Népszabadság, 2006. október (64. évfolyam, 231-255. szám)

2006-10-02 / 231. szám

Demszky valószínűleg ötödször Patthelyzet lehet a Fővárosi Közgyűlésben Schmidt Gábor Minden eddiginél szorosabb versenyben, de megőrizte főpol­gármesteri posztját Demszky Gábor, a kormánypártok közös jelöltje - ezt tűnt a legvalószí­nűbbnek tegnapi lapzártánk ide­jén, a szavazatok hatvan százalé­kának feldolgozottságánál. Demszky a leadott voksok 48 százalékát kapta, míg a jobbol­dal által támogatott, független kihívója, Tarlós István 44 száza­lékot. Az ötödik ciklusának nekivágó főpolgármester vala­mivel jobb eredményt ért el, mint négy évvel ezelőtt, akkor a voksok csaknem 47 százalékát gyűjtötte be. A Fővárosi Közgyűlésben a 2002-es eredményéhez képest jelentősen csökkent a kormány­pártok fölénye, ennek oka az SZDSZ négy évvel ezelőttihez képest rosszabb szereplése. Míg négy éve a koalíciónak együtte­sen 40 képviselője volt a 66 tagú közgyűlésben, most csupán - a lapzártakor rendelkezésre álló adatok szerint - egyfős a többsé­gük. A legnagyobb fővárosi frak­ciót a Fidesz-KNDP alakíthatja, 29 képviselővel. (Négy évvel ez­előtt - a közös Fidesz-MDF lis­táról - 21-en szereztek budapesti mandátumot. Később a demok­rata fórum öt képviselője külön frakciót alakított.) A szocialisták némileg javí­tottak a négy évvel ezelőtti eredményükhöz képest, frakció­juk 24 tagú lehet. A budapesti önkormányzati választásokon az SZDSZ vesztett a legtöbbet, míg négy éve 16 képviselőt delegál­hattak a közgyűlésbe, most csak kilencet. Ebből az következik, hogy patthelyzet alkul ki, így a mérleg nyelve a három tagú MDF-frakció lesz. Az MDF három képviselőt küldhet a Fővárosi Közgyűlésbe, főpolgármester-jelöltjük, Kato­na Kálmán a szavazatok több mint hat százalékát szerezte meg. A Fővárosi Közgyűlésből kiesett a MIÉP, amelynek listára a szavazatok alig két százaléka jutott. • A Fővárosi Közgyűléés legnagyobb frakciója a tegnap este 10 órás adatok szerint a Fidesz-KDNP-é lesz 30 képviselővel. Az MSZP-nek 24, az SZDSZ-nek 9, az MDF-nek pedig 3 képviselője lesz. Nem jutott be a köz­gyűlésbe a főpolgármester-jelöltet állító MIÉP és Munkáspárt. A budapesti kerületek polgármester-választásának győztesei Bús Balázs I Dr. ting Zsolt I­l £ S?KflK-SMl jPokorni Zoltán 1 ÍRiz Levente Szabolcs Attila Derce Tamás Tóth József Weinek Leonárd Verbai lajos Molnár Gyula Gajda Péter Szabados Ákos Tóth Mihály (22:30 perc)­­ 1 Dr. Nagy Gábor Tamás V. Rogán Antal Verók István VII. Hunvald György ír^ír A főpolgármester Forrás: 0VB / Népszabadság-grafika ! MSZP VS Fidesz-KDNP □ SZDSZ ■ [UNK] MSZP-SZDSZ ü l Fidesz-MDF-MIÉP-VP ■i Újpestért □ Fidesz-KDNP-NF-Jobbik ■S Soroksári Civil Sz. A főváros kerületeinek most megválasztott polgármesterei XVII. Riz Levente (Fidesz-KDNP) 44,30 Dr. Hoffmann Attila (MSZP-SZDSZ) 43,83 Dr. Fachet Gergő (Itthon) 5,37 Dr. Farkas Tibor (MDF) 2,50 Marschalkó Tamásné (FPSZ17) 2,28 Andráska István (Aranyhegyi Szöv.) 1,71 XVIII. Dr. Mester László (MSZP) 51,66 Kucsák László (Fidesz-KDNP-MKDSZ) 43,17 Ferenc István (SZDSZ) 5,16 XIX. Gajda Péter (MSZP-SZDSZ) 48,27 Dr. Tarnai Richard (Fidesz-KDNP) 39,56 Timár Béla (Kispestért) Béres András (Zöld dem.