Népszabadság, 2006. szeptember (64. évfolyam, 205-230. szám)
2006-09-12 / 214. szám
10 • 2006. SZEPTEMBER 12., KEDD • NÉPSZABADSÁG Kultúra Kilenc történet szabadságról, bukásról A bőség zavara az ’56-os játékfilmek kínálatában - Kérdés, nyitott-e a közönség ennyi alkotás befogadására? Fél évszázad alatt sem forgattak sokkal több játékfilmet az ’56-os fölkelésről, mint az idén. Az elkövetkező hetekben, hónapokban kilenc bemutató - mondhatni, sorozat - lesz a mozikban, jut belőle a jövő évi magyar filmszemlére is. Varsányi Gyula E hirtelen támadt bőség - hogy ne mondjuk, konjunktúra - zavarba ejt, kétséget is támaszt: vajon nem túl sok-e egyszerre kilenc tematikus játékfilm? Persze, azért éppen kilenc, mert ennyi támogatható forgatókönyvet adtak be a rendezők. De vajon képes lesz-e nyitottan, érdeklődve fogadni a közönség rövid idő alatt ennyit? Még akkor is, ha a munkák túlnyomó többsége nem átfogó filmes tabló, hanem személyes, családi történet, történelmi háttérrel. Vagyis olyan, amilyen korábban is készült, mint például Sándor Pál kiváló Szerencsés Dánielje vagy Bereményi Géza nem kevésbé sikeres Eldorádója. Másrészről tagadhatatlan, hogy van adóssága a magyar filmnek ’56-tal kapcsolatban - amit az idén különösen bőkezűen, másfél milliárd forinthoz közelítő összegből ösztökél törleszteni a költségvetés. Ám kérdés, elkerülhető-e a példabeszéd vagy a mítoszteremtés zsákutcája éppen az ötvenedik évfordulón? Hamarosan megtudjuk. A sort Szilágyi Andor Mansfeld Péterről szóló filmje nyitja, amelyet szeptember 14-én, csütörtökön mutatnak be. A fiatalon kivégzett Mansfeld alakja vita tárgya a történészek körében (köztörvényes bűnöző volt-e inkább, vagy szabadsághős), az író-rendező egyik nyilatkozata szerint azonban számára „ő testesíti meg legjobban a forradalomban részt vevők naiv lázadását, elszántságát, szabadságvágyát”. A cselekmény az ’56 utáni években játszódik ugyan, de a fölkelés idejére nyúlik vissza. Hábermann Jenő producer megjegyezte lapunknak, a mű mellőz minden brutalitást, nem olcsó trükkökkel akar hatást kelteni. Budakeszi srácokról szól Erdőss Pál munkája, amelynek díszbemutatója október 22-én lesz a pesti Urániában, az írószövetségi ünnepséggel együtt. A film Kovács István Gyermekkorom tündöklete című regénye nyomán egy tízéves forma fiúcska szemével láttatja a történéseket. Hasonló korban volt a rendező is akkor. A filmes vonulat szuperprodukciójának ígérkező Andrew Vajna-Goda Krisztina-film, a Szabadság, szerelem bemutatójának időpontjáról egyelőre nem tudtak pontosabbat mondani a forgalmazó InterComnál, mint hogy október 23-a körülire tervezik. A film nemcsak egy rendhagyó sportösszecsapást idéz föl - hiszen témája az emlékezetes melbourne-i szovjet-magyar vízilabdameccs is -, hanem utcai csatajeleneteket is bemutat. November 4-én Debrecenben mutatják be Vidnyánszky Attila Liberté ’56 című filmjét Szőts Géza színdarabja alapján, amelynek viszont már október 23-án megtartják a színpadi premierjét, ugyancsak a cívisvárosban (ahol a filmet külön támogatták). A sok zenés betéttel előadott mű arról szól, hogyan képzeli el egy színtársulat ’56 eseményeit (ez emlékeztet a Petőfi ’73 című film stílusára). Majd’ egy héttel későbbre tervezik Pozsgai Zsolt Csendkút című művének premierjét, amely egy sportolóból a börtönben költővé váló fiatalemberről, Gérecz Attiláról szól. A ’49-ben életfogytiglanra ítélt, ’56-ban szabadult főhőst egy orosz tankból lövik le. Karácsony körül lesz a bemutatója Jeli Ferenc posztumusz első játékfilmjének, a Sínjáróknak. A televíziós produkciókból, írói, dramaturgi, asszisztensi és festészeti munkáiból ismert filmes a forgatás utolsó napjaiban hunyt el júniusban, hetvenévesen. Az önéletrajzi történet a taxisblokád idején indul, és a múltba tekint vissza. A január végi, február eleji filmszemlére készül csak el Dömölky Jánosnak Bibó István ’56-os