Népszabadság, 2006. szeptember (64. évfolyam, 205-230. szám)

2006-09-30 / 230. szám

18 • 2006. SZEPTEMBER 30., SZOMBAT • NÉPSZABADSÁG Extra/Media HÍREK Tévéműsor földönkívülieknek A Földtől 45 fényévnyire lé­vő Errai naprendszer felté­telezett lakóinak készített műsort a strasbourgi köz­ponttal működő ARTE fran­cia-német közszolgálati te­levízió. A programot ma es­te rádióteleszkóp segítségé­vel, fénysebességgel lövik fel az Errai naprendszerbe. A felvételek 45 év múlva jutnak el az Erraihoz - írta a Die Welt című német lap internetes kiadásában. A ké­peken a homo sapienst és világát akarják megismer­tetni a földönkívüliekkel, egyben pedig az emberi tu­dásról, érzésekről és félel­mekről, reményekről és a földönkívüliek kereséséről lesz szó benne. (MTI­­Panoráma) Fotómagazint indít az MTI Fotós Szem, A hónap képei címmel fotómagazint indít a Magyar Távirati Iroda. Vin­ce Mátyás, a nemzeti hír­­ügynökség elnöke szerint a lapkoncepció lényege ki­emelni a sajtófotót az évti­zedek óta rákényszerített statisztaszerepből. Az októ­berben próbaszámmal je­lentkező magazinban a fo­tók nem újságcikkek, hírek illusztrációjaként jelennek meg, hanem saját jogukon, önálló újságírói műfajként. A magazinhoz nemcsak hírügynökségi fotókból vá­logat az MTI, hanem tágra nyitják a kapukat minden fotós, hivatásos és amatőr előtt egyaránt. (MTI­­Panoráma) Elbocsátások a Magyar Nemzetnél Újságírókat bocsátottak el a Magyar Nemzet című na­pilaptól gazdasági megfon­tolások miatt - értesült teg­nap szerkesztőségi forrás­ból az MTI. A második legnagyobb példányszámú országos politikai napilap­tól legkevesebb tíz újság­írót bocsátottak el, ezek a munkatársak már csütörtö­kön megkapták a felmondó­­levelet. A dolgozókat taka­rékossági okokból küldték el - mondta el a távirati irodának több, magát meg­nevezni nem kívánó újság­író. Az MTI pénteken dél­után sem a Magyar Nemzet főszerkesztőjét, sem a ki­adó vezetőjét nem tudta el­érni. (MTI) A Média oldalt szerkeszti: Haszán Zoltán e-mail: haszanz@nepszabadsag.hu Miért „A fogyasztó nem idióta­­ a fogyasztó a feleséged.” Ogilvy Hülyének nézik-e a reklá­mok a fogyasztót? Kapasz­kodjanak meg, a válasz igen. Nem is annyira a vélt átlagos szellemi színvonal, hanem sokkal inkább ké­nyelmi szempontok miatt. Haszán Zoltán Nincs is annál szebb, mint egy szakmai fórumon kiállni az egybegyűltek elé és megkér­dezni tőlük: miért nézik hülyé­nek azokat, akiknek el akarnak adni valamit. Történt mindez a reklámszakma éves nagy ren­dezvényén, a héten, Egerben. A kérdésfeltevő nem egy öntu­datos fogyasztó volt, hanem belülről bomlasztott. Gulyás János, a nemzetközi reklám­cég, a Young & Rubicam ma­gyarországi igazgatója vezette fel a témát, hogy aztán nagy egyetértésben arra jusson a szakma: valóban lehetne krea­tívabban is tenniük a dolgukat. A kollektív önmarcangolás­­ban az kiderült, hogy valójá­ban senki nem akar a „nézzék, hogyan tüntetik el a szuper­molekulák a sárfoltot” típusú hirdetéseket készíteni. Ettől azok még vannak. Az ötlettelen, egy kaptafára készült hirdetések túlhabzásá­­ra két magyarázat is adódik. A legkönnyebb mindig a meg­rendelőkre mutogatni, főleg, ha nincsenek ott. Nézzük ak­kor előbb ezt a vonalat. Simon Zoltán, az Art Directors Club egyik alapító tagja például a Reklámvonal című, a konferenciára időzített kiadványban elismerte, hogy általában mindenki mérhetet­lenül alábecsüli a saját fo­gyasztóit, azok értelmi képes­ségeit. Pedig a kreatív reklám a leghatékonyabb, hiszen azonos vagy kisebb büdzsé mellett sokkal emlékezetesebb hirde­tések készülnek. Mégis nagyon jól elvan mindenki a középsze­rűvel­­ akkor is, ha majdnem minden ügynökség képes iz­galmas és jó megközelítéseket alkalmazni. Amikor viszont le­teszik ezeket a megrendelő asztalára, akkor