenik meg a lappiacon. Mivel a Springer lapja sok elemében modernebb, érthetőbben szól a fiatal olvasóhoz, mint a magas értelmiségi igényű GW, megjelenése nemcsak politikai, hanem szerkesztői kihívás lett. Több megfigyelő szerint a GW színvonala emelkedett a Dziennik színre lépése óta, sőt nőtt a példányszáma is. Igaz a kiadó jelentős árcsökkentést hajtott végre. Ma mind a két újság 1,5 zlotyba, kb. száz forintba kerül. Korábban a GW varsói kiadása 2,70 zloty volt. A lengyel elemzők szerint a jelenlegi helyzet nem tartható fenn. Van, aki úgy véli, hogy Michnik visszatér a mindennapi szerkesztői munkához. Mások szerint ő és első helyettese is távoznak, s helyüket a két helyettes egyike foglalja majd el. Latolgatják, hogy nem kívülről hoznak-e új főnököt. A Press információi szerint több jelölt is van, egyikük Piotr Baczynski, a vezető közéleti hetilap, a Polityka főszerkesztője. A kérdés nem csupán az, hogy ki és hogyan veszi át a GW vezetését. A lap tartalma és irányultsága is vitatott lehet. A lap jelenlegi vezetői között állítólag vannak, akik szeretnének könnyedebb, „tabloidabb” újságot formálni a GW-ből. A Springer-újságok piaci sikerére, a társadalom érdeklődésének bulvárosodására hivatkoznak. Michnik viszont - idézik - ragaszkodik ahhoz, hogy az általa jegyzett lap „véleményformáló” újság legyen. „Nem baj, ha a példányszám lemegy százezerre, a lényeg, hogy számoljanak az országban azzal, amit a Gazeta mond.” Ez azonban aligha esik egybe a kiadó részvényeseinek álláspontjával, akik a példányszámban és a bevételekben érdekeltek, s túltennék magukat Michnik távozásán is. A lap az elmúlt tizenhét év alatt Lengyelország egyik legfontosabb politikai intézménye volt. Megkerülhetetlen. A jelenlegi kurzus azonban épp ezt a korszakot kívánja eltörölni. Felvetődik: vállalja-e Michnik a harcot, vagy félreáll? Felhívtam a szerkesztőséget, s érdeklődtem a hírek valóságalapjáról. A válaszadók tőmondatokban közölték, mindez alaptalan, Michnik főszerkesztő a helyén van. GW: véleménylap vagy bulvár? Adásszünet Amikor 1956-ban elkelt az első, Orion márkájú tévékészülék, Koreny János elektromérnök egyetlen munkahelyére, a televízióhoz került. Ötvenévnyi gyűjtésének anyagát az 1993-ban nyílt Technikatörténeti és Műsor Múzeum őrzi, melyet most - nemzeti örökséggé nyilvánítása után - bezártak. Szablyár Eszter Amikor egyik törzsvendége, a Norvégiában élő, magyar származású asszony legutóbb felkereste az Október hatodika utca 9. szám alatti televíziótörténeti múzeumot - hogy magyarul tanuló gyerekeinek újabb mesejátékokat szerezzen be -, nem talált mást, csak porlepte, üres kirakatot. A muzeális kézi kamerát tartó operatőrbábuval együtt eltűnt a talicskára szerelt orsós magnó, a faládába épített házi videó, de Süsü feje is. Hiába kopogott, a múzeum ősszakikból álló, pár fős csapata nem nyitott ajtót. Csöndben megállapította magában, hogy a jó dolgok most sem tartottak örökké, és visszament Norvégiába, így arról a jó hírről is lemaradt, hogy a 150 készülékből, a komplett, hatvanas évekbeli stúdióból és a több mint 750 videokazettából álló - Közép-Európában kuriózumnak számító - gyűjteményt a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma felvette nemzeti kulturális örökségünk lajstromába. Ezzel együtt a kollekciót védetté is nyilvánították, ami - ahogy a gyűjtemény alapítója, Koreny János mondja - annyit jelent, hogy azt nem lehet eladni és széthordani. Gyűjtők és kutatók rendelkezésére kell bocsátani, de nyilvános közzétételére senki nem kötelezhető. Pillanatnyilag nem is látható, mert a Magyar Televízió - amely csak bérelte