Népszabadság, 2006. július (64. évfolyam, 152-177. szám)

2006-07-01 / 152. szám

„Gyurcsány ránk számíthat” Az SZDSZ dilemmái a reformokról és a koalícióról Az SZDSZ-ben bekalkulálták a népszerűségvesztést, de a márciusi tisztújításig „új ta­gozódás” lehetséges. Eköz­ben Kuncze Gábor válságin­tézkedésekről beszélt. A párt a miniszterelnök mellett áll a nehéz időben, bár némely döntését Fodor Gábor anti­­demokratikusnak tartja. Gréczy Zsolt Az SZDSZ semmiképpen sem tán­torítható el a reformoktól, járjon ez bármilyen népszerűségvesztés­sel - mondta lapunknak több libe­rális politikus. Böhm András úgy fogalmazott: „Gyurcsány ránk szá­míthat.” Mások is úgy vélekedtek, nem szabad megállni, mert hiába rossz a megszorító csomag fogad­tatása, a reformokkal együtt a nyár végére kirajzolódhat az az irány, amelyet a kormány a költ­ségvetés konszolidálására és a fej­lesztések beindítására tervezett. Eközben Kuncze Gábor válságin­tézkedéseknek nevezte a költség­­vetési hiány mérséklése érdeké­ben tett lépéseket. A pártelnök azt mondta: ez az utolsó esély, hogy visszaszerezzék a befektetők bi­zalmát. Bőhm szerint az SZDSZ azt a kellemetlenséget is vállalja, hogy az „adócsökkentés pártjá­ból” - mintegy két évre - az adó­emelésben részes párt lesz. Ez ki­kerülhetetlen volt. • Csak információhiány magyaráz­hatja Fodor Gábor szavait - így reagált Szilvásy György, a Miniszterel­nöki Hivatalt vezető miniszter a sza­bad demokrata ügyviv­őnek arra a ki­jelentésére, hogy a Nemzeti Fejleszté­si Ügynökség és az Államreform Bi­zottság létrehozása túllép az alkotmá­­­­nyos kereteken. Szilvásy szerint az SZDSZ vezetése időben tájékoztatást kapott a kormány szerkezetéről, s a balatonőszödi kormányülésen, ahol ugyancsak erről volt szó, az SZDSZ el­nöke is támogatta az elképzelést. A kormánydöntés csak ezt követően született meg. A miniszter vitába szállt azzal is, hogy a Nemzeti Fejlesz­tési Ügynökség, illetve az államreform titkárság vezetőjének tárca nélküli mi­niszteri rangot kellene viselnie. Sze­rinte ezt egyikőjük feladata sem teszi szükségessé, ugyanis főleg a döntések előkészítésével foglalkoznak. Azért ez nem ennyire egyönte­tű az SZDSZ-ben. Fodor Gábor az Indexnek azt mondta: helyes a kormányfő törekvése a költségve­tési egyensúly helyreállításáért és a reformokért. A fejlesztésekért és az államreformért felelős államtit­károk kinevezését azonban anti­­demokratikusnak tartja, mond­ván, a parlament előtt nem szá­mon kérhetőek, szerinte Bajnai Gordonból és Draskovics Tiborból tárca nélküli minisztert kellett volna csinálni. Fodor azt is mond­ta: normalizálódik a kapcsolata egykori barátjával, Orbán Viktor­ral. A „politikában soha nem sza­bad megsértődni”, ő se tette, pedig lenne rá oka. Ezzel arra utalhatott, hogy a pártjában leszavazták par­lamenti alelnöki jelölését, s meg­akadályozták miniszteri ambíciói­nak valóra válását. Újabb dilemma: elég erős-e az SZDSZ a kormányban, amikor há­rom minisztere - Kóka János, Persányi Miklós és Molnár Lajos - nem nevezhető frontembernek. Erre a „szűk mag” azt mondja: a lényeg az, hogy „tartsák a refor­mok jó irányát”. Béki Gabriella, akit a párt „belső ellenzékéhez” tartozónak könyvelnek el, úgy lát­ja: az SZDSZ megbízható partner, és belső életére ma nincs befo­lyással a kormánypártok népsze­rűségének olvadása. Ráadásul az SZDSZ esetében a 2-3 százalékos elmozdulás is visszaszerezhető. Horn Gábor úgy látja: bár oly­kor „nehéz az MSZP-vel”, de most a szocialisták is reformpártiak. A koalíciós egyeztetésért felelős ál­lamtitkár szerint az SZDSZ java­solta a szociális ellátórendszer és a nyugdíjrendszer átalakítását is, ezt azonban az MSZP nem támo­gatta. A liberálisokat