az többnyire elbizonytalanodik. És kér in­kább egy abszolút kockázat­­mentes - értsd: elképesztően unalmas - verziót is. A reklám­­ügynökséget pedig nem éri vá­ratlanul a fordulat, és a táská­ból ott a helyszínen előveszi a biztonsági megoldást. E kettő versenyében pedig esélytelen az első. Simon szerint ugyanis ekkor a megrendelőnél elindul a széles körű vita, vagyis a ter­mék-népszerűsítő ötletet érté­keli a büféstől kezdve a recep­ciósig mindenki, ideértve a fő­nök feleségét is. Ami pedig mindenkinek tetszik, az a leg­alapvetőbb, legegyszerűbb. És bár kényelmes megoldás áttolni a felelősséget a meg­rendelőkre, itt nem állt meg az analízis. Mert a témavezető „Az egyetlen emlős szaporulat va­gyunk, amelynek egész évben van aktív párzási időszaka. Ennek kö­szönhetjük, hogy mindig kell majd kocsi, ruha, kölni, i­Pod, csoki, már­ka, brand, benefit, ügynökség. És sok-sok szar reklám, amit mi ráter­mettek gyártunk a Hűje Népnek. Amíg nem jön az IP tévé és nem tesz minket egy gázlámpagyújtóvá” - ezzel a szöveggel zárta előadását a reklámszakma „megmondóembere”, Erdélyi Zsolt a reklmkonferencián. A kreatívgurunak titulált, Supermanként is ismert szakember utánanézett, és kiderült, hogy évente 14 ezren kapnak marketinges, kom-Gulyás János szerint valóban jól hangzik, hogy a fiókokban számos zseniális ötlet marad, de ha valóban elő kellene ven­ni ezeket, azért bőven lenne hely még másnak is az aszta­lon. Szerinte inkább a kevéssé hatékony, kicsit sem releváns, érdektelen és unalmas kom­munikációs megoldásokkal van tele a padlás. Ideje lenne rádöbbenni, hogy a szakma va­lamit rosszul csinál, és meg­változott a világ, ahogyan ben­ne a fogyasztó is. Mert valóban központi kérdés-e egy család életében, hogy mivel jön ki a munikációs diplomát. Beletekintett egy két szakdolgozatba is, és ez alapján megnyugtatónak nevezte, hogy a végzettek közül húszan he­lyezkednek el a szakmában. Az vi­szont nem megnyugtató, hogy a megbízói oldal veszi fel a többit, ahol aztán megmondják, hogy milyen rek­lámokat készítsenek az ügynöksé­gek. Erdélyi szerint ez a szakma sem bonyolultabb, mint a vízvezeték-sze­relés, csak éppen amit a hallgatók tanulnak a képzéseken, az a gyakor­latban semmit sem ér. Van egy nagy titka annak, hogy a megrendelőket meggyőzzék egy jó öltet megvalósí­tásáról: nem kell szart vinni nekik­­ játszótérről hazajövő gyerek ruhájából a kosz? Ráadásul egy cég számára sokadik alkalom­mal már rendkívül kínos, ha rossz reklámhoz adja a nevét. Gulyás szerint hamarosan elmúlik az az idilli állapot, hogy a szakma nem töri magát, a megrendelő sem készteti őket komolyabb erőfeszítésre, és a célközönség sem háborog. Mert összekapcsolódik a tech­nikai forradalom mellett egy tudati forradalom is. Eddig ugyanis a vásárló vett valamit, hazavitte, kipróbálta, aztán morgott, hogy nem is elég mondja Erdélyi. „Az emberek pedig amúgy nem hülyék, csak lehet, hogy elnézik a reklámszakmának például az árzabáló manót, abban bízva, hogy a reklám végén csak kiderül, hogy mégis hol és mit lehet olcsób­ban kapni. Mert azt ugye nem kép­zeljük komolyan, hogy egy gyerek azt mondja az anyjának: gyere, men­jünk a boltba, mert az árzabáló megette az árakat" - kritizál Erdélyi. Hogy a nézők hülyék-e? Erdélyi a költségvetési adatokból levezetve ar­ra jutott, hogy ha a nép el tud lopni 1800 milliárd forint személyi jövede­lemadót, akkor nem hülye. Illetve: nem a nép hülye, egyetlen csepp a trutyi eltün­tetéséhez. Felnőtt ugyanis egy generáció, amely jobban kiis­meri a reklámokat, azok célját, hogy miként akarják őt mani­pulálni annak érdekében, hogy vásároljon, így az elvárásai is nagyobbak. Ráadásul - és itt jön a technikai szál - az új tele­kommunikációs eszközöket ki­használva sokakkal meg tudja osztani tapasztalatait