Népszabadság, 2006. augusztus (64. évfolyam, 178-204. szám)
2006-08-21 / 195. szám
NÉPSZABADSÁG • 2006. AUGUSZTUS 21., HÉTFŐ • 9 tltúra Római katonai gálya közeledik Német egyetemisták eveznek Regensburgtól Budapestig Ha választhatnék, én a ritmust adnám az evezősöknek, semmint üljek valamelyik fapriccsen, és húzzam a jókora lapátot Regensburgtól Budapestig. De nekem mindebből legfeljebb annyi jut, hogy szeptember elején a budai Duna-parton megcsodáltak egy igazi, római kori katonai gályát. Ötvös Zoltán * • Egy 1900 évvel ezelőtti esemény ekkor lett Alsó-Pannónia központja Aquincum - ünneplésének méltó befejezése a korhű római gálya érkezése. Az ünneplés előkészítésekor, még 2005-ben merült fel a közös német-osztrák-magyar projekt ötlete, azaz, hogy a Regensburgi Egyetem Régészeti Tanszékének diákjai által 2004-ben rekonstruált késő antik római úszóművel (latin nevén: navis lusoria) a Dunán lehajózzanak Budapestig, érintve a római „limes” - a római birodalom Duna menti határvonala - főbb állomásait. „Volt gálya, amelyet szabad emberek húztak és voltak, amelyeket gályarabok. A német változat egy katonai gálya korhű másolata” - tájékoztatta lapunkat Zsidi Paula, a BTM Aquincumi Múzeum igazgatója, aki szerint az út tudományos célokat is szolgál. Kiderülhet például, hogy a római korban mennyi idő alatt érhettek le Regensburgból a mai Budapestig a gályák, illetve egy nap alatt mekkora utat tudott megtenni egy ilyen jármű. Arra is választ kaphatnak, hogy hány emberrel milyen gyorsan haladhatott a gálya. A folyón való evezésről ugyanis nem maradtak fenn források, így hasznosítható tudáshoz csak ezzel a megoldással juthatnak a kutatók. Mellesleg látványnak sem utolsó, amikor a hagyományos öltözetű katonák által hajtott gályák a vízen siklanak, vagy éppen amikor kikötnek, és az evezésben megfáradt katonák tábort ütnek és élik a tábori életet. Így lesz ez az út végén, Aquincumban is, ahol a látogatók felülhetnek a gályára, benézhetnek a sátrakba, faggathatják a túra résztvevőit. A közel 3 hétig tartó utazás során a tudósokból és diákokból álló legénység 18 helyszínen táborozik le. A magyar határt augusztus 28-án lépik át. A hazai „limes” helyszínek közül Dunaremete, Nagybajcs, Komárom, Esztergom, Szentendre és Budapest lesznek a hajó állomásai. Szeptember 2-án - a Mahart Zrt. jóvoltából - a gálya egy-két órára megáll a Batthyányi téri kikötőknél, így a turisták is rácsodálkozhatnak a járműre. A visszaút már sokkal prózaibb lesz. Az evezősök nem vállalták az ár elleni hajózást, így a gálya közúton tér vissza Regensburgba. A kétezer éves hajó hű másolata szeptember elején érkezik meg a budai Duna-partra • Az egykori római limes mentén található, egész Európát átfogó emlékek világörökségi listára kerülését nemzetközi összefogással készítik elő. Idő van erre, hiszen a listára kerülésről döntő UNESCO igen szigorúan bánik az európai emlékekkel, mondván, a kontinens ezen a téren túlreprezentált. Ezért csak a jól előkészített előterjesztéseknek van esélyük a listás címre. Most éppen egy DVD készül a megmaradt emlékekről. Az antropológus magányossága Régi Tamás: Nomádok között Kelet-Afrikában Könyv Miklós Gábor Az utazó, miután végigautózta, gyalogolta Kelet-Afrika kopár tájait, tanulmányozta a különböző nomádok étkezési, házassági szokásait, különös tekintettel a premodern és az ezredfordulós világ bizarr találkozóira, valahol Dél-Etiópiában találkozott a legbizarrabb törzs női képviselőjével. Úgy hívja őket, a Lonely Planet törzse. Tudják, ez egy nálunk is kapható útikönyv-sorozat, így írja le a népcsoportot az antropológus utazó: „Ezek többnyire a nyugati