Népszabadság, 2006. július (64. évfolyam, 152-177. szám)
2006-07-01 / 152. szám
„Gyurcsány ránk számíthat” Az SZDSZ dilemmái a reformokról és a koalícióról Az SZDSZ-ben bekalkulálták a népszerűségvesztést, de a márciusi tisztújításig „új tagozódás” lehetséges. Eközben Kuncze Gábor válságintézkedésekről beszélt. A párt a miniszterelnök mellett áll a nehéz időben, bár némely döntését Fodor Gábor antidemokratikusnak tartja. Gréczy Zsolt Az SZDSZ semmiképpen sem tántorítható el a reformoktól, járjon ez bármilyen népszerűségvesztéssel - mondta lapunknak több liberális politikus. Böhm András úgy fogalmazott: „Gyurcsány ránk számíthat.” Mások is úgy vélekedtek, nem szabad megállni, mert hiába rossz a megszorító csomag fogadtatása, a reformokkal együtt a nyár végére kirajzolódhat az az irány, amelyet a kormány a költségvetés konszolidálására és a fejlesztések beindítására tervezett. Eközben Kuncze Gábor válságintézkedéseknek nevezte a költségvetési hiány mérséklése érdekében tett lépéseket. A pártelnök azt mondta: ez az utolsó esély, hogy visszaszerezzék a befektetők bizalmát. Bőhm szerint az SZDSZ azt a kellemetlenséget is vállalja, hogy az „adócsökkentés pártjából” - mintegy két évre - az adóemelésben részes párt lesz. Ez kikerülhetetlen volt. • Csak információhiány magyarázhatja Fodor Gábor szavait - így reagált Szilvásy György, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter a szabad demokrata ügyvivőnek arra a kijelentésére, hogy a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség és az Államreform Bizottság létrehozása túllép az alkotmányos kereteken. Szilvásy szerint az SZDSZ vezetése időben tájékoztatást kapott a kormány szerkezetéről, s a balatonőszödi kormányülésen, ahol ugyancsak erről volt szó, az SZDSZ elnöke is támogatta az elképzelést. A kormánydöntés csak ezt követően született meg. A miniszter vitába szállt azzal is, hogy a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség, illetve az államreform titkárság vezetőjének tárca nélküli miniszteri rangot kellene viselnie. Szerinte ezt egyikőjük feladata sem teszi szükségessé, ugyanis főleg a döntések előkészítésével foglalkoznak. Azért ez nem ennyire egyöntetű az SZDSZ-ben. Fodor Gábor az Indexnek azt mondta: helyes a kormányfő törekvése a költségvetési egyensúly helyreállításáért és a reformokért. A fejlesztésekért és az államreformért felelős államtitkárok kinevezését azonban antidemokratikusnak tartja, mondván, a parlament előtt nem számon kérhetőek, szerinte Bajnai Gordonból és Draskovics Tiborból tárca nélküli minisztert kellett volna csinálni. Fodor azt is mondta: normalizálódik a kapcsolata egykori barátjával, Orbán Viktorral. A „politikában soha nem szabad megsértődni”, ő se tette, pedig lenne rá oka. Ezzel arra utalhatott, hogy a pártjában leszavazták parlamenti alelnöki jelölését, s megakadályozták miniszteri ambícióinak valóra válását. Újabb dilemma: elég erős-e az SZDSZ a kormányban, amikor három minisztere - Kóka János, Persányi Miklós és Molnár Lajos - nem nevezhető frontembernek. Erre a „szűk mag” azt mondja: a lényeg az, hogy „tartsák a reformok jó irányát”. Béki Gabriella, akit a párt „belső ellenzékéhez” tartozónak könyvelnek el, úgy látja: az SZDSZ megbízható partner, és belső életére ma nincs befolyással a kormánypártok népszerűségének olvadása. Ráadásul az SZDSZ esetében a 2-3 százalékos elmozdulás is visszaszerezhető. Horn Gábor úgy látja: bár olykor „nehéz az MSZP-vel”, de most a szocialisták is reformpártiak. A koalíciós egyeztetésért felelős államtitkár szerint az SZDSZ javasolta a szociális ellátórendszer és a nyugdíjrendszer átalakítását is, ezt azonban az MSZP nem