szerepéről készülő A civil című filmje, és Vágvölgyi B. András Kolorádó Kid munkacímmel futó alkotása. Vágvölgyi B. hiányolta a névtelen forradalmárok, köztük az egyszerű pesti vagányok bemutatását, akiknek az októberi napok magasztos pillanatokat jelentettek. Ezért készít róluk filmet, amely érdekelheti a fiatalokat, és közelebb hozhatja számukra ’56-ot. Mint elmondta, nem szerzői művet, hanem az amerikai film noirhoz közelítő alkotást képzelt el, amelynek egyelőre csak egy részét tudta leforgatni. Ugyancsak ezután kezdi fölvenni Szomjas György ’56 vagy a Nap utcai fiúk címmel új filmjét. A bemutatót jövőre tervezi. Köztámogatások az ’56-os témájú játékfilmekhez* (2005-2006-ban, millió forintban) Forrás: MMK, MTFK, Kormányszóvivői Iroda Vágvölgyi B. András az egyszerű pesti vagányokat kívánja bemutatni, akiknek az októberi napok magasztos pillanatokat jelentettek Fotó: Szabó Bernadett HIRDETÉS A hatvanas évek embere Moszkvában megjelent Jevtusenko önéletrajza E. Fehér Pál 832 oldalon adta közre Moszkvában önéletrajzi prózáját Egy hatvanas címmel a 73 vagy 74 éves Jevgenyij Jevtusenko. Egy orosz kritikus szellemes megjegyzése szerint ez a kritikus, Jevgenyij Szidorov, aki a költő első monográfusa volt, az új Oroszország első kulturális minisztere lett, és ez is jellemző tény): Jevtusenko állandóan hivatkozik, építkezik önéletrajzára és ez egy költő esetében nem lehet másként, viszont roppant szabadon kezeli az adatokat, példa erre a születési dátum körüli bizonytalanság, vagy a családnév-változtatás. Viszont kétségtelen, hogy Jevtusenko pontosan adta meg, önmagára jellemzően memoárjának a címét. Ő valóban a hatvanas évek képviselője volt. S bár első verse még Sztálin életében jelent meg a Szovjetszkij Szportban, de ő ugyanúgy a XX. kongresszus, a Hruscsov-politika szülötte, mint egész nemzedéke. Ez a cím egyezik azzal a terminológiával, amellyel az orosz irodalomtudomány jelöli azt az irodalmi korszakot, amely az „olvadástól” a Brezsnyev-féle „pangásig” tart, a naptári évek szerint: 1953-tól 1964-68-ig. Jevtusenko és társai azzal a hittel léptek fel, csinálták irodalmukat, hogy éppen ők változtatják meg a szovjet világot. Természetesen a „hatvanasok” nem dönthették meg a szovjet rendszert, ezt nem is akarták, sőt erősíteni, európaivá akarták tenni, viszont nem vitatható, hogy munkásságuk nyomán emberibbé lett ez a szellemi világ. Nyitottabb lett az orosz szellemiség és az sem kétséges, hogy akár Jevtusenko néhány verse a történelem része lett. Az antiszemitizmus ellen tiltakozó, hatalmas botrányt kiváltó Babij Jár, vagy a sztálinizmus továbbélésére figyelmeztető Sztálin örökösei, amely vers Hruscsov parancsára a Pravdában jelent meg, tehát a diktatúra által nevelt közönség számára akár hivatalos véleményt is jelenthetett volna, de nem jelentett, mert a pártapparátus fellázadt Jevtusenko ellen és megbuktatta Hruscsovot. Jevtusenko azonban a túlélés művésze volt és az ma is. A kegyvesztett Hruscsovot is meglátogatta rendszeresen, noha ez egyáltalán nem volt veszélytelen, ugyanakkor kapcsolata volt a KGB majdnem mindenható főnökével, a szabad idejében verseket író Jurij Andropovval. És ismeri a hatalom természetét, és ki is használja. Nemcsak saját érdekében, sőt alapvetően a közjó szolgája volt. Szenvedélyes szónok, személyesen is, költőként is, de ugyanakkor józanul látja helyzetét. Azt írta: „Nem vagyok én olyan egyedi költő, de egyedi a sorsom... Burokban születtem. Ez olyan volt, mint egy kényszerzubbony, de én szétszakítottam.” Jevtusenko ma hol a Moszkva melletti Peregyelkinóban él, hol az Egyesült Államokban tanítja az orosz irodalmat. Nem mellesleg a még érettségi vizsgát sem tett Jevtusenko állította össze az orosz költészet legszebb, leghasználhatóbb, legrészletesebb antológiáját. Korrajz és rendkívüli szórakoztató olvasmány Jevtusenko új könyve, emlékező prózája. Forrás: Bajkál Tv