kultúrából érkező fiatalok jobbára egyformán öltöznek. Általában magukra öltenek néhány dolgot, ékszert, inget, szoknyát abból a kultúrából, ahol éppen járnak. (...) Messziről lerí róluk, hogy kozmopolita világpolgár felfogásuk maximális megértést tanúsít a körülöttük lévő világ iránt, de elvárja, hogy őket is mindenki megértse. (...) Amikor a huszadikkal jövünk össze, rájövünk, hogy mindnek ugyanúgy jár az agya, és egy bizonyos ponton nem terjed túl az érdeklődésük. A szélsőséget, az egzotikumot keresik (...). Ami szimpatikus volt ezekben az emberekben, az az érdeklődés más kultúra iránt és annak elfogadása, a megértésre való törekvés. Vajon mennyivel rosszabbak, vagy jobbak az antropológusnál? Semmivel, mi is ugyanazt akarjuk elérni, csak esetleg más eszközökkel.” Azért idézem ilyen hosszan ezt a részt, mert végül itt találtam meg Régi Tamás könyvének értelmét. A harmincas szerző egyetemistaként három hónapot töltött a kelet-afrikai nomádok között. Leírt vagy másfél tucat törzset. Összevetette könyvekből szerzett ismereteit a valósággal, kipróbálta a magányt, éhezett, beteg volt, veszélyes helyzetekbe került, 0e végül nagyon kifáradt. Kipróbálta a szociálantropológiai szakma módszertanát magán és a helybelieken. Nem mondanám azt, hogy bennszülötteken, mert Régi nem úgy kezeli őket. Helyi lakosok ők, akik a huszadik század vége felé felettébb vegyes kultúrákban élnek, ahol a ruhátlanság, az ajaktányér és a Kalasnyikov gépkarabély egyszerre része az életnek. Aki kezébe veszi a kötetet, sokat megtudhat e népekről. Hogy ezeket az adatokat, leírásokat végül miként hasznosítja a tudomány? Nem tudom. Az antropológia nem kínál megoldásokat a helyi társadalmaknak, legfeljebb a külső szemlélőnek segít megérteni a közösségek működését. Nem véletlen, hogy a Világbank igényt tart ennek a szakmának művelőire. Az afrikai törzsek mellett Régi persze leírja a jövevényeket is. Üzletembereket, hittérítőket, turistákat - Livingstone népét, ahogy nevezi az oda települt európaiakat. Rossz véleménye van róluk, a sokmilliós terepjárókon utazó segélymunkásokról, akiket esetleg négy afrikai cseléd szolgál ki. Ez egy olyan útleírás, amely nem csábít arra, hogy a szerző nyomába induljunk. A világnak a könyvben leírt része nem készült fel turisták tömeges fogadására, s ha szerencséje van, meg is ússza ezt. Afrika persze akár várja, akár nem, megkapja a maga felfedezőit a jövőben is. Olyanokat, akik Régihez hasonlóan megkapták az Afrikaszerelem fertőzését. Ez gyógyíthatatlan. Anthropolis Kiadó, 244 oldal, 2980 Ft HÍREK Bábszínházi start Világnagyságként számon tartott vendégművésszel nyitja meg az évadját augusztus 22-én, kedden a Budapest Bábszínház. Ekkorra érkezik a cseh Josef Krofta, munkatársai társaságában, hogy megkezdjék a szeptember 28-án bemutatandó Szentivánéji álom próbáit. A társulat már készül a Pán Péter őszi premierjére is. A második fél év bemutatói között lesz az Odüsszeia. (Munkatársunktól) Örömzene Majdnem 28 ezer ember volt kíváncsi szombat este Lajkó Félixre, az Örömkoncert főszereplőjére és vendégeire: Dresch Mihályra, Rúzsa Magdolnára, Boban és Marko Markovic zenekarára a Kossuth téren. A közönség megismerkedhetett Lajkó Félix citerajátékával is. (MTI) Sikert aratott a Toto Elégedett rockrajongók ezrei ünnepelték szombat este az amerikai Toto együttest a Petőfi Csarnok szabadtéri színpadán. A zenekar hat éven belül másodszor tette tiszteletét a magyar rockrajongók előtt. A Falling In Between című lemezük turnéján érkeztek Budapestre. (MTI) Behálózott kultúra Miközben számos nyomtatott kulturális folyóirat hervadozik a fogyatkozó támogatások miatt, az