Népszabadság, 2006. augusztus (64. évfolyam, 178-204. szám)
2006-08-31 / 204. szám
Európai műsoron a köztévé Az ORTT egyelőre nem hosszabbítja meg az MTV sugárzási engedélyét Éles hangú levelet intézett a magyar kormányfőhöz a televíziók és rádiók európai szövetsége (EBU) a magyar köztévé helyzetének rendezését követelve. E célból személyes találkozót kért a kormányfőtől az MTV elnöke is. Haszán Zoltán Egyetlen uniós tagállamban sem olyan rossz a közszolgálati televízió helyezete, mint Magyarországon - fogalmaz Gyurcsány Ferencnek írt levelében az európai közszolgálati műsorszolgáltatók szövetségének elnöke, Arne Wessberg. Információira alapozva, ám konkrétumok említése nélkül arra hívja fel a kormányfő figyelmét, hogy a politikai befolyás túlzottan nagy az MTV-ben, a függetlenség minimumkövetelményei sem teljesülnek. Szóvá teszi az intézmény csődközeli anyagi állapotát is. Wessberg a kevéssé diplomatikus hangvételű levélben személyes találkozót kér Gyurcsánytól, és felajánlja az EBU segítségét, hogy „a szégyenből jelentős átalakítással sikeres modellé válhasson a magyar köztévé”. Az EBU az ősszel Budapesten tartja kongresszusát. Magyarország korábban több kritikát kapott az EU-tól a közmédiumok finanszírozása miatt, azt kifogásolva, hogy ezek támogatása nem rögzített, mértékét az éves költségvetések határozzák meg. Az EU kiszámítható, normatív finanszírozást sürget. Értesülésünk szerint a közelmúltban Rudi Zoltán tévéelnök is személyes találkozót kért Gyurcsány Ferenctől. Néhány napja közleményében Rudi úgy fogalmazott: „a folyamatban lévő legfontosabb kérdésekben - új gyártóbázis, normatív finanszírozás, független működés - nem vagyunk az ügyek urai, azok megoldása hatáskörünkön kívül esik, csupán érvelhetünk, kérhetünk”. „Erősnek” érezzük az MTV politikai befolyásolására vonatkozó megjegyzéseket - kommentálta Danks Emese kormányszóvivő az EBU levelét, hozzátéve: a közszolgálati médiumok helyzetét a médiatörvény módosítása rendezheti, a „kétharmados” jogszabályról ősszel kezdődnek a tárgyalások. A levelet a kormány továbbította az Országgyűlés elnökének, hiszen az MTV tulajdonosa nem a kormány, hanem a törvényhozás. Mindeközben elakadt az MTV októberben lejáró, tíz éve kiadott engedélyének meghosszabbítása. A Duna TV esetében az Országos Rádió- és Televíziótestület (ORTT) már hozzájárult a hosszabbításhoz, s az MTV esetében is automatikusnak tűnt a prolongálás, bár azt a hosszabbítási kérelem késedelmes beadása miatt csak a határidő lejárta előtt egy hónappal vehette napirendjére. A médiahatóság keddi ülésén azonban Ladvánszky György, a testület MSZP-frakció által jelölt tagja fenntartásait jelezte, emiatt szavazás helyett halasztás következett. Ladvánszky lapunknak azt mondta: az MTV az utóbbi időben nem megfelelően teljesíti közszolgálati feladatait. Ezért „nem az MTV ellen, hanem az érdekében” komoly figyelmeztetésben kellene részesíteni a köztévét, például azzal, hogy csak ideiglenesen, a jövő tavaszig hosszabbítanák meg a szerződését. W Most lassabban gyűlnek a tiltakozó aláírások, mint tavasszal Csuhaj Ildikó A tervektől eltérően nem zárja le a Fidesz szeptember 23-án a Hősök terén, a hivatalos kampányzáró nagygyűlésén a Jó reggelt, Magyarországi kiáltványhoz kapcsolódó aláírásgyűjtést - egymillió tiltakozó aláírást szeretnének letenni Gyurcsány Ferenc miniszterelnök asztalára az önkormányzati választások előtt. A párt szerint „alkotmányosan” így