Népszabadság, 2006. július (64. évfolyam, 152-177. szám)

2006-07-08 / 158. szám

16 • 2006. JÚLIUS 8., SZOMBAT • NÉPSZABADSÁG Extra/Média Minden egyéb reklámnál nehezebb elugrani egy szó­rólaposztó keze elől. Külö­nösen nyáron, amikor a munkát kereső diákoknak a cetlizést ajánlják először. Pedig a szakember szerint nem korszerű hirdetési eszköz a szórólap. Van már olyan önkormányzat, ahol megóvnák a járókelőket a zaklatástól. Ónody-Molnár Dóra A polgármesteri hivatal nemré­giben betiltotta a szórólapozást a prágai Óvárosban, hogy ne zaklassák az egyre agresszívabb cédulaosztogatók a turistákat. Budapesten a Váci utcában legalább nyolc reklámanyaggal kínálják meg az embert a Kígyó utcától a Vörösmarty térig tar­tó pár száz méteres szakaszon. Régiségkereskedés, flancos ét­terem élő zenével, koncert, ci­pők és ruhák fantasztikus áron, éjszakai mulató. Mosolygós, vagy kevésbé barátságos szóró­lapterjesztők, fiatalok, hajlott korúak, jobb napokat látott, gyűrött arcok. Úgy tudjuk, az V. kerületben készülőben van egy terv a szó­rólapozás visszaszorítására. A turisták által kevésbé látogatott XIII. kerületben már korábban elfogyott az önkormányzat tü­relme és a nyár elejétől szigorí­totta a cédulázás feltételeit. A kerületben nem csak arra fi­gyelnek oda, hogy az osztogató elunva az álldogálást eldobja-e a nála lévő papírokat, hanem ar­ra is, zaklatja-e a járókelőket a tukmálásával. Forgóné Kroboth Zsuzsa, az önkormányzat igaz­gatási osztályvezetője elmond­ta: feltűnően sok lakossági pa­nasz érkezett a szórólaposztók­ra. Az is előfordult, hogy egy pi­ros lámpánál várakozó autós egyértelműen jelezte, nem kér a reklámanyagból. A szórólapos feldühödött és ököllel rávágott az autóra. Kroboth Zsuzsa szerint a kerületiek közérzetét rontja az erőszakos terjesztés. Sokan csak azért fogadják el a papírt, nehogy utánuk kiabálja­nak. Előbb-utóbb más kerületek is szigorítani fognak - véli. A Budapest Turisztikai Szol­gáltató Kht. Sütő utcai informá­ciós irodájának munkatársainál eddig még nem panaszkodtak a szórólaposztókra. Úgy tűnik, ez a fajta reklámozás jobban za­varja a helyieket, mint az idelá­togató külföldieket. Népszerűsége ellenére a szórólap ma már nem korszerű marketing eszköz. Kőszegi And­rás, a Magyar Marketing Szö­vetség elnökségi tagja úgy véli, a kezünkbe gyömöszölt reklám­anyagok jelentős része igényte­len. A leggyakoribb hiba, hogy a hirdető túltömi információval a felületet, ezért nem tájékoztat és mindezek következménye­ként nem aktivizál vásárlásra. Szerinte kis cégeknél sem iga­zán hatékony, mert­­i nem jó image és márkaépítő­­eszköz.­­ Azért járunk kedvenc sarki fű­szeresünkhöz, mert rászolgált a jó hírnévre és nem azért, mert,, teleszórja a környéket papírral­■ - teszi hozzá. Az okosan meg­tervezett szórólap, az igényes nyomdai kivitelezés, a barátsá­gos, figyelmes, és nem erősza­kos terjesztő munkabére rögtön megdobja a költségeket, így már nem is olyan olcsó ez az eszköz. - Egy szórólapra két­­három másodpercet fordít az ember Ha ez alatt nem kap kel­lő mennyiségű és minőségű im­pulzust, eldobja a hirdető üze­netét - mondja a szakember, aki azt is problémásnak tartja, hogy az osztó nem szelektál: kezébe nyomja a lapot boldog-boldog­talannak. Kőszegi szerint a szórólap nem csak relatív ol­csósága miatt elterjedt eszköz, hanem és azért is, mert a vállalko­zások vezetői gyakran nem tud­ják, hogy a XXI. század mennyi jjjs,giftSD, és hatékony eszközt (internet, mobiltelefon) kínál számukra célcsoportjaik haté­kony eléréséhez. Biztos abban, hogy a tiltás nem vezet célra, a szórólapozás beszüntethetet­­len.