a helyiséget az önkormányzattól - bezárta azt. Míg új helyet nem találnak, a különleges kollekció a televízió Szabadság téri épületében van, becsomagolva. A relikviák nem először kerültek ide. Miután annak idején Koreny János a televízió kiszolgált és leselejtezett eszközeiből egyre méretesebb példányokat is megmentett, haza már nem vihette őket. Ezért a munkahelyén őrizte a nagyobb leleteket: a toronylépcsőház aljában, és mindenhol, ahol csak helyet talált. Az egykor a híradó fanfárjaira pörgő televíziós kamerát, kézi felvevőket, videomagnót és számtalan vevőkészüléket. Az első kiállítást is itt, a palota aulájában rendezte be 1977-ben, a televíziózás hivatalos megindulásának 20. évfordulóján. A harmincadikon már komoly üvegvitrineket kapott az egyre gyarapodó állomány, amely egy évig, díszletekkel, jelmezekkel kiegészülve a központi térben kapott helyet. Koreny úr, amikor 1992-ben nyugdíjazták, elhatározta, hogy kedvenc tárgyainak valódi múzeumi körülményeket teremt. Egy évre rá már ő volt a múzeum vezetője, fejlesztője, a magyar és az idegen nyelvű tárlatvezető, ő osztotta a gyerekeknek a „tiszteletbeli operatőr” címet. Mindezt a televízió egykori cégének, a Televideónak a Lenhossék utcai épületében berendezett Technikatörténeti és Műsor Múzeumban. Mígnem 2000-ben anyagi nehézségek miatt eladták a Televideót épülettel együtt. - Egyik szemem sírt, a másik nevetett - mondja Koreny. - Nem tudtam, lesz-e egyáltalán új helyünk, de legalább a múzeum megörökölte a Televideó 750 darabos kazettarepertoárját. Ezt azóta Koreny olyan felvételekkel is kiegészítette, amelyeket ő maga rögzített a televízió adásaiból, mint például az első bemondóról, Takács Marikáról . • Az MTV-től kapott tájékoztatás szerint a múzeumnak kevés látogatója volt, ráadásul a helyiség alapos renoválásra szorult volna, jelentős költséggel. Jelenleg egy olyan terv körvonalazódik, hogy a gyűjteményt egy kis csillaghegyi múzeumba helyezik el. Néhány relikviát pedig a Csodák Palotájában mutatnak be, három havonta cserélve azokat készült emlékműsort vagy a 80 éves mesemondó, Bálint Ágnes portréfilmjét. Ez utóbbiakat inkább a felnőtt látogatók nézték szívesen, a gyerekek a Futrinka utcáért vagy Süsüért rajongtak. Bár egyszer egy olasz úr a Mézga család történetét kérte Koreny úrtól, gyerekkori kedvencét, amelyet anno a RAI olasz televízióban látott. A nyugdíjas gyűjtő a múzeum igazgatása közben technikatörténeti kézikönyvet írt, összeállított egy televíziótörténeti videokazettát. Az egyik látogatója viszont róla és megszállott társairól készített filmet, amelyet először az idei filmszemlén, majd az Egyesült Államok számtalan magyar nyelvű csatornáján is sugároztak. Koreny úr napjai mostanában azzal telnek, hogy várja a döntést, költözhetnek-e, és ha igen, hova. Reméli, újra olyan helyre, amely nem esik messze a turistáknak javasolt útvonaltól. Ha mégsem jönne össze, akkor mindenképpen hagy egy útbaigazító cédulát a norvégiai magyar családnak. Berlin új kulturális létesítménye, a Német Televíziómúzeum a foci-vb-re időzítve nyílt meg. A látogató a nyugat- és a keletnémet televíziózás fél évszázadába pillanthat bele. A múzeumra a két német közszolgálati adó évi százezer eurót ad, de számítanak a kereskedelmi tévék támogatására is, ám a legnagyobb szponzor a berlini vízszolgáltató Fotó: Máté Róbert Az itthoni múzeumon már csak felirat. Keresik a helyét Fotó: Kovalovszky Dániel Sztrájkol a Paris Match szerkesztősége Több mint ötvenéves történetében először tartott tiltakozó sztrájkot csütörtökön a Paris Match című francia magazin szerkesztősége, amiért