lehet követelni a Gyurcsány-csomag, vagyis a megszorítások visszavonását. Orbán Viktor július 22-én Tusnádfürdőn hirdette meg a Jó reggelt, Magyarországi-akciót, hogy így tiltakozzanak „a kormány nyílt és szervezett politikai hazugsága ellen”. Az aláírásgyűjtés hivatalos kezdete, augusztus 8-a óta eltelt hetek alatt közel félmillióan írták alá az íveket, illetve tiltakoztak interneten - tájékoztatta lapunkat Felezné Gáll Ildikó, a Fidesz alelnöke. Azaz most - a szocialisták népszerűségének zuhanórepülése ellenére is - lassabban gyűlnek az aláírások, mint a Fidesz első nagy aláírásgyűjtő akciója, a nemzeti petíciós tiltakozás során. Akkor, a 2004-es EP-választás előtt Orbán márciusban hirdette meg az akciót, s 7 hét alatt egymillió aláírást prezentáltak. De a tavalyi, az államfőjelöltről rendezett szimpátiaszavazáson is 600 ezer aláírás jött össze 5 hét alatt. Fideszes politikusok lapunknak azt mondták: meglepően könnyen gyűlnek az aláírások, egyes választókerületi elnökök viszont azt tapasztalták, hogy „kissé kényszeredetten” folyik az akció. Sokak szerint nem lehet folyton lekoppintani a francia modellt, azaz harmadszorra már nincs olyan nagy mozgósító ereje a Habony Árpád, illetve Rogán Antal által preferált módszernek. „Egy vesztett parlamenti választás után, az önkormányzati választások előtt nem olyan nagy a lelkesedés” - állítják a név nélkül nyilatkozó fideszesek. Másrészt a „helyi villongások” és a nyári szünet miatt is lassabban gyűlnek az aláírások. Kubatov Gábor, a Fidesz pártigazgatója, mozgósításfelelőse viszont arra számít, szeptember 23- ra várhatóan meglesz az egymillió aláírás. Különösen, hogy a Fidesz képviselőjelöltjei a kopogtatócédulákkal együtt tiltakozó aláírásokat is gyűjtöttek. A hét végén mindenesetre a Fidesz vezető politikusai is kivonulnak a közterekre standolni. Vasárnap a párt kampánynyitó rendezvényén, Szolnokon is ott lesznek az ívek. Jó reggelt, Magyarország! - a Fidesz vezető politikusai a hét végén kivonulnak a közterekre Fotó: Sopronyi Gyula A bíróság visszahelyezte hivatalába a budavári polgármestert A Fővárosi Bíróság tegnap megszüntette az első kerületi polgármester, Nagy Gábor Tamás felfüggesztését. Augusztus 6-án a képviselőtestület fegyelmi eljárást kezdeményezett a polgármester ellen a Várbazár eladásában játszott szerepe miatt, s a vizsgálat idejére felfüggesztette tisztségéből. Nagy ezt indokolatlannak tartotta, s jogorvoslatot kért. Végzésében a bíróság megállapította, hogy a polgármester kérelme megalapozott volt. A foglalkoztatási jogviszony felfüggesztésével csak a törvényben rögzített feltételek valamelyike fennállása esetén lehet élni, és ez nem volt megállapítható, így a bíróság a felfüggesztést megszüntette. A döntés ellen fellebbezésnek helye nincs. Korábban a Fővárosi Közigazgatási Hivatal az ügy másik részletét, a polgármester helyettesítésére vonatkozó döntést vizsgálta, s törvényellenesnek találta. A testület ugyanis nem a helyettesítésre korábban kijelölt személyt bízta volna meg a teendők ideiglenes ellátásával. Most már azonban Nagy Gábor Tamást nem kell helyettesíteni. Fegyelmi vizsgálat azért így is lesz. (Cs. L.) * J NÉPSZABADSÁG • 2006. AUGUSZTUS 31., CSÜTÖRTÖK Magyarország9 3 A közhangulat legfrissebb lenyomata valójában csupán egy frappáns össznépi válasz a legutóbbi kampányidőszak szellemi kiskorúsító hadjáratára: akkor a politikusok pontozták le szavazóikat, most pedig