támogatta. A liberálisokat zavarja, hogy szerintük a mostani adónövelés inkább csökkenti a költségvetési egyensúly megteremtésének esélyét, de időleges megoldásnak ezt is elfogadják, abban a reményben, hogy 2009-re megvalósulhat az egykulcsos adórendszer. Arra a kérdésre, hogy mennyivel lesz könnyebb dolga a kormánynak a gazdaságpolitika kialakításában, ha jövő nyártól nem Járai Zsigmond lesz a Nemzeti Bank elnöke, Horn úgy felelt: „a koalíciós pártoknak van már közös álláspontja az utód személyéről”. A kérdésre, hogy az illetőt Surányi Györgynek hívják-e, Horn azt felelte: „egyelőre ennyit tudok mondani erről”. Abban minden megkérdezett SZDSZ-es politikus egyetértett, hogy az önkormányzati választás előtt biztató, hogy Demszky Gábor koalíciós jelölt lett és biztosak a főpolgármester győzelmében. • A Fidesz átvette a vezetést a pártok népszerűségi sorrendjében - állapította meg a Medián. A HVG-ben közzétett felmérés szerint a miniszterelnök népszerűsége kilenc százalékponttal csökkent, az MSZP potenciális szavazótábora a teljes népességben 37-ről 31 százalékra esett vissza, a Fideszé pedig csaknem ugyanekkora mértékben, 38 százalékra nőtt. A választani tudó biztos szavazók 51 százaléka szavazna a Fideszre, 39 százaléka az MSZP-re, az SZDSZ-re és az MDF-re 4-4 százalékuk. Fodor Gábor és Világosi Gábor - utóbbi lett a parlament alelnöke Fotó: MTI - Honéczy Barnabás t.tt Vm4 lyek, a vezér a Führer öncsalásától és az általuk való megcsalatástól.” De hogy a Nagy Személyi Dilemma mennyire megosztja a jobboldali értelmiséget, íme még két vélemény. Solymosi Frigyes: „Jómagam nem arról szeretném Orbán Viktort meggyőzni, hogy hagyja el a politika színpadát, hanem hogy térjen vissza önmagához, a demokratikus politizáláshoz. (...) Talán a nemzet megmentéséről sem kellene annyit beszélniük a fideszeseknek.” Tőkéczki László: „Nem a sokat hangoztatott modern kampányfíling fogta meg az apolitikus tömeget, hanem a primitív, megszemélyesített veszélyérzet folyamatos sulykolása Orbán Viktorral - »a cigánnyal« - szemben.” Miközben Kósa Lajos, Debrecen fideszes polgármestere inkább táltosnak, mint operatív vezetőnek tudja Orbánt elképzelni, talán Stumpf István tömörítette a legpontosabban a megosztottság élményét egykori főnöke kapcsán: „Orbán Viktor abszolút felhatalmazást kapott az általa képviselt elképzelés megvalósítására. Senkire át nem hárítható felelősség terheli a választási vereségért, ugyanakkor kétségtelen, hogy elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy Közép-Európa legerősebb konzervatív tömörülése foglal helyet a magyar parlamentben.” Tanulságos fejlemény, hogy a vereség okait kutatók alig említik Gyurcsány Ferenc személyét. Stumpf elismeri ugyan, hogy a Fidesz alábecsülte az új kormányfő képességeit és ambícióit, de a közírók jószerével csak addig jutnak el, hogy a száz lépés álságos kampány volt, semmi több, és hogy a médiatúlsúly megtámogatta a baloldal új vezérét. Kövér László azt mondta a bukás utáni első interjújában: „mi nem hibázhatunk, húsz százalék küzd nyolcvan ellen”. Erre a sajtóbeli elnyomatásra hivatkozott a „feltárás” során Orbán Viktor is. Az így gondolkodók csak azt a kérdést felejtik el feltenni önmaguknak: hogyan nyerhetett 1998-ban a Fidesz, amikor nem volt sem Hír TV, sem Heti Válasz, a Magyar Nemzetet a Princz Gábor vezette Postabank tartotta életben konzervatív urak felkérésére, és akkor még a Kossuth rádió hírműsorai sem húztak ennyire jobbra? A Fidesz esetleges feloszlatása, új jobboldali párt szervezése egyelőre még nem körvonalazódik. A legbátrabb ezen a téren Dévényi István volt, aki azt írta: „a megüresedő helyeket föl lehet