­Centrum-KDP)10.08 2,09 Budapest Dr. Demszky Gábor (SZDSZ-MSZP) 46,97 Katona Kálmán (MDF) 6.04 Székely Péter (Munkáspárt) 0,56 Tarlós István (független) 45.03 Zsinka László (MIÉP) 1.41 1. Nagy Gábor Tamás (Fidesz-KDNP) 57,23 Rotyis József (MSZP-SZDSZ) 37,48 Vaskor László János (MDF) 5.29 N­. Láng Zsolt (Fidesz-KDNP) 51,84 Horváth Csaba (MSZP-SZDSZ) 43,42 Porkoláb Mátyás (MDF) 4,74 III. Bús Balázs (Fidesz-KDNP) 43,50 Dr. Pető György (MSZP) 39,26 Csire János (független) 17,23 IV. Dr. Derce Tamás (Újpestért B.) 51,36 Dr. Gergely Zoltán (MSZP-SZDSZ) 30,62 Wintermantel Zsolt (Fidesz) 18,02 V. Rogán Antal (Fidesz-KDNP) 53,20 Dr. Steiner Pál (MSZP-SZDSZ) 43,42 Almássy Kornél (MDF) 3,38 VI. Verr?­István (MSZP-SZDSZ) 44,63 Dr. É­ies Zoltán (Fidesz-KDNP) 44,31 Farkas György (független) 7,62 Baranyai Zsolt (MDF) 3,43 VII. Hunvald György (MSZP-SZDSZ) 53,39 Kecskés Gusztáv (Fidesz-KDNP) 40,01 Simon Péter (MDF) 3,97 Varga Tibor (MIÉP-Jobbik) 2,63 Vili. Csécsei Béla (SZDSZ) 50,42 Dr. Dénes Margit (Fidesz-KDNP) 41,52 Székelyné Gyökössi Dóra (MDF) 5,60 Teszársz Károly (MIÉP) 2,46 IX. Dr. Gegesy Ferenc (SZDSZ) 39,83 Kandolka László (Fidesz-KDNP) 36,00 Dr. Kökény Mihály (MSZP) 21,53 Szilassy Gábor Cézár (MDF) 2,08 Paulik Péter (Munkáspárt) 0,57 X. Verbai Lajos (MSZP) 50.34 Dr. György István (Fidesz-KDNP) 48,23 Kerezsi László (Munkáspárt) 1,42 XI. Molnár Gyula (MSZP-SZDSZ) 49,79 Dr. Kupper András (Fidesz-KDNP) 45.52 Dr. Juhos Katalin Mária (Zöld demokraták) 2,27 Somogyi István Zoltán (MDF) 2,42 XII. Pokorni Zoltán (Fidesz-KDNP) 60,12 Élő Norbert (MSZP) 30,94 Lungár Klára Éva (SZDSZ) 8,94 XIII. Dr. Tóth József (MSZP) 59,66 Gubicza Katalin (Fidesz-KDNP) 33,99 Szabadai Viktor (SZDSZ) 6,35 XIV. Weinek Leonárd (SZDSZ-MSZP) 48,54 Rátonyi Gábor (Fidesz-KDNP) 45,52 Dr. Füzy Mártonná (ZUPF) 3,40 Seres András (MDF) 2,64 XV. Hajdú László (MSZP) 53,54 László Tamás (Fidesz-KDNP-VP) 38,31 Dr. Varga Pál (MDF) 4,94 Máté Gyula (SZDSZ) 3,21 XVI. Kovács Péter (Fidesz-MDF-MIÉP-VP) 49,97 Dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi (MSZP-SZDSZ) Szabó Lajos Mátyás (Polgármester Klub)38,68 6,89 Hargitai István (független) 4,46 XX. Szabados Ákos (MSZP) 53,97 Kaiser György (Fidesz) 38,83 Hardy László (MDF) 4,74 Csillag László (SZDSZ) 2,46 XXI. Tóth Mihály (MSZP) 47,16 Németh Szilárd (Fidesz-KDNP) 38,44 Kulinyi Márton (SZDSZ) 6,71 Dr. Bakai László (MDF) 4,66 Dr. Laub Péter (Centrum) 3,03 XXII. Szabolcs Attila (Fidesz-KDNP-NF-Jobbik)49,30 Bollók Istvánná (MSZP-SZDSZ) 42,35 Horváthné Fükő Zsuzsanna (Baráti körök) 4,45 Esze Tamás (Ipartestület 22.) 3,90 XXIII. Geiger Ferenc (S. C. SZ.) 57,18 Balog Barna (független) 29,68 Dr. Farkasfalvi József (Együtt Soroksárért) 8,00 Hegyi Péter Hunor (MDF) 5,15 Vasárnap 22 óra 10 perckor ismert adatok alapján Még a felülemelke­dés hivatásosa, az államfő sem tudott kilépni ebből a kör­ből. Csak nemeket mond konokul for­dítva szavai élét a kormányfő ellen, a legvadabb nap után éppen úgy, mint tegnap este, amikor a nyugalom egy csendben, tisz­tán lebonyolított választás után kap­hatott volna egy esélyt. Fico reménykedik, hogy a lengyel, a cseh vagy a magyar politikai válság nyomán az ő koalí­ciója szépen belesi­mulhat az alakuló közép-európai táj­képbe. NÉPSZABADSÁG • 2006. OKTÓBER 2., HÉTFŐ Önkormányzati választás, 2006 • 3 