­­ Egyáltalán nem haszonta­lan egy turistának, ha meg­tud­ja, hol lehet élő zene mellett fi­nom falatokat kapni. De ki mondja meg, milyen tartalom­mal lehet utcára vonulni - mor­fondírozik. Néhány általunk megkérdezett turista is azt mondta: jobban örül, ha szóró­lapból értesül egy hangulatos étteremről, mintha az ajtóban álló személyzet étlappal a kezé­ben rámenősen betessékeli. Van egy kis ruhabolt a belvá­rosban, amely szórólapos akció­ival folyamatosan bombázza az embereket. Az üzlet vezetője szerint, ha Prágához hasonlóan betiltanák ezt a reklámozási for­mát, lehúzhatnák a redőnyt. - Kényszerhelyzetben vagyunk: ez egy belső udvar, nincs átme­nő forgalma. Nem jönne ide a kutya sem, ha nem dolgozna na­ponta hat-nyolc terjesztő az ut­cán - mondja az üzletember. Így viszont a turisták is özönlenek: a rossz minőségű papíron angol és német nyelven is olvasható, mit és mennyiért kínál a bolt. A szórólaposztás alacsony presztízsű, rosszul fizetett munka, szegénység kíséri. Egy­re gyakoribb látvány a papírkö­­tegekkel utcán álldogáló rok­kantnyugdíjas, hajléktalan. Ők a megkereshető háromszáz forin­tos órabérérrel egészítik ki az államtól kapott juttatásaikat. Ennek ellenére Lénárt Szabolcs, a Student­ Diákszövetkezet ve­zetője szerint a szórólapozás még mindig keresett diákmun­ka. A hozzájuk érkező megren­delések tizenöt százaléka csak ilyen jellegű munkakörre keres tanulókat. A belvárosi ruhaüz­letben is örülnek a nyárnak: több a diák, és szívesen alkal­mazzák őket, mert „nem lepuk­kantak és megbízhatóak”. Azon túl, hogy a forgalmas keresztkeződésekben baleset­­veszélyes a szórólapozás, nap mint nap láthatjuk az aluljárók­ban, metróállomásokon szerte­szét dobált papírfecniket. Nem­csak az osztogató szabadul meg a feleslegtől, az emberek sem mindig gyűrögetik a markuk­ban a legközelebbi szemetesig a kidobásra ítélt papírdarabot. Az autók ablaktörlő lapátjai alá gyömöszölt cetlikkel hasonló a helyzet: legtöbbször olvasatla­­nul kerül a papírgalacsin az út­testre. Janocsek Ferenc, a Fővá­rosi Közterület-felügyelet szó­vivője azt mondja: a főváros rendeletben szabályozza a köz­terület tisztaságának megőrzé­sét, akár pénzbírsággal is sújta­­ható a szemetelő. Ám a közte­­rületesek nehezen érik tetten a szabálysértő szórólaposztókat, mert az egyenruhájukat messzi­ről kiszúrják. - Ott tudjuk csökkenti a szemetelést, ahol folyamatos szolgálat van - közli a szóvivő. A Hulladék Munkaszövetség munkatársai szerint a korláto­zással csak nyerni lehetne. Szá­mításaik szerint Magyarorszá­gon 40 ezer tonna szórólap „fogy” évente, előállításukhoz körülbelül 320 ezer MWh ener­giára van szükség. Ez azt jelenti, hogy Paks évente tizennyolc órát csak azért termel, hogy a szeméthegyek növekedjenek. Betiltani a szórólapozást? Van, ahol a turistákat, nálunk inkább a járókelőket zavarja jobban a kézbe nyomott kéretlen cetli Hirdetés kézből kézbe. A szórólaposztó nem szelektál Fotó: Reviczky Zsolt A Média oldalt szerkeszti: Haszán Zoltán e-mail: haszanz@nepszabadsag.hu Visszavonul a politikai talkshow-k szőke királynője inotai Edit