ők tesznek hasonlóképpen választottjaikkal. Lepontozás Bugyinszki György bugyinszkigy@nepszabadsag.hu Nem szükséges agysebésznek lennünk ahhoz, hogy a legfrissebb politikusi népszerűségi index tanulságait megfejtsük. A csomagpolitizálás népszerűtlen dolog, a megkésett őszinteség és a temérdek csetlés-botlás nem imponál, ugyanakkor a reflexből érkező fanyalgás és az üres népszerűsködés milliószor elsütött patronjai is egyre kevesebbet hoznak már a konyhára. Az elkötelezettek ragaszkodnak, a mérlegelők mérlegelnek - igaz, egyre ingerültebben. A kemény mag lojalitást üzen, a bizonytalanok kiábrándultságot, elégedetlenséget, fásultságot jeleznek, a protestszavazók pedig végleg összezavarodtak, kezdenek belefáradni a keresgélésbe, inkább a hátukat mutatják ide is, oda is. Unalomig ismert látlelet, amelyet csak az tesz ismét aktuálissá, hogy valamiért mindig elhisszük, a legutóbbi állapothoz képest már nincsen tovább lefelé. Aztán rendre kiderül, mégis van: ahogy mondani szokták, a mezőny mostani összképe silányabb a sokéves átlagnál. Az effajta felmérések eredményei persze némileg csalókák. Részint, mert eltérő ismertségű figurák versenyeznek egymással, másrészt mert az igazán karizmatikus - úgymond: megosztó - személyiségek módszertanilag eleve vereségre vannak ítélve, és esetenként egy-egy közjogi poszt presztízse is belehamisít még a képbe. Ugyanakkor a közéleti takarásból, aktuális teljesítmény nélkül is lehet erősödni, negatív következménye pedig majdhogynem kizárólag a karakteres tetteknek lehet. Ezért van az, hogy - ha reflektálatlanul nézzük az ilyen listákat - akár azt is gondolhatjuk, hogy Dávid Ibolyának nagyobb a „pártpolitikai” aprópénzre váltható bizalmi tőkéje, mint mondjuk Hiller Istvánnak. Vagy hogy Szili Katalin nagyobb hatást gyakorol az emberekre, mint Orbán Viktor vagy Gyurcsány Ferenc. Persze ezeket senki sem hiszi, de ettől még valós tendenciáról beszélnek a népszerűségi adatok. Elitünk fáradóban, fakul a tekintély, politikusaink hitelvesztésre állnak. Ám ahelyett, hogy ezen búslakodnánk (megteszik azt mások, másutt), inkább nyugtázzuk elégedetten az állampolgári éleslátás tényét. Mert az emberek bizony nem érzékcsalódás áldozatai, hanem pontosan látják, értik és értékelik a helyzetet. (Gondoljunk csak bele, mennyivel nyugtalanítóbb lenne, ha hasonló kormányzati teljesítményre országos lelkesedés volna a válasz.) A közhangulat legfrissebb lenyomata valójában csupán egy frappáns össznépi válasz a legutóbbi kampányidőszak szellemi kiskorúsító hadjáratára, akkor a politikusok pontozták le szavazóikat (már ami az értelmi képességeiket illeti), most pedig ők tesznek hasonlóképpen választottjaikkal, csak ezúttal a hitelesség és a szimpátia tárgykörében. Meglepődni senkinek sincs oka; a maszatolásnak és a cinizmusnak rendszerint efféle ára van. Ha meg kívánjuk fejteni tehát, hogy az emberek miért is vannak most épp ily lesújtó véleménnyel a honi politikusi elitről, elég csupán abba belegondolnunk a közelmúlt történései alapján, hogy vajon e politikusi elit milyen véleménnyel lehet a választóiról. Ha Iránnak sikerül végleg hasadóanyagot vinni a BT állandó tagjai, és ezzel például az orosz-nyugatikínai antiterrorista koalíció részei közé, akkor minden Iránhoz hasonló, feltörekvő félközéphatalom előtt nagy távlatok nyílnak. ■“ “Perzsavásári *........ Füzes Oszkár fuzeso@nepszabadsag.hu Az atombomba politikai fegyver (reméljük is, hogy soha többé nem lesz „katonai”, a katonák még raktáron is utálják), de annak is túl veszélyes. Zsarolásra, illetve ellenzsarolásra használják ugyanis, nevezzék bár Finomkodva elrettentésnek. A zsarolás ugyan valóban bevett diplomáciai műfaj, ám ahogy a bűnügyi zsarolásban, a politikában is csúnyán visszaüthet a zsarolóra. Irán arra számít, rá nem fog visszaütni. Azért elővigyázatosan azt mondogatja, dehogy akar ő atomfegyvert, sőt, atomprogramja olyan békés, hogy ezzel még Izraelt sem fenyegeti (pedig azt szinte minden mással). Az USA viszont szabályosan zsarolja Teheránt azzal, hogy az iráni atomkodást közvetlenebb és nagyobb veszélynek látja, mint amilyen. Vagy valóban akut az ügy? A világ erre legilletékesebb szakemberei sem tudják ezt eldönteni szakmai alapon - hiszen ők is tudják, hogy a döntés színtiszta politika. Irán tehát jobb önvédelmet, nagyobb mozgásteret, erősebb nemzeti büszkeséget akar a saját urándúsítással (amely gyártási folyamatnak, mint tudjuk, csak mellékterméke a bombatermő plutónium). A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség ma arra ad valamilyen választ, hogy mikor és mennyi ilyen melléktermék keletkezhet Iránban. Valamennyi biztosan, ezért jó lenne, ha lehetne ellenőrizni. De Irán senkit nem tudna vele zsarolni, nem biztos, hogy ez jó megoldás Teheránnak. Ám akkor Iránt sem lehetne emiatt zsarolni, tehát nem biztos, hogy e túl békés és túl nemzetközi megoldás jó Washingtonnak. A Bush-kormányt alighanem csak az tartja vissza Irán megtámadásától, hogy egyelőre nincs hozzá elég ereje (leköti Irak és Afganisztán). Meg az, hogy az iráni atomvitán kiváló politikai pozíciókhoz (és melléktermékként sok tízmillió dollárhoz) jutó Oroszország és Kína nem engedi ENSZ-keretben bekeríteni Iránt. Amerika már célozgat is arra, hogy akkor a Biztonsági Tanács keretein kívül jár el - volt már példa ilyenre. A vitában két tűz közé szoruló britnémet-francia trió nem véletlenül próbál valamilyen kiutat találni (az olaszok is bejelentkeztek az EU nevében tárgyaló középhatalmi csapatba). Lám, az egész Irán körüli történet egy klasszikus tizenkilencedik századi diplomáciai játszma volna, ha nem lenne benne atomfegyver. De van, ha egyelőre nem is Iránban. Hanem abban, hogy atomjaira hullhat az egész - amúgy is ingatag - nemzetközi (értsd: nagyhatalmi) biztonsági szerkezet, amire a világrend alapul. Ez túl elvont veszélynek tűnik - valójában ez a legkonkrétabb fenyegetése az iráni hercehurcának. Ha Iránnak sikerül végleg hasadóanyagot vinni a BT állandó tagjai, és ezzel például az orosz-nyugatikínai antiterrorista koalíció részei közé, akkor minden Iránhoz hasonló, feltörekvő félközéphatalom előtt nagy távlatok nyílnak. Nagyok, de kissé homályosak. E feltörekvő államok nem éppen mintapéldái a belső demokráciának és a türelemre, párbeszédre, együttműködéses rivalizálásra épülő külkapcsolatoknak. (Igaz, a Nyugat is csak kis ideje az.) Ha ilyen „új fiúk” atomfegyverhez jutnak, meg rakétához, komputeres és más technikákhoz, akkor hiába lesz bármilyen nyugati védelmi rendszer, bajban leszünk. És akkor már hiába emlékszünk, hogy honnan is jutottak az új fiúk ilyen játékszerekhez - Nyugatról, Moszkvából és Pekingből vették, de akkor már mindegy is lesz. Most még nem mindegy - ha esetleg érdekli ez is a világpolitika nagyfiúit. Ideje volna túllépni a tizenkilencedik századi pozíciószerzési bazáron, atommal túl rizikós a perzsavásár. * ► / »