A voksokkal csak üzentek Nagy N. Péter n@nepszabadsag.hu Ez az önkormányzati választás lényegét tekintve eldőlt, mielőtt ki­nyitották volna a szavazó­helyiségeket. Már legkevesebb két, de inkább négy hete biztos, hogy aki szavaz, csakis egy nemet mond. Eddig ez fordítva volt, s még úgy sem biztos, hogy jól. Eddig szinte mindig megerősítették a néhány hónappal koráb­bi parlamenti választások győzteseit az emberek a helyhatósági voksoláson. De ezen túlmenően is az „igen” jegyében szavaztak. Akadt korábban megye, ahol egyetlen polgármestert sem váltot­tak. Maradt a jobboldali, maradt a baloldali. Az országos politiká­ra tartogatták a nagy - adott esetben leváltó - szenvedélyüket, ott­hon maradtak a már megismert, esetleg megkedvelt embernél. Most nem lehetett ilyen logika alapján választani. A rendszer­­váltás maga volt a puha átmenet ahhoz képest, amilyen hangula­tot teremtett a jobboldali politika, illetve a balliberális szellemet gyűlölő demonstráció-sorozat­­ a kormányfő végszavára. Aki most balra szavazott, nagy valószínűséggel nem a megszorító cso­mag mellett, a majdan kibontakozó Új Magyarország igézetében tette, hanem azért, hogy „ezek oda ne kerüljenek”. És fordítva, aki jobbra szavazott, kevéssé valószínű, hogy az orbáni adópolitika és a kisvállalkozások felé terelt uniós támogatások reményében tette, hanem azért, hogy a h­azugságot megbüntesse. Esély nem volt rá, hogy teljesítményeket, értékeket mérjenek meg az emberek, hogy gondolatokhoz, netán érzésekhez kérjenek támogatást legalább a helyi politikusok. A ráció reményeit tovább csökkentette, hogy még a felülemelkedés hivatásosa, az államfő sem tudott kilépni ebből a körből. Csak nemeket mond konokul fordítva szavai élét a kormányfő ellen, a legvadabb nap után éppen úgy, mint tegnap este, amikor a nyugalom egy csendben, tisztán lebonyolított választás után kaphatott volna egy esélyt. Az állam­fő azonban tegnap esti beszédében szinte egy szót sem fecsérelt az önkormányzati választásokra, hanem újult erővel támadt a kor­mányfőre. Különös módon értelmezve az államélet és a társada­lom kiegyenlített működése iránti kötelezettségeit - meg nem kérdőjelezhető morális megrendültségében - inkább az utcára küldte az embereket, mintsem a politikai intézményrendszer be­csületének helyreállításához adta volna saját tekintélyét. Az önkormányzati választások idején így aztán összességében csakis az önkormányzatokról nem esett egyetlen szó sem, csakis az élet maradt ki az üresen szenvedélyeskedő politikából, ahogyan a futballőrjöngőket is általában egyetlen jelenség nem érdekli, mégpedig maga a foci. így aztán úgy csaphatta mindenki bele az urnába szilaj voksát, hogy egy másodpercig nem szembesült azzal a kérdéssel, jól mű­ködik-e az a helyhatósági rendszer, amit a rendszerváltás idején az egykor volt nagy szocialista állam ellenkezőjeként találtak ki. Egyébként nem igazán, de kit zavar ez most. Szó nem eshet ilyesmiről, vagy bármiről, aminek az élethez is köze van, amikor vezér fújja a trombitát, s hangszereli ostromritmusra a Taka­ródét. A politika az értelem egy lehetőségét ismét kihagyta. A Fidesz szempontjából ez eredmény: a nemeket ugyanis az emberek sok­kal nagyobb számban fordították a koalíció ellen, mint annak