Berlin Egy korszak zárul le a német te­levíziózásban Sabine Chris­tiansen visszavonulásával. Eh­hez képest a szakma kevés könnyet hullatott érte, és őrült tülekedés kezdődött a helyéért. A politikai talkshow-k szőke királynője csaknem tíz éven át ültette egymás mellé a német politika és gazdasági élet képvi­selőit: vasárnap esti műsorai­nak több millió nézője volt, még a vele párhuzamosan su­gárzott Rosamunde Pilchner­­féle romantikus filmek is esély­telennek bizonyultak. Az ARD óriási üveggömbstúdiójában aktuális témákról esett szó, de az utóbbi időkben nehezen tu­dott kivergődni a „megmenthe­tő-e a német jóléti állam?”, a „mit kezdjünk a munkanélküli­ekkel?” és „jön-e végre a gazda­sági fellendülés?” bűvös három­szögéből. A stewardessből lett műsorvezető és talkshow-ki­­rálynő azonban így is elérte cél­ját. A korábban a politika iránt csöppet sem érdeklődő embe­reket is meg tudta szólítani. Ennek megvolt a maga ára: a globális gazdaság összefüggé­seiről és ellentmondásairól a szakértők több száz oldalt tud­nának írni, de a tévében alig egy óra jutott öt-hat meghívottra. Christiansen ritkán vetett fel kényes kérdéseket, inkább mo­derált a meghívottak között, akik sokszor vidáman elbeszél­tek egymás mellett. A nézők pe­dig megnyugodhattak: mindig találtak olyat a meghívottak kö­zött, aki a saját nézetüket képvi­selte. Bár a legtöbb német poli­tikai talkshow (amelyeket szinte kizárólag nők vezetnek) mé­lyebbre ásott, mint Chris­tiansen, nézettségét mégsem tudták megközelíteni. A legtöbb médiakritikus ennek is megta­lálta a magyarázatát: Chris­tiansen műsora valójában a szó­rakoztatás és nem a politikai in­formálás műfajába tartozott. A nézők és a politikusok viszont igencsak vevők voltak rá. Utóbbiak persze szerettek sopánkodni, hogy a politika a parlamentből egyszerűen a té­véstúdiókba költözött, de ezért maguk is hibásak voltak. Chris­tiansen adása egyrészt jól fize­tett, másrészt könnyen lehetett vele népszerűségi pontokat sze­rezni: egy-két frappáns mon­dást egy hétig idézett a sajtó, néhány szimpatikus gesztus érezhetően növelte az illető tet­szési indexét. Christiansen kü­lön hatalom lett a médiában, olyannyira, hogy Angela Merkel kancellár legutóbbi washingto­ni útja előtt ő és a Bild (a másik nagyhatalom) főszerkesztője készíthetett interjút George W. Bush amerikai elnökkel. A hivatalos magyarázat sze­rint a 48 éves Christiansen azért hagy fel a német tévésze­repléssel, hogy több időt szán­hasson nemrég beindított, a CNBC-n futó Global Players cí­mű műsorának. Döntésében magánéleti okok is szerepet ját­szanak, több időt szeretne tölte­ni új élettársával. Utódja a né­met tévé „legokosabb emberé­nek tartott” Günther Jauch lesz, aki eddig a Legyen ön is millio­mos! című vetélkedőt vezette. Nem vitás: az infotainment to­vább folytatódik. Annak ellené­re, hogy médiaszakértők nem győznek figyelmeztetni rá: a bonyolult dolgok leegyszerűsí­tése nem tesz jót egy demokra­tikus berendezkedésű ország­nak. A talkshow-k elterjedésé­vel a fiatalok körében az utóbbi 25 évben felére esett az újságol­vasók száma. És ezért nemcsak az internet tehető felelőssé. Egyszerűen túl fárasztó dolog lett gondolkodni. Angela Merkel, Sabine Christiansen és Hillary Clinton Fotó: AFP­­ Robert Michael Műsorajánló Esti gyors, Hír Tv július 11., 17.30,19.30 Bárkay Tamás komisza

Next