zavarja, hogy szerintük a mostani adónövelés inkább csökkenti a költségvetési egyensúly megteremtésének esé­lyét, de időleges megoldásnak ezt is elfogadják, abban a reményben, hogy 2009-re megvalósulhat az egykulcsos adórendszer. Arra a kérdésre, hogy mennyivel lesz könnyebb dolga a kormánynak a gazdaságpolitika kialakításában, ha jövő nyártól nem Járai Zsig­­mond lesz a Nemzeti Bank elnöke, Horn úgy felelt: „a koalíciós pár­toknak van már közös álláspontja az utód személyéről”. A kérdésre, hogy az illetőt Surányi Györgynek hívják-e, Horn azt felelte: „egyelő­re ennyit tudok mondani erről”. Abban minden megkérdezett SZDSZ-es politikus egyetértett, hogy az önkormányzati választás előtt biztató, hogy Demszky Gábor koalíciós jelölt lett­­ és biztosak a főpolgármester győzelmében. • A Fidesz átvette a vezetést a pártok népszerűségi sorrendjében - állapította meg a Medián. A HVG-ben közzétett felmérés szerint a miniszterelnök nép­szerűsége kilenc százalékponttal csök­kent, az MSZP potenciális szavazótábo­ra a teljes népességben 37-ről 31 száza­lékra esett vissza, a Fideszé pedig csak­nem ugyanekkora mértékben, 38 szá­zalékra nőtt. A választani tudó biztos szavazók 51 százaléka szavazna a Fi­­deszre, 39 százaléka az MSZP-re, az SZDSZ-re és az MDF-re 4-4 százalékuk. Fodor Gábor és Világosi Gábor - utóbbi lett a parlament alelnöke Fotó: MTI - Honéczy Barnabás t.­tt V­m­4­ lyek, a vezér­­ a Führer­­ öncsalásától és az álta­luk való megcsalatástól.” De hogy a Nagy Személyi Dilemma mennyi­re megosztja a jobboldali értelmiséget, íme még két vélemény. Solymosi Frigyes: „Jómagam nem arról szeretném Orbán Viktort meggyőzni, hogy hagyja el a politika színpadát, hanem hogy térjen vissza önmagához, a demokratikus poli­tizáláshoz. (...) Talán a nemzet megmentéséről sem kellene annyit beszélniük a fidesze­­seknek.” Tőkéczki László: „Nem a sokat hangoz­tatott modern kampányfíling fogta meg az apo­­litikus tömeget, hanem a primitív, megszemé­lyesített veszélyérzet folyamatos sulykolása Or­bán Viktorral - »a cigánnyal« - szemben.” Miközben Kósa Lajos, Debrecen fideszes polgármestere inkább táltosnak, mint operatív vezetőnek tudja Orbánt elképzelni, talán Stumpf István tömörítette a legpontosabban a megosztottság élményét egykori főnöke kap­csán: „Orbán Viktor abszolút felhatalmazást ka­pott az általa képviselt elképzelés megvalósítá­sára. Senkire át nem hárítható felelősség terheli a választási vereségért, ugyanakkor kétségtelen, hogy elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy Közép-Európa legerősebb konzervatív tö­mörülése foglal helyet a magyar parlamentben.” Tanulságos fejlemény, hogy a vereség okait kutatók alig említik Gyurcsány Ferenc szemé­lyét. Stumpf elismeri ugyan, hogy a Fidesz alá­becsülte az új kormányfő képességeit és ambí­cióit, de a közírók jószerével csak addig jutnak el, hogy a száz lépés álságos kampány volt, semmi több, és hogy a médiatúlsúly megtámo­gatta a baloldal új vezérét. Kövér László azt mondta a bukás utáni első interjújában: „mi nem hibázhatunk, húsz száza­lék küzd nyolcvan ellen”. Erre a sajtóbeli el­nyomatásra hivatkozott a „feltárás” során Or­bán Viktor is. Az így gondolkodók csak azt a kérdést felejtik el feltenni önmaguknak: ho­gyan nyerhetett 1998-ban a Fidesz, amikor nem volt sem Hír TV, sem Heti Válasz, a Magyar Nemzetet a Princz Gábor vezette Postabank tartotta életben konzervatív urak felkérésére, és akkor még a Kossuth rádió hírműsorai sem húztak ennyire jobbra? A Fidesz esetleges feloszlatása, új jobbolda­li párt szervezése egyelőre még nem körvona­lazódik. A legbátrabb ezen a téren Dévényi Ist­ván volt, aki azt írta: „a megüresedő helyeket föl lehet tölteni az