Népszabadság, 2006. november (64. évfolyam, 256-280. szám)
2006-11-18 / 270. szám
16 • 2006. NOVEMBER 18., SZOMBAT • NÉPSZABADSÁG Extra/Média ! Gyerek a képernyő előtt: tiltsuk vagy ne? Szakértők helyett a szülők hagyatkozzanak a józan ítélőképességükre - tanácsolja Ranschburg Jenő Különböző szakértők helyett a szülők hagyatkozzanak a józan ítélőképességükre, hogy a gyereknek árt vagy használ a tévé és a számítógép - javasolja legújabb könyvében Ranschburg Jenő, aki szerint a legfontosabb minta a kisebbek számára éppen a szülő. Serfőző Melinda „A televízió, a számítógép és az internet a modern világ szellemi táplálékai. Nélkülük nemcsak ízetlenebb az élet, de olyan tápanyagokban is könnyen hiányt szenvedhetünk, melyek az egészséges mentális fejlődés nélkülözhetetlen elemei. De - akárcsak a valódi táplálék esetében - a túlzott fogyasztás vagy a silány minőség könnyen ártalmassá is válhat. A gyerek, aki a rossz minőségből nagy mennyiséget fogyaszt, lassan mind testileg, mind szellemileg elformátlanodik, egyre felszínesebbé, egyre tartalmatlanabbá válik, olyan emberré, aki legfeljebb csak ütni képes - de érezni és gondolkodni nem” - írja Ranschburg Jenő Áldás vagy átok - Gyerekek a képernyő előtt című, most megjelent könyvében. A téma nem új (hiszen sokan már a televízió megjelenésekor azt állították, hogy kártékony, ördögi szerkezet), viszont napjainkban egyre aktuálisabb, hiszen a televízió képernyője mellé felsorakozott az internettel kibővített számítógép is. Sorra jelennek meg hírek, hogy mennyire ártalmasak, majd a könnyebb tanulást, információszerzést kiemelő cáfolatok is - a szülőknek pedig nem kis fejtörést okoz, hogy akkor most melyik szakértőnek is higgyenek. Ranschburg válasza erre tulajdonképpen egyszerű: egyiknek se. Hagyatkozzanak inkább józan ítélőképességükre, hiszen a televízióról és a számítógépről nem jelenthetjük ki, hogy jó vagy rossz, hatásuk attól függ, mire használjuk őket, és mennyi időt töltünk el a képernyő előtt. Könyvében nem akar konkrét válaszokat, utasításokat adni, hogyan is neveljük gyerekünket ezen a téren, inkább arra késztet, hogy elgondolkodjunk bizonyos dolgokon. Például azon, hogy a gyerek legfontosabb mintája a szülői viselkedés - vagyis ha mi órákat ülünk a tévé előtt harmadosztályú, erőszaktól csöpögő akciófilmeket nézve, miért várjuk, hogy gyerekünk szelektáljon, és csak a hasznos műsorokat nézze. Vagy azon, hogy tényleg meg kell-e óvnunk csemeténket mindenféle, tehát például a napjaink valóságát bemutató híradókban megjelenő erőszaktól, vagy inkább meg kell vele beszélni a látottakat, hogy ne érje sokként, ha előbb-utóbb találkozik a való élettel. Azon sem árt eltöprengeni, hogy mi lehet az oka annak, ha kamasz fiunk vagy lányunk úgy érzi, az internet arc-talan világában szívesebben ismerkedik, barátkozik, mint hús-vér emberekkel. Ranschburg segítséget nyújt a gondolkodáshoz, a döntéshez azzal is, hogy számtalan kutatás, vizsgálat eredményét ismerteti - olyanokét is, amelyek a képernyők káros, és olyanokét is, amelyek előnyös tulajdonságait, hatásait hangsúlyozzák. Leginkább talán azzal segít, hogy rámutat: a legtöbb kutatás laboratóriumi körülmények között zajlik, vagy legalábbis az alanyok tudják, hogy figyelik őket - márpedig az élet sohasem produkál steril körülményeket. Szintén fontos tény, hogy bár sok kutatás jutott arra az eredményre, hogy azok a gyerekek, akik sokat tévéznek és gyakran játszanak erőszakos számítógépes játékokat, többnyire erőszakosabban viselkednek, azt azonban általában nem sikerült bizonyítani, hogy utóbbi az előbbiből következik, vagy egyszerűen csak arról van szó, hogy azok a gyerekek ülnek többet a képernyők előtt, akik egyébként is hajlamosabbak az agresszivitásra. A