vé­delmére. Olyan városokat vesztett el a koalíció, mint Veszprém, Győr, Békéscsaba, Salgótarján, Szekszárd, Eger. A polgármesterek teljesítményétől és feltehetően mindentől függetlenül, amiről en­nek a választásnak szólnia kellett volna, így aztán se népszavazás nem volt a tegnapi, se valódi önkormányzati választás. Terepszín Kis Tibor kist@nepszabadsag.hu Lehetett volna akár a magyar-szlovák jószomszédság ünnepe is a pozsonyi közreműködéssel felújított tótkomlósi iskola átadása; eredetileg annak is szánták. Csak hát időközben történt egy s más a kétoldalú viszonyban - a jelen levő külügyminiszterek egyálta­lán nem ok nélkül feszengték végig azt a pár órát. Még annyi sem derült ki találkozójukról, hogy egyáltalán szóba került-e köztük a magyar-szlovák viszony bármelyik igazi kérdése. De tulajdonkép­pen az volna a meglepő, ha igen. Mondanivaló éppenséggel volna bőven, csakhogy a pillanat alkalmatlan a komoly beszédre. Mert vajon mit is mondhatott volna például Göncz Kinga szlo­vák partnerének olyan körülmények között, amikor a pozsonyi ko­alíció egyik tartópillérének számító Jan Slota éppen előző nap ta­lálta ildomosnak olyasmit állítani, hogy a magyar külügyminiszter áll (Gyurcsánnyal vállvetve) a „Fico-kabinet ellen irányuló nem­zetközi összeesküvés centrumában”? Slota magyarellenes kirohanásait a legutóbbi időkig az őrült be­széd kategóriájába lehetett utalni, egyébiránt teljes joggal. Amióta viszont pártja kormánytényező lett Pozsonyban, a dolgot azért mégsem lehet puszta kézlegyintéssel elintézni. A szélsőjobb nem­zeti párt feje mára megkerülhetetlen politikussá avanzsált Szlová­kiában, akit még a kormányfő is mindig meghallgat. Nagyobb baj, hogy a jelekből ítélve­ hallgat is rá. Összeesküvésügyekben feltétlenül, hiszen Robert Fico is a hét végén éppen arról győzködte a szlovákokat, hogy kormányzatát nemzetközi elszigeteltségbe próbálja taszítani az ellenzék. Egyér­telmű utalást tett arra, hogy az ottani magyar párt vezetője valójá­ban ilyen célokból utazott augusztusban Budapestre. Fico számítása ugyan átlátszó és primitív, de a maga szempont­jából mégsem nélkülözi a logikát. Az új pozsonyi erős embernek nyomban kormányra kerülése után jelezték az európai szocialis­ták, hogy veszélybe kerül pártja tagsági viszonya, ha kitart a sza­lonképtelen Slota mellett. Fico most ezúton üzeni Strasbourgnak: ő kitart. Befelé pedig jelzi, hogy Szlovákiát külföldről kezdik fojto­gatni. E benyomást azzal is próbálja erősíteni, hogy a külföldi be­ruházóknak Szlovákia kiszipolyozását veti a szemére. Ráadásul egymás után vonja vissza az előző kormány reformintézkedéseit (ezek egyébként jelentős hasonlatosságot mutatnak a Gyurcsány­­csomagba éppen most beemelt elképzelésekkel). Fico kétségkívül úgy érzi, populista színezetű programjának végig viteléhez szüksége van Slotára. Következésképpen Szlováki­ában a nemzeti párt szerepének növekedése prognosztizálható a következő hónapokban. A pozsonyi koalíció feje vélhetően abban is reménykedik, hogy a lengyel, a cseh vagy a magyar politikai vál­ság nyomán az ő koalíciója előbb-utóbb szépen belesimulhat majd az alakuló közép-európai tájképbe. Kevésbé szúr szemet a föld­rész nyugati vidékein. Mondhatni: már-már terepszínűvé válhat.

Next