ügyesen kampányoló, na­rancssárga dzsekis friss arcokkal. Csak akkor ideje az egykori Fidesznek új nevet keresni. Meg lélekben fölkészülni az évtizedekig tartó ellenzékiségre.” Az Orbán Viktort is erősen bí­ráló egykori főtanácsadó, Elek István pub­licista a szabdalásban hisz. A Fidesz mellett egy, a Lezsák Sándor vezette tömörülésből, környezetvédőkből és kisgazdákból álló segéd­pártot képzel el. Orbán Viktor pártelnök - bár egyszer azt mondta, vállalja a felelősséget - még nem gya­korolt feltáró önkritikát. Ehelyett próbálja egy­ben tartani a Fideszt. Csak hát a párt válsága nemcsak szervezeti és morális, hanem anyagi is. A hírek többmilliárdos adósságról szólnak. Egyszer valaki felteszi a kérdést: hogyan be­szélhet a duzzadt államadósságról az a párt, amely maga is csődközelbe került. ■ Úgy tűnik, Szeged egykori polgármes­tere, aki egy időben és egyenlő eséllyel indult Kósa Lajos­sal, s csaknem egy­formán használták ki a lehetőségeiket, a Fideszben előbb­­utóbb megkapja az obsitot. Szitkozódunk a vízdíjak miatt is, miközben halálos nyugalommal lo­csoljuk szét a csap­vizet veteményes­kertre, autóra, a gyerek kerti me­dencéjébe. NÉPSZABADSÁG • 2006. JÚLIUS 1., SZOMBAT Magyarország • 3 Obsit Tanács István tanacsi@t-online.hu Nagy kő esne le a szívükről, ha a hír igaz lenne - mondták a szegedi fideszesek, amikor az újságíróktól megtudták, hogy Bartha László volt polgármester kilépni készül a pártból. Bartha kilépésről szóló levele azóta sem érkezett meg párttár­saihoz, amiből az következik, hogy elhatározása talán nem is olyan szilárd, és szívesen maradna, ha marasztalnák. A Fidesz­ben azonban - legalábbis fent és lent, Orbán köreiben és a sze­gedi szervezetben - nem sokan kérlelik, hogy gondolja meg még egyszer. Úgy tűnik, Szeged egykori polgármestere, aki egy időben és egyenlő eséllyel indult Kósa Lajossal, s csaknem egy­formán használták ki a lehetőségeiket, a Fideszben előbb-utóbb megkapja az obsitot. Mit kezdhet magával egy politikai obsitos, akinek csaknem évtizedes távollét után kellene visszatalálni polgári foglalkozásá­hoz - Bartha esetében odaállni újra a műtőasztal mellé, ami talán nemcsak neki lenne rossz, hanem a keze közé kerülő betegeknek is? Valószínűleg nem lesz erre szükség - az ember nem is gondol­ná, mi minden adódik az ilyen helyzetből. Az a tény, hogy Orbán négy éve levegőnek nézi őt, Barthának alkalmat ad a pártelnök dühödt bírálatára. Mivel neki ebben az Orbán uralta Fideszben már nincs vesztenivalója, a nyilvánosság előtt megfogalmazhat olyan kritikát, amit a főnök ellen homályban morgolódók nem mernek hangosan kimondani. Ezzel egy Orbán utáni érában csat­lakozhat az akkori győztesekhez, mint a párton belüli zsarnokság elleni harcban érdemeket szerzett, nyílt sisakos lázadó. Bartha László azt nyilatkozta lapunknak: a magánerős egész­ségügyben képzeli el a folytatást. Ez a mostani kormány idején perspektivikus pálya, a volt polgármester bedolgozta magát a témába, s mint mondta, nézetei a kórház-privatizáció ügyében álltak legmesszebb a Fidesz hivatalos irányvonalától. Ha visz­­szagondolunk, Bartha valóban ugyanazt akarta fideszes polgár­­mesterként, mint amit a mostani egészségügyi miniszter akar - a széles kapcsolatrendszerrel rendelkező politikust tárt karok­kal várhatják azok a befektetői csoportok, amelyek Molnár La­jos miniszter programját segítenek majd megvalósítani. De nem zárult le végleg a politika útja sem: ha a Fideszben momentán nem indítják is polgármesterjelöltként, a zilált álla­potban lévő MDF-ben káderhiány van. És Bartha azért is bírál­ta a Fidesz vezetését, ahogyan az az MDF-fel szemben politi­zált. Ha a Fidesz már nem a régi, sőt - miképpen Bartha