Népszabadság, 2006. augusztus (64. évfolyam, 178-204. szám)

2006-08-31 / 204. szám

Európai műsoron a köztévé Az ORTT egyelőre nem hosszabbítja meg az MTV sugárzási engedélyét Éles hangú levelet intézett a magyar kormányfőhöz a te­levíziók és rádiók európai szövetsége (EBU) a magyar köztévé­ helyzetének rende­zését követelve. E célból sze­mélyes találkozót kért a kor­mányfőtől az MTV elnöke is. Haszán Zoltán Egyetlen uniós tagállamban sem olyan rossz a közszolgálati televí­zió helyezete, mint Magyarorszá­gon - fogalmaz Gyurcsány Ferenc­nek írt levelében az európai köz­­szolgálati műsorszolgáltatók szö­vetségének elnöke, Arne Wess­­berg. Információira alapozva, ám konkrétumok említése nélkül arra hívja fel a kormányfő figyelmét, hogy a politikai befolyás túlzottan nagy az MTV-ben, a függetlenség minimumkövetelményei sem tel­jesülnek. Szóvá teszi az intéz­mény csődközeli anyagi állapotát is. Wessberg a kevéssé diplomati­kus hangvételű levélben szemé­lyes találkozót kér Gyurcsánytól, és felajánlja az EBU segítségét, hogy „a szégyenből jelentős átala­kítással sikeres modellé válhasson a magyar köztévé”. Az EBU az ősszel Budapesten tartja kongresszusát. Magyarország korábban több kritikát kapott az EU-tól a közmé­diumok finanszírozása miatt, azt kifogásolva, hogy ezek támogatása nem rögzített, mértékét az éves költségvetések határozzák meg. Az EU kiszámítható, normatív fi­nanszírozást sürget. Értesülésünk szerint a közel­múltban Rudi Zoltán tévéelnök is személyes találkozót kért Gyur­csány Ferenctől. Néhány napja közleményében Rudi úgy fogal­mazott: „a folyamatban lévő leg­fontosabb kérdésekben - új gyár­tóbázis, normatív finanszírozás, független működés - nem va­gyunk az ügyek urai, azok megol­dása hatáskörünkön kívül esik, csupán érvelhetünk, kérhetünk”.­­ „Erősnek” érezzük az MTV politikai befolyásolására vonatko­zó megjegyzéseket - kommentálta Danks Emese kormányszóvivő az EBU levelét, hozzátéve: a közszol­gálati médiumok helyzetét a mé­diatörvény módosítása rendezhe­ti, a „kétharmados” jogszabályról ősszel kezdődnek a tárgyalások. A levelet a kormány továbbította az Országgyűlés elnökének, hiszen az MTV tulajdonosa nem a kor­mány, hanem a törvényhozás. Mindeközben elakadt az MTV októberben lejáró, tíz éve kiadott engedélyének meghosszabbítása. A Duna TV esetében az Országos Rádió- és Televíziótestület (ORTT) már hozzájárult a hos­­­szabbításhoz, s az MTV esetében is automatikusnak tűnt a prolon­gálás, bár azt a hosszabbítási kére­lem késedelmes beadása miatt csak a határidő lejárta előtt egy hónappal vehette napirendjére. A médiahatóság keddi ülésén azon­ban Ladvánszky György, a testület MSZP-frakció által jelölt tagja fenntartásait jelezte, emiatt szava­zás helyett halasztás következett. Ladvánszky lapunknak azt mond­ta: az MTV az utóbbi időben nem megfelelően teljesíti közszolgálati feladatait. Ezért „nem az MTV el­len, hanem az érdekében” komoly figyelmeztetésben kellene része­síteni a köztévét, például azzal, hogy csak ideiglenesen, a jövő ta­vaszig hosszabbítanák meg a szer­ződését. W Most lassabban gyűlnek a tiltakozó aláírások, mint tavasszal Csuhaj Ildikó A tervektől eltérően nem zárja le a Fidesz szeptember 23-án a Hősök terén, a hivatalos kampányzáró nagygyűlésén a Jó reggelt, Ma­gyarországi­ kiáltványhoz kapcso­lódó aláírásgyűjtést - egymillió tiltakozó aláírást szeretnének le­tenni Gyurcsány Ferenc miniszter­­elnök asztalára az önkormányzati választások előtt. A párt szerint „alkotmányosan” így lehet köve­telni a Gyurcsány-csomag, vagyis a megszorítások visszavonását. Orbán Viktor július 22-én Tusnádfürdőn hirdette meg a Jó reggelt, Magyarországi-akciót, hogy így tiltakozzanak „a kor­mány nyílt és szervezett politikai hazugsága ellen”. Az aláírásgyűj­tés hivatalos kezdete, augusztus 8-a óta eltelt hetek alatt közel félmil­lióan írták alá az íveket, illetve til­takoztak interneten - tájékoztatta lapunkat Felezné Gáll Ildikó, a Fi­desz alelnöke. Azaz most - a szo­cialisták népszerűségének zuha­nórepülése ellenére is - lassabban gyűlnek az aláírások, mint a Fi­desz első nagy aláírásgyűjtő akci­ója, a nemzeti petíciós tiltakozás során. Akkor, a 2004-es EP-válasz­­tás előtt Orbán márciusban hir­dette meg az akciót, s 7 hét alatt egymillió aláírást prezentáltak. De a tavalyi, az államfőjelöltről ren­dezett szimpátiaszavazáson is 600 ezer aláírás jött össze 5 hét alatt. Fideszes politikusok lapunk­nak azt mondták: meglepően kön­­­nyen gyűlnek az aláírások, egyes választókerületi elnökök viszont azt tapasztalták, hogy „kissé kény­szeredetten” folyik az akció. So­kak szerint nem lehet folyton le­­koppintani a francia modellt, azaz harmadszorra már nincs olyan nagy mozgósító ereje a Habony Árpád, illetve Rogán Antal által preferált módszernek. „Egy vesz­tett parlamenti választás után, az önkormányzati választások előtt nem olyan nagy a lelkesedés” - ál­lítják a név nélkül nyilatkozó fideszesek. Másrészt a „helyi vil­longások” és a nyári szünet miatt is lassabban gyűlnek az aláírások. Kubatov Gábor, a Fidesz párt­igazgatója, mozgósításfelelőse vi­szont arra számít, szeptember 23- ra várhatóan meglesz az egymillió aláírás. Különösen, hogy a Fidesz képviselőjelöltjei a kopogtatócé­dulákkal együtt tiltakozó aláíráso­kat is gyűjtöttek. A hét végén min­denesetre a Fidesz vezető politi­kusai is kivonulnak a közterekre standolni. Vasárnap a párt kam­pánynyitó rendezvényén, Szolno­kon is ott lesznek az ívek. Jó reggelt, Magyarország! - a Fidesz vezető politikusai a hét végén kivonulnak a közterekre Fotó: Sopronyi Gyula A bíróság visszahelyezte hivatalába a budavári polgármestert A Fővárosi Bíróság tegnap meg­szüntette az első kerületi polgár­­mester, Nagy Gábor Tamás felfüg­gesztését. Augusztus 6-án a képvi­selőtestület fegyelmi eljárást kez­deményezett a polgármester ellen a Várbazár eladásában játszott szerepe miatt, s a vizsgálat idejére felfüggesztette tisztségéből. Nagy ezt indokolatlannak tartotta, s jog­orvoslatot kért. Végzésében a bí­róság megállapította, hogy a pol­gármester kérelme megalapozott volt. A foglalkoztatási jogviszony felfüggesztésével csak a törvény­ben rögzített feltételek valamelyi­ke fennállása esetén lehet élni, és ez nem volt megállapítható, így a bíróság a felfüggesztést megszün­tette. A döntés ellen fellebbezés­nek helye nincs. Korábban a Fővárosi Közigaz­gatási Hivatal az ügy másik részle­tét, a polgármester helyettesítésé­re vonatkozó döntést vizsgálta, s törvényellenesnek találta. A testü­let ugyanis nem a helyettesítésre korábban kijelölt személyt bízta volna meg a teendők ideiglenes ellátásával. Most már azonban Nagy Gábor Tamást nem kell he­lyettesíteni. Fegyelmi vizsgálat azért így is lesz. (Cs. L.) * J NÉPSZABADSÁG • 2006. AUGUSZTUS 31., CSÜTÖRTÖK Magyarország9 3 A közhangulat legfrissebb lenyo­mata valójában csu­pán egy frappáns össznépi válasz a legutóbbi kampány­időszak szellemi kiskorúsító hadjá­ratára: akkor a poli­tikusok pontozták le