tölteni az ügyesen kampányoló, narancssárga dzsekis friss arcokkal. Csak akkor ideje az egykori Fidesznek új nevet keresni. Meg lélekben fölkészülni az évtizedekig tartó ellenzékiségre.” Az Orbán Viktort is erősen bíráló egykori főtanácsadó, Elek István publicista a szabdalásban hisz. A Fidesz mellett egy, a Lezsák Sándor vezette tömörülésből, környezetvédőkből és kisgazdákból álló segédpártot képzel el. Orbán Viktor pártelnök - bár egyszer azt mondta, vállalja a felelősséget - még nem gyakorolt feltáró önkritikát. Ehelyett próbálja egyben tartani a Fideszt. Csak hát a párt válsága nemcsak szervezeti és morális, hanem anyagi is. A hírek többmilliárdos adósságról szólnak. Egyszer valaki felteszi a kérdést: hogyan beszélhet a duzzadt államadósságról az a párt, amely maga is csődközelbe került. ■ Úgy tűnik, Szeged egykori polgármestere, aki egy időben és egyenlő eséllyel indult Kósa Lajossal, s csaknem egyformán használták ki a lehetőségeiket, a Fideszben előbbutóbb megkapja az obsitot. Szitkozódunk a vízdíjak miatt is, miközben halálos nyugalommal locsoljuk szét a csapvizet veteményeskertre, autóra, a gyerek kerti medencéjébe. NÉPSZABADSÁG • 2006. JÚLIUS 1., SZOMBAT Magyarország • 3 Obsit Tanács István tanacsi@t-online.hu Nagy kő esne le a szívükről, ha a hír igaz lenne - mondták a szegedi fideszesek, amikor az újságíróktól megtudták, hogy Bartha László volt polgármester kilépni készül a pártból. Bartha kilépésről szóló levele azóta sem érkezett meg párttársaihoz, amiből az következik, hogy elhatározása talán nem is olyan szilárd, és szívesen maradna, ha marasztalnák. A Fideszben azonban - legalábbis fent és lent, Orbán köreiben és a szegedi szervezetben - nem sokan kérlelik, hogy gondolja meg még egyszer. Úgy tűnik, Szeged egykori polgármestere, aki egy időben és egyenlő eséllyel indult Kósa Lajossal, s csaknem egyformán használták ki a lehetőségeiket, a Fideszben előbb-utóbb megkapja az obsitot. Mit kezdhet magával egy politikai obsitos, akinek csaknem évtizedes távollét után kellene visszatalálni polgári foglalkozásához - Bartha esetében odaállni újra a műtőasztal mellé, ami talán nemcsak neki lenne rossz, hanem a keze közé kerülő betegeknek is? Valószínűleg nem lesz erre szükség - az ember nem is gondolná, mi minden adódik az ilyen helyzetből. Az a tény, hogy Orbán négy éve levegőnek nézi őt, Barthának alkalmat ad a pártelnök dühödt bírálatára. Mivel neki ebben az Orbán uralta Fideszben már nincs vesztenivalója, a nyilvánosság előtt megfogalmazhat olyan kritikát, amit a főnök ellen homályban morgolódók nem mernek hangosan kimondani. Ezzel egy Orbán utáni érában csatlakozhat az akkori győztesekhez, mint a párton belüli zsarnokság elleni harcban érdemeket szerzett, nyílt sisakos lázadó. Bartha László azt nyilatkozta lapunknak: a magánerős egészségügyben képzeli el a folytatást. Ez a mostani kormány idején perspektivikus pálya, a volt polgármester bedolgozta magát a témába, s mint mondta, nézetei a kórház-privatizáció ügyében álltak legmesszebb a Fidesz hivatalos irányvonalától. Ha viszszagondolunk, Bartha valóban ugyanazt akarta fideszes polgármesterként, mint amit a mostani egészségügyi miniszter akar - a széles kapcsolatrendszerrel rendelkező politikust tárt karokkal várhatják azok a befektetői csoportok, amelyek Molnár Lajos miniszter programját segítenek majd megvalósítani. De nem zárult le végleg a politika útja sem: ha a Fideszben momentán nem indítják is polgármesterjelöltként, a zilált állapotban lévő MDF-ben káderhiány van. És Bartha azért is bírálta a Fidesz vezetését, ahogyan az az MDF-fel szemben politizált. Ha a Fidesz már nem a régi, sőt - miképpen