főszerkesztőjüket politikai okokból eltávolította a laptulajdonos. Címlapján Cécilia Sarkozyvel - a francia belügyminiszter feleségével - és annak akkori élettársával, Richard Attias reklámszakemberrel jelent meg tavaly augusztusban a Paris Match. Az átlagosan 600 ezres példányszámú hetilap azon a héten 900 ezer példányban kelt el, s nagy visszhangot váltott ki a francia közéletben. Cécilia azóta visszaköltözött férjéhez, s erről képes riportban szintén beszámolt a Paris Match. A szerkesztőség szerint Alain Genestar főszerkesztő eltávolítása a megalázott, befolyásos férj boszszúja, ugyanis Arnaud Lagardere, a hetilap főrészvényese Nicolas Sarkozy bizalmas barátja. A laptulajdonos a belügyminiszterhez hasonlóan nem tudott a készülő címlapról, amelynek megjelenése nyomán „halálosan összeveszett" a főszerkesztővel. Az újságírók úgy vélik, hogy a 2007-es elnökválasztás kezdődő kampányában - amelynek egyik nagy esélyese Nicolas Sarkozy - a tulajdonos a szerkesztőség „destabilizálására” törekszik. Szakszervezetük nem a vezetőséggel megromlott viszonyban lévő főszerkesztő visszahelyezését követeli, hanem tiltakozik az eljárás ellen. (MTI) A Média oldalt szerkeszti: Haszán Zoltán e-mail: haszanz@nepszabadsag.hu « * 1 SMS-ek a képernyőn: virtuális anyázás „Az MSZP olyan, mint aki cselekményt keres a paradicsomlevesben csak azért, mert betűtészta van benne.” „A Fidesz az eddigi legjobb ellenzék, maradjon is az.” Valamennyi politikai erő megkapja, ami jár most már SMS-ben is. Nyusztay Máté Néhány éve jelentek meg Magyarországon először, s a szakértők szerint egyre nagyobb hatásuk van a közvéleményre a televíziós műsorok közben futó, tömegrendezvényeken kivetített SMS-eknek. Temesi László újságíró 35-40 ezer, a TV 2 Mokka című műsorában bejátszott szöveges üzenetet gyűjtött össze tavaly szeptembertől idén májusig, ezekből majd kétezer gyöngyszemet válogatott ki és elemzett a napokban megjelent könyvében. A Gyurcsány a király, Orbán a vezér című kötetben politológusok, politikusok, szociológusok és írók nyilatkoznak a kommunikáció e sajátos formájáról. Temesi elmondása szerint a gyűjtésben egyetlen, teljes névvel aláírt üzenetet sem talált - vagyis jobbára névtelen (jobb esetben Törpapa néven aláírt), s nem meglepő: túlnyomó többségükben igencsak indulatos üzenetekről van szó, így aztán több nyilatkozó szerint nem is szabad komolyan venni a „virtuális anyázás” formáját, Popper Péter pszichológus szerint például ma már nincs diktatúra, gyáva dolog névtelenül üzengetni. Azért a Mokkát választottam, mert a műsor közben futó SMS-sávban a jobboldali és a baloldali vélemények nagyjá- TEMESI LÁSZLÓ ...Gyurcsány a király... ...Orbán a vezér... ból azonos arányban jelennek meg - nyilatkozta lapunknak Temesi László. Gyűjtéséből az is kiderül, hogy bár vannak notórius SMS-ezők, a százforintos üzenetenkénti tarifa „gondoskodik” a küldők változatosságáról. Az viszont a szerzőnek nyilatkozó szakértők szerint előfordul, hogy pártok kampánymunkásai többnyire televíziós viták idején SMS- ekkel próbálják a nézőt befolyásolni, illetve a pártok véleményét sugallni. A televíziós vitákban egyébként a legritkább esetben reagálnak a beérkező üzenetekre. Simon János politológus a demokrácia egyik megnyilvánulási formájának, egyfajta Hyde Parknak tekinti a műfajt. Az üzenetek jelzésértékűek szerinte, mert azokból kitapinthatóak a társadalmi feszültségek. Hasonlóan vélekedett a Mokka műsorvezetője is. Havas Henrik szerint az üzenetekből nyomon követhetők a közvélemény hangulatváltozásai - bár szerinte többnyire „a Megasztár népe” üzenget a műsorban.