interneten pezseg az élet. Réz Anna „Úgy látjuk, hogy a magyarországi kulturális sajtó struktúrája megcsontosodni látszik, néhány terület kiemelkedő figyelmet kap, ezzel szemben mások kuriózumként és/vagy másod- és harmadlagos szempontok alapján jelennek meg a nyilvánosságban. Lapunk arra vállalkozik, hogy a magaskultúrától a populárison át a szubkulturális területekig igyekszik mindenre kiterjeszteni figyelmét” - írja kiáltványában Pallag Zoltán és Szárnyas Gábor, a kistangó (kistango.hu) két alapító szerkesztője. Nemes Z. Mária szerkesztő a lap kritikai rovatait tartja meghatározónak. Olyan interdiszciplináris közeget szerettünk volna létrehozni, amelybe minden belefér, a ’90-es évek B-kategóriás akciófilmjeitől a South Park politológiai vonatkozásaiig. Szépirodalomból csak keveset publikálunk, de épp ezáltal a megjelent művek hangsúlyosabbá válnak. Az immár két éve működő spanyolnatha.hu-n épp ellentétesek az arányok. Bár recenziók és tanulmányok is vannak bőséggel, fő profilunk mégis irodalmi és képzőművészeti alkotások bemutatása - mondta el Vass Tibor, a honlap főszerkesztője. - Törekszünk a közérthetőségre és fogyaszthatóságra. Mégis magas művészetről beszélhetünk, hiszen rendkívül tekintélyes alkotókkal dolgozunk együtt - teszi hozzá magabiztosan. A Spanyolnátha sokáig rendszertelen időközönként bővült, nemrégiben viszont negyedévi folyóirattá vált. Minden szám tematikus; a kortárs művek egy adott hívószó, város vagy alkotó köré rendeződnek. De immár nemcsak az interneten vannak jelen; nemzetközi művészeti biennálét szervnek Miskolcon, a Spanyolnátha szülővárosában. A művész-világ.hu elsősorban a tájékoztatást tűzte ki céljául. - A kultúra olyan széles spektrumát igyekszünk lefedni, amelyre más oldalak nem is nagyon törekednek. Olyan elhanyagolt témákról is találhat nálunk információkat az olvasó, mint például a cirkuszművészet. Rengeteg művésszel és intézménnyel tartunk kapcsolatot, így első kézből tudunk tájékoztatást nyújtani az új eseményekről, történésekről - nyilatkozta Canjavec Judit, aki egyedül felel a honlapon megjelenő tartalmakért. Canjavec Judit a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének felkérésére vágott bele a lap készítésébe, amely eredetileg színes kiegészítője lett volna a szövetség hírportáljának. Azóta a művész-világ.hu önálló sajtóorgánummá nőtte ki magát, amely napi 12-16 friss hírrel bővül. A kulturális eseményeken túl a honlap beszámol a művészeket érintő hírekről, döntésekről, és bemutat olyan alkotókat, akik egyébként nem jutnának megfelelő publicitáshoz. Sajnos egyelőre kevés a rendszeres bedolgozó, így az informatív arculat mellett kevés idő marad a kritikai írásokra - mondja. A napi látogatók száma egyik honlapnál sem haladja meg a pár százat, a szerkesztők mégsem élik meg hátrányként az internetes megjelenést. - Természetesen voltak ebben a döntésben gazdasági megfontolások is, de tény, hogy az internet a tévé mellett a legkönnyebben kezelhető információforrás. - vélekedik Canjavec Judit. Nemes Z. Márió az internet aktualitását hangsúlyozta. - A nyomtatott sajtóban addig él egy írás igazán, amíg meg nem jelenik a következő lapszám. Az internetben nemcsak az a csodálatos, hogy minden visszakereshető, de az írások is jóval kevesebbet veszítenek eseményszerűségükből. Vass Tibor szerint az internet a Spanyolnátha esetében kifejezett előnyt jelent. A honlapra sok video- és hangfájlt is feltöltöttünk, amelyeket a nyomtatott sajtóban nem tudnánk közzétenni. Ha a Spanyolnáthát materializálni próbálnánk, az újságformátum nem felelne meg a célnak. K8OO1 mozik bemutatj r 3-iS moziunnep vt/WW HIRDETÉS