szavazóikat, most pedig ők tesznek hasonlóképpen vá­lasztottjaikkal. Lepontozás Bugyinszki György bugyinszkigy@nepszabadsag.hu Nem szükséges agysebésznek lennünk ahhoz, hogy a legfrissebb politikusi népszerűségi index tanulságait megfejtsük. A csomag­politizálás népszerűtlen dolog, a megkésett őszinteség és a temér­dek csetlés-botlás nem imponál, ugyanakkor a reflexből érkező fa­­nyalgás és az üres népszerűsködés milliószor elsütött patronjai is egyre kevesebbet hoznak már a konyhára. Az elkötelezettek ra­gaszkodnak, a mérlegelők mérlegelnek - igaz, egyre ingerültebben. A kemény mag lojalitást üzen, a bizonytalanok kiábrándultságot, elégedetlenséget, fásultságot jeleznek, a protestszavazók pedig végleg összezavarodtak, kezdenek belefáradni a keresgélésbe, in­kább a hátukat mutatják ide is, oda is. Unalomig ismert látlelet, amelyet csak az tesz ismét aktuálissá, hogy valamiért mindig elhisszük, a legutóbbi állapothoz képest már nincsen tovább­­ le­felé. Aztán rendre kiderül, mégis van: ahogy mondani szokták, a mezőny mostani összképe silányabb a sokéves átlagnál. Az effajta felmérések eredményei persze némileg csalókák. Ré­szint, mert eltérő ismertségű figurák versenyeznek egymással, másrészt mert az igazán karizmatikus - úgymond: megosztó - sze­mélyiségek módszertanilag eleve vereségre vannak ítélve, és ese­tenként egy-egy közjogi poszt presztízse is belehamisít még a kép­be. Ugyanakkor a közéleti takarásból, aktuális teljesítmény nélkül is lehet erősödni, negatív következménye pedig majdhogynem ki­zárólag a karakteres tetteknek lehet. Ezért van az, hogy - ha reflek­tálatlanul nézzük az ilyen listákat - akár azt is gondolhatjuk, hogy Dávid Ibolyának nagyobb a „pártpolitikai” aprópénzre váltható bi­zalmi tőkéje, mint mondjuk Hiller Istvánnak. Vagy hogy Szili Ka­talin nagyobb hatást gyakorol az emberekre, mint Orbán Viktor vagy Gyurcsány Ferenc. Persze ezeket senki sem hiszi, de ettől még valós tendenciáról beszélnek a népszerűségi adatok. Elitünk fáradóban, fakul a tekintély, politikusaink hitelvesztésre állnak. Ám ahelyett, hogy ezen búslakodnánk (megteszik azt mások, másutt), inkább nyugtázzuk elégedetten az állampolgári éleslátás tényét. Mert az emberek bizony nem érzékcsalódás áldozatai, ha­nem pontosan látják, értik és értékelik a helyzetet. (Gondoljunk csak bele, mennyivel nyugtalanítóbb lenne, ha hasonló kormány­zati teljesítményre országos lelkesedés volna a válasz.) A közhan­gulat legfrissebb lenyomata valójában csupán egy frappáns össz­népi válasz a legutóbbi kampányidőszak szellemi kiskorúsító had­járatára, akkor a politikusok pontozták le szavazóikat (már ami az értelmi képességeiket illeti), most pedig ők tesznek hasonlókép­pen választottjaikkal, csak ezúttal a hitelesség és a szimpátia tárgy­körében. Meglepődni senkinek sincs oka; a maszatolásnak és a ci­nizmusnak rendszerint efféle ára van. Ha meg kívánjuk fejteni tehát, hogy az emberek miért is vannak most épp ily lesújtó véleménnyel a honi politikusi elitről, elég csu­pán abba belegondolnunk a közelmúlt történései alapján, hogy va­jon e politikusi elit milyen véleménnyel lehet a választóiról. Ha Iránnak sikerül végleg hasadóanya­got vinni a BT állandó tagjai, és ezzel például az orosz-nyugati­­kínai antiterrorista koalíció részei közé, akkor minden Irán­hoz hasonló, feltö­rekvő félközép­hatalom előtt nagy távlatok nyílnak. ■“ “Perzsavásári *........ Füzes Oszkár fuzeso@nepszabadsag.hu Az atombomba politikai fegyver (reméljük is, hogy soha többé nem lesz „katonai”, a katonák még raktáron is utálják), de annak is túl veszélyes. Zsarolásra, illetve ellenzsarolásra használják ugyan­is, nevezzék bár Finomkodva elrettentésnek. A zsarolás ugyan va­lóban bevett diplomáciai műfaj, ám ahogy a bűnügyi zsarolásban, a politikában is csúnyán visszaüthet a zsarolóra. Irán arra számít, rá nem fog visszaütni. Azért elővigyázatosan azt mondogatja, dehogy akar ő atomfegyvert, sőt, atomprogramja olyan békés, hogy ezzel még Izraelt sem fenyegeti (pedig azt szin­te minden mással). Az USA viszont szabályosan zsarolja Teheránt azzal, hogy az iráni atomkodást közvetlenebb és nagyobb veszély­nek látja, mint amilyen. Vagy valóban akut az ügy? A világ erre leg­illetékesebb szakemberei sem tudják ezt eldönteni szakmai alapon - hiszen ők is tudják, hogy a döntés színtiszta politika. Irán tehát jobb önvédelmet, nagyobb mozgásteret, erősebb nemzeti büszkeséget akar a saját urándúsítással (amely gyártási folyamatnak, mint tudjuk, csak mellékterméke a bombatermő plu­tónium). A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség ma arra ad vala­milyen választ, hogy mikor és mennyi ilyen melléktermék kelet­kezhet Iránban. Valamennyi biztosan, ezért jó lenne, ha lehetne el­lenőrizni. De Irán senkit nem tudna vele zsarolni, nem biztos, hogy ez jó megoldás Teheránnak. Ám akkor Iránt sem lehetne emiatt zsarolni, tehát nem biztos, hogy e túl békés és túl nemzetközi megoldás jó Washingtonnak. A Bush-kormányt alighanem csak az tartja vissza Irán megtámadásá­tól, hogy egyelőre nincs hozzá elég ereje (leköti Irak és Afganisz­tán). Meg az, hogy az iráni atomvitán kiváló politikai pozíciókhoz (és melléktermékként sok tízmillió dollárhoz) jutó Oroszország és Kína nem engedi ENSZ-keretben bekeríteni Iránt. Amerika már célozgat is arra, hogy akkor a Biztonsági Tanács keretein kívül jár el - volt már példa ilyenre. A vitában két tűz közé szoruló brit­­német-francia trió nem véletlenül próbál valamilyen kiutat találni (az olaszok is bejelentkeztek az EU nevében tárgyaló középhatal­mi csapatba). Lám, az egész Irán körüli történet egy klasszikus ti­zenkilencedik századi diplomáciai játszma­­ volna, ha nem lenne benne atomfegyver. De van, ha egyelőre nem is Iránban. Hanem abban, hogy atom­jaira hullhat az egész - amúgy is ingatag - nemzetközi (értsd: nagyhatalmi) biztonsági szerkezet, amire a világrend alapul. Ez túl elvont veszélynek tűnik - valójában ez a legkonkrétabb fenyegeté­se az iráni hercehurcának. Ha Iránnak sikerül végleg hasadóanya­got vinni a BT állandó tagjai, és ezzel például az orosz-nyugati­­kínai antiterrorista koalíció részei közé, akkor minden Iránhoz ha­sonló, feltörekvő félközéphatalom előtt nagy távlatok nyílnak. Nagyok, de kissé homályosak. E feltörekvő államok nem éppen mintapéldái a belső demokráciának és a türelemre, párbeszédre, együttműködéses rivalizálásra épülő külkapcsolatoknak. (Igaz, a Nyugat is csak kis ideje az.) Ha ilyen „új fiúk” atomfegyverhez jut­nak, meg rakétához, komputeres és más technikákhoz, akkor hiába lesz bármilyen nyugati védelmi rendszer, bajban leszünk. És akkor már hiába emlékszünk, hogy honnan is jutottak az új fiúk ilyen já­tékszerekhez - Nyugatról, Moszkvából és Pekingből vették, de ak­kor már mindegy is lesz. Most még nem mindegy - ha esetleg érdekli ez is a világpoliti­ka nagyfiúit. Ideje volna túllépni a tizenkilencedik századi pozíció­szerzési bazáron, atommal túl rizikós a perzsavásár. * ► / »

Next