szerző felhívja továbbá a figyelmet arra, ezek az eszközök számtalan képességet is fejlesztenek, és sok kisgyereknek például egy számítógép jelentheti az egyetlen lehetőséget arra, hogy lefaragja életkörülményeiből adódó hátrányait. A könyv nem csak kutatások eredményeivel, elméletekkel segíthet a szülőknek, a szerző néhány gyakorlati tanáccsal is ellátja az olvasót - például, hogy ha a gyerek szobájában nincs televízió és számítógép, a szülő, sokkal könnyebben ellenőrizheti, mennyi időt tölt a gyerek ezekkel a tevékenységekkel, és mit néz, illetve mire használja a számítógépet. A legfőbb cél, hogy tudatos felhasználóvá neveljük gyermekünket, aki már hat-hét évesen képes eldönteni, melyik műsor érdekli valóban, később pedig, hogy meddig segíti őt élete könnyebbé tételében a számítógép, és mikortól válik teherré, így biztosak lehetünk benne, hogy nem a képernyőre meredő, önálló akarattal alig rendelkező zombikat fogunk nevelni. Neveljük tudatos felhasználóvá a gyermekünket, hogy képes legyen eldönteni, melyik műsor érdekli valójában Fotó: Sopronyi Gyula Több lehet a tévéreklám az EU-ban A tagállamok engedélyeznék a gyakoribb hirdetéseket, de Európa ezzel együtt nem akar „tiszta Amerikát" a televíziózásban. Történetesen egyazon napon tárgyalta a tagállamok tanácsa és az Európai Parlament szakbizottsága az 1989-es EU- tévéirányelv (Televíziózás határok nélkül) átdolgozását, így az erővonalak a minap váltak hirtelen világossá. Az egyik fő kérdés: milyen gyakran lehet a műsort reklámokkal megszakítani? Jelenleg 45 percenként, az Európai Bizottság új javaslata szerint viszont már 35 percenként. Az EU- tanács és a parlament álláspontja homlokegyenest ellenkező: míg a tagállamok megengednék a harmincpercenkénti hirdetéseket is, a képviselők ragaszkodnának a háromnegyed órához - kivéve a gyerekműsorok, illetve a hírműsorok esetében, ahol a 30 percet is elfogadnák, de csak akkor, ha ezek adásideje is legalább fél óra. A gyerekműsorok helyzete egyébként is problematikus. Egyes tagállamok - mint például éppen Magyarország - minél kevesebb hirdetést szeretnének ezekben látni, mások viszont azzal érvelnek, hogy ha színvonalas programokat akarunk gyerekeinknek, akkor ennek a hirdetési (azaz anyagi) alapját is meg kell teremtenünk. A BEUC, az európai fogyasztóvédelmi szervezet eközben azt kifogásolja, hogy semmi nem fogja tiltani az egészségtelen (cukorban, sóban, zsírban gazdag) élelmiszerek népszerűsítését a legkisebbeknek szóló adásokban. A reklámoknál egységesen megszüntetnék azt az (igaz, elméleti) plafont, hogy legfeljebb napi három órát lehet adni belőlük, maradna viszont az óránkénti tizenkét perces limit. Nem akarunk amerikai típusú televíziózást, a szűnni nem akaró reklámokat - szögezte le Viviane Reding, a médiáért felelős EU-biztos. Az egységes EU-álláspont mindebben akkor látszik majd jobban, ha decemberben az EP szavaz is az irányelv tervezetéről, tavasszal pedig az uniós tanács tárgyalja újra. Borítékolni lehet viszont, hogy mindkét intézmény igyekszik kigyomlálni az ún. termékelhelyezést, azaz a közvetett, a műsorba ágyazott hirdetéseket. Ezt csak igen szűken engedélyeznék, leginkább úgy, hogy az adott tagállam erre mentességet kaphat az irányelv hatálya alól. Ilyen kivétel azonban a gyerek- és hírműsorokra egyáltalán nem vonatkozna. (Brüsszeli tudósítónktól) Még töl A két nagy kereskedelmi televízió öldöklő csatája ma este is a tánc jegyében zajlik. A múlt hétvégi statisztikák szerint a nézők ebben a versenyben nem annyira a tehetséges fiatalokat értékelték, mint inkább az idősebb, ámde népszerű művészeket, akik között tánctehetségek (finoman szólva) alig-alig bukkantak fel. A közszolgálati tévé most már csak egyet tehet, ha fél