Bartha fogalmazott - „szelektív hulladékgyűjtő párt” lett belőle, mert csupa volt MDF-es meg KDNP-s van benne, ő, az echte konzervatívliberális miért ne mehetne az MDF-be? Hogy az obsitos személye esetleg nem vet jó fényt arra, aki befogadná? Hogy történtek egykor, a hatalma és lehetőségei csúcsán olyan dolgok, amelyek miatt csúfos vereséget szenvedett képviselő- és polgármesterjelöltként egyaránt? Volt valami zajgás csakugyan, de ki emlékszik már a részletekre - mondhatják Bartha leendő szövetségesei. De, még ha nyíltan nem csapódik semelyik párthoz, akkor is elindulhat valamilyen városszépítő egyesület, helyi választási párt színeiben, amely a helyhatósági választáson elvehet volt pártjától egy-két sorsdöntő százalékot - vagy akár csak lebegtetheti, hogy szándékában áll ilyesmi. Nemcsak harmincszázalékos szavazótáborral lehet zsonglőrködni, hanem egy-két százalékossal is. Sőt, azzal lehet csak igazán. Melegünk van Doros Judit dorosi@axelero.hu Halkan vagy épp dübörögve - attól függ, japán, avagy orosz márkájú készülékről van szó - búgnak-zúgnak a légkondicionálók az ablakokban. Még nagy a hőség, de mi már most azt számolgatjuk, ki tudjuk-e fizetni a nyári hűtésért felrótt áramszámla mellett majd a téli hónapok fűtésköltségeit. A gázszámla bűvös szó - lehet vele riogatni az ellenzéki oldalról, ha épp kampányidőszakban vagyunk, de jól jön akkor is, ha a langyos kocsmai hangulatot szeretnénk felizzítani, vagy közös témát keresünk a panaszkodáshoz a szomszéd nénivel. Elég egy szikra, máris pattan a láng, utat tör magának az indulat. Higgadtabb pillanatokban eszünkbe juthatna a gázszámláról más is. Például az, hogy a távfűtött lakások nagy részében a mai napig nincs beszerelve egyéni mérőeszköz, így az ott lakók nem a fogyasztásuknak megfelelő mértékben fizetik a díjat, hanem átalányban, így a legtöbb ember nem tekeri le a radiátor csapját, ha meleg van, hanem kinyitja az ablakot, s a lelke mélyén kaján megnyugvást is érez, amiért nyugodt szívvel szórhatja az energiát, hisz neki attól nem lesz sem több, sem kevesebb a költsége. Nem cseréli ki az ablakokat sem, noha kifelé süvít a hézagos kereten a meleg, s ugyanott húz be a hideg is. A csere túl drága, és az állam sem töri magát, hogy ösztönözze a takarékosságot: a nagy csinnadrattával beharangozott nyílászáró-korszerűsítési program pénzügyi kerete szűkös, hamar elfogy, a támogatást igénylő lap meg olyan bonyolult, hogy átlagos türelemmel megáldott ember neki se fog a kitöltésébe. Szitkozódunk a vízdíjak miatt is, miközben halálos nyugalommal locsoljuk szét a csapvizet veteményeskertre, autóra, a gyerek kerti medencéjébe. Hová lettek az esővízgyűjtő hordók a házak ereszei alól? Eltűntek, már a kisebb falvakban is alig látni ilyet. Meghalt a nagymama, nagypapa, aki még ragaszkodott ahhoz, hogy amit a természet adott, azzal jól kell sáfárkodni. Az unokáknak már nem elég dizájnos a vashordó, amit egy jól fejlett leanderbokorral sem lehet igazán eltakarni. Ezért hát inkább kidobják. A környezetbarát energiaprogramok - mint amilyen a biomassza felhasználása vagy a szélerőművek építése is - inkább csak a lózungok szintjén léteznek, nagy felhajtással beharangoznak egy-egy induló beruházást, aztán az építkezés nem akar elkezdődni. Az Alföldön például, ahol a szeles órák száma az átlagosnál magasabb, tucatnyi településen ígértek szélerőművet, de a szélkerék lapátjai a legtöbb helyen nem forognak, az építkezés meg sem kezdődött. Most még melegünk van, de már a fűtés miatt vacog a fogunk. Becsuknánk az ajtót - s ha lehetne, a szemünket is-, de a számlát így is, úgy is benyújtják nekünk. Mi pedig, tékozló szegények, fizetni fogunk.