fogal­mazott - „szelektív hulladékgyűjtő párt” lett belőle, mert csupa volt MDF-es meg KDNP-s van benne, ő, az echte konzervatív­liberális miért ne mehetne az MDF-be? Hogy az obsitos személye esetleg nem vet jó fényt arra, aki befogadná? Hogy történtek egykor, a hatalma és lehetőségei csúcsán olyan dolgok, amelyek miatt csúfos vereséget szenve­dett képviselő- és polgármesterjelöltként egyaránt? Volt valami zajgás csakugyan, de ki emlékszik már a részletekre - mondhat­ják Bartha leendő szövetségesei. De, még ha nyíltan nem csapó­dik semelyik párthoz, akkor is elindulhat valamilyen városszé­­­­pítő egyesület, helyi választási párt színeiben, amely a helyha­tósági választáson elvehet volt pártjától egy-két sorsdöntő szá­zalékot - vagy akár csak lebegtetheti, hogy szándékában áll ilyesmi. Nemcsak harmincszázalékos szavazótáborral lehet zsonglőrködni, hanem egy-két százalékossal is. Sőt, azzal lehet csak igazán. Melegünk van Doros Judit dorosi@axelero.hu Halkan vagy épp dübörögve - attól függ, japán, avagy orosz márkájú készülékről van szó - búgnak-zúgnak a légkondicioná­lók az ablakokban. Még nagy a hőség, de mi már most azt szá­molgatjuk, ki tudjuk-e fizetni a nyári hűtésért felrótt áram­számla mellett majd a téli hónapok fűtésköltségeit. A gázszámla bűvös szó - lehet vele riogatni az ellenzéki ol­dalról, ha épp kampányidőszakban vagyunk, de jól jön akkor is, ha a langyos kocsmai hangulatot szeretnénk felizzítani, vagy közös témát keresünk a panaszkodáshoz a szomszéd né­nivel. Elég egy szikra, máris pattan a láng, utat tör magának az indulat. Higgadtabb pillanatokban eszünkbe juthatna a gázszámláról más is. Például az, hogy a távfűtött lakások nagy részében a mai napig nincs beszerelve egyéni mérőeszköz, így az ott lakók nem a fogyasztásuknak megfelelő mértékben fizetik a díjat, ha­nem átalányban, így a legtöbb ember nem tekeri le a radiátor csapját, ha meleg van, hanem kinyitja az ablakot, s a lelke mé­lyén kaján megnyugvást is érez, amiért nyugodt szívvel szór­hatja az energiát, hisz neki attól nem lesz sem több, sem keve­sebb a költsége. Nem cseréli ki az ablakokat sem, noha kifelé süvít a hézagos kereten a meleg, s ugyanott húz be a hideg is. A csere túl drága, és az állam sem töri magát, hogy ösztönözze a takarékosságot: a nagy csinnadrattával beharangozott nyílászá­ró-korszerűsítési program pénzügyi kerete szűkös, hamar el­fogy, a támogatást igénylő lap meg olyan bonyolult, hogy átla­gos türelemmel megáldott ember neki se fog a kitöltésébe. Szitkozódunk a vízdíjak miatt is, miközben halálos nyuga­lommal locsoljuk szét a csapvizet veteményeskertre, autóra, a gyerek kerti medencéjébe. Hová lettek az esővízgyűjtő hordók a házak ereszei alól? Eltűntek, már a kisebb falvakban is alig lát­ni ilyet. Meghalt a nagymama, nagypapa, aki még ragaszkodott ahhoz, hogy amit a természet adott, azzal jól kell sáfárkodni. Az unokáknak már nem elég dizájnos a vashordó, amit egy jól fej­lett leanderbokorral sem lehet igazán eltakarni. Ezért hát in­kább kidobják. A környezetbarát energiaprogramok - mint amilyen a bio­massza felhasználása vagy a szélerőművek építése is - inkább csak a lózungok szintjén léteznek, nagy felhajtással beharan­goznak egy-egy induló beruházást, aztán az építkezés nem akar elkezdődni. Az Alföldön például, ahol a szeles órák száma az átlagosnál magasabb, tucatnyi településen ígértek szélerőmű­vet, de a szélkerék lapátjai a legtöbb helyen nem forognak, az építkezés meg sem kezdődött. Most még melegünk van, de már a fűtés miatt vacog a fo­gunk. Becsuknánk az ajtót - s ha lehetne, a szemünket is­-, de a számlát így is, úgy is benyújtják nekünk. Mi pedig, tékozló sze­gények, fizetni fogunk.

Next