táncot akarja venni a versenyt. Elő kell állnia a Teljesen botlábúak show-jával, természetesen szintén hétvégén. A lényeg: csak két ballábas, teljesen dilettáns, ámde nagyon ismert személyiségeket kell összetoborozniuk (mondjuk politikusokat), akiket lehetőleg tökéletesen hozzá nem értő zsűri bírál el. Siker borítékolva. T.S. A Média oldalt szerkeszti: Haszán Zoltán e-mail: haszanz@nepszabadsag.hu Mint jégen a csillag Nyilas Gergely Moszkva Magyarországon a hírességeket a profi táncosokkal csak a parketten eresztették össze a Szombat esti láz című műsorban, Oroszországban viszont jégre vitték őket. Persze mivel minden nagyobb befagyott vízfelületen egy világszínvonalú korcsolyázó csúszkál az országban, ez nem is furcsa. A meglepő inkább az, hogy a hozzájuk rendelt színészek, műsorvezetők, zenészek is hamar felnőttek a feladathoz. Néhány hét alatt a párosok nézhető, értékelhető másfél perces programokat tudtak összeállítani. Persze lehet, hogy valójában könnyű minimális korcsolyatudásról eljutni a jégtáncig, emelgetéssel, pörgetéssel együtt (van, ahol a férfi, van, ahol a női partner a profi), vagy hogy minden kiválasztott amatőr tehetségesebb volt az átlagnál, de a műsor valószínűleg az orosz korcsolyaiskola erejének bizonyítéka is. Már ha valakit eddig nem győzött volna meg az orosz kiválóságok nagy száma. A nézők igencsak el vannak kényeztetve: bár a 2006-os olimpiai bajnok, Jevgenyij Pljuscsenko és a hatszoros Európa- és kétszeres világbajnok, Irina Szluckaja csak műsorvezetőkként szerepelnek - Pljuscsenko azért egy-egy rövid kűrrel olykor megörvendezteti a nézőket -, így is bőven található korábbi világelső a mezőnyben. Sőt, olyan túlkínálat van belőlük, hogy az otthon ülők különösebb szívfájdalom nélkül már ki is szavazták a párosban kétszeres vb- és Eb-győztes Anton Sziharulidzét párjával, Marija Barszukovával együtt, aki mellesleg szintén kétszeres Eb- és vb-aranyérmes, olimpiai bajnok - csakhogy ritmikus gimnasztikában. A nézők a hatfős zsűri által utolsó két helyre sorolt párok közül menthetnek meg egyet. Nem kíméletes a zsűri sem, ha például a civilben szaxofonos Igor Batman nem úgy pörög a magasba emelt világbajnok és kétszeres Európa-bajnok partnernőjével, Marija Petrovával, ahogy azt elvárják, akkor nincs udvariassági „6.0”. (Petrova „valódi” partnere, Alekszej Tyihonov szintén fellép, a színésznő Anna Bolsova oldalán.) De itt van Alekszej Jogugyin is. A háromszoros világ-, négyszeres Európa-bajnok, a 2002-es olimpia aranyérmese a szólókarrier után most párosban, a tévés műsorvezető Okszana Puskina oldalán is kipróbálhatja magát. (Az eddigi nyolc műsor alatt egyébként mindössze három esést könyvelhettek el, meglepő módon az egyiket épp Jagugyin neve mellett.) Szintén eredeti partnernője, Tatyjana Navka ellenfeleként lép a jégre a tavalyi és tavalyelőtti világ- és Európa-bajnok Roman Kosztomarov, aki most a színésznő Guszevát emelgeti a magasba. Navka pedig a színész Marat Basarovval táncol, a mezőny talán leglátványosabb programjait produkálva. Az utóbbi időben rendszeresen ők nyerik a fordulókat. Az ember már-már azt hiszi, az amatőrök igazi versenyzőkké lettek. Bár a táncok igényesek és jól felépítettek, kijózanításképp legutóbb Tyihonov és Petrova egy közös kűrt is bemutatott, hogy világos legyen: a lelkes színészek korcsolyázásától az igazi csillagok fényévekre vannak. • • Magyarországon a sztárok a sima parketten is győztek: a TV 2 a jövő héttől péntekre menekíti át az ismeretlen tehetségeket bemutató Megatáncot, amelyet a múlt héten mindössze 850 ezren néztek, az RTL-es revüműsorra ugyanakkor kétmillióan voltak kíváncsiak. A világbajnok Marija Petrova alkalmi párjával, a szaxofonos Igor Batmannal. Nincs udvariassági 6.0