a termék valódi minőségéről és a reklá­mokban található hazugságok­ról. Ami azért is bajos a hirde­tő számára, mert egy fogyasztó sokkal nagyobb hitelt ad egy másik fogyasztó véleményé­nek, mint a kereskedelmi kom­munikációnak. Ezért középtá­von ellehetetlenülnek a nyil­vánvalóan ostobaságra épülő reklámok. Az új, digitális technikai eszközöknek köszönhetően könnyebben el tudjuk majd ke­rülni a reklámokat a tévékben. Főleg, ha azok elképesztően érdektelenek. Jellemző, hogy Magyarországon inkább tíz perccel később ülünk be egy moziba, mert akkor még úgyis mennek a reklámok. Miközben Angliában inkább előbb, hogy ne maradjanak le a hirdetések­ről sem. Persze, olyan minősé­gű reklámokról van szó, Amik­re amúgy Magyarországon is van igény. A Reklámzabálók éj­szakáján az emberek még pénzt is fizetnek azért, hogy órákon keresztül egy óriási vásznon reklámokat nézzenek, vagy az interneten küldözgetik az ismerősöknek a vicces hir­detéseket. Ezeken legfeljebb viccből van koszfoltokat táma­dó szupermolekula. Az elmúlt évtizedekben Magyarországon kialakult a marketingkommunikációnak egy olyan filozófiája, ami egy­szerű recept alapján népszerű­síti a terméket. E szerint meg kell találni a termékre jellemző egyedi előnyt, ami megkülön­bözteti a többitől. Ha pedig ezt elmondjuk az embereknek, ak­kor azok szaladnak is a boltba. Ez például remekül működhe­tett a XIX. században, amikor az egyik cég gyártási hiba foly­tán olyan szappant készített, ami nem merült el, hanem úszott a vízen. Képzelhetjük, hogy ez mit jelentett a folyó­parton ruhát mosók számára. De a most reklámozott termé­kek jelentős részénél ilyen könnyen kimutatható előny nincs. Ezért a hajánál fogva rángatnak elő olyan - csak erre a termékre jellemző - különle­gességeket, amelyek valójában teljesen érdektelenek. Még ak­kor is, ha azokat egy fehér kö­penyes tudományos munka­társ magyarázza. Gulyás sze­rint ideje lenne szakítani ezzel a filozófiával. Nem a termék előnyeit kellene ecsetelni, tö­kéletesen irreleváns informá­ciókkal. Hiszen szerethetővé tehet egy sörmárkát az is, ha szórakoztat a reklámfilmje. Anélkül, hogy tudományosan bebizonyítanák, hogy mennyi­vel jobban habzik vagy oltja a szomjat, mint más termék. Persze mindezt évek óta hajtogatják néhányan, ám pél­dául Gulyás érdemi elmozdu­lásról nem tudott beszámolni. A kockázatot továbbra is szíve­sen elkerüli a megrendelő és az ügynökség is. Ráadásul az öt­lettelen reklámok ilyen áradata a jelek szerint speciálisan ma­gyar jelenség. Hiszen a magyar reklámipar sokkal kevesebb kreatív díjat nyer el, mint a környékbeli országok hasonló iparága. A jelek szerint tehát a reklámkészítő ügynökségeket semmi sem menti fel a gondol­kodás alól. Ami biztató: ezen az előadáson nem volt kávészünet - mindenki a teremben maradt, nézi le a reklám a vevőt? Superman felmenti a népet Külföldi ötletek. Az Move női magazin nem akart a többi lap közé kerülni a standokon, ezért ásványvizes palackra tekerték fel a méretre készült újságot. A Blut Vodkát gyárilag egyharmadig töltik fel, tölcsért és koktélreceptet mellékelve hozzá. Az Eggo pedig építőkockakekszet készít, hogy a gyerekek ne unják a reggeliket. Tordai Péter (Leo Burnett) gyűjtése Közönségdíjat nyert a Duna TV Munkatársunktól A Duna Televízió megnyerte Velencében az Eutelsat mű­holdszolgáltató által létreho­zott Hotbird-díj közönségsza­vazását. A műholdas közszolgá­lati csatorna elismertségét jelzi, hogy 15 ország mintegy 100 té­véadója versengett a díjért, a győztest internetes szavazással választhatta ki a publikum. A Duna emellett a „Nemzeti Ab­lak” kategóriában elismerő ok­levelet is kapott. Ebben a kate­góriában egy újságírókból álló zsűri döntött. A Duna végül döntőbe jutott, és ott második lett az orosz RTVI mögött.

Next